Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)
1924-07-23 / 165. (613.) szám
Szerda, julius 23. Berlin, julius 22. A birodalmi gyűlés ma délután ül össze. A szakértői jelentésekre vonatkozó törvényjarvasíatoklkal a bircdallmi gyűlés csak akkor foglalkoz'hatik, ha a jóvátét-eli bizottság, ide tő lég a londoni konferencia tárgyalásai már befejeződtek. Számolnak azzal, hogy a birodakni gyűlés augusztus első napjaiban hosszabb nyári szünetet kezd. Cseh-Szlovákia és a német vasúti társaság Mastny, Cseh-Szlovákia londoni követe a Foreign Officenak átnyújtotta kormánya jegyzékét, amelyben a cseh-szlovák kormány •közli, hogy a megalapítandó német vasúti társasággal szemben eddigi tarifapolitikájából folyó valamennyi jogát föntartja. Áll ez különösen arra az esetre, ha a Dawes-tervezet alkalmazása e kérdésben érintené Cseh-Szlovákia érdekeit. „Fór a room my kingdom!" (Szobaszerzőcskés revü egy felvonásban) William Goode a magyar kölcsönről Budapest, julius 22. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Sir William Goode elutazása előtt optimisztikusan nyilatkozott a Nemzeti Újság munkatársa előtt a magyar kölcsönről. A pillanatnyi hátrányokat, mint amilyen a munka- nélküliség — mondotta —, nem szabad rossz ómennek venni, hiszen az angliai munkanélküliség sokkal nagyobbarányu, mint a budapesti. Nem szabad a bajokat túlozni és mindent feketének látni. Meg van arról győződve, hogy abban az esetben, ha Magyarország pontosan betartja a szanálási programot, a népszövetség beruházás céljaira is jóvá fogja hagyni a kölcsönt. Az legyen a jelszó, hogy minél többet dolgozni. Egy titokzatos emberfaj Eszakindiáhan Átmenet a majom és az ember között Prága, julius 22. Wells Branch, methodista misszionárius most tért vissza Északamerikából, ahol hosz- szabb időt töltött s olyan emberfajra akadt, amelynek létezéséről eddig a müveit világ egyáltalán nem tudott. Wells Branch előadó- kőrútra indult s úgy tudományos társaságokban, mint a nagyközönség előtt ismerteti azt a különös embert, akit az őserdők állatjaitól alig különböztet meg más, mint az emberformája. Ezek az emberek a ruha fogalmát egyáltalán nem ismerik, barlangokban, sziklákba vájt üregekben, vagy sziklafödél által védett helyeken laknak. A nyelvük állatiasan primitív. Egytagú, kevés szót használnak az egymásközti érintkezésnél, nyelvük azonban a világ semmiféle nyelvcsaládjába nem sorozható. Pithoragash vidékén laknak ezek a titokzatos lények, akiknek testét hosszú szőr fedi, ami megjelenésüket egészen állatiassá teszi. Termetük alacsony s gyöngének látszanak. Barátságos, jóindulatú nép, fegyvert egyáltalán nem használ. Egyetlen védekező eszköze a kés kezdetleges formája, amelyet háztartásában s az őserdő vadjai ellen használ. — Úgy hatnak ezek az emberek — mondja Branch —, mint az árnyékok. Ott csúsznak, másznak, hajladoznak a nagy fák között, halkan és szótlanul. Ha nagyvéletlen idegen vetődik közéjük, nem szólnak hozzá, nem köszöntik, közönyösen mennek el mellette. Ügyesek és szorgalmasak. Durva faedényeket készítenek késükkel. A fára villámgyorsan tudnak fölmászni s az ágak között úgy ugrálnak, mint a legügyesebb majmok. Hogyan tudnak a vadállatoktól hemzsegő őserdőben megélni, az még titok. Bizonyos, hogy minden ember elpusztulna itt rajtuk kívül. Tíz esztendeig tanulmányoztam ezt a különös és titokzatos emberfajt, de titkaikba nem tudtam behatolni. így nem ismerhettem meg történetüket, nem tudhattam meg, mi- ly-in a vallásuk s végeznek-e vallásgyakorlatokat. Amilyen barátságosak, olyan tartózkodóak. Sőt nem ritkán büszkék is, mert királyi eredetűnek tartják magukat. Ezt is csak jelbeszéddel lehet tőlük megtudni, mert nyelvüket a világon senki sem érti. Hir szerint Wells Branch jelentésére az amerikai tudós társaságok bizottságot küldenek ki a különös árnyékemberek tanulmányozására. — (A félhivatalos félti Ruszinszkót.) A félhivatalos Ces kos lőve mslká Répáitokká mai számában afölött kesereg, hogy a moszkvai kommunista kongresszuson kiadott jelszavak mindjobban éreztetik hatásukat Ruszinszkó- ban, ahol egyre inkább fölmerül az a káván- ság, hogy csatolják Ruszinszkót Oroszországhoz. A kommunisták agitációja főként azért eredményes, mivel a nép megszokta, hogy a külföldön keresse boldogulását. Arra persze nem gondol a félhivatalos, hogy a kormánynak is kellene valamit tenni Ruszin- szkó fölrvirágozta’tása érdekében és nem kell hozzászoktatni a népet ahhoz, hogy „fölszabadítása" után is a külföldön keressen boldogulást. Magas Tátra, julius dereka. (Szín: Fiirdőigazgiatósági iroda sok irodakisasszonnyal és egy directróce-szel, kinek asztalát ádáz fürdővendégjelöltek ostromolják. Az ajtóban podgyásztorlaszok, gyermekek és hitvesek. Künn dúló déli szél s a fenyők csikorognak élesen.) Directrice: Ki az, mi az, vagy úgy? Kövér ur: Igen, igen, Szunyogh vagyok. Éppen most érkeztünk. Én, a hitvesem és két gyerek. Egy kétágyas szoba elég lesz . . . kérném... Direktrice (belesivit az őrülten csengő telefonba): Hier Badedirektion, ja, ja, igen, yes, oui, si... ano, ano ... tak ... Szoba, az nincs s nem is lesz, csak októberben ... (Már le is tette a kagylót.) Kövér ur (bizonytalanul): Egy kétágyas... Irodakisasszonyok (kórusban kuncognak): Hi-hi-hi. Directrice: Egy-két ágyat adhatunk, de szobát, azt nem. Különben igaz, egy fürdőszoba még van. Tetszik? Kövér ur: Fürdőszoba? Directrice: No yes, oui, si. Még nem látott fürdőszobát? Fürdőszoba, minden nélkül. Fő a levegő. Kövér ur: De a családom. Directrice: Majd beteszünk egy priccset a kád mellé őnagyságának. Kövér ur: De a gyerekek. Directrice: Lepedőből függőágyat csinálunk a drágáknak. Kövér ur: De kiesnek. Directrice: Van még ziherheitsztü. Fő a levegő. Kövér ur: És én a kádban? Lohndiener (fél'hangon): No-ná, Napóleon ébenfaágyában a Pálffy-aukción. Directrice: Yes,' oui, si. (Int a Lohndie- nernek, hogy vigye őket.) Mondanom sem kell,, hogy nappal a Bademeister diszponál a szobával. Kövér ur: Na, kint vagyok a vízből. (Családostól el.) Cingár ur (bemutatkozik): Vastagh vagyok. Egy egyágyas szobát kérek, kedves nagysád. Directrice (belesüvit az őrülten csengő telefonba): Ja, ja, hier 59.687, Badedirektion... igen, yes, oui, si... ano, tak ... Hogy már Poprádon vannak? Hja, kérem, mi arról nem tehetünk ... Az nincs, nincs ... (Már le is tette.) Cingár ur: Alzó, kedves nagysád... egy egyágyas... Directrice: Kérem, ha Szunyogh urnák nem volt szoba, Vastagh urnák sincs ... Cingár ur: Csak épp, hogy aludni tudjak valahol. Fő a levegő. Napközben nekem mindegy. Directrice: Helyes, fő a levegő. A Kur- szalonban a billiárdon fogunk Önnek ... Egy háromtagú társaság (türelmetlenül beleordit): Mi kassaiak vagyunk, nekünk mu- szály hely. Directrice (mézédesen): Van, van, kérem, a masszőrbox a fürdőházban. De ahhoz kevesen vannak, oda legalább nyolcnak kell bemenni. (A tömeghez:) Ki van még kassai? Hangok: Én, én, hier, jelen, tu som! Directrice (kiválaszt még öt pasast): Hát Önök együtt fognak lakni a boxban. A kiválasztottak: De nem ismerjük egymást. Directrice: Ugyan, kérem, hiszen kassaiak. Hetven korona fejenként, persze penzióval. Nappal a fürdőmes ... (belesüvölt az őrült telefonba:) Nincs, nincs... Egy sárga hölgy: Czinkéné vagyok ... Directrice: Igen, igen... van egy cinkeházikónk a legmagasabb fenyőfán, azt kiürit- tetjük... Fő a levegő. (Amig az elhelyezett vendégek kifelé tolonganak, hirtelen elhelyez még ötven vendégjelöltet a víztoronyba, a villanyturbina alá, az autógarázsba (csak protekciósoknak). a kutyaólba, az ereszek alá kifeszitett patentiüggőágyakba, ládákba stb.) Egy idősebb, harsány női hang (vad hahoták és virnyitások gyeszbendjétől kisérve, beszűkül a nyitott ablakon): Az én negyedik férjem, az volt egy szép ember ... Amikor az első kefe elkészült a gyárunkban ... (Ez már igy ment elejétől, csak elfelejtettem mondani.) Egy elhelyezett ur (rémülten bedugja a fülét): Jaj, a dobhártyám! Mi ez, kérem? Directrice: Most csendes kúra van. Kettőtől négyig. Ilyenkor szeretnének a betegek aludni. Egy másik ur: De miért bömbölnek itt az ablak alatt? Directrice: Nem itt cseveg Rézgálicné asszony — ez az ő hangja —, a negyedik pa- villonon túl ligéznek. Csak ide hallani... (Mint egy vezénylő tábornok, a tömeghez:) De most slusz, auszferkauft. Nyolcezer előjegyzés. Nincs hely. (Hordágyon egy embert hoznak be a zúgolódva elvonuló tömeg közt. A telefon hörög, senki sem veszi föl.) Hordágyas: Reszegey tenorista vagyok. Utolsó órám ütött, nem megyek tovább. Szobát, vagy odaíétetem magam a gyepre. Zöldségre auflagnak. (Énekel:) La donna e de- bole... Directrice (elérzékenyülve): Önnek lesz szoba. (Lapoz egy biokban.) A Liliom-villában a 28-as. Hordágyas (síri hangon): Kérem a blokkot. (Énekel:) Óh, hagyjatok élni... (Ordít:) Fór a room my kingdom! Directrice (Lohndiener II-höz): Vitesse a művész urat a 28-ba, Liliom. (A könnyeit tö- rülgeti.) Hordágyas (fölkel, fölrúgja a hordagyat s a két hordárnak, akik hozták, borravalót ad, aztán kezet csókol a dircctricenek): Köszönöm, szóval, mégis szereztem szobát... Irodakisasszonyok (epedő kórusban): Hi- hi-hi! Kriksz-Kraksz. A ruszinszkói koalíciós képviselők működésének eredményei Prága, julius 22. A Venkov jelentése szerint a kormány a legutóbbi időben hosszú tárgyalásokat folytatott a ruszinszkói „államalkotó" pártok képviselőivel eme területet érdeklő ügyekről. A tárgyalások végső eredményét a miniszteri tanács nyolc pontban foglalta össze. A ruszinszkói trojka egy hónap előtti tárgyalásairól s annak megérdemlett sorsáról: feloszlásáról mi is megemlékeztünk s igy a Venkov jelentésének ma, egy hónap múltán igen csekély értéke van a hírszolgálat gyorsasága szempontjából. Ugyancsak igen kétes értékű a tárgyalások nyolc pontba foglalt eredményének a tartalma is, még pedig nemcsak azért, mert ezekbe a tárgyalásokba nem vonták be a Ruszinszkó lakosainak többségét képviselő törvényhozókat, hanem csupán a kabinetiroda egy tisztviselőjét, Necsasz mérnököt s a politikai elvekkel labdázó Kaminszky dr-t, de kétes értékű az eredmény főleg azért, mivel ismét csak Ígéreteket, több pontban pedig kifejezett veszélyt látunk. A tizennégy megválasztott törvényhozó közül tehát csak kettőt méltatott a kormány arra, hogy velük szóbaálljon s ezek közül is az egyik nem tekinthető jog-érvényesen megválasztott képviselőnek, a másik, a sima modorú diplomata pedig nem sokat ért Ruszin.- szkó ügyeihez. Ök ketten intézik tehát Ruszinszkó sorsát, ők ketten, a koalíciós képviselőik vivtak ki a kormánynál oly eredményeket, amelyekkel igazán meg lehet elégedve eme terület apraja-nagyja. Ezt különösen hangoztatja a Venkov, hogy a koalíció képviselői milyen halhatatlan érdemeket szereztek Ruszinszkó sorsának feljavítása tekintetében. Azonban itt is téved a Ven- kov, mert a történelmi igazság kedvéért meg kellett volna állapítania azt is, hogy a» egyik koalíciós párt képviselője, Gagatkó dr., minden közösséget megszakított másik két kollégájával s igy a dús „érdemeket" és a babérokat egész bátran megoszthatják egymás között Kaminszky és Necsasz uraik annál is inkább, mivel senki sem akarja tőrük elvitázni a nagy dicsőséget, fölösleges veri tehát a Venkovnak minden pontban kétszer- háromszor hangoztatnia azt, hogy mindez a koalíciós képviselők közbenjárására történt. No és mi történt? Sajnos, eddig semmi. De nézzük a nyolc pontot. 1. A Ruszinszkó autonómiájára vonatkozó javaslat elkészítésével a belügyminisztériumot bízták meg. A nemzetgyűlés alkotmányjogi bizottsága mellett egy ruszinszkói választmány fog működniA kormány a dajkatörvényt, a növény- nemesitési javaslatot megküldte a szaktestületeknek véleménynyilvánítás végett. Ruszinszkó autonómiatervezetét belügyminisztériumi bürokraták fogják csinálni s a tervezetről nem az illetékes körök, elsősorban: Ruszinszkó politikai társadalmi alakulatai s egyéb érdekelt ruszinszkói szakkörök, hanem az alkotmányjogi bizottság mellett felállítandó „ruszinszkói bizottság" fog nyilatkozni, mely kilenctizedrészben a Ruszm- szkón nem érdekelt cseh törvényhozókból alakul majd. Szerencsére úgy az autonómia- tervezet, mint az albizottság a jövő zenéje; pozitívumot eddig csak az ellenzéki pártok tudnak felmutatni: az autonómia törvény tervezetét már régen elkészítették s ha a kormány logikusan akart eljárni, úgy ennek alapján máris tárgyalhatott volna, de nem két képviselővel, hanem mind a tizennégy képviselővel. 2. A romián—ruszin határkérdésben a kormány a koalíciós képviselők intervenciójára eljárt a román kormánynál, főleg a té- csőiek panasza tárgyában. Ezen csak nevetni lehet nemcsak azért, hogy a kormány bukaresti intervenciójának a mai napig semmi eredménye sincs, hanem főképpen azért, hogy midőn egy agrárpárt! főkolómpos Prágába sürgönyözte a téesői öttagú deputációt, melyben a ruszin, magyar és zsidó nemzetiség egyformán képviselve volt, nem akadt egy koalíciós törvényhozó, aki ezeket a szerencsétleneket a külügyminisztériumba vezette volna. A deputáció öt fűik Mft megnyut |! tfzéppfcseíerfe «fe» ftölcrafkaúcM e^ész zskSíó B»»«Hc«sss*|»«arf»K««a Russ — GL1W l««nv<É:lta4tazMí éMerml berendezések. KM DCTAIE. F«»-uíca ---------- lျ$ac«e — Kassa = Fő-ufca 50 mi mini nmüWira—iBWiJll—f—WmaE—”• I un Nago izgalom a bankárok elutasítása miatt London, julius 22. A Daily Telegraph jelentése szerint Macdonald a tegnapi napon kijelentette a delegációk vezetőinek, hogy a bankárok és elsősorban az Angol Bank nem hajlandók a Dawes-tervezet életbeléptetéséhez múlhatatlanul szükséges 40 millió iont sterling kölcsönt megadni, ha annak feltételei azonosak az első bizottság jegyzőkönyvével. A szövetséges miniszterek ezt a hírt nagy csalódással és nemtetszéssel fogadták. Hosszabb vita után elhatározták, hogy Snowden és a szövetséges pénzügyminiszterek e kérdésben külön fognak tárgyalni az angol és amerikai bankárokkal- A konferencia, vezetői a beállott zavart súlyosnak tartják. Amerikában nő az elégedetlenség London, jiulius 22. A Times jelentése szerint amerikai körökben egyre nő az elégedetlenség, mivel az első bizottság javaslatai nem zárják ki, hogy Franciaország a Ruhr- vidéket újból meg ne szálba. A német birodalmi gyűlés augusztusban nyári szünetre megy
