Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)

1924-07-06 / 151. (599.) szám

Vasárnap, julius 6. Stockholmban is tűíj egyeztek a magyar kulcsosat Teles zky nyilatkozik a jegyzés nőm várt sikeréről . „ Budapest, július 5. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése.) A külföldi kölcsön jegyzésének si­keréről újabb táviratok számolnak be, ame­lyek a magyar fővárosban osztatlan örömet keltenek. Stockholmban raa kezdődőit meg a köl­csön jegyzése és máris túljegyezték. Teleszky János volt pénzügyminiszter, aki a magyar kormány megbízásából a kölcsön külföldi munkálatait végezte, ma Bécsbe ér­kezett, ahol újságíróknak nyilatkozatot adott. Ebben kijelentette, hogy a magyar kormány kél hónap alatt a köl­csön torén elérte azt, amihez Ausztriának másfél évre volt szüksége. A külföld érdeklődése és .a kölcsön sike­re büszke örömmel kell, hogy eltöltsön min­den magyar embert. A szanálási akciót a magyar közönségnek legalább is akkora ön­érzettel kell támogatnia, mint a külföld támo­gatta Magyarország újjáépítésének tervét. Nem szabad elcsüggedni az átmeneti nehéz­ségek miatt, amelyek a szilárd alapra való áttérés és a korona stabilizüSsának kísérő jelenségei. Teleszky egyébként ma délután megér­kezett Budapestre és úgy nyilatkozott a 8 órai Újság munkatársa előtt, hogy a a kölcsön teljes összegében való folyósí­tása a legközelebbi hetekben megtörténik. Az angol épltőmuíikások sztrájkot kezdtek London, julius 5. Az épitőmulikasok ma megkezdték e sztrájkot, jól 'Miét a vidéki munkaadók hajlandóknak mutatkoztak aö munkások bérköveteléseit teljesítem'. Amnesztia Spanyolországban Madrid, július 5. (Havas.) A király dekré­tumot adott ki, amelyben az 1921-ben a me- lillai események miatt, valamint a sajtó­ügyekben elítéltek amnesztiát kapnak. Jugoszláv - olasz hat árvilíongások Belgrád, julius 5. A jugoszláv közvéle­mény nagy izgalommal tárgyalja .a legutób­bi olasz-jugoszláv határincidenst, amelynek folyamán az olaszok két jugoszláv pénzügy­őrt lelőttek. A lapok követelik az olasz- jugoszláv határ gyors szabályozását, hogy a jövőben hasonló véres összeütközések elke­rülhetők legyenek. finom muzsikát, amelyet sohasem lehet elfe­ledni, amellyel sohasem lehet betelni... — Hát olyan nagyon szereti? Hát érde­mes igy sietni? Látja, én már ötvenéves is múltam, engem mégsem szeret így senki... Vagy éppen az a baj? Mit gondol, kislá­nyom? Föl akart szisszenni, mert hirtelen fekete vermet, majd vörös fényt látott, mintha ket­tétépnék a szemét. De kiáltani sem volt ideje, a drága, mély hang tovább duruzsolt és az a becéző, puha, könnyű kéz fáradhatatlanul si­mogatta a homlokát. — Hát megérdemli-e magát az a fiatal­ember? Ezt a sok bánatot, ezt a nagy sietést, ^ezt a sok szépséget, tavaszt, ifjúságot, hát mondja csak? Már állt a lábán, a szemén kötés volt. És a tanár hangja: — Szombaton délután jöjjön el, szép menyasszonyom, le fogjuk venni a kötést és a szeme szebb lesz, mint valaha volt... És búcsúzóul egy s tologatás az arcán. Kocsin ment haza, ahol nagy riadalom­mal fogadták. Micsoda hősiesség! Elment egyedül és megoperáltatta magát! Hát hon- nét vette a bátorságot ez a gyerek? ő csak hallgatott. Nem tűrt meg maga mellett senkit. Legkevésbbé Lacit. Azt elzavarta. Lefeküdt a szobájában és hallgatott. Hallgatta azt a meleg hangot, leányélctének első férfihang­ját, aki oly sokszor, oly szivhezszólón kér­dezte: Hát érdemes igy sietni? — Miért kér­dezte? Mit akar vele? Valóban szépnek ta­Egy rablógyilkos izgalmas üldözése ■ Budapest utcáin Revolverlovésekeí tett üldözőire — Szemző Gyula volt főispán fogda el a rablógyilkost Budapest, juhus 5. (Budapesti szerkesztőségünk tel efon je­lentése.) Ma délelőtt féltizenegy óra tájban egy jólöltözött férfiú, akit Dömötör József­nek hívnak, beállított a Gellért testvérek Ki­rály-utca 2. szám alatt lévő ékszerüzletébe és a hozzásiető Gellért Károly ékszerésztől azt kérte, hogy mutasson neki jegygyűrűket, mert holnap lesz az eljegyzése. Az ékszerész több jegygyűrűt mutatott Dömötörnek, majd más értékes ékszereket is a pultra helyezett. Amikor egyszer visszafordult, Dömötör vil­lámgyorsan kést rántott elő és többször egy­másután a mit sem sejtő ékszerész hátába döfte. Ezután összeszedte a pulton található ékszereket, zseb revágta és a Rózsa-utca felé kezdett szaladni. A több sebből vérző Gellert kivánszor- gott az utcára és segítségért kiáltozott. Csakhamar többen a futva menekülő Dömötör után iramodtak, aki azonban elő­rántotta revolverét és üldözőire egymás­után öt lövést adott le. A lövések szeren­csére nem találtak. Amikor Dömötör a füs­tölgő revolverrel a kezében végigrohant a Rózsa-utcán, senki sem mert útjába áTlni, még a rendőrök is kitértek előle. Dömötör végigrohant a Rózsa-utcán, majd az Izabella-utcába tért be. Elekor már az üldöző tömeg több száz főnyire szaporo­dott. Amikor Dömötör látta, hogy helyzete reménytelen, berohant az Izabella-utca 63. számú házba, magára zárta a kaput és ki­kiáltott, hogy mindenkit, aki belép, lelő. A tömeg nem is merte felnyitni a kaput. Pár perc nrtdva arra haladt autójával Szemző Gyula nyu­"aknázott főispán, aki érdeklődött a cso­portosulás oka felöl. Amikor hallotta, hogy nőről van szó és hogy senki sem merészei a házba behatolni, leszállt autójáról és fel­nyitotta a kaput. Ebben a pillanatban Dö­mötör a harmadik emeletre szaladt és neki­támaszkodott a korlátnak. Szemző elővette revolverét és követte Dömötört a harma­dik emeletre. Beszélgetésbe elegyedett vele és fölszólította, hogy adja meg magát. Amikor kísérlete eredménytelen maradt, azt mondta Dömötornek, hogy lölje főbe magát Dömötör ekkor kibökte, hogy nhics több golyó revolverében, amire Szemző az időközben utána siető detektivekkel együtt megrohanta és megkötözte. Dömötört beszállították a VI. kerületi kapitányságra. A kapu efött a tömeg Dömö­tört meg akarta lincselni és a rendőröknek nagy erőfeszítésébe került, hogy kimentsék a tömeg kezeiből. Dömötör a rendőrségen el­mondotta, hogy jelenleg is szolgálatban lévő folyamőr, a detektivek azonban megállapí­tották, hogy ez az állítása nem igaz, mert szökött fegyenc. Dömötör bevallotta, hogy tettestársa is van Kövesi Árpád folyamőr személyében. Gelfért Károly ékszerészt, aki fején és hátán öt súlyos sebből vérzett, beszállították a Rókus-kófházba, ahol nyomban megope- ráTták. Állapota súlyos és életbe ram áradásá­hoz alig van remény. A késő esti órákban kiderült, hogy Dö­mötörnek egy harmadik társa is volt Papp Rezső személyében, akit a rendőrség Dömö­tör másik bűntársával együtt szintén letar­tóztatott. Meghúzták a lélekharangot a világhírű velencei gondolák fölött A gondolások s a in ótorosok harca-—A P. M. H. udósitójáaak velencei levele — Velence, julius 5. Az, aki Velencében járt, most méltán megdöbbenhet, mert valami örökké felejthe­tetlen szépet ítél lassú, sorvasztó halálra a modern élet kegyetlen és kérlelhetetlen roha­nása: a gondolát. Az, aki nem volt még a tenger királynőjének csodálatos városában, csak a költőkről s forró regényekből ismeri ezeket a finomművű, karcsú vizi jármüveket, amelyek éppúgy hozzátartoznak a dogék büszke városához, mint a Márkus-tér csodá­ja, a lagúnák s a korai gótika remek templo­mai, a pompázó reneszánszépületek a Canale grandén. Csak ha gondolást láttál, hogy tud repülni, ritmusra csapva az evezővel, hogy kerül a legszűkebb kis lagúnán is, van fogal­mad arról, mi az a hajósmüvészet. Hogy az­tán a gondolás nemcsak hajós, de énekes, ha kell s úri gavallér, ha fehér ünnepi ruhában Velencébe szökő szerelmes párt visz, vagy bájos csirkefogó, ha pénzt vasal ki belőled, arról minek itt inni... Egy bizonyos: a gondola súlyos veszély­ben van. És sajátságos, most amikor Olasz­ország legtöbb városában a politikai esemé­nyek lobhantják lángra a forróvérű olaszo­kat, Velencében nincs tüntetés, a gyönyörű tereken nem hangzik el politikai szónoklat, itt is, ott is a gondolásak s a motorosok har­cát tárgyalják s a vitatkozókat fülelve hall­gatja a gyorsbeszédii angol házaspár, az ame­rikai bankár, a német tanár Baedeckerrel a kezében, mindenki, aki idejött ámulni, cso­dálkozni és főleg pénzt költeni a lagúnák s a gondolák városába... Addig, amig a motorosok csak luxusjár­müvek voltak, ha nem is szívesen, de csak elnézték az öreg gondolások. Egy öreg gon­dolásnak úgyis hiába magyaráznád, mi az előnye a berregő, rohanó mótoroscsónaknak, etvágja rögtön a szavadat azzal, hogy aki Velencében jár, az ne siessen, ne rohanjon. Különben is, ha a gondolás jól nekidöl a la­pátnak, hát alig hagyja el a berregő, katto­gó motoros. No aztán, hogy mi szép van ab­ban, ha a soffőr ott elől ül a keréknél.. • ezt persze össze se lehet hasonlítani azzal,’ ha a gondolás a hajó faránál állva csapja a vizet. Ez mind igaz... De a múlt héten a ma­gisztrátus mégis úgy intézkedett, hogy a motorosoknak megengedte a taxijá-natokat, amivel most már kenyérkérdéssé vált a mo­torosok s a gondolások harca. S ezt a küz­delmet csak az tudja elképzelni véres ko­molysággal, aki tudja, hogy Velencében se­hova se lehet gyalog menni, hacsak egy puska&övésnyi távolságra nem akarsz kerül­getni egy óra hosszat a szűk közökön, a majdnem összeérő házsorok alatt. Amikor az első motoros taxinap volt, a gondolásak jól megszervezve, csatasorban felvonultak a Canale grandén. Ott volt mind, mintegy varázsszóra s testvéri együttesben tiltakoztak a magisztrátus intézkedése ellen, hagy a gondolások töirténéllmii remijén meg- kondította a lélekharangot. A fekete, karcsú gondoláik a menyezetes kis szereiembuvók- kal, egészen elálltak a vizet a pályaudvarnál, ahol csak egy-két bátrabb halálraszánt mo­toros mert megjelenni. Persze volt mit hal- laniok. A fiatal gondolások a szidalmak özö­nével árasztották el őket, az öregebbek egé- iszien dérzékenyédtek. iám, ezt is meg kel­lett érni. Persze, minden csoda csak három napig tart. A gondolások kénytelen-kelletlen bele­törődnek a helyzetbe, csak a városi tanács győzze most már a deputációkat békiteni s a feliratokat elintézni, a tiltakozásokat iktat­ni. A motoros bizony berreg, kattog s most már jogosan, taxival fölszerelve, aki azonban Velencét, az örök szépségek városát akarja élvezni, az úgyis gondolával suhan a csodás házak alatt. Nem szólva a szerelmesekről, akiknek itt igazán nem sietős az ütjük. Boros Ferenc. A parlament nyári szünete. A petka tegnap elhatározta, hogy a nemzetgyűlés egyik háza sem fii össze júliusban. A petka határozatát közölték a képviselőház és a szenátus elnökségeivel. A képviselőiház a legközelebbi ülését szeptember elején tartja és szeptember folyamán elintézi a pénzügyi javaslatokat, valamint a szociális biztosítás­ról szóló javaslatot. Az őszi ülésszakot a költségvetési bizottság ülésezése fogja meignylitni. A bizottság a jövő évi költség- vistésről fog tanácskozni Fölemelik a föídmivelésügyi minisz­térium talajjaviíási alapját. A koalíciós pár­tok a szenátus tegnapi ülésén indítványt ter­jesztették elő, hogy a föídmivelésügyi mi­nisztérium talajjavítást alapját, amely 1928-ig maximálisan 15 millió koronával volt meg­határozva, emeljék fel, 3SIfnmdiswmmqp <s<8«S ésms.CB:<&»éB»íEsze&. mi& gi&i&xödliSz crazó/T. fs&zb'Sf <a OPMaugiit&ir tfengp «a wzRZZgsgmw&g «?röí<sSr«KSj? Hálta? Tesztelt neki? Mert néki..'. néki... bolondság. Azt sem tudja, milyen az arca. Elfelejtette megnézni. Másnap egyre azon töprengett, hogy mi­lyen lehet. Laci bekopogott hozzá a sötét szobába. Elküldte. Nem tudta hallani a hang­ját. ő milyen lehet? Magas? Alacsony? So­vány, vagy kövér? Hátha öreg? És hogy le­het, hogy hozzá nem siet senki? Nincs sen­kije? Hogy lehet az? Akinek ilyen hangja, ilyen keze van... Szombaton pontosan megjelent s ezúttal várakoznia sem kellett, — Na, mit gondol, szép menyasszonyom? Levegyük a kötést? így is férjhez lehet ám m enni... De közben már szépen lassan lefejtette a gézt. — Hát mát kapok, ha tiszta a szeme? Most nézett rá először, de most aztán mind a két szemével. És kiszaladt a száján: — Amit csak akar ... Nevetett. Komolyan. Szomorúan. — Egy csókot is? — Egy csókot is ... De csak álltak a nagy, fehér teremben, a csöndben, néztek egymásra, a tanár meg a menyasszony és egyik sem mozdult, egyik sem szólt egy szót sem. Csak álltak és néz­ték egymást. És ekkor bejött egy ápolónő és jelentett valamit egy betegről. A tanár lehaj­totta a fejét. — Elmehetek? — dadogta a leány. A tanár válla megrándult. Mosolygott; komolyan, szomorúan. Oda nyújtotta a kezét — Mikor lesz az esküvője? Elmenjek? — Jöjjön. Jöjjön! — és elszaladt, mert a zokogás már a fogainak iitődött. Másnap délben egy órakor, amikor visz- szatértek a templomból és a vendégek körül­állták a biiffés asztalokat, a lépcsőn lassan, elgondolkodva haladt föl a tanár. Kissé fé­nyesre kopott ferenejózsefében megállt a terem közepén és szomorúan mosolygott. Ott állt egyedül. Ilonka, aki az utolsó percig nem hitte, hogy el fog jönni, de dobogó szív­vel várta, hozzáröpült. — Köszönöm! Köszönöm... — és ráha­jolt a kezére. — Milyen szép maga, kislányom ... ó, most már asszonyom... De nékem csak az a fiatal leány marad, aki... hát hogy4 is hív­ják, mi a neve? Laci hozzájuk lépett. — Hát ez a vőlegény? — kérdezte és ■most valahogy megnyúlt az arca. Mintha egy hideg kéz összeszoritotta volna. És már bú­csúzott is. — Hát Isten vele, leánykám. És legyen .boldog, nagyon boldog. Mélyen meghajolt, megcsókolta a kezét és kisietett. Lassan jött, gyorsan ment. Ilonka egy lépést tett utána... szeretett volna futni, rohanni, a nyakába borulni, megmondani neki mindent, mindent, ó, még annál is többet... • a száján ott égett valami, valami, ami csak ! az övé, az övé egyedül ezen a buta nagy vi­lágon ... de a lába niem engedelmeskedtek, a szivének még nem tanult meg parancsolni a könny kibuggyant a szemén, szép. tiszta szemén, amelyet ő gyógyított meg. ö, egye­dül ... ajkai legörbüftek s mert nem volt a közelében más, csak a L^ci. az ő mellére szé­dült életének első fájdalmában s az ö vállán sirta el szófián nagy panaszát. — Mi bajod. Ilikém? — Semmi, semmi... De már nem haragudott rá. Már nem küldte el a férjét. Már jó volt, hogy itt van, hogy vele van. Ez a fájdalom erősebben hozzákötötte most, mint minden eddigi c.-ók és szétszakadt ábránd... 3 A román kilügyminiszier prágai utazása Bukarest, julius 5. (Rádió.) Dúca külügy­miniszter julius 8-án Prágába utazik. 1 MMMm lirifici g férfifehérnemű- és divaf-szalón Hj NcBC&afte&aS-utfcca 6. sxána X* (Az udvarban.) Mérték ufán készít férfhehérnemüf! i * ' * Óriási választék j a legizlésesebb divatcikkekben, legfinomabb = női- és férfiharisnyákban, nyakkendőkben, | >: zsebkendőkben stb. « Szolid árak! Előzékeny kiszolgálás! j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom