Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)
1924-07-26 / 168. (616.) szám
Besszarábia (fi.) —, július 25. Amikor közvetlenül a világháború kitö ■ rése előtt Németország és Auszíria-Magyar- ország azzal az ajánlattal igyekezett a maga részére biztosítani Románia szövetségi hűségét, hogy szerződési kötelezettségeinek teljesítése esetében a hármasszövetség támogatni fogja Besszarábia visszaszerzésére irányuló törekvéseit, a Carol király elnöklése alatt megtartott koronatanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy Besszarábia a román királyság számára csak újabb Elzász- Lotaringiává válnék és igy a javaslat nem alkalmas arra, hogy az ország további elhatározásaira befolyást gyakoroljon. Románia tehát akkor — persze csak azért, hogy a hármasszövetséggel szemben vállalt kötelezettségei alól kibújhasson — elutasította magától mindenféle annexiónak még a gondolatát is. Ez az állásfoglalás azonban később nem akadályozta meg abban, hogy a bukaresti békében Besszarábiát, a trianoni és a neuillyi-i békében pedig Erdélyt és a Dobrudzsát meg ne szerezze magának és ilyen módon ideig-óráig meg ne teremtse azt a Romaine Mare-t, amelynek eszméje évtizedek óta fanatikus tűzzel hevítette a dákoromán hazafiak lelkét. „Románia tehát nem is egy, de három Eladsz-Lotaringiával terhelte meg az uj állam* t-enerlapját. És e három uj Elzász közül' mindenesetre Besszarábia rejti magában a legtöbb veszélyt. Az annyi vérveszteségtől elgyengült Magyarország és Bulgária nem gondolhatnak most arra, hogy fegyverrel szerezzék vissza azt, amit a románok elvettek tőlük. Oroszországnak azonban ma is elegendő embere van ahhoz, hogy abban a pillanatban szánhassa meg Besszarábiát, mikor azt éppen jónak látja. Sem a közelben, sem a távolban nincsen senki, aki segítséget nyújthatna Romániának az orosz kolosszus ellen. A nagyantant messze van, kis- antantbeli szövetségesei pedig csak a legutóbb is értésére adták Romániának, hogy egyetlen cseh, vagy szerb katonát sem hajlandók föláldozni a búzatermő besszarábiai rónáért. Besszarábia „külön ügye“ a románoknak, annyira külön ügye, hogy Prága és Belgrád szinte tüntetőén hangoztatták ezt ország és világ előtt. Mondják, hogy Oroszország még nem készült föl kellőképpen és ezért még el fog tartani egy-két évig, amíg a vörös hadsereg embermillióit útnak indítják a román határra. Lehetséges, hogy ez csakugyan igy van / és Oroszország még nem látja elérkezettnek a maga idejét. De akár előbb törjön ki az égzengés, akár ^később, annyi bizonyos, hogy Európa vulkanikus talaján nincsen még egy pont, ahonnan mindenki oly abszolút bizonyossággal várná a legközelebbi háború kitörését, mint Besszarábia. Itt van ma Európa „viharszöglete“, itt borult be legsötétebbre az égbolt, innen cikkáznak a legfenyegetőbb villámok, ide tekintenek a leggondterhesebb arccal a politikai időjósok. Mint ahogy egy évtizeddel ezelőtt még az iskolásgyermekek is tudták, hogy Franciaország előbb-utóbb revánsot fog igyekezni magának venni Se- dánért és sohasem fog belenyugodni Elzász és Lotaringia elvesztésébe, úgy viszont ma mindenki tisztában van azzal, hogy az elektromos feszültséggel egyébként is túltelített európai légkör Besszarábiában fog először kirobbanni. A megmérhetetlenül nagy Oroszország óriási kiterjedéséhez viszonyítva, ez a terület ugyan kicsiny pont, de az orosz diplomácia számításaiban mégis mindig a legnagyobb jelentőséggel bír, mert hiszen erre felé visz a legközelebbi szárazföldi ut az annyiszor megálmodott Boszporusz felé. A cárizmus összeomlott, mint egy agyagbálvány és régi alakjában sohasem fog föltámadni, de azért Nagy Péter hírhedt politikai végrendelete és Katalin cárné hagyományai nem pusztultak ki az orosz nép leikéből. A szovjet sem adta föl a cárizmus nagy céljait és ha Katalin cárnő az Azovi tenger partjára útjelző táblát állított ezzel a fölirással: „Erre visz az ut Konstantinápoly felé!“, úgy a bolsevikiek — amint ismételten elismerték — a maguk részéről is keresik az utat Bizánc, az orosz lélek örök vágya felé. És ha az ut nem nyílik meg magától, úgy erőszakkal fogják maguknak megnyitni. Széles s történelmi perspektívába állítva, ez a besszarábiai konfliktus végső oka és végső célja. Számtalanszor hangoztatott igazság, hogy a románok az őket elnyeléssel fenyegető szláv tenger elől csak a magyarságnál találhatnak menedékre. Románia azonban nagy mohóságában megfeledkezett erről az igazságról 'és a magyarság meggyöngitésében látta legfőbb feladatát. Háború utáni politikájának középpontja a magyaroktól elvett zsákmány biztosítása volt és ezért egyedüli üdvét a kisantantban látta, amely ugyancsak ilyen Prága, juliius 25. A brumm legfelsőbb bíróság, mint isimenetes, (nemrégiben visszautasította Baeran Lajos dr. volt német nemzeti párti nemzet- gyűlési képviselőnek pőre ujratfölivétele ügyében beadott kérvényét. Ez a visszautasítás állítólag azért történt, mert Baeran kérvényét német nyelven nyújtotta be. A kormányhoz közelálló Gesike S'lovo mai számában arról értesül, hogy a kérvényt nem azért utasították el, mert az német nyelven volt írva. A kérvényt a lap szerint elvi okokból kellett elutasítani. A kérvényt alaki okokból London, julius 25. A Times szerint a konferencián résztvevő delegációk körében a tegnapi napon erős deprimáltság volt észlelhető. Sokan vannak, aksk számolnak azzal, hogy a konferenciát őszre elnapolják. A francia delegáció tagjai Herriotra erős nyomást gyakorolnak, hogy őt a Pá- risba való visszatérésre bírják, ahol a jövő hét elején nyilatkozna a francia parlament előtt a konferencia eddigi eredményéről. Hasonlóképpen nyomasztóan hat az a körülmény is, hogy Hughes államtitkár, aki valamennyi szövetséges delegációval tárgyalt s a szóban forgó kérdésekre vonatkozóan minden résztvevő félelőtt kifejtette saját nézetét, a jövőben sem hivatalosan, sem mint magánember nem vesz többé részt a tárgyalásokon. Hughes a jövő hét elején valószínűen Parisba és célból jött létre. Besszarábiát a románok biztosítottnak vélték. De teltek az évek, a szovjet expanzív ereje megnövekedett és egyszerre csak azon kellett magát észrevennie a román kormánynak, hogy a nagyobb veszély kelet felől fenyeget. Keservesen kellett tapasztalnia, hogy szövetségesei csak Magyar- ország ellen, Oroszország ellen azonban nem támogatják. Szörnyű nehéz helyzet állott igy elő a kormányra nézve, amelynek komor valóságában csak akkor fog majd a tudatára ébredni, ha az orosz visszaköveteli azt, amit Bukarestben elvettek tőle. Románia akkor válaszút elé ér és kénytelen fölvetni a kérdést, helyesen cselekedett-e akkor, amikor I Magyarország rovására oly telhetetlen volt. Románia további sorsának alakulása bizonyára attól fog már függeni, vájjon képes-e ebben a sorsdöntő pillanatban viszonyát Magyarországhoz megfelelően rendezni. Magyar történelmi távlatba beállítva viszont ez a lényege a besszarábiai kérdésnek. is elutasították, de ez alkalommal az ügy meritumára nézve is döntöttek. A Cesike Slovo úgy értesül, hogy Baeran büntetésének utolsó egyharmadát el fogják engedni. Az eddigi gyakorlat szerint ugyanis az első iziben büntetett egyéneknek, amennyiben a fogságban jól viselik magúikat, büntetésük egyharmadiát elengedik. Baeran mosit ősszel fogja kitölteni büntetésének kétharmad részét és igy ősszel valószínűen fői tételesen szafoadlábrabelyezik, noha döntés ebben az ügyben még nem történi. Brüsszelbe utazik. Az angol sajtó felfogása szerint a konferencia legnagyobb nehézsége a francia delegáció és a bankárok véleménye között fennálló nagy nézeteltérésben keresendő. A francia delegáció ragaszkodik a jóvátételi bizottság hatáskörének épségbentartásához, inig a bankárok semmiesetre sem hajlandók résztvenni a pénzügyi műveletekben mindaddig, amig Franciaországnak vagy valamely más hatalomnak joga van Németországgal szemben olyan szankciókat alkalmazni, amelyeket valamennyi szövetséges nem tart feltétlenül szükségesnek. Mivel a konferencia delegátusai holnap Spitheadba mennek az ott megtartandó ílottaszemle megtekintésére, a konferencia teljes ülésére csak a jövő hét elején kerülhet sor. Vita a garanciaegyezményről az angol felsőházban London, julius 25. A felsőház mai ülésén Palmoor lord hosszabban beszélt az angol kormánynak a garanciaegyezményt visszautasító magatartásáról. Az angol kormány semmiképpen sem akarta a népszövetség tekintélyét a leszerelés nagy kérdésében csökkenteni. Ily nagy- fontosságú kérdésben azonban az angol birodalom csak egységesen léphetett volna fék a domíniumok pedig határozottan a garanciaszerződés ellen foglaltak állást. Azonkívül az a tény, hogy a garancia- szerződésben a katonai záradékok játszák a legnagyobb szerepet, egyenesen megsemmisíti’a világbéke gondolatát. A fegyverkezések csökkentése helyett ez csak arra vezethet, hogy az egyes államok haderejüket egyre jobban gyarapítsák. Éppen ezért az angol kormány nem fogadhatta el ezt a javaslatot. — Cecil lord kijelentette, hogy ha valamely nemzet a világ békéjét fenyegeti, úgy ettől a szándékától szükség esetén fegyveres erővel is vissza kell tartani. A világ jelenlegi helyzetében a népeket nem lehet a fegyverkezés csökkentésére szorítani anéikü-l. hogy kielégítő biztosítékokat ne adiau2k nekik. Mi lesz tehát az angol kormány politikai álláspontja Genfben? Ha a kormány maga sem tudja mit akar. úgy ez Anglia tekintélyéi erősen csorbítani fogja. Báífour kijelentette, hogy azok a népek, amelyek úgy látják, hogy a jelenlegi népszövetségi egyezmény nem nyújt számukra elegendő biztosítékot, kössenek egymás között szerződést, amelyet természetesen a népszövetség tudomásul venne. Azonban a jelenleg fennálló népszövetségen belül is érvényes az a szerződés, amely a népszövetség tagjainak biztosítja a kölcsönös védelmet. Balfour kijelentette. hogy nem látja a helyzetet oly sötét színben, mint lord Grey. A népszövetség csak rövid idő óta áll fenn, azonban már ez alatt is az egyes nemzetek között olyan légkört teremtett meg. amely ezelőtt ismeretlen volt. A leszerelés lépésröl-lépésre fog haladni s akkor lesz teljes, mikor a népek úgy érzik, hogy ia fegyverkezés terheit nem érdemes viselniük. A népszövetség ugyan a népek szövetsége, azonban nem valamennyi népé s a kihagyottak között vannak a világ anyagilag és szellemileg leghatalmasabb nemzetei. — Lord Grey a vita után visszavonta javaslatát, amely a leszerelés kérdésére vonatkozó okmányok megvizsgálását kérte. Összeült a német birodalmi gyűlés Berlin, julius 25. A birodalmi gyűlés mai megnyitó ülésén a kommunisták és a fajvédők ismét követelték, hogy a lapjaikat megszüntető tilalmat vonják vissza. A fascista nagytanács a nemzeti fegyelemért Róma, julius 25. A fascista nagytanács júliusi ülésszakának befejezésekor fölkiáltással határozatot fogadott el, amelyben megelégedésének ad kifejezést az egyes szervezetek hatalmas ereje fölött és kijelenti, hogy szükség esetén minden erejével biztosítani fogja a nemzeti fegyelem és a béke müvét, amely örökségül jutott Olaszországnak azok részéről, akik a fascizmusért meghaltak. 100 cseli-szl. Koronáért fizettek ma, julius 25-én: Zürichben 16.15 svájci frankot Budapesten —.— magyar koronát Bécsben 210900.— osztrák koronát Berlinben 1245000Ö00Ö0Ö0-— német márkát Ostromállapot Romániában Bukarest, julius 25. A román kormány ismét kihirdette az ostromállapotot mindazokra a területekre, amelyeken 1924 áprilisában érvényben volt. A bukaresti második hadsereg parancsnoka a mai napon betiltott minden olyan népgyülést és összejövetelt, amelyeknek célja a törvényekkel való szembehelyezkedés. őt embernél többnek csoportosulni nem szabad. Marénylst készült SáBSffer karáSy és Pasics' ellen! Prága, julius 25. A Národni Lisíynek jele utik Becsből: Római jelentés szerint a jugoszláv külügyminisztérium egyik osztálytanácsosát letartóztatták. A letartóztatott osztály- tanácsost azzal vádolják, hogy tagja volt egy társaságnak, amely Sándor király és Pasics ellen merényletet akart elkövetni. Állítólag néhány régebbi merényletben is része van és összekötteésben állott a kommunistákkal. A házkutatás során kompromittáló adatokat találtak. A hirt eddig más oldalról nem erősítették meg. Őszig elnopoifái i londoni Konferenciát? Hughes államtitkár elhagyja Londont — Nagy lehangoltság a delegációk körében *** Prága, szombat, 1924 julius 26 A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki pártok politikai napilapja Ősszel szaiailáhra heioczih Baeran!?
