Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)

1924-09-06 / 203. (651.) szám

ÜfirjÁr'u r ■ Prága, szombat, 1924 szeptember 6 Politikai főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. A Sziovenszkói és Ruszmszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja A felelős szerkesztő távollétien a szerkesztésért felelős: GÁL ISTVÁN adminisztratív főszerkesztő. A keresztény gondolat és az ellenzéki politika Irta: Fleischmann Gyula dr. Kassa, szeptember 5. A sziovenszkói magyarságra, amely ma ellenzéken van és kisebbségi jogaiért küzd, még kétségkívül nehéz idők és súlyos meg­próbáltatások várnak. Eddigi munkánk is nagy erőfeszítést és áldozatokat követelt tőlünk, sok gazdasági érték és szellemi energia morzsolódott föl az ellenállásban. A mi további ellenzéki és magyar ki­sebbségünkért folytatott küzdelmünket, mely előreláthatóan még, sajnos, hosszú ideig tart­hat és híveinktől áldozatokat fog követelni, nem építhetjük illúziókra, vagy téves fölte­vésekre, mert különben egy szép napon ön­magától fog összeomiani. Amint nem lehet ezt a nemzeti ellenál­lást tisztán materiális alapokra fektetni, úgy nem lehet tisztán a „Iiazafiság“ ma már meg­lehetősen elkoptatott jelszavával a tömege­ket hosszabb ideig áldozatokat követelő s esetleg üldöztetéssel járó ellenzéken tartani. Azt nyíltan meg kell mondani a népünk­nek, hogy mi egyelőre állásokat, anyagi elő­nyöket, abszolút védelmet nem tudunk adni, mert a kormánypolitika meg akar bennünket se mm isi te ni s a hatalom és ezzel együtt a gazdasági erő a kormány és kormánypártok kezében van. Viszont azzal tisztában kell lennünk, hogy az embereket a formális iíacionalizmus hosszabb időre nem elégíti ki s a gazdasági kényszer előbb-utóbb lelkesedését lelo- hasztja, ellenállását megtöri. Az egyszerű választó előtt a mi jogos és ideális követeléseink is elvesztik értéküket, hogyha azok teljesülése kilátástalannak tűnik föl előtte. Történelmi vizsgálódás, a világháború tapasztalatai és a mai szociális küzdelmek rég megcáfolták a marxi történelmi materia­lizmust és beigazolták, hogy az eszmék és erkölcsi törvények sokszor hatalmasabbak a gazdasági törvényeknél. Viszont beigazolták azt is, hogy a nacionalizmusnak csak akkor lehet sikere, ha a nép széles rétegeiben ver gyökeret és etikai alapokon nyugszik. A németek által oly találóan meghatáro­zott „wirtschaftlicher Nationalismus“ élete nem lehet tartós és előbb-utóbb csődöt mond. Erkölcsi motívumok nélkül nem tudom a munkásságot visszatartani a bolsevizmus- tól, a földművessépet attól a gondolattól, hogy ott keresse az anyagi boldogulását, ahol ezt leginkább megtalálja s a kereskedőt, ipa­rost és intellektuelt sem tudom meggyőzni, hogy ne alkalmazkodjék a mindenkori hata­lomhoz. Erkölcsi motívumok nélkül nem tu- Átzm megindokolni, hogy a bazafiság nem azonos mindig az anyagi jóléttel, egyéni ér­vényesüléssel, busás üzletekkel és nagyszerű jövedelemmel. Akikben nem volt erkölcsi felelősségér­zet a világháború alatt, azok csak egy nagy­szerű üzleti konjunktúrát láttak benne, mely mások hullám keresztül őket egyénileg va­gyonhoz juttatta s ezek a háború végén csak ezt az egyet sajnálták. S csak azok vállalták a háborúval járó nagy áldozatokat és kötelességeket, akikben volt erkölcsi kötelesség- és felelősségérzet s akik készek voltak meghalni azért a földért, amely kenyeret és otthont adott nekik, hoz­zátartozóiknak és amely nélkül nem tudták elképzelni nemzetük létét és jövőjét. Jól jegyezzük meg, hogy erkölcsi ideálok nélkül nincs nemzeti élet, nincs nemzeti el­lenállás, nincs áldozatokkal járó ellenzéki küzdelem és kisebbségi védelem. Ezeket az ideálokat pedig nem az intelli­gencia, nem az anyagi érdek adja és oltja be a népek tömegeinek leikébe, hanem egye­dül a vallás, a keresztény hit és annak etikai ^örvényei. Materialista tömegekkel és materialista egyénekkel itt mi nem fogunk tudni sokáig ellenzéki kisebbségi politikát folytatni, hanem csakis keresztény érzéssel átitatott néppel és idealizmussal teli egyénekkel. Ezért a mi magyar ellenzéki és kisebb­ségi küzdelmünk, politikánk és ellenállásunk alapja csak a keresztény gondolat lehet. Vallás nélkül a tömegek lelkén előbb- utóbb az anarchia lesz úrrá, vallás és keresz­tény meggyőződés nélkül nincs és nem is le­het nemzeti ellenállás Szlovenszkón. Vessük el a szlovák és magyar nép előtt a keresztény gondolatot és akikor senki sem fogja tudni visszatartani többé attól, hogy bennünket elhagyva, ne menjen át az Ígére­tekben bővelkedő, aprópénzt csillogtató rol- nickárokhoz, vagy Csánkiékhoz, vagy a kommunizáló bolsevistákhoz. És hol találunk mi garanciát azokban az emberekben, akik kirúgták maguk alól a morált és erkölcsi fe­lelősségérzetet, hogy amig ma nacionalista jelszavakkal közelednek hozzánk, holnap már nem- fognak bennünket és keresztény meggyőződésünket, embereinket, intézmé­nyeinket a kormánynak áruba bocsátani, ha az érdekük ezt fogja kívánni? Géni, szeptember 5. Macáonald tegnapi beszéde nyomán a népszövetségi ülés eredményességének kér­dése a mai napra tökéletesen kiérlelődött. A beszéd, amely a tegnap közölt részen kívül erősen hangsúlyozta, hogy Németországnak és Oroszországnak is helyt kell adni a nép- szövetségben és amely megemlékezett arról, hogy a népszövetség eddigi működésében hi­bákat is követett el, igy a többek között a felsősziléziai kérdésben és amely kijelentette, hogy a háború vétkezségének kérdését csak a történetírók fogják objektíve megállapíthatni, nagy hatást, de a delegátusok egy részében pánikszerű megrökönyödést keltett. Az a várakozás, hogy Herriot és Macdo- nald az ülés előtt megtalálják a megegyezés útját, hiú ábrándnak bizonyult, mert Macdo- nald semmit sem változtatott állásponjában s különösen a kisantanthoz tartozó államférfiak sopánkodtak keservesen azon, hogy az angol miniszterelnök semmi megértési sem tanúsít a kisállamok létérdekeivel szemben. Ma Herriotnak kell beszélnie és ettől a beszédtől függ az, vájjon akadnak-e talál­kozási pontok a két állásfoglalás körül, vájjon egyáltalában szó lehet-e arról, hogy a nép- szövetségi ülés eredményes munkát produkál. A kiadott hivatalos jelentések igyekeznek szépíteni a helyzetet és kijelentik, hogy a íel- sősziléziai kérdésre és a háború vétkességé­nek ügyére vonatkozó angol kijelentés fordí­tási hiba, de mindez nem tud változtatni azon, hogy a francia közvélemény megütközéssel és felháborodással tárgyalja a tegnapi ese­ményeket. A francia lapok nemcsak kifogásokat emelnek, hanem támadó frontot is alkotnak Macdonalddal szemben. A Petit Párisién kijelenti, hogy Macdonald beszéde óriási csalódást okozott. Bízik abban, hogy Herriot, Theunis és Benes kijelentéseikkel korrigálni fogják Macdonald állásfoglalását. Az Ere Nouvelle Herriot nyilatkozatát közli, amely szerint szükség van arra, hogy a genfi konferencián a problémákat szerződésekkel és ne sza­vakkal oldják meg. A Matin szerint azt várták, hogy Macdo- uald világosságot fog vetíteni a biztonság és Okos, meggyőződéses és komoly zsidó­emberek mondották nekem (nevekkel is szol­gálhatok), hogy a zsidóság tömegei és a zsidópártok együttműködésére és szimpátiá­jára csak addig számíthatnak az ellenzéki pártok, amig a zsidó liberális és destruktív (igen, igy mondották!) elemekkel össze nem pák tálunk. Ha azok igy gondolkoznak, hát hogyan gondolkozik még a pozitív keresztény alapon álló polgárság, munkásság és földművesnép? Hogyan gondolkoznak a katolikus és protes­táns papok? A tömegek lélektanának ismerete s szá­mos katolikus és protestáns pap kijelentése i alapján mondom, hogy a keresztény gondo­lattól való eltérés a mi egész ellenzéki és kisebbségi munkánknak összeomlását és pártjaink likvidálását vonná maga után. A mi magyar és szlovák népünk a nem­zeti ellenálláshoz erőt és kitartást a vallás­ból merít, a mi üldöztetésnek kitett egyhá­zaink és azok papjai az ellenzéki és kisebb­ségi politika legodaadóbb támaszai, a mi nehéz utunk a keresztény hit és erkölcs nél­kül elképzelhetetlen. Ezzel állunk, vagy bukunk. leszerelés angol tervezetére, ezzel szemben sötétséget borított mennydörgésekkel kisérve. Csak később vezette a hallgatóságát az égbe, ahol a felhők egymással ütköznek össze. De rfemcsak a francia, de az angol sajtó egy része is Macdonald ellen szól. A Times éle­sen. támadja a miniszterelnököt a szovjettel való együttmunkálkodás hangoztatása miatt és kétségbe vonja azt, hogy Amerika haj­landó lenne egy leszerelési konferencián részt venni. Rendkívül érdekes cikkben számol be Cieorg Bernhardt a Vossische Zeitungban Macdonáld beszédének benyomásairól, ame­lyet kolosszálisnak nevez. Shakespearéval hasonlítja össze Macdonaldot. Az angol poli­tika hatalmas erejét mutatja az, hogy egy olyan ember, akit más országokban kitaszítot­tak volna minden pártból, ott miniszterelnök lehet. Ez az ember az ellenséges pártok hoz­zájárulásával kormányoz ma, mert az ellen­séges pártok is hasznosnak tartják öt a közérdekre nézve. Macdonald hisz az esz­méiben, hisz a szavaiban, az igazságban, és jogban és mert Macdonald angol miniszterel­nök, a köztudat minden jó tulajdonságát áthárítja arra az országra, amelynek ne­vében beszél. A Vorwarts a beszéd nyomán kifejti azt, hogy Németországnak a népszö­vetségbe való belépése kényszerű szüksé­gesség. Ez az esemény emelheti Németorszá­got a nemzetek társaságában az egyenrangú­ság helyére. A Deutsche Zeitung szerint Né­metország csak akkor léphet be a népszövet­ségben ha a versaillesi békeszerződést meg­szüntetik. Ezt be kell látnia Macdonaldnak is. Ezután a külföldi hangulatmegnyilvánulás után minden figyelem Herriot beszéde felé koncentrálódik. Jól informált helyről a ma reggeli órákban azt az értesülést kaptam, hogy Herriot nem fog állást foglalni a döntőbíró­sági intézmény ellen, de ki fogja fejteni azokat a következményeket, amelyeket ez az intézmény maga után vonhat és amelyet Macdonald szeme elöl tévesztett. Szólni fog arról, hogy miként lehet prak­tikus módon végrehajtani a döntőbíróság ítéletét, miképpen lehet egy támadó háború esetén szankciókat alkalmazni. Biztosítottak arról, hogy Herriot nem fog Macdonalddal szemben állást foglalni, de igyekezni, fog kiegészíteni a Macdonald álláspontját. A francia delegáció nem zárkózik el azelöl, hogy Németország fölvétessék a nép- szövetségbe, ; de a kezdeményezést nem a népszövetségnek, de Németországnak kell megtennie. És egy ily kezdeményezés esetén is előbb egy katonai bizottságnak kell meg­állapítania azt, vájjon Németország végrehaj­totta c a békeszerződésben megkívánt lesze­relést. Macdonald rdiu.lt Benes kártyavárára (g.) Prága, szeptember 5. Macdonald tegnapi beszédében szólt a kis nemzeteket képviselő vezetőkhöz is. Ezeket mondotta: Akár vaunak szerződések, akár nincsenek szerződések, egy katasztrófa esetén mind­annyian el fogunk pusztulni és az elkövet­kezendő világégésnek mi leszünk az első áldozatai. Egy egyszerű szerződés, vagy egy más papiros sohasem adhat biztonsá­got. Mindannyian áldozatai vagytok egy örökös és veszedelmes illúziónak. Macdonaldnak ez a kijelentése, amely a legtermészetesebb és legegészségesebb bé­kekoncepcióból fakadt, egyenesen Benes cseh-szlov.'fi külügyminiszter címére szólott. Ráfujt arra kártyavárra, amit Benes Közép- európában épitett és a kártyavár a politikai közvélemény előtt összeomlott. Mert senkisem érezhette keményebben e ki­jelentés súlyát és jelentőségét, mint az a kül­ügyminiszter, aki egész politikáját a szerző­désekhez való merev ragaszkodásra építette, aki valóságos mániákusa lett a szerződéskö­téseknek és aki erőszakolt politikai eszméit a szerződések papiroshálózataival akarta kö- rülabroncsolni. Az eredeti program szerint a mai napon nemcsak Herriotnak, de Bencsnck is kell be­szélnie. A reggeli órákban arról szólnak a Géniből jövő híradások, hogy Benes ma nem fog felszólalni, de majd az angol és francia miniszterelnök távozása után lefolyó ülések egyikén fogja álláspontját kifejteni. Ezek a híradások any- nyit jelentenek, hogy Benes kitér a diskusz- szió elöl, hogy nem meri fölvenni az elvi harcot Anglia miniszterelnökével szemben, de az opportuniíás zugába bújik és megvárja, amig az angol és francia álláspont közötti különbség kiegyenlítődik és e kiegyenlí­tődéshez szabhatja a maga óvatos és mi­mikri politikáját. De hiába vájtoztat köppenyt. Az a po­litikai közvélemény, amely az utóbbi hóna­pokban nem érzett egyebet, mint a Benes po­litikáját ért kudarcoknak egész sorozatát, most az angol politikának hivatalos képvise­lője és az európai politikának irányítója szá­jából hallott Ítéletet a Benes politikája fölött. A köpnyegváltoztatás nem * változtathat azon a tényen, hogy a Benes koncepciója összeomlott. Benes e pillanatban bukott ember az európai politikában, akinek azonban nem lesz bátorsága és ereje ahhoz, hogy a kellő konzekvenciákat is levonja. ■jMuamwaBaasaBBEgsaggsaKe^ 100 csei-siS. Korooöérl fizettek ma, szeptember 5-én: Zürichben 15.85 svájci frankot Budapesten 232 OOÖ.— magyar koronát Bécsben 212 900.— osztrák koronát Berllolo 1255ÖÖÖ0Ö0ÖÖ0Ö«.— német márkát icrriof nem támadja ne Messziig MföcdlitaM áiiáspentjái A francia közvélemény Macdonald ellen — A német sajtó elragadtatással fogadta Macdonald beszédét

Next

/
Oldalképek
Tartalom