Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)
1924-07-27 / 169. (617.) szám
Vasárnap, julnisTL 3 Személyes ügghen Prága, juidus 26. Amikor ina szabadságomat megszakítva, pár napra Prágába érkeztem, a legnagyobb föfháiborodással értesültem azokról a legújabb ■támadásokról, amelyeket a hírhedt Népújság és a B. Z. am A'bend, továbbá a prágai Venikov, valamennyi a kormány beníeutes lapja intézett a Práigai Magyar Hirlap ellen. Mind a három lap ellen a mai nap folyamán megindítottam a sajtópert és meg vagyok róla győződve, hogy a magyar közönség, amely tisztában van. e lapok állításainak igazi értékével, éppen egy undorral fogadja a Prágai Magyar Hírlapról terjesztet t legújabb hazugságaikat, aminthogy undorral fogadta eddigi kirohanásaikat is. Mégis az igz- ság lerögzitésére szükségesnek tartom megjegyezni a következőket. A 'légből kapott koholmány e lapoknak az az állítása, hogy a P. M. H. mint napilap megszűnik és hetilappá alakúi! át. Nem tudom elképzelni, hogy honnan veszik ezt az állítást és megnyugtathatom őket, hogy ez csak jámbor óhajtás, amely aligha fog egyhamar megvalósulni. Egészen nevetséges a három kormánylap kirohanásának az a része is, amely a P. M. 11. szerkesztőségében előfordult inzultusokról. és hasonlókról mesél. Esetleges szerkesztőségbe! differenciákat — 'ha ilyenek egyáltalában volnának — ugyanis legfeljebb a Népújságnál, Venkóvnál és B. Z. am Abemd- rséi szokás igy elintézni. A leghatározottabban a Venkov ama beállítása ellen kell tiltakoznom, mintha szepesi német származásom adott volna okot bármilyen ellentétre. Szepesi német családból származom, az igaz, de ne feledje a Venkov, hogy a szepesi németség sem a múltban, sem a jelenben nem csinált soha titkot abból, hogy az idők minden változása között is híven kitart a magyarság mellett. FlacbbarHi Ernő dr. «♦»»»♦»♦♦»»*»»»»»»♦♦»»»»♦»♦»»♦»♦»♦♦♦»»♦♦♦»»♦♦♦♦» Ellenzéki határozatok Pozsony tanácsülésén Bella itn mi kaja megbosszulja magát — Visz- szaveszik az elbocsátott városi tisztviselőket Fölfüggesztették a. katonai rekvirálásokat Pozsony, július 26. {Saját tudósítónktól.) Pozsony város pénteken délután tartotta rendes ülését, amelyen több érdekes határozatot hoztak. Interpelláció hangzott el azért, mert Pozsony úgynevezett „proletárnegyedében“, a Ducker- mandlin, Schlossbergen és a Gliettóban a pincelakásokban lakó embereket a rendőrség egymásután jelenti föl kihágásért, mert a lakásuk elé kiülnek a nyári hőségben. A tanács elhatározta, hogy a rendőrséget leinti. Bellái főjegyző mintegy félévvel ezelőtt tudvalévőén tömeges városi tisztviselőelbocsátásokat vezetett keresztül. Ez az intézkedés most megbosszulja magát. A hivatalnokok sűrűn panaszkodnak, hogy nem bírják a munkát, kevés a hivatalnok. A tanács elhatározta, hogy három ügyosztályba visszaveszi az elbocsátott hivatalnokokat, persze ideiglenes minőségben. Elhatározták, hogy az idegen illetőségű koldusokat kitoloncolják a városból, a pozsonyi illetőségüeket pedig az agghajlékban helyezik el. Igen érdekes döntés következett ezután. A pozsonyi városi házakban csak azok kaphatnak ezentúl lakást: 1. akik pozsonyi városi hivatalnokok, 2. akik pozsonyi illetőségűek, 3. akik legalább tiz év óta laknak itt. Ez a határozat a városba özönlő idegenek szempontjából bir nagy jelentőséggel, akik eddig protekcióval elfoglalták a városi házak olcsó lakásait. Három memorandum érkezett a tanácshoz a katonai rekvirálások ellen. A tanács elhatározta, hogy megvárja a törvényre voPozsony, julius 26. (Saját tudósítónktól.) Borzalmas család: tragédia játszódott le pár nappal ezelőtt a pozsonyi nagymegyében lévő Sasvár községben. Helesic Pál 36 éves kiskereskedő rossz viszonyban élt a feleségével, a 32 éves Hcle- sic Máriával. A férj ugyanis nemrég tért vissza Argentiniából és megtudta, hogy a felesége távolléte alatt megcsalta, Julius 19-én a férj féltékenysége rettenetes drámában robbant ki. Szkabla csendőrőrmester felesége ezen a napon meg akarta látogatni Helesicnét, aki neki jó barátnője volt. Miután az ajtókat zárva találta, az ablakon át hatolt be a lakásb, ahol rémes látvány tárult eléje: A padlón vérbefagyva feküdt Helesic Pál négy és féléves Ilonka nevű leánykája. A másik szobában Heiesic Mária heveri több sebből vérezve, de még élt. A harmadik szobában a férjet találta több fejtöréstől találva. A csendőrség a következő tényállást állapította meg: A férj fejszével tiz ütést mért a feleségére, kettőt pedig a kisleány fejére. Amikor natkozó végrehajtási rendeletet, addig pedig a katonatisztek részére már megindított rekvirálást fölfüggeszti. Ezzel egyidejűén a hadügyminisztériumot kérni fogják, hogy Pozsonyt helyezze a IV-ik osztály helyett az elsőbe, miáltal a katonatisztek itt magasabb lakbért kapnának a kincstártól és hamarább juthatnak lakáshoz, mert meg is tudnák fizetni a „drága*1 Pozsonyban a lakbért. Az állami hidakat eddig a város világíttatta, ami 33.000 korona kiadást jelent. Elhatározták, hogy ha az állam nem fizeti meg ez év szeptember végéig a 33.000 koronát, úgy a hidak világítását egyszerűen beszüntetik. mindkettő eszméletét vesztette, a vadába- tias férj először lugkőoldatoí ivott, majd revolverrel hasba lőtte magát. Miután Sasvár közel fekszik a morva határhoz, a brlinni cseh mentöegyesületet értesítették a drámáról. A mentők azután ki is vonultak. Helesic útközben halt meg, az asz- szony pedig a brünni kórházban kevéssel a beszállítás után. A gyerek csodálatosképpen életben maradt. A nyomozás szerint a férj tettét szerelmi féltékenységből követte el. Az aszfaltokban egy fogalmazványt találtak, amelynek a gyilkos Protokoll nevet adott, A húszoldalas füzetben, amely egy héttel a szörnyű dráma előtt kelt, Helesic elmondja a dráma történetét. Egész nyíltan megírja benne, hogy rájött, miszerint a felesége Schlichta Lipót horvátujfalnsi lakossal megcsalta, ezt az életet nem bírta elviselni és fiainak is azt a tanácsot adja. hogy kövessék őt a halálba, mert szülők nélkül, árván nem érdemes élni. A kis Ilonán kívül ugyanis Helesicoek egy Pál és Lajos nevű fia is maradt. A véres dráma az egész környéken nagy megdöbbenést váltott ld. Helesic jómódú ember volt. get vállalják. Mindazonáltal én azt hiszem, hogy Németország kényszerülve lesz teljes egészében elfogadni Dawes tervét egyrészt azért, mert Amerikának is ez az akarata, másrészt pedig nem lehet azt várni hogy Franciaország felhagyjon a támadás és félelem politikájának legfontosabb elveivel. — így tehát képviselő ur azt hiszi, hogy ezúttal sem történnek elhatározó lépések a kiengesztélődés felé? — Sajnos nem. Teljesen hiányzik a jóakarat és a jóhiszeműség. így haladva mindjobban kiélesednek a félelmetes ellentétek, a gyülölség óriásira nő s Európa egy másik rettenetes konfliktusnak néz elébe, amelyet semmi és senki sem fog megakadályozhatni. Nagyon sok igazságtalanságot követtek el és túlságosan meg akarták hamisítani Európa térképét! A konferenciák, melyek egymást követik, nem mások, mint hiábavaló erőfeszítések' arra, hogy jóvá* íegyék azokat a rettenetes tévedéseket, amelyeket olyan fajok kárára követtek el, amelyek tnlságosan életrevalók, semhogy belenyugodnának abba, hogy vadak módjára kezeljék őket. — íme, ezek az én bizonytalanságomnak az okai. És az az újság, amelyet Ön képvisel, azt hiszem, osztani fogja az én nézeteimet, mert az elnyomott nemzetekről neki is tudnia kel! valamit...** Corrado Rossi. Zátonyra futott a határmegállapité bizottság hajója A parti községek szabad átkelést kérnek a Dunán Saját tudósítónktól. Komárom, julius 26. A cseh-szlovák és magyar hutármegálla- pitó bizottság pénteken reggel 6 óraikor Bősz községnél kezdte meg működését. A cseh delegációt Rusek dr. miniszteri tanácsos, a magyart Táncos Gábor altábornagy vezette. Szörnyű családi dráma Sasvárott Egy kereskedő kiirtotta a cs aládját, azután öngyilkos leit JVogQon mU ü!ii§íf|ifí!*ág§f iiwffei cl" Egy olasz képviselő nyilatkozott a P. Mu Ti. olaszországi mukatársa ©lőtt a londoni koniéreü cfáröl Milánó, julius 26. Alfieri, milánói képviselő, akinek külpolitikai problémákban való jólértesültsége általánosságban ismert, nyilatkozott ma előttem a Prágai Magyar Hirlap részére a londoni konferenciáról és a következőket mondotta: — Az olasz delegáció minden eröfeszi- tésével azon van, hogy az angol álláspontot összhangba hozza a francia állásponttal. Szem előtt kel! tartani ugyanis, hogy az angol politika, dacára azoknak az átlátszó engedményeknek, amelyeket a Parisban lezajlott találkozónál a francia álláspontnak tett, nem sokban változtatott azon a gondolkodásmódon, amely rányomta bélyegét a Foreign Office által kidolgozott híres jegyzőkönyvre a checquersi interjú után. Francia részről arra törekednek, hogy a szakértők javaslatában foglalt rendelkezések a Versailles! szerződés keretén belül szerepeljenek, miközben angol részről magának a szerződésnek igazi és alapos revíziójára vonatkozólag mutatkozik hajlandóság. — És képviselő ur szerint milyen lesz a fogadtatás, melyben Németország a londoni határozatokat részesíteni fogja? — A német kormánysajtó nem szakította még meg hallgatását a szövetségközi határozatokra vonatkozóan. Éppen azért nehéz előre látni azt az irányt, amelyet a kormánykörök és azok a pártok fognak követni, akik a hatalommal táró felelősséA bizottság tagjai ,a dunai utat a Miava nevű apró kis vontató gőzösön fették meg Komáromig. Gönyü előtt a "kis gőzös kőhányásra futott s nagy veszedelembe került. A’ bizottságot szorongatott helyzetéből az „Erzsébet királyné" személyszállító hajó mentette ki. Az összes dunamenti községek ügy a magyar, mint a csh-szlovák oldalon a szabad átkelést és a gazdasági, ipari és kereskedelmi forgalom helyreállítását kérték. Komáromban nagy küldöttség várta a -delegátusokat. Csizmadia György városbiró Komárom város, Baloghy Gyula az ipartestület, Gaál Gyula dr. a kereskedők. Alapy Gyula dr. a keresz- téuy szociálist a párt, Hacker Richárd a szociáldemokrata párt, Fiilöp Zsigmond pedig a kisgazdapárt memorandumát nyújtották át a- határmcgállapitó bizottságnak. A memorandumokban a személy- és áruforgalom szabaddá tételét kérték. Szombaton reggel a bizottság Párkány felé folytatta útját. — Tudtam, hogy itt vagy, de azt hitíem el akarsz kerülni. Köszönöm, hogy eljöttél és hogy ilyen jó vagy hozzám. — Micsoda jóságról beszélsz? — Hiszen tudod, hogy ml történt velem? — Olvastam régebben valamit rólad, vagy talán nem is rólad. Egy lapban sértegetett valaki. — Igen, engem már sértegethetnek. Én már nem párbajozhatok. Ha érdekel, elmondom az egész történe'emet. Bementünk a boltba s ott elmondta. Részivétt, még a háború előtt, valami bankalapításban. Csupa sipista, panamista gazember volt a társa. A bank becsapta az összes ügyfeleit, ö nem volt járatos a baukügyek- ben, nem tudott az egész aljas manipulációról semmit, csak a nevét meg a pénzét adta oda, s úri módon nem törődött semmivel, nem tudott semmiről, de mikor a baokbandia ellen bűnügyi vizsgálatot indiottak, 5 is belekerült a dologba, s őt is elítélték. A Kúria felmentette ugyan. De már leült egy fél évet. Persze bogy diszkvalifikálták, a kaszinóból kigolyózták s a társaságból bojkotálták. Közben egy valakit, aki nem fogadta a köszönését, kühivatott, de az becsületbiróság elé vitte .az ügyet s kimondották róla, hogy párbaikép- telen. Erre az illetőt felpofozta ugyan, de azért meg elítélték újra egy pár hétre s ezzel azután végérvényesen erkölcsi halott lett. — Mindenki leste — beszélte a szegény ember, — hogy mikor lövöm magam főbe? S a kedves barátaim, szinte dühöngtek érte, hogy miért késedlmeskedem? Voltak, akik levélben is figyelmeztettek, hogy teljesítsem már a kötelességemet. Én pedig arra a meggyőződésre jöttem, hosszas tépelődések után (mert nekem is voltak gyenge pillanataim, mikor azt hittem, hogy a becsület hozza magával, hogy puffanisam magam főbe), hogy a kötelességem az, hogy a feleségemért és a gyermekeimért éljek tovább, ahelyett, hogy a könnnyebb, ugynvezett „gavalléros** megoldást válasszam, itt hagyva családomat, kitéve őket a legnagyobb nyomornak ... És uj életet kezdtem. A régi Bcrky ur, a gavallér, még nevében is meghalt és feltámadt Bauer a szatócs. A nevem úgyis magyarosított volt, igaz, hogy az apám nemességet is kapott hozzá, holmi a kormánynak tett jó kortes- szolgálatokért. hát vissza nemesítettem az ősi nevünkre. A gavallér, a párbajképes kaszinói tag meghalt s életben maradt Bauer ur, a boltos — De a becsületem nem halt meg — jól emlékezem Bauer Pista minden szavára — az megmaradt minden kaszinói kigolyózás, becsületügyi határozat, nyílttéri közlemény és más egyéb hülyeség dacára. Mert a magam szemében becsületes ember vagyok, aki teljesiti ,a kötelességét . . . — így mondta el az esetét az, én szerintem és talán maga szerint is. asszonyom „becstelen" emberem, akivel mondhatom, most több tisztelettel és szeretettel fogtam kezet, mint fogtam urkorában. Mert akkor csak ur volt. de most emberré lett. A becsület azt hozta magával, amit az az ember tett és az lett volna a becstelenség, ha köny- nyüszerrel főbepufíantotta volna magát, leráz a nyakáról minden terhet és az övéit odadobja a nyomornak. — De megmenti a neve becsületét, — Látod, hogy ez az okos ember fütyült a nemesi nevére, mert érezte, hogy a becsület nem a nevében van. Ami pedig azt illeti, hogy a halál kiegyenlít minden bűnt, hát a dolog nem egészen igy áll. Mert ha valaki csakugyan, gonoszságot követ el, gazember marad halála után is és becstelensége azután is árnyat vet a családjára, ha pedig valaki igazában nem követett el becstelenségei, hiába golyózzák ki cs hiába jelentik ki pár- b ajkép tel ennek: becsületes ember marad. — No én mégse fognék kezet Bauer úrral. — A.zt hiszem, hogy a te kézfogásod nélkül is eltesz valahogy. És maga, asszonyom. Mit szól a dologhoz? — A feleségét nem értem — selj^pitette a drága nő, — ha úri nő volt, hogy mehetett el ia züllött ura után a lisztes boltba? — Mert becsületes, okos, derék asszony, akinek bizony-bizony úribb volt a lelke, mint egy csomó kegyelmes, méltóságos és nagyságos asszonyé . . . G SrNYflLT Vilik gp| nm raEGNYlET jjj! mém*S2&i£‘iSm SSf f ..^ ^ ..^ ii|l||ili,i,i,lll)ili „ ,j| ^,p, himipi ■!
