Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)
1924-09-13 / 208. (656.) szám
Politikai főszerkesztő: PETROGALL1 OSZKÁR dr. Felelős sze'kesztő: FLACíiBARTíi ERNŐ dr. A Sziovenszkói és Raszmszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja A felelős szerkesztő távollétében a szerkesztésért felelős: GÁL ISTVÁN adminisztratív tőszerkesztő. A hadikölcsön (fi.) —, szeptember 12. Ha van politikai kérdés, amelynek helyes megoldása nemzeti különbség nélkül egyaránt érdekli Szlovenszkó és Ruszinszkó lakosságának legszélesebb köreit, úgy elsősorban a hadiköicsönök kérdése az. Alig van család, amely lxadikölcsönt nem jegyzett volna és a szlovák és ruszin nép — anyagi viszonyaihoz képest — e téren semmivel sem kisebb áldozatkészséget tanúsított, mint amikor arról volt szó, hogy fiainak életét adja oda. Szlo- . venszkó és Ruszinszkó lakossága ezért föltétlenül a liadikölcsöníulajdonosok teljes kártalanítását követeli. Ezekből az okokból a legnagyobb megütközéssel kellett szemlélnünk azt. a frivol játékot, amelyet e kérdés körül a kormány már évek óta folytat. Ahelyett, hogy azt mondaná: igenis, kötelességemnek tartom, hogy jogelődöm passzíváit átvállaljam, amiként habozás nélkül átvettem az aktíváit, macska módjára kerülgeti a forró kását és mindenféle szofisztikns megoldási tervekkel kísérletezik, amelyeknek egyedüli célja az, hogy még a leggyöngébb gazdasági egyedek- nek se legyen kénytelen számba ve he tő kárpótlást nyújtani. Az Englis-féle törvény csak agy, mint a Benes-féle tervezet a hadiköl- csöntulajdonosok tökéletes kijátszására törekedett és ugyanaz a tendencia iekv .'ka képviselőhöz által tegnap elfogadott törvényjavaslatot, amelynek szellemi apja Beéka Bogdán, az ultrasoviniszta cseh nemzeti demokrata párt és a hatalmas- 2ivnostenská Banka képviselője a kabinetben. A javaslatnak már a címe is kihívja a polgárok jogi érzületét. „Az osztrák és magyar hadiköicsönök végleges rendezéséről" szól, mintha bizony akadna józan ember, aki bedőlne e hangzatos címnek és ezt a „rendezést" véglegesnek tekinthetné egyedül azért, mert a kormány ily silány látszatmegoldással szeretné ezt az égető kérdést végleg eltakarítani az útból. Lehet-e ilyen megoldást elfogadni, amikor az eredeti javaslat törvényerőre emelkedése folytán egy szegény öz- vegyasszony, akinek husz-huszonötezerkoro- nás készpénzvagyonkája van és aki a többi megtakarított pénzét, mondjuk éppen százezer koronát, jiadikölcsönbe fektette, hetven ötezer korona névértékű papirt kap, amely a háromszázalékos kamatozás mellett mindössze évi kétezerötszáz koronás, havonként tehát kétszáznyolc koronás járadékot biztosit neki, ami sok az éhenhaiáslioz, de kevés a megélhetéshez? Lehet-e belenyugodni egy olyan „rendezésbe", amely már eleve kizárja e papír értékesítését és kinullázza azt az árvát, akinek történetesen huszonhatezer koronára rúg az öröksége, vagy száztizezer korona névértékű hadikölcsöne van? Józan ésszel föl sem lehet fogni, miképpen képzelik a kormány bölcsei, hegy a lakosság áment mondjon egy javaslatra, amelynek szerkesztői abból a furcsa föltevésből indulnak ki, hogy akad majd jó bolond, aki — százezer korona névértékű badikölcsönérol örökre lemondva — hetvenötezer koronát fog kiadni, hogy azért hetvenhatezer korona árfolyamértékű negyedik áliamkölcsönkötvényt vegyen és amely javaslat — magasabb va- gyondézsma kilátásba helyezésével — még külön privilégium odhsammal sújtja azt a jámbort, aki akár a múlt háti, akár a jelenben negyedik államkölcsön jegyzésével akarta megmenteni hádiköicsönét. míg a várakozás álláspontjára helyezkedő badikölcsöntulaido- nosoknak legalább vagvondézsmát nem kell fizetniök a rongyos papírért. Külön fejezet a hadikölcsön körűi érdekelt bankok ügye, melyek a javaslatban fölsorolt kedvezményeket csak akkor kaphatják meg. ha a pénzügyminiszter ur legmagasabb kegye őket erre érdemeseknek tartja. Nem kell részletesén megmagyarázni, hogy a kegyben mely bankok nem fognak részesülni. A cseh-szlovák parlamentarizmus ismert recipéje szerint a képviselőiláz után a sze ná'íus sem fog — minden valószínűség szerűit — akadályokat gördítem az elé, hogy a javaslat alapvető rendelkezései törvénnyé váljanak. Számtalan kisember ama reménye hogy az állam egyszer mégis csak elismeri jogos igényét, legalább egyelőre füstbe megy. Sok könny marad fölszárítatlanul, sok panasz vigasz nélkül. Mindazonáltal ma is meg vagyunk győződve arról, hogy e nagy jogtalanságot az államnak egyszer még jóvá keli ennie, hiába iktatják törvénybe „a hadi kölcsönök végleges rendezését". A kormány azt iűreszteli a külföldön, hogy e követeléseinknek nincsen jogi alapjuk. Nos, mi ezzel szemben hivatkozhatunk egy régi jogi tételre, amelyet minden elsőéves jogászgyerek, sőt a legtöbb laikus is ismer c.s amely igy hangzik: „az egyetemes jogutód szavatol jogelődje minden tartozásáért". Ez a jogelv pe dig e kérdésben is érvényesülni fog, akár akarja a mai kormány, akár nem. Megszavazták a hadikölcsön törvényt A képviselőház elfogadta a német munkaközösség* módosításait — A szíovenszkéi és mszinszkói ellenzéki képviselők a módosítások mellett — Verg-ődő önobstrukció a szavazásig — A Prágai Magyar Hírlap eredeti parlamenti tudósítása — Cslzmötüa és ftéfgsz Prága, szeptember 12. A pariamemárosdival, — mert egyébnek alig lehet nevezni azt a politikai módszert, amellyel Cseh-Szlovákiában intézik a zárt ajtók mögött a nép sorsát, — az utóbbi napokban egy kis baj volt. Hogy történi, hogy nem, de a koalíciós urak ez egyszer egy kissé mélyebbre néztek a pohár fenekére és fölfedezték magukban az dleuzddeskedési, Svelila hiába menydörgött, hiába fenyegetőzött, a parlamenti munka megfeneklett. A bizottságok egész sereg törvényjavaslatot tárgyaltak le és készítettek elő tanácskozásra, de az utolsó pillanatban hol az egyik, hol a másik koalíciós párt lépett elő újabb követeléssel, amelyet ha* nem teljesítenek, lesz, ami lesz. Az eredmény az lett, hogy a koalíció, amely pedig máskor nagyon is hive a gyorstalpalásnak, obstruál, megobstruálja a hadikölcsönjavaslatot, mert ha ezt megszavazzák; nincs javaslat, amit a parlament elé lehetne terjeszteni. Szociális biztosítás, kisbérletjavaslat, barnaliszttörv.ény ráérnek, amig majd a koalíciós urak megint rájönnek arra, hogy ők a legjobb barátok és nem is voit közöttük félreértés sohasem. Az ülést 10.40 perckor nyitotta meg Tömések elnök. A napirend első pontja a hadi- kölcsönjavaslat vitájának folytatása volt. Egymásután jelentkeztek szólásra a kormánypárti szónokok: Medveczky, Navratil, Bergman, Hugó, Molik, Adamsky — javarészt cseh agrárius képviselők, akiknek már a fellépésén is meglá szott hogy teljesen készüleiieniil léplek a szónok, emelvényre és nem tudják, hogy mit beszéljenek. De nem jöttek zavarba. Az unalmas- ságig üres teremben hetet-havat összebeszéltek, csakhogy kihúzzák az időt. Tizenkét óra tájban Burrival alelnök harmadszor fölolvastatta a beérkezett módosító javaslatokat — ezzel is nyertek egy félórát — a szavazás megkezdését jelentő csengők azonban még mindig némák maradtak és nem kezdtek berregni. Ehelyett azonban az elnök bejelentette, hogy jön az utolsó szónok: Spacek légionárius képviselő. Spa- cek is beszélt egy félórát. Ekkor már mindenki azt hitté, hogy megkezdődik a szavazás. Közben azonban Burrival elhagyta az elnöki emelvényt és helyét Tomásek foglalta el. Ez bejelentette, hogy még Rybar cseh néppárti képviselő is szólani kíván. Rybar azután elkezdett beszélni- A rutinirozott szónok tehetségével elmondta a cseh néppárt alapításának egész történetét, fejtegette a párt céljait, majd ügyesen szócsatába keveredett Najmarí cseh iparospárti képviselővel, aki igy kiáltott feléje: „Szomorú dolog, hogy egy katolikus pap igy kazudik." és' tüntetőleg eltávozott a teremből, amelyben most már csak annyian voltak, hogy az ember a jelenlevőket összeszámlálhatta a két kezén. A szónok fejcsóválva nézett a távozó Najman után, majd beszédét tüntetőén félbeszakította. Tomasek elnök figyelmeztette, hogy beszéljen, de Rybar kijelentette, hogy mindaddig nem szól egy szót sem, am g az elnök rendre nem utasítja Najmant. Az elnök megijedt, hogy Rybar beváltja fenyegetését és inkább rendreutasitotta Naj- mant, aki már a büfíében sörözött, csakhogy tovább beszéljen Rybar, aki most egy' listát húzott elő reverendája zsebéből és fölolvasta, hogy az egyes eseli községeknek mennyi hadikölcsönkötvényük van. Ez egy negyedóráig tartott. Mivel a szónok már láthatóan kifogyott mondanivalóiból és az egyébként ügyes szónokon a fáradtság jelei mutatkoztak, a helyzetet úgy kellett megmenteni, hogy a cseh szocialisták aníiklerikális megjegyzéseket dobtak feléje, mire Rybar még egy negyedórát beszélt a cseh katolikus papság hazafias érdemeiről. Végre ö is befejezte beszédét, mikor is megjelent Svehla az ülésteremben és pár percig elbeszélgetett Sramek miniszterrel, majd kezet szorított Krepek képviselővel, a német agrárpárti klub elnökével és ismét eltűnt a hátsó ajtón. A rossz nyelvek azt mondják, hogy a balfenéken. Ezután Tomasek elnök negyedszer olvastatta föl a beérkezett módosító javaslatokat, majd Nősek előadó lépett föl a szónoki emelvényre és megkezdte záróbeszéde elmondásátAz előadó háromnegyed óra hosszáig beszélt, azután végre megszólaltak a szavazás megkezdését jelentő csengők. A kommunisták és a légionáriusok a szavazás elől kivonultak a teremből, a szlovák néppártiak benmaradtak, de tartózkodtak a szavazástól. A javaslatot ál- talánoss- gban elfogadták, majd a beérkezett módosító javaslatokról szavaztak. Az ellenzéki módosító uiditványok javarészét elutasítói iák, csupán azokat fogadták el, amelyeket a német munkaközösség nyújtott be és amelyeknek tartalmát lapunk más helyén ismertetjük. Ezeket az indítványokat aláírták a szlovenszkói és ruszinszkói szövetkezett ellenzéki pártok képviselői is. Az ülés 3 óra 5 perckor ért véget. A következő ülés kedden délelélőtt 10 órakor lesz. Tekintettel arra, hogy a koalíció még mindig nem tudott megegyezni sem a lisztjavaslatról, sem a kisbérietekről, a következő ülés napirendjén a hadikölcsönjavasiat második olvasása és a betevők védelméről szóló javaslat van és csak a harmadik helyen szerepel a szociális biztosításról szóló javaslat. Negyedik pontnak odaiktatták a kisbérietekről szóló javaslatot is, de csak azért, mert tudják, hogy úgy sem kerülhet sor rá. A barnalisztjaváslatta! még ezt sem tették. Úgy látszik, hogy végképp lekerül a napirendről. (tj.) Prága, szeptember 12. Az egyszeri csizmadia esete jutott eszünkbe, amidőn a képviselőház legutóbbi üléseit végighallgattuk. Derék csizmadiánk ugyanis ni cégtáblát készíttetett, amelyre a fenti szavakat Íratta becsületes neve alá. Midőn ismerősei megkérdezték, hogy’mi az a kéjgáz és miért kellett azt a cégtáblára Írni, azzal válaszolt, hogy ezt csak azért tétette a táblára, mivel ez a szó nagyon tetszik neki, de hogy az mi volna, azt már nem tudja megmondani. Három nap előtt kezdte tárgyalni a parlament a hadikölcsönjavaslatot. Az első napon hat ellenzéki szónok beszélt, a második napon is akadt még ellenzéki képviselő, de a harmadik napon joggal várhatta a közvélemény, hogy a hadikölcsön ügye jobbra, vagy balra fordul. De nem az történt, hanem jött a — kéjgáz. Az történt csupán, hogy az eddig engedelmes bárányként kezelhető koalíciós pártok, megunva a Svehla parancsnoksága alatt álló pétka gyámkodását, egyre-másra elutasították az eléjük tett javaslatokat: a liszt- javaslatot, a kisbérieteket, sőt a pénzügyi javaslatoknak is igen nagy ellenzéke támad-, a kormányban. Ha tehát a hadikölcsön javas- lat eiiutéztetnék, a parlament munka nélkül maradna. Ezen csak egy módon lehetett segíteni, azzal ugyanis, hogy a kormány a ha- díkölcsönvitát oly hosszúra nyújtsa, ametiy- nyire csak lehet ~ ezalatt majd csak megegyezik Svehla. a renítenskédőkke 1. Mivei azonban az ellenzék szónokai már előadták mondanivalóikat, jöttek a megrendelt kormánypárti szónokok s beszéltek a — kéjgázról. Medveczky cseh agrárius kezdte a kormány önobstrukcióját. Kénytelen-kelletlen dadogott husz percig a hadik ölesön rői, jöttek a többi kormánypárti képviselők, akik már igen alapos tájékoztatást adtak a világ teremtéséről, a Brussilow-offenzi várói, az öreg nyugdíjasok sanyarú helyzetéről, a lakáskérdésről. Hiába hallgattuk azonban a legfeszültebb figyelemmel ezeket a szónokokat, nem tudtuk megtalálni a logikai összefüggést eme — kétségtelenül igen fontos — tárgyak és a hadikölcsön között. A cseh-szlovák parlament igazán kevés jó szónokkal rendelkezik s igy a kormány- párti megrendelt szónokok erőlködése szánalmas látványt nyújtott. A képviselői padsorok ugyan üresek, csak itt-ott látni mutatóba egy-egy túlbuzgó honatyát, az istenadta nép azonban feszült figyelemmel leste a tömött karzaton a kéjgázról szóló előadásokat. És mialatt a koalíció hü fullajtárjai szóval tartották a nyilvánosságot, a parlament miniszteri tanácstermében nagy csaták folytak a fehér és a barna knédli, a kisbérlet-, a pénzügyi és szociális biztosítási javaslatok körül. Akármilyen módon is dől el a kulisszák mögött dúló harc, a kormány a mai önob- sírukciójával oly fényes tanúidét adta abszolút tehetetlenségének és a munkára való alkalmatlanságának, hogy ha csak egy kis tisztességérzet volna a koalíció politikai csizmadiáinál, úgy levonnák a következtetést s helyüket átengednék az arra hivatottab- baknak. A makacs csizmadiát, aki a csizma mellé kéjgázzal is szolgált rendelőinek, csak megmosolyogta a járó-kelő; a cseh kormány politikája nyomán azonban a panaszok és sérelmek légiói keletkeznek, ezen már nem ne100 cseü-sil. Horonűírl fizettek ma, szeptember 12-én: Zürichben 15.95 svájci frankot Budapesten 231400.— magyar koronát Becsben 212 580,'— osztrák koronát BerliObeD 12585ÜÖ0Ö0ÖÖÖÖ.— német márkát JÉ III. évfolyam 208. (656.) szám JF P^ga, szombat, 1924 szeptember 13
