Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)

1924-09-17 / 211. (659.) szám

. TtejtáAíJfafttAHTfmMP Szerda, szeptember 17. voltaképp csak ezután fog komolyra fordul­ni. Murgas, Greisinger és Cvengros ellen a brünni fegyelmi bíróságnál, de Murgasnak nem ez volt és lesz a legnagyobb esete és bűne. Aki megkérdi azokat a kassai szülőket, kiknek tragikus magyar sorsa összehozta őket Murgassal, akiknek gyermekei elestek a középiskolai magyar oktatástól Murgas vétója miatt, akik napról-napra, hétről-hétre hiába kopogtattak irodája ajtaján az egyetlen kiirt igazgatói fogadó-órában (10—11-ig), akik az ö közvetlen szemlélete alatt vergő­dő, évek óta tartó délutáni tanítással kínló­dó, 70-es létszámú osztálycsoportok pedagó­giai megnyomoritásán siránkoztak, azok tud­ni fogják megadni az áthelyezés komoly okait, nem egy semmitmondó áthelyezésnek, de — ugyancsak a Slovensky Dennik sza­vaival élve — egy a tanári állástól való megfosztás igazságos Ítélkezésének indokait. Kész komikum annál a Murgasnál keresni „magyar irredenta' okokat, akinek legkisebb bűnei közé tartoznak a „Horthy betyárofeszó- szátyár kipellengérezése, magyar tanárok denunciálása, magyar exisztenciák beárulá- sán, tínkretevésén közremunkáló törzskari­nak kitenyésztése. Murgast ma Kassán egy pillanatra sem kívánhatja vissza néhány téves utakon járó, mélyebb gondolkozást nélkülöző szlovákon kívül senki! A magyar társadalom, magyar iskola, magyar múltja elleni bűnei felmérhetetle- nek. megbocsáthatatlanok. Papi mivoltának megtagadására csak az Égben van irgalom. Ezen a ponton kell, hogy a szlovákság is azonosítsa magát a keresztény magyar­sággal, Murgas szinijáíszó mivolta, egy­kor magyar, majd centralista ízű, ma auto­nómista orientációjú szlováksága teljesen megbízhatatlan; konjunkturális természet­rajza nem kell tehát a ,.cseh testvérek- nek.“ Murgas megérett feltartózhatatlan k képviseíőhás megkezdte a szociális biztosítás tárgyalását Négy napig fog tartani a vita — Kiéleződtek az ellentétek a koalícióban — A kormány megint 5'nobstrnkciőval kísérletezett — A Prágai Magyar Hírláp eredeti tudósítása a parlament mai üléséről — sorsara. Debuissct pridein! (tr.) Az angol liberálisok nem utasít­ják e! az orosz-angol szerződést London, szeptember 16. A Daily News sze­rint az angol liberális párt az orosz-angol szerző­déssel kapcsolatoson ü-nnak parlamenti tárgyalásá­nál módosító javaslatokat iog tenni. A lap ban- gozfcatjin azt, hogy a liberális párt nem zárkózik el mereven az elől, hogy a jelenlegi orosz kormány­nyal az összeköttetést fölvegyék. Kijelenti, hogy az esetben, ha a parlament elutasítja a szerződést, azon­nal elrendelik az uj választásokat. A brit iparosok szövetsége holnap összeül, hogy megvitassa az angol-orosz szerződést. Prága, szeptember 16. A parlamenti törvénygyár gépei nincse­nek: rendben. A nagy lenditökerekek lomhán fordulnak és az áttételek körül is bajok van­nak. A politikai cirkusz naponta uiabb és újabb meglepetéseket tár az elkap rázott ér­deklődő szemei ‘elé. Kifogyott az olaj, a ke­rekeik nem mennek és h ama r ki kell cserélni az egész gépezetet, sietni keik nehogy késő legyen. A parlamenti helyzet — még a koalí­ciós lapok beismerései szerint is — nem a legrózsásabb. Igaz ugyan, hogy már a parla­ment előtt fekszik a nagy mumus: a szociális biztosítási javaslat, amelynek már előadói is ki vannak szemelve és már azt is megállapí­totta a szent kiotür, hogy a szónoki beszédidő háromnegyed óra lesz, mindezek ellenére azonban a javaslat délig még nem érett meg a tár­gyalásra, mert a mellékes kérdések egész során kívül például a koalíció abban sem tudott megegyezni, hogy a kerületi munkás- biztosító pénztárak mely szövetséghez kö­telesek csatlakozni. A koalíció veszekszik, nem tud meg­egyezni és öreg parlamenti rókák véleménye szerint régóta volt olyan feszült helyzet, mint most. A parlament most már nem levezetője, hanem Söífokozója az ellentéteknek és a koalíció vezéreinek minden fenyegetése ke­vés ahhoz, hogy a széfedéi kezdő nyájai összeterelje. A koalíciós képviselők most, öt esztendő után lelkiismeretükre és válasz­tóiknak tett kötelező ígéreteikre hivatkoz­nak és egyre terrorisztikusabban lépnek föl a bajba jutott pétka ellen. A mai nemzetgyűlés rossz hangulatban ült össze. A helyzet feszültségét főként két törvényjavaslat okozza, amelyben a koalíció sehogy sem tud megegyezni. Az egyik a kis­bérlettekről szóló javaslat, amely körül az el­lentétek már az elmúlt napokban is kirobban­tak és nincs kizárva, hogy ez a javaslat most már végkép lekerül a napirendről, hogy majd nyugalmasabb időkben vegyék elő. A másik robbantó ok: a barna knédli. Az ominózus lísztjavaslat már nemcsak a koa­líció létét veszélyezteti, hanem a cseh nem­zeti szocialisták klubjában is bomlással fe­Csütörtök: DÁNIELNÉ LENGYEL LAURA: Mit is mondott Cateritia? II. hintek: SERESS IMRE: Világbéke. (Regény.) izarnbaí: NYÁRY ANDOR: Doktor ur a kazal­ban. 'asárnap: FALU TAMÁS: Téli vándor. (Vers.) — GYÖRY DEZSŐ: Holt költők találkoznak. (Vers.) — FÖLDY MIHÁY: Az asszony, aki megaláz. Mit is mondott Caterine —- A Prágai Magyar Mirlap eredeti tárcája — Irta: Dánielné Lengyel Laura. — Monsieur Voltaire, — mondta Roche­ioucauld hercegnő, — ha volna egy pár per­ce számomra ... * A kiaszott, mumiakéz udvarias mozdu­lattal a pamlagra mutatott, ám a nagy lán­goló szempárban csak halálos fáradság és unalom borongott. A hercegnő leült és Európa bálványa, a száműzetésből hazatért ferney-i pátriárka, a legszebb szőke hajat nézte. Aztán mintha bántotta volna szemét ez a kontyba csavart napsugár, lehajtotta gyengeségtől kábult, szegény öreg fejét. A hercegnő azonban észrevette azt a bámuló pillantást, azt az egyetlen egy percet, melyben Monsieur Vol­taire nem volt 83 éves. E pillanatban találta meg jutalmát annak, hogy dacolni mert a di­vattal, az udvarral, Versaillessel és nem rej­tette paróka alá a világitó, melegítő fényer­dőt: a haját. — Monsieur Voltaire, — mondta a lehaj­tott fejű öreghez fordulva, — ma nálam volt Lamballe hercegnő. Várta a hatást, de az öreg nem emelte föl fejét. Szeme makacsul a selyemszőnyeg mintáit nézte. így hát a hercegnő hangosab­ban folytatta. — Monsieur Voltaire biztosan ismeri a királyné barátnőjét. Minden nap itt kocsizik el a Vihette márki palotája előtt. Különben most itt él Parisban, már hónapok óta nem is látta Versaillest. Mindenki tudta, hogy Európa bálványa szenvedélyes mohósággal érdeklődik az ud­vari pletykák és intrikák iránt. Harminc év­vel ezelőtt, mikor még hosszú európai bo­lyongásait meg nem kezdette, maga is tevé­keny részt vett ezekben a kis mulatságok­ban. A hercegnőnek sokat beszélt édesanyja arról az izgató és érdekes párbajról, mely Madame Pompadour és Monsieur Voltaire között a lovagiasság szabályainak be nem tartásával folyt le. A párbaj végén a favorité fuvatott liallalit és Monsieur Voltaire meg­kezdte dicsőséges vándorlását. Rochefoucauld hercegnő hiába várta a kérdést, melyre előre elkészített ötletes for­mában előadhatja a hercegnő és az udvar meghasonlását. Európa bálványa nem szólt, nem mozdult, s így a szép asszony csak pár szóval informálta. — Lamballe hercegnő haragszik az ud­varra és megfogadta, hogy inig egy pár neki kellemetlen alak el nem tűnik a királyné kör­nyezetéből, nem megy többé Versaillesba. A királyné azonban nem tud barátnője nélkül élni s tegnap is bent járt Parisban a herceg­nőnél. Lamballe hercegnő éppen ezért kere­sett fel engem, mert már régen érdeklődik Ön iránt Monsieur Voltaire . . . A kiaszott múmia fő most felemelkedett s a lobogó, csodálatosan szép szempár egye­nesen a szőke asszony szemébe nézett: — Madame, azt mondták nekem, hogy Lamballe hercegnő Franciaország legszebb asszonya volna, ha az a szerencsétlenség nem történik vele, hogy egyidőben él Önnel. A francia főrangú ifjúság még sokkal keveseb­bet ér, mint ahogy hittem, ha egy ilyen asz- szonynak nincs más mulatsága, mint öreg, fáradt és pihenni vágyó emberekkel foglal­kozni. A hercegnőnek szigorú utasítása lehe­teti, mert c nem éppen bátorító kőzbeszólás uyeget. Éránké miniszter ur, a javaslat atyja nagyon megharagudott Zeminova asszonyra, aki nem rostéit saját minisztere ellen hangu­latot csinálni, de megorrólt a túlbuzgó hon- anyára Svehla miniszterelnök is, míg Zemi­nova asszony az agráriusoknak nem tudja | megbocsátani, hogy hisztériikáiiak nevezték. A csen néppárt is elégedetlenkedik. ■Nagy visszatetszést szült náluk az, hogy a kormány még mindig nem cáfolta meg a Rude Pravonak a miniszterek természetbeni lakására vonatkozó hírét. A hadügyminiszté­rium sajtóosztálya ugyan hozott valami hírt, de ez nem cáfol, sőt arra enged következtetni, hogy a hadügy-, miniszter lakása nem százharmincöt mil­lióba, hanem még étinél is sokkal többe fog kerülni. A cseh néppárt roppant íö! van ezen háborodva és sürgős interpellációt akar benyújtani a kormányhoz. Ez pedig nem lenne olyan „megrendelt interpelláció", amilyenre a miniszter urak válaszolni szoktak. Sőt. Nagyon is kellemet­len lenne. Ilyen előzmények után üli; össze ma dél­előtt a parlament, amelynek ülését 11 órakor •nyitotta meg Tomasek elnök. Megismétlő­dött a pénteki játék. A kormány megint meg- ■obsíruáltatta a szőnyegen fekvő javaslatot és az elnökön a csalódás kétségtelen jelét 'lehetett látni, amikor egy-egy kormánypárti szónok liusz-huszonöt perc után otthagyta a szónoki emelvényt, A tárgysorozat első pontja a pénzintézeteknek és azok hitelezői­nek nyújtandó moratóriumiról szóló javaslat volt, amelyet annak idején részletesen ismer­tettünk. A javaslat előadója: Matousek képviselő hosszú beszédében részletesen ma­gyarázta a javaslat rendelkezéseit és annak előnyeit igyekezett kimutatni. A vitához egyetlen szónok iratkozott föl: Adamov- sky cseh néppárti képviselő, aki azonban nem volt jelen és ezért törölték. Helyébe az ugyancsak cseh néppárti N a v r a t i 1 ugrott be, aki azt követelte a pénzügyminisztertől, hogy gondoskodjon a földműves hadikárosul- takról is. Ahogy befejezte beszédét, megje­lent a teremben Adamovsky és szót kért. Noha a házszabályok értelmében annak a szónoknak, akit töröltek, ugyanahhoz a tárgyhoz már nem szabad hozzászólnia, az elnök készséggel adott neki engedélyt a föl­—BWBHSBBHW—B—É—BMW után is folytatta. — Lamballe hercegnő tulajdonképpen nem is a saját érdeklődéséről beszélt, ha­nem egy sokkal magasabb állású hölgyéről. Várta a kérdést, de mert az öreg ember mereven lehajtott fejjel és mozdulatlanul nézte a szőnyeg mintáját, hát folytatta: — A királyné ö felsége kegyeskedett tudakozódni Ön felől Monsieur Voltaire. Sze­retné önt látni, óhajtana önnel kissé beszél­getni, az Írásait már elolvasta. — Szegény asszony, — sóhajtott Európa bálványa, — hát a versaillesi élet olyan unal­mas mostanában? — Különösen a porosz király ellen irt dolgai érdekelték ö felségét és éppen erről szeretne Önnel beszélni Monsieur Voltaire. Az öreg ember mosolygott. A mosolya annyira félelmetes és ifjú volt, hogy az asz-i szony arca lángba borult tőle: — Minek? Megirtam a porosz királyról, hogy a világ legalávalóbb zsarnoka és leg­zsugoribb gazembere. Ez nagyon tetszett a királynénak. De vájjon tetszenék-e ha el­mondanám, hogy ehhez a Frigyeshez hasonló merész, szárnyaló, szines és nagy lélek nem fogathatott sem itt a liliomcimeres ágyakban, sem ott, a kétfejű sas védnöksége alatt. — Monsieur Voltaire ma nagyon rossz­kedvű. De mit mondjak Lamballe hercegnő­nek? — Csupa szépet, jót, alázatosat s alatt­valói hűségtől áradozót. De az mindenesetre benne legyen, hogy nem megyek Versailles­ba. A hercegnő udvari dáma volt és tudta, hogy uralkodókkal nem szokás vitatkozni. S nem Isten kegyelméből való uralkodó ül itt előtte görnyedten, reszkető fejjel a karos- széken? A'losolyogva bókolt hát s mikor a száraz, kiaszott múmia csontvázkezét kezé­ben tartotta, hirtelen ajkához emelte a sárga ujjak a t. Voltaire a kézcsók után arra gondolt, < hogy gyugalma és békéje lesz, de tévedett, Vihette márki, a házigazdája jött be. — Monsieur Voltaire, — kezdte halk szólalásru. örült, hogy van szónok. Adu­in ovsky vagy húsz percet beszélt ki és néhány puffogtató frázisban követelte, hogy a kormány a hadiözvegyekről is gondoskod­jon. Utána N o v á k nemzeti demokrata kép­viselő tiltakozott a szocialista pártoknak ama „gyanúsítása" ellen, hogy a kormány csak a kapitalistáik érdekeinek védelméről gondos­kodik. k most beterjesztett nyolc pénzügyi javaslat a közgazdasági élet alapjait fogja felhelyezni. Ezután a javaslatot az előadó zárszavai után minden módosítás nélkül elfogadták, majd második olvasásban elfogadták a hadiköl- csönjavaslatot. A németek nem szavaztak a javaslat mellett. Amíg az ülésteremben ezt a javaslatot tárgyalták, addig az elnöki tanácsteremben sürü tanácskozá­sok folytak a koalíció vezetői között. Az utolsó pillanatban látszólag megegyeztek és ennek következtében elő lehetett venni a szociális biztosítási javaslatot. W i n t e r dr„ .a népjóléti bizottság elő­adója üres padsorok előtt kezdte meg terje­delmes jelentésének fölolvasását. Megemlí­tette, hogy a javaslat megalkotásában vala­mennyi politikai párt közreműködött pártra és nemzetiségre való különbség nélkül és kéri őket, hogy a javaslat megszavazásával vállalják a felelősséget magukra is. Beismeri, hogy a javaslat kompromisszumos munka eredménye, de ez természetes is, mert ha csak a szocialisták csinálták volna, akkor na­gyobb járadékot biztosítottak volna a mun­kásoknak, míg ha a polgári pártok alkotják meg a javaslatot, akkor leszáliitolták volna a járadékokat. Mindkét félnek engednie kel­lett. Egyébként bejelenti, hogy a javaslat elfogadása nem fesz utolsó szó a szociális biztosítás terén, mert a szocia- lista pártoknak még sok követelni való­juk van. S r d i n k o, a költségvetési bizottság erőadója megokolja a költségvetési bizottság által eszközölt nagyobb módosításokat, ne­vezetesen azt, hogy az országos központi biztositó tisztviselőinek kinevezésére a nép­jóléti miniszteren kívül. a pénzügyminiszter­nek is befolyása legyen. Ugyancsak ez a két minisztérium fogja közösen jóváhagyni a központi biztosító szervezet szabályait is. Habrmán népjóléti miniszter tartott hosz- szabb beszédet, majd az elnök bejelentette, hogy a vita négy napig fog tartani. A ház pénteken megszavazza a szociá­lis biztosítási javaslatot, szombaton a hát­ralévő pénzügyi javaslatokat hozza tető alá, úgy, hogy terv szerint szombaton éjjel be, zárul a tavaszi ülésszak. szaggatott hangon, — itt van Franklin . . . — Franklin? — kérdezte eltűnődve az öreg ember. — Igen, Franklin Benjámin az amerikai köztársaság követe kihallgatást szeretne Öntől nyerni: — Igen, várjon csak. Az a nagy fehér kalapos ember? Mit akar az tőlem? Viliette márki vállat vont: — Istenem, Monsieur Voltaire . . . Az öreg ember azonban haragba jött. — Hát mi vagyok én? A háromlábú em­ber, vagy a zongorázó majom? Mit akarnak tőlem? Miért gyűlnek ide az előszobámba, már kora délelőtt? Végre is maga megma­gyarázhatná nekik . . . — Nekem nincs jogom inniét elküldeni senkit, — mondta a márki komoly, száraz hangon. — A napnak és a géninek tűrnie kell, hogy imádják. Ha terhére van az imádat, az mindenesetre nagyon sajnálatraméltó, de az embereket azért mégsem lehet letiltani a napfényes oldalról és nem lehet elkergetni, ha lelkűket fel akarják emelni a testet öltött Nagysághoz, Szellemhez, Dicsőséghez, — a Géniuszhoz. Az öreg ember kissé elmosolyodott, de aztán megint elborult a szeme: Bolondság ez mind, édes márki. Ezek az emberek a bolondját járják. Én egy szegény, fáradt, Öi$g ember vagyok s pihenni jöttem haza. De ha nem lehet . . . Mit bánom én? Eressze be hát Franklint ... — Itt van már Gluck is. — Gluck? —A zeneszerző. Visszautazik Bécsbe és boldog volna ha egy kézszoritásra maga elé engedné. — Hát jöjjön. — Goldoni Olaszországból jött Párisba, hogy tiszteletét tegye önnél. — Ha már itt van, hiába magyaráznám neki, hogy sokkal jobban tisztelném és be­csülném, ha odahaza marad. Viliette márki összeszedte bátorságát és Európa bálványához fordult: — És ez a sok hódolat, ez a rajongás, ez &

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom