Prágai Magyar Hirlap, 1924. augusztus (3. évfolyam, 173-197 / 621-645. szám)
1924-08-23 / 191. (639.) szám
Placűanald és a némef-IraMta hereshedelml szerződés Az angol ipar aggodalmai Kétféle mérték (—ki—.) Kassa, augusztus 22. Már hozzászokhattunk volna, hogy a szabadság és egyenlőség pár excellence honában, a cseh-szlovák demokratikus köztársaságban kétféle mértékkel mérnek. Aszerint, hogy kinek mérnek. Az „államalkotóknak44 bőven megszerzik, mi nekünk, boldog kisebbségnek legföljebb emészthetetlen csont-cu- lággal egyenlítik ki a mérleget. Mindenesetre a modem szellem diadala, hogy a klasszikus közmondást: „si duó faciunt idein, non est idem“ is sikerült kiforgatni valahogy így: ha kettőnek ugyanazt teszik, másként teszik. Már hozzászokhattunk volna, de tudj4 Isten, olyan rebellis, komisz fajta az a magyar, sehogy sem tudja belátni, hogy ez a kétféle kalmárkodás legfelsőbb államérdek s sehogy sem tud beleilleszkedni az uj idők szellemébe, hogy duice et deoorum est pro legfelsőbb államérdek — megdögleni. Borzasztó, renitens nép az a magyar, hogy nem tud hozzászokni a koplaláshoz, ebben sincs magasabb erkölcsi nívója, mint a — cigány lovának! — Minden lényegtelen, kis dolgot kipiszkái, tollhegyre vesz, nagydobra üt pedig szerencséjének tarthatná, hogy részesülhet egy modem, demokratikus kormányzat áldásaiban. Hol itt a lojalitás, amelyet a csehszlovák kormány teljés joggal elvárhatna, hiszen oly gyönyörű törvényekben biztosította kisebbségi jogait — (papiroson)! Biztosan ezek a gondolatok fognak há- börogni az illetékesek érző kebelében, ha a szinházügyet, amelyet a kormány „igyekezett a magyarság kívánságainak megfelelően megoldani44 megint csak szóvá tesszük s kimondjuk, hogy nem vagyunk a megoldással megelégedve! Lehetetlen! Hiszen a kormány meghozta azt a mérhetetlen nagy áldozatot, hogy elejtette a „herzpinklit44, Földest s azt nevezte ki újra direktornak, akit a magyarság kívánt. Hát nincs igaza a kormánynak, hogy ennek a forradalommal fütött népnek nem lehet semmit a kedvére tenni? Hogy bármit tesz is atyai gondoskodással a kormány, azzal a magyarság a priori megelégedve nem lesz? Következtetés: a magyarság célja az áílam- rend fölforgatása! Csak azt hallgatja el a bölcs kormány, hogy miből is éljen meg ez a magyarság kedvére kinevezett színigazgató? A bölcs kormánynak mindent tudnia kell. talán ezt is tudja, mert mi olyan sötétfejíiek vagyunk, hogy nem látjuk ezt az életlehetőséget. Kérjük szépen, mutassa meg nekünk. — De hol van mindebben a címben jelzett kétféle mérték? Nos: Kassán megalakult a keletszloven- venszkói szlovák színházi druzssztvo. Nem is régen, csak ez év április—májusában. A fiatal egyesületnek ma jóváhagyott alapszabályai vannak, sőt megkapta ő, az egyesület a színházi koncessziót is Csorbától keletre. Helyes, senki nem irigyli, vagyunk olyan magas kul'turnivón, hogy a kulturered- ményeket elismerjük, mert bármely nép kul- turmegmozdulása, lendülete az emberiség közös kincse. A druzssztvo szépen dolgozik, van már .szerződtetett direktora is és szeptemberben bevonul diadallal a friss, fiatal szervezet Keletszlovenszkó metropolisába, Kosicére. De mi lesz Kassával és a kassai, illetőleg az egész szlovenszkói magyar színészettel? Hol kezdje el az a szezont? Azonban még koraiak ezek a kérdések, előbb lássuk a kétféle mértéket. A jó emlék ezőtehetségii emberek talán emlékeznek rá, hogy évekkel ezelőtt a magyarság is akart alakítani egy színházi egyesületet. Csak éppen a neve nem volt druzssztvo, hanem egyesület. Ki teliét róla, hogy a magyarban minden magánhangzóra esik egv mássalhangzó, nem kettőre hat. Mert más különbség nem volt a druzssztvo és az London, augusztus 22. Macdonald miniszterelnök, aki jelenleg nem tartózkodik Londonban, a Daily Expressnek a következő táviratot küldte: „Herriot kötelezte magát, hogy a Németországnak teendő kereskedelmi szerződésre vonatkozó javaslatokat előzőleg egyesület közt. Mi is kértük a színi koncesz- sziót az egyesület részére azzal, hogy igazgatót majd alkalmazunk, azonban akkor a minisztérium elvnek leszögezte, hogy erkölcsi testületnek színjátszás! engedélyt nem ad, csak magánszemélynek s ezen a címen visz- szautasitotta az alapszabályokat Lám, a kétfelé mérésben még a szög is szerepet cserél, az egyik esetben leszögezik vele az elvet, a másikban reá akasztják! A lojális magyarság eltűrte a tenyerébe vert szögei, lemondott az egyesület koncesz- sziójogáról, de a Színpártoló alapszabályait mégsem hagyták jóvá. Három éve sem hagyták jóvá, holott a szlovák druzssztvo alapszabályainak jóváhagyásához elég volt három hónap. Hol van itt az egyforma mérték? Most jöhetnek az előbbi kérdésre a feleletek. Milyenek is a druzssztvo forszírozott megszülettetésének hatásai a miagyar színészetre? Az uj egyesület egy második nagy szlovák társulatot hiv életre. Eddig úgy volt, hogy a szlovák társulat Pozsonyban játszott, a magyar Kassán, aztán kicserélődött a kettő. Meg volt a paritás, bár nem egészen kiegyensúlyozva, mert Pozsonyban nyáron nem járnak színházba, inig Kassán a cseh nekem fogja benyújtani, hogy megjegyzéseimet megtehessem.** A lap erre vonatkozóan megjegyzi, hogy Macdonald nyilvánvalóan osztja Snovden felfogását, aki szerint egy német—francia kereskedelmi szerződés komolyan veszélyezteti az angol kereskedelem érdekeit. operaelőadások alkalmából megtöltötte a színházat a — magyar közönség! Most? Mind a két nagyvárosban, Pozsonyban is, Kassán is egyidőben szlovákul fognak játszani, a magyar színészetnek január közepéig nincs otthona, egyszerűen elvették a kenyerét! — Hol van itt a paritás? A szlovák színjátszásnak adtak Pozsonyban nyolc, Kassán négy hónapot, az együttvéve kerek egy év. A magyar kap Kassán három és fél hónapot, Pozsonyban kettőt — ez az utóbbi is csak olyan híg levesnek való culág, mert nyárra esik —, ez össze-vissza öt és fél hónap. Lehet erre egy együttest építeni? A magyar szinügy paradoxonja — hogy vagy szervez a direktor elsőrendű társulatot s akkor a kis helyeken nem bírja a rezsit, vagy szervez kis társulatot, amelyet elbírnak a kisvárosok is és akkor Kassa és Pozsony megelégedve nem lehet Vele — még élesebbé vált az uj helyzetben. De nézzük ennek a paradox alakulatnak a helyzetét és kilátásait. A szlovák szín ügy egy erkölcsi testület kezébe van letéve, amelynek a direktor csak alkalmazottja, a koncesszió végleg az övé, tehát örökre biztosított. Ennek az egyesületnek is háta mögött áll a kormányliatalom, mint erkölcsi támasz, talpa alatt az állami szubvenció, az anyagi biztos bázis. A magyar szinügy ellenben egy szál ember kezébe van letéve, a koncesszionált di- , rektoréba, aki mögött nem áll senki. A kormánytól hiába vár erkölcsi támaszt, anyagi segítséget még hiábabba (bocsánat!), de a kormány azt sem engedi meg, hogy egy erkölcsi testület, a magyar színpártoló egyesület mögéje áHjon! — Ha hozzávesszük ehhez a magában is kétségbeejtő helyzethez, ' hogy a játszási területet is mostohán szabták ki, úgy előttünk áll a magyar színészet jövőjének legsötétebb képe. De ha még meg is csalnának a kilátások s a szezon mégis sikerülne, úgy a sikerből egy embernek lenn® haszna, míg a bukás — aminek előrelátásához Cassandráknak sem kell lennünk — az egész magyar sziniügy bukásává szélesedik! íme a kétféle mérték! Lázadók vagyunk-e, hogy a kormány látszólag méltá-' nyos intézkedésébe belenyugodni nem tudunk? Nem lehet belenyugodnunk, mert ez öngyilkosság lenne. A minisztériumnak föltétlenül újra revízió alá kell vennie a magyar szinházügyet, amely lassanként és egyre jobban szinte megoldhatatlan problémává- növi ki magát, egyenesen és egyedül a kormány hibájából! Ezt sürgősen meg kell tennie, még a szezon kezdete előtt jóval, mert valami biztos bázis nélkül a koncesszióval biró színigazgató nem tud szei'/ezkedm. óh, arról álmodni sem merünk, hogy ugyanabban a méltányos elbánásban részesüljünk, mint a szlovák testvéreink Tháliá- ban, mi szerények vagyunk a kéréseinkben. Nem kívánunk mást, mint annak a jognak a biztosítását, hogy szabad legyen eltartanunk a mi színészetünket. Nem kívánunk mást, csak adják meg aj lehetőséget egy magyar színházi druzssztvo megszervezésére, amely biztosítani tudná a magyar színészet életét még akkor is, ha az egy magánvállalkozás kezébe van letéve. Ezt annál is inkább követeljük, mert csak egy ilyen sziniegyesiilet keretében látjuk megoldhatónak a hivatásos színészettel összefüggő rendkívül fontos mellékkérdéseket: a szinészképzés kérdését, amelynek hiá- nyát a miniszter ur egyszer a szemünkre lobbantotta, de a fölajánlott megoldási módra nem reflektált; és a műkedvelő színészet kérdését, amelyet szintén a sziniegyesiilet által lehetne központi igazgatás alá vetni, amelyben szintén : hibát keresett a minisztérium, mert — állítólag — elfajult és nem rendszeres. Isten tudja, hányadszor csépeljük ugyan- ’ ezt a szalmát. De csépelnünk kell, hogy rajtunk ne száradjon a nemtörődömség vádja, •az a vád, hogy a kérdésben nem közeledünk a kormányhoz. — Isten tudja, meddig kell még hangoztatnunk, hogy bennünk meg van a jó szándék s tisztára a minisztériumon múlik, hogy a kérdést közmegelégedésre megoldani nem sikerült eddig is. Ha a szanálás lehetőségét nem adja meg a kormány, ha a színpártoló egyesület megalakításához nem adja meg a beleegyezését, akkor igazán nem gondolhatunk mást, mint. hogy a kormány nem akarja a magyar szinügy problémáját megoldani, sőt, hogy a kormánynak elleplezett, de nagyon átlátszó szándéka a magyar színészetet az egyéni vállalkozás magárahagyatottságában csődbe kergetni s ezzel a magyarság egyetemét megfosztani úgyszólván egyetlen kulturté- nyezőjétől. 100 cseh-szl. horonátárt fizettek ma, augusztus 22-én: Zürichben 16.— svájci frankot Budapesten 230000.— magyar koronát Bécsben 213500.— osztrák koronát Beriinbeü 1260000Q00Q00Q.— német márkát A birodalmi gyűlés feloszlatása előtt A német nemzetiek és a nyitott ajtó politikája — A német néppárt elfogadta a londoni egyezményt Berlin, augusztus 22. A német nemzetiek tárgyalásai tegnap három óránál tovább tartottak. A végén a párt határozati javaslatot fogadott el, amelyben ragaszkodik eredeti állásfoglalásához, Illetőleg az annak idején megállapított hét ponthoz. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy a. határozatban az „elutasítás4* szó nem fordul elő. Úgy látszik, hogy a német nemzeti párt nem akarja maga mögött az összes ajtókat ■becsukni s lehetséges, hogy az elég óvatos határozat után a kormánnyal és a koalíciós pártokkal a tárgyalások újból megkezdődnek. A jobboldali lapok közül csupán a Deutsche Zeitung fűz kommentárokat a. párt hivatalos jelentéséhez s megállapítja, hogy a párthatározat a londoni megegyezés és a Dawes-törvények teljes elutasítását jelenti. A Vossische Zeitung megállapítja, hogy a német nemzetiek elutasítása után már csupán az elutasítás következményeit kell mérlegelni. A kormány föl fogja oszlatni a birodalmi gyűlést s meg fogja kérdezni a német népet, vájjon elfogadja-e a londoni egyezményt, vágj'' sem. A Vorwárts hasonlóképpen követeli a birodalmi gyűlés föloszlatását. A lap szerint a német nemzetiek határozatukkal maguk és a birodalmi gyűlés fölött kimondották az ítéletet s ezzel a birodalmi gyűléssel nem lehet végrehajtani a londoni njegegyezést. A szociáldemokrata párt állás- lantja a parlament feloszlatásában csúcsosodik ki. A Berliner Tageblatt azt hiszi, hogy a német nemzetiek még nem mondották ki ai utolsó szót. Hergt dr. és Westarp gróf ugyan kijelentették, hogy a párt döntése egyértelmű a teljes elutasítással, azonban a lap. véleménye szerint az óvatos nyilatkozat nem zárja ki a tárgyalás lehetőségét. A német néppárt parlamenti frakciója többórás tanácskozás után egyhangú határozatot hozott, amelyben kijelenti, hogy ámbár a londoni megegyezés súlyos terheket jelent a német nép számára, azt mégis elfogadja. Szeptember 21-én népszavazás? Annyi bizonyos, hogy a német nemzetiek határozata a ma megkezdődő parlamenti ülésszak szempontjából tiszta helyzetet teremtett. A jobboldali lapok egy pillanatra sem hagynak kétségben afelől, hogy a német nemzeti párt elutasító határozatát nem fogja megváltoztatni. Westarp gróf véleménye szerint a birodalmi kormánynak a birodalmi gyűlés föloszlatásával s a népszavazás elrendelésével való fenyegetőzései nem vehetők komolyan, ezzel szemben kormánykörökben teljes határozottsággal állítják, hogy amennyiben a Dawes-tervezeí számára a birodalmi gyűlésen nem tudják a kétharmad többséget biztosítani, úgy más alkotmányos eszközökhöz fognak nyúlni. A kormány véleménye szerint a népszavazás előnyösebb, mivel gyorsabban hozza meg a döntést, míg az uj birodalmi gyűlés csak október elsején ülhetne össze. A szociáldemokrata párt követeli, hogy a birodalmi gyűlést minden körülmények között oszlassák föl, hogy így a népnek alkalmat adjanak a német nemzetiek fölött való ítélkezésre. <7?lT>i^TLT ^Prága, szombat, 1924 augusztus 23 JftF belföldön: Egész cvre 500 Ki, Sürgönyeim: Hírlap, Prqha. PnUftífai _ ___ A felelős szerkesztő távollétében PE TROGALLI OSZKÁR dr. A Szlovenszkói OS Ruszinszkól Szövetkezett Ellenzéki Partok a szerkesztésért felelős; Felelős szerkesztő: politikai napilapja ISTVÁN FLACHBARTH ERNŐ dr. V V VJ adminisztratív főszerkesztő.
