Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)
1924-09-11 / 206. (654.) szám
Apponyi beszéde és a kasa utáni Prága, szeptember 10. Apponyi Albert grófnak a népszövetség tegnapi ütésén mondott beszéde, amely genfi jelentések szerint hatalmas hatást váltott ki és amelynek nem mindennapiságát és nagy jelentőségét maga a népszövetség elnöke: .Motta is elismerte köszönő szavaiban, a ben-, ne foglalt súlyos igazságok következtében kínos hatást váltott ki a kisantant körében, A cseh-szlovák sajtóiroda a tőle megszokott hangnemben igyekszik Apponyi beszédének jelentőségét lerontani. Kijelenti, hogy Apponyi panaszai a kisebbségi sérelmekről alaptalanok és azt állítja, hogy Magyarország a kisebbségeivel szemben brutális politikát folytat. A lefegyverzésre vonatkozó beszédrészre megjegyzi, hogy Ap- ponyf nem a béke érdekében kívánja a leszerelést, de ama fájdalom diktálja ezt számára, amely onnan fakad, hogy Magyarország a békeszerződés értelmében kénytelen volt önmagát lefegyverezni. A cseh-szlovák sajtóirodának e ferdeszögü kommentárjában mi, akik mint saját ügyünket érezzük a kisebbségi sérelmek tömkelegét s akik látjuk azt, hogy minden politikai kifejezés enyhe és gyenge akkor, amikor e sérelmek orvoslása érdekében szót kell emelni, nem látunk mást, mint az annyiszor tapasztalt gyü- löletmegnyilatkozást és méregkeverést. Volt idő, amikor a magyar kölcsönnel kapcsolatban Benes látszólag barátságos és megértő politikát folytatott Magyarországgal szemben Az őszinteségében nem hittünk, de azt éreztük, hogy a politika szükségszerűen kényszerűi Benest arra, hogy keresse és megteremtse Magyarországgal a jó szomszédi viszony előfeltételeit. Az a kommentár, amit most a cseh hivatalos sajtótudósitó Apponyi beszédéhez fűz és Veverka cseh-szlovák delegátusnak a második bizottságban mondott beszéde, amely nagyképü vállveregetést tartalmaz a magyar kormány számára azért, hogy az ország szanálása érdekében minden erejét és eszközét latbavetette és amely a jövőben még megkettőzött energiát vár a magyar kormánytól, bizonysága annak, hogy a cseh-szlovák kormánypolitika még ma sem szállt le a magas lóról, még ma sem érzi azt, hogy a középeurópai helyzetben harmóniát csak a kölcsönös érdekelismerés, az egyenrangn félként való fellépés és akceptálás és az igazságnak és jognak egyforma mértékű alkalmazása hozhat. A tegnapi nap szomorú bizonysága annak, hogy a cseh-szlovák kormánypolitika IMBMMnBPTCTlIffMPllllllllllPPF BW ■ ■lllil II Ml MIHHfti III! II It H 2 ____________ Péntek: VÉRTESSY GYULA: Szomorú strófák. (Vers.) — NEUBAUER PÁL: Árnyak az élet peremén. II. Szombat: NYÁRY ANDOR: Doktor a kazalban. Vasárnap: BÉRÉNYí JÁNOS: Ballada. (Vers.) — TAMÁS LAJOS: Sorok egy testvérhez. (Vers.) SEGESDY LÁSZLÓ: A fe'.söbbreudü. Árnyak az élet peremén — A Prágai Magyar liirlap eredeti tárcája — Irta: Neubauer Pák A világváros úgy hullámzott föl-alá, mint a viharverte tenger. Minden atomja azon volt, hogy a mai estén közreműködjön. Emberek és házak össze-vissza rohantak, kiabáltak cs kezeikkel hadonásztak a levegőben és a levegő maga is a tél ellenére tavaszias illattól volt terhes. A hóboritotta, fagyder- mesztette ligeti sétányok és rétek illatozni kezdtek hirtelen. A széles folyó hidai szabadabb öleléssel borultak a viz fölé és á viz hátán a jégdarabok helyén hirtelen ül kis csónakok úszkáltak. A kövér virágot árusító ut- széli asszonyok oly hirtelen jelentek meg az utcákon, ahol eddig gésztenyesütők álltak, mintha a tavasz levegője varázsolta volna elő őket a földből. Ibolyát és hóvirágot árusítottak. Sétáló urak és hölgyek megvették a kis csokrokat és alig hogy kezükben tartották őket, ki kellett, hogy bontsák a prémes bundát, mely hirtelen nehéz és nyomasztó volt. A páraittas távolból kék hegyek ittasan bólongattak cs csodálkozva nézték a világváros tavaszos újjászületését. Bármennyire is újszerű és meglepő volt ez a hideg télből hirtelen kisarjadt tavaszi nap, a várakozás pillanatában, mely végig- borzongott a világvároson, mégsem jelentett nagy meglepetést. Mindenki, aki ennek a napnak az estélyét várta, úgy érezte, hogy a természet barátságos volta természetes tünemény. Csütörtök, szeptember 11. nem érzi a politika szükségszerűségét, de játszik, alakoskodik és lesben ál!, hogy mérgezett nyilait kiröpithesse ott és akkor, ahol arra éppen alkalmat talál cs amikor az igazság szavai mégvesszözik az Achilles-sarkát * A kisantant sajtómajiővere. nemcsak egyszerű kommünikében nyilatkozik meg Apponyi tegnapi beszédével kapcsolatban, de a kormány szolgálatában álló sajtóhálózat. a külföldön is gondoskodott megfelelő rezonanciáról. A Mátin — nyilván Benes befolyására — valósággá! rémeket lát és Apponyi beszédéből arra következtet, hogy Ap- ponyinak ujabb háborús vágyai vannak. Kijelenti, hogy Apponyi beszéde á győzőkkel szembeni gyűlölet mintaképe. Tiltakozás a trianoni békeszerződés ellen és ama kívánság kifejezése, hogy az elvesztett területeket visszaszerezzék. A leszereléssel szemben merő tagadás. Ha Németország képviselve lenne a. népszövetségben és a német delegátus úgy beszélne, mint. Apponyi gróf, akkor lord Palmoor valószínűen megértené azt, hogy Európában még nem következett el az uj rendszer ideje és hogy szükség van a. kölcsönös segélynyújtásra. — Az Excelsior már kevésbé befolyásolt, mert mindössze azt jelenti ki, hogy. Apponyi beszéde valóságos vádbeszéd a kis- antanttal szemben. Az Eoho. de Paris szerint Apponyi beszéde meggondolásokra késztet. — A Journal azon cso- dá.kozik, hogy Apponyi Géniben azt az álláspontot védelmezte, amelyet otthon mint ellenzéki támad. A Temps genfi tudósítója, beszélgetett Dúca román külügyminiszterrel, aki azt mondotta, hogy a kisantant nem válaszolt Apponyi beszédére mint ahogy a francia kormány sem válaszolt volna, ha . Bethmann-HoHweg védelmezi a szerződéseket. „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és az Istennek, ami az Istené!" A pápa szer irat az egyháznak keli politikával foglalkozni Róma, szeptember 10. A palermói eucharisztikus kongresszusról visszatérő egyetemi hallgatók megjelentek a Vatikánban, hogy a pápa előtt hódolatukat fejezzék ki. A Szentatya megköszönte a figyelmességet és mindazok dinére, akik azt mondják, hogy a pápának nem szabad politikával foglalkoznia, ezeket mondotta: — Mindaddig, amig a politika az oltárt érinti, a vallásnak, az egyháznak és a pápának nemcsak joga, de kötelessége, hogy azokat az irányelveket megmutassa, amelyeket a katolikusoknak k.övetniök kell. A legfőbb irányvonalat az isteni tanító adta meg nekünk ezekkel a szavakkal: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és az istennek, ami az istené. A pápa ezután hangoztatta egy komoly politika előkészítésének szükségességét és kijelentette, hogy egy olyan együttműködés, amelynek anyagi alapjai lennének, csupán kikerülhetetlen szükségesség esetében lenne megengedhető, hogy egy még nagyobb igazságtalanságtól megóvja a világot. A különböző államok katolikusainak együttműködése más kérdés, mivel úgy a miliő, mint a történelmi feltételek különbözők. A pápa végül sajnálkozásának adott kifejezést, mivel a katolikusok egymás között viszálykodnak . Monstre fáradási pör Pécsett Bíróság elé kerülnek az első katonai lázadás tettesei — Mi történt 1918 májusában Pécsett? — Nyolcvan vádlott, százötven tanú Budapest, szeptember 10. (Budapesti szerkesztőségünk jelentése.) Csak kevesen tudják, hogy az októberi forradalom első etappja tulajdonképpen a Pécsett 1918 május 20-án lezajlott véres esemény volt. Május 20-án reggel felelőtlen izgatás következtében a pécsi Irányi Dániel- teri baraktáborban, ahol a 6-os gyalogezred legénysége lakott, megbomlott a fegyelem. A legénység föltörte a fegyverraktárt és minden ok nélkül lövöldözni kezdet:. Molnár Sándor tartalékos hadnagy a megvadult emberek megfékezésére sietett, de a lázadók agyonlőtték. A 6-os gyalogezred legénysége nagyobbrészt Oroszországból hazatért foglyokból állott, akiknek legnagyobb része meg volt fertőzve az oroszországi vérengzések példájától. Nem volt, aki föltartóztassa őket. Ezerhétszáz fölfegyverzett lázadó száguldott végig Pécs utcáin forradalmat és pusztítást hirdetve. Betörtek a laktanyákba, megszállták a középületeket. A lázadók raboltak és fosztogattak a városban és egy ezredest is megöltek, valamint több magas- rangú katonatisztet megsebesítettek. Huszonnégy óráig tartott ez a lázadás, másnapra sikerült a tiszteknek a 19-ik gyalogezred katonáinak segítségével a zendülést leverni. Ekkor állapították meg, hogy a lázadókhoz sok polgári egyén, főleg bányász csatlakozott. A lázadókat letartóztatták, de ügyükben tárgyalást nem lehetett tartani, mert még a nyomozás lefolytatása előtt kitört az októberi forradalom, amely valamennyi elfogottat szabadlábra helyezte. A pécsi lázadás története teljesen ismeretlen a közönség előtt, mert a háborús cenzúra megakadályozta, hogy a lapok . akár egyetlen sort is Írjanak a véres eseményekről. Még a szerencsétlenül járt tisztek haláláról is csak kétsoros napihirben emlékeztek meg a pécsi lapok. Pár hónappal ezelőtt a pécsi ügyészség a katonai hatóságokkal együtt újból megkezdte a nyomozást, mintegy nyolcvan résztvevőt letartóztatott és vádiratot készített ellenük. Hat vádlott ellen az ügyészi indítvány kötél általi halált, a többiek ellen pedig súlyos börtönt indítványoz. A vádlottak közül csupán kettő katona, a többi mind polgári személy. A vádlottak ugyanis időközben leszereltek és most mint polgári eg3^ének kerülnek a bíróság elé. A íő- tárgyalást, amely az 1918. évi eseményeknek szomorú kortörténeti dokumentuma lesz és sokban rá fog világítani az akkori események háttér mögötti rugóira, még ebben a hónapban megtartják a pécsi törvényszék előtt. A főtárgyalás jó hosszú ideig fog tartani, mert százötven tanúja van. Franciaország 40 milliót jegyez a nemei kölcsönből Paris, szeptember 10. (Havas.) A Maiin úgy tsídja, hogy Franciaország hajlandó a német 800 millió aranymárka értékű külföldi kölcsönben 5 százalékos részesedést vállalni, vagyis 40 millió aranymárkát jegyezni. Á francia hadügyminisztérium költségvetésének csökkeiritése Paris, szeptember 10. Herriot és Nollet tábornok a hadügyminisztérium 1924-rc szóló költségvetésének számottevő csökkentését határozták el, azonban olyképpen, hogy a nemzetvédelem iegfontosabb részeiben ne szenvedjen kárt. A tavasznak cl kellett jönnie, mert úgy volt, hogy ma érkezik' meg Giulia Malatesta, az ünnepelt művésznő és estére volt tervezve egyetlen szenzációs vendégjátéka. Ezer és ezer ember közé ékelve, akik mind a művésznő különvonatáí várták, ott állt a fiatal Bolly Pali a pályaudvar bejárata előtt. Egy kis ácsmühelyben volt ő segéd és a mester küldte volt el, hogy egy nagy lakásban valamit rendbehozzon. Mikor Bolly kilépett a műhely elé, a világváros hullámai rögtön elsodorták. Ezúttal sem a gyalu, sem pedig az enyvesbögre nem szolgáltak neki támaszul. Szinte önkívületi állapotban hagyta, hogy az idegen erő húzza és taszítsa. Aztán hirtelen, anélkül, hogy tudta volna, hogy történt, ezrekkel együtt ő is ott állt a pályaudvar előtt és bár nem tudta, hogy mire vár, nem mert senkihez kérdést intézni, nem merte megtudakolni, hogy mi történik itten. Elfelejtette a mestert és azt, amivel megbízták és szive hangosan dobogott. A tömeg türelmesen várakozott. Az emberek legtöbbje már kora hajnaltól állt itt. hogy jobban lásson. A rendesnél ötszörié nagyobb rendőrségi készenlét cirkált az utcákon. 4 Hirtelen felhangzott a mozdony sípja. Zeneakkordok ugrottak a légbe. Aztán csend Valaki üdvözlöbeszédet tártott. De aztán hír-, télén, mintha nagy szárnyak suhogtak volna . . . és* Giulia Malatesta kilépett a csarnokból és végighaladt a szőnyegen, amely a bejárattól várakozó autójáig vezetett. Egy anarchista revolverlövése elveszett a. nagy zajban, amellyel a tömeg az ünnepelt művésznőt fogadta. Észre sem vették, hogy az anarchista a sikertelen merénylet után maga ellen fordította a fegyvert. Giulia kísérőjével beszállt az autóba, üdvözölte a tömeget és tovatűnt. A város erre az estére óriási csarnokot építtetett. Ez korántsem jelentett túlzást, mert Giulia minden eddigit elhomályosított cs mint művésznő oly kiváló volt, mint őelőtte senki. Házi költője, akit valami kis olasz faluban fedezett fel a maga számára, kizárólagosan az ő számára irt darabokat, amelyekben színjáték, ének és film olyan egységgé tömörült, amely eddig ismeretlen műfajt jelentett. Giulia koloraturája finomabb és gazdagabb volt a Patti énekénél és mint szülésznő oly nagyszerű volt, hogy tiem vetekedhetett vele senki a múlt és jelen művésznői közül. Este az óriási csarnok tultömött volt annak ellenére, hogy fantasztikus összegeket kértek egy belépőjegyért. Bolly Pali is ott 'volt a sokaságban és réveteg szemekkel bámulta Giuliát . . . ' A darab az őskorban kezdődött. Első része film volt. A költő merész lendülettel egyesített történetileg elválasztott időket. Giulia egyszer tényleges színpadon jelent meg, majd vásznon, úgy táncolt egy történelmi jelenetben, mint a Barberina és zene- karkisérettel énekelt a színfalak mögött, mialatt a film a hangverseny képét mutatta. A következő pillanatban - orosz anarchistájel- mezben jelent meg, hogy öt perc múlva ujabb fantasztikummal lepje meg a közönséget . . Bolly Pál, a kis ácssegéd nem értett semmit ebből az expresszionista darabból Őrültként bámulta Giulia szépségét, amely megfoghatatlan módon számtalan alakot öltött. Tökéletes márványszépségü teste, mintha dallamba olvadt volna, amelyből a szavak árja tört elő . . . és Bolly Pali ész nélkül bámulta a női tökélyt . . . * át A film folytatása volt-e? Állólámpa le- tompitött fénye világítja meg a kis intim szalont. A tárgyak elbújnak az emberi tekintet elől. Csend, mintha halott volna az élet. Az óriási, csarnokban feldübörgő tetszésnyilvánítás után ez va meseszerü csend! Széles pamlagon ott fekszik Giulia és Bolly Pali mellette térdel. Kezében ibolyacsokrot tart. amelyet a fiú hullatott ölébe, mikor az előadás után ököllel küzdötte ki magának az autójához vezető utat. — Palinak hívnak? És ács vagy? Mint Szent József, a Megváltó apja? — A márványkéz megmozdul. Lassan emelkedik a levegőbe és végigsimitja a fiú haját. Bolly Pali minderről nem tud. Talán álom az egész. Mikor felébredt, egyedül van. Egy szolga sok szép szobán vezeti át. Kérdéseire senki sem válaszol. Aztán hirtelen az utca szürke 'csúnyasága . . . villanyos- csengés . . . rohanó emberek ... és téli hideg ... Hirtelen hátrafordul és nekiugrik a kis palota zárt kapujának. Rázza, öklével veri. de az zárva marad. Egy rendőr hamarosan eltávolítja. És valaki, akit nem ismer, elmondja neki, hogy Giulia már nem időzik a városban. Az egész napot az utcán tölti. Tizszer majd elgázolják. Aztán leszáll az éj és ö be- lopózik a mester műhelyébe. Csendes az éjszakai ház. Nem hallani semmit, csak Bolly Pali szive ver hangosan . . . * Abban az előkelő párisi étteremben, ahol a világ minden tájáról összescreglett kalandorok adnak egymásnak találkát, mindennaposak azok a hangtalan jelenetek, amelyek csendje cs némasága mögött talán egy egész elhibázott élet leszámolása rejtőzik. A pincérek, akik a világ legjobb em- berístneröi, jól ismerik vendégeiket. Különben sincs mitől tartani, mert a rendőrség a közéiben tartózkodik. Egy csengetés elegendő. Különben is úgy játszódnak le ezek a jelenetek, mint árnyak, melyek az elet peremén felbukkannak és eltűnnek. inkább groteszk, mint megfélemlítő volt az a jelenet, amikor abban a pillanatban, hogy a gong a zárórát jelezte, egy kistermetű úriember hanyag mozdulattal egy aranyat dobott az .asztalra, amelynél eddig egyedül ült s egy idősebb asszonyt, ki tőle két asztallal ült odébb, figyelt meg. Az asszony, úgy látszott, hogy várt valakire, de az nem jött el. A kis úriembernek elsőrangú szmoking feszült, amely élénk ellentétben volt arcával. Balszemét fekete kötés borította és jobbszeme úgy nézett bele a terembe, mint a
