Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)

1924-07-30 / 171. (619.) szám

így nem mehet tovább! (fi.) Prága, julius 29. Körmendy-Ékes Lajos és Paikovich Vik­tor képviselők esete, amellyel nem lehet elég­szer foglalkozni, perdöntő bizonyítékot szol­gáltatott arra nézve, hogy a kormány az il­letőségi ügy terén uralkodó káoszt rendsze­resen és tervszerűen arra használja ki, hogy minden politikai ellenfelét elnémítsa. A cseh­szlovák kormányzati rendszer a politikai perszekuciónak egy uj, a történelemben el­eddig ismeretlen módszerét találta ki, amely semmivel sem humánusabb, mint amilyen a feudális kor vagyonelkobzása, vagy szám­űzetés! rendszere volt. Nem szabad ugyanis megfeledkeznünk arról, hogy az illetőségi jog elkobzása mily végzetes hatást gyakorolhat az illető egyén exisztenciájára. Az, aki ma még joggal tartja magát idevaló államipolgárnak, holnap már azon veheti magát észre, hogy a kormány jóvoltából családjával együtt kenyértelenné és földönfutóvá vált és uj exisztenciát, uj életet kell kezdenie. A világért se gondol­juk, hogy ez a sors csak a politikusokat ér­heti és azokat, akik politikailag exponálják magukat. Nem! A kormány ugyanezt a mód­szert alkalmazza általában mindazok el­len. akik kényelmetlenek reá nézve ; wzt n módszert alkalmazta .akkor, amikor például a nyugdíjra jogosult tisztviselőket, azok özve­gyeit és árváit fosztotta meg az illetőségük­től, hogy a szerény nyugdijat ne legyen kénytelen részükre folyósítani. Ezt a mód­szert alkalmazta, amikor gyári alkalmazotta­kat, iparosokat és biztosítási intézetek tiszt­viselőit tette ki a himi határincidens alkal­mával. És ki tudja, hogy nem fogja-e egyszer ugyanazt a módszert alkalmazni, ha a nagy munkanélküliségre való tekintettel meg akar majd szabadulni a magyar munkásoktól?! A lateiner, az iparos, a kereskedő, a kistisztvi­selő, a munkás tehát egyaránt ki van téve a kormány kénye-kedvének és alig van a tárr sadalomnak olyan osztálya, amelyet az em­lített nagy veszély állandóan nem fenye­getne. Nem hisszük, hogy akadna Szlovenszkó- ban becsületesen gondolkodó ember, aki ve­lünk együtt nem azt mondaná, hogy ez igy nem mehet tovább és hogy itt valamit azon­nal tenni kell. Az alábbiakban megkísértjük összefoglalni azokat a módszereket, ame­lyeknek igénybevételével az orvoslást el le­het érni. 1. Az illetőségi ügyet állandóan napi­renden kell tartani. A kormánynak meg kell győződnie arról, hogy a lakosság egyeteme elitéli azt a rendszert, amelyet a kormány meghonosított. Népgyüléseken kell tiltakozni a jogfosztásoknak eme szisztémája ellen és követelni kell az igazságos rendezést. Az ön­kormányzati testületeknek, főként a közsé­geknek határozatokat kell hozniok, amelyek­ben tudormísára hozzák a kormánynak a la­kosság nagy elégedetlenségét. A közvéle­ménynek és a sajtónak következetesen ke­resztül kell vinni ezt az akciót és nem sza­bad inegállani a félúton, mert hiszen a kor­mánynak számos erőszakossága eddig sok­szor csupán azért sikerülhetett, mert nem talált magával szemben mindenre elszánt közvéleményt. Meg vagyunk győződve róla, hogy ezt az akciónkat szlovák polgártársaink is támogatni fogják, mert hiszen nekik is ér­dekük harcolni a jogtalanság ellen. Ma ma­gyar embereket dobnak ki szülőföldjükről, de holnap — a tisztviselők létszámának terve­zett csökkentése során — már a szlovák tisztviselőkre járhat rá a rúd. Szlovák test­véreink meg lehetnek győződve róla, hogy a szlovák tisztviselők érdekében a magyar közvélemény éppen olyan eréllyel síkra fog szállani, mint amilyen eréllyel keltek védel­mére ők a száműzetés veszélyétől fenyege­tett magyaroknak. 2. Az egész parlamenti ellenzéket sorom­póba kell állítani követeléseink megvalósí­tása érdekében. Ez a törekvésünk annál is inkább eredményre számíthat, mert hiszen — mint emlékezetes — a kommunista párt tör­vényjavaslatot nyújtott be az illetőségi jog rendezése tárgyában. Nem tudjuk elképzelni, hogy lehessen ellenzéki párt, amely ezt a ja­vaslatot teljes erővel ne támogassa, Világ­nézeti különbségek itt szóba sem kerülhet­nek, mert hiszen iparosnak, lateinernek, ke­reskedőnek és munkásnak egyaránt érdeke a kérdés igazságos rendezése. A parlamenti el­lenzék számára önként kínálkozik az alka­lom arra, hogy zárt sorokban követelje a kormánytól a legszélesebb néprétegek óhaj­tásának teljesítését. Ezt az alkalmat már tak­tikai okokból sem szabad elmulasztani és erélyes föllépés esetén a kormány valószi- niien kénytelen volna engedni az ellenzék egyöntetű akaratának és hozzájárulni ahhoz, hogy a törvényhozás alkalmas formában vé­get vessen a tűrhetetlen anomáliáknak. Tud­juk, hogy a kormánypárti képviselők' sorában is vannak olyanok, akik a legfelsőbb köz- igazgatási bíróságnak hírhedt döntvényét jogi és emberi szempontból egyaránt helyte­lenítik. Elsősorban Dérer Ivánra és környe­zetére gondolunk. Dérer Iván elismerésre- méltó szaktudással fejtette ki nemrég egy jogi szaklapban e döntvény tarthatatlanságát. Eszébe juttatjuk most ezt a cikkét és vagyunk győződve róla. hogy a pohmöts Dérer nem fogja meghazudtolni a jogász Dé­rért, hanem minden befolyását érvényesíteni fogja, hogy az igazság és méltányosság dia­dalmaskodjék. 3. Már most gondoskodni kell arról, hogy a külföldi közvélemény tudomást szerezzen e tarthatatlan állapotról. A népszövetségi li­gák lyoni kongresszusán már szóba került e példátlan eset és mindent el kell követni, hogy minél szélesebb körben találjanak rezo­nanciára a mi panaszaink. Az ellenzéki párt- szövetség ótátrafűredi határozatainak megfe­lelően, intézkedni kell aziránt, hogy a nép- szövetség, esetleg a hágai állandó nemzet­közi bíróság asztalára formális panaszirat kerüljön arra az esetre, ha idebenn minden kötél szakad s a kormány törvényhozási utón nem hajlandó rendezni a nagy horderejű problémát. Általában sem minő utat és módot nem szabad elmulasztani, amely alkalmas a bel- és külföldi közvélemény főirázására. 4. A magyarországi lapok, amint azt há­lával tapasztaltuk, szinte kivétel nélkül máris behatóan foglalkoztak ezzel a mi nagy ba­junkkal. Különösen megszivlelésre méltónak tartjuk Ludwig Ernő főkonzulnak, a kisebb­ségi ügy lelkes harcosának egy cikkét, mely­ben azt indítványozza, hogy Cseh-Szlovákia és Magyarország minél előbb kössék meg az állampolgársági egyezményt. Ezt mi már régóta követeljük és ismételten hangoztattuk, hogy a két állam ezt a kérdést éppen úgy rendezhetné egymás között, mint ahogy ren­dezte a cseh-szlovák köztársaság Ausztriával és Németországgal. Minél inkább telik az idő, annál sürgősebb és pairancsolóbb az egyez­ménynek megkötése. Ily módon nemzetközi utón is megoldást nyerne a nagy probléma, ami mindenképpen csak kívánatos fenne. Az itt megjelölt eszközöknek egyikét sem szabad kihasználatlanul hagynunk, ha azt akarjuk elérni, hogy a létében, megélhe­tésében és szabad mozgásában veszélyezte­tett számtalan egyén végre biztonságban érezhesse magát és nyugodtan végezhesse mindennapi munkáját. Incidens Masdonaid és TiSulescu között Macdonald nem kiváncsi a „kisállamok" véleményére Páris, julius 29. Az Ecbo de Paris szerint tegnap Titulescis román megbízott és Macdonaíd között incidensre került a sor, mikor Németország meghívásáról volt szó. Ez alkalommal a román követ megjegyezte, hogy szükséges lenne, ha e kérdésben a kis államok véleményét is meghallgatnák. Macdonald Inge­rülten válaszolt erre a megjegyzésre s megállapította, hogy e kérdésben már megtörtént a döntés s az egész ügyet a megjelelő időpontban tíz perc alatt lehet elintézni. Általános szfrálk FelsósUléztakaii Varsó, julius 29. Tegnap este a lengyel nemzeti, a keresztéiiyszociaiista és szociál­demokrata szakszervezetek vezetőségei együttes ülést tartottak, amelyen elhatározták, hogy valamennyi üzemben kihirdet & az általános sztrájkot A munkabeszüntetés a tíz­órás munkanap bevezetése és a bérek terv bevett leszállítása ellen irányul. Szlovenszkó, julius 29. (Alkalmi tudósítónktól.) Az ellenzéki népgyüléseket veszedelem fenyegeti. A járási főnökök utasítást kaptak, hogy az ellenzéki népgyüléseken személyesen vagy kiküldöttel jelenjenek meg és minden szónok ellen, aki a kormányt támadja tegyenek följelentést a rendtörvény alap­ján. Az ellenzéket igy akarja terrorizálni a kormány, hogy ha egy-két temperamentumo- sabb szónokot elitéinek, az egész ellenzék­nek kedvét vegye a népgyiilési agitációtól. Azt hisszük, hiába, kísérletez a kormány a rendtörvénnyel: az ellenzék szónokai van­nak olyan gyakorlati emberek, akik tudják a határt, hogy meddig lehet elmenni a bírálat­ban. Különben is elég a bírálatra vonatkozó­lag, ha lapokból olvasnak fel már megjelent szemelvényeket. Ez az eset ismét egy újabb bizonyítéka, hogy a kisebbségi vidékeken működő járási hivatalok közigazgatással már alig foglalkoz­nak és működésüket a politikai ügyek merí­tik ki, amelyek pedig nem tartoznak rájuk. Azonban a számvetésből egyet felejtenek ki: a független bíróságot, amely nem lesz kap­ható a rendtörvény alapján eljárni olyan ellenzéki szónokokkal szemben, akik a kor­mány bírálatával foglalkoznak. Kíváncsian várjuk a fejleményeket, hány delikvensei szállítanak a biróság elé ellen­zéki szónokokból. Azt hisszük, ez a vállalko­zás is kudarccal fog végződni, mert ha a népgyüléseken a klótü-rt be is hozzák, a tag­gyűléseken mindent el lehet mondani a kor­mányról, mert ezek nem nyilvános gyűlé­sek és a szónok óikat itt senki és semmi nem feszélyezi. Szigorú utasítást kaptak még a járási hivatalok, hogy olyan helyeken, ahol állam­ügyészség nincs, emeljenek vádat a magyar ellenzéki lapok erősebb cikkeinek szerzői ellen is, "" oiió c§ ton (g.) Prága, julius. 29. [Ál 'Nezavisle Listyt a landskroni. kerületi hatóság elkobozta. A chrudimi bíróság azon­ban föl oldotta az elkobzást s igy megjelen­hetett a kővetkező cikkrészlet: „Az állami földhivatalba oly emberek fészkelték be magukat, akik rongyos ruhá­ban jáTtak és ma autón száguldanak. Oly em­berek jöttek oda, akik a föld iránti szeretet helyett a Maromon irá nti szere tetet hordozzák a szivükben, hogy ott a legszegényebb em­berek kárára meggazdagodjanak. Ezért tö­rekszik a cseh-szlovák parasztszövetség jog­gal az állami földhivatal reorganizációjára." Eddig az olló. A tói folytatja.:: — ezért ingott meg a legszélesebb poli­tikai közvéleményben a közéleti morál hite és becsülete. Ezért sülyedt alá sok tekintély­nek szánt pozíció, ezért lett ur a bizalmatlan­ság az emberi lelkekben. Ezért kell a demok­rácia elvert kicsavarni és kacagtató karika­túrákat rajzolni eleven, húsból és becsületes munkából való emberek helyett. Ezért billeg a kormány és döcög annak gépezete, mert akiktől a hivatás tiszta becsületet és nemes kötelességteljesrtést követelne meg, azok a hivatás szeretető helyett olfhatatlanul lán­goljak az id'éáLmkéít: á Mammouéri. # A Cech-ben R, Horsky dr. összehason­lítja az Amerikai Egyesült-Államok viszo­nyait Cseh-Szíovákia viszonyaival. — Az Egyesült-Államoknak (48 államból: áh) van 7 közös minisztere, vagy — amint ott nevezik — titkára. És ez a hét tökéletesen elég az óriási birodalomnak. Ezeket a mi­nisztereket, vagy titkárokat az elnök nevezi ki és azokat választhatja ki, akiket kíván és a legalkalmasabbnak tart. Mi a köztársasá­gunkban, amely az Egyesült-Államokhoz ha­sonlítva, egy jelentéktelen országoeska, egész más emberek vagyunk. Nekünk 17 miniszte­rünk van!... A minisztereket képességeik szerint kiválasztani, ez a mi szemünkben régi. copfos amerikanizmus és igy helytelen. Ná­lunk a párthoz való tartozás a döntő... Az amerikai alkotmány az egyes államoknak meghagyja az autonómiát, nálunk azonban a prágai centralizmus még azt az autonómiát is megszüntette, amit a bécsi centralizmus meghagyott. Eddig az olló. A toll megfejeli: — Amerikában egészséges és a nép aka­ratából kisugárzott politika érvényesül. Ná­lunk a nagyravágyás patologikus kormány­zata akar sugarakat reflektor ózni a nép felé. Amerikában alólról épül föl a rend, a rend­szer és annak minden szervében benne lüktet a népakarat — nálunk felülről rombolja a rendet a rendszer és minden szerve arra szolgál, hogy agyonüsse, megsemmisítse és a maga kedvére alakítsa a népakaratot. # A cseh-szlovákiai nyugdíjasok havi szak- közlönyéből, az „Obzor Penzistu“-ból vesz- szük e sorokat: — Milyen a régi nyugdíjasok sorsa? Erre a kérdésre nem kell válaszolnunk. Ma. Cseh-Sziovákiában minden kisgyermek tud­ja, hogy mi a „régi nyugdíjas" és milyen en­nek a sorsa. Elég elképzelni egy koldust, aki a nyilvános koldulást szégyeli — s ez a cseh­szlovák nyugdíjas. Minden kisgyermek tudja: ezt, azonban a kormány nem akarja megér­iiniiiimii fii'irirmimiiiiiii niniiii»rniiuiii«iiiiniiiir u n tttt—■""‘invriT 100 cscn-sil. K®r®natrf fizettek ina, július 29-én: Zürichben 16,05 svájci frankot Budapesten —.— magyar koronát Becsben 209400.— osztrák koronát Berlinben 12405000000000.— német márkát x /JB ül. évfolyam 171. (619.) szám m m? Prága, szerda, 1924 julius 30 Politikai főszerkesztő: m „ . . r, „ „ . „n r. . . A feietős szerkesztő távoli etében PETROGALLI OSZKÁR dr. A SzloveUSZkoi 88 RttSZüSISZKOl öZOVetkCZett hilenzekl Fartok a szerkesztésért felelős: Felelős szerkesztő: Uol£f?kaÍ BapÜapja , ISTVÁN FLACHBARTH ERNŐ dr. ' P r adminisztratív főszerkesztő. A rendldrvényí alkalmazzák az ellenzéki szénokok ellen Bizalmas rendelet az ellenzék népgyüléseirö!

Next

/
Oldalképek
Tartalom