Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)

1924-07-09 / 153. (601.) szám

Szerda, julius 9. Ki csinált politikát a rnsziaszkói második magyar ginmázium ügyéből ? A szicáktoinoK ráták igaztalan támadása Korláth dr. képviselő ellen Ungvár, julius 8. , (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A második magyar gimnázium ügye, mint is­meretes, a kormány soviniszta elemeinek magatartásán kátyúba jutott. Ez a kizáróla­gosan kulturális ügyünk a választások alatt különösen a szociáldemokrata párt kezében közönséges kortes eszközzé alacsony adott. Korláth Endre dr., mint a ruszinsz'kói ős­lakosság egyik képviselője az uj tanítási éiv bekövetkezése előtt, szükségesnek tartotta lépéseket tenni a gimnázium kieszközlése tárgyában. Ez nemcsak joga volt, de válasz­tóival szemben való kötelessége is. Korláth azonban nem elégedett meg ennyivel, hankm figyelmeztette a szociáldemokrata párt kép­viselőijét, Necast, hogy a kortesigérétként politikai eszközzé sülyesztett magyar gimná­zium ügyében tegye meg ő is a szükséges lépéseket. A szociáldemokraták képviselője állító­lag tett is lépéseket, de — mint a későbbi mosakodásból megtudtuk —■ a cseh nemzeti szocialisták elgáncsolták azt, lévén a két koalíciós párt kutya-mocska barátságban. Ennek az clgáncsolásnak aztán az lett a kö­vetkezménye. hogy Markovics, az iskola­ügyi miniszter helyettese „nagyjából érdek­lődött a helyi viszonyokkal ismerős szemé­lyek révén a kérdésről" és „egyelőre* csak annyit mondhatott, hogy „kár volt annyira elpolltizálni ezt a kérdést". A ípffniszter e bi­zalmas kijelentése úgy látszik a szociálde­mokraták fülébe is eljutott és nosza rajttá, fel­fedezték azt a kiutat, melyen keresztül a kor te se Ígéret teljesítése elől kit érhetnek. Ungváron megjelenő hivatalos lapjuk­ban hasábokra menő közleményben bizonyít­gatják, hogy az egész ügyet Korláth dr. poli­tizálta el és azzal a nevetséges állítással di­csekszenek, hogy ha Korlátti „bele nem szó­lott volna az ügybe", a szociáldemokraták tálcán szállították volna a ruszinszkói ma-* gyarságnak a második magyar gimnáziumot. A szociádemokraták ezen állítása közönséges kitérés a kortesigéret teljesítése elől, mert pontról pontra bizonyítható az, hogy éppen a ruszinszkói ellenzéki magyar pártok fél­tették legjobban e kulturális ügyünket attól, hogy a politika fertőjébe kerüljön. Ennek tudható be, hogy a magyar gimnáziuméit öt éve küzdő kevesek sohasem a magyar pár­tok cégére alatt, hanem az őslakosság meg- bizottaii'ból alakult uigynvezeít „gimnáziumi bizottság" keretében működtek, amely bi­zottságnak Korláth dr. sohasem volt tagja és még ma sem az. Azt a vádat tehát, hogy a magyar .gim­názium ügyéből a ruszinszkói magyar pártok csináltak politikát, kereken visszautasítjuk. Éppen az ellenzéki magyar pártok őrködtek azon, hogy a gimnázium ügye maradjon meg kulturális ügynek. Bünül rőiják fel a szociáldemokraták Korláthnak, hogy ebben az ügyben ő interve­niált. Ezt a józan felfogás szerint megtehette, mert hiszen a ruszinszkói őslakosságot ép­pen úgy, de még nagyobb mértékben képvi­seli, mint Necas. Ma a szociáldemokraták is csak képviselőjük utján tudnak a kormánnyal tárgyalásokba bocsátkozni, miért ne tehetnék meg azt az ellenzéki magyar pártok? Kifogásolja az említett lop azt a hangot is, ahogyan Korláth ebben az ügyben tár­gyalt. Hát kegyet kért Korláth a nekünk fe­lelős kormánytól, vagy jogos igényeink ki­elégítését? fiát csupán a „hangtól" függ egy- egv fontos kulturális, vagy közgazdasági ügy sikere? Lehet egy kormány politikáját érzel­mi és hiúsági momentumokra alapozni? Nemde a Korláth ellen indított gúnyos támadás csak arra volt jó, hogy a hiszékeny közvélemény előtt a ruszinszkói magyarsága eddig egyetlen képviselőjének szerepét ne­vetségessé tegye! Mindettől eltekintve azonban még ezek után is hangoztatjuk, hogy: a miagyar gim­názium kivívását örömei vesszük, bárkitől is eredijen annak megszerzőrse. Éppé úgy, mint örrömmel üdvözölnök azt a felső ipariskolát is, amit a szociáldemokraták a veszett fejsze nyeleként a gimnázium fejében beígérnek. A gimnáziumihoz való jogunkról nem módunk le, naert azt nem a kormány kegyosztogató kedvétől tesszük függővé, de amellett a. fel­ső ipariskolát is szívesen látjuk. Mi azonban nagyon jól tudjuk, hogy mennyit érnek a szociáldemokraták ígéretei, melyek mind miagukon viselik a politikai kör­te sfoig ás jellegzetességeit és éppen azért még egyszer kérdezzük: mi lesz a ruszinszkói második magyar gimnáziummal? Nem en­gedjük ugyanis, hogy Necas az említett lap cikkében lefektetett hamis beállítással elhá­rítsa magától legfontosabb k.ortesigéretének teljesitési kötéleze ttségét. k mai olasz politika a falóság iiftrcücii Dino Grandi belügyi államtitkár nyilatkozott m unkatársunk előtt a fascizmus uj programjáról A P. M. H. olaszországi munkatársának jelentése Milánó, julius 8. Az olasz egyesült szocialista pártok ,,leader“-je, Filippo Túrád egyik legutóbbi, a meggyilkolt barátot méltató beszédében eze­ket mondotta: Giacomo Matteotti meggyilko­lása egy uj éra kezdetét jelenti az olasz po­litikában. Valóban ezzel a pár szóval lelhet jelle­mezni azt az uj helyzetet, melyet a legutóbbi zavaró események eredményeztek. Akár mesterségesen, akár tájékozatlanság következtében, de a külföldön ezekről az ese­ményekről egyszerűen badarságokat írtak össze. Mussolini és kormánya minden kétsé­gen kívül távol áll mindattól, amit egy pár. a bizalommal visszaélő érdemtelen, a fascisimrs árnyékában kovácsolt akár kicsinyesen ön­ző, akár pedig terhelten vétkes célok kielégí­tésére. Leszögezni ezt a tényt és ugyanek­kor a fascizmus bukásáról beszélni: legalább is más, de megint csak aljason önző szem­pont kielégítése. Legalább is a kép, amelyet az eseményt a végtelenségig kiaknázni akaró ellenzéki pártok nyújtanak, nem kevésbé szomorú, mint az a háttér, amely mögött a „Corriere Ita!íiano"-t pénzelő kezek dolgoznak, akik .már régóta 'keresik a módot, hogy hogyan lehetne a fascizmust Ihátba döfni. Ezek a ke­zek találhattak pénzért mindent, embert és eszközöket! A szabad.'kőmívesség, amelyet nyíltan vádolnak az esettel kapcsolatban, itt egyben a bankokrácia is. Téved az, -aki itt egy poli­tikai gyilkosságról beszél. Sokkal messzebb­re nyúlnak a gyökerek és erősen üzleti jelle­gük van. Mindenesetre lecke volt ta fascizmus ré­szére! Ezt eltagadni azonos volna azzal, hogy csak pártpolitikát szolgálunk, avagy struccpolitikát csinálunk. A közvélemény egyszerűen fellázadt az erőszak ténye előtt és a törvénytelenségek ideje lejárt! így tör­téneti példát adva arról, hogy a morál a nagy tömegek érzelmein épül föl és hogy a törvé­nyek mégis csak alapkövei az emberi társa­dalomnak. A kormány feje kénytelen volt belátni, hogy a szélsőségesen szavalok ma­gát az intézményt fenyegetik é$ tönkretehe­tik mindazt, amit keserves küzdelmek árán ért el egy vasakarat 1919 óta a mai napig. Mussolini kétségtelenül államférfiul gé­nié, aki ezt azonnal megérezte, egy pillanatig sem habozott cselekedni. 'Nagyon csalódtak a külföldön azok, akik Olaszország talpraállitójának lefürészelésére spekuláltak. Az irigység és káröröm soha még nem nyújtottak egymásnak ilyen vilá­gosan kezet, mint ez alkalommal. Ma a Matteotti eset értelmi .szerzői és az orgyilkosok börtönben vannak cgytől-egyig, mindaz, akinek valami távoli köze is volt a dologihoz, ha mindjárt morális felelősség tormájában is, elhagyta helyét. A milícia a hadsereg kötelékébe kerül. A kormányt kiváló képességű és liberálisan, avagy legalább is mérsékelten fascistául gondolkodó személyek belépése révén újjá gyúrták, egyszóval azonnal megindult a kiválasztás, az elkülöní­tés, a tisztogatás munkálja, emberek és mü­veiknek elemzése, amelyek egy benső rend kiinduló pontjai. 'Egy rövid időre a közeli nagy vihar elő­szele volt a levegőben és minden skrupulus nélküli ellenzéki emberek máris a káoszban reméltek halászhatni, ma taz élet ritmusa megint normális, a pulzus nem lázas és a bi­zalom a kormány feje iránt az, ami mindig volt, amióta az embereik a saját jó nyugal­mukon érezhették, hogy mit jelent az biztos kéz vezette kormányrúd mögött ülni. Mindenesetre iaz ellenzék erősbödött, mondjuk súlyban is. De ugyanekkor mindaz, akit a fascizmus kis piszkos önző anyagi ér­dekeiben érintett és aki hallgatott, mert félt, most egyszerre felemelte a fejét és kiabál, káromolva a kormányt és annak fejét. Ez volt az összkórus, amit a külföld egy­séges felzúdulásnak nevez. Ezek az elemek vissza fognak térni az árnyékba. És ma katasztrófáiig következményekről nevetséges volna beszélni is. A kormány mögött kompakt többség van úgy a szená­tusban, mint a kamarában. Az ország át van itatva egy energiában gazdag fiatal párttól( amely elsősorban is az ország tialpraállitásá- val dicsekedhetik. És végül ez a véleménye az ország koronás fejének is. Nem lehet tehát meglepetésekről beszélni és ez ma csak ká­véházi fecsegőlk témája. Mindennek, amit itt irok, megerősítéséül legyen szabad egy interjút közölnöm. Dino Grandi, a képviselőház volt alelnöke, ma belügyminisztériumi államtitkár, a követke­zőket volt szives az Önök tudósítója előtt kijelenteni: — A fascista párt szervezete alapjában átgyurandó. Szükség van egy nemcsak a lényeget, hanem a párt működését is fel­ölelő uj programra. Egy közelmúlt forrada­lom, akarva, nem akarva örökségeket hagy maga után, amelyekének el kell tűnniük. Egy ilyen munkát azonban nem lehet sem egy napon, sem egy hónapon belül keresz­tül vinni. — Mussolini, aki ebben a szomorú ese­ményben az egyetlen igazi elárult, el van tökélve arra, hogy ezt a programot ke­resztül viszi. Az elmúlt 20 hónap alatt jóval nagyobb programot vitt keresztül és ha ez az ország a fascista teremtő muka csi­nálta utón mint gyógyuló beteg járni kez­dett, az elmúlt napok szomorú eseménye nem más, mint egy pillanatnyi megállás az utón, amely egyenes és előre vezet. Min­denesetre pülanatnyilag zavaróan hatottak az események, hiszen éppen a legszebb op­timizmus töltötte el a kedélyeket. De a mi életünk küzdelem volt mindig és ha most eddig elbújt elemek ütik fel fejüket és fél­reverik a harangokat, hogy az országot egy hisztérikus lázba kergessék, úgy erre is e! fog jönni rövidesen a reakció. — Ön ama lap utján, amelyet képvi­sel, csak adjon kifejezést annak, hogy mi itt nagyon jól tudjuk, hogy a külföld nagy része szívesen olvasná a fascizmus és egyben az ország pusztulását is, dekát ez­zel a csemegével sajnos ma nem szolgál­hatunk. Ellenben tovább fogjuk folytatni azt a munkát, amely a mi megerősödé­sünkre vezet és amelyben a kormány feje mögé sorakozunk egyenes csatasorban. , — Mindeneseire a józan ész a külföl­dön is megtalálja magái, amint erre példát adott a svájci parlament, valamint a ma­gyar kamara dicsérendő korrekt magatar­tása. Nem szükséges, hogy egy közbecsült fér­fin szavaihoz bármit is hozzáfűzzek. Ez ma a nagy olasz tömegek véleménye, akarata és érzülete. Corrado Rossi. €9 Ot embert olt meg a vonat Bayreuíh, julius 8. Tegnap este a saazi lövészünnepről Bayreuth felé tartó automobil, melyben hat utas ült, Röhrensee állomásnál a robogó vonattal összefutott, öt ember rög­tön meghalt, a soíför és egy asszony súlyo­san megsebesültek. Az automobilt a vonat hatvan méternyire hurcolta maga előtt s tel­jesen pozdorjává törte. Motorverseny halállal és sebesülésekkel Hamburg, julius 8. A lüneburgi mótorke- rékpárklub országúti versenyén egy lübecki mótorvezető felbukott és nyomban meghalt. Utasa súlyos csonttörést szenvedett. Az egyik versenygép pedig Neumünsterben a tömeg közé szaladt és hat embert, köztük négyet életveszélyesen megsebesített. Tárcarovatunk: Csütörtök: URR IDA: Könnyek éjszakája (vers). — GREGORIÁN: Az uj MaCchiavelli. Szombat; SZEGEDY ISTVÁN: Szerelem. Vasárnap: MIKLÓS JENŐ: Dúdoló (vers). — SCHÖPFLIN ALADÁR: Vigyázz, ha jön a vonat! A revolver — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Neuhauer Pál. — Rendben van — mondotta a kövér pótról eiuimlk i rá iy egyke diviü arckife je zéssel, anélkül, hogy ránézett volna az előtte álló fiatalemberre — odaadom önnek leányomat, ha be tudja nekem bizonyítani, hogy segítsé­gem nélkül cl fogja tartani, Várjon! —- vágott közbe hirtelen, anélkül, hogy a fiatalember egy szót is szóit volna — érteim azalatt, hogy lányomat eltartja, azt hogy ő semmiben sem fog szükséget szenvedni és mindazt élvezi, amit vagy unom neki nyújt. Megértette? Mie­lőtt ezt be nem bizonyltja, beleegyezésemet nem nyeri cl. Bányai Frigyes a fiatal magyar festő, aki három hónapja lakott New-Yorkban és ott a képzőművészeti akadémián ismerkedett meg Maiiddal! a petrólcuimkirály leányával, szólni szeretett volna, A jankcc azonban magryoimott cg> gombot, az ajtó ki tófűit és Frigye t, akiivel; alig voJl ideje, hogy megha­joljon, egy szolga a szobák hosszú során át ki tessékelte. Mialatt kiment, önkéntelenül megjegyezte magának a petróleumkirályhoz vezető utat. Maud az akadémia bejáratánál várt reá. Elbeszéli te a lánynak az apával folytatott beszélgetést. — Mit fogaink most tenni? — kérdezte a leány az izgalom minden nyoma nélkül. — Kiskorú vagy, — felelte Frigyes — és igy nem csel ekedbe tesz apád akarata elle­nére. Akarsz velem szökni? — Ostobaság! — fellelte a leány. — Te állásodat veszted el és én örökségemet. — Akkor csak egy marad hátra — mon­dotta Frigyes határozottan. — — Együtt a halálba! — ironizált a leány. Európai atavizimius! Nieim divat Amerikáiban! — Egy marad hátra, — ismételte mo­solyogva a fin. Nem a halál, azt vigye el az ördög. — Tehát? — Hazárdjáték! # — Mit akarsz tenni? — Mondom, hazárdjáték. — De mondd meg mit teszel? Ti euró­paiak mind kissé bolondok vagytok! — Ne félj, — nevetett Frgiyes — és várj reáui itt holnap.- Rendben van! Ott perced később dtenkiózö ir árnyba ragadta ö*kCf magával a földalatti. Az audienciának vége volt. A petróleum- j király épp le akar szállni trónusáról, ami­kor hirtelen egy betörőt pillant meg az ajtó­ban. — Hogy merészelsz bejönni?! — kér­dezte a jamkee, ki annyira dbsodálkozott, hogy a félelmet elfelejtette, — Sok szobán át jöttem — felelte a be­törő és neheztelve tette hozzá, — nekem nincs egy szobám sem. — Átadom önt a rendőrségnek! — Mit használna ez? — Tehát mit akar tőlem? # — Tíz dollárt. — Kevesebbet nem fogad el? — Kizárt eset. — Úgy? Itt van öt és menjen a fenébe. Szolgám majd kikvséri. — Ne csöngessen! — mondta a betörő és szavaiban fenyegetés rezgett. Adja ide a hiányzó Öt dollárt és én távozom. — Mondja meg, miért van saiiksétge tíz dollárra? — Agyon fogóim magam lőni. Meguntam az életet és főbelövöm magam. Tíz dollárért revolvert akarok vásárolni. — Hány éves maga? — Huszonhat. De mi köze ennek a do­loghoz? — Szerelmi csalódás? — ön túlságosan ind! szk rét azért a tíz dollárért, amit még notn is adott ide. De rtmdhen van. felelek kérdésére: nem szcrél- .md csalódás az ók. A petróleumuk irály egy pillanatig elgon­dolkodott. aztán lassan oda ment a szemben- lévő falhoz, eltolt egy értékes olajfestményt, kinyitotta a mögötte rejtőző vasszekrényt és kivett belőle egy revolvert, amellyel visszatért a betörőhöz, leültette és meg­kínálta szivarral. — Elmondok önnek egy történetet, —; kezdette. — Negyven évvel ezelőtt egy sze­gény fiú jött ebbe a városba és munkát ke­resett. Meg akarta alapozni jövőjét, mert szeretett egy leányt, akit oly gyorsam, amint csak tehetséges lett volna, el akart venni feleségül. Gyakran történik az életiben, hogy hirtelen a világ miniden tömenése összees­küszik az ügyes ember ellen és igy történt ez ebben az esetiben is. A fiatalember nem talált munkát. A keresés olly soká tartott, amíg az ő meg a leány idegei meg voltak őrölve. A fiatalember jó házból származott s nem akart minden munkát elfogadni, ami kínálkozott. Közönséges munkait kaphatott volna eléget, de ez néni volt inyjérc. Rövid leszek. A leány más ember féle­sége lett. Ekkor az élet elvesztette számára minden értékét és elhatározta, hogy ennek a céltalan nyomornak véget vet és föbeíövi magát. Neki is szüksége lőtt volna egy re­volverre csak uigy. mint önnek, de az. ame­lyet meg akart vásárolni, drága volt., ötvem dollárt kértek el crte és ö fejébe vette, hogy pont ezt a revolvert fogja megvenni. Nem maradt más számára tehát hátra, mint elfo­gadni azt a munkát, amely kínálkozott. Egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom