Prágai Magyar Hirlap, 1924. október (3. évfolyam, 223-248 / 671-696. szám)

1924-10-18 / 238. (686.) szám

Szombat, október 18. J£ A Kazinczy Társaság jubileuma Kassa, október 17. (Saját tudósítónktól.) A Kazinczy Társa­ság — mint jelentettük — október 19-én, va­sárnap ünnepli fennállásának 25 éves jubileu­mát. Az egész napot betöltő ünnepség in esz- sze túllép Kassa város határán s országos jellegűvé szélesedik. Az előkészítő bizottság meghívta az ünnepre az ország összes tár­sadalmi- és kiilturegyleteit s ezek közül sze­mélyes részvétüket tizen jelentették be kü­lönböző vidékekről. A többiek levélben fe­jezték ki üdvözletüket. A Képzőművészeti Szakosztály által rendezett kiállításra Szlovenszkó összes mü- vészegyestiletei részéről mintegy harmincöt festő-, szobrász- és iparművész küldte be al­kotásait, úgy hogy ez a kiállítás lesz Szlo­venszkó művészetének első reprezentáns megnyilatkozása. Az előkészületek, melyek eddig zárt fa­lak mögött folytaik, kiléptek a nyilvánosság­ra, a Kazinczy Társaság plakátjai ott van­nak a város minden hirdető oszlopán, a város magyarságának száján közbeszéd tárgya az ünnepi nap. Az esti hangverseny elé a leg­nagyobb várakozással néz a közönség, az érdeklődés zsnfolt házat ígér. A klasszikus műsor s a szereplő művészek Ilire a hang- verseuv sikerének biztosítéka. Különösen fontos momentuma az ünnep­ségnek az irodalmi élet országos egyesítésé­nek megvitatása, mely a délutáni rendkívüli közgyűlés tárgysorozatára van kitűzve. Sok sikertelen kísérlet után — ugylátszik — si- ikerülni fog oly megoldási módot találni, mely lehetővé teszi az irodalmi élet rendszeresí­tését­így a Kazinczy Társaság vezetősége a jubileummal nemcsak fényes múltjának akar adózni, de előretekint a jövőre is s a szelle­mi erők összefogásával biztosítani akarja a magyarság kultúrájának fejlődését. Az osztrák-magyar hadvezetés kritikája Igaz-e a&, hogy a nénié, hadvezetés fölénye- nyesen jobb volt, mint a volt monarchiáé? — Stratégiai megvilágítás a világháború kezdő napjaira — A P. M. u. katonai munkatársától — —, október 17. A vesztett háború egyik „tánálatos kö- vctkezméi.T-e, hogy az usztrák-magyar had­vezetést a német hadvezetéssel szemben gyakran az igazságnak meg nem felelően sö­tét megvilágitásba helyezik. Csupán a háború két momentumára kívánunk itt rámutatni. Tagadhatatlan, hogy a német hadseregnek a francia fronté nagy kezdeti sikerei voltak. A lelkész — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Hermán Bang. Dán eredetiből fordította: Osváth Kálmán* Kétfelöl fűzfákkal szegett s a kiálló kö­vek miatt kocsizásra szinte veszedelmes, keskeny, nagyon keskeny mellékút vezetett a kis házhoz. Ám ez nem nehezítette meg a közlekedést, hiszen csak néha napján zötyo- gött rajta végig egy-egy kocsi. Mert Skeel, a süket tiszteletes ur, a csepp hajlék lakó­ja, kénytelen-kelletlen az apostolok lovain járt, ha csak a nagytiszteletti ur nem adott neki kegyesen helyet a hintájában, mikor háznál keresztelt. A nagytiszteletii ur az évek során kissé elhízott s ellustult. Sőt olykor az is megesett, hogy este a hálószobában vetkőzés közben ki is fakadt s igy szólt a feleségéhez: Katari- na, az a szedett-vedett népség — Uram bo­csa4 — a templomban is megkereszteltethet- né a kölykeit. Nem, a nagytiszteletti ur egy­általán nem tudott kibékülni a csavargással egybekötött háznál kereszteléssél. A süket Skeel tiszteletes ur arca ellenben csak úgy sugárzott az örömtől, ha szent hivatásának teljesítése közben ide-oda járhatott a kes­keny utón. Szinte igazat adott az ember a nagytiszteletti urnák, midőn azt tartotta, hogy valósággal boldoggá teszi az öreget, ha hóban, viharban kikergeti hivatalos dolga .végzésére. — Úgyis eleget lebzsel a múzeumában — szokta mondani az orvos menyecske-fele­ség©* A vidék eszének tartottál: ezt a fiatal asszonyt. Ám ahhoz nem sok kell, hogy a ezzel szemben a magyar hadsereg a háború kezdetén a szerb és orosz fronton alulma­radt. Eminek a két momentumnak összefüg­gő oka abban keresendő, hogy a monarchia és a német hadvezetőség abból a feltevés­ből indult ki, hogy az orosz hadsereg a moz­gósítás első napjától számított kettő hónapig nem akcióképes és a Varsó—Ivangorod—No- vo-Giorgewski vár-ötszögben gyülekezik. Ez idő alatt a német hadsereg egész erejével a francia hadsregre veti magát, azzal pár hét alatt végez, s ezután a német csapatokat tel­jes egészükben az orosz frontra dobja. A monarchia hadseregé feláldozta magát és egyszerre két frontot tartott: a szerb és az orosz frontot, ahol az egész orosz hadsereg aktivitását lekötötte. Az orosz hadsereg a bábom másodnapján teljes felkészültségben és felvonulásban támadott a nálánál hason­líthatatlanul gyengébb hadseregre, mely várta a német segítséget. A német támadás Mar.ne-náil megakadt és verdun-i vonalon nem tudott előre haladni. BeSgrád, október 17. A jugoszláv kor­mány tegnapelőtt este 7 órakor beadta le­mondását. A kormányválságot legkésőbb ok­tóber 20-ig meg kell oldani, mert ezen a na­pon az alkotmány érteiméiben a szkupstina Budapest, október 17. (13 udapc s ti szerkesztőségünk telefon je­lentése.) Tegnap megkezdte tanácskozásait ■az egyetemes evangélikus közgyűlés. Ezt megelőzően az országos evangélikus lelkész­egyesület tartott gyűlést, amelyen egyes la­pok jelentései szerint éles támadások hang­zottak el a katolicizmus és a kormány ellen. Az országos kongresszuson valamennyi evangélikus püspök és az egyházi méltóságok viselői mind jelen voltak. Raffay Károly püs­pök visszautasította azokat az állításokat, mintha a kormány és a katolicizmus ellen az evangélikusok támadásokat intéztek volna és kijelentette, hogy egyes liberális-demokrata lapok félreértet­ték és tendenciózusan tálalták föl a lelkész­értekezleten történt beszédeket. Azután rámutatott arra a veszélyre, amely az evangélikusokat a liberális-demok­rata egyházellenes irányzat részéről fenye­környék, vagy a társaság esze lehessen va­laki. Csupán két dolog. Jó fül, hogy mindent meghalljon, meg pergő nyelv, hogy villám­gyorsan el is tudja hiresztelni ftinek-fának. A dektorné mind a kettőhöz értett s ezért a környék teljes megelégedésére is töltötte be hivatását. De a süket Skeelröl ő sem mondhatott egyebet, mint hogy múzeum a kis házikója. Ezzel nem is hazudott. Mert igazán tele volt mindenféle dologgal. Voltak benne empire- stiiti bútorok (holott már régen divatjukat múlták). Százféle grönlandi holmi. Szőnyegek szárnyasok tollából, ernyők, térítők s még madártojás-gyűjtemény is. A faragott lel­készlak tetejét szét lehetett szedni s benn a lakószobában valamennyi bútordarab azon a helyén állott, ahol egykor Grönlandban. A falon diszlett a templom szószékestül, még a zsoltár is kirakva, melyet akkor énekelt a gyülekezet, midőn Skeel elbúcsúzott tőle. Bi­zony nagy szeretet is kellett mindennek egy egyszerű késsel kifaragásához odafenn az örök éjszaka honában. Ám szerették is Skeel tiszteletes urat a hívei és rá is szolgált a szeretetükfe. Mert nem valamennyi lelkész ismeri kötelességé­nek, akit olyan messzire küld ki a dán ki­rályi kormány, mint Grönland, — hogy mind a hány kunyhóban prédikálja a megfeszített Krisztust, akinek útja Betlehemből Golgothá- ra vitt az emberi nem megváltására. Skeel azonban tisztének vallotta. Rendületlenül hitte, hogy minél Sötétebb az élet éjszakája, minél szükebb a nyomorúság ketrece, annál nagyobbnak kell lenni a lelkek vágyakozá­sának az örök vigasztalás, meg a szent csil­lag fénye után. S ezért járt-kelt odafönn az eszkimók között, családi körben, kunyhóban, hajlékban s mindenütt, ahol csak emberek egybesereglettek. Arról prédikálva, a kinek Golgothára vitt az útja. Egyszer aztán, midőn hol jégen, hol ía­A másik, amit az osztrák-magyar had- vezetőség ellen felhoznak, hogy . kritikus helyzetben a németek „szanálták44. Ez a fel­tevés' sem áll meg ebben a formában. Tény az, hogy az utolsó szerb offenziva, a román és olasz áttörés — német csapatok nagyobb 'tömegét vette igénybe. Ám minden offenziva — különösen annak első nekilendülése — na­gyobb túlerőt követel és ezt az erőt nem tudta a monarchia más vonalról elvonni. Ezt a túlerőt kölcsönözhették a németek az ő hasonlíthatatlanul tömöttebb hadvonalaikról. Tehát a magyar és osztrák önfeláldozás tette lehetővé a németek nagy kezdeti sikereit és nem tisztán a német had'^ etés, hanem az a túlerő, melyet a német katonai csapatok kép­viseltek egy offenziva megindításakor. Mind- ezt azért tartottuk szükségesnek leszegezni, hogy a német hadvezetöség abszolút fölé­nyének babonája a volt monarchia hadveze­tőségének tehetetlensége felett, ne terjedjen el még jobban egészen helytelenül a köztu­datban. normális ülésszakának meg kell kezdődnie. A kormány azonnal hivatal bal épé se után tár­gyalni fog a Radios-párttal, hogy véglegesen megoldja a szerbek és a bor válók közt lévő ellentéteket. geti és hangsúlyozta, hogy e támadásokkal szemben meg kell az egységet teremteni. Kapy Béla püspök a liberális lapok állításaival szemben leszögezte, hogy a katolikus egyház az evangélikusokkal szemben a testvéri szeretet alapján áll. A protestánsok törvényes követeléseinek ki­elégítése nem jár hátránnyal a katolikus egyházra. Az ellenkező híresztelésekkel a két egyház közötti jóviszonyt akarják meg­bontani. A kongresszus ezután Kaas Ivor báró indítványára elhatározta, hogy a cseh-szlovák hatóságoknak a magyar evangélikus lelkészekkel szemben tanúsí­tott bánásmódja miatt panasszal fordul az egyházi világszövetséghez. Végül elhatározták, hogy fölkérik a kor­mányt, hogy a földbirtokreform során elma­radt állami segélyek kárpótlásaképpen az evangélikus egyháznak juttassanak birto­kokat. gyos havon kellett törtetnie, beszakadt alat­ta a jég és nyolc álló óra hosszat didergett szegény feje a derékig érő vízben. Hogy később nagy üggyel-bajjal mégis hazavergö- dött, súlyos betegségbe esett és meg is sü­ketült. S minthogy a felesége szemének is ár­tott az örökös hó vakító fénye, hát búcsút mondtak Grönlandban és hazatértek Dániába. Haza, ahol már idegenszámba mentek, mert elhunytak a rokonaik s elfeledték őket a na- rátaik. Dániába s ott éltek kettecskén telje­sen visszavonulva. Ám az idő mégis úgy eliramlik. Délelőtt főz a tiszteletes asszony. Váltig az ura ked­ves ételeit. Idővel ö is megszerette vala­mennyit. Most hát mindkettőjüknek ugyan­az a kedves étel — amint hogy járás köz­ben is egyszerre lépnek — s váltig sárcipő­ben, még ha száraz is az idő* Skeel esz­kimó-nyelvre fordítja a zsoltáros könyvet ha kész egy versszakkal, óraszámra le­gelteti szemét a keze Írásán, még meg is ci­rógatja, mintha csak kis gyerek volna. És re- pes örömében a szive, hogy majd ezt a zsol­tárt is elénekelhetik odafönn. Délután meg kiballagnak mind a ketten a lugasba. S a tiszteletes ur felolvas. Rétté netesen, ahogy a sütetek szoktak. Váltig egy hangon. A felesége kötözget s közben évödik is az urával. — Jakab Nem hallja. — Jakab. Csak olvas tovább. — Jakab! — kiált rá. — Mondtál valamit, anyjukom? —- Gyakran anyjukomnak szólítja. Akár régen, mikor még élt a kis fiuk. az egyetlen kis fiuk, a szegényke, akit el kellett temetniük oda­fönn az örök hó honában* — A4 mondó vagyok, Jakab, hogy ha­zugság elejétől végig, amit Írnak a költők. Az életben egészen másként szokott történ­A ruszinszkói máramarosiak tiltakoznak romániai birtokaik elárverezése ellen — A P* M. H. eredeti tudósítása — Máramarossziget, október 17. A P* M. H. beszámolt arról, hogy a ro­mán kormány végrehajtja a romániai alkot­mánytörvénynek ama- rendelkezését, mely szerint idegen állampolgároknak a határ mentén nem lehet birtokuk és ha van, akkor azt el kell árvereztetni. Ez a rendelkezés különösen Máramaros vármegyét érinti, amelynek határán levő birtokok tulajdonosai Ruszinszkóban, tehát Cseh-Szlovákiában laknak és ezeket a cseh állampolgárokat mélyen megkárosítaná a tör­vény végrehajtása. Dúca külügyminiszternek Benes cseh­szlovák külügyminiszterrel a múltkoriban Prágában történt találkozása alkalmával be­hatóan megtárgyalták ezt az ügyet és akkor az volt a megál apodás, hogy a törvény vég­rehajtásával egyelőre várnak. Annál nagyobb meglepetést keltett most a ruszinszkói Máramarosban, hogy az erdé­lyi kincstári hivataloknak Máramarosszige- ten levő igazgatósága rendeletet kapott, amely szerint a kormány eTendeli, hogy en­nek a törvénynek feltétlenül érvényt kell szerezni, elsősorban a községi külterületekre vonatkozóan. A határmenti cseh-szlovákiai birtokosok most az ungvári kormányzóság utján kérték a prágai külügyminisztert, hogy tiltakozzék Bukarestben a cseh-szlovák állampolgárok határmenti birtokának elvétele ellen. A gruziniai felkelők niafeb rombolásai Paris, október 17. Konstantinápolyi je­lentések szerint a gruziniai felkelők Baku környéken tönkretettek néhány petróleum­finomítót és levegőbe röpítették a Baku- batui vasútvonal néhány hidját TÖT(ORJj/tti. # * Amszterdam* A holland (kormány ratifilkáhii szándékozik a genfi jegy ző'köy vet, de bizonyos fettétel eket szab, amelyek sorsáról eddig még nincs döntés. * Jeruzsálem. Palesztina főbiztosa Qenfbe utazott, hogy a 'népszövetségnek jelentést tegyen. * London, Izzcd basa, Abdul Hairníd szultán volt bizal­masa, Heliopoli’sz'ban meghalt. ni. Skeel elmosolyodik. — Azt hiszed, más is olyan könnyen el­igazítja a szivbeli ügyeit, mint te. Mert any­jukon!, te csakugyan nem gördítettél utam­ba akadályt. — Tán bizony megbántad, Jakab? Dehogy is bánta meg. Ám hogy aka­dályt, no . ; . Kiváncsiak rá, hogy történt? Nagyon rövid az egész. Skeel segédlelkész volt az „anyjukom4* édes atyjánál. A kisasszony húsz esztendős lehetett. Szép lány volt. S karcsú, mint a hajladozó vesszöszál. Az arca haloványpiros, akár az őszi barack- És Skeel szerette. Jaj, Istenem, de még mennyire szerette. Ám sohse merte neki megvallani. Váltig torkán akadt a szerelmi vallomás. Egy vasárnap pedig, midőn az oltár előtt állva éppen az Úri imádságot rebegte, hirtelen a szép leányra esett a tekintete s a kisasszony is rávetette kék szemét és Skeel — benne re­kedt a Miatyánkban. A rákövetkező szerdán betegnek akart málnaszörpöt vinni a kisasszony a faluba. A kerten haladt át. És megpillantotta Skeeit. A fasorban jött felé. Istenem, be halovány is volt, szinte szánalmat keltett. — Skeel! — Skeel! — mondta hangosabban. — Skeel! — Hová igyekszik? kérdé. , — Én, kisasszony? — Sehova — he­begte. —• Kísérjen hát el. — Igenis, kisasszony — mondta, de tappodtad sem mozdult* — Jöjjön liát, induljunk. Aztán egymás mellett lépdeltek. Egyi­kük is tűnődött, másikuk is. de lelkűk gon­dolatban alkalmasint találkozott. — Mi jár voltaképpen az eszében? — kérdezte hirtelen a kisasszony. iifíücr 2®*Sü meg Kell ohm a belgrádi kOTmániiválságof — A P. M. H. eredeti tudósítása — Panaszt emehrk a cseh-szlovák hatóságoknak a magyar lelkészekkel szemben tanúsított bánásmódja miatt az egyházi világszövetségnél

Next

/
Oldalképek
Tartalom