Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)

1924-07-06 / 151. (599.) szám

* Vasárnap, jalius 6. hanem csupán a ruszinszkói magyarságra vonatkozóan. A „koalíciós képviselők" politikai sike­reiül nagy hangon hirdetett kormányprogram tehát a ruszinszkói magyarságot nem érde­kelheti s igy az meg se tévessze. A leépítés kegyetlen politikája elleni védekezéshez még semmiféle eszköz nem áll rendelkezésünkre, de legyen az a tudatunk, hogy kulturális téren is siralomházban ülünk. Száraz árvácskák az életünk kertjéből 5zázegy kitépett oldal a magyar képviselők klubjának panaszkönyvéböl Prága, július 5. 7. CziUíing József komáromi halászmes- ter, akinek a nagyapja is halász volt, évtize­deken keresztül bérelte a kincstári vizek ha­lászati jogát A cseh-szlovák kincstár is za­vartalanul meghagyta a bérletben a múlt év tavaszáig. Ekkor kellett a bérleti szerződést megújítani, mely célból halászmesterünk be­terjesztette a szerződéseket, lefizette a bá­natpénzt s a félévi bérösszeget. Egy szép napon megjött az irás, hogy a bérletet egy cseh tisztviselő kapta meg. Czilling perelni akart. Igen ám, csakhogy a szerződést a po­zsonyi országos ka tonai főpa rancsmok sáigfhoz adta be s onnan nem tudta visszakapni. Pa­nasszal fordult a hadügyminiszterhez, aki annyit tett, hogy az ügy iratait felülvizsgálat céljából magához bekérte a pozsonyi főpa­rancsnokságtól. Egy félév előtt kérte. Máig sem küldte be azokat a pozsonyi katonai hatóság. Nyilván az „eb ura fakó" elv alap­ján figyelmen kívül hagyja a minszter ren­delkezését, sem a szerződést, sem a bánat­pénzt nem fizette vissza Czillingnek, akitől igy még a jogorvoslás lehetőségét is elveszi. Ez aztán a szép jogrend. 8. És ismét az „eb ura fakó" elv. — Jávor Margit az Ipolysági pénzügyigazgató- v-ság tisztviselőnője volt 1922 augusztusáig. Szeptemberben a pozsonyi vezérpénzügy- •igazgatóság kiadta az útját csupán azért, mert az illető hölgy magyar. Jávor Margit feiebbezett a pénzügymiszterhez, aki állásá­ba visszahelyezte. Csakhogy ez a visszahe­lyezést elrendelő irat megakadt Pozsonyban \s visszajöt Prágába. Innen mégegyszer meg­járta az utat Pozsonyba s megint vissza csak azért, mert a pénzügyminisztérium má­sodszor is jóváhagyta a visszavételt. Aiftint látható tehát, nem a pénzügyminiszter ren­delkezik a pénzügyigazgatósággal, hanem fordítva, mert: „eb ura fakó." 9. Horváth Simon százszázalékos hadi­rokkant, szeredi lakos trafikot kapott néhány ev előtt s minthogy akkor mág csak négy trafik volt a községben, jövedelme akkora [volt, hogy a rokkanínyugdijra nem volt rá­utalva. Késöfbb tizennégy trafikot állítottak fel a községben, mire ismét kérte a nyugdi­ját. Közben himnuszéneklésért vád alá he­lyezték, trafikját bezárták annak az ember­nek, aki két mankón vonszolja roncs testét s egy szót sem képes kimondani dadogás nélkül. Ez énekelte volna a himnuszt. Nyug- dijkérvénye persze eluíasittatott indokolás nélkül. Prágába jött s itt megtudta, hogy az a vád van ellene, hogy iszákos; ezt azonban •írásban nem kapta meg, hogy ne legyen T árcaro vatunk: Kedd: VÉRTESSY GYULA: A vadember. 'Szerda: NEUBAUER PÁL: A Krisztus-anodell. Csütörtök: URR IDA: Könnyek éjszakája (vers). — GREGORIÁN: Az uj Macchiavelli. Szombat: SZEGEDY ISTVÁN: Szerelem. (Vasárnap: MIKLÓS JENŐ: Dúdoló (vers). —• SOlíÖPFLIN ALADÁR: Vigyázz, ha jön a vonat! Akácvirág Mögöttem füst, lárma, dübörgés, Rohanó, tarka bábeli város. Tópart, csönd, lomb, hófehér akác: Lefkoímne! szomszéd, rokon, határos. Régen látott drága virágok, Megannyi mélán kondidó harang. Vérembe hulló Örök üzenet, Mélyzengésii túl világi hang. Gúnyból, ütésből, hahotából, jaj, mindéiig egyet tanultam. Lidérces fénnyel iár előttem, Futok előle tébolyulton . ,t. Hogy ezen a tipró világon A mi életünk gyatra semmi . . . Do ió ilyenkor idegenben Egy kis virágot megölelni, Ráborului halálos csókkal, Amellyel minden vágy Itllobban. Eggyé hullni vele az őszbe Ködös, fekete fájdalomban. •(Berlin, 1924.) ÜLVEDI LÁSZLÓ. módja a sérelem ellen jogorvoslással élni. Prágában idegrohamot kapott, hetekig feküdt az itteni rokkantai enhelyen; igazán csoda, hogy szimulánsnak nem tartották. A pozso­Csetnek, julius 5. Nyár havának harmatos reggele. Vissz­hangzó kattogással robog a vonat Rozsnyó­ról lefelé, a még árnyékba borait Sajóvölgy- ben. Kétoldalt erdőkoszoruzott titánok állnak őrt: a pelsőci és szilicei fensik sziklatornyai. A vonat egyhangú kattogását mélyen búgó hang töri át; férni a sugárzó reggeli égen napfénytől tündökölve száll a pozsonyi re­pülőjárat egyik gépe. A kelő nap sugarai egészen alulról érik. Úgy villog, fénylik a sugárözönben, mintha tiszta üvegből volna. Ez már a mai idők modern romantikája. Nyári reggel, virágos rétek s az égen a biz- tosszárnyu gépmadár ... Pelsőc már ébren van. Erős forgalmú, egyre fejlődő állomás. Rajta át közvetlen kocsik járnak Pozsonyig, Prágáig, Rácsig. Friss falaik újabb építkezéseket hirdetnek. Eleven élet, nyüzsgés, sokfelé induló vonatok közönsége. A sinpárok a fővonal mellől csen­des völgyekbe ágaznak. Velem is ilyen hall­gatag völgybe indul a csatlakozó vonat. S egy órán át nem látok egyebet, mint mosoly­gó, nyári pompában ébredő réteket, pipacsos vetést, patak fölé boruló szelíd füzest. Köz­ben csak két kis állomás. Messziről int már a régmúlt zordon szá­zadok mohába, patinába öltözött komor ta­nulja: a esetnek! Árpádokon templom és ha­talmas tornya. Falai csaknem feketék, hatal­masan felszökkenő arányaival büszkén uralja a szinte oltalomért köréje sereglő öreg háza­kat, a hallgatag, álmodó kúriákat. Mert eset­nek — az álmodó kúriák városa. Csak pár lépés az állomástól s máris gazdagon díszített homlokzatú s leeresztett zsalu-szemeikkel álmodni látszó nemesi kúriák lehelnek ma­gukból. A hajdan büszke, földi javakban dús­káló városkát, — csupa sokszázados család- fáju nemes família sasfészkét, — ma valami csodálatos, egészen különös élettelen élet nyi rokkanthivatal nemcsak, hogy nem vette pártfogásába ezt az embert, hanem még be­csületében is gázolt, ráfogva azt, hogy iszá­kos. lengi át. A címeres homlokzatokra bódultán borulnak reá a virágontó hársfák; a méhek zümmögése hangosabb, mint az utca mozgal­massága; a forró, tikkasztó nyári napfényen alig látni egy-két embert s az ide tévedt ide­gen úgy érzi magát, mintha egy láthatatlan ajtón át a múltba lépett volna, messze maga mögött hagyva a hajszolt, ideges, rohanó életfergeteget. öreg fahid a Csetnek-patak fölött. A parton szorgalmasan csattog a sulyok, asszo­nyok mosnak, — de sem énekszó, sem tere- fere nem haitik, mint máshol, mintha itt a beszéd is nehezebben esnék. Tovább: hall­gató házak. Lefüggönyözött ablakok, hőséget ontó falak. Van-e élet mögöttük? Semmi zaj; valami kopácsolás, becsapott ajtó, szekérzör­gés, kutyaugatás, — semmi, semmi abból a szokott kórusból, ami egy emberlakta fé­szek nappali életének kísérője. u Az első fordulónál valóságos kőből fara­gott ékszer: nemes arányú, gazdag diszükis kúria. Ablakait dús barökkcifrázatokkal ko­vácsolt rácsok borítják. Az oromfal közepén sallangos címer, kétoldalt domborművű év­szám beszél a nagy múltról: MDCCLXXXIII. A kapu mély boltívei alatt valaha Pletrich gróf bíboros hintója előtt toporzékoltak a hó­fehér paripák. Szemközt a kúriával gyönyö­rű, ódon szentháromság-szobor. A nemes gróf állíttatta, hogy kastélya emeleti ablaiká- ból mindig reá vethesse tekintetét, ha zakla­tott lelke égi malasztra vágyott. A szobor alakjai feketék, mohosak a nagy idők nyo­maitól, a faragott díszek omladoznak, sok­helyütt egész darabok váltak le, a talapzat öntött vasrácsa is düledezik. A hallgatag, álmodó városban szomorúan pusztul ez a kincs, pedig még menthető volna. Az utca másik feléről hársfaillat száll; ott is egy „régi ház" lezárt zsaluira hajlanak a virágfürtös ágak. Feljebb újra egy és min­den lépten egy Ormaikon büszke címerek, pailóshordó karok, rostélyos sisasok, előttük csend, bennük csend, kongó, hűvös folyosók, mély boltívek, az elvonult élet halk nesze­lése. Mintha mozdulni sem merne senki. Az ember önkéntelenül halkan lép, mintha félne, hogy felébreszt valakit Csipkerózsa álmából s olyan érzése van, mintha szentségtörés volna az ódon kapuk kilincseihez nyúlni, a nehezen csikorgó sarokvasat • megbolygatni évszázados nyugalmában. Ismerős házba nyitok be. Az ámbituson házőrző eb hever, hosszan elnyúlva a per­zselő napon. Amint a kapu bezárul mögöttem, a zajra a kutya bágyadtan felpislant, rám­néz s ernyedten hunyja le újra a szemeit Ugatni? Zajt csapni? Vagy éppen felugrani s a szokásos heves házőrzői formaságokkal fo­gadni az idegent? Azt lehet másutt, de nem itt, ebben a múltakból zsibbadt, különös vá­roskában. Kedves házigazdám — dereshaju Legény­ember, mélytekintetü sasszemekkel — mesél a jelenről. De jelen talán nincs is? Minden szál a múltba vezet. Ott volt minden szép, erő, 'hatalom, gazdagság. S ami még ma szép, az is onnan való, a régen lehanyatlott hősi múltban. Mikor Csebreknek tizenhárom fa­luja volt — közte Dobsiina is — mérhetetlen erdeje, földje, bányája. S az ősi városházán ott függött a gonosztevők elrettentetésere a hatalmas pallos, hogy megvillanjon olykor a város hóhérjának kezében, Róbert Károly király őfelségének enged elméből, aki pallos­jogot és országos vámmentességet adott ked­velt csetneki híveinek. Tichy Kálmán. A szociális biztosítás. A képviselőhöz saoiciá'ípohtiikaá bizottsága tegnapi ülésén folytatta a szociális biztosítási javaslat részletes vitáját A bizottság először a szo­ciális biztosítóintézetek közgyűlése által kiküldöttek hatásköréről szóló szakaszokról tanácskozott. E szakaszok fölötti szavazást későbbre halasztotta és átért szociális biztosí­tóintézetek elnökségéiről szóló szakaszokra. Itt élénk vita indult mieg, mélynek során a polgári pártok képviselői a munkások és a munkaadók paritásos képviselete mellett foglaltak álTálst, miig a szocialista képviselők azt a felfogást hangsúlyozták, hogy a szo­ciális intézmények igazgatását a munkás­ságnak kell ellátni. Winter előadó zárszava után a szavazást ebben a kérdésben is elha­lasztották' Szünet után a biztosítóintézetek igazgatójáról és tisztviselőiről szóló sza­kaszokat tárgyalták. Ezek a szakaszok úgy szólnak, hogy a központi szociális biztosító intézet elnöksége nevezi ki a vezető tiszt­viselőket. A szocialista képviselők ebben az intézkedésben a biztosító intézetek autonó­miájának a korlátozását látják, miért is tilta­koztak e szakasz ellen. A biztosító intézetek alapszabályairól szóló szakasz tárgyalása vita nélkül folyt le. Ezzel befejezték a javas­lat első részének tárgyalását. A bizottság ezután a második rész tárgyalására tért át A központi biztosítóintézettől! szóló szaka­szok tárgyalásánál a német képviselők azt kívánták, hogy egy központi intézet helyett többet létesítsenek. Az előadó a javaslat elutasítását ajánlotta. Ebben a kérdésben seirn Szavaztak. A bizottság legközelebbi ülését kedden tartja. Nacdonald nem akar ídlasztásoKa! London, jiüius 5. Macdonald Telesben tegnap beszédet tartott, amelyben kijelentet­te, hogy munkájának teljes meghiúsulását jelentené, ha nem sikerülne Európában újból békés atmoszférát teremtenie. Hivatkozással arra, hogy az alsóházban a kormányt a múlt napokban hetedszer szavazták le, a miniszterelnök a következőket mondotta: A kormány csak akkor fog visszalépni, ha való bán fontos kérdésben szavazzák le. Nem tartozik azok közé, akik számolnak azzal, hogy mihamarább uj választásokra kerül a sor. Véleménye szerint az ország nem kívánja az uj választásokat s a kormány semmi esetre sem teremt mesterségesen olyan helyzetet, amelyben uj választások szóba kerül­nének. * harmadik párfia Cleve?and, julius 5. A haladó politika pártjának ülésén Johnson elnök beszédet tartott, amely­ben a köztársasági pártot politikai marionettek élettelen gyülekezetének, a demokraták politikáját tehetetlen zavarnak s a kommunistákat a reakció eszközeinek nevezte, akik csupán a munkásmoz- igalotn megsemmisítésén dolgoznak. Johnson beszédében Lafoletíet ünnepelte, mint aki a nemzet­közi béke megőrzésének egyetlen biztosítéka s akit az Angliában és Franciaországban uraimon lévő haladó pártok bizalmát teljes mértékben élvezi. LafoJette a haladó politika pártjának kon­ferenciámhoz levelet intézett, amelyben bejelenti, hogy a párt által történt jelölését az elnök- választásokra chogadja. Véleménye szerint elérkezett az idő arra, hogy a régi pártoktól függetle­nül egy nj párt a legszélesebb néprétegeiket kielégítő politikáját érvényesítse. . a AA JLA >. AA AAAAAAAAAAAAA.AAAAAAA/ éAA AAA AAAAAAAAAAAaaa a A A A AAAA/.AAAft/ A menyasszony — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Földi Mihály. Az öregeiknek, legalább is a menyasz- szony szüleinek, semmi kifogásuk nem volt az ellen, hogy elhalasszák az esküvőt. Akár két három esztendővel. Addig talán fölbom- lik ez az egész hirtelen kerekedett házassági terv, Ilonka, a tizennyolcesztendős, tizenhat­nak látszó menyasszony lemond erről az alig kész fiatal ügyvédről, akihez véletlen, ma­kacs szeszéllyel ragaszkodik s kiválaszt egy hozzá illőbb, szebb, okosabb, érettebb, gaz­dagabb férfit. Aliért is kell már férjhez men­nie? Oly fiatal még... Alighogy kikerült az intézetből. Szinte azért Ígérte csak oda a ke­zét az első jött-mentaek, mert úgy érezte, hogy megsértették. Két éjszaka egymás után fönn akart maradni; szerette a táncot, elká- bitotta a fiatalemberek hódolata. Apja rá­szólt, hogy gyerek még, nem szabad együtt ; éjszakázni a „felnőttekkel". Gyerek — ö? | Hát majd megmutatja. Igen. Férjhez megy. ; Es Sebők Lacinak, akii tavaly lett ügyvéd, I igent mondott. Csak azért, mert szerencséje • volt elsőnek jelentkeznie. Most azután mégis csak úgy fordult a ' dolog, hogy abbamarad az egész házasság, j Nem, mintha a dacos menyasszony megoko­sodott volna. Nem. Inkább még nagyobb gyerek lett. Annyi történt csak, hogy három nappal az esküvő előtt, reggelre kelve, meg­fájdult a szeme. Amikor fölébredt csipkés fehér ágyában ezen a nevezetes csütörtök reggelen, alig tudta kinyitni a szemét. Már az este is égett, bizsergett, káprázott, de most aztán már úgy sajog, mintha tűvel szar­káinak. Mi történt? Kiugrott az ágyából, a tükréhez szaladt és sírva fakadt. Egy tűz volt a szeme. A bal. Megdagadt. Vörös lett, mint a cékla és duzzadt, mint egy uborka. Mi ez? Sirt és beszaladt az anyjához. Hát ez bizony egy árpa volt Igazi, szép, erős árpa. Nem nagy baj, de mégis csak baj. Árpa. Majd elmúlik. Elmúlik, az biztos. De lehet ilyen szemmel a templomba menni? Elhivatták a háziorvost, fölrendeltek még egy pár másikat is, mindegyik megnyugtatta az ingerült kis menyasszonyt: ne féljen, nincs nagy baj, egy hét alatt rendbejön. Nyoma sem marad, úgy meggyógyítják. De két nap alatt? Vasárnapig? Ez már nem áll a hatal­mukban. Hiába volt minden toporzékolás, sirás, düh. zsebkendőnek szaggatása, padlónak láb­bal verése, olyan orvos nem akadt, aki egy nap alatt el tudná fújni szeméről az árpút. Nincs? Nem lehet? Akkor pedig esküvő sem lesz! Ilyen szemmel 5 nem megy végig a násznép előtt! Az öregek ott hibázták cl a dolgot, hogy nem szomorkodtak eléggé ezen a harcias ki­jelentésen. Alig titkolták, hogy bánják is ők a halasztást. Sőt! Mosolyogtak. Majdnem örültek. Legalább is oly kedvesek lettek hozzá, arninők hosszú idő óta nem voltak. Csak Laci állt előtte néma kétségbeeséssel. Mi lesz? AAár az uj frakkját is haza hozta a szabó... Ez reggel volt. Az ebédhez hasztalan hívták Ilonkát, nem találták sehol a házban. Eltűnt. Megriadtak. Hová lett az a bolond gyerek? Csak nem...? A bolond gyerek ezalatt a klinikán ült s arra várt, hogy bejuthasson a szemészet hí­res tanárához. Ült az előszobában és vaco­gott a foga. Végül jött egy kedves nővér és bevezette a tanárhoz. Bevezette, mert tá- molygott. Zsebkendőjét a szemére szorította, szája nyiva tátongott a rémülettől. Kissé magához tért, amikor egy nyu­godt, mély férfihang megszólította: — Mi baj van, szép gyermekem? ... — Szótlanul megmutatta. — Hát ennyi az egész? ... Nincs semmi baj. Igen. ez is megnyugtatta. Egy hét... tiz nap ... boro­gatás ... Kenőcs ... ezen nem kell kétségbe­esni? Fölsirt. Az esküvő! Vasárnap! Meghal a szégyentől... ilyen csúf szemmel... — Hát olyan nagyon akarja, hogy szép legyen a szeme? Olyan nagyon szereti azt a boldog fiút? Észre sem vette, hogy egy asztalra fek­tetik. Eélálomhan érezte, hogy kellemes fo­lyadékkal öntözik a szemét és néhány finom, gyorskezii ember sürög-forog körülötte. Csak a tanár hangját hallotta, mini valami távoli. Az álmodó kúriák városa — A P. M. H. kiküldött tudó silójának első riportja —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom