Prágai Magyar Hirlap, 1924. október (3. évfolyam, 223-248 / 671-696. szám)

1924-10-18 / 238. (686.) szám

3 Magyar panasz a népszövetségi ligák unió­jának kongresszusán London, október 17. (A cseh sajtóiroda jelentése.) A nép- szövetségi ligák uniójának közgyűlése teg­nap este véget ért, miután á jövő évre a liga elnökévé Sir Willoughby Dickinsont választották meg. A magyar delegáció panaszt terjesz­tett elő a cseh-szlovák kormány ellen az illetőségről és állampolgárságról szóló magyar törvényeknek Szlovenszkóban való téves értelmezése miatt és követelte, hogy ezt a kérdést a hágai döntőbíróság elé terjesszék. Syrovy cseh-szlovák delegátus visszau­tasította a panaszt és indítványozta, hogy ezt a kérdést általános nézűszögből vizsgál­ják felül. Ezt az indítványt elfogadták. Ezu­tán elhatározták, hogy a liga eddigi szerve­zeti szabályzatát megváltoztatják és pedig olyképpen, hogy minden állam nemzeti ki­sebbségét arra fogják kötelezni, hogy a többséget értesítse azokról az akcióiról, amelyekkel a nemzetközi szervezetekhez fordul. Haj tó vadászat kezdődött jóvátétel! nyulakra a Dunántúlon Összesen tízezer nyulat és ötezer fácánt kö­teles adni Magyarország a jóvátételt számlá­ra. — Az elpusztult keletírancia területeket fogják magyar vaddal benépesíteni Budapest, október 17. (Saját tudósítónktól-) Amikor az ellenőr­ző bizottság két esztendő előtt Magyaror­szágon végzett mukálatokat, a francia kor­mány azt kérte, hogy lépjen érintkezésbe a magyar kormánnyal nagyobb kvantum élő nyúlnak és fácánnak átengedése tárgyában a jóvátétel számlájára. A kérést azzal okolták meg, hogy az elpusztult észak- és keletfran­ciaországi területeket nyulakkal és fácánok­kal akarják benépesíteni, amely célra a leg­alkalmasabbak a magyar vadak úgy könnyű telepitésiik, mint híres faji minőségük tekin­tetében. A lóvéiét éli bizottság a kérésnek helyt adott, közölte a francia felterjesztést a magyar kormánnyal, amely elfogadta az ajánlatot és megállapittatta szakértőkkel a kérdéses vadállomány feleslegét. Eszerint Magyarország tizezer nyulat és ötezer fácánt adhatott el sóv átételi szám­lára. A megegyezés hamarosan létrejött. A franciák a nyűiért 18 svájci frankot, fácánért pedig 120 ezer magyar koronát ajánlottak fel — Nekem? Semmi. — Nem sok. — Nem. Aztán újra elhallgattak. — Mit miivel Skeel nr? — Én, kisaszony? Semmit. — Akkor hát ne tépje le atyám leg­szebb rózsáit. — Igenis, kisasszony. De azért csak egyre tépte a rózsát. — Okosabban tenné, ha egy szállal meg­tisztelne — szólt halkan a kisasszony. — Igenis — hebegte Skeel és egy ró­zsát nyújtott át — a másik rózsának. Ez volt a jegygyűrűje. Eljegyzésükről so­kat tehetne mondani, csak azt az egyet nem, hogy a papkisasszony akadályokat gördített a máikaságuk elé. Éttel az órától fogva mind a ketten föl- leltek a nagy, az egyedüli boldogságot. Mert csak egy boldogság van, több nincs. Párosán örvendeni a kölcsönös szeretetnek. Párosán álmodni egyforma álmokat. Párosán röpíte­ni ugyanazokat az imádságokat ég felé és társi hűséget Ezt a nagy, egyetlen boldog­ságot ők útközben lelték föl Most pedig, ha közéig az est. az öreg házaspár sárcipöt húz­va eltipeg a patak fele s ott leül a hidra, hogy búcsút vegyen az alkonyuló naptól. így váltakozik csendesen a tavasz a nyárral, a nyár az ősszel. S az öreg Skeel tiszteletes ur talán még be is végezheti zsoi- táros könyvét, melyet a grönlandi eszkimók számára fordít, mielőtt örökre lehunyná síne­mét. Adná Isten, hogy befejezhetnél Mert a nyomorúságnak e szép világában — szépnek azért mondjuk, mert nem ismerünk külön­bet — igazán kevés olyan ember él, aki na­pokat, heteket, hónapokat, sőt esztendőket áldoz életéből arra. hogy odafönn az örök éjszaka honában egy-két szegény eszkimó is elnyerhesse a betlehemi gyönyörű éneket. darabonként, azonkívül, hogy a vadászat költségeit is vállalták. Így az elmúlt év őszén megkezdődött az első hajtás két nagy dunántúli hitbizohiőny te­rületén egy háronikilométeres területre' ki- íesziíetí háló felé. A zsákmány azonban mindössze 3000 nyulat és 2000 fácánt tett ki, aminek oka az volt, hogy elmulasztot­ták a kedvező időt a vadászatra, bár csak­nem ötszáz hajiéval dolgoztak a franciák. Az ezévi hajtás most kezdődött ugyan­azon a hitbizományi birtokkomplexumon a Bakony és Vértes tövében, inkább ünnepé­lyes, mint üzleti keretek közt. Kivonult á bu­dapesti francia követség és részt vettek a környéki földesurak. A liálókifeszités után a terület nyugati oldaláról maga az uritársaság indult , el lóháton, kutyaíalkával a hajtásra, mig délről és keletről ismét vagy ötszáz hi­vatásos hajtó körített. A hálóba már az első napon rengeteg tapsifüles került, sőt igen sok őz, szarvas, róka, néhány vaddisznó, úgy, hogy az elkülönítés sok munkát adott a va­dászoknak, akik a nyu-lou és fácánokon kívül a többi vadat természetesen szabadon enged­ték­Szakértők szerint bizonyos, hogy nyolc- tiz napon belül sikerül a francia társaságnak a megvásárolt 7000 nyulat és 3000 fácánt összcfogdo'sni, olyan nagy az ezidei vadsza­porulat Magyarországon. (r o.) Eefarfózloftah Triesztben a pozsonyi iíiaflír figyében ölwen ember! Pozsony, október 17. (Pozsonyi tudósítónk telefonjelentése.) A pozsonyi, font-affér ügyében a pozsonyi vizs­gálóbíró megkeresésére a trieszti hatóságok ütvén embert letartóztattak. Lefoglalták a banda pénzhamisiíógépeit is. Megállapították, hogy a Pozsonyban letartóztatásban lévő két olasz előőrse volt a bandának. A pénzhami­sítás szálai Budapestig, Berlinig, Madridig és Zűriekig nyúlnak el. Kiegyezés! ittneich a szétzilál! esete párffronfokon Prága, október 17. A Tribuna írja: Akár aktuális az uj vá­lasztások kérdése, akár nem, annyi bizonyos, hogy az az energia, amelyet az összes pár­tok a saját soraik rendbehozására fordíta­nak, a választások előtti munka jellegét viseli. Amilyen mértékbn fogy a bizalom ,a régi, ed­dig bevált jelszó iránt: „megegyeztünk, hogy meg fogunk egyezni", éppen olyan mér­tékben növekszik a pártoknak önmagukkal szemben táplált bizalma. A nemzeti demok­raták brünni és prágai csoportja kiegyezett, a szociáldemokrata anyapárttól elszakadt kis csoportok visszatérnek, a cseh néppártban is helyreállt a béke, sőt a szlovák néppárttal való megegyezésről is suttognak, ami lehetővé tenné a magyar keresztényszocialistákkal való megegye­zést is, a cseh szocialisták a kiközösített Vrbensky-csoporínak udvarolnak s bizo­nyos, hogy a kommunisták is megtalálják a kiegyezés útját a szociáldemokratákkal. Érdekes azonban a cseh agrárpárt hely­zete, amelyben az ellenzéki áramlatok a leg­erősebbek. Itt sincs azonban szó nagy elvi ellentétekről, hanem sokkal inkább a szemé­lyek elégedetlenek a személyekkel. Jellemző erre a königgrátzi kerület, amelynek igen nagy része Kubicek teljes rehabtiltását kö­veteli. Kubicek egyelőre háttérben marad s csak az alkalmas pillanatra — a választások­ra vár, hogy teljes elégtételt szerezhessen. Egyelőre a königgrátziek verekszenek a köz­ponti vezetéssel Kubiéekért. eibucsysfatta liniiatásllf Budapest, október 17. (Budapesti szerkesztőségünk telefon­jelentése.) Az egységes párt tegnap este értkezletet tartott, amelyet igen nagy ér­deklődés előzött meg. A kormánynak minden tagja ott volt és megjelent az értekezleten Nagyatádi Szabó István volt földmivelésügyi miniszter is. Bethlen István gróf miniszter- elnök nagy beszédet mondott, amelyben sajnálkozását fejezte ki a fölött, hogy Nagyatádi Szabó otthagyta a földművelés­ügyi minisztérium vezetését és kifejezte azt a reményét, hogy az egységes párt keretében továbbra is együtt működhetnek és hogy Nagyatádi Szabót rövidesen ismét a földmivelésügyi miniszteri székben fogja üdvözölhetni. Ezután a miniszterelnök a kisgazdáknak a földreformmal kapcsolatban támasztott kívánságairól beszélt és hangoztatta, hogy a kormány mindig törekedett a jogos és a pénzügyi költségvetés keretében kielégíthető kívánságok teljesítésére. Az értekezlet után pártvacsora volt, amelyen azonban nem tör­tént fölszólalás. Előre megfontol! siáiiéKhaí goiikolf-e frorelcte? Nem mutat semmi megbánást Sopron, október 17. (Budapesti szerkesztőségünk telefon je­lentése.) Froreich Ernő dr. kihallgatása teg­nap kezdődött meg a soproni vizsgálóbíró előtt. Froreich teljes egészében föutartotta az ügyész előtt tett vallomását és hangsúlyozta, hogy nem előre megfontolt szándékkal ölte meg apósát, hanem erős fölindulásában ragadta torkon Egyedit és fojtotta meg. A kihallgatás után a vizsgálóbíró kihir­dette Froreich előtt a gyilkosság miatt vizs­gálati fogságba való helyezéséről szóló vég­zést. A vizsgálóbíró végzésében Froreich ügyvédje: Sándor László volt budapesti fő­kapitány tanácsára megnyugodott, majd meg­engedték neki, hogy ügyvédjével beszéljen. Froreich első kérdése ez volt: — Mi lesz vacsorára? Froreichoí szemmelíáíhaíőan a bűnügy már nem érdekli. A soproni ügyészség vezetőjének véle­ménye szerint egyes tanúvallomások súlyos gyanuokokat ‘artalmaznak Egyedi Mariska, a meggyilkolt leánya ellen. Egyedi Mariska volt az, aki a gyilkos­ság napján a kastélyban tartózkodott. Fro- reichné: Egyedi Ilona ellen eddig nem me­rült föl semmi terhelő momentum. Az újabb tanúvallomások újabb bizonyí­tékokat produkáltak Froreich ellen, amelyek­ből arra lehet következtetni, hogy tettét előre megfontolt szándékkal kö­vette el. A cselédség vallomásából ugyanis kitűnt, hogy a gyilkosság éjjelén Egyedi csöngetett, de csak egyszer tudta megnyomni a csengőt és Froreich dulakodás közben megakadá­lyozta, hogy apósa segítséget hívjon. EzenföKíl Froreich ajándékokkal igyeke­zett a cselédséget rábírni arra, hogy a holt­test megtalálásánál fölfedezett gyanús körül­ményeket hallgassák el. Kiderült az is, hogy Egyedi már a gyilkosságot megelőző éjjelen hallott lépteket a hálószobája melletti szobá­ban és ezért magára zárta az ajtókat. Alapos a gyanú, hogy Froreich a gyilkosság délelőtt­jén azért járt apósánál, hogy a bezárt ajtókat fölnyissa és ezzel lehetővé tegye az Egyedi hálószobájába való behatolást. A vizsgálóbíró kihallgatásra idézte meg az Egyedi-család tagjait, ezek azonban meg­tagadták a vallomástételt. Geley orvos kihall­gatása során igen terhelő adatok merültek föl abban a tekintetben, hogy a két Egyedi­leány tudott a gyilkosság elkövetéséről. A vizsgálóbíró szerint emiatt azonban nem le­het- eljárást indítani ellenük, mert a törvény a családtagok bűnpártolását nem bünteti. Va­lószínű, hogy Froreich a gyilkosság után Bu­dapestre visszatérve, közölte a gyilkosságot feleségével, az azonban nem hitte el neki. Ma délben Froreich ügyvédié kérte a vizsgálóbírót, hogy figyeltesse meg Froreich elmebeli állapotát. A család állítása szerint ugyanis beszámíthatatlan állapotban ölte meg Egyedit. Froreich egyizben már volt a Schwarzer-szanatóriumban és anyja elme­bajban halt meg. Csangszolin előnyomni Mukden, október 17. Mandzsúriái hiva­talos jelentések szerint Csangszolin csapa­tai tegnap elfoglalták SHanghai-Juaii-C Peking, október 17. A kormány hivatalos jelentései szerint a pekingi csapatok a kínai fal mögc űzték Csangszolin haderejét. ííyitra város költségvetése Másfél millió korona deficit 180 százalék pót adó Nyitra, október 17. (Saját tudósitónktól.) A napokban ké­szült el Nyitra város 1925. évi költségelő­irányzata, amely nem nagyon megnyugtató a polgárságra nézve, amennyiben a községi pótadó a jövő é\- ben is ISO százalékos lesz. a régi idők 50— 60 százalékával szemben. A nagy pótadó oka az, hogy az állam mostohagyermekként kezeli és nem részesíti kellő támogatásban a várost. Ennek dacára a város állandó örvendetes fejlődésben van. Példaképpen említjük csak fel, hogy a tervbe vett folyószabályozás 13 millió koronába fog kerülni, mig a vízvezeték és csatornázás elkészítése is horribilis összeget fog felemészteni. A deficit 1,542.584.83 korona, mely a községi pótadó utján nyer fedezetet. Szerdán délután rendkívüli közgyűlést tartott a vá­ros képviselőtestülete, amelyen u katonai laktanya ügyében is sikerült a városnak megegyzésre jutnia a nemzetvédelmi minisz­tériummal. Elhatározták, hogy a tatarozást munkálatokat megkezdik, a minisztérium vi­szont ennek fejében a laktanya évi bérét 86.723 koronára emeli föl. Harctéri jelentés az adófrontról A vesztességi lista egyre szaporodik Egy szalóci gazda öngyilkossága — A P. M. H. eredeti tudósítása. — Rozsnyó, október 17. Kedves Redukció, a békeháboru legke­gyetlenebb frontjáról küldök jelentést ezút­tal, ahol szorgalommal, becsülettel felépített sorsok dőlnek össze, szerény, de annyi me­leget sugárzó kicsiny tűzhelyek fénye lob­ban utolsót és hittel, akarattal, a munka sze- rctetével szőtt életfonalak szakadnak. Ez a félelmes front most itt kanyarog, itt kígyózik keresztül a rozsnyói városházán. S ha a gondnak, létét féltő aggodalomnak fizi­kai súlya is volna, a városháza százados bolthajtásai most bizonnyal beszakadnának a lehajtott fejű, keseredett, összetört falusiak gondjai alatt, kik jövőjükért remegve járul­nak az itt székelő bizottság elé. Eléje járulnak. És hogy hogyan távoz­nak, annak egyik esete a Csunyócska Sán­doré. Hatvanhárom éves, öreg, kérges kezű, munkához edzett, becsületben tántoríthatat­lan gazda. 3900 korona jövedelmi adót ve­tettek ki rá. Azért jött, hogy irgalmat kérjen, hogy élni hagyják, hogy mérsékeljék a terheket, melyek alatt össze kell roskad- nia. Nem sikerült. Csunyócska Sándor nem volt jó szónok, hogy hatásos védöbeszédet tartson önmaga mellett. Nem volt agyafúrt róka sem, hogy ügyeskedéssel részére hajlít­sa a bizottság hangulatát. Csunyócska Sán­dor csak egy munkában kéményedéit öklü s az élet terhe alatt görnyedő öreg gazda volt. És elítéltetett. Hazament a faluba. Kísérőjét valamilyen ürüggyel elküldte magától. Azt mondta, a birólioz szól még be. Felesége nem volt ott­hon. Talán fehérruhát öblített a szőke Sajó­nál. Csunyócska Sádor pedig, hogy egyedül maradt, lélekben talán elbúcsúzott még min­denkitől, ami neki kedves volt, lehet: meg­ölelte a kapufélfáját, ráborult az ekéjére, megcsókolta a felesége képét — nem tud­hatni. Talán mindebből semmit nem tett, csak valami borzalmas zavart érzett a fejé­ben: Nem lehet, nem lehet! Vagy élni nem lehet, vagy ezt a kérdést megoldani nem lehet­És mire az asszony hazajött a Sajó mel­lől a keményre sulykolt ruhával, Csunyócska Sándor eltorzult arca fogadta, mely termé­szetellenesen magasból meredt reá s egy ha­ját tépő özvegyasszony eszelős -sikoltozása csőditette össze a falut­Mert akkor Csunyócskáné asszony már özvegyasszony volt. Az urát levágták a kötélről, élesztgették, hiába. Lerótta az utolsó, a legszörnyübb adót. Múlt éven egy darab földet adtak el, hogy a 10.000 koronás vagyondézsmáját fi­zethesse. A földért csak 8000 koronát kapott. Abból a fele ingatlanforgalmi adóba ment, mert Szalócon, úgy tudom, 50 százalékos ez az adó. Községi pótadó címén 1300 korona újabb teher jött s most — utolsó csapásként, — majdnem kerek 4000 korona. Az adófront felgöngyölítette Csunyócska Sándor életfonalát, elvágta s pontot tett a végére. Éget-e valahol sebet egy Iclkiismere- jten ez a pont? Tyn, Szombat, október tWF

Next

/
Oldalképek
Tartalom