Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)

1924-09-21 / 215. (663.) szám

55 A cseh agráriusok ismét csökönyösködnek Prága, szeptember 20. A koalíciós pártok közül főleg a nemzeti demokraták és a cseh szocialisták állandóan sürgetik a külkereskedelmi szerződések ra­tifikálását, főleg pedig az Olaszországgal kö­tött szerződés ratifikálásának s.a holland ke­reskedelmi szerződésnek a jóváhagyását. A cseh agráriusok azonban újból megkezdték a kereskedelmi szerző­dések szabotálását. és Svehla nem hajlandó azokat a nemzetgyű­lés elé terjeszteni. Az agrárpárt eme maga­tartáséinak oka a régi nóta: a gabonavámok. A kereskedelmi szerződéseknek a nem­zetgyűlés részéről való negligálása egyálta­lán nem hozhat kedvező hangulatot a ma­gyar—cseh-szlovák kereskedelmi tárgyalá­sok megkezdéséhez. Kommunista tüntetés Pozsonyban rendőraitakkal Pozsony, szeptember 20. (Saját tudósítónktól.) Pénteken délután fél öt órakor Pozsonyban a fialtéren kom­munista népgyül-és volt. Már délután három órakor megállt a munka azokban az üzemek­ben, amelyekben kommunista érzelmű mun­kások dolgoznak. A szociáldemokrata mun­kásság nem vett részt a tüntető sztrájkban. A rendőrség nagy előkészületeket tett a tünte­tés idejére. Az összes szabadságos legénysé­get berendelték, sőt Nagyszombatból a rendoriskola legénysé­gét is berendelték. A népgyülésen mintegy 2500—3000-en vehettek részt. A Háttéren lovasrendörök asz- szisztenciája mellett ment végbe a népgyülés egyszerre három nyelven. Általában a Gyár­iparosok Országos Szövetségét támadták, mert a munkásoknak nem adta meg a 25 szá­zalékos drágasági pótlékot. Svraka szenátor iört magyarsággal a vö­rös hadsereg felállításának szükségességét hangoztatta Egyébként a szónokok a szokásos szó­lamokat, frázisokat puffogtatták. Végül hatá­rozati javaslatot fogadtak el, amelyben a leg­végső harcra szólítják fel a tömegeket a „ki­zsákmányoló burzsoázia" ellen. Gyűlés után a tömeg, bár a felvonulásra nem volt engedélye, a Sétatéren át tüntető menetben vonult fel. A rendőrök a Krisztina-utcán elébük ke­rültek és fel akarták oszlatni a tömeget. Miután ez nem engedelmeskedett a ielszó­amemBttamszBsme&ssBammiEEas&saaaEramagammmGBm Ifcádftágfistf*(*• fi Túr-”* fi IP i riTyiMlBliifíáfrAtf­Kedd: MÉCS LÁSZLÓ: Ember leszek az embe­rekkel. (Vers.) Szerda: ARÁNYI JENŐ: Ilona és Ellen, János és John. Csütörtök: PÉCHY HORVÁTH REZSŐ: A rejtett tűz. Péntek: SERE'SS IMRE: Viiágbéke. (Regény.) Szombat: SZVATKÓ PÁL dr.: Francia sporíregé- nyek. Vasárnap: PÁL PÉTER: Háromszékben. (Vers.) - KERÉNYI REZSŐ EDGÁR: Halál. (Vers.) SEGESDY LÁSZLÓ: Vásárfia. Téli vándor Téli vándor, mentem az éjben, Sohsem lábam az ég ívét. Éelböárnyék irta uiamra: Menni, mindig csak menni még! Téii vándor, mentem az éjben, Elbukni, s újra kelni még. ’ A jég alatt, hol elkopogtam. Láttam az élet jégszivét. Téli vándor, mentem az éjben, Nem tudtam mást, csak sírni még. S inig századszor estem kétségbe, bepréseltem eg.v hóplhék Falu Tamás. A z asszony, aki megaláz — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Földi Mihály. Már magam sem tudom, hogy‘ került a szó azokra a megaláztatásokra, amelyekkel nők tudnak sújtani férfiakat. Férfiak, ha hosszabb ideig ülnek együtt, a hajnal bá- gyadtságában és szinességében elkeríiilietet­(WótjHmEg Vasárnap- szeptember 21. Madrid, szeptember 20. Egy éve vau annak/ hogy a Madrid-- San Scbastian—Pári'S-i expressz első osztá­lyú fülkéjében félve, reszketve húzódott meg egy marcona ember és áílotnásról- állomást a leste, nem-e vár rá valahol, egy csapat ka­tona, vagy rendőr. Ez az ember Romanones gróf, Primo de Rivera elkeseredett ellensége volt, aki a Garda Bneto-kabinet bukása után a diktátor haragja elől Parisba mene­kült. _ Spanyolország ünnepelt A nyári nap forrón tűzött le a városokra, ahol díszbe öl­tözött tömegek hullámzottak föl-alá. Színek mindenütt, tarka spanyol színek. Harsogó trombiták. Éjszemü, feketehaju spanyol leá­nyok dueunák nélkül táncoltak végig az ut­cákon és szórták a virágúikat Mindenki azt hitte, hogy most érkezett el Spanyolország megváltása. A xöllázadt katonaságot úgy fo­gadták/ mintha meghódította volna a világot és Primo de Rivera, a lázadás vezetője volt a spanyol Napóleon. Bikaviadalok, fáklyás- menetek, szónoklatok, gyűlések, prokiamá- ciók, nemzeti szabadság —, majd haditör­vényszék, ítélet élők és holtak fölött, cen­zúra és a régi alkotmány fölfüggesztene, ez volt a diktátor tevékenykedés'e. Anglia és Olaszország előtt való mély hajló ligás egé­szítette ;kl a komédiát; végre: a harmincéves marokkói háború nagy lendülettel indult meg újból és a győzelmi hírek, amelyek valódisá­gáról senki sem tudott bizonyságot szerezni, elkápráztatták a világot. IÁ mámort f ölsz ívta a hétköznap: ak­tákba, pénzgondokba, ezer apró-cseprő sem­miségbe, egy állam praxisába fulladt a lel­kesedés és az Újat teremtő diktátor összes előde mintájára szemben találta magát a ha­talmas Régivel. A király gyönge ember. Szo­kása szerint rábízta magát a politikai bői-' Mint a késő éjjelt órákban értesülök, a rendőrség Seidler és Guttman kommunista titkárokat a gyűlés titán előállították a rend­őrségre hatóság elleni erőszak miatt. A két titkár a rendőröknek ellenszegült. Jegyző­könyvet vettek feL velük, azután elbocsájtot- ták őket. Az eljárás megindult ellenük. esésségre, de ez a diktátor mindent ledöntő ostromával szemben gyöngének bizonyult. A szuronyok csak a spanyol nap sugaraiban csillogtak, de a külpolitikában letompult be­gyük hamarosan. Régi földközitengeri álmok­ból ocsúdnak most föl Spanyolországban ... Az első nagyobb iökést Unamuno tudós adta meg, akit Durnay, francia szerkesztő szabadított ki az emigráció börtönéből. A spanyol tudós Párásban megtámadta a mad­ridi udvart és megvádolta túlságos engedé­kenységét a világ erkölcsi itélőszéke előtt. Az engedékenység vérbe fullasztotta a spa­nyol hazát — — —. Hallgattak Unamuno szavára és ma, tizenkéthónapos diktatúra után, Spa­nyolország megint sötét jövő előtt áll. Amit a Barcelonában aláirt program Ígért, nem vált valóra. Marokkót nem ver­ték le, ellenkezőleg, a Gerdától Tetuánig ter­jedő rész a beírsz üllőitek kezében van. Targa, Tiguisats, Mtez, a legfontosabb három erő­dítményt kiürítették és a spanyol hadsereg legjobb századai felőrlődtek. Az ország ugyanezt a képet mutatja. Ha Primo de Rivera igazi hős és nemzeti meg­váltó lett volna, fordítva csinálta volna a dolgot: Marokkóban állt volna szuronyai élére és a győzelem után odahaza teremtett volna rendet. Könnyű diadal! volt a mámoros iumepeltetés és most, amikor a virágok el­hervadtak, a leányok elnémultak és a haran­gok mozdulatlan függnek a tornyokban, a ki­józanodás reggeli szürkeségéből ijesztő ré­mek nézik a diktátort, aki tán holnap már a Madrid—San Scbastian—Páris-i expressz el- söosztályu fülkéiében fog félve, részkeíve meghúzódni és állomásról-álló másra lesi majd, nem-e várják valahol elkeseredett el­lensége: Romanones gróf, csapatai. A cseh tudások sovinizmusa Prága, szeptember 20. A legutóbbi napokban folyt le Prágában az antropológusok nemzetközi kongresszusa: melynek megnyitásánál van Vuuren hollan­diai professzor sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a kongresszusra nem kaptak meghívót a németországi antropológusok, akiknekmunkáját nagyon fogják nélkülözni^ Van Vuuren tanár ama .kívánságának adott kifejezést, hogy szűnjék tneg végül is a háborús ellenséges­kedés legalább a tudományok terén, mivel éppen a németek tudományos együtt­működése a legjobban mozditja elő a politi­kai közeledést is. — A holland tudós szavai mély benyomást tettek az összes nemzetek kiküldötteire s a francia és angol professzo­rok agitáltak legjobban ama javaslat mellett, hogy a legközelebbi kongresszusra az ösz- szes államok tudósainak küldendő meghívó. A javaslat ellen foglaltak állást a cseh pro­fesszorok, a vendéglátók s igy az indítvány a vendég­látókkal szemben tanúsítandó udvariasságból lekerült a napirendről. Ez a valódi képe a cseh „pacifista" so­vinizmusnak. Csak haladjon a cseh tudomány a saját külön utjain, egy szép napon majd ar­ra ébred, hogy magában maradt, miként Be- nes külpolitikája. Macdonald ma nyilatkozni fog London, szeptember 20. A Daily News jelentése szerint Macdonald ma fontos nyi­latkozatban fogja leszögezni az angol kor­mánynak a leszerelésre és különösen a le­szerelés ellenőrzésével kapcsolatosan az an­gol flotta felhasználására vonatkozó állás­pontját. HiicSec és Vrabec képviselők kilépnek a cseh nemzed demokraták klubjából. Hudec ál­lítólag azért, mivel ö, a szegény niunkásnép szavazataival megválasztott iképvise<!<j nem jól érzi magát a „burzsuj'‘-képyiselök klubjá­ban, Vrabec. pedig azért, hogy nemzeti de­mokrata párt nem engedi meg, hogy a saját külön pártja megszervezéséhez lásson Szio- venszkón. Az uj sajióbiróságok munkája már a kez­det kezdetén megakadt. A Rude Právo jelen­tése szerint a prágai — ujrendszerü — sajtó- bíróság elnöke előtt sok száz beadvány, pa­nasz fekszik, amelyeknek ügyében a békés megegyezést kell megkísérelni. Ritka eset, hogy a megegyezés létrejöjjön s így a pana­szok okvetlenül tárgyal and ók. A törvénysze­rű tárgyalások lefolytatására száznál több /.öreg bírót" kebíen£ behívni. Bírói szakkö­rökben mindig jobban nyilvánul meg a sajtó- törvény noveliizálására irányuló követelés. vuammBifmmasm AAAáAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/.-M.AAAftAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA.* I \ 3Í £CY^V­t\ ^ \ \ \ 4 \ < \---­­Me nyasszony! kelengyék áruháza Saját készitményü finom férfi és női fehérnemű, asztal- térítők és mindennemű lenáru HÚS Árusítás nagyban és kicsinyben *r% lenül elérkeznek az örök témához, a nő­höz s ebből a sablonból ez az éjszakánk sem tudott megmenekülni. Igaz, a klub derengő szalonjában, széles karosszékeinkkel ké­nyelmes szétszórtságban egy kerek sarok­asztal köré csoportosulva, nem csak férfiak üldögéltünk gyorsan elröppent számos óra óta; a füstös férfifejek közt üdén hallgatott és figyelt egy-egy müvészfeleség szája is. A megaláztatás témája, amily hirtelen bukkant föl, oly nagy érdeklődést is keltett: a már-már elhamvadt beszélgetés parazsát ez a ritka szikra kis lángra lobbantotta. Zol­tán, aki eddig nagyrészt tűnődön hallgatott végtelenül rokonszenves, a szépség minden foszló bánatával szépen öregedő felesége mellett, akinek egész estén át fogta a kezét, a „megaláztatás" szónál hirtelen eltávolodott az asszonyától, előre diilt s hangosan szólt: — Nem hiszem, hogy sok férfi van, aki­nek életében nem fordult volna elő olyan nő. aki megalázta. Nem kell itt súlyos sértésekre, démonok és becstelenek elviselhetetlen ga­rázdálkodásaira gondolni, én inkább úgy ér­zem, hogy ezekben a megaláztatásokban a nőknek időnként ellenállhatatlanul feltörő szemérmetlensége, fölényes tudatossága zúz­ta szét a minden férfiban élő női ideált, fe­ledhetetlenül megalázva ezzel a férfit, aki mindig és mindig valamiképpen magasabb rendeltetést akar juttatni a nőnek, ha sze­reti. Azt hiszem, erről mindnyájan regélhe­tünk cgy-két strófát, ha akarjátok én meg­kezdem a sort. Mindenfelől beszédre biztatták. Zoltán ötven éves lehet; iró. Gyakran megjelent kö­zöttünk, szívesen töltötte el velünk szabad idejét, de rendesen hallgatott. Látszott rajta, hogy nem unatkozik s nem érzi clíecséreltnek az idejét, de valahogy nem.szeretett beszélni, Mi meg örültünk, valahányszor olyan témát dobott közénk a véletlen, amely beszédre indította. Zoltán szivarra gyújtott, élénk mozdu­lattal hátrasimitotta ősz haját, sajátságosán piros ajkain könnyű, kicsit bánatos, kicsit gúnyos mosoly szivárványait. — Nem voltam még egészen tizenhét esztendős, — mesélte — amikor tenger mellé kellett, hogy küldjenek. Ttidöcsucshuruttól féltett az orvos, talán jogosan, bár azt hi­szem csak afféle makacs, bronchiális influ­enza volt bennem s ifjúságom Inkább a lelki vívódásoktól, a nagy álmoktól, a sok ambí­ciótól, a rengeteg éjszakai tanulástól szenve­dett, mint testi nyavalyától. Nyurga, szőke, félszeg legény voltam, könnyen zavarba ju­tottam, ha egy kicsit hosszan rám néztek, menthetetlenül elpirultam. Otthon, négy fal között, egyedül, Napóleonnak éreztem ma­gam, kint az emberek közt mellőzött kis rongynak. Hát jó. El kellett utazni Abbáziába. —- Sokkal inkább aggodalmaskodtam, liogysem kellően élvezni tudtam volna az el­ső utazás szenzációit. Úgy utaztam, mintha nehéz kötelességet teljesítenék. Üldögéltem az utasok közt, félénken figyeltem őket s amikor úgy éreztem, no most, most feltétle­nül megszólítanak, gyorsan előkaptam egy könyvet s eltemetkeztem benne. Álmodozó fiatalok betegsége ez. Vágyaikban lebegnek az egész világ fölött, mert egy ország kicsiny nekik, de amikor szembe találkoznak egy jött-ment emberrel, megdobban a szivük, torkukba fut a vér s megbújnak képzelődé­seik délibábos bástyái mögé: lenézik az em­bert, aki elől megfutamodnak s azt hajtogat­ják magukban, hogy úgy sincs velük beszél- a jva lójuk, mert úgy sem értenék meg őket. — Az idegen környezet természetesen semmit sem változtatott rajtam, a quarnerói szanatóriumban egyébként is alig lézengett már tiz-tizenkét ember. Szeptember máso­dik felében voltunk, túl a nyári tömegvándor­láson s még innen a téli szezonon. Nem be­széltem én ott a világon senkivel, csak amennyit éppen elkerülhetetlenül muszáj volt. Egy pár szót az orvossal, egy asztmati­kus, fáradt úrral, meg a kiszolgáló személy­zettel. Egyhangú volt az élet, de én, emlék­szem, ezer izgalmat és ezer eseményt éltem át minden nap. Nem tudtam még viselkedni az emberek közt s rendkiviiliség volt szá­momra, hogy reggel hétkor megjelenik szo­bámban a íiirdőmester s babérleveles tenger­vízzel végigdörzsöli satnya testemet. Nyu- godtnak, jártasnak s kissé előkelőnek igye­keztem látszani s félrevonultam, mint akit a világ nem érdekel. Pedig állandó izgalmat keltett bennem. Tele voltain, melankóliával, szenti- ínentalizmussal, alaktalan szomorúsággal. A tengerrel társalogtam s a végtelen esték' könnyekig meghatottak. Igen, álltain a ten- geparton, órákig néztem a hullámok örök vonulását, elmerengtem a kék fátylakba bur­kolózó szigetek felé s szememből dús köny- nyek omlottak. Azt hiszem, sirattam a bol­dogságom, amelyet clérehtctlennek tartot­tam. Sirattam az egyecliilvalóságom s be nem vallottat! epekedtem egy leány, vagy asz- szony után, aki egy személyben anyám, hú­gom, feleségem és kedvesem legyen. Nem ismertem ilyen nőt, de szerelmes voltam beié s már eleve lemondtam róla, mert azt mon­dottam. hogy úgy sem fogom elérni. — Egy este a társalgóban üldögéltem s képes folyóiratokat nézegettem. Arra riad­tam fel, hogy egy nő áll előttem és rám mo­solyog. — Maga a kis Zoli? kérdezte és hangosan nevetett. Elpirultam. En . . . —• dadogtam. Mert akkor én magát kere­sem, — kacagott. — A nagy Zoli mondta, hogy vegyem magát gondjainfüa, mert itt biztosan árván lézeng. — Kiderült, hogy közös orvosunk van. akit szintén Zoltánnak hívtak s aki felhívta rám a figyelmét. Letilt mellém és sokáig be­szélgetett velem. Alacsony, majdnem idom­Primo de Rivera kudarca — A P. M. H. spanyolországi tudósítása U— litásnak és várható volt, hogy a Carlton- kávéházba is behatol, a lovasrendörök megattakoíták a tüntetőket és Itallapok­kal szétverték a tömeget. Komolyabb öszeütközésre azonban nem került sor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom