Prágai Magyar Hirlap, 1924. október (3. évfolyam, 223-248 / 671-696. szám)

1924-10-19 / 239. (687.) szám

Vasárnap, október 19. & A röntgensugarak küzdelme az öregséggel Berlin, október hó. Mikor a Steinach-mánia megindult, min­denki azt hitte, hogy ezentúl vagy örök élet lesz a földön, vagy pedig hogy addig, amig az ember a földön ól, örökké fiatal fog ma­radni. A nagy ujjongiásnak csalódás lett a vége, de azt már nem tudta senki, hogy Stei- nach tette az orvostudomány szempontjából milyen fontossággal bir. Steinach terelte rá a tudományos gondolkozást a mirigyeknek az emberi közérzésre való döntő befolyásnak megismerésére. Az öregedés fogalma relatívvá vált. Mert vájjon mi volt eddig az öregedés? Nem más, mint a test elhasználásáról, az élet kémiai folyamatáról alkotott fogalom. Féltek az öregségtől, mert a megrokkant, elhasznált test nem tudott az ismeretlen betegségeknek, például a ráknak kellőképp ellentállni. Mi a halál? kérdezték. És a természet megadta a választ: Vannak hatezeréves fák, vannak kétszázéves elefántok és van több kisebb ál­lat, amelyek százötven évnél is tovább el­élnek. Szóval az élettartam viszonylagos és ma már ismerünk olyan alsórendü lényeket, például az amőbáknak nevezett csoportot, amelyek, ha kimúlnak, ami rendszerint meg­osztás formájában történik, megosztott álla­potban, azaz két félben tovább élnek. Steinach nagy érdeme, hogy bizonyos átültetésekkel olyan változásokat ért el az agymirigy felületén, amelyek visszahatottak a pubertitás mirigyeire. Ezt nevezték azután „megfiatalításnak44 a laikusok. Frankéi tanár, Németország leghíresebb röntgenológusa most könyvet irt arról, hogy a nők elhájasodása, a fáradtsági tünetek, a szekszualitás csökkenése, tehát az öregség jelei mind arra vezethetők vissza, hogy a mi­rigyki választási munka nem folyik rendesen és hogy röntgensugarak segítségével milyen óriási eredményeket lehet ezen a téren elérni. Az érintett testrészeknek röntgensuga­rakkal való kezelése anyagcserét idéz elő, amelynek viszont direkt következménye a nagyszerű közérzés. Ez annyira fokozható, hogy Szinte azonos a fiatalsággal és. ha az éveket nem is, de betegséget és- bajfcilyen kezeléssel ki lehet- küszöbölni. A tanár még azt is megállapítja, hogy na­gyon valószínű, hogy ilyen a:apon a közel­jövőben az epilepsziát és a rákot is gyógyí­tani fogják, mert a rák az egész szervezeted támadja meg és így röntgensugarak segítségével a gyógyítást azon fogják kezdeni, hogy a mirigykivá- laszfó munkát elősegítve, a sejteket frissí­tik fel és akkor a test maga fog fiatalos erőben a rákkal megkezdhetni. A sugarak ugyanis olyan anyagot ter­melnek, amely meg védelmezi a testet a be­tegség ellen: természetes gyógyszert, amely az emberi testben magában bennrejlik. így vezet az ut Steinach felfedezésétől ehbez a nagyszerű eredményhez. A rák volt eddig az ember legnagyobb ellensége és nem tudtak vele megbirkózni, mert nem ismerték. Most már ott tart a tudomány, hogy ha nem is ismeri magát a rákot, tud rá oly módon hat­ni, hogy visszafejlődik. A rák körüli szövetek a röntgensugarak hatása alatt megtámadják a betegség széíkhelyét és kellő kezelés mel­lett csirájában megölhetik a betegséget ma­gát, mert megsemmisítik a rákkimarta sejte­ket- Azután nem volna másra szükség, mint­hogy az igy e'ért eredményt megszilárdítsuk. Most ez utóbbin dolgozik a‘német tudomány. „Pőstény4* — október 17. „Ditsérteti'k a tagoknak szaggatási- ban, zsugorodásokban, elesésekben, reszketősekben, tsipő fájdalmakban, régi sebekben, köszvényekben, görtsben4 s a‘ t.“ így ír Pöstyénről Magda Pál, a sopro­ni evangélikus főiskola tanára 1819-ben meg­jelent geográfiai munkájában. Megdicséri egyúttal Erdődy grófot, hogy szép nagy épü­leteket emelt a vendégek é’S betegek szá­mára. k Változnak az idők és velük változunk mi is. A két épület, amelyről tudós Magda Pál megemlékezik, ma is teljes épségben áll (a Fürdő-szálló és a régi fürdő), ámde már szerényen húzódnak meg a közben létesült paloták árnyékában. Ellenben Pöstyén világ­híres iszapja ma is éppúgy „ditsértétik44, mint 100 esztendővel ezelőtt. És megmaradt az a csodálatos kapcsolat is, mely fölött Magda professzor ur elmélkedik, hogy „a‘mint a Vágnak vizei megáradván, felemelkednek, azon mértékben a‘ ferdő viznek melegsége is növekedik, a‘ 35-dik grádustól a4 60-dik grá- ditsig.44 A régi jó időkben persze el sem tudták képzelni, hogy meleg fürdőket máskor is le­hessen használni, mint nyáron. A beteg vé­gigszenvedte az őszt, telet és a tavaszt is, hogy aztán junius-juliusban gyógyulást talál­jon a csodáshatásu meleg forrásokban, ha még nem volt késő- Ma már nem vagyunk ilyen türelmesek. A modern beteget hiába vi­gasztalnák, hogy majd „szezonban44 használ­hatja a pöstyéni kúrát. De hát minek is szen­vedjen féléven keresztül a köszvényes vagy reumás, ha bármikor vendégszerető hajlékot talál Pöstyénben, még hozzá milyen fénye­set! A Thermia Palace tulajdonképpen egye­nesen a télikurák számára épült. Talán azért is sikerült oly meleg interieurt varázsolni a források fölé, mert a tervező előtt mindig a ­tél fagya lebegett, az ellen akart hívogató védelmet nyújtani a Thermia díszes és mégis oly otthonos termeiben. Miért féljen tehát a beteg a hideg évszaktól, ha módjában van szobájából fütött folyosón keresztül hálókön­tösben eljutni az iszapfürdőkhöz? Ősapáink persze ilyen kényelemről nem álmodtak. A Thermiát természetesen nem mindenki tudja megfizetni, habár én azt látom, hogy ilyen magasnivóju házban a külföldön leg­alább kétszer te magasabb ár járja. Dohát nem jut mindenkinek 70—S0 korona a napi penzióra. Ez azonban nem akadályozza meg a gyógyulást- A vékonyabbpénzü betegről is gondoskodva van Pöstyénben az egyszerű népszanatórium, Pro Patria által, ahol sok­kal olcsóbban helyezkedhet cl és meg van ugyanaz az előnye, hogy egy és ugyanazon házban* kapja lakását és fürdőjét. Aki luxust nem kíván, annak ez a ház éppen olyan ideális téliikurát tesz lehetővé, mint a Thermia fé­nyes appartementjai. Vájjon mit ima néhai jó Magda Pál pro­fesszor, ha látná a jelenlegi „Pöstyén“-t, ahol például most is, a szezon végén, több ven­dég tartózkodik, mint az ő idejében főidény­ben. Betegebbek lettünk vagy okosabbak? B. A. Reading WaSter lord angol munkáspárti képviselő ntüevelei feleségéhez, Daisy Amáliához Marseille, október 18. Drága Daisym, az Angliából1 érkező hi- hireik módfölött izgatnak, helyesebben: csak érdekelnek. A Westminsterben tehát ismét csöndes minden s novemberig kell várnunk, amig politikánk örök szimbóluma, a cilinder- óceán fölmerül, hullámzik és fodrokat hajt a dicső emlékekkel teljes folyosókon! Uj vá­lasztások, — te 'tudod, szeretett hitveseim, hogy egy politikus életében az uj választás azt jelenti, amit egy régi és már-már fony- nyadó szerelemben a váratlanul fölmerült házibarát: egy kis egészséges izgalmat, amely semmiképpen sem árthat. Mert ugyan mi lehetséges? Vagy 'kibírja a házassággá fa­jult szerelem ezt a teherpróbát s akkor nincs baj; vagy pedig nem bir ja ki, akkor pedig nem kár érte. Ne hidd, oh, ne hidd, 1 hogy mandátumomat féltem — végre is emberek vagyunk s szeretném látni azt a kormányt, amelynek támogatásra méltó erényeit é n ne tudnám fölfedezni —, azonban ha meggon­dolja az ember, mégis kár lenne értem! A legjobb utón voltam ahhoz, hogy egy kis ál­lamtitkársággal használhassak hazámnak s ki tudja, hogy most milyen irányban fog kiala­kulni az ingatag nép kegye? Marseille üdítő város Paris után; pom­pás matrózesapszékek, amelyekben vihared- zett énekesnők dalolnak egy érthetetlen fran­cia idiómában, nagy sürgés-forgás, gőzdaruk és gyapjubáiáík — ha nem lenne minden nap­fényes, sugárzó, az ember a Tliemse mellett gondolhatná magát. Politikusok nem voltak a láthatáron, ellenben itt találtam Sir Alger- nont és Lady Algernont, házunk régi bará­tait, akik Algírba, illetőleg Monté-Cár lóba készültek. Sir Algernon már hat hete utazgat Franciaországban, tanulmányozza a francia börtönrendszert s amint mondotta nekem, Londonba érkezve, be fogja terjeszteni az uj parlamentnek idevágó kutatásait, amelyek állítólag igen fontos eredményekkel jártak. Nem akartam vele vitába elegyedni — ő a börtönfolyosókat félméterrel szélesebbre kivánja épiteni s hétszáz írott oldalon át ra­gaszkodik ahhoz, hogy a rabok feketekávé helyett rántottlevest kapjanak, mivel ez ne­mesíti a kedélyt —, azonkívül, amint tudod, a koldusügyet specializálom s e téren, jogos büszkeséggel mondhatom, eredményeket is értem el. Vájjon méltányolni fogják-e ezt választókerületemben? Gondold meg, ha az Egyesült Királyság 264.322 koldusa mind 'kar- szalaggal járna, úgy, mint szeretett kerüle­temben, — ha a koldusügyekkel külön állam­titkárt bíznának meg... de hagyjuk ezt, a nép és a kormányzat hálátlan a nagy egyé­niségekkel szemben, már Themistocles és Julius Caesar óta! Gyermekem, — most, hogy te vállaltad magadra választóim meggyőzésének nehéz munkáját, engedd meg, hogy néhány jóta- náccal egyengessem utadat. Mindenekelőtt önérzetre intlek. Ne felejtsd el soha, hogy lord Reading hitvese vagy, akit mérhetetlen emberszeretete (hallgatóság emlékeztetendő a fölkarszakigozott koldusokra!) vitt odáig, hogy családjának hagyományaival szakítva, a munkáspárt mellé álljon! (Köztünk szólva: újabban kezdek kételkedni e lépésem erköl­csi jogosultságában. Hátha elhamarkodtam a náccsal egyengessem utadat. Mindenekelőtt dolgot? Hátha a konzervativokkal is sike- átkozott „háromszöges44 választás megza­varja az embert.) Munkáspárti jelölt vagyok — igaz, de ezt a körülményt programbeszé­deidben és a választási körút folyamán nem kell különösebben hangsúlyoznod! Légy megnyerő és házias; tapogasd meg a gyer­mekek ruháit, ajánlj szüleiknek olcsó beszer­zési forrásokat s mindenekfölött ne felejtsd el hangsúlyozni, hogy férjed Anglia üdvéért és boldogulásáért ment el az irigy és ellen­séges kontinensre! Azonkívül: ne restellj elegánsan öltöz­ködni! Viseld nyugodtan az uj csincsilla- bundádat, — a nép méltányolja, ha a felette álló osztálybeliek teljes reprezentációjukban jelennek meg előtte. Az asszonyoknak tet­szeni fogsz s a férfiakat meg fogod hódítani azzal az odaadással, amellyel érdekeimet képviseled és ügyünkért sikra szállsz. Építs az emberek, illetőleg választók kis korlátolt­ságaira; a férfiak hallatlanul rokonszenvesnek fogják tartani azt a férfit, aki a feleségét ennyire tudja irányítani. Minden beszéded bevezetésében panaszkodj rekedtségről és kimerültségről s hangoztasd lehetőleg ugyan­azt a mondatot ugyanazokkal a* szavakkal többször is. Mondj például ilyeneket: „Anglia nagyságát csak a szegény ügy rendezése te­heti véglegessé s a koldusok sorszámmal való ellátása a hadügyi tárca minden na­gyobb megterhelése nélkül is lehetséges!44 Vagy ezt: „A kölcsönös biztosítékok s a há­ború végleges megszüntetésén kivid szüksé­günk van még négy dreadnoughtra s nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy a tar­tós béke első föltétele egy erős és jól kiépí­tett légi haderő!44 Ezt mindenki megérti, ille­tőleg mindenki azt érti ki belőle, amit akar: az egyik a békét, a másik a hadihajót, a har­madik a koldusok lajstromozását. Mert je­gyezd meg, drágám, a jó politika olyan, mint az igazság: néha fehér, néha fekete, de min­dig sokszínű s este, reggel, vagy délben más­más színben csillog! Tudom, kedvesem, hogy politikai iskolá­zottságod az ilyen útbaigazításokat majdnem fölöslegessé teszi. Csak azért jegyeztem meg őket, hogy válogathass az eszközökben s ne felejtsd el téged forrón szerető hitvesedet, Wattért. P. S. Tegnapelőtt két gentleman-nel hu­szonhat órán keresztül pókert játszottam s fontsterlingjeirn jórésze elúszott. A választás szempontjából jó jelnek tekintem a dolgot, csupán kár, hogy a rendőrség, mint közis­mert hamiskártyásokat, utóbb lefogta őket. Küldj táviratilag pénzt Rómába a követségre. JÉÉÍFMK isten áldott verése . . . Megint letört a vén la egyik ága; Öreg fák s gyönge ágak sorsa ez. Halott faágak porló hulladéka Uj életek áldott humusza lesz. Vihar járt e/re, vad erők tusája. Hogy belekábult minden, ami él, S ni lg szörnyű zápor zuhogott a földre. Egyként hullt vén és zsenge, friss levél. így zengte el Ítéletét az ég: S egy büszke ág megint földön hever . . . Halleluja! . . . Csirák humusza lesz, Mert áld az Isten akkor Is, ha ver. (Kolozsvár.) Jakab Géza. Válasz Máriának A szomoru leikével küldött üdvözletre vála­szolok, Mária! Ha nőm lenne a neve tragédiásan szép, ha nem kopogna ki minden sorúból a beteg szív és az éltet: az a nagy probléma, amivel az ember nem tud miit csinálni, nem válaszolnék- 1 >c igy kiterítem magam elé a nagy betűkkel tekint papírost ás kikeresem azokat a sorokat, amik ezt kórdezik tőlem: — Nem érdemes senkinek hinni, senkit sze­retni, de akkor hogy kell élni, akkor mit kell tenni? Ilyen sántákéivá, öregen, mikor a szív már semmire sem képes és miikor még olyan fiatalok vagyunk? Már minden kész a hároméves asszony! lelkimmel, már nem remélhetlek semmit? A kérdés belémcsemg. A Tátrából, ahol szive­ket is repará’niak, ahol fiatalon sántákállnak az éle­tek, ahová asszonyok járnak, hogy a sántUká'ló életüket feltámasszák, idevsóhajt a kérdés a>z én életem felé, amely azt érzi, hogy a szív még mur­ái enne képes akkor is, ha öregek vagyunk. Már minden kész? — semmi sem kész, Má­ria! Az életben csak akkor szabad szegre akasz­tani a reménységet, ha az élet tökéletesen kifa­csart bennünket. Ha nincs már szavunk hozzá, fia nincs már gondolatunk vele kapcsolatosan, ha nincs mái miit kérdeznünk tőle. Addig, miig kérdé­sekkel kínoz, addig a mienk, addig tartogat vala­mit nekünk, amit fel kell fedeznünk, meg kell ke­resnünk, ki kell zsarolnunk, el kell lopnunk föle, ha nem adja ide jószivvél és nyitott kézzel. Egyszer volt egy asszony, Máriának hívták. Az élet becsukta előtte a markát, ő fel feszítette a görcsös ujjakat és ellopott a tenyérből egy csillo­gó fénycsségdarabot. Aranynak hitte és a kacagá­sában benne volt az arany csengése. Mária le­győzte az Eletet ós megfricskázta a Sorsot. Egy lopott éjszakával megváltottnak látta a szivét és megváltózottmak az életét. Az aranynak hitt fé­nyesség csillogott ós beleszórta fényót a Mám leikébe- így ment ez múló heteken és hosszú hó­napokon át, míg egyszer egy őszi éjszakán, mikor borult az ág és borul a szívre valami árnyékos­ság, megnézte a fényességdaraíbot és csupa rozs­da marta fakóra - az aranynak hitt lopott jószágot Es Máriának újra semmije se volt, csak egy pár fénysugár a lélekben és az a keserű érzés, hogy az élet megcsalta nagyon. Mária beleöregedett a naigy csalódásba. Beleöregedett a lelke is. Fáradt lett, erőtlen és nem bírta többé kinyitni az élet markát, amiben mindig van valami. Ennek a Mártáinak nem volt szerencséje. A Máriák, úgy látszik, nincsenek jó viszonyban a Szerencsével, az életnek szeszélyes házmesterné- jével. Nem nyit kaput nekik, pedig a kezükben tartják a kapupénzt, a lelkűket. így van ez, szomorú Mária és nincs vigaszta­lás. De azért semmi sem kész, azért meg foeM próbálni az élettel a birkózást, a lélekkel a re­ménység útját és meg kell próbálni a görcsösen összeszoritott kezet kinyitni, ha nem megy erő­vel, talán kinyi Ók egy selymes, lágy, melengető stmogatásra- Hátha csak a tátrai hideg dermesz­tettje meg az újlakait- Glin. Férfiak és asszonyok Az örök szerelem múlandó filozófusai munká­juk legnagyobb hibáját akkor követték el, miikor ezt a két szót: „férfiak és asszonyok“öss>zekap- csolták a veszélyes „és“ szócskával — ahelyett, hogy elválasztották volna! Elválasztani, helyesen szétbontani, megtalálni az ellentéteket — oh ez nem tisztára tudományos munka. Kant nem moz­dult k? Köniigsibergből. de a földet jobban ismerte akármelyik világcsavargónál — és mégis: a férfit és nőt, kapcsolatuk csodálatos változatait, ame­lyeknek száma végtelen, nem ismerte sem ö, sem a német filozófia- Férfiak és asszonyok — vájjon helyes-e egyáltalában ez az összekapcsolás? Nem kéne-e inkább igy Imi: férfiak vagy asszonyok? Vagy igy: itt férfiak, ott asszonyok? Kapcso­ld $ S 1 JL> SL* iMai H? Sül IFfe :•£ H ^11 ^ CtilfSon, vászon, űomasl, batisf, percaiinost. m |Pg é Pli fi fpÉj m $8 Ü -é $3* PflFilanieoeűö-creíonoh Alsólepedö-vásznaii p ájcP Ilii y y&w fesr óriást választékban, a vásárló Közönség ve­m i mi” i i i 1 ® temeavéneh foltozására i WjgignenrfR (Szentháromság szó- meglepő iiitánvos áron^.. Iwl-Mi I M'wa borral c7PWfpr * WáSZOO 6 £8í. OliSfon I flf.-ÍÓi. DáZUaSltÖríi!­, . öorrai szemeen>' hözöh, fehér és szlaes terlféheh. Valódi rum­Salát készítménye paplanok. Eegi paplanokat átdolgoztat. istsrgi vósznah minden szélességöen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom