Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)

1924-09-11 / 206. (654.) szám

Politikai főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ df. Benes és a múlandóság (p.) —, szeptember 10. Nincs szomorúbb és lehangolóbb látvány, niiní. a természet olyankor, amikor minden az .elmúlást, az enyészetet hirdeti. Ilyenkor semmi sem szép, a fák már szárazon, kopá- ran merednek fölfelé, a földeken nincs élet, az utak sárosak, az eget sötét felhők takar­ják el; úgyszólván szünet nélkül hideg, a csontokat átjáró ólmos eső hull s olyan rövid az időköz a virradattól az alkonyaiig! Ez a vigasztalan, a kedélyekre nyomasztóan ható szomorú. idd.szak, az átmenet az őszből a télbe. A közéleti pályán, is a legszajnorubb az átmenet, amikor megüti-a közéleti nagyságot az enyészet szaga. Amikor először érzi, bor- zongva fogadja, megkísérli önmagát ámítani, hogy ez csak a képzelődés játéka, de az enyészet illata csak nem akar elmúlni s min­dig több és több szimptoma mutatja, hogy itt a kikerülhetetlen vég. A dicsőség, hata­lom után jön a feledés, a szürke köznapiság. Igaz, a kortársak hálátlanok s majd a törté­nelem igazságos lesz s elégtételként az utó­kor háláját és a históriai nagyságot juttatja maid osztályrészül. A jövő. a történelem szép dolog, kellemes meghatottságot is éb­reszt, ha szembe állítják a jelen hálátlansá­gával. De hát hiba, hogy a történelem lassan ítélkezik, sokáig töpreng, gondolkodik, amig kiadja a babérkoszorút Addig fik -már el- ppriadtak, mégis jobban esik, ha még el nem porladt szemeikkel látják is önmaguk ünne* pelietését. . S. azután a történelem igazság­szolgáltatása nem is olyan biztos. A történe­lem tubusosán szigorú-és szeszélyes, például a ragyogó, akármilyen szép tűzijátékok iránt semmi érzéke, a nagy hang és a ragyogó színjáték nem érdekli, csak annak nyújtja a babért, aki állandót alkotott. S ki merné állí­tani ma alkotásairól, hogy azok dacolni tud­nak az idő viharával? Erre az átmenetre nem lehet soha elkészülni, az mindig várat­lanul, mindig tulkorán jön. Szegény Benes! Öt is megütötte az enyészet illata s hiába kerge magától, nem tud szabadulni tőle, mindig vele van és min­dig erősebben érzi. Istenem, milyen hirtelen jött az. Hisz ta­lán csak napok választanak el a szép időtől, amikor az öreg Európát el sem tudták kép­zelni anélkül, hogy a hátán ne guruljon vala­merre Benes Ede dr. szalonkocsija. London, Paris, Róma, — Genf, Genua, Porto Rosé, — Belgrád, Bukarest, Prága, — mind, mind az ö dicsőségének, elévülhetetlen érdemeinek, hatalmas alkotásainak szemtanúi és csodálói. Milyen gyorsan is felejtenek az emberek. Ma már nem is beszélnek arról, hogy ő mentette meg Európa békéjét, ö hárította el az angol— francia viszály veszedelmét. Neki és csak neki köszönhető, hogy Olaszország és Jugo­szlávia, mint szelíd, békés szomszédok élnek egymás mellett. Nem az ö tanácsa és útba­igazítása nélkül döntöttek a szerencsétlen Felsőszilézia válsága idejében s ö arrogálja, vagy legalább eddig arrogálta a dicsőséget, hogy része van abban, hogy ez a kérdés „igazságosan, a demokrácia és az ott élő nép valódi akaratának megfelelően14 nyert el­döntést. Hát a kisantant? Milyen hatalmat és erőt képviselt! Egész Európa feszült idegekkel figyelt, valahányszor — s ez nagyon sokszor volt — összejött a három óriás, a három uj állam külügyminisztere. A nagyhatalmak ud­varoltak nekik. Nemzetközi konferenciákon maguk részére is egy nagyhatalom jogait és tekintélyéi követelték. Mindig a történelmi esemény jelentőségével hatottak a kisantant tanácskozásairól közzétett kommünikék! Mi­lyenszépen, burkoltan és sokatinondóan vol­tak megszövegezve: „Teljes megegyezés a Magyarországgal szemben követendő eljá­rás módozataira vonatkozóan44, stb. Beszél­tek leszerelésről, fölösleges kiadásoknak a költségvetésből való törléséről. Követelték A Szloyenszkói és Ru inszkói Szövetkezeit Ellenzéki Pártok politikai napilapja és a követelés eonditio si ne qua non-jakim állították föl azt, hogy ők közvetlen ellen­őrizhessék Magyarországot, betartja-e Tria­nont? Mozgósítottak s ők is egy kis Ruhr- megszállást óhajtottak játszani, nekik is szankciók kellettek, kézi zálogok Miskolc, Diósgyőr, Tata s hasonló objektumok birtok­bavétele utján. Az ö szavazatukkal megaka­dályozták 1923-ban a magyar kölcsönt. Nyíl­tan, hivatalos beszéd keretében követekék, illetőleg valamennyi nevében követelte Be­nes, hogy a magyar kormányban változás álljon be, adjanak tárcákat az emigráció ve­zéreinek. S mindebből a sok dicsőségből az orosz­lánrész Beuesé volt. Ö szerényen csak any- nyit engedett meg, hogy „primus inter pa- rcs“-nek mondják; ám arról nem tehetett, hogy egész Európában öt mondták a kisan­tant spiritusz rektorának, eszének, vezé­rének. Hisz az is csak nemrég volt, amikor Európa két leghatalmasabb ura, Poincaré és Benes egymással szerződést kötöttek. Emlé­keztek-e még, hogy végigrázkódtak a népek, milyen megdöbbenés, félelem lett úrrá a sze­gény nemzeteken?... ó, milyen szép volt, ma­gasan fönn állatii, oly magasan, hogy már a felhők súrolták a vállát s mindenki áhitatos csodálattal tekintett föl reája!... Es ma?! Vége a dicsőségnek! Ma már nem rettennek meg az emberek, ha Poincaré neve mellett Benesét említik. Poincaré volt és nincs! Poincaré átadta helyét Uerriotnak és ez nem nagyon törte magát az után, hogy Be­nes ruházza át reá az elődje iránt érzett po­litikai barátságát. Londonból nem érkeztek könyörgő sürgönyök hozzá, hogy jöjjön és segítse ki az angol kormányt jó tanáccsal. Sőt összeültek, tárgyaltak Németországgal kiürítésről, jóvátételről és sem a kisantantot, sem Benest nem hívták meg. Pedig hányszor hallottuk hirdetni axiómaként, hogy Német­ország jóvátétel! kötelezettségénél a kisan­tant államai közvetlen érdekeltek s így meg­hallgatásuk nélkül nem hozható döntés. Es ennek dacára nélkülük döntöttek, meg­egyeztek s nemcsak Anglia és Franciaor­szág, de mind a ketten megegyeztek Német­országgal is! S ez a nagyobbik baj. A meg­egyezéssel csökken Franciaország szemében a mi államunk politikai és stratégiai jelentő­sége s igy megint csak csökken Benes nagy­sága, tűnik dicsősége. A kisantantbaii a bajok már régibb ke­bel? '-Y. rtxfrr sók víz ioly. íte i Mc>]éav,.n, amióta az indiszkrét újságok hirci szerint Románia Benestöl kosarat kapott, amikor az a kölcsönös segélynyújtási kötelezettségre való hivatkozással kérdést intézett, számi t- hat-c Benes támogatására egy orosz támadás esetében. Azóta Bratianu és Dúca nem mon­dották. hogy Európa legzseniálisabb állani- íérfia Benes. Jugoszláviában is baj van! Az öreg Pasics annyiszor távozott, uogy egy­szer elfelejtették visszahívni s ezalatt helyét Davidovics foglalta el, akihez Benesnek nem igen voltak kapcsolatai s az uj kollega, Marinkovics külügyminiszter ur sem nagyon hangoztatja, hogy a kisantant Jugoszláviá­nak életkérdése. A kormány tagjai itt olyan tanokat hirdetnek és akarnak megvalósítani, amelyek nagyon hasonlítanak Macdonald tan tételeihez s nagyon eltérnek annak a po­litikának az elveitől, amelyeket Benes állan­dóan képviselt. Nem az állam egységét hir­detik az állam legnagyobb és egyedüli erős­ségeként, hanem a népek békéjét. Benes bolyong szerte-széjjel. sehol sem találja régi barátait, mindenütt idegen arcok fogadják, mindenütt neki idegen elveket, cél­kitűzéseket hall. Mégsem tud megbarátkozni az elmúlás gondolatával. Pedig nemcsak a külföld, ott­hon is közönnyel nézik dicsőségének foszlá- sát. politikai fegyvertársai is hidegen szem­lélik a fejleményeket. Elmegy Genfbe, külön memorandumot nyújt be. leírja .benne, hogy Cseh-Szlovákiában nagy nyugtalanság ész­lelhető a britt javaslatok nyomán; — hátha ez izgalmat okoz ott s Európa figyelme, ér­deklődése megint feléje fordul. Nagy beszé­det is mond, magával vitt tudósítói elmond­ják. hogy feszült érdeklődéssel hallgatták, az ő beszéde volt a konferencia legnagyobb eseménye. Mellette eltörpült Hejriot és Mac­donald. De ez mind nem használ! Ez már csak injekció. Benes már rálépett az útra, amelyen megelőzték őt protektora Poincaré és ba­rátja, Nincsics. émúrléM a magánháztartások liszikészleteif is! A kormány a háborús kösélelmezés intézkedéseit feltámasztja — A köz- élelmezési miniszter személyesen ízleli meg a barna knédlit A közellátás:igyi minisztérium kedves meglepetéssel szolgál a drágaság elleni harcban. Beava­tottak információja szerint a kormány rendeleti u.ou fogja összelátni az összes kis- és nagykeres­kedésekben, továbbá a magánháztartásokban levő Hsztkészletekeí, ha a bar nalisztja vastartót a par­lament jóváhagyja. A rendelet szerint minden családfő súlyos pénzbírság terhe alatt köteles lesz a hatóságoknak bejelenteni, hogy mennyi fehér lisztje van a háztartásnak, A háborús évek gazdálko­dása nagyon megtetszett a cseh kormánynak, hogy ily hadi ténykedések felújításával kedveskedik a közönségnek. A fatális Ksztjavaslat sorsáról a parlament közellátásiigyi bizottsága fog dönteni. A teljes bizott­ság — Franké miniszter meghívására — egy helybeli malomban személyesen fogja megtekinteni a liszt kiőrlésűnek régebbi és uj módját, ezenkívül a bizottság megszemléli s meg ízleli a tagok jelen­létében az uj lisztből készített süteményeket és knédlikeh Az agráriusok még mindig remélik, hogy a parlamentet sikerül meggyőzniük az uj liszt kitűnő minőségéről s ha ez nem sikerül, a kormány a javaslatot visszavonja. szocialisták és a cseh szociáldemokraták a koalícióból való kilépéssel fenyegetőz­nek, ha a javaslatból törvény lesz. A cseh nép­párt és a nemzeti demokratapárt a várako­zás álláspontjára helyezkedett és semleges­séget mutat. Majd ahhoz fog csatlakozni, aki erősebben kerül ki a ma délutáni küzdelem­ből. Hymans a kisantant szószólója Genf, szeptember 10. A kisantant nem válaszolt Apponyi tegnapi beszédére, de Hymans belga külügyminiszter reflektált reá. Fölvetette azt a kérdést, hogy Apponyi, aki ura szavalna!:, mér­legelte-e kijelentéseinek súlyát. Ezután igyekezett védelmezni a népszövetségi titkárságnak a ki­sebbségi sérelmek körüli eljárását. Hymaus szerint Apponyi vádjai épp úgy alaptalanok, mint kri­tikája. Ezután Skrzynski lengyel delegátus hasonló értelemben szólott. A népszövetségi paktum®! megszeg® állam elleni bojkott — A P. M. H. eredeti tudósítása — Genf, szeptember 10. A népszövetség ülésszakában a bizott­ságok munkája folyik. Az első bizottság, amely a jogi kérdésekkel foglalkozik, tárgya­lás alá vette az angol kormány által beter­jesztett és a népszövetségi paktum 16. sza­kaszát módosító javaslatot, amely a paktu­mot megszegő államok bojkottjára vonatko­zik. Az angol álláspontot Sir Cecil Húrt fej­tette ki. Hivatkozott arra, hogy e poníozat megváltoztatása tekintetében hosszabb tár­gyalások folytak a Quay d‘Orsay és Forcign Office között. Tudvalévőén a népszövetségi paktum 16. szakasza oly értelmű, hogy ha egy népszövetségi tag háborút kezd, ez ipsoj íacto az összes népszövetségi tagok ellen in­tézendő háborúnak minősíttetik és ez esetben a paktumot megszegő állammal az összes gazdasági és pénzügyi összeköttetéseket meg kell szakítani. Az angol kormány most azt javasolja, hogy mivel az említett paragrafus szerint a népszövetséghez tartozó államok állampolgárainak a paktumot megszegő ál­lamok állampolgáraival érintkezést föntartani nem szabad, ez a tilalom necsak a paktumot megszegő állam állampolgáraira, de az ál­lam összes lakosaira vonatkozzék. A bizott­ság ezt a kérdést egy albizottsághoz utalta, amely a legközelebbi ülésre elkészíti jelen­tését. 100 csen-sil. koronáin fizettek ma, szeptember 10-én: Zürichben 15.95 svájci frankot Budapesten 231700.— magyar koronát Becsben 212500.— osztrák koronát Ssriiillföii Í253Ö OöflöOO ööö.— német márkát jé? JSB JT Hí. évfolyam 206. (654.) szám Prága, csütörtök, 1924 szeptember 11 TvT előfizetési árak belföldön: Égés* évre 300 K0. já&Jf ~ JŰi;F JgP ___ JLJHIJIUM. «|)irWfi «WWVSWWBB0(. 4élévre 150 K0., negyedévre 76 K0., egy hónap iW dm /W M « WT Wrwt ra -6 Kó- 32ám ára 1-20 ko. - kühöi M I mg M /fi# & %ÉF é'M JW Jr mt M' Jf /f jM1 asm Bt** évre 450.- Kö.. félévre 225.- Kő. fír ^ /y “Éjre Jsjjf j&ÍJ negyedévre 115Ké* egy hóra T9 Ké. » S*er­A $' -fgs fj**. W " -W mw &W Égj* keertöség: Prága II., Stőpánská ulice 16/111 m 1&4Í/Í/ 1JSL MMM %Ms %JL_^ ^ Vy Sürgönyeim: Hírlap, Praha. A felelős szerkesztő távollétében a szerkesztésért felelős: GÁL ISTVÁN adminisztratív főszerkesztő. ................................................ A tizes bizottság a lisztfavaslatról Ma délután öt órakor a koalíciós pártok I tizes .bizottsága összeült, hogy a .lisztjav:-- ! latról tanácskozzék és lapzáráskor még ve­szekszenek, A tanácskozás eredményét par­lamenti körökben nagy kíváncsisággal vár­ják, mivel rendkívül heves vitára és az ellentétek fölfokozására van kilátás. A cseh agráriusok ragaszkodnak a ja­vaslat törvénybeiktatásához, míg a nemzeti Bulgária az angol álláspont mellett szorzószámrendszer megtartását fogja java­solni a magyar, kormánynak. A bizottság azon a véleményen van, hogy Magyarorszá­gon az árudrágaság csökkenni fog mert a korona belső vásárlóerejét követni fogja a külföldi vásárlóerejének növekedése is. Táncos Gábor beszéde A népszövetség leszerelési bizottsága ma délelőtt ülést tartott, amelynek első szó­noka Tánczos Gábor altábornagy/ magyar delegátus volt. Tánczos hosszabb beszédben fejtegette, hogy az úgynevezett kémiai had­viselésnél a gázvédő sisakok használatát az egész világ részére korlátozás nélkül hozzá­férhetővé kell tenni, A ma délelőtti ülésen Kaloff (bolgár) Bul­gária. helyzetét ismertette és kifejtette, hogy a békeszerződésből folyó súlyos terhek miatt az ország pénzügye az összeomlás előtt áll. Bulgária határozott híve a döntőbíróság gondolatának és a fegyverkezések korláto­zásának. A bolgár delegátus azt javasolta, hogy a népszövetség vegyes bizottságot küldjön ki a kisebbségi krédések megvizsgálására. E beszéd közben lépett a terembe Seipel osz­trák kancellár. Motta elnök meleg szavakkal üdvözölte. Genfi jelentés szerint a pénzügyi albi­zottság a magyar költségvetés megvizsgá­lásával kapcsolatosan elhatározta, hogy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom