Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)

1924-09-13 / 208. (656.) szám

Szombat, szeptember 13. .<t°RAfí*lMAGVtíiftn<I££ 3 Vasúti szerencsétlenség Böhmisch-Leipánál Böhinisch Leipa, szeptember 12. Ma reggel a Georgswaldi vonalon egy gyors- teher összeütközött egy szerelvénnyel. A kőt lokomotív egymásba fúródott, 13 kocsi kidőlt a vágányról. Ham mer sekkig vouatvezetö le­esett a kocsiról és meghalt, légy fékező sú­lyos sebesülést szenvedett. A tehervonat ve­zetője könnyen sérült meg. Élet Újtátrafiireden Nem fogy a vendég — „Kérek egy kis lég­mellet** — A második gyógytényezö — A mozi és a csárdás — Kisüt a nap UjtátrafUred, szeptember 12. Két liét előtt elszökött tőlünk a nap s a fekvöszékek népe azóta bús, panaszos. Elhalt a kacaj, a vidám tere-fere sóhajjá szomorúit s a remény gyönge pirját durva kézzel törölte le az arcokról a — lemondás. Sokan megriad­tak az őszi széltől, a Szalóki-csucs komor felhőpalástjától s útra keltek, hogy megkeres­sék a napot. Minden reggel indul egy-egy kis karaván, didergő kezükben egy csokor eri­kával, szemükben csillogó reménnyel, hogy lent a völgyekben ragyogó Azurország várja őket. Valahogy azonban még sem fogy a ven­dég Tűtrafüreden. Alig kel fel valaki a fekvő- székből, már uj ember foglalja el helyét. Uj ember, uj remény, uj bizodalom. Most, hogy az idő rosszra fordult, érez­zük, hogy betegek vagyunk s türelmetlenek lettünk. Gyógyulni, gyorsan gyógyulni aka­runk valamennyien s a Tátra balzsama he­lyett vágyunk a műtőasztalra. A pneumato- rax pompás eredményei valóságos légmell- rajongókká tették a szanatórium lakóit. Min­denki operáltatni akarja magát s még azok is, akik könnyű tüdőcsucshurutjukat kúrálják, folytonosan zaklatják Szontágh mestert, hogy készítsen nekik légmellet. Az operációk ered­ményei csodásak. Az étvágytalan, folyton köhögő, szinte fulladozó beteg már az operá­ció napján teljesen jól érzi magát, láztalan, nem köhög, kitűnő étvággyal eszik s pompá­san alszik. A műtét teljesen veszélytélen s a beteg akárhányszor saját lábán sétál ki az operáció után a müitőböl. Nem csoda tehát, hogy mindenki pneumatoraxra vágyik s még a gyermekvilágban is népszerű. — Jolánkám! — szól az egyik ápolt mama kis, ötéves leánykájának — menj át az Európába a Szida nénihez, de jól viselkedj nála. — Jó leszek, anyukám, de akkor, ugy-e, csináltatsz nekem a Szontágh bácsival egy légmellet. Szontágh főorvos szerint a magaslati le­vegő mellett a második kitűnő gyógytényezö az — unalom. No, ebből mindenkinek kijut bőven. A szórakozást csak a mozi és a hang­versenyek szolgálják. A második gyógyté- nyező azonban a moziterembe is beférkőzötí s a zene nélkül pergő homályos filmeket egész ásitókórus kiséri. A hangversenyek azonban pompásak. Louis Tonka zenekara elsőrangú együttes s nemcsak igazi gyönyö­rűséget nyújt, de magyar csárdásaival úgy föltüzeli a hallgatóságot, hogy az asztal alatt ropogós táncot járnak a lábak. Táncolni per­sze csak az asztal alatt szabad — titokban. Árt, sováuyit Már pedig itt a legfőbb cél a hízás, amiben sokan hihetetlen eredményt érnek el. Nem ritkaság, hogy egy hónap alatt tiz-tizenöt kilót is fölvesz egyik-másik jóét- vágyu vendég. Különösen a mennyasszonyok igyekeznek lázasan hízni. Az idén föltűnő sok mennyasszony van Szontághéknál. Lépten- nyomon hallható ez a megnyilatkozás: „No, még öt kilót kell híznom, akkor megtarthat­juk az esküvőt.14 A hizlalásról pedig alaposan gondoskodik a derék Vág igazgató, aki kitűnő konyhájá­nak remekműveivel tömi az embereket. Uj- fiired gyomra pedig valósággal feneketlen. Naponként ötven-hatvan kiló húst, pár száz liter tejet, öt-hatszáz tojást, rengeteg lisztet, édességet, izt használ föl a fehérbe öltözött i szakácssereg Az egész ujfüredi orvos-,' ápoló- cs kiszolgálószemélyzet azt ambicio­nálja, hogy a vendégekkel minél többet étes­sen, sőt a legjobb étvágyú és leggyorsabban gyarapodó beteget tortákkal jutalmazzák. A beteg és gyógykezelésre szoruló ven­dég között, akad akárhány, akinek semmi baja, csak „üdül44 Van itt egy rendkívül bá­jos svájci asszony, aki Svájc hegyi fürdőivel szemben a Tátrának ad előnyt. A férje neves szobrászművész s az asszonyka itt férjének, aki imádja a gyermekeket, bájos kis gyerme­ket mintáz — meglepetésül. A csintalan férfi­világ persze folyton ajánlhatja segítségét a — meglepetéshez. — — _ Ebben a percben megérkezett az öreg csavargó nap, foszlánnyá tépte az ólmos felhőket, meztelenre vetkeztette a csúcsokat, lecsókolta az erika parányi szir­máról a harmatot s hatalmas sugárkévéket ha.iigál a terrasszokra. Az arcok kipirulnak, fölcsendül a kacaj, megindul a vidám tere- fere s a második gyógytényezö, az unalom szégyenkezve sompolyog el a fekvőszékek tólyosóin. Ah, mégis szép az élet! Szakai! Piri. Illőbb püiccsoí hiúsított meg a pesti rendőrség? Négy bajort letartóztattak — Egyikük kétszeres gyilkos Budapest, szeptember 12. (Budapesti szerkesztőségünk telefcmjelentése.) A rendőrség tegnap este három bajor fiatalembert tartóztatott le, akik néhány nappal ezelőtt érkeztek Budapestre és a jobboldali radikális körökkel léptek érintkezésbe. A letartóztatottak, akiknek nevük Werner, Bar­iba és Thürmann, tagjai a németországi Consul titkos szervezetnek. A vizsgálat iolyamatbna van annak megállapítására, hogy a bajorok milyen célból érkeztek Budapestre, Egyes lapok szerint a rendőrség a letartóztatásokkal egy újabb puccsot hiúsított meg. Ma délelőtt a rendőrség még egy negyedik bajor fiatalembert tartóztatott le Rohn Ottó személyében, akit a németországi hatóságok kettős politikai gyilkosság elkövetésével vádolnak. A rendőrség a nyomozásról rövidesen, valószínű­leg már a legközelebbi napokban hivatalos jelentést ad ki. Apponyi nem világkatasztrófát akar. de az emberi ideálok fellOdésOben bízik —■ A P. M. H. eredeti tudósítása. — Budapest, szeptember 12. (Budapesti szerkesztőségünk telefon je­lentése.) Apponyi Albert gróf a magyar sajtó genfi képviselői előtt kijelentette, hogy be­szédében elvei vezették. Hangoztatta, hogy egyetlen alkalmat sem akar elmulasztani, hogy a világ előtt föltárja az igazságéit. — Az igazat fogom hirdetni mindig — mondotta —, bárha tudom, hogy az nem mindenkinek szimpatikus. A Neue Freie Presse tudósítójának is nyilatkozott Apponyi és ebben a többi között ezeket mondotta: — A népszövetségben a legyőzött álla­moknak még kevés befolyása van, még min­dig a győzteseké a vezetőszerep. Azonban erősen hiszem, hogy a népszövetség idővel be fogja tölteni hivatását. Úgy elméletileg, mint gyakorlatilag biztosítandó az egyenlő­ség a nemzetek között. Noha vannak nemze­tek, amelyeknek ez nem kellemes, a népszö­vetség többsége ezen az állásponton van és a megértés szelleme is mindjobban terjed. — Föltámadásunkat nem egy újabb vi­lágkatasztrófától várom, hanem az emberi ideálok fejlődésétől. Korányi továbbra is optimista Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter is nyilatkozott Genfben az újságírók előtt. Kijelentette, hogy a korona lassú emelkedését várja és hogy a népszövetség munkájával a legteljesebb mértékben meg van elégedve. A népszövetség felfogása Magyarország pénz­ügyi helyzetéről a legjobb. Az az optimiz­musa, amellyel a pénzügyminiszteri széket elfoglalta, megmaradt, sőt Genfben megerő­södött. Reméli, hogy Magyarország két év alatt visszatér az egészséges gazdasági fázisba. Uj gyógyszer a tuberkulózis ellen Diólevélből és zöld dióból készül az uj nagyhatású szer Budapest, szeptember 12. (Saját tudósitónktól.) A Magyar Orvosok Tuberkulózis Egyesülete most tartotta nagy­gyűlését Korányi Sándor báró elnöklete mellett.. Figyelmet keltett Okolicsányi-Kuthy Dezső előadása, amely beszámolt a tanár tüdőbetegeken végzett gyógyítási kísérletei­ről, a diólevél és a zöld dió kivonatából ké­szült szerrel. Okolicsányi-Kuthy Dezső elő­adta, hogy már régebben megfigyelték tudo- I mányos kísérletek alkalmával, de a gyakor­latban is, hogy a diófában van elrejtve a tu­berkulózis bacillusa elleni gyógyszer. 0 1917 óta folytat kísérleteket. A diólevélből és a. zöld dióból készült sárgásbarna szinti steril- készitményeket egy grammos ampullákban bocsátják az orvosok rendelkezésére. A beteg állapotának megfelelőleg adan­dó azután a különböző erősségű szer. amely megfelelő adagban injekció utján kerül a be­teg szervezetébe. A hosszas kísérletek alap­ján megállapítható, hogy a szernek legfon­tosabb hatása abban mutatkozik, hogy a be­tegnek megjön az étvágya és alvását Is fel­tűnően megjavítja. Jenában egy állandóan lázas betegnél al­kalmazták a szert és a tuberkulózis második stádiumában levő beteg rövid kezelés után kijelentette, hogy úgy érzi magát, „mintha kicserélték volna". A hőmérséklete, amely a kezelés előtt állandóan 37.3 körín mozgott, há­rom hét leforgása alatt a 37 fokot többé meg nem haladta, további egy hónap után pe­dig gyógyultan távozott. A sárgás tiszta fo­lyadék hasonló befolyást gyakorol a szerve­zetre, mint a Tuberkulin, annak ártalmas visszahatása nélkül. A végleges eredmények megállapításáig, még sok kísérletre van szükség. Az eddig végzett kísérletek azonban a legszebb re­ményekkel biztatnak. Ezzel a szerrel kétség­telenül fokozódik az orvos cselekvőképessé­ge a betegágynál anélkül, hogy a gyó&T^zer- ért Indokinába, Kaledóniába, avagy a világ más távoleső részébe kellene menni. ^gt/orbm # .-ssaanr ■■ tt—3| *Santiagó Chilében megalakult az uj kormány. Solar kül­ügyminiszter, Carreno hadügyminiszter, Valdes belügyminiszter lett. * Szófia Hivatalosan megcáfolják azt a külföldi lapje­lentést, mely szerint Kalfov külügyminiszter Szó­fiába hívta volna a szomszédos államokat egy bal­káni konferencia megtartása végett. egy emlék, amelyre agya minden erőfeszíté­se ellenére nem tudott ráismerni, de amely mégis itt volt . . . általános közvonalakban... mintegy az ifjúság távlatából feléje haladva... — En ismerem önt . . . ismerem önt . . . hebegte. Ebben a pillanatban a kocsi megállt. Az­előtt az étterem előtt szálltak ki, amelyben vacsoráztak. A kisember leugrott a kocsiról, odakiáltotta a kocsisnak Giulia címét és el­tűnt az utca forgatagában. * 1 Mindenki ismerte azt a különös nőt, aki a nagy kék tenger mellett, zöld sétányok, főúri villák és járókelők vidám sokaságában úgy vette ki magát, mint egy antik oszlop a világváros modern kulturpompájában. Év- ről-évre jelent itt meg és az ut szélén ülve virágokat árusított. Olasz népdalokat éne­kelt hozzá. Hangja rozsdásan hangzott és az egykori megbabonázó tisztaság mégis ki­csengett belőle Szaggatott és elaggott ruhá­zatáról még mindig múlt divatok szépsége ritt le. „Az egykor oly híres énkesnö. színész­nő és filmesükig- Giulia Malatesta4*, igy hangzott a tábla felirata, amely látható he­lyen állt mögötte. Gondtalan Dárok pénzt dobtak ölébe, tán csodálkozva meg-megáll- tak, hogy megnézzék ezt a különös öreg­asszonyt. de aztán tovább sétáltak. Ezen a napon nem kedvezett neki a sze-! rencse. Köd borította a tengert és senki sem sétált errefeD Egy darab kenyér volt az ebédje. 0 mégis ülve maradt, mert a nap buiócskát játszott a köddel és ő estig nem adta föl a reményt Nem csalódott Amikor a nap a tengerbe alászállni készült, szét sza­kadt a ködfüggöny. A strandot elborította az esti nap vörös fénye és a fényből egy férfi közeledett feléje. Lassan ment és aztán meg­állt előtte. — Jöjjön velem Giulia Malatesta — mon­dotta szinte ünnepélyesen. — Giulia felugrott és hátrahagyva a táblát és virágait követte a férfit, akit mind­járt megismert. Szótlanul haladtak egymás mellett, amig az éjszaka leszállt a tengerre. Ekkor megállt a férfi és igy szólt: — Eljött az éjszaka és a habok nyuga-: lomra tértek Itt az ideje Giulia Malatesta, hogy elbúcsúzzunk egymástól Egy hosszú élet, huszonöt esztendő múlt el és most el- iött az éjszaka. Most akarom önnek nagy gyűlöletem utolsó szavát megmondani. Giulia reszketve állt a féríl előtt, de szeme még a sötétségben is gyűlöletet su­gárzott. — ön tönkre van téve Giulia. Tönkre tette önt az a világ, akit ön tönkre akart tenni. Nem volt elég, hogy szépség, gazdag­dékozott és akit ön ezen éjszaka után eldo­bott magától. Az eltaposott féreg vonaglott lába alatt. Ez a féreg ... én akkor, amikor ön eldobott magától, belopóztam gazdám műhelyébe. Éjszaka volt, ő aludt. Meggyilkol­tam őt, hogy elvehessem a pénzét, amelyre szükségem volt, mert el akartam magát ér­ni. Szegényes papirfoszlányokból állt ez a pénz: az én üzleti tőkém. Annyit tett ki az egész, mint amennyit ön minden koldusnak odadobott. Én azonban belevetettem magam az életbe. Csaltam, loptam, gyilkoltam. Vé­giggázoltam a hullákon és számoltam a pén­zemet! A gaztettek ezer és ezer lebujában húzódtam meg, éjjeli menhelyeken és ele­gáns hotelekben, hogy tőkémet megszerez­zem. Mert szükségem volt pénzre, hogy önt tönkretehessem. Isten megsegített és a mü sikerült. Minden filmet, amely önt mutatta, én vettem meg, minden gramofon, amely az ön hangját örökítette meg, az én birtokomba ság, napfény és szerelem haláltusát vívtak, amikor önnek úgy tetszett! Nem, ön evvel nem elégedett meg. hanem halálra gázolta azt a szegény férget, akivel a diadal pillanatá­ban találkozott s aki fel merte emelni tekin­tetét az ön szépségéhez. Ezt a férget ön tette emberré, aki önt véghetetlenül szerette, aki­nek ön a nagy diadal után egy éjszakát aján­keriilt . . . Hirtelen elhallgatott és a város felé te­kintett. Még korai ... — mormolta. — Minden fillér vértől és izzadságtól bűzlik . . . minde­nemet ideadtam, utolsó filléremet, hogy ké­peit megvehessem, hogy maga után utazhas­sak és végül is megrontsam! Mindenemet $AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA+ J \ Menyasszonyi kelengyék áruháza £ « —-—. \ Saját készitményü önöm férfi £ J \ £C^SV és női fehérnemű, asztal ui> f « \ térítők és mindennemű íenárn £ j Arnsitás nagyban és kicsinyben £ ideadtam, mert egész életemet a gyűlöletnek áldoztam, az ön iránt érzett gyűlöletemnek! És most, most végre éjszaka lett . . . ó mennyire gyűlölöm az ön szépségét, amely már nincs is . . . Szenvedélyesen felemelte mindkét kar­ját, mintha megfenyegetné a sötét eget. Eb­ben a pillanatban szélroham süvöltött el fejük fölött és az álomittas tenger felnyitotta sze­mét. — Még mindig nem tudod, hogy én ki vagyok? Még mindig nem? — kérdezte szinte fohászkodva. Hangja liirtelenül meg­történ hangzott és visszafojtott könnyek sír­tak fel benne. — Nézd gyűlöletemet, milyen lángokat vet! — kiáltott hirtelen sátánmaszk­ra vigyorult arccal és rámutatott a városra. Ottan egy villából lángok törtek elő. — Utol­só házam ezen a földön, — kiáltotta és ben­ne az utolsó pénz: a te híres képeid, amelye­ket évtizedeken át gyűjtöttem. Mert törölve legyen neved és képed a földön! Mintha szivébe tőrt döftek, volna, úgy rogyott le Giulia. A férfi térdre esett előtte, föléje hajtotta fejét és várt. Nem hallatszott semmi nesz. A tenger újra álomba merült Az asszony keze, amely még mindig olyan csodálatosan szép volt. mintha már­ványból faragták volna, lassan megmozdult és végigsimitott a férfi haján: — Palinak hívnak?, és ács vagy? mint Szent József, a Megváltó apja? Ebben a pillanatban óriási vihar tört ki. amelyben minden alámerült . . . Hetekkel később a tenger két hullát do­bott a partra. Görcsösen fonódtak egymásba és senki sem tudta, hogy az, ami őket elvá­laszthatatlanul egyesítette, a gyűlölet küzdel­me volt-e, vagy a szeretet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom