Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)

1924-09-11 / 206. (654.) szám

Csütörtök, szeptember 11.

A szlovák kálvinisták a külön szlovák egyházmegye ellen nyilatkoztak

Kassa, szeptember 10.

( Kassai tudósítónk jelentése.) Zemplénben és Ungban 12 anya- és 13 leányegyhűz- \jan a református hívek szlovák nyelvűek. Mióta az államalakulás megtörtént, a kormány állandóan sürgeti az egyetemes egyházat, hogy állítson föl ezek részére külön szlovák egyházmegyét, dacára annak, hogy a hívek ezt -sohasem kívánták, mert ezekben az egyházakban az istentisztelet mindig szlovák nyelven folyt.

De a sok zaklatásnak az egyetemes konvent végét akarta vetni és híven a demokrácia elveihez s az autonómikus jogokhoz,

magát a népet akarta megkérdezni.

Evégett egy küldöttséget küldött ki, amely küldöttség az egyetemes konvent részéről Péter Mihály konventi jegyző, Thu- ránszky Tihamér és Patay György dr. egyházmegyei gondnokokból állott. A küldöttség az előre kiértesített híveket közgyűlés keretében kérdezte meg. Vagyis valóságos népszavazást tartott.

A teljes tárgyilagossággal vezetett népszavazás eredménye az, hogy a zempléni 11 egyházból 8 továbbra is egyhangúan az eddigi keretek között kíván maradni és csak kettő kíván külön szlovák egyházmegyét, egy pedig semleges maradt.

Az ungi 13 egyházból szintén 8 ■— a legnépesebbek — az eddigi keretek közt kivan maradni, 3 szótöbbséggel nemmel szavazott, 1 semleges maradt, egyben a gyűlés izgatás miatt nem volt megtartható. — Eszerint mindén megbontási törekvés dacára az eredmény — a lélekszámot is figyelembe véve — az, hogy

a hívek 90 százaléka az eddigi egyházmegyék kebelében kíván élni és ott kívánja gyakorolni kisebbségi jogait ezután is.

A népszavazást mindenütt istentisztelet előzte meg zsúfolásig megtelt templomokban. A küldöttség elnöke, Péter Mihály hat nap alatt 23 helyen tartott istentiszteletet. A nép a küldöttséget mindenütt tüntető szeretettel fogadta.

A spanyolok marokkói visszavonulása

Tetuan, szeptember 10. Hivatalosan jelentik: A spanyolok minden veszteség nélkül kiürítették miteri állásaikat.

gyilkosé. Az öszbevegyiilő bajusz két oldalt összefolyt bozontos kecskeszakállával, melyet idegesen tépázott kezével. Jobb mutatóujján hatalmas gyémánt ragyogott. Vad száját heg torzitotta el, amely késvágástól származhatott. Csupa-csont arcán pergamentbör feszült, mintha hús és vérnélküli volna.

A megfigyelt asszonyon egykori szépség küzdött az elmúlással. A gyakorlott szem azonnal meglátta a múlt csodáját, amely ott rejtőzött a mesterséges felfrissítés emailja mögött, de az elmúlás jelei már mélyen ékelődtek bele ebbe az arcba, amelynek márványa hasadásokkal volt teli.

Alig, hogy az asszony fizetett, az ur, aki párduc módjára siklott át az asztalok között, előtte termett:

— Beszélnem kell önnel! —■ mondta parancsoló hangon, mely nem tűrt ellentmondást. — Jöjjön velem!

— Nem ismerem önt — feleli tétován a nő és hamar körültekintett.

—• Nem fontos! Jöjjön!

Mikor a nő valamit válaszolni akart, a férfi erősen a szemébe nézett. Hogy elkerülje a botrányt és azért is, mert volt ebben a hangban valami, ami érdeklődését felkeltette, az asszony követte. A férfi egész fejjel kisebb volt a nőnél, aki most, hogy ösztünsze- rüen veletartott, hirtelen egész öregnek tűnt fel. Kint kocsi várakozott. A kocsis mélyen megemelte a kalapját és várta ura parancsát.

—- Mit akar ön tőlem? Kicsoda ön? — kérdezte a nő.

— Néhány szót akarok magával váltani, aztán szabadon engedem. Üljön be a kocsiba és ne tartson semmitől — mondta kellemetlenül ,mosolyogva — nem akarok magától semmit. A maga ideje elmúlt! — Az utolsó szónál a nő összerázkódott s a következő pillanatban a kocsi végigröhögött a bullevardo- kon. Fénvek. házcsoportok és embertömegek mellettük, alattuk és felettük fantomszerüen siklottak tova. Ok ketten hátradőltek az üléseken és egymásba vájták tekintetüket.

(Vége következik.)

A nadlhOlcsönjavaslat fáitp.M§a

A nemzetgyűlés mai ülése

Prága, szeptember 10.

A képviselőház plénuma ma délután összeült és hozzákezdett a hadikölcsonfavas- lat tárgyalásához. Eredetileg a napirenden a kisbérietekről szóló javaslat is szerepelt, de a koalíció a rendes szokás szerint nem tud megegyezni és emiatt a javaslatot le kellett a napirendről venni. Dél óta megszakítás nélkül tanácskozások voltak a kormány tagjai, valamint a német polgári és szociáldemokrata képviselők között, akik azt kérték, hogy a kormány vegye le a javaslatot a napirendről, hogy kellőképpen előkészithessék, vagy pedig a legrosszabb esetben fogadja el a németek módosító indítványait. A kormány a merev elutasítás álláspontjára helyezkedett és a parlamenti gépezet hozzákezdett a javaslat tárgyalásához,

Az ülést 3 óra 35 perckor nyitotta meg Tomasek elnök, majd Nősek, a költségvetési bizottság előadója tartott háromnegyedórás előadói jelentést a javaslatról. A vita első szónoka

Windirsch (német agrárius): A kormány kedvenc szólásmódja volt — mondotta,

A képviselőház elé legújabban beterjesztett pénzügyi törvényjavaslatoknak a sajtóban megjelent kivonataiból is megállapítható/ hogy

ezek a legnagyobb mértékben szakszerűt— hogy a hadiköícsönkérdés nem érdekli az államot, mert az magánügy. Pedig ez tévedés, mert egyrészt csehek kezében is vannak hadikölcsönök, másrészt a német és magyar lakosságot — mint ez a kijelentés is mutatja

— a kormány nem tekinti saját polgárainak Sajnálattal kénytelen megállapítani, hogy a kormány elutasította a németek módositó javaslatait és ezek után nincsen célja annak, hogy bármit is mondjon, mcrf^jól tudja, hogy a parlamenti szavazógép úgy is törvényerőre emeli a javaslatot.

De nem mulaszthatja el, hogy az égbekiáltó sérelemre: a régi nyugdíjasok helyzetére rá ne mutasson.

Ezek a szerencsétlen emberek kis vagyonkájukat hadikölcsönbe ölték és most sem nyugdijukat nem emelik föl, sem vagyonkájukat nem mentik meg. A javaslatot pártja nevében visszautasítja. — Pafzclt német nemzeti szocialista, Kostka német demokrata, Bubny kommunista beszéltek és a javaslatot pártjaik nevében nem fogadták cl. majd K o r 1 á t h Endre dr. ruszinszkóí magyar képviselő emelkedett szólásra és mondta el az alábbi nagyhatású beszedet.

lenek, rosszhiszeuiiiek, igazságtalanok és oly nagy mértékben alkalmasak a közvetlenül érdekelt publikum megtévesztésére, mint amilyenre a modern pénzügyi életben eddig még példa nem volt.

3

rüen megsemmisítheti a nemzeti kisebbségek bankjait.

Látnivaló tehát, hogy a kormány oly módon tanúsít nagylelkűséget a Iombardadó- sokkal szemben, hogy a nemzeti kisebbség bankjait egyidejűén halálosan megsebzi és a junkíim folytán nekik a kegyelemdöfést is beadja.

Ennél felháboritóbb pénzügyi rendelkezés a világgazdaság történetében nem található, kivéve mégis egyet: az úgynevezett betétvédelmi és revíziós törvényjavaslatot,

Nem akarom részletezni, hogy ez ax egész javaslat technikailag mennyire szakszerűtlen, hogy a bankokra micsoda lehetetlen adminisztrációs, nyilvántartási és eljárási teliertöbbletet jelent. Csupán arra akarok rámutatni, hogy ezen technikai okokból ki- ■ folyólag is rengeteg jogvita és per fog kelet-' kezűi a bankok és ügyfeleik között és ha :,•* ügyvédek is hálásak lesznek a kormánynak ezekért a pompás rendelkezésekért, az amugyis túlterhelt bíróságok szépen meg fogják köszönni ezt a rájuk zúduló, indokolatlanul megindított perlavinát. Ez ellen a törvényjavaslat ellen a köztársaság összes kisebbségeinek, az érdekelt nemzetiségi bankoknak, de egyuttal minden jóhiszemű polgárnak, akinek csak egy kis jogérzéke van, kétségbeesetten kell küzdenie.

A hadikölcsöu-lombardkérdést játszva meg lehet oldani, mihelyst a hadikölcsön beváltásának kérdését csak félig-meddig is tisztességesen megoldották, meg lehet oldani a lombardadósok legteljesebb megelégedésére. De nem lehet megoldani a nemzetiségi bankok megoldásával és c bankok hullame- zején keresztül.

Azonban a kormány — ugylátszik — ezeket a bankokat halálraítélté és az Ítélet végrehajtására rövid határidőt tűzött ki. amennyiben a lombardadósságok rendezésével járó tranzakciókat rövid jogvesztő tér- ; minushoz kötötte. A halálos ítéletet gyorsan ) fogják végrehajtani.

Az agyonvédelmezett betevők

Előzmény: Néhány, a pénzügyi kormány agyontámogatása mellett működő cseh közép- és nagybank megbukott. Követkéz- ■ meny: a szlovenszkói és ruszinszkóí nemzeti kisebbségi bankokat agyon kell ütni- Mcg- okolás: betevők „védelme". Mellékgondolat: a kormányhatalmat, mely mögött tudvalevőén .egy nagyrészt külföldi érdekeket képviselő óriási pénzintézet áll, oly mértékben abszolúttá tenni, mint amilyen még a cáriz- rizmus sem volt soha és amire végleg nem volt még példa a világtörténelemben, a rendörállam rendszerét a végletekig fokozni,

a cseh nagybankoknak lehetőséget nyújtani arra, hogy a szlovenszkói és ruszinszkóí kisbankokat úgyszólván minden ellenérték nélkül mindenestül megemésszék, Szlovenszkó és Ruszinszkó egész gazdaságát lekolonizál- ják, protekciós embereket a végeredményben rendkívül nagy mellékkeresetet jelentő revizori állásokba elhelyezzenek, a betevőknek azt a látszatot nyújtsák, mintha a bankoknál elhelyezett betétjeik most már teljes biztonságban lennének, noha a betevőknek nyújtott biztonság az ni törvény után végeredményben jóval kisebb, mint a jelenlegi állapotok szerint — végül a cseh-szlovák legislaturába most már intézményes módon is becsempészték azt az immár le nem tagadható tényt, hogy Szio- venszkó és Ruszinszkó a történelmi országok cseh nemzetiségű nagybankjainak csupán gyarmata.

és ennek folytán a szlovenszkói és ruszin- szkói őslakosság úgy kezelhető, mint Délaf- rika zulukafferjei.

Mindezek igazolására előadom a következőket: Hogy a törvényjavaslat előzménye néhány nagyobb cseh banknak az ott folyt botrányos gazdálkodás következtében bekövetkezett bukása, azt bizonyítani felesleges, minthogy köztudomású. Hogy a törvényjavaslatnak burkolt célja a szlovenszkói és ru- szinszkói nemzeti kisebbségi bankok agyon- ütése, az kitűnik a következőkből:

A törvényjavaslat szerint a bankok betétüzleteinek engedélyezésénél különbséget kell tennie aközött, hogy a bankoknak ilyen engedélyük már volt-e, avagy sem.

Itt tudnunk kell azt, hogy a történelmi országokban a régi osztrák rendszer szerint ilyen engedélyeket adtak, a cseh nemzetiségű bankoknak tehát ily engedélyük van. Ezzel szemben

a szlovenszkói cs ruszinszkóí bankoknak ilyen engedélyük nincs, minthogy a rég; magyar jogrendszer az engedélyezés rendszerét nem ismerte.

A régi magyar rendszer alapján minden kifejezett külön engedély nélkül a bankok folytathatták a betétgyűjtési üzletágat, ha

A Isadikölcscm-javaslat

A volt hadikölcsöntulajdonos úgyszólván semmit sem kap. Még ha a rendkívül súlyos és végeredményben csupán a kormányhatalom szeszélyétől függő ama feltételeknek, melyek 1920 junius 24-én kelt törvényben részletesen fel vannak sorolva, meg is felelne és még ha az ellenértékűi kapott úgynevezett kártalanítási kötvényt forgalomképesnek tételeznénk fel, aminthogy bizonyára nem lesz az, még úgyis e kötvények értéke legjobb esetben sem éri el ama kamatveszteség összegét, melyet a tulajdonos az 1919. évtől számított 5 év alatt szenvedett. Azonban ki kell emelnem, hogy a számítás mellett a hadikölcsön tulajdonosa a tökét teljesen elveszítette, ezzel szemben csupán a legutóbbi 5 év elveszheti szelvényellenértékének megfelelő értékű kártalanitási kötvényt kap, azonban ezt is minden valószínűség szerint olyan kötvényekben, melyeket forgalomképesség hiányában bizonyára sem értékesíteni, sem lombardirozni nem lesz képes. Ez a „nesze semmi fogd meg iól“ még egy csomó rendkívül körülményes utánjárást kívánó és egyébként is súlyos előfeltételhez van kötve, melyek közül kiragadjuk az állampolgárság előfeltételét, mint amelyhez a közismert szlovenszkói és ru- szinszkói viszonyoknál fogva nem kell kommentár. A kormány tehát azt a nagy semmit a hadikölcsöntulajdonos kisembereknek, végeredményben saját tetszésétől fiiggőleg csupán annak fogja nyújtani, aki politikai vagy egyéb okokból nincs felvéve a proskribáltak listájára.

Azok, akiknek 25.000 koronánál nagyobb vagyonuk van, tehát oly társadalmi rétegek is, melyek a legnagyobb túlzással sem mondhatók még nagytőkéseknek, végül nem kap- nap semmit.

Azok, akiknek vagyondézsmakötelcs vagyonuk nem volt, kötelesek igazolni, hogy a hadikölcsönök letételének idejében nem volt meg a 25-000 korona összegű vagyonuk, amely igazolás sikere — eltekintve annak körülményességétől — végeredményben ismét a hatóságok jóindulatától függ és ily módon a legszegényebb néposztály újból ki van téve a kormányhatalom kényc-kedvé- nck.

Az uj törvényjavaslat legméltánytalanabb intézkedése az, hogy a hadikölcsönök- nek a kártalanitási kötvényekre való kicserélését jogvesztő terminushoz köti és így a szerencsétlen kisemberek egész tömegének minden reményét elvágja arra, hogy ez a kérdés valaha is kedvezőbben lesz megoldva.

Az eddigi törvények legalább csupán provizóriumot képeztek, a jelenlegi deíini- tivumot akar alkotni.

A külföld előtt viszont a kormány azt a szemfényvesztő látszatot akarja kelteni, hogy a hadikölcsönkérdést Cseh-Szlovákiá- ban a hadikölcsönök „beváltása" utján megoldotta és e megoldásnál a legnagyobb mértékben „demokratikusan" és „szociálisan" járt el, amennyiben a „beváltást" vagyoni cenzushoz kötötte. A külföld ennek a hallatlan szemfényvesztésnek az eddigi tapasztalatok szerint bizonyára teljes mértékben föl fog ülni.

Á hadikolcsonlombard

megoldásánál a kormány kiváló gavallérnak mutatkozott a nemzeti kisebbségek pénzintézeteinek, azaz a német és a magyar bankoknak zsebére.

Itt az történt ugyanis, hogy a cseh intézetek a lombardfedezetül szolgáló hadiköl- csön-áÉományt — a hatóságok jóakarata elnézése mellett, illetőleg a hatóságoknak jóakaratukból folyó oda nem figyelése folytán — nagyrészt diszkréten becsempészték a íioströállományukba és azt p r i v i 1 é g i - z á 11 módon már korábban átkonvertálták a IV. államkölcsön kötvényeire. Ezt a körülményt bizonyítani ugyan nem lehet, azonban meglehetősen köztudomású. A német és magyar bankok ezt a becsempészést nem tettek, mert nem is merték megtenni, így tehát most az ő zsebük rovására megy kizárólag a kormány tiszteletreméltó gavallériája.

Nem akarom itt részletesebben kifejteni, hogy milyen felháborító egy az egész civilizált világban elfogadott jogszabályt, hogy t. i. az adós az adósságért nem csupán a „fedezetül" adott kézizáiog erejéig, hanem azon tulmenőleg egész vagyonával is szavatol, egyszerűen áttörni ama egyszerű okból, minthogy az momentán taktikai okokból és nemzetiségi sovinista momentumokból célszerűnek látszik. Ellenben rá kell mutatnom arra, hogy a kormány itt egy csapással két legyet akar ütni. A külföldi közvélemény előtt ez az intézkedés úgy lesz majd feltüntetve, mint amely valami nagyszerűen szociális és demokratikus, t. i. mint amely intézkedés a szegény adósok mindent felülmúló védelme a túltengő bankokrácia ellen. A külföld előtt tudniillik óvatosan elhallgatják azt a körülményt, hogy

a gavalléria a cseh bankokat nem érinti.

Másfelől pedig a kormány ezzel az intézkedéssel

hatalmasat üt a német és magyar banko- * kon,

különösen pedig az utóbbiakon, amelyek ez intézkedés által átlagosan alaptőkéjüknek legkevesebb egyötöd részét egyszerűen elveszítik. Teszi pedig ezt a kormány* quasi junctimban a betétvédelmi és revíziós törvénnyel. Az fog ugyanis történni, hogy a hatóságok által megfelelőleg instruált revizorok egyszerűen konstatálni fogják, hogy az általuk megvizsgált egyes nemzeti intézeteknél az alaptőkének körülbelül egyötöde, vagy ahol megfelelő tartalék volt, úgy a tartalékot arányos módon felemésztő veszteség van, mely veszteség tulajdonképpen egyszerre az alaptőke és a tartalék megrendité- se nélkül egyetlen intézetnél sem lesz leírható és e revizori jelentés alapján a pénzügyminisztérium a jogosultság látszatával -fogja megvonhatni a bankoktól a betétgyűjtési jogot és így a bankokat, különösen pedig a neki nem tetsző egyes intézeteket egyszerűen megöli. E nyilvánvaló junktim folytán a pénzügyminisztérium egy harmadik legyet is üt, tudniillik közvetett utón egyszeKorláth Endre a hadikölcsönrő! és a pénzügyi javaslatokról