Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)
1924-07-06 / 151. (599.) szám
Hol siklik ki? (g.) Prága, július 5. A checquersi találkozó irtán hangot adtunk annak a meggyőződés ünknek, hogy az európai politikának a legfontosabb és az elmúlt évek eseményeivel forrpontra hevített kérdései körül kialakult simavágánya kilátásai és a kibontakozás felé mutogató jelenségei legnagyobbrészt látszólagosak és időlegesek. Egy nagy történés bek öve tkezhető - sége előtti várakozás helyzete szakadt Európára, amelyben azonban az első pillanattól kezdve kétséges volt az, hogy a cselekvés vitalitása lebirja-e azokat a feltörő és eleven erőket, amelyek a konstruktív megoldás akadályaként tekinthetők. Egyszerűen formulázva, úgy fest a helyzet, amelyet a londoni konferencia előtt, mint a hiperoptimizmus levezetőjét kefl megrajzolnunk, hogy egyáltalában nem tekinthető bizonyosnak, hogy Herriot és Macdonald belpolitikai akadályokon keresztül érvényesíteni tudják a németekkel szemben konciliáns elveiket, a tegnapi nap eseményei megvilágították azt a helyzetet, hogy a legújabb amerikai politikának két szóvivője között alapvető kérdésekben is nézeteltérési szakadékok vannak s . végül egyáltalában nem várható teljes bizonyossággal az, hogy a német birodalmi gyűlés a törvényalkotás retortáján 'keresztülengedi azokat a szakértői javaslatokat, amelyekre ma mindenki úgy tekint, y. • ;f a jóvá te teli ingoványból kivezető száraz útra, mint az elkövetett béke föltámasztó igéjére. Mivel a politikában is mindennek van határa, egyszer elérkezhetik az angol munkáskormány is ahhoz a ponthoz, ahol az alsóházi leszavazásokat nem lehet többé konzekvenciák nélküli szimptomáknak tekinteni s ahol elbukhatik Macdonaldnak belpolitikai- lag amúgy, is bénult politikája s ezzel együtt a külpolitikailag szépen megformuMzott elve és szándéka. De amíg e tekintetben az angol politika nem mutat akciók .kezdeményezésére és nem árulja el, hogy hol és mikor követ- kezhetik be ez az előzményekből ítélve nem váratlan fordulat, addig a francia politikában már megnyilvánultak és minden bizonnyal egyre hevesebben fognak megnyilvánulni azok az erők, amelyek nem csak fékezően hathatnak Herriot akcióira, de komoly lebi- lincselést jelenthetnek a szabad mozgás számára. Hagyjuk Figyelmen kívül e pillanatban a •tegnapi eseményeiket, mert a diplomáciában a kimagyarázgatások simán szoktak lebonyolódni és nem lehetetlen, hogy a londoni konferencia meghívása körüli válságos hangulat nem volt más, mint a jó törekvések számára talán kellemetlen incidens, amely miatt azonban a londoni konferencia létét katasztrofális veszedelem nem fenyegetheti. Nem igy azonban a francia belpolitikai fronton, ahol az öt esztendő óta éberen politizáló Poincaré még most sem alszik. A német jegyzék, amely a katonai ellenőrzést föltétel nélkül elfogadta és a német kormánynak őszinte, vagy taktikai jószándéka a szakértői terv keresztülvitelével kapcsolatosan súlyos csapást mért a francia nacionalista tervekre, csapást, amelynek hatását Herriot érezheti meg. Nincs messze a szenátusnak az az ülése, amikor Japy szenátor a külpolitikai kérdések borsát fogja törni Herriot orra alá s állítólag a következő hét folyamán a francia kamarában is készül roham az uj francia kormány ellen, amelynek erejét ma senki sem tudhatja, de amely esetleg a lom doni konferencia felé is korbácsolhat veszedelmes hullámokat. Kihathat esetleg arra, hogy Herriot nem mehet kötetlen kézzel Londonba. Herriot ezzel szemben állítólag arra készül, hogy az eddigi francia jóvátételi politika parlamenti megvizsgálását fogja javasolni, dokumentálva, hogy az eddigi politikával le akar számolni. A helyzet tehát a francia politikában kezd kiéleződött lenni, de- nem csak ott feihozi el a kibontakozás tiszta egét az előrelátható események árnyéka, de a német politikában sincs biztosíték arra nézve, hogy Németország a szakértői tervvel kapcsolatos törvényes intézkedéseket simán és az antantnak tetsző formák között fogja megtenni. Noha még nincs tisztázva az a jogi kérdés, hogy a törvények elfogadásához kvalifikált többségre van-e föltétien szükség, az mégis bizonyos, hogy a jelenlegi pártviszonyok között a német kormány mindössze kétszáz- hatvanhárom szavazatot tud összehozni e törvények mellett, holott azok elfogadásához háromszáztizennégy szavazatra van szükség. Noha a franciák szeretnék, hogy a német kormány a szakértői javaslatokkal kapcsolatos törvényeket a londoni konferencia előtt hozza meg, ez valószínűen csak a londoni konferencia után fog megtörténni. A helyzet tehát úgy fest, hogy Londonig esetleg simán jut el a kibontakozáshoz vezető vonat s esetleg London után következik be a kisiklás, amire a konferenciák odiózus emlékei után mindig el lehetünk készülve. Angiia (sFrai€ü®r§iág sitiiéi dili? — Saját tudósítónktól — Paris, július 5. Amit előrelátó politikusok már hetekkel ezelőtt bizonyosra vettek, az ma szinte beigazolódó ttnak tekinthető. A londoni konferencia előkészületei a legrosz- szabb előjelek között folynak s a checquersi találkozás óta amúgy is feszült helyzet Anglia és Franciaország 'között végképp kiéleződött. Mint már tegnap megírtuk, a különben reményteljesen induló londoni konferencia előkészítő munkálataiba az első disszonáns hangot az angol kormány meghívója keverte. Ezt a meghívót Parisban nem nyújtották át hivatalosan a francia kormánynak, mivel — angol magyarázat szerint — Mac- donald Franciaországot is meghívó hatalomnak tekintette. Azonban a hivatalos meghívó programja a francia kormány egyetemes felfogása szerint Franciaország számára •elfogadhatatlan. Különösen hevesen támadják az angol program negyedik pontját, amely kimondja, hogy az antant a jövőben Németországgal szemben semmiféle szankciót nem alkalmazhat anélkül, hogy a hágai állandó nemzetközi bíróság döntését előzőleg meg ne hallgassák. A francia politikusok nagyon jól látják, hogy e pont végrehajtása a jóvátételi bizottság jogait majdnem a teljes tehetetlenségig nyirbálja meg. A londoni konferencia tehát egyik legalapvetőbb kérdésében Anglia és Franciaország szinte áthidalhatatlannak látszó ellentétével kezdődne meg. A francia sajtó állásfoglalása majdnem egyértelmű a konferencia gondolatának teljes elutasításával. A Maiin szerint, hacsak julius 16-áig Anglia és Franciaország nem jutnak közös platformra, úgy teljességgel fölösleges a londoni konferencián való részvétel, amely legfeljebb a két állam teljes politikai szakítását tárhatná a világ elé. A Journal megállapítja, hogy nem csupán diplomáciai inkorrektségről van szó; az angol program a checquersi találkozás eredményei; teljesen meghamisítja. Pertinax az Echo de Parisban azt á Hit ja, hogy Herriot ühecquers- ben lemondott cselekvési szabadságáról. Az Ere Nouvelle szerint továbbra is szükség van arra, hogy Németország mulasztásainak megállapítását a jóvátételi bizottságra bízzák s legfeljebb e döntés után jöhetne szóba egy más magasabb fórum. A jobboldali francia sajtó még nagyobb erővel folytatja az offenzivát a londoni konferencia ellen s ezt a kampányt egyben a Herriot elleni támadásokra is felhasználja. Herriot kényes helyzetében a kamara pénzügyi és külügyi bizottsága előtt felolvasta a checquersi tárgyalások jegyzőkönyvét s a legnyomatékosabban kijelentette, hogy cselekvési szabadságát minden irányban fen- tar tóttá. — Az angol program — mondotta Herriot — kizárólag az angol kormány álláspontját képviseli s ezt az álláspontot a francia kormány legkevésbé sem fogadja el. Egyben felolvasta a bizottság előtt azt a tiltakozó táviratot, amelyben nagyon udvariasan, de egyben nagyon nyomatékosan is csodálkozásának ad kifejezést afelett, hogy az angol kormány a konferencia programját a meghívóval egyidejűén nyújtotta át. Az angol külügyminisztérium sürgöny válaszában lojálisán megállapítja, hogy a program valóban csak az angol álláspontot képviseli s ezzel az incidens formailag megoldottnak tekinthető. Azonban a tárgyi nehézségek egyre veszedelmesebben nőnek s ha a konferencia megtartását nem is akadályozzák meg, a jóvátételi kérdés végleges megoldását ismét bizonytalan távolságba tolták ki. A francia szenátus kedden megtartandó ülésén, amelyen az ellenzék vezérszónoka Poincaré lesz, igen nagyjelentőségű nyilatkozatokat várnak. Pesszimista az angol közvélemény London, julius 5. A Reuter-ügynökség félhivatalos jelentése szerint angol diplomáciai körökben nagy meglepetéssel fogadták a francia sajtó ellenséges magatartását a londoni konferenciával, szemben. Az az optimista hangulat, amellyel Angliában a londoni konferencia előkészítési munkálatait kísérték, egyre inkább tiinedezik és a helyzet pesszimista megítélésének ad helyet. Az angol sajtó egyértelműen hangsúlyozza, hogy az angol program nem óhajt beavatkozni a jóvftételj bizottság tevékenységébe, azonban a Dawes-bizotíság szakértői jelentésének végrehajtására uj eszközöket kell teremteni, mivel erre a jóvátételi bizottság már nem illetékes. A londoni konferencia csak feltételes határozatokat hozhat Berlin, julius 5. Stresemann külügyminiszter tegnap a kommunisták és a szélső jobboldaliak kivételével valamennyi parlamenti párt vezetőjét közös megbeszélésre hivia egybe. A Deutsche Allgemeine Zeitung szerint a pártközi értekezleten megállapították, hogy a londoni konferencia előtt technikai okoból lehetetlen a birodalmi gyűlésen letárgyalni a szakértői bizottság jelentésének végrehajtási módozatait, mivel az egyes bizottságok munkájukat nem tudták idejében elvégezni. A Vorv/arfs szerint parlamenti körökben számolnak azzal, hogy a birodalmi gyűlést csak julius 28-án hívják egybe s igy a londoni konferencia csupán föltételes határozatokat hozhat, amelyek Németországra vonatkozóan csak akkor lépnek életbe, ha a törvényeket a birodalmi gyűlés elfogadja. „Leépítés" (rp.) Ungvár, julius 5. A prágai kormány szótárában igen divatossá lett ez a szó: leépítés. Az évszázadokon át életképessé fejlődött Szlovenszkót és Ruszinszkót a prágai kormány csak úgy tudja beilleszteni a mai áüamkeretbe, ha a „leépítés" élvét minden vonalon keresztülviszi. Erre elsősorban ipari téren van szüksége a kormánynak, mert Szlovenszkó és Ruszinszikó eléggé fejlett és a népnek kenyeret adó gyár- és kisipara már eleve veszélyeztette a csehországi ipar életképességét. A segítés módjai közül1 ia prágai kormány nem azt választotta, amely uj piacok keresését teszi szükségessé, de a sokkal ■kényelmesebbet: a leépítést. Az ipari téren való leépítés munkája Ru- szinszkóban máris katasztrófáiis helyzetet teremtett. Az üzemeiket beszüntetett gyárak körül a lakosság ezrei tengenek kenyér nélkül és termelik az elégedetlenség veszedek mas bcilusaát. A prágai kormány azonban az ipari leépítéssel nem elégszik meg. „Ru- szinszkót előbb koldussá . . . stb." jelszóval a régi osztrák kamarilla „dicső" törekvéseit sajátítja el és ma már nyíltan hirdeti, hogy kulturális téren is a leépítés módszeréhez folyamodik. A kormány e törekvését abból a nyilatkozatból tudtuk meg, melyet Markoviéi! uni- fíkádiós miniszter, mint JBechyne iskölaügyt minis -kqí ’p.Iyectese tett az ungvári magyar gimnázium ügyében, amikor azt mondotta, hogy: „— A kormánynak az a célja, hogy a szellemi proletariátusnak a növekedését megakadályozza s ezért nemcsak uj középiskolákat nem létesít, hanem a régieket is beszünteti nemzeti különbség nélkül." A prágai kormánynak tehát -legrejtettebb célja közé tartozik a ruszánszkói kultúra leépítése 'is. Mi, magyarok ezt elsősorban magunkra vonatkoztatjuk, mert azon kifejezés felett, hogy: „nemzeti különbség nélkül", keserű mosollyal siklunk el. Tudjuk nagyon jól, hogy ez a kormány tanügyi politikája fölötti általános felháborodás enyhítésére odavetett frázis, melynek jelentősége nincs. Igazolja ezt a minisztertanács junius 26-án tartott üléséből készült program, mely Ruszinszkó kulturális „kiépítése" terén messze hangzó terveket dob a közvéleménybe, mlint: a népiskolák építése, a polgári iskolák alapítása Bocskón, Szolyván és Körözmezőn, valamint gimnázium felállítása Huszton és egy gazdasági iskola megnyitása Munkácson. E program hallatára önkéntelenül is fölvetődik a kérdés, mikor mondott igazat a prágai kormány? Akikor-e, amikor a Markovics száján keresztül bizalmasán elárulta a kormánynak Ruszínszkóra vonatkozó kulturális terveit, vagy akkor-e, mikor az iskolák özönének ígérgetésével port hónt a ruszünszkói közvélemény szemébe. Az a benyomásunk, hogy a kormány a második esetben, amikor kiépítésről szól, nem mondott igazat, ami abból is kiviláglik, hogy a fent ismertetett minisztertanácsi határozat a ruszinszkói úgynevezett „koalíciós képviselők" (Necas, Gagatkó és Kam'inszky) memorandumára való feleletül készült. A „koalíciós képviselőknek" első gondjuk volt, hogy ez a minisztertanácsi (határozat a ruszinszkói orosz és magyar nyelvű kormány sajt óban napvilágot lásson és az minél szélesebb körben terjesztessék, pontosan az ungvári magyar gimnázium 'létesítésének megtagadása idején. Ez a ravasz politika azonban már nagyon átlátszóvá kopott Ruszinszkóban és nem fog akadni ember, még kevésbé politikus, kinek szemét ezzel az átlátszó holmival be lehesen kötni. A ruszinszkói magyarság ma már tisztában van azzal, hogy a „leépítés" elve nemcsak gazdasági téren kíván minél tökéletesebben érvényesülni, de kulturális téren is, azonban nem „nemzeti különbség nélkül", Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr.
