Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)
1924-07-04 / 149. (597.) szám
Péntek .július 4. Vissza Európába Irta: Dobay István dr., a P. M. H. amerikai munkatársa New-York, június A new-yorki Pensylivánia a világ egyik legnagyobb vasútállomása. Tekervényes alagutjainak hossza jó egy-két kilométert 'tesz !ki. Közvetlen ut vezet a föld, az állomás alól a még mélyebben fekvő subway, a földalatti expressekhez s a vele közvetlen összekötött Pensylvania szállodaóriáshoz. Amerikáiban ugyanis minden óriási, az épületek, az utcák, a vagyonok — s talán legnagyobb a minden képzeletet felülmúló reklám. Hogy mit költenek itt Amerikáiban hirdetésekre, két, közvetlen az érdekeltektől hallóét adattal illusztrálom. Clevelandiban megismerkedtem Mr. Sincére, tizenkét „óriási** áruház részvénytársaságának a vezér- igazgatójával. E nyáron Európába s meghívásomra Budapestre is ellátogat. Családjával érkezik, egyúttal azonban vásárlásokat is fog áruházai részére eszközölni. Két millió dollár értékű árut szánékozik Európából hazavinni. — Remélem magyar áru vásárlására is szánt ebből az összegből? — Ha találok áruházaimnak valót, kész örömmel. — Hímzés, csipke, magyar porcellán, sőt kitűnő magyar szőnyegeink vannak. Meg vagyok győződve, hogy szépet és olcsón fog nálunk vásárolhatni —- biztattam Sincere urat s most már majd csak háziipari szövetségünkön múljék, hogy igazán szépet, jót és főleg eleget tudjunk neki szállítani. — Tudja mit költünk évente reklámra? Egymilliók étszázezer dollárt! — jegyezte meg közbevetően amerikai barátom. A másik adatról Philadelphiában szereztem tudomást. A világ két legnagyobb lapjának, a két és fél millió (sajnálom, itt minden milliókban megy) példányban megjelenő Saturday Evening Post és a Ladies Home Journal szerkesztőivel kerültem kellemes és remélem majdan hasznos összeköttetésbe. Ha cikkem, melynek megírásával Mr. Barton Wood Currie szerkesztő máris megbízott, megfelelő hatást fog Amerikában kelteni, rendes munkatársa leszek a nagy Curtis cégnek. S ez saját önös érdekemen kívül a magyar érdekeknek is a javára fog válhatni, mert első Cikkem, melynek tárgyára és számos illusztrációjára nézve a szerkesztővel már is megállapodtunk, tisztára magyar vonatkozású lesz. Tárgyalásaink befejezése titán Mr. Currie tikára, Lavorence Melvint Conaut vezetése mellett nyomdapalotájuk helyiségét s az éppen működésben lévő gépóriásaikat mutatta meg nekem. Szédületes arányok. Termek és emeletek sora, melyeknek egyszerű bejárása közel két óra hosz- szat tartott. Nem is beszélve a munkások megszámlálhatatlan rajáról, hiszen két lapról van szó, melyeket egyenként két és fél millió pédányban, négy-öt színben, százötven-kétszáz oldalon s valamennyit a legfinomabb műnyomópapíron nyotfinak. S itt azután az üzleti részre terelődik a szó. — Egy oldal hirdetés egyszeri közlése, színes nyomással 12.000 dollár — magyarázta Mr. Conant. Az utolsó lapon, színes nyomásban azonban tizenötezer dollár az egyszeri hirdetés ára. Lapkiadó s nyomdász urak, tessék ezt cseh-szlovák, vagy éppen magyar koronában kiszámítani — s el nem ájulni! Térjünk azonban vissza cikkünk kiindulási pontjára: A Pensylvánia állomásra. Amerikai arányairól s arról a tökéletes rendről szeretnék megemlékezni, amely ebben a labirint ússz erű épüietiömegben uralkodik. Három hét előtt, még Clevelandban adtam fel New-York Pensilvánia rendeltetési címmel két nagy podgyászomat, úgynevezett „trunk“-ot. Három hét óta ott hevert a raktárban, sóik százezernyi koffer, láda és csomag között az én két csomagom is. Két nappal a hajó indulása előtt jelentkeztem csak feladóvevényeimmel podgyászom- ért. Biztonság okáért személyesen akartam átvenni s taxin az Aquitániára szállítani és Párásig elküldetni. Egy vasúti alkalmazott cl-, vezetett a kilométer hosszúságú raktárba. A falak mentén felsorakoztál ott gyönyörübb- nél-gyönyörübb bőrkoíferek közöt két-há- rom lépésnyi szélességű ut vezetett a termeken végig. Hosszú, keskeny csomagszállító gépkocsiba ültünk s hajrá! igy rohantunk tiz-tizenöt percig '3 világ legnagyobb kof- ferkiállitásán. Egyes fordulóknál kiszélesült az ut, itt tértek ki egymásnak a szembejövő gépek. Hatalmas betűk és sorszámok osztották részekre és szakaszokba az óriási iterü- tet, melyben játszva igazodott el ezekután vezetőm. Gondolkodás nélkül állapodott meg egy D. betűs csoport e’ött, néhány másodperc alatt kihaíásztn s kocsijába rakta podgyászomat és nyugodt biztonsággal rohant vissza a tekervényes kofferutcáík között a kijárat felé. Fél óra muliva a Cunard Line baggage mester-ének gondjaira bizva hűséges uti'tárNls, julius 2. A Száva mellett fut a vonat, amelyből visszapillantva a messzeíerjedő, Buda, vagy Pozsony fekvésére emlékeztető fővárosra, önkéntelenül egy triviális, de nagyon találó hasonlat jut eszeimbe: olyan ez a Belgrád, mint egy szép parvenu-asszony, aki lakkcipőhöz stoppolt harisnyát visel, a drága toalettje nem illik a termetéhez, a kalapja túlzsúfolt, az ékszerei rikítók. Az öt-hat-hét- emeietes paloták között jókora ferslógnál alig nagyobb viskók, a pazar éttermek, kávéházak, szállodák szomszédságában százával büzlemek az apró butikok. A Teraszija faburkolatról hegyes, éles, borzalmas kövezetekre 'kanyarog a mindig rohanó autó, az utcakeresztezéseknél álló gummibotós csendőr kézmozdulatokkal szabályozza a forgalmat, de a szerben kívül semniinő nyelven nem hall. Topcsiderig, Belgrád szegényes kirándulóhelyéig gyárak, parti raktárak, német jóvátételi faházak szirtes képe kisérik a vonatot, közben az elegáns, hosszú, ugyancsak Németországban készült villamosok csilingelnek, azután egy éles kanyarodó, erősen délnek fordulunk és zakatol a vonat, a vonat német lokomotivja és német vagonjai, Su- mádiába, Szerbia szivébe. Sumádia szószerinti fordiitásban erdő- vidéket jelent, de csak a vidék van már meg, az erdőket letarolták régen. Apró ligetek az alacsony dombok alján, keskeny csikókban a vetés mindenfelé, közben a búza- vagy kukoricatábla, közepén kiüti a fejét egy-egy merészebb trachitszikla. A sirmádiai nép egyedül arra büszke, hogy sumádiai (akár Magyarországon a somogyi, szegedi, vagy egri, a vazsme- g y e i e k r ő 1 nem is beszélve), egyébként kedves és a szó nemes értelmében demokratikus. A tábornok második osztályon utazik és minden állomáson leszáll, hogy valamit fogyasszon a „restótádja“ nem éppen hívogató söntésasztalánál. Paratyinon túl káprázni kezd a szemem: nini! itt valamilyen modem festő garázdáiPöstyén, julius 2. Az aukció második napján megcsappant az érdeklődők száma, ezzel szemben azonban jelentékenyen növekedett a vásárlókedv és az összeg, amit a második napnak árlejtése eredményezett, a tegnapinak háromszorosára becsülhető. Délután három órakor kerül az első tárgy kalapács alá és két rövid megszakítással este fég nyolcig folyik az aukció. Néhány jelentéktelen műtárgy kivételével elkészülnek a-z egész anyaggal. A kisebb tárgyaknál alig van darab, melyre nem jelentkezett volna vevő. A nagyértékii műtárgyaknál azonban megismétlődnek a tegnapi jelenetek. Ilyen hatalmas összegek felett kevés belföldi gyűjtő rendelkezik és a külföld gyéren van csak képviselve. A 240.000 koronára becsült, meglehetősen rossz karban levő fali kárpitra egyáltalában nem jelentkezik vevő, (a tegnapi darab 91.000 koronáért ment el) a 600.000 koronára becsült pedig 270.000 koronáért kelt el. Az aukció második napját újból XIX. századbeli festők munkáival nyitják meg. Már itt vonható párhuzam a tegnapi és a mai érdeklődés közt. Meixner semmitmondó képeiért tegnap legfeljebb 1200 koronát adtak, ma 2300 koronáig verik fel az áraikat. Az öreg mesterek alkotásait ezúttal is többen érdeklik. Liolard pasztellje (Mária Terézia portréja 20.000, Salamon von Ruisdael erdős tájképe 18.000 koronáért kelt el; Maulbertsch két bibliai tárgyú munkáját becsértéken felül 81.000 koronáért vásárolják meg. Pierre Mignard ismeretlen férfiját ábrázoló képét, az aukció anyagának egyik legértékesebb darabját Becker dir., Prága, veszi meg 150,000 koronáért, Guido Reni Am órát Moravetz 20.000 koronáért. A két hatalmas Snyders csendélet a pozsonyi múzeum tulajdonába kerül. A pozsonyiak 170.000 korona erejéig kaplak vásárlási engedélyt. A nívós Sny- dcrse'ken kívül egy ismeretlen XVIII. századbeli festő igen jó madonnáját, az óragyiijsaímat, azzal a megnyugtató érzéssel búcsúztam hotelvignettákkal teleragasztott! kofferjeimtől, hogy New-Yorktól Párisig mi gondom sem lesz többé velük. kodott, vörös a föld! Nem káprázat, tényleg vörösbe játszik a talaj, néhol egészen élénk- pírosan viiláglik elő a vetés alól: vasércek festik. Paratyintól délre vassal terhes a föld rnéhe, de nincs, aki kiaknázza. Az adók és a radikális kormány deflációs pénzügyi politikája nyomán támadt elképzelhetetlen pénzin- ség nyakát szegi minden vállalkozási kedvnek. Pedig ez az országrész még aránylag a legboldogabb, mert csaknem minden lakosa részesedett a jóvátételben, hiszen mindenki hadikárosult volt Valódi haszna azonban ebből csak a parasztnak volt, mert a kereskedőtől hadinyereség- és vagyonadó címén duplán visszaveszik, amint ezt egy valjevói kereskedő panaszolja. Az illető 1912-ben nyitott üzletet, azután elment a Balkánháboruba és becsukta az üzletét. A bukaresti béke után hazament, hogy 1914-ben újra bevonuljon. Amikor 1919 elején hazakerült, a boltját kifosztva találta, tehát teljes joggal kapott kártalanítást, ám alig rendezkedett be újra, jött az adó’kivetőbizo'ttság és minden bizonyíték és tiltakozás ellenére kiróttak rá az 1917. és 1918. évekre annyi hadinyereségadót, ami meghaladta a jóvátételi összeget. Viszont egészen természetes, hogy a valjevói szerb kereskedő hangos és lármás fellebbezésének egészen más az eredménye, miint a bácskai és torontáli magyar, vagy német polgár halk és félénk ellenkezésének. Élénk, barátkozó beszélgetés közt észre sem vesszük, hogy szemmelláthatóan nagyobb város eiőrészei közt járunk, csak amikor a régi, Vauban-féle erődítések mögül egy karcsú minaret szökik az égnek, a vonat csattogva robog a zugó Morava hidján, akkor riadunk föl: Nis'ben vagyunk, az ősi fővárosban. Nis a déli határa Suimádiának, itt kezdődik délre Macedónia, keletre és délkeletre pedig a folyton háborgatott bolgár határszél. Bátran mondhatjuk, hogy haditerületre lépünk, amikor Nis szabálytalan és kietlen, poros, hol térséggé szélesedő, hol meg sikátorrá szűkülő utcáin botorkálunk. íeménynek már kevésbé értékes darabját és a kerámiai anyagoknak jelentékeny részét szerzi meg a pozsonyi muzeum. Az óra, illetve kerámiai gyűjtemény legérlékesebb darabja (222, sz. kínai fayence, ülő japán figurával és francia bronzmunkával) 27.000 koronáért Odescalehii hercegnek tulajdonába kerül. Becker, Jarabek, Odescalchi herceg és a tulajdonosok egyike vásárol még értékes órákat. Falconet bronzamorettjeért Kohn pozsonyi régiségkereskedő (a bécsi Pollak és Wiinternitz cég megbízottja) verekszik Rrecs me/rrel, az egész anyagot megvásárló konzorcium egyik tagjával, 180.000 koronás árat ér el. Krecsmer, Prága, veszi meg. Miután Krecsmer maga is igen híres gyűjtemény tulajdonosa, lehetetten megállapítani, vájjon az általa megvásárolt számos műkinccsel saját gyűjteményét akarja gazdagítani, vagy pedig külföldi megbízásai vannak. Rysavy, a másik tulajdonos is licitál és veri fel az árakat. Vannak darabok, melyeket nem engednek potom áron elvesztegetni. A konzorcium tagjai megveszik igy a képek és bútorok egy részét. Mária Terézia szalonja 155.000. egy Boulle komód 35.000, egy üvegszekrény 36.000 és egy kabineti 22.000 koronáért Szunyogh E. Pál tulajdonába kerül. A porcellánokért ma is igen jó árakat fizettek. Mint tegnap, úgy ma is gyakran értékükön feliül vásárolják őket, Necas, Mayer dr., Rosenzweig, Jarabek, a pozsonyi muzeum és Odescalchi herceg szerzik meg az értékesebb darabokat. — Tiepolo szentképe 40.000, Rubens portréja 80.000 és Rigaud portréja 40.000 koronás árat ér el. Az aukció eredményeiből a következő konzekvenciát vonom le: Az aukciót meglehetősen kedvezőtlen időben rendezték, a válságos gazdasági helyzet és a frank rom’ás következményei sok gyűjtő vásárlóerejét bénitotláíc meg, a hely sem volt a legszerencsésebben megválasztva. A fürdőben üdülő betegeket nem érdeke-l te az aukció, nem is hiszem, hogy a kiállítás rendezői komolyan számítottak volna rájuk. Elsősorban Becs és Budapest gyűjtői és kereskedői jöttek tekintetbe, az aukció anyagából lehetett erre következtetni, de mind Bécs mind Budapest gyéren volt képviselve és keveset vásárolt. A kerámiai anyagot néhány színes, márkás darabbal kellett volna kiegészíteni, a bútorok sem biríak olyan beccsel, hogy csapatostul idecsőditették volna a külföldieket. Hiba volt végül, hogy a katalógus^ hoz mellékelt jegyzéken a műtárgyak tulma- gas becsértékét tüntették fel és csupán rövid megjegyzés utalt arra, hogy a becsértéknek egy harmada tesz a kikáltásj ár. Ez a körülmény riasztóan hatott és számos komoly érdeklődőt tartott vissza az aukción való megjelenéstől. Mindazonáltal köszönet és dicséret illeti: .a 'kiállítás és árlejtés rendezőit, főképpen a korrekten goidózó Polák doktort, a Ketetsz lovenszikói Muzeum igazgatóját, áttektethe- tetlen munkájukért s hóhapo'k fáradtságáért E. V. Törvény] avaslat a IdsMrtek bérletéről Prága, julius 3. A kormány tegnap a szenátus elé törvényjavaslatot terjesztett be a mezőgazdasági 'kisbéretekről. A javaslat értelmében a jövőben minden mezőgazdának jogában áll kisbirtakot bérelni, ha nincs 6 hektárnál nagyobb saját birtoka. A bérleti szerződés 3 év' tartamára fog szólni. A 30 hektárnál 'kisebb birtok tulajdonosait e törvény fogja megvédeni a kényszerbérbeadás ellen. A régi törvény eddig csak a 15 hektárnál kisebb birtokok tulajdonosait oltalmazza. Jogi személyek a fizikai, személyekkel egyenrangúak lesznek. A községeket, járásokat és az államot a törvény nem fogja oltalmazni A jarvaslat megokolása szerint a törvényre a mezőgazdasági viszonyok kevéssé stabilizált volta miatt van szükség. Azoknak a bérlőknek, akik 1921 és 1923 között az érvényben levő törvények alapján megújították a bérleti Viszonyt, ez a törvény lehetővé teszi, hogy a bérelt birtokot további három esztendőre bérelhessék. Javult a mimkapiac Prága, julius 3. A fémipar helyzete — amint azt a Prá- vo Lidu írja — az utóbbi időben állami szállítások és külföldi megrendelések következtében erősen javült. A nagy fémipari műhelyek főképpen a belföldi cukorgyárak számára készítenek gépeket és szállítanak vasúti kocsikat, valamint mozdonyokat az államvasutak részére. Erősen foglalkoztatják őket a romániai és bolgár megrendelések is. Az elektrotechnikai üzemeket főképpen belföldi megrendelések foglalkoztatják, míg az automobilkészitő gyárak külföldi megrendelésekre is dolgoznak. Sok helyütt két turnusban és akkordban végzik a munkát. A munkapiac helyzetének javulását nemcsak a munkanélküliek számának csökkenése, hanem az egyes üzemekben foglalkoztatott munkások számának növekedése is bizonyítja. A prágai szakszervezeti fémipari munkásközvetitő junius elején négy- százhatvankilenc munkanélkülit tartott nyitván, amig a munkanélküliek száma januárban fölülmúlta az ezret. A mezőgazdasági, különösen a britem és az északcsehországi mezőgazdasági gépgyárakban szintén erősen javult a helyzet E ü fi ffl§ A' H:H Október elejéig elnapolták a magyar nemzetgyűlést Budapest, julius 3. (Budapesti szerkesztőségünk t elei önjeié nté se.) Vicián föíszólalása után Meskó Zoltán indítványozta, hogy mivel a fővárosi választásokról szóló javaslatot rövid időn beiül nem tudják tető alá hozni a Ház október elejéig napolja el üléseit. A Ház többsége az in- diványt magáévá tette és üléseit október elejéig elnapolta. Az ülés délután négy órakor ért véget, mikor i-s az elnök a Ház tagjainak kellemes nyaralást káván1. Macdonald i 3m Iiisz a lőszereié* sikerében London, julius 3. • dsóházban kérdést intézték Macdonaldho vájjon nem lenne-e célszerű a fegyverig" megszűnte lése érdekében kölcsönös s léseket kölni, Macdonald kijelentette ; ; ;y nem hiszi azt, hogy ez a metódus beválna. Ahol még nincs vége a háborúnak A Szávától a déli Moraváig — A P. M. H. kiküldött tudósítójától — VI. A Pálffy-hagyaték aukcionálásának utolsó napja A P. M. H. kiküldött tudósit ójának jelentése 3
