Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)

1924-07-25 / 167. (615.) szám

Péttték, fuflus 28.

A házassági ígéret és a válás

Fiuk, legyetek óvatosak! — Az ígéret drága, a válás könnyű

Chicago, julius 24.

Bizony, Amerikában nem lehet olyan büntetlenül elcsavargatni a leányok fejét, mint a vén, bűnös Európában. Aki itt házasságot igér, annak vagy házasodnia kell, vagy fizetnie. Tudják is ezt a kis ladyk s ezer ravasz csapdát állítanak a legénynek, amibe az, minden óvatossága és a sok intő példa dacára, bele is esik. Előbb, vagy utóbb, akarattal, vagy akaratlanul kicsúszik a száján egy sóhaj, egyetlen szó s ez elég arra, hogy a leány az oltár, vagy a törvényszék elé cipelje. Esküdni, vagy fizetni. Harmadik eset nincs.

William N. Gemmi chicagói biró, aki évek hosszú során át ítélkezett a könnyelműen elejtett házassági ígéretek ügyeiben, most egy könyvet adott ki, amelynek tendenciája: „Fiuk! legyetek igen óvatosak!"

A municipal court bírája praxisából számos esetet ir le, amelyek intő például szolgálhatnak a megszédített fiatalembereknek, hogy a ravasz ladyk fölállított csapdáit túlzott óvatossággal kerüljék el.

A sok peres eset közül, amelyekben a biró fizetésre kötelezte a házasságot Ígérő, vagy csak házasságra célzó ifjút, csak egy- kettőt mutatóba:

— Egy fiatalember bókol a kis fruskának: „Milyen jól festene az oltár előtt, kicsikém." A leány a legényt törvény elé állította s a biró házassági ígéret megszegése cimén ötezer dollár fizetésére kötelezte a gavallért.

— Egy másik leányzónak azt mondta udvarlója, milyen bájos lenne az ő házában, mint feleség. A bírói döntés szerint ez a kijelentés a leány eljegyzése volt s a szerencsétlen férfi fizetett.

— John Richmond kivágott az újságból egy szerelmes verset s elküldte Virginia Ro- bertsnek. Virginia azt hitte, hogy a verset John irta s várta, mikor fogja John megkérni a kezét. Hiába várt, mire beperelte Johnt házassági Ígéret megszegése miatt. A pert természetesen megnyerte s a szegény John fizetett neki négyezer dollárt.

— Emanuel Johnson elvitte automobilján Hilda Smithet, hogy megmutasson neki több eladó telket. Megkérdezte a leánytól, melyik telek tetszik neki legjobban. Hilda megmondta. A leány azt hitte, vagy tán nem is hitte, de a bíróság előtt erősítette, hogy Emanuel azért választott vele telket, hogy azon családi házukat fogja fölépíteni. A szerencsétlen flótást arra kötelezte a biró, hogy Hildának ötezer dollár kártérítést fizessen.

így az esetek százai, amelyekben nem ritkaság, hogy a fiatal ember egy fejbiccentés, vagy egy röpke sóhaj alapján is alperesként és pedig rendesen pervesztes alperesként áll a törvényszék előtt.

Csodálatos azonban, hogy az a bíróság, amelyik ilyen kérlelhetetlen a házassági Ígéretek megszegésében, a legkisebb, sőt néha nevetséges ok alapján fölbontja a házasságot. Az Egyesült-Államok egyik-másika szinte iparszerüleg tizi a válást

William N. Gemmi könyve a válási eseteknek is egész seregét beszéli el, amelyek közül kiragadunk egy-kettőt.

— Maud Genak asszony azzal a kéréssel fordult a detroiti bíróság elé, hogy válassza el a férjétől, mert az nem tűri az asszony hor- tyogását, de minden éjjel alvás közben lelöki az ágyról. A biró ugyan érezte, hogy a férjnek igaza van -s ő sem tűrné hálótársnak, a hortyogó delnőt, mégis kimondotta a válást.

— Smith asszony azért kéri férjétől való elválasztását, mert hites párja nem vágja le lábaujjáról a körmöket s mindennap kihasítják éles körmei a harisnyáit, amelyeket neki kell bestoppolni. A férj a tárgyaláson makacs- kodott s kijelentette, hogy azért sem vágja le a körmeit, mert az asszony annyira akarja. Az Ítélet: válás.

— Egy más esetben a férj kérte feleségétől való elválasztását, mert az asszony minden este cacest eszik az ágyban s az éles morzsákon, amivel az asszony telehinti az ágyat, ő nem tud aludni. Mivel az asszony jobban ragaszkodott a caceshez, mint a férjhez, a biró válást mondott ki.

Ne higyjiik azonban, hogy Amerika minden államában ilyen könnyű szerrel megy a válás. Van olyan állam is, amelyben a törvény majdnem lehetetlenné teszi a házastársak elválását, sőt egyik-másik állam föl sem bontja a házasságot, csak különélést engedélyez. Ezen a nehézségen azonban könnyen túlteszik magukat azok, akik válni akarnak. Egyszerűen átteszik egy időre abba az államba a lakóhelyüket, ahol bagóért is elválasztják őket.

— (Az ujj telekkönyvi törvény.) Úgy értesülünk, hogy :\ belügyrnuiV.terium elkészült az ul telekkönyvi törvénnyel, mely 352 paragrafusból áll;

„Az állam nehéz helyzete miatt

gondolni sem lehet a kormányrekonstrnkcióra„

Prága, julius 24.

A Tribuna ama jelentésének, hogy a petka karlsbadi tanácskozásai a kormány ■rekonstrukciójával kapcsolatosaik, élénk visszhangja támadt ,a cseh koalíciós sajtóban. A cseh néppárti Prazsky Vecernik szerint

az állam nehéz helyzete miatt jelen'eg gondolni sem lehet a kornrny uj’ászcrvezésé- re, minthogy az államférfiaknak sokkal súlyosabb gondjaik vannak, semhogy ily másodrendű kérdésekkel baj'ódjanok.

Nagy baj van mindenekelőtt a Beck.a pénzügyminiszter részéről beharangozott úgynevezett gazdasági pénzügyi javaslatokkal. ezek között elsősoban a beíevők védelmére tervezett törvény tervezetével; ez még ugyan nem is készült el, azonban máris igen erős harc indult meg a javaslat ellen főleg azért, mivel a pénzügyi körök nem jó szemmel nézik a torvbevett „védelmi alap" létesítését, amelyből a szorult helyzetbe jutott

I pénzintézet segélyt kapna. Ez az alap ugyanis súlyos íerhet jelent a pénzintézetekre, vi- : szont másrészt csak előmozdítaná egyes kétes hirü pénzintézetek könnyelmű vezetését, mivel minden pénzintézet abban bizakodnék, hogy baj esetén a közös alap kisegíti. Egy | másik nagy pénzügyi javaslattal is bajok vannak, illetve a koalició nem tud erre vo- , natkozótog megegyezni: ez a szövetkezetek- | nek nyújtandó készázötven milliós segély, melyet több párt ellenez.

Minden jel arra mutat hogy a parlament é’ete a vég felé közeledik, mivel a tárgyalások menete minden csekélységnél megakad. A jövő választások már éreztetik haásukat.

A Már. Osv. szerint Karlsbadban egyáltalán nem tartatnak politikai jellegű tanács- ' kozások, mivel a kormányelnök s a köztársasági elnök csak gyógykezelés céljából tartózkodnak ott s augusztus húszadikán lesznek csak politikai megbeszélések, akkor is kizárólag a parlament munkarendjéről.

M,londoni konferencia vagy dsszeimi'ilk, vagy elnyúlik

London, julius 24.

(A P. M. H. külön tudósi.ójától.) A megbeszélések változatlan kitartással folynak, a bizottságok és albizottságok munkája látszólag minden apró részletre ki erjeszked'ik. a fáradhatatlan Macdonald és Hughes személyes rábeszélő tehetségük egész művészetével igyekeznek áthidalni az ellentéteket és mégis — nem történik semmi!

Nem történt semmi a tegnapi plenáris ülésen sem. Az angol domíniumok képviselői szintén részt vettek a konferencián, azonban egyelőre csak mint megfigyelők. A konferencia minden vita nélkül vette tudomásul a bizottságok jelentéseit, amelyek a maguk részéről ugyancsak nem hoztak konkrét eredményeket. Snowden, az első bizottság nevében beszélt, azonban élesen formulázott kijelentések helyett megelégedett a bizottság általános munkásságának ecsietelésével. Thomas a második, Kindersley a harmadik bizottság jelentését olvasta fel, amely után a konferencia megelégedett azzal, hogy a bizottságokat munkájuk további folytatására szólítsa fel.

Elposványosodás előtt a tárgyalások

Közben pedig a konferenciát az elposványosodás veszélye fenyegeti.

Herriot elvesztette a talajt lábai alól; helyzete a francia kamarában egyre nehezebb, mert a szocialisták a bckülékeny- séget követelik, a jobboldaliak pedig az eredeti direktívákhoz való ragaszkodás mellett foglalnak állást.

Jellemző a konferencián uralkodó bizonytalanságra, hogy Németország meghívását illetően még mindig három lehetőség között kell választani:

1. Németországot minden további nélkül meghívják Londonba, 2. a németeket meghívják ugyan, azonban részvételük csak informatív jellegű és csupán bizonyos megjegyzésekre szoritkozhatik,

3. Németországot utasítják, hogy megjegyzéseit később a jóvátételi bizottság előtt tegye meg.

Ez utóbbi eshetőségre valószínűen nem kerül sor,-mert jól értesült körökben nyíltan beszélnek arról, hogy Németországot még ma, vagy legkésőbb holnap meghivják s legföljebb az irányban vannak kétségek, hogy a meghívás milyen jogokat biztosit a konferencián megjelenő német delegációnak.

A Reuter ügynökség ma igen nyomatékosan megcáfolja Herriot Párisba való utazásának tervét,

azonban mégsem tartják kizártnak, hogy erre az útra, tekintette! Herriot nehéz belpolitikai helyzetére, előbb utóbb sor kerüli.

A bankárok nem engednek...

London, julius 24. A Daily Express szerint a konferencia elhatározta, hogy Németország meghívása tárgyában újabb bizottságot alakit. A francia és belga delegációk ragaszkodnak ahhoz, hogy a versaillesi békeszzerződés értelmében csak a jóvátételi bizottságon keresztül tárgyalhasson a konferencia a németekkel a jóvátételi kérdésről. Hir szerint a bankárok nem hajlandók Theunis belga miniszterelnök tervezetét elfogadni. A konferencia köreiben általában i gállapitják, hogy Hughes államtitkár Londonba érkezése óta az amerikai álláspont merevebb lett.

A Times értesülése szerint a konferencia ,amennyiben nem omlik össze váratlanul, valószínűen hosszabb időre fog elnyúlni.

A konferencia igazi nehézségei gazdasági természetűek s ugylátszik, hogy a józan — a francia sajtó szerint elviselhetetlenül józan — angol-amerikai bankárok e kérdésben hajthatatlanok. Lamont kijelentette, hogy Amerika minden külföldi kölcsönnel szemben nagyon bizalmatlan s ha a hitelezők számára nem tudnak kielégítő biztosítékot nyújtani, akkor számolni kellene azzal, hogy a kölcsön kísérlete Amerikában megbuknék. Hasonlóképpen megoldatlanak azok az ellentétek, amelyek a franciák és angolok között a német vasutügyi igazgatás kérdésében felmerültek. A konferencia sikere ma már — és ma még — kérdéses s ha Macdonald elpusztíthatatlan optimizmusában mégis bízik, úgy ezt legfeljebb azzal lehetne magyarázni, hogy a londoni konferencia meghiúsulása hosszú időre ismét állandósítaná Európában a politikai káoszt, ez pedig sem a győzőknek, sem a legyőzőiteknek nem érdeke.

A Wall-Street, a new-yorki tőzsde környékén érthetetlen módon bizakodóbb a hangulat.

A new-yorki Sun jelentése szerint bizonyosra vehető, hogy a megegyezés a németországi kölcsön kérdésében már csak óráktól függ (?)

A londoni és new-yonki bankárok a kölcsönt a megegyezés után három hónappal akarják jegyeztetni. A Daily Express hasonlóképpen szenzációs értesülést közöl:

Az esti órákban Franciaország és Anglia között állítólag sikerült a Ruhr- vidék katonai ellenőrzése tárgyában teljes megegyezést teremteni.

Mindenesetre megállapítható, hogy az elkövetkezendő három napon fog eldőlni a londoni konferencia és ezzel együtt Európa sorsa is.

Bawes vagy Poincaré

London, junűs 24. A Daily Chronicíe, amely a londoni City köreivel köztudomás szerint igen jó viszonyt tart íenn, mai vezércikkében röviden összefoglalja a londoni konferencián mutatkozó ellentéteket. Arról van szó — Írja a lap —, vájjon komolyan veszik-e Párisban a gazdasági megoldásra irányuló törekvéseket vagy sem? Franciaország ma válaszúton áll, amelynek letagadása céltalan lenne. Az egyik Poincaré, a másik Dawes tábornok útja. A Dawes-blzottság jelentése semmiképpen sem összeegyeztethetetlen Franciaország biztonságával, de szakit Poincaré politikájával, amely a többi hitelezők jogait lábbal taposta.

Poisscaré

gazdasági háborút hirdet

Paris, julius 24.

(Havas.) Poincaré a Daily Maiiba j hosszabb cikket irt, amelyben .megállapítja,

I hogy a német adósságok csökkentése Német- ! ország ipari és kereskedelmi hegemóniáját idézné elő. Kiemeli, hogy a német bányák és acélművek hozadéka a vasúti forgalom és a hajózás a háború előtti viszonyokhoz képest hétszeresére emelkedett. A német koksztermelés évi harminc millió tonna s Németország azonnal szállíthat 1 millió tonna szenet anélkül, hogy saját szükségle- | teit csökkentené. A német vasáruk exportja az összes szomszédos piacokat elárasztja és el fogja árasztani a világot, ha a szövetségesek nem fognak; össze ellene. A szakértők jogosnak és igazságosnak jelentették ki azt a módszert, amely Németország fizetéseit ipari prosperitásának kedvező fejlődése arányában akarja emelni. Poincaré ajánlja a prosperitás indexszámának megállapítását, amelyet azonban Németországnak megváltoztatnia nem szabad. Szükség van arra, hogy a németek, akiknek területeit nőm pusztították el és akiknek ipara virágzik, •éopen olyan adókat fizessenek, mint azok a nemzetek, amelyeknek elpusztított területeiket kellett először ujjáépiteniök.

A ludfertály városában...

— Saját tűdósitómktótt —

Léva, julius 24.

Jer velem jó magyarom, elvezetlek kissé a kedves vidékre, a ludfertály városába.

Ha esetleg megkívánnád magad is, lud- fertályt kérj és ne ludnegyedet, mert ha igy találnád kiejteni, nem értenék meg itt. Aki mégis megértené, az bizonyosan kinevetne érte.

Majdnem minden városnak megvan a maga híres, nevezetes specialitása. Léváé a ludfertály, no meg a csizmadia „céh."

Léván ugyanis annyi csizmadia volt mindig, hogy ebben csak Miskolc — a csizmadia Róma — vetekedett vele. De igy most Szlovenszkóban Léva lett az első csizmadia város. Messze földön ismert és kedvelt portéka is a lévai rámás csizma. Gyár ilyet nem tud produkálni!

De még ennél is híresebb a ludfertály. Ilyenkor a jakabnapi vásáron már kezdenek megjelenni a tálból pirosán mosolygó ludíer- tályok, a lévai piacon, a városháza környékén, ahol ősi idők óta van az elárusító helyük.

Az igazi szezon, a főszezon azonban csak ősszel van. A Mihálynap-4 országos vásáron már ludhusszagu az egész Léva, minthogy heringszaguak a keleti tengerparti városok a heringfogás idején.

Ilyenkor ezer meg ezer ludfertály kerül a lévai piacra. A gyöngébbek kedvéért meg kell mondani, hogy a süt ludat négyfelé vágják a ezek a ludfertályok.

Kapuk mélyedésében, aszfaltjárdák emelkedett szegélyén, üzletek lépcsőzetes lejáróinál, kirakatok kiugró párkányán, kis- korcsmák tarkateritős asztalainál minden balkéz ludfertályt szorongat a markában.

Természetesen, ahol ilyen nagy a libatermelés, ott igen fejlett a libamájkereskedelem is. A nagykereskedő részére egész légió kiskereskedő vagy ügynök vásárolja össze a libamájakat és métermázsaszámra továbbítják Bécsbe, ahonnan Strassburgba irányítják a pástétomgyárakba.

' A lévai származású libamájak természetesen gyakran újból viszontlátják Szloven- szkót és Lévát is, de ekkor már csinos dobozokba öltöztek s a boltok kirakataiban ékeskednek.

így voltunk hajdanán a kiskőrösi ugorkával is. Kiskőrösről a zöld ugorkát Znaimba szállították, ott ecetbe, üvegbe rakták, znaimii vignettát ragasztottak rá és visszaküldték drága pénzért a magyaroknak, akik jó étvággyal fogyasztották a cseh ecetbe rakott magyar ugorkát.

A háború előtt ugyan már foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy jó lenne felállítani Léván egy pástétomgyárat, de a háború sók jó gondolatot fojtott meg a kezdet kezdetén.

így halt meg a lévai pástétomgyár terve is csirájában. Most pedig nincs rá se pénz, se vállalkozási kedv. A jó magyarok tovább falatozzák a libafertályokat, a máját pedig csak pléhdobozokból fogyasztja egyikmásik Ínyenc.

— (Mibe Került a világháború?) A Národui Politika statisztikát közöl, amely szerint a világháború költségei körülbelül 11 milliárd koronát tettek ki. A lap kiszámítja, hogy ezekből a költségekből a világon minden élő emberre őrülteiül 6500 korona esne.

&

A newyorki tőzsde érthetetlen bizakodása