Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)
1924-09-12 / 207. (655.) szám
A kisemberek nyugdija Novak Pál dr. ungvári főorvos tanulmánya Prága, szeptember 11. Novak Pál dr. ungvári főorvos a szociális problémák évtizedes tanulmányozásának eredményét és bőséges tapasztalataira épített javas- tait hatalmas elaborátumban dolgoz- i ta fel, melynek a kisemberek nyugJ dijára vonatkozó fejezetét — a szoJ cjális biztosítás parlamenti tárgyaf fásának kapcsán — az alábbiakban közöljük. A felnőttek közsegélyezése címén komoly megfontolás tárgyát kell, hogy képezze a. kisemberek nyugdjjkérdésc. Ezt leghelyesebben úgy képzelem megoldhatónak, ha a betegsegéiyzöpénztárak mai hatásköre kibő- vittetnék olyképpen, hogy annak ügykörébe a eddigi tagokon kivid (ide nem számítom a nagy fizetéssel biró hivatalnokokat) kötele- zőleg bevonassanak; először mindazon kisbirtokosok, kiknek megélhetését ingatlainak jövedelme teljesen nem biztosítja s akik ez okból mellékkeresetre vannak utalva; másodszor az összes ipari, mezőgazdasági s állandó alkalmazással nem biró napszámosok. A betegsegéiyzöpénztárak hatáskörének ilyetén kibővítésével parallel kellene a pénztári tagok kötelező nyugdijkérdését is megoldani. Tudatában vagyok annak, hogy e kérdések létesítésénél az állandó munkával nem biró nagy néposztálynál legalább 15—20 éven át leküzdhetetlen akadályokba fog ütközni a tagdijak behajtása s ez alapon jelentékeny lesz azon hiány, mely állami szubvenció címén lesz pótolandó. Mindezen nehézségeknek azonban el kell törpülni azon biztató tudatban, hogy: először a szóbaníorgó mankókat messze túl fogja haladni a közsegélyre jogosultak számbeli csökkenése azon alapon, hogy a kisemberek nagy száma nyugdiját biztosítandó takarékossá lesz; de ami ennél is fontosabb, hogy a szóbaníorgó intézmények egy rendezett államélet legjelentékenyebb szociális kérdését képezvén, annál egyelőre nem fognak komoly aggodalomra okot adni a felmerülő és javításra szoruló hiányok. Az ilyenek nagyobb szociális alkotásoknál az első — mondhatni gyermekévekben — majdnem kivétel nélkül fel szoktak merülni. Abban tehát megnyugodhatunk, hogy a szóbaníorgó mankó aránylag rövid évek alatt, az érdekelt néposztálynak hovatova < növekedő józanabb belátása mellett elenyésző csekély lesz s az egész nagy kérdés idővel mindig jobban és jobban fog rendeltetésének megfelelni. Részemről c kérdések megoldására auto- nómikus keretben, de félhivatalos minőségben a betegsegélyzőpénztárakat tartom egy kész s a fenti feladatokra teljesen alkalmas társadalmi intézménynek. Hogy miért legyen a közérdeknek ezen kétségtelenül legnagyobb kérdése egy auto- nómikus társadalmi intézményre bízva; ennek okát azon elsőrendű szociális indokban adom, hogy én teljes megyőződésemmel azok nézetéhez sorakozom, kik a mi demokratikus államunkban a közszabadság biztositékát az angol és különösen amerikai példákon okulva a törvénytisztelet után a községi autonómiának s ezzel a társadalmi alakulatoknak mentői szélesebb kiterjesztésében keresik. Munkám befejezése után vettem tudomást azon örvendetes eseményről, hogy Habrmami népjóléti miniszter még 1923 május 16-án nyújtott be a törvényhozáshoz egy részletesen kidolgozott törvényjavaslatot, amely a betegség, aggkor és rokkantság szociális biztosítását célozza s amely időközben átdolgozva már tárgyalás alá került s remélhetőleg rövid idő alatt jogerős törvénnyé válik. E törvényjavaslat ma már minden részletében közzé van téve ez okból azt csak főbb vonásaiban érintem. A törvényjavaslat szerint a szóbaníorgó biztosításba államunk 9 millió lakosa közül átlag 2.5 millió lesz bevonva. Maga ez a nagy szám mutatja, hogy ez államunk legnagyobb szabású szociális intézménye leend. A tagok igényjogosultsága ki fog terjedni a betegségek elleni védelem s az anyasági biztosításra. Rokkantság és öregségi járadékra, nevelési, özvegyi és árvajáradékra és végkielégítésre. A munkaadók és tagok járulékain felül az állami hozzájárulás az első évben 15 millió korona, mely összeg hovatova emelkedve a tizedik évben 55 millióra Mg emelkedni, oly módon, hogy az első tiz évi allami hozzájárulás átlag 160 tni’lió koronát fog kitenni. Ezenkívül a kerületi betegse- gelyzö intézetek kapnak 100 millió korona 2 _______________________________________ Péntek, szeptember 12. kamatmen tes kölcsönt tuberkulózis, elleni védelem, szanatóriumok s egyéb közjóléti intézményekre. Végül a katonák szociális biztosítására évente 17.5 millió korona van tervbe véve.. Ha a fenti egész rövid vázlat mellett számításba vesszük, hogy a szóbaníorgó törvényjavaslat gondos szakértelemmel s a vonatkozó statisztikai adatok.figyelembevé- letével lett összeállítva, minden szociálisan érző polgárnak megnyugvással, az érdekeltek pedig hálatelt érzelemmel fogják kisérni ezen nagy szociális alkotást. És ha ezek után, amint remélni lehet, a törvényhozás tovább halad, nem kétlem, hogy rövid időn belül létesítve lesz az általam javasolt, vagy ahhoz hasonló „országos népjóléti alap" s a tuberkulózis elleni védelem cimén a szlo- venszkoi cs ruszinszkói lakáskérdésnek, az általam javasolt vagy ahhoz hasonló módon egy állami, kölcsön utján való rendezése, Hogy pedig ez rövid időn belül csakugyan meglesz, annak indokát a már oly sokat említett természet rendjében előttem tisztán álló azon igazságban keresem, hogy a „szociális törvény" éppúgy nem nélkülözheti a másik két intézményt, mint egy díszes épület a tetőzetet. Ha pedig e három intézmény meglesz, nem kétlem, hogy a társadalom is fokozott mértékben fog hozzájárulni az emberbaráti munkáihoz, mert tudni fogja, hogy az állarn- halalO'in a követést parancsoló jó példával elöl jár. A társadalom tehát mint hűséges tényező mindenütt helyén lesz, mert az ember — mint a 150 millió kínai mondja — „jónak van teremtve és csak a degeneráltak a „rosszak-" Ha a mai rendszertelen félmunka helyett ki lesz építve a közsegélyezés és a szociál- higiéne diszes épülete s ha ez alapon társadalmi életünkben a felebaráti szeretet elfoglalja az egyébbel nem pótolható vezető szerepét; ennek melegében kétségtelenül szilárd alapot fog nyerni a konszolidáció. Kassa város tanácsának határozata Körmendy-Ékes Lajos dr. illetőségi ügyében A miniszter jogfosztó határoz aíát a tanács megpanaszolja — Saját tudósítónktól — Kassa, szeptember 11. Kassa város tanácsa szeptember 9-én tartott rendes ülésében foglalkozott ismét Körmendy-Ékes Lajos dr. nemzetgyűlési képviselő községi illetőségének megsemmisi- tési ügyével s szótöbbséggel elhatározta, hogy a pozsonyi minisztérium jogfosztó határozatát a közigazgatási bíróságnál megpanaszolja. Szlovenszkó teljhatalmú minisztere közölte ugyanis a városi tanácsosai, hogy Körmendy-Ékes Lajos dr. nemzetgyűlési képviselő állampolgárságát megsemmisítette. A tanács egyik régebbi ülésén az ügyet kiosztotta a jogügyi bizottságnak, amely a következő javaslatot terjesztette a városi tanács elé; Tekihtettel arra, hogy a miniszteri határozat fellebbezésének határideje szeptember 15-én lejár, a jogügyi bizottság megbízta Gádor Herbert dr. bizottsági tagot, hogy a miniszteri határozat ellen a város részéről nyújtson be fellebbezést a legfelsőbb köz- igazgatási bírósághoz, a bizottság pedig erre utólagos jóváhagyást, illetve megerősítést kér a tanácstól. Elnöklő polgármester a jogügyi bizottságnak erre a javaslatára szörnyen beijedt és azt vitatta, hogy a városi tanács nem hivatott arra, hogy ezt az ügyet megfellebbezze, sőt később még azt is kétségbevonta, hogy a városi tanácsnak egyáltalában joga volna bármilyen miniszteri ren1 dele tét megfellebbezni. Meg is mondta nyi'l- I tan, fél attól, nehogy ngy tűnjék föl a dolog, mintha a városi tanács Körmendy-Ékes. Lajos dr, háta mögé állna és őt a maguk tekintélyével is védenék. Pajor Miklós dr. és Polák Gyula dr. megmagyarázták a tanácsnak, hogy a miniszter említett rendeletében nemcsak az Ékes állampolgárságát semmisítette meg, hanem a városnak más öt határozatát is, amelyek a város pénzügyi ügyeibe avatkoznak bele. A város ebben az ügyben mint magánfél szerepel, mert azzal, hogy a miniszter más határozatait is megsemmisítette a városnak, a miniszter megsértette a városnak autonóm jogkörét. — A kérdés hosszabb vitája után a tanács a városi jogügyi bizottság álláspontját egy szótöbbséggel elfogadta. A tanácsülésen részt vett főjegyző bejelentette, hogy a tanácsnak ezen határozatát megfellebbezi. — Nem is leket máskép, nem azért fellebbezőgyár a jegyzői hivatal, hogy ezt a ritka és kivételes alkalmat engedte volna el- szalajtani. A főjegyzői hivatal fellebbezésével érdekét; jogügyi helyzet teremtődött, mert Gádor Herbert dr. a tanács határozata alapján kényszerítve van beadni a fellebbezést, mert hiszen a fellebbezési határidő szeptember 15-én lejár. Ahol még nincs vége a háborúnak (Utolsó közlemény.) Búcsú Macedóniától gyarok építik a vasutat, műszaki katonák: akik között, a szlovéniai német meg a magyar dominál. Egy hegycsúcsról meglátjuk a Vardar két partján épült Velesz tipikus keleti háztömegét, de a kocsi megáll, a kocsis bemegy Szent Demeter klastromába, hátha van kül- denivalójuk a jámbor kalugyereknek. Ott ál! a klastrom és a templom a festői hegyen, egész évben elhagyottan, magábamerültcm csak Szent György napját követő szombaton és vasárnap élénk a környéke. Ezen a vasárnapon felgyülekeznek a meddő házasok százai, hogy gyermekáldásért könyörögjenek Szent Demeternek. Ezen a szombaton annyi ajándékot kap a szent, hogy abból egész éven át bőségesen megél a zárda húszegynéhány kalugyerje, vasárnap este pedig, egész napi könyörgés után beterelik az összes könyörgő népsereget egy szalmával felhintett, óriási de vaksötét terembe. Külön a férfiakat, külön a nőket, csak a teremben találkoznak: Hogy ki kivel találkozik, az a szent dolga, meg a szép szóra, csengő beszédre hajló- szivü barátoké. A Vardar két sziklaoldal között rohan, a sziklák oldalain mint a parti fecske fészkei, úgy ülnek egymás hegyén-hátán Velesz város házai. Piszkos, lármás, kietlen és barátságtalan, sok benne a török, de fa nincs egy sem. Minden tizedik udvaron malomkövet farag a gazda, minden harmadik boltban vele- szi égetett kőedényt, majolika apróságot árulnak. Olcsók és szépek. A drágább darabok aljában szerény felirás húzódik meg: Zsolnay, Pécs. A vasút ott szalad a város főütőerében, a Vardar partján, mégis hét kilométerre kell a veleszieknek az állomásra vándorolniok mert a városban még egy megállóhelyet sem kaptak. Így élnek meg a íiakkerosok, ezek a rablóképü, rablóhajlamu félgörögök, félalbánok. Zbogom, Macedónia, örökös harc, forrongás, elégedetlenség, rablóromantika hazája, ahol még az sem vigasztalja a lakosságot, hegy a munkájáért csengő aranyat, pengő ezüstöt fizet Európa. Mert Macedóniában arannyal, ezüsttel kell megfizetni a dohányt és az ópiumot, meg a bőröket, ezeket a legfőbb kereskedelmi cikkeket. A kiskereskedelem elfogadja a papirdinárt, de nagyban csak az érc járja. Megcsodálom még a pályaudvari vendéglős uadrágzsebében csörgő aranyakat, mindenféle európai és amerikai fajtát, veszek egy szép kökorsót ásványvízzel együtt öt dinárért, azután jön az athéni expressz, gyerünk haza. Szkopljében a kettes számú hordár alig akarja megérteni, hogy nem szállók ki. nem reflektálok a szolgálataira. De legalább, ha már úgy örült a jöttömnek, egy kis baksist... Hatszáz ember életét veszélyeztette egy kőbor akna — A P. M. H. kiküldött Macedónia, szeptember 11. A szamárháton'fuvarozó vállalat szállított Strumicáról Stipbe is, regényes, sőt vadregényes hegyi utakon, ahol ugyancsak a Vajdaság fiai őrködnek, kifelé is, befelé is. Ezen a vidéken befelé, az ország területén ugyanúgy kell a vigyázat, mint a határon túl, mert ha valahol, úgy csak ezen, az ezer meg ezer rejrtekhellyel, dugott csernpészös- vénnyeí kínálkozó vidéken vannak barátaik és cinkosaik a bolgár csetáknak. Stipben meg kell állani azon a helyen, ahol májusban 8 vagy 10 bolgár két napig védekezett a városbeli összes csendörség és egy század katena ellen. Rengeteg embert megsebesítettek, majd a csendőrség parancsnokát és a gyalogos kapitányt megadás ürügye alatt a házba csalták és az őket kisérő őrmesterrel együtt megölték. Végül rájuk gyújtották a házat. A komité emberei pedig inkább egy szálig bennégtek, de nem adták meg magukat. Beszélgetek a fiukkal, a jövő-menő, vagy valamely őrség körül heverésző magyar, német katonákkal. Nagycfbbára szeretnek itt lenni, bár legtöbbnek „szebb a Bácska", maguk főznek maguknak, tehát hazai izii ételeket esznek, nincs is más panaszuk, csak, hogy nehezen éri cl őket a posta és az, hogy nagyon gyakran kell a 25, 30, néha. 40 kilométeres sétákat megtenniük a városba. Mert bizony, ha a hadnagy urnák, vagy az őrmester urnák eszébe jut, hogy valamire szüksége van a városból, . akkor, nosza, hadd menjen be három ember érte. Esetleg cigarettapapirosért, vagy benzinért az öngyújtóba, három baka ballag a hegyeken. teljes fegyverzetben, jól fülpakkolva nunkatársának jelentése — Háromnál kevesebb nem mehet, igy legalább bírnak védekezni, ha szükség van rá. Stiptől Veleszig a postakocsin megyek elég volt a csacsiból. A szekér épülő vasút mellett döcög, katonák épitenek vasutat, de nem katonai vasút lesz, hanem keskenyvá- gányu vicinális. Csakhogy katonasággal kell megépíttetni, mert a szegődött magjnir kubikosok megszöktek. A kubikos munka a legnehezebb és a legtöbb hozzáértést kivánó testi munka, nem is birja más, csak aki belenevelődött. A régi Magyarországon Szentes, Mindszent, Szegvár, Csongrád, Félegyháza és környéke ontották az egész világba a'kubikosokat, meg egy kis torontáli magyar falu: Ürményháza. Ez az Ürményháza most Jugoszláviában van a vasútépítő vállalkozók elmentek tehát ebbe az egyetlen kubjkostermelő községbe és megalkudtak, napszámba. Ennyi meg ennyi dinár, kenyér, só, szalonna, vasárnap, meg ha esik, akkor fél napszám. Le is utazott vagy tiz bokor, nekiálltak a csúnya, kavicsos, agyagos talajnak, dolgoztak egy hétig, akkor jött a szombat, a fizetési nap. Fizetés helyett azt mondták nekik, hogy az Ürniény- házán kötött szerződés nem gilt, nem napszámban fizetik őket, hanem munka szerint köbméter szerint. Az ürményliáziak ezt se bánták, igy többet kereshetnek, mert ez jobban serkenti őket. Tudjuk, néhai jó Tömörkény Pista bátyánk megírta, hogy a jó kubikos gödörgazda az ásója nyelével kiszámítja, hány köbméter földet talicskáztak el az emberei, de a lent való mérnökök első héten is, a másodikon is majd csak a felét számolták és fizették. Ezt megsokalták a magyarok és úgy elkimentek Macedóniából, mintha soha ott nem lettek volna. Most hát niás rnaLondon, szeptember 11. A La Manche-csatorna személyforgalmát lebonyolító egyik belga gőzös csak nagy iiggyel-bajjal kerülte ki szeptember 9-én az összeütközést egy tengeri aknával. A hajó Ostendéből Dowerbe tartott és fedélzetén körülbelül 600 utas volt, csupa előkelő fürdővendég s az angol társadalom néhány kiválósága. A tenger nagyon viharos volt s a hajót hatalmas orkán érte utói, úgy, hogy a gépeket mind le kellett állítani. Ebben a pillanatban jelentette a megfigyelő matróz, hogy egy aknát pillantott meg, amint egy hullámhegy éppen felszínre hozta tetejét. A kormányos a hajót még idejekorán oldalra rántotta s az akna alig öt lábnyira a hajótól rohant odébb nagy sebességgel. A szerencsétlenséget csak az hárította el, hogy a tenger nagyon viharos volt s az erős hullámzás egjr másodpercre felszínre hozta az aknát. Ha a viz alatt maradt volna, a hajó biztosan nekimegy s a levegőbe röpül. Az angol aknák úgy vannak elkészítve, hogy hatásukat bizonyos idő leteltével elveszítik, de a német aknák örökké használhatók maradnak. Az észlelt akna azonban minden valószínűség szerint német eredetű volt, mert ezen a vidéken az angolok nem vetettek aknákat a háború alatt. Üyképpen az utóbbi évek egyik legnagyobb katasztrófájának meggátlása igazán csak a véletlenen múlt. -----------------------------------—» ---------------Jubi lál a mentelmi bizottság. A képvise- löbáz mentelmi bizottsága a mai napon tartott ülésén intézte cl a parlament ötszázadik mentelmi ügyét. A mostani képviselőház első mentelmi ügyének tárgyalására Tausik kommunista képviselő esete adott alkalmat; a jubileumi eset Dubiczky cseh agrárius képviselő kiadatásának az ügye.
