Prágai Magyar Hirlap, 1924. augusztus (3. évfolyam, 173-197 / 621-645. szám)

1924-08-24 / 192. (640.) szám

2 Vasárnap, augusztus 24. Brabec szenátor a nemzeti kisebbségek problémájáról Az Interpariameníális Unió ülésszaka Bern, augusztus 23. Az Interparlamentáris Unió huszonkette­dik ülésszakát, Adelswaerd báró tegnap déle­lőtt megnyitotta. A formaságok után meg­kezdték Burto'n amerikai delegátus javaslata felett a vitát, aki különösen a döntőbíróság intézményének kiépítését javasolta. Az első szónok Brabec dr. cseh-szlövák szenátor volt, aki kijelentette, hogy nem osztja a magyar delegációnak az Unió tevékenysé­gére vonatkozó kedvezőtlen kritikáját s utalt arra, hogy igen nagy fontosságú kérdések­ben, igy a jóvátételi kérdésben is nemzet­közi fórum előtt fognak a volt ellenségek tanácskozásokat folytatni. Brabec véleménye szerint a kisebb­ségi kérdésben is, ha talán hosszabb idő múlva, de előbb utóbb békés megegye­zésre kerül a sor s az uj államalakulatoknak nem kell többé hiábavaló súrlódásokra és viszálykodásokra pazarolniok nemzeti erőjüket. A fejlődés minden esetre hosszú ideig fog tartani, amelynek kivárása sok türelmet kíván. Brabec szerint a kisebbségek védelmének elve meg fogja akadályozni a különböző nemzeti elemek összekeveredését s az In­terparlamentáris Unió nemzetközi tribünje lehetővé teszi a szabad vélemény kicserélést. A cseh-szlovák állam nem elég nagy ahhoz, hogy kizáróan fizikai erőire támasz­kodjék, amelyeknek igénybevétele különben a nagy nemzetek s az egész emberiség számára is veszélyes. Extra Hungáriám non est vita, si est vita, non est ita Prága, augusztus 23. Ilyen hangzatos címmel válaszolt a 28. fiijen, a cseh íascistáfcnak ez a kevés tekintélynek ör­vendő lapocskája, ,,Minorités de sentlment" című vezércikkünkre, amelyben azt az igazságot fejtet­tük ki, hogy egy olyan nemzetiségi politika, amely nem számol a népek leikével, sohasem nyerheti meg a maga számára azoknak érzelmeit. Azt vél­né az ember, hagy a 28. fii jen alapos érvekkel jogfe kimutatni, hogy ez az igazság nem áll fönn, vagy pedig, hogy a cseh-szlovák politika igenis számolt az államban élő öt nemzetiségi kisebbség leikével és ilyen módon maga felé is fordította azok érzelmeit. A 28. fiijen meg sem kísérli ennek bizonyítását, hanem ehelyett cikkünknek abba az állításába köt bele, hogy a régi Magyarország klasszikus hazája volt a minorités de sentiments kialakulásának és gúnyosan mosolyog e megálla­pításunkon. Prágában persze annyira gyökeret vert az „ezeréves rabszolgaság" és a „magyar járom" meséje, hogy nekik hihetetlennek hangzik, ha valaki, aki saját élete tapasztalataiból ismeri a magyarországi nemzetiség' viszonyok lélektanát, egészen más képet fest róluk, mint amilyet Prágá­ban megszoktak. Hussarek Károly volt osztrák ——■—mm* miniszterelnök, akinek talán a 28. Rijen sem fogja az elfogultság vádját a szemére vetni, a háború után irt egyik tanulmányában pregnáns erővel fejezte ki azt az igazságot, hogy Európában egyetlenegy nép sem árult el akkora tehetséget a békés asszimiláció terén, mint éppen a magyar. Hussarek megállapításának helyességét sok ezer „magyarón" bizony'thatná. A cseh fascisták azon­ban el sem tudják képzelni egy másik nemzet fial­nak önkéntes asszimilálódását, ők meg vannak győződve arról, hogy a magyar nemzetiségi poli-1 Pozsony, augusztus 23. (Saját 'tudósítónktól.) Ma vette kezdetét a háromnapos eucharisztikus kongresszus, amelyre mintegy ötvenezer embert várnak. Délután három órakor a főpályaudvar ünnepi várótermében fogadták Marmaggi pá­pai nunciust A főpályaudvaron sokezer főnyi •tömeg jelent meg a fogadtatáson. A nuncius Janfcauséh Pál dr. nagyszombati apostoli ad­minisztrátor kíséretében érkezett. A perro- non K-állay József dr. teljhatalmú miniszter üdvözölte, a váróteremben Frscher-Colbrie Ágost dr. kassai megyéspüspök mondott a kongresszus nevében üdvözlő beszédet, Oká- nik Lajos dr. polgármester pedig Pozsony nevében üdvözölte a pápa követét. A kiséret útja a főpályaudvarról a dóm­ba impozáns volt. A dóm előtt Marmaggi nunciust a káptalan nevében Koperniczky Pozsony, augusztus 23. A cseh-szlovákiai kommunista párt kebe ­lében komoly válság dúl. Amióta Smerál és Neurath kommunista kiküldöttek visszatértek Moszkvából, ahol a kommunista kongresszu­son képviselték Cseh-Szlovákiát, azóta a szakadás mind komolyabban fenyeget, a né­tifca egyedül az erőszak módszerének köszön­hette tagadhatatlan sikereit, valamint arról is, hagy a kisebbségi nemzetek fiai 1918-ban kivétel nélkül hátat fordítottak az „elnyomó" Magyaror­szágnak. A magyargyülölet hályoga teljesen eb vakítja szemüket és nem akarják meglátni a Szlo- venszkón lépten-nyomon kínálkozó tanulságokat. Pedig e földön, különösen a keleti megyékben miniden nap tapasztalata arra inti a cseh tisztvise­lőket, hogy a szlovák nép a magyarban ma is nem ellenséget, de igazi jóbarátot lát. Ferenc dr. pápai prelátus fogadta és Kaza- csay Árpád apátkanonok vezette a főoltár­hoz. A dómban rövid ájtatosság volt, ami után a nuncius pápai áldást osztott, majd föl­hangzott az ájtatos hívők ajkán a pápai him­nusz. Az istentisztelet után a nuncius a város­házára ment, ahol hat órakor megtörtént a kongresszus ünneplés megnyitása. A tükör­teremben a megnyitó beszédet Jantausch Pál dr. apostoli adminisztrátor tartotta, amire Marmaggi nuncius olaszul válaszolt. A külföldi vendégeket Blaha Marián besztercebányai püspök francia nyelven üd­vözölte. A hívők nevében Fauszt Ovidius dr. városi fő-levéltáros latin nyelven üdvözölte a pápa követét. Este nyolc órakor fáklyásmenet lesz. zeteltérések a pártban oly nagyok és komo­lyak, hogy elöbb'Sitóbb bekövetkezik a kettéválás. Teljesen megbízható forrásból szerzett információ alapján közölhetjük az alábbiakat: Smerál képviselő a moszkvai kongresz- szuson a cseh kommunista frakciót képvi­•gaggMBBiii miWTrpr*^ n—a— ^ VWV'T'V▼▼ VTTTVTTTTV V V V VV VTrTVWVTTV VWWir, VbVrTVTVVvVf Tvr?vvf f VVYVvVTfVVVVf YVVfvVVVVVVf a német detektívek försterkesi fölismerték Erzberger ggiiko^df Nem Thylessen, hanem SchuSze — Átkisérték az ügyészség* fogházába Budapest, augusztus 23. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelenitése.) Tegnap dél­után újabb német detektívek érkeztek a fővárosba, akik az Erzberger-gyilkosokat szemé­lyesen ismerik. Szeszlér Hugó íőkapítányheSyettes ma délben negyedkettőkor a követ­kező hivatalos jelentést adta ki: — Ma délelőtt a rendörfőkapitányság politikai osztályán a Németországból érkezett detektlveket szembesítették a rendőrség fogságában lévő állítólagos Förster Henrikkel. A német detektívek kijelentették, hogy Försterben fölismerik Schulze Henriket, Erzberger egyik gyilkosát. Förster ennek e'ienére megmaradt ama állítása mellett, hogy nem azo­nos a német miniszter gyilkosával. Déli egy órakor a rendőrség az állítólagos Förster Henriket átkisértette a budapesti államügyészség fogházába. Szakadás várható a cseh-szlovákiai kommunista pártban A nacionalista kommunisták az internacional ista kommunisták ellen — Smeral és Neurath véleményeltérése — Mo szkva keze a játékban Kedd: BÁLLÁ IRMA: Mu.t, jelen, jövő. Szerda: NEUBAUER PÁL: Marietta I. Csütörtök: NEUBAUER PÁL; Mar etta II. Péntek: SERESS IMRE: Világfoéke (regény). Szamíbat: MARÉK ANTAL: Megjövés. Vasárnap: KERSÉK JÁNOS: Magyar ugaron. — VÉRTESSY GYULA; A ncmezis. SarogSyán Itt ülök már a saroglyán, Lőhet, már ott sem vagyok tán. Lehet, már hullok lefele, Mint őszi fának levele. Utánam kocsi, vágtatós, Görgő kereke rám tapos. Fú]6 paripa rámtipor, S felszállók, mint az úti por. Falu Tamás. —----------------- -■■■■—------------ — Li liom Liliom lobogott az éjben S fényes ködöt lélegzett szerte. Hűvös teste a vágyak muzsikás Lázait, jaj, sohsem ismerte. Csak mosolygott minden csók láttán Mert érezte szivén a nyarat. De benne vakult egy fényes átok És ö örökre liliom maradt. Herényi János. Nevetség tárgya — A Prágai Magyar Hirlap eredeti tárcája — Irta: Fin a Zoltán. Harmadik gimnazista voltam. Karácsony angyala lelkiembe látott és láthatatlan keze ai tündöklő karácsonyfa tövébe teitte álmaim álmái: az első zsebórát. Három hét múlva már betörött üveg­je. Később letörött a mánusa s elszakadt a rugója is. Meg kellett volna csiné’tatni- Hosz- szu habozás után elmentem a Benkö bácsi óra-üzle éhe. Az Öreg órás mellett ült egy 'kócos, ron­gyos galléru segéd. Az beszélt valami hosz- szu történetet, amelybő' én csak annyit hal­lottam: — És főnök ur kérem, az a nő azt mondta nekem, hogy „nevetség tárgya". — Ja, — mondotta Benkö bácsi. — Mivel szolgálhatok fiatal ur? Odaadtam az órát. Megnézte. Csóválta vén fejét­— Kéit hét miülva készen lesz. Búcsúztam. Még hallottam Benkő bácsi szavait: — Azt merte mondani >atz a rongy, az ia személy? Nevetség tárgya? Egy ilyen ko­moly úri ember!? Ilyenek a nők, Singerfeld ur . . . Már messze voltam. De a fülemben még mindig zúgott az órák ketyegése. Ti'k-tak, tik­iak! Mindcnik más és más hangon beszélt a láthatatlanul hömpölygő Időről- És mintha szürke órahang lett volna, ketyegni hallottam ■x segéd szavait: Nevetség tárgya. Különös két szó. Hasonlít ahhoz, hogy: megfontolás tárgyává tétetik, kritika tárgyát képezi. De ebben a két szóban volt valami több, rejtélyesebb. így együtt: titok. A segéd ur és egy nő titka. Találkoztam a Mezeivel. — Mezei, akarsz egy jót röhögni? Oda.vittem a Benkő bácsi boltja elé- Az ablakon keresztül megmutattam neki is a se­géde", akinek egy nő szemébe mondta: „ne­vetség tárgya az ur . . — Majd én megviccelem. — mondotta Mezei röhögve. — Nevetség tárgya! Haliak­ba! Nagyon jó! Kacagtunk, mint a gyermekek. — Hogy hívják ezt a pasast? — kérdez­te Mezei: — Valami Singerberg, vagy Springen- fe'kl. Tudj:' a csuda. Pedig Benkö bácsi is mondta­— Megvan! Springinsfeld! Ma csak így fogjuk nevezni. Hisz olyan ez, mint egy ba- rázdablllegelő. Nevetség tárgya valóban . . . Másnap délután ott láttuk Őt a gimná­zium előtt. Sétált. Riszálta a derekát s a kö­nyökéit is elegáns szögben oldalt fordította- Furcsa volt. Nevetség tárgya. Mezei az ablakból integetett. Hkacag­tam magam. Mezei lekiáltott az emeletről. — Nevelség tárgya! Az emberke megáit. Szimatolni kezdett a levegőben. — Springinsfeld! Most fölkapta a fejét- Körülnézett. Én su­nyin köszöntem neki. — Segéd ur kérem, mikor lesz kész az óra? — Készen lesz, fiatul ur. I>c nem kiabál itt valaki? Nem hallotta? Majdnem kitört belőlem a hahota. — Nem! Beugrottam az intézet kapuján s szalad­tam fel a lépcsőkön. Mezei az ablak mellé hú­séi te, amely tudvalévőén nemzeti alapon áll, mig ezzel szemben Neurath, a volt reichen- bergi kommunista polgármester a legszélső radikális és internacionalista irány követője. Nem híve annak, hogy a kommunisták képvi­selői mandátumokat vállaljanak és az irány­ban indított akciót, hogy az eljövendő vá­lasztásokon ne is jelöljenek(?), mert hisz sze­rinte addigra amúgy is a „proletárdiktatúrá­nak" kell elkövetkeznie Cseh-Szlovákiában, amihez, mint összekötő kapcsot, megnyerik a lengyel proletáriáfust és igy meg lesz a várva-várt „kommunista cordiale". Srnerá- lék ezzel szemben a parlamentarizmus hívei, akik azt vallják, hogy a cseh-szlovákiai pro­letárdiktatúra csak kérész-életű lenne és utána nagy reakció következnék. A moszkvai konferencián Neurath esz­méi győztek és ennek szellemében is diktál azóta Moszkva népgyüléseket, tüntető fölvo­nulásokat, sztrájkokat, plakátharcokat és földalatti, úgynevezett „vakond“-munkát. De közben nem számolnak azzal, hogy a folyto­nosan utcára csőditett tömegeik is elfárad­nak és lassan-lassan belátják, hogy az egész­nek nagyon üzletes 'ize van, amelynek a ve­zér urak örülnek csak, de a szegény „proli" alapjában ráfizet, mert hisz az ő bőrére me­gy en a játék: az ő béréből vonják le a „tün­tetési" órát, meg a „népgyülés-i" órát és ha sikertelen sztrájkot kezd, megint csak az 3 bőrére megy a dolog. „Magyarország lefegyverezte a kisanfantoi* Prága, augusztus 23. Corrado Rossi egy budapesti lap hasáb­jain megírja Tittoni volt olasz külügyminisz­terrel folytatott beszélgetését. A volt olasz külügyminiszter kifejtette, hogy Olaszország és Magyarország között nem lát mást, mint egy tömeg kölcsönös érdeket, amely elke­rülhetetlenné tesz egy bizalmas politikát. A kisálltán tót illetően azt hiszi, hogy az ma már nem nagyjelentőségű probléma. Magyarország lefegyverezte a kisan- tantot bölcs politikájával, bebizonyítva, hogy a nagy magyarel’enes állásfoglalás egyrészt őrült félelemből, másrészt mester­kélt ürügyekből táplálkozott, hogy minden­áron jogcímeket találjon a beavatkozásra. Kijelentette, hogy a kisebbségek ügye elsőrendűen nemzetközi jelentőségű kérdés s nem tisztán belügyi, amint azt bizonyos ér­dekeltek föltüntetni szeretnék. Véleménye szerint Olaszországnak mindig támogatni kell a kisebbségek jogát, amelyet Középeurópa számos területén láb­bal tipornak. — (Prásek lapot vásárol,) A Moravské Noviny jelentése szerint Prásek szenátor tár­gyalásokat folytét az Olmützben megjelenő Pozor megvétele iránt. A pozsonyi enteisztikus konsresszus A pápa követe Pozsonyban — Ünnepies fogadtatás — A kongresszus megnyitása a városházán zódva kémlelt a járdára. A pasas elindult. Csóválta a fejé.. Ment az üzletbe tiktakölni* Ketten kiáltottuk utána: — Nevetség tárgya! Springinsfeld! Visszafordult. Botját felemelte, hogy le­üssön vele valakit. Úgy látszik megérezte, hogy valóban ő és nem más a nevetség tár­gya. Hét nap múlva már az egész osztály mormogta óra közben is a három nagyszerű szót. És ha az utcán találkoztunk a Benkő bácsi segédjével, fogaink között sziszegtük: Springinsfeld, nevetség tárgya! Moziban nem lehetett olyant látni. Ká­romkodott, átkozódott. Arca eltorzult és ba­jusza berzenkedett, mint a haragos kandúr fairfka- Ráncos lett a képe, buta grimaszok tér­képe. ő volt a nevetség tárgya. És később még hetedikes, nyolcadikos is akadt, aki így szólította meg az utcán: —. Kérek egy kis tüzet . . . Köszönöm. Springinsfeld ur­Az a három szó ráragadt. Mint a bogáncs a lányok hajába- Az Isten se vette már le róla. Nevetség tárgya lett városszerte. És jött április, a bolondok hónapja. Hús­véti kalács, rózsavíz szagát fújták a kiszámít­hatatlan tavaszi szelek. S amerre a por szállt, mindenütt kacagtak ezen a szánalmas, toprem- gyos emberen. Tavasz volt. Könnyű volt ne­vetni. nyelvet ölteni valakire. Ekkor tudtuk meg a Springinsfeld titkát­Virágot adott egy lánynak. Egy kalapos kisasszonynak. Aki a gyárban művirágot fér­ceit a kalapokra. összenéztünk. — Ez az! Ez mondta neki, hogy nevetség tárgya. A Springinsfeld ideálja! Erre a kalapos kisasszonynak levelet küldtünk. „Nem restell! magát — irtuk — ne-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom