Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)

1924-07-30 / 171. (619.) szám

Nem veszik be a kis államokat a népszövetségi tanácsba teni, hogy milyen súlyosan vétkezik azon humanizmus ellen, amelyet Masaryk T. G. a cseh nemzet filozófiájának tart s amelyet Svehia kormányéinak a régi nyugdíjasok kérdésének elintézésére ajánlott. A kormány­koalíció urai azonban, úgy látszik, nem isme­rik a cseh filozófiát, egyébként nem feszíte­nék a végtelenségig a régi nyugdíjasok ki­meríthetetlen türelmét. A továbbiakban az ellenzéki pártoknak egy a kormányhoz intézett, e tárgyra vonat­kozó interpellációját ismerteti a cikk, majd a kővetkezőképpen fejezi be gondolatait: — A kormány végül válaszolt... ha azonban nem is válaszolt volna, maga az a tény, hogy a parlament eme kérdés rende­zése nélkül ment szét a nyári szabadságra, igazolja azt, hogy a cseh-szlovák demokrá­ciának — akár nemzeti az, akár szociális — nincs eiegendő tisztességes érzéke a legnyo­morultabbak szenvedése iránt. És ha a kor­mány a régi nyugdíjasok kérdését az állami alkalmazottak fizetésmegtakaritásának álta­lános kérdése kapcsán — ezt pedig ismét a közigazgatás reformjával kapcsolatosan akarja megoldani —, úgy a régi nyugdíjasok remélhetik azt, hogy szivszakitó s égbekiáltó jajszavuk megindítanák ugyan a sziklákat s a márványt, de nem indítják meg a cseh nemzet filozófiáját. Eddig az olló. A toll pedig így filozofál: — A kormánypolitikában filozófiát ke­resni annyit jelent, mint a régi nyugdíjasok elnyűtt erszényében arany után kotorászni. A filozófia eszme, jelszó, hit és talán meg­győződés is — a kormány politikája valóság, rideg érdek és lelketlen akcióhalmaz. A filo­zófia ennek az államnak a vasárnapi gú­nyája, amiben megmutatkozik, ha kifelé nyújtja a kezét — a kormánypolitika ennek az államnak sárral megfröcskölt szennyese, amit csak itthon visel s amit a korrupció kor­ma nap-nap mellett jobban bepiszkít. A filo­zófia kirakatba kitett líbapecsenye — a kor­mánypolitika az a rendőr, amely elkergeti a kirakat elől a lerongyolt és kiéheztetett, ván- szorgó életű nyugdíjasokat. Leverték a brazíliai forradalmat BuenoS'Aires, julius 29. (Reuter.) A kor­mánycsapatok Sao-Paolo bevételénél sok lá­zadót foglyul ejtettek, azonban a forradalom vezetői elmenekültek. A kormányos apatok nehéztüzérséggel lőtték a központi pályaud­vart, amely előtt a iölkelők erős ellentáliásí fejtettek ki. A kormánycsapatok győzelmét számos városban ünneplik. Géni, julius 29. A népszövetség jogi bizottsága, amely a népszövetségi egyezmény 4. fejezetének 5. szakaszát — a katonai ellenőrzés kérdé­sét — dolgozza ki, a népszövetségi titkár­ságban ma kezdte m.e,g ülését, amelyet azonban szigorúan titokban tartanak. Az eimüitett szakasz szerint a népszövetségnek azok a tagjai, akik nem tartóznak a nép- szövetségi tanácshoz, bevonhatók az olyan tanácsülésekbe, amelyeken az őket különö­sen érdeklő kérdések vannak napirenden. E szakasz alapján követeli Magyarország, Románia, Jugoszlávia, Bulgária, Ausztria és Görögország, hogy képviselőiket a népszö­vetség tanácsába küldhessék, mikor az a katonai ellenőrzés kérdését kezdi tárgyalni. De Jouvenel szenátor, a tanács francia tagja azonban e kívánság ellen foglalt állást, éppen ezért külön jogi bizottságot alakí­tottak., amely a tanácsnak benyújtja a 4. sza­Budapest, julius 29. (Budapesti szerkesztőségünk teíefon- 3 elöntése.) A legutóbbi minisztertanácsnak az a határozata, amelyben elutasította a lakóknak ama kérését, hogy az aranypari­tásra emelt lakbéreket augusztus elején ne három hónapra előre, hanem csak ha-vi részleteikre fizessék, a lakók körében nagy megdöbbenést keltett. Már fölmerült az a terv is, hogy a lakók sztrájkba lépnek és mindaddig, amíg kívánságaikat nem teljesí­tik, nem fizetnek lakbért. Erre már volt a koalíció alatt precedens, amikor az egész Angyalföld megtagadta a házbérfizetést. Akkoriban meg is kezdték a kilakoltatáso­kat, de a kilakoltatásokat tömegesen nem lehetett végrehajtani, de rnstg a tömeg is olyan fenyegetően viselkedett, hogy a ható­A nagykölcsön belföldi részének jegy­zési íöühivása csak két nappal ezelőtt jelent meg és a kölcsön jegyzése is csak a jövő hónap elején kezdődik meg, máris nagy érdeklődés mutatkozik a kölcsön Iránt. Az előjelekből biztosan arra lehet követ­keztetni, hogy a kölcsönt az országban is kasz magyarázatára vonatkozó véleményét. E jogi bizottságba a népszövetség tanácsá­ban résztvevő államok mindegyike elküldte megbízottait. * A jogi bizottság mai titkos üléséről kiszivárgott hittek szerint már a 'tárgyalások kezdetén észlelhető volt az a szándék, hogy az érdekelt államoknak a tanácsülésbe váló bevonását utasítsák el akkor, amikor a katonai ellenőrzés kérdését tárgyalják. A bizottságban általános a meggyőződés, hogy a 'békeszerződéseket aláíró hatalmak éppen ez aláírás által elvben elismerték, hogy a katonai ellenőrzés kérdését a nép­szövetség dönti el. Áll ez különösen arra az esetre, ha a népszövetségi tanács határoza­tait többséggel hozzák. Előreláthatóan a jogi bizottság magáévá teszi ezt az álláspontot és ebben az esetben a tanácskozások már Imirrap befejeződnek. lilísilrafl ítészül Budapesten Nagygyűlés az arauyparításu lakkér ellen — Memorandum a kormányhoz erősen tid fogják jegyezni, hogy az ország lakossága ezzd is tanúbizonyságát adja annak, hogy minden erejével kívánja az újjáépítést. A Gyáriparosok Országos Szö­vetsége ma délelőtt Cherül Ferenc elnöklé­sével ülést tartott, amelyen elhatározták, ■hogy a kölcsön jegyzése érdekében a leg­szélesebb körű propogansdát fejtenek ki. A i MBiiuriHTrii.lv.imuTfra w* ,t" ■ ^xrnrm^amKasamaBm Ságok tanácsosabbnak látták a kilakoltatá­sokat megszüntetni. Végül is keresztülvitték a lakók akaratukat. A mostam sztrájk esz­méjét Vázsonyi Vilmos vetette fel és meg­ái lapuiba tó, hogy a gondolat egyre tevé­kenyebb talajra talál'. A budapesti iparos és kereskedőszervezetek a lakók szövetsé­gével együtt ma délelőtt a Vigad ó-nagy ter­mében nagygyűlést tartottak, amelyen követelték, hogy a kormány tegye lehe­tővé a lakbéreknek részletekben való fize­tését, E cél érdekében a kormányhoz memo­randumot fognak benyújtani és azt küldött­ség utján adják át Vass József dr. népjóléti miniszternek a szabadságon lévő miniszte­relnök helyettesének. Ha a kormány nem tel­jesítené kívánságukat, akkor Smith nép- szövetségi főbiztoshoz fordulnak. Szombat: MARÉK ANTAL: A vöröshaju. Vasárnap: URR IDA: Haldokló órák hófehér ágyánál (vers). — FINTA ZOLTÁN: Így mó­káztunk a halállal. . — —a— BPB—w—» — —* A fekete szekér — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Lázár István. A íélszerben a hámokat nézegették. Kö­zeledik az őszi szántás ideje s az egér rágó. t. öreg szijjakból jó volna egy pár hasznavehe­tő hámszerszámot összeká’bálni. Déltájt lehe­tett, de a napvilág még bujdokolt. — Nyissa ki a színajtót egészen, — szólt e, tekintetes ur a vén kocsisnak, — hogy lás­sunk . . . A deszkakapu csikorogva fordult vas- sarkában s bőrszínű fény ömlött el a fél sze­ren. Mihály bá‘ az égre sandított. — Az árgyélusá., — nyúlt a kalapjához. — Esmég jön e Szerecsen Asszony . . . — Micsoda? — nézett föl a tekintetes ur. — Ugyan már ne beszéljen bolondokat! — Tessék csak megnézni, — mutatott az öreg az iromba felhőre. — Osmerem én a Felhőjáró Asszonyt . . . Alwj. kuporog ni. a fekete szekéren, hoev vesse tel a tűz! — Ölyen kied, mint a gyermek, — so- molygotí a tekintetes ur. — Tudom én amit tudok, sok kenyere.. ettem életemben s szalonnát es, ~~ mo yog- ta az öreg, — mert már hetven ,s egynéhány vagyok .... A fekete szekér a torony fölött hir.elcn megállt, a Felhőjáró Asszony fölemelkedett s lenézett a falura. Cikk ózott egye', s iszonya­tosat hamut kétágú ostora, ahogy a torony kármentő dró jába suhintott*. Mihály bá‘ ke­resztet vetett. — Leszáll, — mormogta csendesen. A felhő-lovak fölága'lkodtak, majd hirte­len a mé'yz'zbc léptek mér földes ugrással és a szekérfantóm eltűnt a kavargó felhő­roncs alatt. A tekintetes ur az öregre szólt bosszúsan: ✓ — Az istenfáját, majd összekenem a ke­zem degenyeggel! Mit báj-aszkodik a szemé­vel? Inkább adja ide azt a farmalringot! Jóformán még oda sem adhatta, s hát zörögni kérd odakint valami fene-nagy sze­kér. Kinéz Mihály bá‘ s álitó-helyében só­bálvánnyá változik. Uram-isten, két fekete ló vágtat be a kúria kapuján s benne ül a szekérben a Szerecsen-Asszony! — Mi iaz? — állott föl guggoltából a te­kintetes ur. — A Fekete Asszony! — rebegte a vén kocsis sápadtan. — Majd elveszejt az Isten... — Megbolondul.? — íoríyant rá a tekin­tetes ur. — Micsoda asszony? — A nyárádszeredai asszony ... — hajlott a gazdája füléhez s képéből még job­ban kikelt. — Kevinkeyrré . . . Szinvál.ozásba esett a tekintetes ur is. Előbb kivörösödött, aztán tön a kikerics só­gora. Megragadja az öreg kezét. — Menjen hamar s mondja, hogy nem vagyok itthon . . . vagy akármit . . . csak küldje el az istenért . . . Mert ez a nyárádszeredai asszony a te­kintetes ur titkos babája volt. mit Mihály bá‘ is jól tudott . . . — Hej! — állót, föl a szép sszony ko­csisa a bakon. — Honn van-e a tekintetes ur? Sántikált Mihály bá‘, szaporán santikált bonka lábával az átnbitus felé, hogy megfelel­jen, csakhogy a tekintetes asszony meg­előzte. — Itthon van, —• lépett ki az ámbitusra s nagy szemet vetet; az Idegen asszonyra. — Mihály bá‘. hivia elé az urat . . . — Jó nr pót, Mihály báh — mosolygott rá a vendég. — No, meg sem ismer? — Külön legyen szöröncsém? — vette le a kalapja elszántan. — Ejnye hát nem is emlékszik rám? Szeredéből . . . — Alhá! — ravaszkodott egyszeriben. — Gyenge a szemem ... — köszöntötte távol­ból, — Hívom az utat ... — és kereket ol­dott hirdeti. Élesen és kihívóan csapódott össze a két asszony szeme. Mindkettő hét szépség. Az fe­kete, de fekete, mint a búzaföld, villogó sze­mű, fölényes, energikus és gyönyörű, ez pe­dig fehér, szelíd és -aranyhaju, mint a sarlós- boldogasszonyi kalász . . . — Tessék leszállít!, — szólalt meg a te­kintetes asszony tompán. De a vendég a helyén maradt — Jó napot! — nevetett föl édesen. — Hol bujkál maga, dicső házigazda? A tekintetes ur roskatag járással közele­dett a szekérhez és kezet csókolt némán. A szép asszony az ujjahegyét nyújtotta, úgy szállt le a szekérről, kényesen, mint a nős- énypáv.a. — Nos, ibogy van? — nézett a tekintetes ur szemébe kacéran és csillogón. — Mihály bá‘ már nem is emlékszik rám . . . .— Dehogy nem! mutatta agyarát a vén kocsis, de nem lehetett tudni, hogy nevet-e, vagy harapni akar. Csak öreg vagyok már... A tekintetes ur föl vezette vendégét az ámbl tusra, — Bemutatom a feleségemnek, — törte meg a csendet rekedten. — özvegy Kevin- keyné őnagysága Nyárádszenedéből . . . A szépséges özvegy lába gyökeret vert meglepetésében. — Ismerem már önagyságát hírből, — mosolygott rá a tékán etes asszony Szivlg- ható hangsúllyal — Volt már szerencsém... Nem nyújtott kezet csak szikrázó guny- nyal bókolt de finoman És lön a tekintetes ur most a pipacs sógora. — örvendek ... — hebegte a vendég. A csönd szinte ette a szivet. — Tessék befáradni, — invitálta ven­dégét a tekintetes ur. Az özvegy már felocsúdott. — ó, köszönöm, viliágért sem ... — mosolygott hűvösen. — Jó lesz itt az ainbi- tuson is. Átutazóban vagyok s födelet keres­tem a vihar elől, de tigy látom, már elvo­nult . . . — Még nem, — nézett rá a tekintetes asszony jelentősen s mosolygó szeméből szikrák csap dóst ak clö. —• Csak tessék ma­gát otíhomiasan érezni . . , GyOSz ama reményének adott kifejezést, hogy a kölcsön Jegyzése a belföldön is legalább olyan sikerre fog vezetni, mint Angliában vagy Olaszországban, aihof tudvalévőén sokszorosan túljegyezték a kölcsönt Politikai játék a rnsziaszkói szövetkezetekkel Ungvár, julius 29. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A ru- szisistzkói szövetkezeteknek baf millió koro­nájuk ' van a budapesti központnál, melyhez — a két 'kormány megegyezésének hiánya miatt — eddig nem tudták hozzájutni. E fontos gazdasági kérdés megoldásának sikere érdekében — mint megírtuk — a m- színSzkói szövetkezetek szövetségbe tömö­rültek és minden politikát kizárva, tisztán gazdasági alapon igyekszenek az ügyet dű­lőre juttatni. A cseh agrárpárt azonban nem nyugszik bele ebbe a iószándéku szövetke­zésbe és minden eszközzel — különösen hír­lapokban — azt hireszteli, hogy a szövetke­zetek szövetsége kisgazda és kér. szoc. párti alakulás, amely semmi eredményt nem fog tudni felmutatni, mert hiszen a kormány elle­ne lesz a szövetség akcióinak. Ehelyett a a szövetkezetek ügyét kortescélokra használ­ja fel. Ezen aknamunkájában nem idegenke­dik a helyettes kormányzó személyét is igénybe venni, aki a legutóbbi napokban is Petrigiailla cseh agrárpárti elnökkel, Munkács polgármesterével, sorra járta a nagyszőSősi és vidéki szövetkezetek székhelyeit és az egyes községek képviselői előtt nagyhangú ígéreteket tett. Rozsypal helyettes kormányzó e helye­ken nem kevesebbet ígért, mint azt, hogy a prágai kormány feje az 1898:XXIII. t.c. alap­ján alakult hitelszövetkezeteket rövid időn be­lül lábra fogja állítani, mivel legfőbb feladatá­nak tartja az altruista szövetkezetek támoga­tását és fentartását. Távol minden politikától, a szövetkezetek csak megnyugvással vehetik a helyettes kor­mányzónak a prágai kormány fejérő] elhe­lyezett fenti nyilatkozatát, de nem vehetik megnyugvással azt, hogy ez a nyilatkozat a Ruszinszkóban oüy csúnyán lecsúszott cseh agrárpárt kortescéljait szolgálja és igy a be­csületes szövetkezést aláaknázza. J\! mi £?&S>siefmilnfk a te éváBetke&l fkii vestm: arszit mi fítisszümfkf — Nagyon kedves, — bóikolt a vendég keserűen és leereszkedett az ámbitus fenolt karszékébe. — Hová méltóztatik utazni? — firtatta a tekfnteis asszony előzékenyen. Ámde Kevinkeynéí sem a gólya költötte. Gondolta, hogy ö is ad most a szőke gyilkos­nak egy halálos döfést. — Az ön kedves félje sokat dicsérte ne­kem Gyergyó-vidék szépségét. — játszott a Iorgnonjával. — Gondoltam, megnézem és úgy találom, hogy csakugyan elragadó ez a táj és az emberek . . . — Ó, igen — adta vissza a vágást a szőtke asszony. — A férjemnek valóban ki­váló érzéke van a természeti és másfajta szépségek 'iránt 'is . . . — Hogyne! — ágaskodott a tekintetes úrban n férfiönérzet. — Minden szép, ami szép . . . Kevinkeyné ránézett. — ön nagyon kedves és diszkrét ember. Bizonyára meglepetésben alkart részesíteni, amikor nem vallotta be. hogi'* ilyen aranyos, gyönyörű neje van ... • A tekintetes ur szinte megingott a szé­ken. És lön ismét a kikerics sógora. Ekkora villámot nehezen fog föl az ember. A szép özvegy gyönyörködött vergődésében, az­tán a ház rxíc'/onvir'' emelte gunyoros sze­mé'- M:i szól hozzá, asszonyom? De a tekintetes asszony méltóságos alak­járól visszapattant a kígyó-tekintet. —- Bizonyára oka volt rá. — felelte fagyosan. — Ugy-e, kis macskám? — és megcsókolta az istentelen ember jobb arcát gyöngyös nevetéssel. — Milyen érdekes! — szisszent föl a másik. — Csak méltóztassanuk szórakozni, — indult befelé a tekintete* asszony s bájos komplimöötet vágott. — Remélem, asszo­nyom, szerencsénk lesz ebédre . . . Tesse­nek lemenni addig a kertbe, most illatoznék az őszirózsáik . . . Eltűnt kecsesen s rá nemsokára kihsL latszott a házból vidám, csicsergő éneke. Hogy nagy a feje, tusoljon a ló . . . Szerda, julius 30. Sikerrel kecsegtet av belföldi kölcsön

Next

/
Oldalképek
Tartalom