Prágai Magyar Hirlap, 1924. augusztus (3. évfolyam, 173-197 / 621-645. szám)

1924-08-15 / 185. (633.) szám

Péntek, augusztus 15. 3 Pillanatfelvételek a pillanatfelvételekről — A Prágai Magyar Hírlap eredeti film- riportja az UFA műterméből —­Berlin, augusztus 14. Riadtan tomboló zongora, síró hegedű, oőgő orgona, acélon siketitőn megcsendülő kalaipácsütések, kutyavonitás, kocsinyikor­gás, fütyülés, orditás, parancsszavak, ének és jajkiáltások cgybevegyülése pokoli cres- cendóvá fokozódnak és áttörnek az üvegte­tőn. Az üvegtető alatt pedig vakitó reflek­torok vetik fényüket azokra az egyiptomi gúlákra, modern télikertekre, kínai ópium- barlangók titokzatos mélyére, olasz rene­szánsz hálószoba véres pamlagára, fehérne­mű-kei eskedés pultjaira, távolban kéklő he­gyek sűrűibe, ahonnan ez az idegeket meg­rázó hangorkán feltör. Az UFA óriási műtermében vagyok, Berlin legnagyobb filmgyárában. Midőn át­sétálok egy hosszú deszkapadon, mely mint valami gázló feszül végig az atelier egyik oldaláról a másikra, hatalmas fekete gyászo­ló tömeggel találkozom. Fantasztikusan hat­nak, amikor mint egy modern halotti menet­ből kivágva, gyászos keleti zene kísérete mellett haladnak egy hatalmas piramis elé, a XX. század Fáraójának temetésére. Sietve menekülök odébb. Kétségbeesett velőtrázó sikitás hasitja át a levegőt. Nyo­maiban rikoltó füttyszó. Zavaros lárma. Rémülten futóik a helyszínre. Próba van. A cselekmény egy kastély női hálóter­mében játszódik. A nő alszik. Felriad. Felismerem benne Henny Portent. Megjelenik vörös libériában az inas, Steinriick Albert. Markában tőrt szorongat. Meghalsz! — sziszegi a nő felé. S közeledik. Az asszony kiugrik az ágyból. Az arca halálra vált. De hirtelen magához tér. Életének kockánforgása rettenetes lelki- erőt kölcsönöz neki. Öntudatra kap. Érzi, hogy nő s csodálatos játékot játszik a férfi ellen. Széttárja keblén a hálóköntöst. A him szeme odatapad a fehéren villogó telt női testre. Beleszédül. Meginog. Most a nő megy feléje. És az tehetetle­nül engedi, hogy az asszony elsétáljon előtte. A nő már a kandallónál van. A szol­ga lassan ráemeli tekintetét. Mégegyszer összeszedi megmaradt férfierejét s egy dur­va „Té!!“ üvöltéssel rárohan a nőre. De az önmagát odaadón eléje tárja meztelenségét s a férfi szájában a szó szerelmes, fuldokló hangbugyborékokban foszlik szét. Odafurja fejét a nő keblére- A nő még ösztökéli. Dia­dalmas tekintettel öleli magához egyik ke­zével a gyilkos fejét... a másikat pedig két­ségbeesetten szorítja a közelfekvő csengő gombjára. Az inas felpillant s észreveszi a cselt. Mint egy vadállat csap a nőre. Azve- lötrázón felsikolt, birkózni kezdenek. Az asszony kiszakítja magát. A rendező fütyül. A próba sikerült. Az izgalmas jelenet hatása alatt vagyok perceken át. Egyszerre reminiszcenciák támadnak bennem. Nagyon ismerősnek tűnik nekem mindez, ami most itt előttem végbement. Az inas, az úrnő, a merénylet sajátossága, a díszlet stb. * A rendező a kimerült szereplők részére egy perc szünetet engedélyez. Nem tudom megállni, hogy meg ne szólítsam. Bemutat­kozom mint magyar újságíró és filmrendező. A szemei mosolyogni kezdenek, egészen fel- vidámul s meleg jókedéilyel saját anyanyel­vemen válaszol. Megtudom, hogy Fellner Péter Pál-lal állok szemben, aki a legna­gyobb német filmcégnek, a Westi-nek, a Stinnes-koncern filmvállalatának igazgatója és főrendezője egyúttal. Mikor a lejátszott jelenet nyomán feltámadt emlékeimmel ho­zakodott elő, nevetni kezd. — Elhiszem, hogy ismerős ön előtt a darab, hiszen Herczeg Ferencnek az „Arany­borjúdat viszem filmre. Persze, nem a szín­darab, hanem a regény nyomán. A szere­peket csupa elsőrangú erők játszák. Bizo­nyára érdekességül fog szolgálni, hogy a fő­szereplő Henny Portenen és Steinrückön ki- vül angol, olasz, svéd, orosz és természete­sen német színészek kreálják a darab alak­jait. Bocsánatot kér s visszaszalad a helyére. Kezdődik a felvétel. Fellner mindegyik szereplőnek előre el- játsza szerepét. S jön a próba. Az asszony egy asztal mögé menekül. Most e körül kergeti őt az inas. Egyszerre feldönti az asztalt, ráveti magát a szeren­csétlen asszonyra. Az segítségért kiált. Ek­kor lép be a bonvivánt. Utiporosan. Kimenti a vadállat karjaiból az asszonyt s bírókra kél vele. Boxolás. Az inas ájultan terül el. Füttyszó. A próbát négyszer is megismétlik. A szereplőktől kezdve végig az opera­tőrök, segédrendezők, munkások s momen­tán pihenő színészek lélegzetfojtva figyelik a mindannyiszor meg-megujuló képet. Csak egy ember nyugodt, a rendező: Fellner. Egyizben a szabaditó, akit egy heves­vérű olasz színész: Ferrari alakit, oly ve­hemenciával tör az inasra, hogy ez mozdu­latával szegény Henny Portent üti le, aki jajongani kezd, úgy hogy a rendező megint kénytelen a sípját igénybe venni. De nemsokára jön a felvétel. Itt érdekes dolog történik. A szereplők annyira beleélik magukat szerepükbe, hogy egy bizonyos ponton a memóriájuk felmondja a szolgála­tot s szabadon, az ösztönük szerint csele­kednek. Abban a pillanatban ugyanis, ami­kor az inas feldönti az asztalt. Henny Por­tén öszitömszerüleg egy ügyes mozdul alttal kitér a ráugrani akaró Steinriick elől s me­nekülni kezd a szobában. Székeket borit fel, tárgyakat .görget üldözője elé s az elfogás pillanatában pedig szinte emberfeletti erőt fejt ki, hogy utolsó leheletével is szembe­szálljon a férfivel. És a rendező nem fújja le a jelenetet, hagy mindent úgy, ahogy tör­tént. Ez természetes volt. Az emberi lélek­ből fakadt. Inkább a scenárium változzék meg. A nagy jelenet i^tán Fellner szünetet rendel és hozzám jön. Most veszem csak jól szemügyre. Középkorú ember, markáns fér­fiarc. Érdeklődik, hogy megnyerte-e tetszé­semet munkájuk? Elbeszélgetünk. A háború elejéig élt Ma­gyarországon. Egy regénye „Árnyékember14 címmel jelent meg Budapesten. A harctérre került. Innen lábszárlövéssel tért Berlinbe. Azóta itt van állandóan. Lelkesen beszél mű­vészi felfogásáról: — Szerintem a film merőben távol áll a színpadtól s ez a távolság állandóan fokozó­dik. A színpad a szavaké, a vászon a képe­ké. Az én feladatom tehát képeket adni a nézőnek. Szépeket. A sziizsé másodrangu fontosságú. Csak arra jó, hogy legyen okom felvonultatni a képeket. Cselekménye a szín­padi drámának is van. De olyan színes ké­pet, untot a filhn, neim tud adni. Ez a film és a színpad közti különbség s ezt kell az előbbi javára előnyösen kiaknázni. Dekorációt pe­dig igazán a legjobbat adhatok, amit ember adhat, mert az én díszlettervezőm: a Termé­szet. Midőn búcsúzom Fellneríől, titokzatosan a fülembe súgja: — Nagy terveim vannak a jövőre néz­ve, de erről majd legközelebb. Kalotai Gábor. l szociáMeliiolírfflláhiiaSs nem Ml m tehoiafflggi tárca — A P. M. H. eredeti belpolitikai értesülése — Prága, augusztus 14. Rendesen jól informált helyről kapjuk azt az értesülést, hogy Bechyné miniszter lemondása már befejezett dolog. Egyelőre Markovié vezetné az iskolaiigyt tárcát a költségvetés megszavazá­sáig s akkor más személlyel töltik be az árva minisztériumot. A cseh szociáldemokrata párt nem ragaszkodik már ahhoz, hogy Bechyné helyét ismét egy szociáldemokrata foglalja el s igy a meg­üresedett bársonyszékért főleg a cseh szocialisták s a cseh néppárt indítanak nagy harcot. Szinóöánya, augusztus 14. Szinóbánya község s a hozzátartozó Vas­gyár és Huta lakosságát napok óta rette­gésben tartja egy fiatalember, aki éjjel-nap­pal az erdőben rejtőzködik s onnan ráudul le rabolni. Első feltűnése szombat délután volt, amikor is egy magányosan álló házba tört be s ott egy asszonyt, aki egyedül tartózkodott a lakásban, íélholtra vert- A fején ejtett egy nagy sebet egy fejszével, aztán az öklé­vel vágott az arcába. Az asszony a merénylet után össze­szedte magát s bement a faluba az esetet jelenteni, mire csendőrök mentek ki a rabló keresésére, de mire odaértek, az erdőben már eltűnt. Az asszonyt a losonci kórházba szállították. Életbcnmaradásához kevés a remény. Hétfőn vásár volt Losoncon, ahonnan egy parasztember egy tehén árával — 1800 koronával a zsebében — ballagott hazafelé. Útközben hozzácsatlakozott egy ember, akinek a személyleirása egyezett a fen te m- litett merénylő személyleirásával s barátsá­gosan beszélgettek egymással. Az öreg pa­raszt útközben megszomjazott s hogy inni tudjon, kabátját levette és maga mellé he­lyezte. Mire visszafordult, sem utitársát, sem a kabátját, sem pedig az abban levő 1800 ko­ronáját nem találta meg. A faluban a rabló azt mondta, hogy ha valaki elárulja, felgyújtja a falut. Termé­szetesen nem mer szólni senki, akit láto­gatásává! megtisztel, mivel a gabonabe- hordás idejekor tele van búzával a pajta s csak egy szikra kellene, hogy a falu elhamvadjon. A néphit csodálatos tulajdonságokkal ruházta fel. Beszélik, hogy mindennap más ruhában,, glasszékeztyüben jár s pepita sap­kát hord, este felöltőt. Háromszor szökött már meg különböző fogházakból. Évekkel ezelőtt a faluban élt s most — ahogy a tehénpásztornak mesélte — leszá­mol mindazokkal, akik rosszul bántak vele- Az illetők, akiknek meg is üzente eme szán­dékát, valószínűleg nem alszanak nyitott ablak mellett. A csendőrség nagy apparátussal keresi a modern Sobri Jóska nyomát. M. Közeledik a parlamenti kampány A P. M. H. eredeti belpolitikai értesülése Prága, augusztus 14. A cseh koalíciós sajtó pártkülönbség nél­kül igen részletesen foglalkozik a szeptem­ber másodikén vagy harmadikén összehí­vandó képviselőház munkaprogramjával. A Prager Presse értesülése szerint a Rudol- finum átalakítási munkálatai már annyira előrehaladtak, hogy kellő időben lesz átad­ható az ülésterem rendeltetésének, ámbár mint személyesen meggyőződtünk, ezek a jóslások igen optimisztikusak, mert a parla­menti épület összes folyosóit hatalmas ho­mok- és téglahalmazok torlaszolják el, mely anyagok még mind felhasználtatnak az épít­kezésnél s a rendelkezésre álló két hét bi­zony kevés lesz a helyiségek teljes rendbe­hozására. A politikai petka a jövő hét elején kezdi meg tárgyalásait arra vonatkozólag, hogy a ház mely napra hivass ék össze. Ezirány- ban eddig még nem történt döntés, igy a cseh lapok kombinációja a parlamenti mun­kák megkezdését illetőleg mindenesetre ko­rainak mondható. A parlament szeptemberi ülései tulaj­donképpen a tavaszi ülésszaknak a folytatá­sát alkotják s elintézésre kerülnek a szociá­lis biztosítás, a vámtarifa módosítása, a ha- dikölcsön, a szövetkezetek szanálása, bank­betétek védelme s a régi nyugdíjasok illet­ményei. Emez ügyek befejezése után azon­nal megkezdődik az őszi ülésszak, melynek legfontosabb tárgya az 1925. évre szóló ál­lami költségvetés. A szociálpolitikai bizottság még e hó huszonötödiké táján fog összejönni a szociá­lis biztosításra, vonatkozó javaslat végleges megszövegezése céljából s ugyancsak e hó végén tárgyalja le azt a költségvetési bi­zottság is. Az állami költségvetéstervezetben még a legutóbbi napokban is igen nagy törlése­ket eszközölt a pénzügyminisztérium főleg a szlovenszkó! beruházások tételei­nél. Beavatott helyről közlik velünk, hogy a költségvetés a személyi kiadásokat is igen nagy mértékben megszorítja s igy okvetlenül számolni kell vagy a tisztvise­lői létszám redukálásával, vagy a közal­kalmazottak fizetésének további leszállí­tásával. Ez a hir ma, a növekedő drágaság ide­jén bizonyára nem nagy örömet hoz az arnugyis nyomorúságos viszonyok között élő tisztviselők számára. A koalíciós sajtó rózsás sziliekben látja a legközelebbi jövőt, azonban a pártonkiviili Tribuna minden tartózkodás nélkül meg­mondja, hogy a kormánynak bizony igen súlyos gondokat fognak okozni az összes lentebb felsorolt tárgyak, amelyekre még mindig nincsen megegyezés a petkában s igy a koalíciónak oly súlyos nyárvégi zivatarokra és égihá- berukra van kilátása, amilyenek még nem voltak a cseh-szlovák parlamentben. A mostani belpolitikai szélcsend nem a konszolidációra vall, hanem inkább hason­lít a vihar előtti csendhez, melyből egymás­után fognak kipattanni a vámtarifa, tisztvi­selői, régi nyugdíjasok kérdéseinek igen nagyfeszültségű villámai, amelyek könnyen lángbaboritják a koalíció roskadozó viskó­ját. Ha a fenti kérdések nehézségeihez szá­mítjuk még a miniszteri bársonyszékek kö­rül dúló harcot, valamint a földhivatal re­organizációjára irányuló törekvéseket, a magunk részéről kénytelenek vagyunk iga­zat adui a Tribunának abban, hogy a szep­tember—október havi parlamenti ülések oly viharosak lesznek, mint eddig még sohasem voltak. Bethlen Budapestre érkezett Budapest, augusztus 14. Budapesti szerkesztőségünk jelenti tele­fonon: Bethlen István gróf miniszterelnök visszaérkezett Budapestre és Vass miniszter­elnökhelyettessel együtt tárgyalt Speyer newyorki banki önökkel ,a magyar népszövet­ségi kölcsön ügyében. Speyer kijelentette, hogy Amerika bizalommal van Magyaror­szággal szemben. Örül, hogy megismerhette közvetlen közelről és kellő megvilágításban Magyarországot Meg van győződve arról, hogy újból magához tér Magyarország gaz­dasági helyzete. Speyer bankfőnök tárgyalt gazdasági té­nyezőkkel is, igy az állami vasutak szanálá­sára szükséges külföldi kölcsön ügyében. ÖEgy fél óráig az ungvári földrengésjelző állomáson Ungvár, augusztus 14. Amikor annyi év után ujból átléptem a gimnázium kapuján, különös emlékek tobzód­tak bennem. Láttam magamat, mint rövid- nadrágos iskolásfiut és egyszerre eszembe jutott mindaz a sok esemény, amely évekkel ezelőtt,és évek alatt történt itt velem. Ott élt még agyamban a régi gimnázium képe és mindjárt az udvaron egy kis változást kellett észrevennem. Az egykori igazgatói lak felé eső kert­résznek ma csak a nyoma van meg, a torna- csarnok másik oldalán szintén a pusztulás képe tárult szemem elé. Ezzel szemben a kis fenyveskertben a sok egymásra rakott pad szinte barrikádot alkot. De gyorsan átsiklott szemem az udva­ron és lábaim a pince felé vittek, megtekin­teni a földrengési obszervatóriumot. Diák­koromban csak lopva mertem bekukkantani a titkok birodalmába, most szabadon és druk­kolás nélkül léphettem át a pince küszöbét Papp Ferenc tanár, a földrengésjelző állomás jelenlegi vezetője, szerencsémre, épp ottan időzött és szívesen állt rendelkezésemre a készülék működésének ismertetése céljából. Az előszobán át bejutottunk a készülék­hez. A készülék két vízszintes ingából áll, amely a több méter mélységbe épített beton­alaphoz van erősítve, hogy a földszinen érez­hető mozgásokat ne jelezze. Az ingák egyike észak-dél, a másik kelet-nyugat irányokban érezhető lökéseket jelzi. Az inga hegyes szöggel egy karban végződik, amely a kor­mozott papírral bevont hengeren rendes kö­rülmények között egyenes, földrengések ese­tén pedig görbéket ir le. A görbék nagyságát a földrengés mértéke adja meg. Most Papp tanár egy kissé meglöki az ingát, mire a jelzőkészülék az egyenes vo­naltól eltér és a lökésnek megfelelő görbét rajzol. Oly érzékeny az inga, hogy a legki­sebb érintésre is reagál. A bádoghenger mellett egy óramű van, amely a hengert óránkint egyszer megfor­gatja. Érdekessége a készüléknek az, hogy mű­ködése közben az időt is jelzi és pedig úgy, hogy az elektromos óra révén a kar percen- kint egy-egy pontot és óránkint pedig egy vonalat jelöl a bekormozott papíron. Egy na­pon tehát 24 vonalat karcol a hengerre erő­sített papírlapra. Naponkint a déli órákban, egy és két óra között cserélik át a papirost. A levett lapot fixirozzák, ami lehetővé teszi, hogy a papír­szalagon hagyott nyom el ne mosódjon. A hónap végén ezeket a szalagokat Prágába küldik föl jelentés kíséretében. A szalagon a nap és az időpont is jelezve vannak. Ezután megemlítette Papp Ferenc még azt is, hogy a kiállítással kapcsolatban többen tekintették meg az obszervatóriumot. Thoraa Jenő dr. Modern Sobri Jóska garázdálkodik Nógrádiján A nép legendákat beszél róla — Senki sem meri feljelenteni — A P. M. H. eredeti tudósítása —

Next

/
Oldalképek
Tartalom