Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)
1924-07-09 / 153. (601.) szám
Szerda, jnlius 9. lííi megjegyzés Prága, julius 8. Amerika nem szereti az európai bevándorlóikat. Neon szereti őket — gondolja a kuJturáíatJan- ságtba<n sinyl'ő'dő európai —, mert fél az olcsóbb munkaerő konkurrenciájától, a bérek lenyomásától és igy tovább. Ez azonban tévedés. Mint a Lidové Noviny [rja, az ellenszenv gyökerei másutt keresendők. A kultúrában és a civilizációban például, amelyből — Amerika szerint — az öreg Európa végképp kifogyott. Az amerikaiak elviselhetetlennek tartják például a libatömést, ezt a középkorból itt maradt barbárságot, amelyet különben törvényben tiltottak el. A fülbevalóviselést —- morális szempontból bizonyára — hasonlóképpen kárhoztatandónak ítélik. Legutóbb a rendőrség és a libatöimést hasznos és érdemes foglalkozásnak ítélő bevándorlók között komoly összeütközésre került a sor, amelynek folyamán a rendőrök példát akartaik statuálni: egy nagy fazék puhára főtt krumplit igyekeztek a libatömés ismert technikájával a makacs uj-amer:kaia)k torkán legyűrni . . . Hiába, csak nincsen jobb módszer a szemléltető pedagógiánál! * A középkorban zsinatok és konciliumok voltak, amelyeken dogmákat állítottak fel és eretnekeket égettek meg; a XX. századnak konferenciái vannak, amelyek mindenesetre ártatlanabbak: nem állítanak fel dogmákat s legfeljebb a drága időt pusztítják. A delegáció elmegy a konferenciára, kormánya utasításával] tarsolyában, amely lehetőleg egyszerű és teljes szabadságot biztosit a diplomaták hirtelen kelt zsenijének. — „Tedd az ellenkezőjét annak, amit hű szövetségesünk akar“ — hangzik a siffrlrozott direktíva, amelyet teljesítenek is. Génua, Hága, Velence, Santa-Mar- gherita — s most London, esetleg Brüsszel fogják igazolni ezt az ősrégi bölcsességet. Ajánljuk, bőgj'' a konferenciákon a jövőben a résztvevő felek saját akaratuk ellenkezőjét akarják akarni — az összhang a legöregebb békeapostolt is meg fogja lepni. De vájjon érdemes lenne akkor egyáltalában konfer énei ázni?! —o—. amerikai kiküldött ki is jelenteié, hogy az Unió bevándorlási törvénye legalább is félszázaddal fogja előrevinni a fejlődés utján Délamerikát. A délamerikai államok csábításai, de különösen a kényszerűség az európai kivándorlók seregét Délamerika felé vonza. Különösen Németország önti az emberrajokat a déli államokba, hol nap-nap után nagyobb teret nyernek a németek. Argentinét és Guatemálát ma a német telepesek uralják, de a többi déliamerikai köztársaságokban is erős állásokat vivtak ki maguknak. Chile több városának teljesen német jellege van s az utazóra olyan benyomást tesznek ezek az elnémetesedett városok, mitha a Rajna mellett járna. A német kivándorlók tízezrei érkeznek a délamerikai államokba, természetesen azonban a legegészségesebb helyeken telepednek meg a németek. Brazilia és Középamerika gyilkos klimáju földjén — csak a szegény magyar és szlovák kivándorlók kötnek ki. Baeran agenS-pro«e!kafeur&le áldozata? ííaríl szenátor interpellációja az igazságügyminiszterhez. Eiirépa Délasnerikáiha csapolja le emiberfeleslegét Az amerikai kivándorlók statisztikája — A németeké lesz Délamerika Prága, julius 8. Az Éssakamerikai Egyesült Államok bezárták kapuikat a bevándorlók előtt s a nagy európai népvándorlást ezzel dél felé terelték. Az Egyesült Államok hivatalos statisztikája szerint 1901 és 1910. évek között a régi monarchiából 2,145.000, Olaszországból 2,050.000, Oroszországból 1,600.000, a többi európai államból pedig összesen hat és félmillió bevándorló özönlött az Unió földjére. Ezek a számadatok fogalmat adhatnak arról, hogy a leégett mai Európából hány ember venné útját Eszakamerika felé, ha az Unió törvény- hozása le nem eresztette volna a sorompói a bevándorlók tömegei előtt. Délamerika sietve használja fel a kedvező konjunktúrát, hogy az európai bevándorlókkal pótolja emberszükségletét. Brazília, Argentína, Chile, Peru, Uruguay a legnagyobb versenyt fejtik ki, hogy magukhoz csábítsák az európai munkáskezeket. A délamerikai államok most akarják visszanyerni azt a bevándorlási helyzetet, melyet harminc év előtt vesztettek el az Egyesült Államok javára, amikor az európai kivándorlók egész tömege Észak felé fordult. A római kivándorlási konferencián az egyik délPrága, julius 8. A benzinpanama tárgyalásairól szóló ujságközlemények szerint Nejedly tanú kijelentette, hogy Soukup, a hírszerző Iroda főnöke ismételten fölszólította őt arra, hogy Adam vádlottnak provokáló levelet Írjon, amelynek válasza Adam bűnösségét kétségtelenül igazolja. Jellemző Soukup mentalitására, Nejedly vallomásának az a része, amelyben megemlíti, hogy Soukup felszólítását a következő szavakkal végezte: „meg vagyok győződve arról, hogy Adammal sikerülni fog a dolog. Baeran képviselőt hasonló provokáló levéllel juttattam a börtönbe. ugyanezen a módon vélem ugyanezt Adammal is elérhetni. Nejedly bizonyára részletezte volna vallomását Soukupnak a Baeran pörben viselt szerepéről, ha az elnök „ez nem tartozik ide“ megjegyzéssel félbe nem szakította volna. Azonban Nejedly eddigi vallomása is elegendő bizonyítéka annak, hogy Baeran provokáció áldozata volt s ez a körülmény az egész Baeranpört uj világításban mutatja meg. Hartl szenátor és társai ezzel kapcsolatosan az igazságügyminiszterhez a következő kérdést intézték: hajlandó-e. a miniszter ur Nejedly említett vallomása alapján klderitíetni, mennyiben igaz az, hogy Baeran képviselőt ez a pro1 vokáló levél juttatta börtönbe s amennyiben ez igaznak bizonyult, hajlandó-e a miniszter ur a Baeran pör ujrafölvételét elrendelni. A kerületi főnök úr szava „Cseh-szlovák* erkölcs, vagy a magyar emberek előtt tett ígéret nem kötelező. — Életkép a „demokrácia** és a „k onszolidáció** aranykorából — A P. M. H. eredeti tudósítása — Losonc, julius 6. A cseh-szlovákiai „cseh-szlovák“ közélet erkölcseire ismét egy jellemző adat merült föl Losoncon. Az eset középpontjában Petkó Kálmán volt kerületi főnök áll, akit a legutóbbi napokban helyeztek át a pozsonyi minisztérium közigazgatási ügyosztályába. Az eset előzménye pedig a volt kerületi főnöknek az a közismert határozata, amellyel az 1906 óta Losoncon adót fizető és ugyancsak 1906 óta Losoncon képviselőtestületi tagságot viselő Sörös Béla református lelkész községi illetőségét megsemmisítette. A minden törvényes jogi alapot nélkülöző jogfosztó határozat természetesen a közönség körében nagy felháborodást szült. A város polgársága a képviselőtestület utján ismételten tiltakozását fejezte ki a város közéletének egyik kimagasló vezető egyénisége elleni hivatalos üldözéssel szemben. A tiltakozások, ugylátszik, az eddig pártatlanságáról és tisztességes gondolkozásáról közismert Petkó Kálmán kerületi főnököt kellemetlenül érintették és néhány napra jobb belátásra is bírták. Erre enged következtetni az a tény, hogy Petkó Kálmán mintegy két hónappal ezelőtt találkozván D. Lajos dr.-ral, az egyik legtekintélyesebb losonci magyar ügyvéd irodavezetőjével, beszélgetés közben ráterelte a szót Sörös Béla megsemmisített képviselőtestületi tagságára és a leghatározottabban kijelentette, hogy abban az esetben, ha Losonc város képviselőtestülete ismét megállapítaná Sörös Bélának 1910. év előtti községi illetőségéi, ő mint kerületi főnök ezt az illetőséget megállapító városi határozatot megerősítené és egyúttal Sörös Béla illetőségének és képviselőtestületi tagságának megsemmisítése tárgyában hozott előbbi határozatot megsemmisítené. Petkó Kálmán ezt á kijelentését néhány nap múlva a magyar kisgazda, földmives és kisiparospárt losonci főtitkára előtt is szóról- szóra megismételte. Miután a városi képviselőtestület magyar tagjainak a kerületi főnök szavában sem okuk és sem joguk nem volt kételkedni, a legközelebbi képviselőtestületi ülésen Sörös Béla 1910 előtti községi illetőségét megállapító határozatot provokáltak. A túlnyomó nagy többséggel elfogadott határozatot az állami jegyző természetesen megfelebbezte és Petkó Kálmán kerületi főnök a felebbezés- nek helyt adott s a városi képviselőtestület határozatát megsemmisítette. A kerületi főnök ur tehát egy magyar ember ügyében magyar emberek előtt tett Ígéretét nem tartotta be. Szószegésével erkölcsi szegénységi bizonyitványt állított ki nemcsak önönmagáról, hanem arról a köz- igazgatási rendszerről is, amelyben vezető és előléptetések előtt álló ,yminta“-tisztvise- lők is a másodosztályú állampolgárokként kezelt nemzeti kisebbségekhez tartozókat üres, soha be nem váltandó Ígéretekkel ámítanak. Az adott szó szentségét a magyar ember az életénél is többre becsüli. A távozó kerületi főnök szószegése tehát méltó föl- liáborodást váltott ki a losonci magyarokból. Az eset a városi képviselőtestület legutóbbi ülésén jutott köztndomásra, amikor Novek- Béla, a városi polgári párt elnöke fölolvasta D. Lajos dr.-nak ez ügyben hozzá intézett levelét. Harc a Szent Maiimért Az albánok és jugoszlávok küzdelme egy kolostorért Albánia, julius 8. Az albánnak harc az eleme. Háború, forradalom, vérbosszú ontja a vért az albán földön. Különösen tavasszal lángol fel a virtus, mely mindig megtalálja az okot, hogy gyilkot használjon az embertársaival való érintkezésnél. Most a jugoszláv szomszédokkal akasz- kodtak össze s formális háború folyik a határon. A konfliktus oka a Szent Naum kolostor, melynek tulajdonjogát úgy a jugoszlávok, mint az albánok maguknak vitatják* A kolostort szent helynek tisztelik, eredeté* ről legenda kering a görbe hegyektől a mö« rolgó Adriáig. A monda szerint valamikor, évszázadok előtt egy őrült herceg bíinös szerelmével üldözte gyönyörű leányát. A leány menekült az apa elől s az Ochrida-tó partián felsőbb hatalmak megszabadították az őrült hercegtől. Ennek emlékére építtette a fiatal hercegnő a Szent Naum kolostort, melyben szerzetesek laknak és őrülteket őriznek. Az egész vidékről összeszedik az elmebetegeket s bezárják őket a kolostor falai közé. Nem orvosolják, nem ápolják az őrülteiíet, hanem hagyják őket szabadon ődöngeni, ha pedig dühöngésig fokozódik valamelyiknek betegsége, lefogják, megkötözik s köcellába zárják. A szerzetesek azt hiszik, hogy az elmebeteg embert az ördög vagy a boszorkány szállta meg s ráimádkozássai lehet megszabadítani a gonosz szellemtől. A szerzeteseknek nagy gazdaságuk van s legfőképpen marhatenyésztéssel foglalkoznak. Az őrülteknek csak tehéntejet adnak enni, a kolostor látogatóit azonban kappan- hussal és erős, édesborral traktLják. Ha vendég érkezik, megkonditják a kői )Stor harangját, kitárják a kaput s a látogatót a hajlongó szerzetesek fogadják, mig mögöttük az őrültek vad táncot járnak. Mikor pedig a vendég távozóban van, az őrültek visznek uíravalóul a csónakba kappanhust és bort. Újból megkondul a harang s a kapu bezárő- dik... Ezért a kolostorért áll a harc, mely nem egyszer véresre festi az Ochrida-tó vizét. A kolostor környékén mohamedánok laknak, akik ugyan nem vesznek részt a harcokban, de a két tűz között mégis legjobban vérez- nek. Száz és száz emb <Tet pusztul el a kolostor birtokáért, melynek falai között őrültek üvöltöznek és szerzetesek imádkoznak. ,0 smü gvBfá&e&mni&iniSz «e te éwtSetfeeefll fkM ffiJSBwa: asmnt vssü ftű&zmmSk 1 jFCtfa rva&B&TgGEn? te SLtm-gsaél konzorcium munkásokat keresett akkoriban a penszüvániai uii petróleumforrások megmunkálása számára. A munkaadó feltételei tetszettek a fiatalembernek és igy kétszáz más munkással elutazott Penszilvámába. A munka roppant nehéz volt. Az első héten huszsz dőlt ki, mert gyönge és munkához nem szokott teste ne,m bírta a nehézségeket. Vasárnap azonban megspórolt tiz dollárt varrt be kabátja bélésébe. Még négy hét — vigasztalta magát — és már a második hét sokkal könyebb volt és jobban birta a munkát. Teste megizmosodott és azonfelül egy bizonyos eddig nem érzett örömöt érzett, amely előbb alig hallhatóan, később azonban mind erőteljesebben hangzott fel benne. Hogy ez az öröm honnan jött, arról nem tudott magának számot adni. Mikor az ötödik hétnek vége volt és kezében tartotta a szükséges ötven doliárt, rövid szabadságra ment New-Yorkba. A revolver még ott feküdt a kirakatban s 5 habozás nélküli megvette. Aztán visszatért a petrólcu. ' r- rásokhoz. Két hétig akart még dolgozni, hogy a megspórolt összeggel még néhány -ép éjszakát szerezzen magának. Aztán főbe akarta magát lőni. Ö volt a legíáradhatatla- nabb, a legszorgalmasabb irrnd között és mos,t már teljesen megszokta a nehéz munkát. Mikor vége volt ennek a két hétnek is, az igazgatóság duplára emelte fizetését. Hir- •telcnéber ötven dollár készpénze volt tehát. J Ez tulajdonképpen elbeszélésein vége. Az a fiatalember, aki egészen a történetnek megfelelőien időközben megnősült, ma megelégedett, boldog ember és a legnagyobb amerikai petróleumforrások tulajdonosa. — És az a revolver, amely ott az asztalon háta mögött fekszik, ama revolver, amely önnek nagy szerencsét hozott, ön pedig az a fiatal öngyikosjelölt, aki ma öreg petrókumkirály, — fejezte be a betörő ironikusan. — Életem történetét mondtam el önnek fiatal barátom — felelte a jamkee. — Köszönöm önnek! Szivar és elbeszélés egyaránt jó volt és most tán mégis ideadná az öt dollárt. Az én revolverem csak tiz dollárba kerül. Adlja végre ide a pénzt! Ne lopjunk egymás idejét! — Feltétlenül öngyilkos akar lenni? — Feltétlenül! Nem mindenkinek van annyi szerencséje, mint magának. — Vállaljon nálam munkát. Segítségére akarok lenni. — Lehetetlen! Hosszú ut volna a pe~ trá'leuimh ercegségig. — Rendben van. A pénzt nem adom oda, de ha visszaadja az öt dollárt, odaadom magának ezt a revolvert. A betörő rögtön visszaadta a pénzt. A petróleumkirály egy darabig játszott a revolverrel és elgondolkodott: vagy eladja és az igy szerezett pénzzel valamit kezd, vagy tényleg öngyilkos lesz. Aztán a betörőhöz fordult és igy szólt: — ígérje meg nekem hogy értesíteni fog a történtekről bármit és kezdene. — Ezt megigérem önnek, miért ne teljesíteném kívánságát? — Tehát rendben van, — fogja- a revolvert és viszontlátásra! A petróleumkirály átadta neki a fegyvert és be akarta zárni a vasszekrényt, de ebben a pillanatban a betörő hír telem ugrással ott termett előtte: — Lelövöm, ha megmozdul! Jobbjában magasra emelt revolverrel a sarokba szorította az öreg embert és mialatt ez rémülten nézte a betörőt, nagy nyugalommal magához vette a szekrény tartalmát: nagymennyiségű készpénzt ós nagyérté'kü ékszert. Mikor evvel elkészült, kedélyesen nevetett és félvállról odaszólt: — Mégegyszer köszönöm segítségét. A revolvert elteszem emlékül. Emlékeztetni fog egy igazi emberbarátra. — Ezzel távozni készült, de a petróleumkirály hirtelen visszatartotta. — Kedves uram, ön rendkívül tetszik nekem! Egy ember, aki az én tanításomat olyan kitünően tudja alkalmazni, mint ön, született kereskedő, aki az élet minden helyzetében meg fogja állni helyét. Kezében tart most egy összeget, amellyel üzlettársammá fogadom. Ha úgy akarja együtt dolgozhatunk. — Adja ezt nekem Írásban és hitelesítesse az írást. A petróleumkirály titkárjának azonnal gépbe mondta a szerződést és elküldte őt hitelesítés végett a közjegyzőhöz. Mialatt visszatérésére vártak, megbeszélték a részletkérdéseket. Mikor a titkár a hitelesített szerződéssel belépett, a megegyezés teljes volt. — így, — állapította meg a betörő — ez rendben volna. — Felállt, lehúzta fejéről és álláról a parókát és az álszakáit és igy szólt: — Most, hogy az ön üzlettársa vagyok, leánya az én oldalomort nem fog szükséget szenvedni. Váltsa be tegnap adott szavát! A petróleumkirálynak elállt a szava. A fiatal magyar festő, Bányai Frigyes állt előtte és nevetett. — Hogy az ördögbe jött erre a gondolatra? — hebegte. — Ó, ez semmi különös, — felelte Fiigyes. Maud elmesélte nekem az ön életét. Evvel számoltam és a többi az én kombinációm volt. Hazárdjátékot játszottam a revolverrel. Elmehetek-e Maiidért? Félórával később az öreg petróleum- király áldását adta a fiatal párnak. — Lemondunk az üzletben való részesedésről, ugyebár Maud? — nevetett Frigyes. Mi művészek maradunk. — Azok maradhadtok most már! — morogta a petróleumkirály, hiszen most már Maud tényleg nem fog nélkülözni. Aztán maga is nagyot nevetett a fiatalok eredeti ötletén. 3
