Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)

1924-09-17 / 211. (659.) szám

A Szerda, szeptember 17. Molnár Béla röprata „Az emigráció Kquidá£ásárál“ íi. Szlovenszkó, szeptember 16. Az emigráció után, iliktoto.g azzal pár­huzamosan foglalkozik Molnár az emigráció­val összefüggő zsidókérdéssel is. Ügy találja, hogy az emigráció kérdésének taglalása azért érinti kellemetlenül az itteni zsidóság­nak is érzékenységét, mivel kétségtelen tény az, hogy amint a bolsevizmus idejében a ve­zetőállások túlnyomó nagy részét zsidók töl­tötték be, úgy ennek természetes következ­ményeként az emigrációnak túlnyomó része is zsidó volt. Amikor Molnár Béla ehhez az érzékeny kérdéshez hozzányúlt, joggal hivat­kozhatok ismét a tárgyilagosságát igazoló azon tényre, hogy ő hosszú politikai pályáján mindig a legtisztább liberalizmus hive volt és hogy ö a régi liberalizmus hagyományait és szellemét most is híven őrzi és képviseli. Mint a régi liberalizmus törhetetlen hive joggal állapítja meg, hogy „lehettek a régi liberális rendszernek kise-bb-nagyobb hibái, de a zsidóságnak talán sehol a világon olyan jó dolga nem volt, mint a liberális uralom alatti régi Magyarországon14. Ezen niegálla- p i t ásá n-ak te r iné szeles következte te se k ént keserűen állapítja meg, hogy a zsidóság „tör­ténelmi hálátlanságot és talán soha jóvá nem tehető politikai hibát44 követett cl akkor, ami­dőn nem elégedvén meg eddigi hatalmi po­zíciójával, az októbrizmus és az ezt kővető szovjeturalom támogatásával Magyarorszá­got a végromlásba dönteni segítette és a múlttal és a magyarsággal szemben ugyan- évik hálátlansággal fizet most is, amikor Szlovenszkón nemzeti élet-hialáihareában cserbenhagyta a magyarságot és az uralmon lévő cseh kormánynak megtette azt a szives- séget, hogy megalkotta a külön zsidópártot, amely a .kormány kegyeit barátságosan sem­leges politikával keresi. A zsidóság nagy ré­szének itteni magatartásával kapcsolatban az igazságnak megfelelően hangoztatja azt, hogy a zsidóság nem hivatkozhatok olyan té­nyekre, amelyekkel a magyarság cser be n- hagyását azzal indokolhatná, hogy arra az itteni magyarság magatartása szolgáltatott okokat; az pedig „égbekiáltó igazságtalan­ság44 volna, hogy a kommün által kiváltott magya r o r s z á g i ai it i sze m ita k ile ng-ések é r t bennünket (cseh-szlovákiai magyarokat) te­gyenek felelőssé, akik a sajnálatos esemé­nyeket sem nem helyeseltük, sem itt antisze­mitizmust nem szitunk. A zsidóságnak kormánybarát magatartá­sát minden múltbeli érzelmi kapcsolatok fél- r été tele esetében is, tisztán a zsidóság szem­pontjából is hibásnak és károsnak találja, mi­az imádásig emelkedő szeretet mind terhé­re van önnek Monsieur Voltaire? Az öreg ember csak a kezével legyintett: • — Hagyja el kedves márki ... Én fá­radt öreg ember vagyok, pihenni szeretnék. Én félek, már nem is lesz elég erőm ki­pihenni magamat s igy fáradtan kell majd elindulnom a nagy útra. Azonfelül mit akar­nak tőlem ezek az emberek? Ami bennem ért valamit, azt már odaadtam nekik könyve­imben. Az ő szavaik?! . . Ugyan édes már­ki, hát mondhatnak nekem valamit ezek az emberek, amin én régen túl nem mentein volna? Zavarjuk, bosszantjuk és untatjuk egymást. De voltaképpen minek ellenkezni? Hiszen ez az emberi élet. — De hiszen hátra van még az Iréné előadás'1 és az ön szobrának megkoronázása Paris előtt. Az öreg ember most már haragos és tü­relmetlen hangon felelt: — Hagyjon békét ezzel a vásári komé­diával. Vihette márki meghajolt: — Monsieur Voltaire, sajnálattal látom, hogy terhére vagyok s ha kegyesen elbo­csát, hát távozni is fogok. Az öreg ember mosolygott. A mosolya friss volt, fensöbbséges, telve humorral és giáciávaí. — Márki, ha távozni kivan én igazán nem segíthetek rajta. Tudja, hogy elvből nem tartóztatom a vendégeimet. A*kellemetlen és ostoba ember csak kótródjék gyorsan, de hadd menjen a kellemes, az okos, az elmés is, mielőtt még unalmassá, ostobává és Ízet­lenné válnék. Adieu, kedves barátom! — A viszontlátásra, — szólt a márki mé­lyen meghajolva és folyton hátrálva ment ki a szobából úgy, ahogy az etikette az uralko­dóktól való bucsuzást parancsolja. Aznap este Európa bálványa ott ült a pá­risi színházban. Reszkető fejével, múmia ar­cával, csontos kis sárga kezével egyedül ült a páholy elején. A márki és a márkíné sze­rényen hátrabuzódtak a páholy mélyébe. (Vége következik.) vei „Cseh-Sziovákiában lehetséges, hogy egy pár zsidó vígan autózik és nagy üzleteket csinál, a kormány azonban, amidőn egyrészt kihasználja a zsidóságot a magyarság ellen, csöndben öntudatos antiszemitizmust csinál44. Egyik legelmésebb megállapítása a röp- iratnak a magyarországi és az itteni zsidó­ság magatartása közötti következő párhu­zam: amig odaát arról panaszkodnak, hogy a numerus ckiusussal a magyar törvényhozás nemzeti kisebbséggé d c g r a d á Ita a zsidó­ságot, addig itt a „nemzeti öntudatra ébredt1’ zsidóság önként nemzeti kisebbséggé a vau­éi roz t at t a magát. Legvégül a zsidókérdés megoldásának jövőbeli kontúrjait rajzolva, megállapítja Molnár Béla, hogy a zsidóságnak, sajnos, ki­sebb, die értékesebb része Ilii maradt ma­Prága, szeptember 16. A szociáldemokrata lapok jelentése sze­rint Dérer dr. képviselő javaslatot dolgozott ki az állampolgársági törvény módosításáról. A javaslatot Markovics unifikációs miniszter kiosztotta minisztériuma illetékes iigyosztá- lyánaik abból a célból, hogy ennek alapján egy kormányjavaslatot készítsenek. Mi, akik ismerjük Dérer dr. képviselő­nek az állam polgárság kérdésében elfoglalt álláspontját, szívesebben látnok, lia javasla­tát közvetlenül a parlament elé terjesztette volna. A bürokratikus minisztérium hónapo­kon keresztül fog vesződni a Dérer törvény- tervezetével. amelyet semmi szín alatt sem fog megjavítani, legfeljebb ronthat rajta. A parlamentnek egyébként módja van arra, hogy az állampolgársági törvénnyel gyarságához, igazán magyarul érez Most is, magyar akar maradni ezután is és nemcsak *a jóban, de a rosszban is a magyrság sorsá­ban osztozni kíván. A zsidóságnak erről az értékesebb részéről meleg szavakkal emlé­kezik meg és hangoztatja, hogy a zsidóság­nak ez a része a magyarság soraiban min­denkor megértésre, megbecsülésre és test­véri együttműködésre számíthat. Molnár Béla érdekes fejtegetéseit élve­zetessé teszi az a közismert elmés és az egészséges humor fűszerével élénkített elő­adó stilus is, amely minden írását jellemzi. Meg vagyunk arról győződve, hogy Molnár Béla őszinte és igaz könyvének olvasása nagy élvezetet fog nyújtani azoknak is. akik a könyv minden megállapításával esetleg nem is azonosítják magukat. foglalkozzék, még pedig az ellenzéki pártok által benyújtott javaslat alapján. De ha inár a kormány semmi szili alatt sem akarja át­engedni a törvény módosításának dicsőségét az ellenzéki pártok számára, úgy igazán tel­jesen fölösleges a kormányjavaslat késedel­mes • benyújtása, ha már egy kormánypárti képviselő is készített ilyen törvénytervezetet. Mi tisztán látjuk ennek az intézkedésnek is az okát. A Szlovenszkón bomlásban levő szociáldemokrata párt akarna ugyan nyújtani valamit a választóinak, attól is tart azonban, hogy a Dérer javaslatát a kormány nem fo­gadná cl s ezért annak közvetlen a parla­menthez való benyújtása helyett átadja azt a kormánynak; hogy ily módon mennyit ké­sik a kérdés rendezése, arról nem kell bő­vebb magyarázatot adnunk. Ellenzéki indítványok a lipto- szentmiklósi megyegyülésen Liptószentmiklós, szeptember 16. A tátraal.iai nagymegye képviselőtestü­lete tegnap Liptószentmiklóson ülést tartott, amelynek tárgysorozatán 96. pont szerepelt. Az egyik legfonosabb pont volt Nitscli An­dor és Kéler Tibor dr. megyei bizottsági tagok amaz indítványa, hogy mondja ki a megyei bizottság, hogy a Dobsina-Poprád közötti vasút kiépítése fölötte szükséges és memorandummal tói­dul a kormányhoz a vasútvonal kiépítése érdekéebn. Holly Vacláv Iglóról és Eedor Miklós Lőcséről ezt az indítványt támogatták Is azt kérték, hogy a vasút építése Rozsnyó és Igló között történjék. A bizottság kimondotta, hogy a vasút kiépítését teljes erejével támogatni fogja, de egyik város mellett sem foglal állást, mert, hogy hol fog épülni a vasútvonal, azt a váro­sok hozzájárulása és az állam érdeke dön­tik el. A bizottság ezután megalkotta a liptó- szcutmiklósi és lőcsei kórházak alapsza­bályait. Az előbbinél Kozsár János dr. szlo­vák néppárti, az utóbbinál pedig Eedor Miklós keresztényszocialista vybortagok kifogásolták, hogy a kórházi személyzet megválasztásához a zsupán megerősítése szükséges. Az ellenzék élesen bírálta ezt a demokráciát megcsufoló intézkedést, ahol a zsupánnak minden megokolás nélkül jogában áll az önkormányzati testületi egyhangú ha­tározatát is megváltoztatni. Nitscli Andor indítványt nyújtott be egy Kérmárkon létesítendő németnyelvű gazda­sági iskola ügyiben. A bizottság úgy határo­zott, hogy három gazdasági iskola felállítását fogja kérni a kormánytól és pedig egyet Liptó­E©rísi lierfei az állampolgársági ügyben Interjút adott a Pesti Hírlapnak lerer Jaia$W dolgozott ifi az állampolgárságról Budapest, szeptember 16. (Budapesti szerkesztőségünk telefon- jelentése.) A Pesti Hírlap Genfbe küldött tu­dósítója beszélgetett Benes cseh-szlovák külügyminiszterrel, aki az újságírónak arra a kérdésére, hogy mi a véleménye a Ma­gyarország és Cseh-Szlovákia közötti vi­szonyról és az utóbbi időben volt-e a két állam között jelentősebb közeledés, ezeket mondotta: — Igen, Óhajtanám, hogy a jövőben e két állam közötti viszony még sokkal barátságosabb és jobb legyen. Magyar- ország szanálásának sikere őszinte öröm­mel tölti el Cseh-Szíovákiát és bizonyos, i hogy Magyarország szanálásánák jelentős hatása lesz Középeuropa viszonyainak ja­vulására is. A Magyarország és Cseh-Szlovákia kö­Berlin, szeptember 16. Tegnap hivatalos jelentést adtak ki, mely szerint Marx kancellárnak és Strese- mann külügyminiszternek tárgyalásai a há­borús vétkesség jegyzéke és a népszövet­ségbe való belépés kérdésében nem hoztak felszínre ellentétet a két kormányférfiu kö­zött. Ezzel kapcsolatosan a Germania igy jellemzi a helyzetet: Nyilvánvaló lett, hogy a háborús vétkességről szóló jegyzék alá­írása e pi llanatban nem hasznos és a poli­tikai helyzetet feleslegesen megnehezítené anélkUl, hogy azt a kérdést, ki vétkes a háború fölidézésében, csak egy lépéssel is előbbre hozná, Bécs, szeptember 16. A jóvátétel! bizottság kiküldött albizott­sága megállapította, hogy a volt monarchia háboruelőtti adósságainak fizetési kötelezett­zött megindult kereskedelmi tárgyalások, — felelte Benes egy másik kérdésre — néhány héten belül újból megkezdődnek. Cseh-Szlo­vákia technikailag teljesen felkészülten várja a tárgyalások folytatását. Technikailag annyira felkészültünk, hogy egyidőben pár­huzamosan tárgyalhatunk Magyarországon kivid Ausztriával, Németországgal, Belgium­mal és Svájccal. Az ujságiró fölemlítette az állampol­gársági kérdést, amelynek Cseh-Szlovákiá- ban való gyakorlása miatt sok magyar embert kergettek a pusztulásba. Benes igy felelt: — Igen, ez is rendezetlen kérdés. Szükséges, hogy az érdekelt államok ezt a tehető legsürgősebben megoldják. Mi tör­vényeinkben már intézkedtünk az állam- polgárságról. Ezért a jegyzék aláírása egyelőre elma­rad és erre utal a hivatalos kommüniké is, mikor a Marx és Stresemann egyetértéséről szól. Biztosra vehető, hogy a kabinett-tanács, mely a jövő kedden a birodalmi elnök veze­tése alatt összeül, ily értelemben fog hatá­rozni. A háborús vétkesség kérdése ezzel egyelőre elintézettnek tekinthető és mindaddig el van napolva, mig nem kínál­kozik kedvező alkalom a kérdés fölvetésére. Ez akkor következhetik be, ha Németország­nak a népszövetségbe való belépése aktuális kérdéssé válik. — A Vossische Zeitung sze­rint Marx kancellár ma ismét elhagyja Ber­lint. ségeit milyen arányban kötelesek vállalni az egyes utódállamok. A bizottság a részeket a következőkben állapította meg: szenímiklóson, egyet Rimaszombaton, egyet pedig Iglón. Ez utóbbiban a szlovák mellett párhuzamos német osztály is lenne. A félhivatalos hibáztatja a kisebbségek panaszait Prága, szeptember 16. Az interparlamentáris unió berni tanács­kozása és Apponyinnk a népszövetség előtt mondott ama beszéde, mely ;i népszövet­séget a kisebbségekkel szemben fennálló kötelezettségeire figyelmeztette, nyugtala­nítja a félhivatalos Ceskoslovenská Repu- blikát és arra készteti, hogy megjegyzéseket fabrikáljon, amelyek szerint a kisebbségek sérelmeik íelpanaszolásával sokat ártottak maguknak. Mert rnost, amikor a népek összejöttek, hogy a békét a leszereléssel és a garancia formulájával biztosítsák, a kisebbségeknek a világ pacifizálásának nagy müvében közre kellett volna működniük ahelyett, hogy pa­naszkodnak és a népszövetséggel szemben fönnálló szkepticizmusuknak és bizalmatlan­ságuknak adnak kifejezést. Ez terméketlen negáció. Hibás a kisebbségek részéről az, hogy a népszövetséget csak oly mértékben értékelik, mint a kisebbségi jogaiknak biz­tosítékát és akkor nem hajlandó értékelni, ha nem exponálja magát értük. A kisebb­ségeknek tuüniok kell azt, hogy helyzetük javulása csak akkor várható, hogy azok az államok, amelyben élnek, teljes biztonságot élveznek és igy tehát a népszövetség mostani akcióiban törekvéseiknek előmozdí­tóját kellene látniok. Eddig a félhivatalos. A fejtegetéseihez csak az a megjegyzésünk lehet, hogy nagy tévedésben van, ha azt hiszi, hogy az ál­lamokra nézve abból fakad a biztonság, hogy a belpolitikai kényszerrendszabályokat fönn­tartják, a kisebbségeket elnyomják, azoknak a panaszait a külföld előtt eltussolják és köz­ben a nagyhatalmak béketörekvéseit látszó­lagosan támogatják. Megfeledkezik arról, hogy nem lehet béke az államok között ad­dig, amig nincs béke az egyes nemzetek között. *♦♦$***♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦*♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦* Coolidge elnök a londoni és a genfi eredményről Sankt Paul, szeptember 16, Coolidge el­nök levelet intézett az amerikai légiók kon- ventjéhez, melyben többek közt ezt mondja: Reméltük, hogy a nemzetek összmunkája ré­vén nagy események fognak történni az igazi béfte felé vezető utón s ez a reményünk most igazolódott. Legújabban igen nagy elő­rehaladás történt a háborúk fölöslegessé té­telének megvalósításában. Osztrák adósság Magyar adósság százalékban Ausztria 36.827 1-581 Cseh-Szlovákia 4L7 15.945 Fiume — 0-748 Magyarország —_ 45.733 Olaszország 4-078 — Jugoszlávia 2.043 14.116 Lengyelország 13.733 0.075 Románia 1-610 21.802 w*************************1^***^*^***”* <•*<>«**♦<■♦♦♦♦♦<»♦«♦«' I lá&tris fellessél kertese eHBfézettnefc (ekinflidt — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása — 4*'»**❖■»♦»*♦«****♦♦*♦*♦♦« Az osztrák-iitagpar monachia ItáftorncMjftl államaclOsságaiiialí feloszlása ► zalékot fog fizetni. A legkevesebbet Fiume, Olaszország és Lengyelország, a legtöbbet Cseh-Szlovákia, Magyarország és Ausztria fizeti. Eszerint a felosztás szerint Magyaror­szágnak a monarchia tartozásainak 45-733 százalékát kell fizetnie, mig Ausztria ennél lényegesen kevesebbet, összesen 38.408 szá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom