Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)
1924-07-09 / 153. (601.) szám
Szerda, július 9. A londoni tőzsde prémiummal jegyzi a magyar kölcsönt Budapest, julius 8. (Budapesti szerkesztőségünk telefon- jelentése.) Londoni jelentés szerint ma jegyezték először az ottani tőzsdén a magyar kölcsönt. Mindjárt az első napon a kölcsönért a 'kibocsátási árfolyamon felül negyed százalék prémiumot fizettek. A MTI. jelenti, hogy a Speyer és társa new-yorki bankcég, amely a magyar kölcsön lebonyolításával volt megbízva, ma táviratban értesítette Korányi Frigyes báró pénzügyminisztert, hogy az amerikai pénzpiac a nagykölcsönnek Amerikára eső részét teljes egészében lejegyezte. $<«-***«*$« Matteotti még mindig kisért Róma, július 8. A San-Gicomo kórház ma megcáfolja ezt a hirt, hogy Matteoti holttestét eltűnése utáni nap odahozták és ott elégették. Az orvosok kijelentik, hogy ily eset a kórházban elő nem fordulhat. Az egyesült szocialisták huszonötezer lírás dijat tűztek ki, annak jutalmazására, aki Matteoti holttestét megtalálja. A kommunista csoport tegnap délután azon a helyen, ahonnan Matteotit elhurcolták, koszonit helyezett el. Mikor ezzel kapcsolatosan egy kommunista képviselő beszédet akart mondani, az összegyűlt tömeget a rendőrség szétoszlatta Prágáiéi Abbáziáig Az adelsbergi barlang — Mindenütt cseng a magyar szó — A P. M. H. kiküldött tudósítójától — Abbázia, július 8. A mozdony prüszköl egy hatalmasat, búcsút int Prágának és cipeli maga után a tizenhárom kocsit. Egymásután tűnnek fel Tábor, Pisek, Budejovice, mig Oberhaidon megszűnik a mozgalmas kép és egy komor, újonnan épített épület előtt megállva, a határállomáson vagyunk. Két legényesen kiöltözött cseh finánc és egy ásiíozó osztrák kollégájuk végigjárják a kocsikat és öt perc múlva elbúcsúznak. Esteledik, amikor keresztülrobogunk a Dunán és megállunk Linzben. Leszállók valamit vásárolni. Egy narancsot, amelynek párját négyezer koronáért adtak el az orrom előtt, nekem már ötezer koronáért nyomnak a markomba. Egy pohár sör háromezerhatszáz korona és rossz. Kedvetlenül ülök vissza a vonatba és magam elé képzelem a gyerekkorombeli Ausztriát, amikor Wiener Neustadtban hétkrajcáros uzsonnát ettünk az apámmal. Selztalban egy hatalmas vasúti állomáson halotti csönd. Meginterpellálok egy ácsorgó vasutast, szomorúan vonogatja a vállát Megpróbálja visszaképzelni a hatesztendő előtti Seiztalt, de nem sikerül. Kora reggel érünk Klagenfurtba. Keveset időzünk s miközben elhagyjuk Villach városát, megállunk Asslingban. Jön a jugoszláv finánc, megkérdezi, mit viszünk, nem néz meg semmit és robogunk Laibach felé. Laibachban már nyüzsög az élet. Itt már látunk csendőrt, katonát, amikből Ausztrián keresztül alig kettőt láttunk. Megreggelizünk s miközben a pénzbeváltásnál becsapnak, morogva szállunk a vonatba. Nemsokára az olasz határon vagyunk. Rakek jugoszláv határállomáson megint nem vizsgálnak és gyönyörű olasz reggelen megérkezünk Adelsberg-Postumiába. Itt mundérba bujtatott rezesbanda fogad és zeneszóval vonulunk a Korona-szállóba, mint valami operettkatonák. (Apropos! Az olasz rendőrök úgy néznek ki, mint valami operettetábornokok.) Egy agyonfüszerezett, de jó olasz ebéd után ugyancsak zeneszóval megyünk megtekinteni a világ legnagyobb cseppkőbarlangját. Két és fél óráig bolyongunk e nem nagyon alant fekvő pokolban és mire visszakérniük a bejárathoz, egy esztendővel megöregedtünk. Vásárolunk bort, cigarettát, miegymást, (egy félgramos sonkászsemlyéért másfél lírát zsebelt be egy vigyorgó kislány) és megint csak megyünk tovább. Hegyek, a kopár Karszt alapMű- szerre csak előttünk a tenger. Lárma, kapkodás az abbáziai állomáson, végre hirtelen rendben letelepedünk a villamosban és egy teljes órai keserves ut után megérkezünk a szállóba. Ideje is már... * Abbázia már idény után járja és mégis van idény. Az első lépésnél feltűnik a domináns magyar szó. A strandon mindenütt a magyar szó muzsikája csendül idegent váró fülünkbe. Ez felvidítja az embert és barátságosabb szemszögletből nézi az adriai világot. A gyönyörű szállók exotikus és gondosan ápolt apró kertjeikkel és legszebb miliő♦ Szentes, julius 8. A világháború előtt vagy másfél évtizeddel egész Európát szenzációs erejű ásatási láz fogta el. Erre az időszakra esnek aPom- pejiben folytatott feltárások, a Ró o. n . - görög földön történt kísérletek, aztán a napjainkban eredményt ért Királyok Völgyében kezdett ásatás, végül a franciák és olaszok nagy reklámmal csinált kutatásai egyrészt a catalauni mezőkön, másrészt a velencei vidékeken — Attila sirja után. Ezekkel kapcsolatban kezdődött meg Magyarországon a minderősebb, mindlázasabb lendületet vett kutatás úgy Árpád vezér, mint Attila sirja feltalálására. Sok idő múlt el azóta, kerek 24 esztendő és ma szenzációja lett az egész tudományos világnak az a véletlenül kézbeakadt könyv, amelyet Szentesen adtak ki 1900 év elején, szerzője Csallány Gábor archaeológus, a dúsgazdag szentesi muzeum igazgatója és címe a könyvnek :„Attila székhelye és sirja Szentes határában — Dónáton-“ A kultuszminisztérium hivatalos megbízottat küldött ki nemrég, aki négynapos tanulmány után hatalmas iratcsomóban számolt be a muzeum hallatlan értékű hun kincseiről, amiket Csallány Gábor ásatásokkal tárt fel, több mint ezer hun sirból a város határában. Attila sirja tehát újra lázasan érdeklő nagy kérdéssé nőtt. A leleteket lefotografál- tatták a Nemzeti Muzeum hivatalos közegei és felszólították Csallány Gábort, hogy a 24 év előtt kiadott és észre sem vett könyvét Írja meg újra az azóta feltárt óriási jelentőségű leletek hozzáadásával, amit most egy nagy fővárosi kiadóvállalat illusztrálva magyar és egy híres németországi kiadóvállalat német nyelven bocsátana közre. Egyben felszólították, hogy folytassa haladéktalanul ásatásait Attila sirja felkutatására. A helyi gimnázium lelkes igazgatója pedig vakációzó cserkészdiákokat igért rendelkezésre az ásatásokhoz, úgy hogy az aktív munkálatok a közeli napokban újra megkezdődnek a szentesi határban, Dónáton. És a rettegett „Isten Ostora11, a nagy hun fejedelem hármas koporsója körül döngeti a földet a végre bizonyosan útját talált csákány ... A nagy eseményről, az eddigi ásatásokról, eredményeiről és a további kilátásokról egyébként a tudós archaeológus, a magyar Carnarvon, Csallány Gábor a következőket mondotta lapunk kiküldött munkatársának: — Az utóbbi időben a világsajtó sokat foglalkozott Tutenkhamen egyiptomi fáraó sirja felfedezésének körülményeivel és az ott talált gazdag kincsesei, pedig a fáraó maga nem is volt a világtörténelem nagyon kimagasló alakja, mégis mekkora apparátussal végezték a kutatásokat, hogy az egyébként leletek szempontjából sokat ígérő sir feltárassék. Mennyivel kimagaslóbb alakja a világtörténetnek Attila, akinek sírhelye és az abban valószínűen összehordott hatalmas kultur- kincs nincs is olyan mélyén a titokzatosságnak, mint a fáraóé. írott adataink vannak hozzá, feltárt ezernyi hun sir dokumentumai is bizonyítanak. jük a tenger, az embert két óra alatt otthonossá teszik. Az áraik aránylag olcsók. Harminc líráért jó napi penziót kap az ember és az olasz konyha sajátosságai mellett egy jó sajátsága az olasz szállodáknak: örülnek, ha sokat eszik az ember. ... Esteledik. Az erkélyen üldögélve, elnézem a végtelenül csendes és üres tengert. Fiúméból egy fényszóró szórja ötpercenként sugarát a vízre és miközben a gondolatom Idegen régiókban motoszkál, alulról valahonnan ismerős muzsika hangzik. A strancl magyar kávéháza, az Árkádia rendez hangversenyt. Felveszem a kabátomat és sietek én is. Farkas István. — Attila sirjára vonatkozó adatokat a következőkben látom bizonyítottnak: Egykori utleirás, az ásatásaimból rendelkezésemre álló nagy tömeg arohaeológiai lelet, topo- graphiai és stratégiai adatok, a kétségtelen magyarországi székhely, melyet én a Szentes határában levő Dónáton jelöltem meg, mint amelyre a fenmaradt feljegyzések, útleírások, leletek legjobban mutatnak — és végül, miután Attila 543-ban magyarországi székhelyén, tehát Dónát környékén meg is halt, sirja is itt keresendő— Jól meghánytam azt a kérdést, vájjon lehet-e a feljegyzések alapján ennyire biztosat állítani, amikor az ezzel foglalkozó történészek ugyanegy adatokból kiindulva, melyek a II. Theodosius követségével Atiilánál járt Priscus rhetor és Jornandesnek, kinek atyja Attila táborában szolgált, továbbá a X-ik században élt tudós keletrómai császár Constantinus Porphirogeneta által megirt adatok alapján mégis úgy a székhelyet, mint a sírhelyet más-más helyre teszik? Megállapítottam, hogy az eltérések okát részben a kevés adatban, főleg azonban'ezek szövegének felületes mérlegelésében, végül sokszor a jóakaratu lokálpatriotizmusban találom. — A versengés, a székhely theoretikus birtokáért régen folyik. Ma hajdan Homeros születése helyéért hét város versengett, miért ne követelhetné több magyar város is magáénak a székhelyet és sírhelyet, amikor már eddig is több, mint 25 hely az, amely több-kevesebb címen igényli és több, mint száz azon Írok száma, akik vele foglalkoztak. Én azonban döntő bizonyítékokat halmoztam össze az elmúlt 25 esztendőben, amik legnagyobbja természetesen maga a sir megtalálása lesz. Ehhez azonban nags^on sok péz kell és ennek következtében szakadatlan munka. Pénzforrásaink azonban nincsenek, a most újra felveendő ásatások tehát nem is haladhatnak a kivánt lendülettel majd. AJindezek dacára feltétlenül hiszem, hogy Attila sírjának nyomában járok és az uj siríelíársok még több olyan bizonyítékot fognak szolgáltatni, amikkel aztán elérem a nagy hun király hármas koporsóját. Radnay Oszkár. — (Ausztriában letörik a kampóskeresz* (esek mozgalmát.) Becsből jelentik: Seitz bécsi polgármester a rendőrigazgatósághoz átiratot intézett, amelyben utasítja a rendőrséget, hogy a kannpóslkieresztesek szervezeteinek közismert tagjaitól a fegyverviselési engedélyeket meg kell vonni. A szélső jobb- oid'aíli pártok kivonulásait és gyűléseit, mihelyt azok a rendőrség tudomására jutnak, esetleg a szomszédoskerület csendörségévd egyetértésben fel kell oszlatni és, a résztvevők megmotozandók, hogy nem rejtettek-e el fegyvereket. Az utóbbiak ellen a büntető dljárás folyamatba teendő. A tüntetések rendezőit és voltaképpeni vezetőit, különösen, ha mint idegenek alktiv politikai szereplésükkel megsértették a menedékjogot, a törvényes rendelkezéseik alapján el kell távolítani Ausztriából. jHíndoiftoir és mindenütt foérsM Csökkennek a pesti házárak és lelépési dijak is — A P. M. H. budapesti riportja — Budapest, julius 8. Egy év alatt hossz és bessztöl függetlenül, a pesti házak és átadó lakások ára szédületesebb magaslatra emelkedett, mint akármelyik konjunktúra politikus vagy operacsillag. Szinte felugrott az árnivó csúcsára, mint Solness építőmester, hogy aztán leessék onnét, — sajnos nem oly mélyre még, mint a színdarab hőse — csupán néhány száz millióval, esetleg egy-két málháiddal, aszerint milyen terjedelmű és hány emeletes. Ilyen arányban estek a lakáslelépési dijak isPár hónappal ezelőtt az ügynök azt mondta feleinek: — Nézze, X. ur, vegye meg azt a vi- tyillót Budán 100 millióért. Mi az máma száz rongy millió? Egy háromszobás lakást, ha kap érte. Igaz, hogy a tető rossz, a csatornát javítani kell, a gazda pedig két szobát és a hozzávaló mellékhelyiségeket konyha nélkül még egy évig akarja használni, de... két hét múlva eladom önnek ezt a viskót kétszerannyiért. A vevő habozott; Budán, az Isten háta mögött üzletet kötni, — a retek-utcai negyedről álmodott... Az ügynök fölényesen folytatta: — Legjobb tőkebefektetés... A házárak pillanatról-pillanntra emelkednek. Mert, ugy-e bár, részvény sok van és egyre többet bocsátanak ki: az ára leesik; arany, ezüst van, drágakő van, ha nincs, lehet szerezni, valuta van, ha nincs, lehet csempészni, de telek nincs, építeni lehetetlen, a föld nem szaporodik ... Végül: A lakbért valorizálják. Milyen jó lesz háziúrnak lenni! Akármüyen lyukra akad bérlő. A jóslat nem vált be. Itt a példák: A Belvárosban egy előkelő család kétszer négyemeletes (átjáró) házát hat milliárdért kínálták. A nyáron egy-egy részt is megvettek volna belőle, ha nem következik el a bessz. Ma már egy milliárd az engedmény, esetleg több, a masszív, adómentes, modern bérpalota mégsem kell senkinek.-■ A - háziúr panaszkodik:' — Csak azt ne látnám, hogy a márványlépcsőn tejfoltok, hulladékok hevernek! A házmester nem dolgozik, a lakónak nem igen lehet szólni. Eladnám hát a házat, úgyis kezd rongálódni, de megfelelő birtokért cserébe. Egy vevő se akad, még néző se. Az ügynökök tehetetlenek. Mindenütt ez a panasz hallatszik. Nem lehet már üzérkedni, máról holnapra a meggazdagodás toronymagas csúcsára, vagy azon is túleső régiókba repülni. A börzéről a pesti házba, onnét az ezer, tizezerholdas birtokra... Az ügynök is keserű: — Kinek van ma pénze pesti házat venni? Nem érdemes hirdetésre pénzt pazarolni. El se olvassák. A lakásokkal is igy van. A nyáron húszmilliót Ígértek egy negyedik emeleti külön szárnyba épült négyszobáá garzonlakásért, aztán ötvenet-százat!... Tegnap a tulajdonos panaszkodott: — Azt hittem, legalább műteremnek átadhatnám hatvan-negyvenöt-negyven millióért, mi az kérem, hiszen kétszobás lakás le- lépéséért, egy idénylakásért is elkértek any- nyit! Nem akad bérlő. Semmi árkinálat. Nincs itt pénze senkinek. Titkos-nyiltan, egyik a másik zsebéből húzta ki a pénzt, valami ördögi divat folytán, mely együtt keletkezett a felfordulással és az ügynökök lelketlen közbenjárásával egyre szilárdult. Paritás fölött... paritás alatt... ez a két szó uralt mindent és mindenkit. Berendy Katalin* Leégett cnkorgyár Briimi, julius 8. Tegnap éjjel ll órakor a morvaországi Podolin mellett levő Gödimg város ‘cukorgyára kigyulladt és teljesen leégett. A kár ‘mintegy negyven millió. Atilla sirja nyomában Szentes határában nyomokat találtak Attila székhelyére — Több, mint ezer előkelő hun sirját tárták fel — A magyar Carnarvon, Csallány Gábor archaeológus nyilatkozata a huszonöt év óta folyó ásatásokról — A P. M. H. eredeti riportja — | M8BOMYIET fia I Sí- C$1 MM MEGNYÍLT jj Kiss ===== Rtosic® - K«aM> ===== ■>«.«<€*> 59 l|
