Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)

1924-09-17 / 211. (659.) szám

-a Angol-francia • megegyezés. Paris, szeptember 16. Géniben tegnap si­került az angol—francia álláspontot össze­egyeztetni és a döntőbírósági' eljárásnak, a biztonságnak és leszerelésnek kérdését mint elválaszthatatlan egységet elismertetni. A Gaulois szerint a napnak legfontosabb ese­ménye az volt, hogy az angol kormány haj­landónak mutatkozott arra, hogy a brit flot­tát a döntőbiráskodási rendszer rendelkezé­sére bocsátja. A lap szerint ez csak akkor történhetik meg, ha ezzel egyidejűén a kölcsönös segélynyújtásról szóló szerződés is életbe lép. A lap igy fejezi be cikkét: — Ha azon­ban a francia és angol delegációnak ez a megegyezése csak Lengyelországgal, Cseh­szlovákiával, Jugoszláviával és Romániával kötött külön francia szerződések rovására történik, akkor igen veszedelmes manőver. — Géniből érkező liirek szerint a tegnapi megegyezés az úgynevezett garanciapaktum tervét teljesen meghiúsította. Á macedón tűzfészek Szófia, szeptember 16. Mint most kiderült, a macedóniai forra­dalmi szervezeteket, melyek az utóbbi na­pokban a bolgár közállapotokat bizonytalan­ná tették, Csanlew vajda akarta Bécsbőb Harlakow Nikola kommunista agitátor köz­vetítésével, a szovjet számára megnyerni. Sikerült is neki a meggyilkolt Todor Alexan- drows barátai közül néhányat a maga párt­jára vonni, igy mindenekelőtt Aleko pasát, Atanasowot, Kolarowot és Georgij Canko- vot, a Radoslavov-kormány hajdani képvi­selőjét, meg Arseni Jovkovot, Szófia volt al­polgármesterét. E két utóbbi meggyőződéses födsralista volt. Munkatársuk volt Dimo Hadzsi Dimov kommunista képviselő is. Az összeesküvők szeptember 15-én akarták a szovjetköztársaságot kikiáltani, de még mi­előtt ez megtörténik, meg akartak szabadulni a macedón forradalmi organizációk és az orosz szovjet együttműködésének ellenzői­től. Tehát mindenekelőtt Todor Alexandrov- tól és Protogerov tábornoktól. Ecélból Aleko pasa meghívta Alexandrovot egy találkára és kisérőkül Dinco Vrtenerovot meg Stere Vlanovot küldte nekik, akik orozva meggyilkolták és megszöktek. Protogerov tábornok /. eltitkolta a tettei,. hogy a bűnösöket nyugodtan és zavartalanul kézrekerithesse és megbüntethesse. Ezeket u a bűnösöket azonban Górni Dzumajában — mint már hírül adtuk — az elkeseredett nép meggyilkolta. Az egész szeptember 15-ére tervezett fölkelés igy dugába dőlt. Aleko pasa lakásán leveleket találtak, melyek minden kétséget kizárva bebizonyít­ják, hogy az agyonlőtt macedónok összeköttetésben állottak a bolsevistákkal és a födsralfsíák- kal, sőt terveik keresztülvitele érdekében nagy pénzösszegeket is kaptak Moszkvából. Ezek a levelek tartalmazzák továbbá az összees­küvők pontos névsorát, úgy hogy több letar­tóztatást kellett még eszközölni. Ki élesedett az olasz-ögfptouii konfliktus Kairó, szeptember 16. Az egyiptomi la­pok komolynak' tartják a tripoliszi határ megállapítása nyomán felmerült olasz— egyiptomi konfliktust. Jelentik, hogy az olasz kormány megerősítette a bengharii helyőrsé­get és további csapa'.szállításokat készít elő. Az „El Mokatíam“ lap teljes komolysággal hisz egy olasz fegyveres akció lehetőségé­ben. A szeszkontingens. A Národni Osvobo- zen-i élesen támadja a törvényhozó testületet, valamint az egész cseh-szlovák sajtót amiatt, hogy nem szentel elég figyelmet a szeszkérdésneik. A minisztertanács — a gyen­gén jelentkező közvélemény ellenkezése da­cára — az eddigi 400.000 hektoliter kontin­gens helyett 520.000 hektoliterben állapította meg az 1924—25. évi szesztermelést. A lap azt követeli, hogy a szeszkontingens kérdé­sét a parlament rendezze s ne a miniszter- tanács. Szerda, szeptember 17. Mohenlohé-Wajldenburg herceg halálos autószerencsétlensége Magyarországon Budapest, szeptember 16. (Budapesti szerkesztőségünk telefon- jelentése.) A Moson-bécsi országúton ma hajnalban borzalmas autószerencsétlenség történt. Mosonból Béc-sbe igyekezett gép­kocsiján HoSienlphe-Waldenburg Frigyes herceg, Az erős iramban száguldó gépkocsi neldrohani az egyik fordulónál egy kőrakás­Budapest, szeptember 16. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése,) Tegnap éjjel tiz órakor telefonon fölhívták a Liberty-féle autógarázs telepét és egy erős férfihang a Disznófőhöz egy négyszemélyes, negyven lóerős erős gépko­csit rendelt. A vállalat Fekete Béla soffört ■egy Walter-kocsival kiküldte a megrendelt helyre. Alig állt meg a soffőr, három fekete álarcos alak rohant rá, úgy hogy alig maradt annyi ideje, hogy a ko­csit elrontsa, illetve a gyujtómágnest ki­rántsa. A rablók megragadták a soffört, ki­emelték a kocsiból, behajitotíák az utat szegélyező árokba és ütlegelni kezdték. Ezután bekötözték, fölpeckelték a száját és ott akarták hagyni az árokban. A rablók azonban nem tudták elindítani a gépkocsit és tárgyalásokba bocsátkoztak a soffőrrel. Elmondták, hogy az autóra azért van szükségük, mert egy milliárdos betörést akarnak végrehajtani és fölszólították a soffört, hogy lépjen szö­vetségre velük, szállítsa el őket kocsijával a kívánt helyre és ezért ötvenmillió koro­na jutalomban részesítik. A szorongatott helyzetben levő soffőr szinleg belement az üzletbe, mire kezeit föl- oldozták a kötelékek alól és az autóba ültet­ték. Mellette és mögötte egy-egy rabló ült, akik revolvert szegezve Feketére, kény- szentették, hogy teljes irammal induljon meg a kocsival Kőbánya felé. A soffőr, akinek szája be volt kötözve, útközben igyekezett megmenekülni a rablók­tól, ezek azonban minden mozdulatára vi­gyáztak, úgy hogy halálfélelmében kényte­len volt a banditák utasításait követni. Éjjel féltizenegy tájban az autó átszá- guldott a Nagy-kör utón, amikor Fekete az egyik utcasarkon megpillantott két rendőrt. Hirtelen kiütötte a mellette ülő rabló ke­l nak. Az autó felfordult! és maga alá temette utasait:#a herceget és soffőrjét. A katasztrófa pillanatában az autó benzintartálya is ki­gyulladt és fölrobbant. Amikor a romokat eltakarították, a soffört sikerült megmen­teni, a herceg, azonban akinek a gépkocsi karosszériája nyakára zuhant és nyakcsi­golyáját kettétörte, nyomban meghalt. zéböl a revolvert, egy mozdulattal meg­állította az autót, a következő pillanatban pedig kiugrott a gépkocsiból és száját sza­badította ki a kötelékektől. Torkaszakadtá- ból kezdett kiáltozni: — Rablók, gyilkosok, segítség! Az autóban ülő álarcos rablók lőni kezd­tek Feketére, de a sötétben a golyók célt té­vesztettek. A soffőr segélykiáltásaira a két rendőr oda szaladt és segítségért sípolt, mi­re pár perc múlva több rendőr termett a helyszínen. A kiáltásokra a sétáló közönség is nagy számban gyülekezett, de csakhamar visszavonultak, mert a rablók lövöldözni kezdtek feléjük. A nagy zűrzavarban a há­rom álarcos rabló leugrott a gépkocsiról és a Nap-utcába menekültek. A rendőrök utá­nuk siettek és sikerült is fölfedezniük őket. amint egy kapualjban igyekeztek elrejtőzni. A rendőrök megadásra szólították föl őket, a rablók azonban revolverlövések­kel feleltek, mire valóságos tűzharc fejlő­dött ki a rendőrök és a banditák között. Végül is a rendőrök kerekedtek felül és az egyik álarcos rablót megsebesítették. Ez megadta magát. Egyik társát menekü­lés közben elfogták, míg a harmadik a sötét­ben elmenekült. A rendőrök megállapitották, hogy az el­fogott rablók gy.ike Csorna Sándor huszon­két éves kereskedősegéd, másika pedig Berta Márton huszonnégy éves vámőrnek mondotta magát. Később kiderült, hogy ez az állítása nem felel meg a valóságnak. Az el­menekült banditát Neumer Vilmosnak hívják. Kézrekeritésére megtették a szükséges in­tézkedéseket. A nyomozás során kiderült, hogy a három álarcos bandita Kunhegyesről jött Budapestre és az volt a céljuk, hogy Kő­bányán Koltay Alárton dúsgazdag sertés- nagykereskedői kirabolják. tipusu szőke asszonyról. Az első Sawellné barna volt. Sawell Sámuelné újra visszasző- kült. Megtudták továbbá, hogy az angol és a francia nyelvet egyaránt kiválóan beszéli. Fiatal és csinos, sőt nagyon csinos. Az új­ságírók idegeit különösen felingerelte az, hogy a párisi rendőrfőnökség állandóan a legnagyobb diszkréciót kötötte lelkűkre. Ennek első következménye az lett, hogy valósággal rohamot intéztek ama hotel ellen, ahol Missis Sawell lakott. A nyakék hősnője azonban előrelátó volt és rögtön az eset után eltűnt a hotelből. Tartózkodási helyét csak az üggyel megbízott rendőrtisztviselő ismeri, aki annyit elárult az újságíróknak, hogy Sawellné barátnőjéhez menekült, egy az Etoilehoz közellevő lakásba. Az újságírók most valósággal felverik az Etoile környé­két, hogy a csinos és szőke Sawellnét fölta­lálják. Ez eddig nem sikerült. Különben meg- állapitást nyert — legalább is ez a legújabb változat — hogy Sawellné magyar szárma­zású, 1896 szeptember 6-án Budapesten született. Édesapja, nemes Braun Sándor volt magyar katonatiszt, az édesanyja pedig Moskowits Ivánné, aki jelenleg az Egyesült Államokbeli Syracusában lakik. Ez az újabb adat az új­ságírók elméjét és elmésségét még jobban táplálta. Miért nincsen bejelentve ez a volt ellenséges állampolgár a rendőrségen. Ezzel kapcsolatban a lapokban igen sok célzás tör­ténik arra, hogy a rendőrség az ügyet azért kezeli ilyen diszkréten, mert „valami van a dolog mögött.11 Sawellné állítólag igen intim összeköttetést tart fenn a párisi amerikai kolónia egyik előkelő tagjával. Egy másik lap szerint egy igen ismert diplomatáról van szó, aki jelenleg a népszövetség genfi ülésszakán vesz részt. Nem kívánjuk a lapokat további találgatásaikban követni, amelyek egészen a sikamlós részletekig mennek; ezekben az újságírók — elég könnyelműen — nem na­gyon takarékoskodnak, de mentségükre szol­gál, hogy az ügy titokzatossága mindenféle feltevésre alkalmat ad. Miután pedig kiderült, hogy Sawellné Budapesten született, az egyik újság felveti azt a kérdést, hogy az ötmilliót nem-e magyar koronának kell érteni, amely esetben az egész ügy egy közönséges kis ékszerrablássá zsugorodnék. Az ügy furcsa­ságához az is hozzájárul, hogy Sawellné ál­lítólag Budapesten gyöngysoráról egy má­solatot készíttetett,, amelyet a párisi rendőr- főnökségen felmutatott és ennek alapján a párisi ékszerészek két és félmillió frankra becsülik az ékszert. Lehetséges, hogy Saweíl- né az ékszert valamelyik biztosító-társaság­nál ötmillióra biztosította és azért adta meg a rendőrségen ezt a számot. A titokzatos gyöngynyakék ügye mindenesetre továbbra is élénken foglalkoztatja a közvéleményt. Egyelőre azonban az újságírók sem az ék­szert, sem a szép Sawellnét nem tudták fel­találni. Egy titokzatos hölgy titokzatos nyakéke icftlfcrcs üfilíaiiÉifáK ü aKérflak rais®inf egy kőbányai nagykereskedő! Revolverharc a Nap-utcában — Két rabló kézrekeriilt — A bátor soffőr — A P. M. H. eredet: Paris, szeptember 16. Pár nap előtt a párisi rendőrfőnökségen egy fiatal hölgy jelent meg s előadta, hogy Parisnak iegelőke.őbb negyedében, az Etoile közelében levő szálloda szobájából ismeret­len tettes ellopta 5 millió frank értékű gyöngy- nyakékét. Párisban napirenden vannak a collierek, brilliánsok és fantasztikus értékű ékszerek eltűnése, az ötmilliós értékű nyak­ék elrablása azonban mégis óriási feltűnést keltett. A napilapok napok óta hasábokat szentelnek ennek az ügynek, annál inkább, mert minden, ami hozzáfüződik, titokzatos. Titokzatos is először maga a nyakék. A panaszos azt állítja, hogy egy háromsoros rendkívül szépségű keleti gyöngynyakékrői van szó, amelynek az eredetét családi ék­szerek és régi nászajándékok képezik, ame­lyet később lassanként egészítettek ki egy pazaríényü gyöngysorra. Ez a gyöngysor máris sok tintájába ke­rült a francia sajtónak és a közvélemény két részre szakadt. Az újságírók és az ék­szerészek nem akarják elfogadni egy ilyen nagyértékü nyakéknek a létezését, illetve nem tudják elfogadni, hogy egy ilyen kivé­teles értékű ékszerről már előzőleg ne tud­tak volna, A rendőrfőnökség azonban a ma­gáévá tette az ékszer értékéről adott szá­mot. Az újságírók már pár rosszmájú hírben párisi tudósítása — gúnyolódtak a rendőrfőnökség hiszékenysé­ge fölött, amikor Sheldon Whitehouse, az Egyesült Államok párisi ügyvivője kijelen­tette előttük, hogy az ékszert látásból ismeri és anélkül, hogy szakértői véleménnyel fel­becsülhetné, megállapítja, hogy különös szép­ségű és ragyogása gyöngyökről van szó. Misztikus a gyöngysor eltűnésének a kö­rülményre is. A különös ékszer tulajdonosa állandóan magán hordta a gyöngyöket. Este lefekvéskor párnája alá szokta tenni. Egy szép napon hotelszobájába hazatérve a szo­bája melletti fürdőszobában megíürdött és fürdés után megállapította, hogy az ékszer eltűnt. A szoba ajtaja be volt zárva és ezalatt az idő alatt senkisem jött be. A legmisztikusabb azonban magának a gyöngysor tulajdonosának a személye. Any- nyi mindjárt az első napon kiderült, hogy egy amerikai hölgyről van szó. A rendőrség a kommünikében először Smith Edith asz- szonynak nevezte, azután Savellnének, majd pontosabban Sawell Sarnelnénak, aki egy amerikai mérnök vagy kereskedő felesége. Az első Smith Edithrpl úgy beszéltek, mint egy nagyon szép nyúlánk, igazi amerikai — (A komáromi Jókai Egyesület hang­versenyei.) Komáromi tudósitónk jelenti: A Jókai Egyesület október elején kezdi meg a hangverseny programját, melyen elsőnek a hírneves Rosé vonósnégyes szerepel. Az egyesület a Jókai centennáriumra Dohnányi Ernőt, a világhíres zongoraművészt és Sán­dor Erzsit, a budapesti operaház nagy mű­vésznőjét kívánja megnyerni. Ezen kívül még két hangverseny rendezését vették tervbe. § tíassa. &®§ice. | j jól ©lesén €§ de-j 1 gánsan rnhűikodnl | 8 csak | 1 Havas és Dudvoics f 1 férfi-, fin- és gyermekruha | | áruházában lehet. | | KUinn méracüesziáiij. § Plalom-u. 1. Plalom-u. 1. || mmmmwmm Vnlk IBP Mlil ll I Sáwcssg. i»4E»r«:dflArai Ste<&!»llts*2ir«íe2t<RaR«&» épttletf ttvetfezés. ,.Jf£nt»R2“ ffiéww.setiete ess fiiíisvafztMÉa #*íofi>cirassstfso «® K&oass — E2RJ SbsíöiwéiSaíiuaaEffi <&s S»«Br<ffií*a«i0<£:;a5^®«5l5«. BEM HbHB'ITa.IIL. 5»*b ■ 1 1 "■■?= - I«<rass«a _ BFcb-matfcea

Next

/
Oldalképek
Tartalom