Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)
1924-09-02 / 199. (647.) szám
-I Ke dd, szeptember 2. lecsó, szeptember 1. A pravoszlávok fékevesztett erőszakoskodásainak, a tettlegességig menő merészségének példátlan esete játszódott le augusztus 25-én a máramarosmegyei Kis-Urmező községben. Amióta a görögkatolikusok egy része itt is áttért a pravoszláv hitre, azóta állandó volt a két vallás hívei között a súrlódás, civódás, ellenségeskedés. A pravoszlávok hallatlan terrorral, megfélemlítéssel dolgoztak s minden igyekezetükkel azon voltak, hogy a község templomát a maguk részére megszerezzék. Elkeseredett harc indult meg tehát a két tábor Hívei között, aminek csak az vetett véget, hogy a hatóság a templomot lezáratta s lepecsételte. A görögkatolikus hi- vők nyugodtan fogadták az intézkedést s várták, hogy törvényes utón birtokba helyezzék őket. Ellenben a pravoszlávok nem várták be az Ítéletet, hanem augusztus 25-én nagy tömegben a templom elé vonultak, a pecsétet és ajtót feltörték s birtokba vették a templomot. A görögkatolikus hívők nyomban küldöttséget menesztettek a zsupán elé, aki előtt Kurtyák János nemzetgyűlési képviselő tárta fel a pravoszlávok eszeveszett garázdálkodásait s azonnali intézkedést kért. A zsupán intézkedésére egy százados vezetése alatt 36 csendőr vonult ki Urmező községbe a rend helyreállítására. Az érkező csendőröket azonban a pravoszlávok harcra készen várták. A templomot és környékét megszálló csendőrök ellen tervszerű felvonulást intéztek. Ravasz számítással gyermekeket és asszonyokat küldtek maguk előtt s a férfiak ezek háta mögül kőzáport zúdítottak a csendőrökre. Behatoltak a templomba s a kődobálást ott is folytatták. A csendőrök, bár csaknem valamennyiüket érte ködarab, mégsem használták fegyverüket, nem akartak gyermek- és asszonyvért ontani. Ez bátorította fel Babruska Vasilt arra, hogy a csendőrszázadost megüsse. A csendőrség ezután szuronyt szegezve szorította ki a tömeget a templomból s azt bezárta. A harcot vezető emberek közül kilencet letartóztattak s bekísérték a técsői járásbíróságra. A templom rettenetes képét mutatja a harcnak. Összetört zászlók, templomi padok, bezúzott oltárképek és ablakok, széttört botok, kőrakások és vértócsák hirdetik a pravoszlávok hallatlan merészségét, túlfűtött fanatizmusát, a feudális rendeseteknek, hatósági intézkedéseknek, sőt a fegyveres hatalomnak is semmibevevését. A községben oly nagy az izgalom, hogy nagyobb csendőri készültség tartja azt megszállva. Benes szimpátiája Mussolini iránt Prága, szeptember 1. Az olasz távirati ügynökségnek hivatalos jelentése beszámol arról, hogy Benes dr. külügyminiszter, amikor Veronán keresztül utazott, fogadta Grazianni fascista tábornok üdvözlését és rövid beszédben kifejezésre juttatta Olaszországgal - és Mussolinival szemben érzett szimpátiáit és csodálatát. Ezt a táviratot annak idején megjegyzés nélkül közölte le a cseh sajtó. Most a Ná- rodni Osvobozeni azt a jelentést hozza, hogy Benes a tábornokkal való találkozása alkalmával tartózkodott a nyilatkozattételtől. A Rude Právo hevesen megtámadja Benest és kijelenti, hogy a cseh-szlovák közvéleményre nézve nem lehet közömbös az, ha a külügyminiszter a „gyilkos" Mussolinit csodálatáról és szimpátiájáról biztosítja. A lap szerint ennek az eseménynek fontos politikai háttere van. A hivatalos Olaszországnak elutasító álláspontja a klsantanttal szemben nyilvánvaló. Most Benes arra törekszik, hogy behízelegje magát Mussolininál. Erre kényszeríti őt az a szégyenletes fiaskó, amit a londoni konferencia alkalmával szenvedett. Most arra törekszik, hogy megszerezze Mussolini szimpátiáját és pedig ugyanolyan módon, amint ez Poincarénál sikerült. Benes nyilatkozata súlyos kompromittálás Csehszlovákiára nézve. Kalapálnak, kopácsolnak... Harc egy miniszteri székért — Klofác javasla tai — Háborúság a koalícióban — A kommunisták obstrukcióra készülnek — Szlovens^kó autonómiát kap? — A bambusz — A P. M. H. eredeti politikai riportja — Prága, szeptember 1. Egy derűs augusztusi napon beszökött Prágába az ősz s itt is felejtkezett. Hasztalan volt a jó augusztus minden erőlködése, nem tudta kiverni a garázda vendéget. Ölmos felhőkkel ködölte el a napot, hideg esőt szitált a didergő szirmokra, durva kézzel tépte ki az illatos rózsát s helyébe illattáian, szomorú krizantineumot plántált. A nyárutó szerelmesei tehetetlen haraggal nézték az őszelő garázdálkodását s hiába szidták a betolakodót, aki még a kalendárium törvényeit sem respektálja. Nem igy az örökéletü koalíció, amely hatalmát még az évszakokkal is érezteti. Ha augusztusból októbert csinált az ősz, ő meg tavaszt fakaszt az őszben: szeptember negyedikére Összehívta a nemzetgyűlést, hogy folytassa tavaszi ülésszakát. Ez a folytatás azonban, dacára a mai politikai szélcsendnek, nem valami rózsásnak Ígérkezik. Bár a koalíció már kikapcsolta az agrárvámok bombájának gyujtózsinórját, mégis áll a harc berkeiben; A cseh nemzeti párt és a cseh demokraták revolvert szegeztek Svehláék mellének s azzal a kis szelíd terrorral követelik a földhivatal vezetésében való részvételüket, mert ha nem a kedvükre rendezik a földhivatal ügyét, kilépnek a koalícióból. A pétkának tehát ismét van gondja, de bizonyára megtalálja a módját annak, hogy kivegye a fenye- getődzők golyójának magját. A beteg Bechyné elárvuló miniszteri széke körül is tépázzák egymást a tülekedésben a cseh pártok A szociáldemokraták máh- risch-ostraui szervezete Prokes képviselőt akarja az iskolaügyi miniszteri székbe beültetni, mig a pilseni és prágai szociáldemokrata szervezetek nem követelik már Bechyné tárcáját. A cseh szocialisták Uhlir dr.-t, a kulturális bizottság elnökét kívánják Bechyné örökébe. mig a cseh néppárt tagjai még egymás között veszekednek, hogy kinek jusson a bársonyszék. A hadügyminiszter ellen a koalíciónak majdnem összes pártjai harcot indítottak s a panamák, repülőszerencsétlenségek és a hibás pénzügyi politika miatt valószínűen már szeptember első felében kitessékelik Udrzalt a hadügyminisztériumból, amelynek kapujában már ott ólálkodik az öreg Klofác egy csomó hadügyi javaslattal a tarsolyában. A Klofác már beharangozott javaslatai a katonai szolgálatnak tizenkét hónapra való leszállításáról, az ifjúság iskolai katonai neveléséről szólnak s kezében tartja a léniát, amellyel egyenes vonalat húz a milícia felé. Érdekes tör vény javaslatot kalapáltak a közegészségügyi minisztériumban, amely a kötelező testnevelésről szól. Az uj törvényjavaslat szélesebb alapokra fekteti a nevelést az iskolákban és elrendeli, hogy tizennyolc életévtől harmincig minden cseh-szlovák állampolgár és állampolgár nő köteles valamely sportklubnak tagjai közé lépni. Az ép test tehát meglesz, csak gondoskodjanak a belevaló ép lélekről is. A politikai csöndet a nemzetgyűlés házában és a minisztériumokban szorgalmas ko- pácsolás és kalapálás zaja veri föl. A minisztériumokban kalapálgatják a már félig kész törvényjavaslatokat, a Rudolfinum üléstermében pedig száz és száz munkás dolgozik a terem átépítésén és ujjárendezésén. Az átépített terem előreláthatóan hangos lesz az ellenzék harci zajától. Az összes ellenzéki pártok hatalmas parlamenti akcióra készülnek az állampolgárság ügyében s amíg azt kívánságuk szerint a törvényhozással elintéz- tetni nem tudják, minden törvényjavaslattal szemben az oppozició összes eszközeit föl fogják használni. A kommunisták csoportja már fújja a harci kürtöt. Ha a szolyvai események miatt beterjesztendő interpellációra a sürgősséget a nemzetgyűlés ki nem mondja, ob- strukciót kezdenek. A nemzetgyűlés kettős háza egyébként még néptelen. Csak a klubok házából ballag néha át egy-egy korán érkezett képviselő, hogy meggyönyörködje a megszépitett üléstermet, vagy kipróbálja annak akusztikáját. A folyosói mende-monda is megérkezett pihenéséből s már szájról-szájra röppen a törvénygyár helyiségeiben. Sok haszontalan fecsegés között akad érdekes is. így például, amit a szlovenszkói autonómiáról suttog karácsonyi ajándékul kapja Szlovenszkó már készen van a részletes törvényjavaslat... ott fekszik a lanai kastély íróasztalán ... „haha ..no, no, semmi nevetés... a koalíciónak is van esze, inkább Ő adja, mint más... a szerb-jugoszláv példán okult... No, a koalicióadta autonómiával is olyanformán leszünk, mint a kínai szabadság a bambusszal. Egy angol hittérítő húszéves kínai tartózkodása után, a szabadság, egyenlőség és testvériség győzelmi napjaiban érkezett vissza Európába. A nagy örömmámor okát megm agyaráztatta magának s aztán szörnyen elcsodálkozott: „Hisz ez a szabadság, egyenlőség és testvériség Kínában már ezer év óta meg van, nagyszerűen be is válik, de önök, európai urak megfeledkeznek ennek a háromnak összekapcsoló eszközéről, ami Kínában ezer éven keresztül biztosította az egyensúlyt s ez, uraim, a — bambusz." Ha tehát a koalíció autonómiát csinál Szlovenszkónak, abban biztosan benne lesz -a bambusz. Apponyi a kisebbségi jogvédelemről fog Genfben beszélni Budapest, szeptember 1. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Bethlen és Daruváry vasárnap délután elindulták Genfbe. Bethlen elutazása előtt nyilatkozott. Kijelentette, hogy utazásának hivatalos jellege nincs, csak beszélni akar a Genfben összegyűlt vezetőpolitikusokkal és fölvenni a személyes érintkezést, tekintettel arra, hogy legutóbbi külföldi irtja óta az európai politikában jelentős fordulatok következtek be. Magyarország szempontjából rendkívül fontosnak tartja, hogy ezt a népszövetségi tanácsülést fölhasználja a külföldi összeköttetések kibővítésére. A lapok értesülnék Apponyi Albert grófnak a népszövetségi tanácsülésen elmondandó beszéde tartalmáról. Apponyi indítványozni fogja, hogy a kisebbségi jogok kezelésében előforduló konfliktusok esetén a döntést egy választó- bíróságra bízzák, amelynek egy-egy tagját az érdekeit felek neveznék meg s elnökül egy semleges áüamférfiut választanának. Szterényi az interparlamentáris konferenciáról Az interparlamentáris unió magyar delegációja hazaérkezett és annak gazdasági előadója, Szterényi József báró nyilatkozott a delegáció Htjáról. Kijelentette, hogy kérkedés nélkül állíthatja azt, hogy a magyar csoport semmiben sem maradt más államok képviselői mögött, sőt gazdasági kérdésekben egyenesen vezetett. A jóvátételi kérdésben sikerült az angol társelőadót megnyerni a magyar álláspontnak és az egész konferencia egyhangúan elfogadta azt a javaslatát, hogy a jóvátétel! kérdésben ezentúl épp úgy független szakértők, vagy választott bíróság döntsön, mint ahogy az Németország esetében történt. Ez nem remélt eredmény. Megemlékszik arról, hogy Berzeviczy Alberttel együtt sikeresen verte vissza a kisantant részéről Magyarország ellen intézett támadásokat. Csütörtök: BERÉNY1 JÁNOS: Ballada. (Vers.) — DARKÓ ISTVÁN: Panoptikum. II. A lencse. Péntek: SERESS IMRE: A világ-béke. (Regény.) Szombat: KRAMMER JENŐ dr.: A színek költőjénél. Vasárnap: GYÖRY DEZSŐ: Nyárutó. (Vers.) — SAS EDE: A kifürkészhetetlen titok. A csiga — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Boros Ferenc. Soha olyan gyönyörű, ragyogó felhö- Ket . . . Mintha ők is játszanának a tiszta, kék magasságban, mosolyogva néztek ránk furcsa, bukdácsoló járásuk közben. Ha jól emlékszem, még hó is volt néhány hete, egy- egy kis piszkos fehér foltocska meghúzódott itt-ott az árokban, de ezen a délután a tüzes nap egész porosra szárította már a házak elejét s a gyerekek lerúgták a csizmát Persze, a mezítlábas játékban a barna- képű, nagyfejü Varga Jóska volt az első. Színes krétákkal már egy hete telecifrázta a csigáját s most. hogy nagyokat ugratott vele az utcán, mohó szemmel bámulta a csiga fején pörgő virágos rajzot. A kút mellett, a zöld gyepen sok-sok aranypont, kislibák, mellettük egy mérges hápogó gúnár. Egy kislány a pásztor. Leült az ut szélire s most akkora a pásztor, mint a gunár. A fénylő napból meg úgy zuhog alá a sugár, mint nyáron a megeredt záporr Először, ha jól emlékszem, ollót játszottunk, aztán kifutó métát, de ha csak lehetett, egy szempillantásra is, oda néztem a szép, virágosszinü csigára. Csak egy-kettőt szerettem volna belerúgni, de a Jóskának úgyis hiába szóltam volna. Se látott, se hallott. Labdázni hívtam, gondoltam, azalatt egy percre megkaparintom a csigát, de felém se nézett. Ekkor hirtelen eszembejutott s már el is kiáltottam: — Ugorjunk bakot . . . Ez talált. Jóskának a legkedvesebb játéka volt a bakugrás. — Bakot, azt ugróm — mondta s egy pillanat alatt abbahagyta ^ csigázást. A csigát az ostorral együtt a Láz előtt való fanad alá tette és nagyhangon kijelentette: — Aki a csigámhoz nyúl, azt agyoncsapom. Jól hallottam a kemény fenyegetést, de alig hogy megkezdték a választást, odasom- fordáltam a pádhoz, elcsentem a csigát s már csavartam is rá az ostort. Jóska háttal állt s csak akkor vette észre, mikor már éppen ugratni akartam egyet. Tüstént abbahagyta a választást és rám kiáltott: — Teszed le . . . — Miért? — Azért, mert . . . Hirtelen felkaptam a csigát a földről, de abban a pillanatban a kezem fejére csapott s olyan erővel szorította meg, hogy a csigától sajogni kezdett a tenyerem. — Ereszted el? — kiabálta lihegve, szikrázó szemmel. Dulakodni kezdtünk s én görcsösen fogtam a csigát két kézre, guggolva a lábam közé szorítottam s nagyokat csapva rajta igyekeztem kiszabadulni a keze közül, ő topogva. esetlenül birkózott velem, belémha- rapott és vasmarokkal tartott. — Nő megállj — hörögte dühösen s tehetetlenül nagyokat lökött rajtam. Egy pillanatra kiszabadítottam az egyik kezeme s mielőtt elkaphatta volna, a csigát messzire elhajítottam. Erre eleresztett, megállt velem szemben és kidagadt képpel kiabált rám: — Hozod vissza! Én gúnyosan, kárörömmel néztem vele farkasszemet. — Hozod .sszá? — mondta még egyszer élesen, hogy .'minden mozgulatára ug- rásra készen figyeltem. ^ — Mingyárt sialadok érte — mondtam neki csufolódva. ,> — Ne veszekedjetek — állt közénk az egyik fiú — ugofcunk bakot. — Az ám, — mondta a kis Csorba Tera és frissen a csigáért szaladt. Egy pillanat alatt visszahozta és odaadta Jóskának. — No te hires — csufolódott velem most Varga Jóska és mohón elkapta a csigát. Rátekerte az ostort és oda se hallgatott, mikor az egyik fiú újra a bakugrást emlegette. Most különös örömmel, dühös arccal csapkodta a csigát, nagyokat ugratott vele. Én meg néztem némán, irigyen egy akácfának támaszkodva. Alig hallottam, ahogy a kis szőke Tera mellém állt és azt mondta: — Minek veszekedsz vele? Aztán: —■ Gyere játszani . . . És már táncolva húzott is magával. Letelepedett az ut szélire, rácsapott a földre és azt mondta: — No, üli le már. Én még mindig a csigát néztem szédülve, bódultán, a kislány mellett ülve. Észre se vettem, hogy megfogta a kezemet és szokása szerint szép gyűrűket kötött az ujjamra mályvából. — Aztán vigyázz rájuk, tel ne szaladjanak — csipogott mellettem. Később azt kérdezte: — Tudod-e, hogy meghalt a Rózsika? Rábólintottam. — Torokgyíkban — mondta komolyan. — Azért van az a piros cédula ott a kapun. Nézd csak. * Pravoszlávok és csendőrök harca Kilenc embert letartóztattak — Saját tudósítónktól — Lángbaborull egy autóbusz London, szeptember 1. A Reuter-ügynökség borzalmas szereti csétlen- áégröl számol bei Nuneaton közelében, nem mesz- sze Birminghamtől, szombaton az esti órákban egy autóbusz kigyulladt. Az autóbusz utasai nem menekülhették el és igy öt utas porrá égett. További két utas a szerzett súlyos égési sebekbe belehalt. Ezenkívül öten Igen sulyasstp megsebesültek.
