Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)

1924-07-25 / 167. (615.) szám

Péntek, Julius 25. Kisgazdapárti gyűlés Nagyszelmencen Képviselői és szenátor! beszámoló Ungvár, julius 23. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Vasár­nap délután volt Nagyszelmencen az Orszá­gos Magyar Kisgazda-, Földmives és Kisipa­ros Párt népgyülése, amelyen E g r y Ferenc szenátor tartotta meg beszámolóját. Beszé­dében elmondotta azokat a nehézségeket, amik a kisgazdapárt akciói elé gördülnek úgy a parlamentben, mint a szenátusban. Ismer­tette a földbirtokreform végrehajtása körüli igazságtalanságokat. Ezek szerint a föld nem fiz arra szoruló kisgazdáknak, de cseh kolo- nistáknak jut és pedig oly nagy mennyiség­ben, hogy előállott az a helyzet, miszerint a régi magyar földbirtokosok helyett cseh föld- birtokosokat ültetnek a nép nyakára. Rámu­tatott a kisgazdapártnak a vagyondézsma és forgalmi adók elleni tiltakozására, amelynek eredménye is lett, amennyiben a kormány el­készítette a vagyondézsma-novellatörvényt. Óriási tiltakozás kisérte a szenátor sza­vait, aki az ellenzéki képviselők állampolgár- sági ügyének mesterséges előráncigálását kritizálta s végül az elbocsátott tisztviselők visszavétele miatti elkeseredést ecsetelte. A szépen fölépített beszédet hosszú él­jenzés és taps követte. A gyűlés második szónoka K o r 1 á t h Endre dr. képviselő volt. Beszéde elején a szociális biztosításról emlékezett meg, mely­nek ő is föltétlenül barátja, csakhogy az erről szóló törvényt más módon akarja megal­kotni és pedig úgy, hogy ne csak a gazdasági cselédeket, de a kisgazdákat is biztosítsák. Kulturális téren az iskolák fölállítása körül (tapasztalható nehézségekről beszélt. Az adó­terhek viselésénél rámutatott arra a harminc- hatféle adóra, ami sújtja a népet. Rátért ez­után a hadirokkantak és hadiárvák csekély összegben megállapított járandóságaira, ame­lyek igazságtalanul vannak megállapítva. Foglalkozott az agrárprogrammal is és a le­gelőkérdést fejtegette. Ezután a választói jog ellen elkövetett merényletekkel foglalkozott. Kimutatta azt az igazságtalanságot, amely a választóknak a választói névjegyzékekből való tömeges kihagyásával éri a pártokat. Ezzel kapcsolatban nem felejtkezett el osto­rozni azt a világraszóló botrányt, amelyet a ruszinszkói őslakosok autonóm pártjával kö­vettek el, amikor a második képviselői man­dátumtól erőszakosan megfosztották. Szem­beszállt azzal a történelmi hazugsággal is, hogy a ruszinok tulajdonképpen Debrecenig laktak valamikor. Végül megemlékezett még az autonó­miáért való küzdelemről, a szlovákokkal való együttműködés lehetőségéről. Beszédét nagy lelkesedés kisérte. A következő szónok Jaross Qyula kisgazdapárti központi igazgató volt. Alapos, lelkesítő beszéde nagy hatást tett a jelen­voltakra. Sallay Gyula nagyszelmenci reformá­tus lelkész az iskolaügyi sérelmekkel foglal­kozott. A hozzászólások során Árky Ákos autonómpárti elnök a szociális biztosításról Budapest, julius 24. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése.) Magyarország pénzügyi főbiztosa most terjesztette be második jelentését a népszövetséghez, mely jelentés az 1924 jú­nius 1-étől junius 30-áig terjedő időszak pénz­ügyi helyzetét öleli fel. A főbiztos megemlíti jelentésében, hogy az uj magyar jegybank junius 24-évcl megkez­dette működését s ez igen nagy horderejű esemény. Rámutat arra, hogy junius folya­mán befejezték az előkészületeket az egész újjáépítési kölcsön elhelyezésére, majd részletes kimutatást közöl a jegyzések eredményéről és a sikert nagyon kielé­gítőnek találja. A magyar kormány e’őre- láthatólag a névérték 82 százalékát fogja kézbezkapni. A következő fejezetben az ellenőrzés alatt álló állami bevételek alakulásáról szá­mol be. Eszerint a kölcsön biztosítékául le­kötött bevételek a májusi 103.860 millió pa- pirkoronával szemben junius hónapban 188.403 millió papirkororiát tettek ki. A következő pont a júliusi költségelő­irányzatot tünteti fel. Eszerint az előirány­zott összegek júliusra igy alakulnak: kiadá­sok 30.559.396 aranykorona, bevételek 18,689.110 aranykorona. A hónap 11,870.276 aranykorona deficittel zárul. A „kereskedelem" cfmü fejezetben be­awWWWTWV'Wf111 MiiMxra—niwn elhangzott kritikához szólott hozzá és azt fejtegette, hogy a kormánynak előbb munka- alkalomról kell gondoskodnia, hogy az a munkás meg is érje azt a hatvan esztendőt, amely után neki nyugdíj jár, mert különben éhen hal idő előtt. Nagy tetszést váltott ki I s a á k Imre kisgazdapárti osztályelnök, aki beszédében a kormánypártok vigéceinek a választások alatti szereplésével foglalkozott. A beszédet óriási tapssal honorálták a hallgatók. A gyűlést Haraszthy György párt­titkár zárószavai fejezték be. számol a jelentés arról, hogy az export fel­szabadult. A devizabeszolgáltatást megszün­tető rendelet szintén újabb akadályát távolí­totta el a külföldi kereskedelemnek. A beho­zatal tekintetében a védelmi rendszer és a behozatali engedélyek még, érvényben van­nak, azonban bizonyos könnyítések történ­tek. Haladás tapasztalható az állami tisztvi­selők problémájának megoldása terén is. A külföldi pénznemek piacán junius ele­jén nagy változás állott be. Sikerült áthidalni azt a különbséget, amely a hivatalos árfolyamok és a titkos piac ár­folyamai között fennállott s igy sikerült annak veszélyét is elhárítani, hogy ily ár- folyamdifferencíák befolyásolják a korona stabilitását. Junius 10,-e óta nem volt szük­ség semmiféle kiadásra abból a célból, hogy a külföldi piacokon eladásra felkínált magyar koronamenyiségeket fel lehessen vásárolni. örvendetes jelenség .az is, hogy a külföl­di és belföldi korona közötti értékkülönbség eltűnt. Ez nagyon sóikat jelent külkereske­delmi szempontokból. A Nemzeti Bank első kötelessége az volt, hogy a magyar pénzt lehetőség szerint stabilizálja. Junius utolsó hetében az összes külföldi piacok egyensnlyba kerültek a belföldi rü, dús, sárga palástja ráncaiból pazar bőke­zűséggel rázta vissza a napsugarak aranyait. Vadászott, mert nem szokásai, hanem szen­vedélyei voltak. Szoktatni nem is lehetett és az asszony, aki belátóbb lett, nem is bánta, hogy a kutyája nem kullog engedelmesen ibána, mert sokkal pazarabb öröm volt az Ő iramodásait követni. Büszke, gyönyörű aranykorszak volt ez az idő, az imádsága is olyan volt az asszonynak, mintha farkassze­met nézne az Úristennel és úgy könyörögne: — Ugy-e Istenem, te mindent meg fogsz nekem tenni? Rex hamarosan elérte a lehetőségek végső határát. Egy reggel ismét kinyargalt, tátott szájú, bámész virágokat, fiatal cserjék ki­nyújtott karjait tiporva futott királyi palást­jában a hegyre. A tetőn alattomosan elrejtve lapult az ember, akinek a természetét e kü­lönös remekére csak ez a sziszegő megjegy­zése volt: — Már megint itt vagy, te bestia? És vadászfegyveréből rádurrantott Rex- re. Az állat felüvöltött úgy, hogy a falun végighasogatta az emberek fülét, utat vágott a síiket barázdákon a búzavirágok sok szi­rommal körül párnázott szivéig, mert felfülelt a faluban minden ember és megremegett az egész határ. Az asszonyt a kétségbeesésig kerülgette a keserűség. Akkoriban már úgy­is annyira megromlott az élet. A napok nagy szenzációjával, mint üres hólyagok puffogtak körülötte, legfeljebb ütések kékjét hagyva maguk után, semmi mást. Pedig annyira vá­gyott valami jobbra, lágyra, melegre! És a kutyáért való bánatában, pótlásáról való ter- vezgetésében sűrűsödött minden érzése, az ri'katta, az által kereste a vigasz melegét, mintha a Rcx alattomos elvesztésében dűlt volna rá az emberek rosszasága, egy uj Rex- ben akart rá irt találni. Vágya tervezve hord­ta mindenfelé. A Szení-Bernátra: — Onnét hozok kutyát! Amely a hó alól életre kaparja a dermedt embert. —. Vagy egy vérebet!,— tüzelte a bosz- szu. — Az az ember testéből fogja kifakasz­tani a vér melegét! Taiprapróbálkozó terveivel ellátogatott .azqkhQtf, akiknek bősége idején batyuszám piaccal, aani ugyancsak a Javulás jele. Á Nemzeti Bank hivatalos árfolyama olyan színvonalon mozgott, hogy a valuta- és devizaforgalom a szabályellenes útról a szabályos útra terelődött. A külkereskedelmi mérlegben az 1923. évi eredményt meghaladó javulás folytató­dik. Ez évben a deficit csupán 45.4 millió ■aranykoronát tesz ki. Az export körülbelül 54 százalékkal emel­kedett. Junius közepe óta a magyar koro­na stabilitása iránti bizalom visszatérésé­nek jelei mutatkoznak. A kölcsönklbocsá- tások sikere uj korszakot jelent az újjáépí­tő programban. A külföldi kölcsön a pénzérték stabilizá­ciójára és az államháztartás rendbehozatalá­ra van szánva, a szükséges gazdasági alkal­mazkodást azonban Magyarországnak magá­nak kell elvégeznie. A népszövetség megtette kötelességét, meg fog tenni a jövőben is min­dent arra, hogy segítsen a gazdasági újjáépí­tés munkájában is, ezt azonban Magyaror­szág maga tudja végrehajtani s most alkal­ma van arra, hogy pénzügyeinek és gazda­sági életének megvesse állandó és egészsé­ges alapjait. Ez időt kíván és áldozatokat, de a főbiztos bízik abban, hogy a magyar nép a még szükséges áldozatokat is meghoz­za s fel fogja használni a most kínálkozó al­kalmat gazdasági életének újjáépítésére. Szombaton Írják ki a belföldi kölcsönt A Nemzeti Újság arról értesül, hogy a belföldi kölcsön jegyzését szombaton Írják k: az egész ország területén. A kölcsön címleteit úgy állapították meg, hogy azoknak is mód­juk legyen jegyezni, akik nem rendelkeznek nagyobb pénzfölösleggel. A lejegyzett össze­get magyar pénzben is lehet fizetni a kormány által megállapított aranykoronás szorzószám mellett. Svájcban julius 29-én kezdik meg a köl­csön jegyzését. Itt összesen 30 millió svájci frankot fognak jegyezni. A kölcsönkötvények címlete 1000 frankos lesz, kibocsátási árfolya­ma 89 százalékos és 7.5 százalékkal fog ka­matozni. Az előjelek szerint Svájcban is túl fogják jegyezni a kölcsönt. Tegnap fejeződött be Hollandiában a kölcsön jegyzése. Két nap alatt Hollandiá­ban ötszörösen túljegyezték a kölcsönt, aminek oka főképpen abban rejlik, hogy a külföldi pénzpiac többé már nem bizalmat­lan Mdgyarországgal szemben és biztos és jó tőkebefektetésnek tekinti a kölcsönt, mivel a külföldön már a kamatlábak annyira leszállottak, hogy legjobb esetben 5— 6 százalékos kamatot hajt a tőke. hordta a jót. Hátha támogatják a kivitelig? Elhuzogatták a szájukat, hol gúnyosan, hol kicsinylöen é'S nem kapott semmit. Sötéten, öregesen botorkált hazafelé. Talán vissza sem talált volna, ha az összetalálkozó felhők nem mérnek a földig cikkázó villámokat. De az irigy fák belemartak a villámszőnyegbe és szétmarcangolva csak a rongyait engedték a földre hullani. Éppen, hogy rátette a lábát, aztán várt, míg egy lépésnyire leesett egy másik darab. Már csak a pihenés fizikai ki- vánata tolta előre testét. Még a ház felé sü- lyedő kőlépcső volt előtte, ha azt lekopogja, ennek az útnak is vége. Aztán. Talán semmi. S amint a lépcsőre tette a lábát, belebotlott valamibe, hogy a könnyű cipője karimája te- leömlöT lágysággal és melegséggel. Mi lehe­tett az? Lehajolt. — Bundás! Kis közönséges kóbvr kuvasz, melyet a gazdája husánggal ütött. Néha Rex után ódalgott és mivel a mopszli és a komondor öregek, lusták voltak, elfogadta a kis kódor­gót fiatal tömb olása játszópajtásául. A Rex halála után az asszony nem tudta tűrni, fel­lobbanó keserűséggel üldözte. —Hogyisne, annak el kellett vesznie, téged pedig én foglak etetni! Aztán mégis. — mert az egyik tányéron maradt néhány nyalásnyi tej, felszedette ve­le. Most itt fekszik a kutya a viharban és forró lihégéssel lapátolja magából a nya­lásnyi ételért a hálát, a hűséget. A lépcsőre ült. a kutya mellé és der­medt kezét bundájába vájta. Aztán elégedet­ten szállt le tervezgetései csúcsáról: — Elkérem magamnak Bundás^ a gazdá­jától! A közelben állott: az öreg rózsatö és mi­vel éppen junius volt, ki virult ökleiben nem fakó emlékezést, hanem friss éfetillatott szo­rongatott. Az asszony egészen a kutya bun­dája mellé simult és lelke oda tágult a jelen illatának, az életöröm uj Ígéretének .Abban a pillanatban újra kisiklott valahonnan a szél. erőset csavart a rózsafán és szétdobálta csomós szirmait. Bundás megijedt a hulló szirmok zörejétől felugrott és visszatekintés nélkül futott, futott messze. Szombat: OROSZ SÁNDOR: A fehér őzbak. Vasárnap: FALU TAMÁS: Koporsó (vers). — GLIN: Anna-bál volt ... — VÉRTESSY GYULA: Berkyből Bauer. Bundás- A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: N. Jaczkó Olga. Egyetlenegy rózsatő állott a kertben, nagyon öreg volt már, csupa görcs és bü- csök, de júniusban mégis hajtott egy fiatal gályát és ökölbeszorult, nagy piros rózsákat nyitott rajta. Ha a szél rázta a rózsafát, szét­nyíltak az ujjak: a szirmok és teleszórták az ember lelkét emlékezéssel . . . Arra is mindig emlékezett az asszony, hogy gyermekkorában nagyon szeretett vol­na egy kutyapajtást, mely mindig utána fus­son, öt védje, neki hízelegjen, neki szolgáljon. De a szülei féltették a veszélyessé válható barátságtól és nem hoztak kutyát a házhoz, Amint kikerült az életbe, első lépése a sok évi tilalom áthágása volt, azonnal kutyát szerzett. Kövérkés, közepes tehetségű mopszli volt. De az asszony körülálmodozta hőstörténetekkel és lelkesen hajszolta őket. Gyönyörű, veszélyes cshetöséggekkel kiszí­nezett utakat tervezett a kutyával, de már az első lépésnél kudarcot vallott minden ter­ve az állat hajthatatlanságán. Még a legsze­lídebb sétára sem akart elindulni. A jó fa­latért készséggel megnyalta úrnője kezét, csinosan szolgált de mikor fürge füttye nyomán utána kellett volna nyargalnia, egy­két kullogó, tetető lépés után visszafordult és betelepedett úrnője székébe, ahonnét vak- kantott is néhányat, ha szokatlanul hevesen lármáztak az ajtó alatt. Az asszony eleinte könyörögve és erőszakosan igyekezett vál­toztatni a ku'ya hajlamain, de mindhiába. I /v napon aztán végképp lemondott róla. Behozta a konyhából egy kis oorcolláncsé­szében a. mopszli ebédjét és feltálalta a ke­mény pamlagra, amelyen ülve ő szokott dol­gozni, hívogatta. A kutya ránézett, megcsó­válta a farkát, mintha teljes gőzzel indítani akarna, — aztán elsompolygotí, a karosszék- be: amelyben az asszony húga ült s szuszog­va keresgélt süteménymorzsá.k után. — Gyalázatos hűtlen dög, fakadt ki az asszony elkeseredve. A leány, aki egész nap a lábát lógatta a hintaszékből, mint valami erkélyre telepitett lomha kuszóindát, diadalmasan feleselt: — Hát hogyne, ha te mindig olyannal kínzód, ami nem felel meg neki! A pohárszékhez ment friss darab süte­ményért, a könyvespolchoz uj regényért, hogy tovább szürcsölje a szentimentális édes­ségeket, a kutya meg azalatt boldogan tele­pedett a szék kimele.gitett párnái közé. Az asszony hagyta és más kutyát szer­zett . . . Békés arcú. hatalmas komondor volt a mopszli utódja. Ez elé már nem tűzött az asszony természetével ellenkező feladatokat. Ha házőrző, csak őrizze a házat, feküdjék naphosszat a küszöbön, óvja ellenség lépései­től. Nem is tett egyebet a kutya, elvárta, hogy az ételt is odavigyék küszöbmelletti vackára. Ilyenkor elismerése jeléül mcglen- diteFe lomnos farkát, de egyszer, amint az asszony elibe tette a falat s véletlenül mcrle- gyintette az orrá1, dühösen fclmordult és ha- talrnas állkapcsai közé csattantotta úrnője lábát. Nem volt rá semmi tekintettel, hogy a szeretet botlása volt az a kis legyintés, go­rombán utasított el mindent, ami megzavarta nyugalmát . . . Ezután szerezte az asszony Rcxet. Más­képpen nem is lehetett volna nevezni azt a, különleges gyönyörű álla'ot. Nem mintha csupa jótulajdonság uralkodott volna benne, hanem mert megcáfolba táti ad királyi fölény­nyel viselte úgy a jó. mint a rossz tulajdo­nait. Mindig magasra vetett fejjel szaglászott, orrlyukai remegtek, mint valami érzékeny visszhangos kürt pereme, fodros nagy farkát zászlóként, ünnepélyessen vitte és amikor a nap fénye hajnalban becsordult a hegyek torkából. Rex pedig vidászni indult, gyönyö­Húsz gyermeket agyontapostak egy moziban London, Julius 24. (Reuter.) VeracruzbóJ jelentik: Egy itteni mozgóképszínházban előadás alatt felrobbant a film. A zsúfolásig megtelt nézőtéren óriási pánik keletkezett, a kijáratok felé tóduló közönség busz gyermeket agyontiporí és tizenhetet súlyosan megsebesített. Smiin főbiztos bfili a magpar újjáépítés síherében Beterjesztette uj jelentését a népszövetséghez — Sikerült a koronát nagyjában stabilizálni

Next

/
Oldalképek
Tartalom