Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)
1924-07-18 / 161. (609.) szám
Péntek, fttíhis tS. \<faífárJ{A(Xm?frRMP 3S A demokrácia annyi, mint diszkusszió Prága, julius 17. Néhány nap előtt közöltük a Rude Prá- v'Ó nyomán Masaryk elnöknek Ruszinszkóra vonatkozó régebbi kijelentését, valamint a külügyminisztérium cáfolatát. A Rude Právo ennek dacára fentartotta állítását, a cenzor azonban törülte az egész cikket. A vitát a R. P. most a következőképpen végzi: „A demokrácia annyi, mint diskusszió, mondotta valamikor Masaryk elnök, elfelejtette azonban hozzátenni, hogy erről nem ő, hanem kormánya s ennek szervei döntenek. Ha a diskusszió folyamán oly dolgokat mondunk, amelyek a kormánynak kellemetlenek, ha a kormányt hazugságon, korrupción érjük, úgy aztán — én jó Istenem, a demokráciát talán a kommunisták részére csináltuk. A demokrácia mégis a mi gyártmányunk s mihelyt annak szókimondó természete ártana nekünk, úgy egyszerűen eltávolítjuk. El a demokráciával, el a dlskusszióval. így gondolkodik a koalició. Tegnapelőtt elkobozta egy hasábunkat, ahol a külügyminisztériumnak válaszoltunk, mely az elnök nyilatkozatát cáfolni merte. Jól van, majd mi gondoskodunk arról, hogy ez a kijelentés a külföldön is közismertté váljon. Megmondunk ott mindent, amit nem szabad közölni a cseh-szlo- vák köztársaságról, ahol a demokrácia ugyan diskusszió, hanem — közöttünk s a cenzor között.*4 +»44m*****«:*<S-$«*»***********$4>*0******4******+ Föltalálták az aranycsinálást? Modern alchhni-síák a berlini fizikai laboratóriumban. Berlin, julius 17. A be rl in-dia r lőtte n’buingi fizikai intézet vezetője, Mietlhe ér. tanár és Stramreich dr. asszisztens hosszú éveik kísérletezése után megtalálták annak a módját, hogy miként leihet elemekből aranyat csinálni. A hir, aime- lyet a Woliff-ügynökség néhány rövid szóban közöl a nyilvánossággal, csak látszólag fantasztikus és lehetetlen, A berlini fizikusok állítólag a higgany atomok szé ír öncsalása által jutottak óriási jelentőségű találmányukra, amelynek azonban gyakorlati jelentősége egyelőre nincs, mivel egy kilogram szín arany előállítására busz millió aranymárka értékű higanyra és elektromos áfámra lenne szűkS, pcr. 1 . Kérdést intéztünk Miethe dr. felfedezésére vonatkozóan egyik neves prágai egyetemi tanárhoz, aki a következőket mondotta: — Mióta Maxwell felfedezte az atomok keringésének elméi értét, azóta elvben egyáltalában nem lehetetlen az alchimisfák álmának, az aranycsinálásnak megvalósítása. A Curse házaspár volt az első a kutatók hosszú sorában, amely megállapította, hogy az elemek nem változatlanok, így például a rádiumból az emanádós folyamat következtében hélium, azután mezoíonum lesz. Hasonlóképpen sikerült több német fizrfctísriák már a háború előtt mesterséges drágaköveket, gyémántot, rubint, topázt stb. előállítani úgy, hogy elektromos kemencékben igen magas hőfokon szenet és vasat olvasztottak össze. Az így előállított drágakövek sem fizikai, sem kémiai sajátságaikban nem különböztek a természetes drágakövektől, azonban gazdasági jelentőségük nem volt, mivel a mesterséges drágakövek alig érték el a mikroszkopikus nagyságot s az előállítás költségei legaláb húszszorosát tették a természetes drágakövek árának. A mesterséges aranycsinálás igazi jelen őségé inkább elméleti s ha részletesen meg tudjuk az uj felfedezés fizikai feltételeit, akkor talán majd szó lehet a modern fizika gyakorlatilag is legnagyobb problémájáról, az atomenergia felszabadításáról és hasznosításáról. Zsidók — A P. M. H. eredeti riportja — Prága, julius 17. Itt van még hely! A zsúfolt vonat egyik kocsijának ablakából csengett felém az üde gyermekhang. Kicsi tincses zsidógyerek invitált. Fellépek. A kocsiban zsidók ülnek. Az öregek, biblikus alakok, melletverő szakállal, nyugodt szomorúság a szemükben. A fiatalja riadt tekintetű, csupaszállu. Valamennyin földig érő kaftán. A nők: menyecske, öregasszony, meg egy leány, parázsosszemii, keleti szépség. Gyerek is van egy kocsiderékkal. Szívesen csinálnak helyet. Hallgatnak. A vonat a kánikulai forróságban ájultan fekszik a síneken, csak a mozdony liheg, meg az öreg zsidók a nehéz ruhadarabban. A gyerekek meg a leány kibámulnak az ablakon. Az állomási épület melleit tóka van, a tókából a bókák kórusának keserves danája hallatszik. — Békák! — csuklik ki á leány szava. — Békák! A szeme elmered a messzibe. Bizonyosan visszaszáll a lelke a kis lengyelországi községbe, hol esténként a falu alatt hallgatta a békák szomorú kórusát, ami édes-bus sejtésekkel töltötte el kicsi szivét. Felnéz a polcra. Fakult kendőbe kötött kis motyón nyugszik a tekintete. Tán abban jön vele az édes haza minden emléke. Meg a békák bús hangjában, ami idáig kisérte. A vonat megindul. A gyerekekkel kezdek barátkozni. Ezek is olyan szomorúak, koravének. Az öregek szemében gyanakvás, az asszonyok azonban a gyerekeken keresztül hamar szóba elegyednek. Kétszer se ájult el a vonat, az öregasszony már beszél. — Palesztinába megyünk. Ezek, a Co- ref Perec, Katz Jankev, meg a családjuk Psezsaniból jönnek, az uram, a Herskovits Moskó, a két fiú, meg én Kassáról. Mi kilenc évig laktunk Kassán, ezek tizenötig Psezsa- /íban. Minket Kassáról akartak Psezsaniba íoloncolni, ezeket meg onnan Mezőlaborcra. Minket a lengyelek kergettek vissza, Core- féket pedig a csehek nem vették át. Hét hónapig veszekedtek rajtunk. Hol elvittek, meg-meg visszahoztak. Közben persze feléltük, ami kicsinyünk volt. Tán sohase lett volna vége a herce-huroának, ha meg nem egyezünk, hogy elmegyünk haza — Palesztinába. Most Prágának tartunk. Ott az angol cionista missziótól kapunk Írásokat, pénzt, meg ruhát. Prágából aztán Pozsonyba megyünk, hol Sipos Leó dr ügyvéd igazit tovább bennünket. Az öregek feddőleg néznek az asszonyra. „Sokat beszélsz, mit tudod, ki ez az ember, hátha...“ — mondja a tekintetük. Hanem az asszonyt nem könnyű megállítani, ha megeredt a nyelve. — Palesztinában már várni fognak minket. A misszió, meg az ügyvéd előre értesítik őket jövetelünkről. A vasútról egyenesen a templomba vezetnek. Azután a férfiak beülnek a tanácsba, mi meg elrendezzük a házat. A gyerekek az iskolát fogják járni és lesz mindenünk és nem kell félni senkitől. Erre az utolsó mondatra mindnek megnyugszik az arca,. A szemek félig lehunyód- nak s már ott látják magukat az Ígéret földjén, az olajfák árnyékában, a szent város falai között. A leány pilláján könnycsepp csillog. Vájjon az oda- vagy visszavágyódástól-e? — Hány órakor érkezünk Prágába? — ezt az öreg vpatriaroha kérdi. — Hétkor. — Megnyugodva néznek össze. — Ma péntek van — magyarázza az asszony. Alkonyat előtt kell tehát megérkeznünk. A vonat azonban elakad. Az egyik álla- rraáson órákszám veszteglünk. Iszonyú megrökönyödés. Ki akarnak szállni, hogy az éjszakát és a szombatot valamelyik közbeeső helyen töltsék el. Nagy és hangos tanácskozás, a kalauzzal való disputa indul meg. Végül mégis a vonaton kell maradniok. A férfiak kétségbeesett arccal gyűrik fel balkarjukon a kaftán ujját. Kis cekkerek kerülnek elő s azokból előszedik az imaszereket. Feltekerik a szíjat karjukra, piszkos, csikós taleszt terítenek vállukra, homlokukra felkötik a „tvilem“-et s megkezdődik az ima. Állva, siiriien bókolva mormolják,.énekelik a zsoltárokat, melyekből kibug a zsidók ezeréves üldöztetésének minden szomorúsága. Az öregasszony az egyik motyóból három kis gyertyát kotorász ki. Meggyujtja, lecsöpögteti a faggyút a padra s odaragasztja az égő gyertyácskákat. A gyerekek kö- rülállják a tenyérnyi fényt s áhitatosan merednek bele a pislákoló lángokba. Valahányszor nyílik az ajtó, az asszony ráhajol a gyertyákra s nagykendőjével fedi el kis oltárát a kalauz szemei elől. Az ima mind hangosabb lesz. A panaszból jajba csap át, néha szemrehányó, majd szinte követelő a tónusa. A leány az ablakon át a homályba mered. Néha megmoccan az ajka. Ima-e, ami piros ajkán remeg vagy bucsusóhaj valaki után valahová, vagy a homályban rejtőző holnap vágya? — Lea! A leány összerezzen e szóra, kisóhajt az éjszakába s odakuporodik a gyertyák mellé. Az ima bús akkordjai elhalnak, a gyer- tyácskák csonkig égnek s a vonat befut a prágai pályaudvarra. A zsidók rongyos kis csapata nekiindul a városnak •.. Bechyne félbeszakította gyógykezeltetését Prága, julius 17. A Národni Listy jelentése szerint Be- chyne iskolaügyi miniszter Olaszországból visszatért Prágába s innen Joachirnstalba utazik, ahol a cseh szociáldemokrata párt végrehajtóbizottságának elnökével fog tárgyalni, majd felkeresi a Karlsbadban üdülő Svehla miniszterelnököt. Mint ismeretes, Be- chyne két hónap előtt utazott a délvidékre komoly betegsége gyógyítása céljából. Távö* zása előtt felajánlotta a lemondást, azonban pártja nem vette azt tudomásul. Mostani visszatérése ismét demissziójá- val van kapcsolatban. Mihelyt ezt elintézi, azonnal folytatja a gyógykezelést Svájcban, Davosban. Az eredeti tervek szerint Bechyne demissziójával kapcsolatban Habrmann népjóléti miniszter is távozott volna a bársonyszékből, politikai okokból azonban nem lehetett megvalósítani ezt a tervet. Radicsoí meggyilkolták ? Berlin, julius 17. (Saját tudósitónk iák!) A Lokalanzeiger párisi jelentése szerint az Information arról ad hirt, hogy Radicsoí a horváí parasztpárt vezérét Moszkvában a vörös hadseregnek egyik tisztje, egy volt osztrák-magyar hadseregbeli fogoly, meggyilkolta. A tettes kijelentette, hogy azért gyilkolta meg Radicsoí, mert állandó veszélyt jelent a horváí nép számára. Berlini illetékes helyen eddig ezt a hirt nem erősítették meg. — (Masaryk Belgrádija utazik.) A jkisan- tant konferenciája után egyes lakóik azt a hirt jelentették, hogy a köztársasági elnök ősszel Belgrádiba és Bukarestbe utazik. A Prager Presse mai száma megerősíti azt a hirt, hogy a köztársaság elnöke Belgrád'ba készül. — (A légionárhísok ■ lapja Jasszusch festőművész ellen.) A Nár. Osvobozeni keserű hangú vezércikket ir a szlovák intelligencia kritikátlanságáról, amely nagy lelkesedéssel fogadta a kassai Jasszusch festőművész pozsonyi kiállítását, noha ez a művész magyar, másodsorban csak közepes művész. — Nem természetünk, hogy privátegyé- ne.k nemzetiségét kutassuk, Jasszusch művészi tehetségével sem akarunk foglalkozni ez alkalommal, csupán annyit kívánunk megjegyezni, hogy messze vagyunk még attól az időtől, hogy a Nár. Osvobozeni írja elő Szlovenszkó lakosainak, hogy mi tessék nekik és mi nem. Tudomásunk szerint a Nár. Osvobozeni a légionáriusok eszméinek vitéz harcosa, kár tehát művészeti kritikákkal tölteni a hasábjait, az általa adott művészi recepteket —• éppen úgy, mint a politikaiakat is — Szlovenszkó nem igen veszi be, kár tehát a nagy fáradságért. — Egy korona a tét, urak. Még lehet beszállni — harsogja a keskenyvállu Pundri. aki akár az életét merte volna fogadásra tenni érte, hogy övé lesz a szelíden bégető bárányka. Mint afíélj írástudó ember, persze ő kezeli a kré lát. IOligrafikus betűkkel valami huszadiknak jegyzi fel a Fekete uram nevét, utána meg mindjárt a sajátját, gondolva ra- vrszkásan, hogy célszerűbb dolog végére hagyni a csattanót, hadd rökönyödjék ez a társaság a mérkőzés végső eredményén. Közben a tavaszi nap pazarul öntötte be sugarait a nyitott szaletli alá és ott megtört a sárgás színben játszó borosüvegek szűk száján. A napsütéstől és a virtus vérpezseg- tetö hevületétől izott a levegő. A vastag kabátok lekivánkoztak a mozgékony testekről. Fake e ur a két inge ujját is feltürte egészen a hóna aljáig. Mellényén kidudorodott a vastag ezüst óra lánc. A szájában vékony, hosszú vergónia tüzeskedett. De most a végső nagy nekikésztilődésben az asztal végére került az égő szivar s ott füstölgőit csendesen, rhogy a szél élesztgette a nyitott szaletli oldalán keresztül. Fekete ur már előre beinkasszálta a dicsőséget, ahogy szélesre nyúló ábrázatával hahotázva mondta: — No most ide nézzetek, pupákok! Tanuljatok fát ütni! A szaletli oszlopánál türelmetlenkedő báránykia beleb égetett, mintha csak azt akarta volna kifejezni: — No csak lassan a nagy testtel, uram. Mások is tudnak itt valamit. Rettenetes nekigyürközés következett most. Köröskörül pattanásig feszült a figyelem, mint amikor a nagytemplomban a tisz- teletes ur kenetes prédikációját hallgatja az ájtatos közönség. Fekete ur kétszer is a tenyerébe kapja a nagy ébenfagolyót. Át-át- dobja a jobbtenyeréből a balba, meg vissza. Meg-megpaskolja a súlyos golyót, tnegló-- bázza kétszer a levegőben. Kevélyen mozgó tagiejtéseivel mintha még egyszer azt kiáltaná oda a szaletli zugó kíváncsian izguló publikumának: — Ide nézzetek pupákok! Most! Jobbtenyerében a nehéz golyóval, hátracurukkolt egészen a szaletli végéig. Leguggolt a nagy darab ember és most hirtelen olyan lett, mint valami összeroggyaní zsák. Borzasztó nekilendüléssel hármat ugrott előre, egészen a guritódeszkáig. amely mint hosszú, keskeny nyelv nyilt bele a kuglizó homoktalajába. Félelmetes dobbanás, mintha pusztító erejű ágyúgolyót lőttek volna ki. A féktelen erővel nekilenditett golyó végigsü- vitett a guritódeszkán és nyílegyenes utat vágott magának a gömbölyűre nyergeit homokpálya kellős közepén. Pillanatra belefagyott a nézőkibe a szó. A vad rohammal ne- k-iszrilaju.lt golyó a pálya végén, a glédában álló babák előtt hirtelen megtorpant. A kop- panásról úgy rémlett, hogy valami ellent- állóbb, keményebb tárgyba ütközött és vad irammal jobboldalt kiugrott. Velőkig fható gyermeksikoltás röppent fel a nyomában. Szempillantás alatt szétreb- bent a kompánia és egy vérző fejű gyereket cipeltek be a szaletli alá. A szaletli lábához pányvázott bárányka a rémület felharsanó jajszavára riadtan rántotta meg vékony spárgiakötelékét, mely reccsenve szakadt, engedett. A riadt állat fájdalmas bégetéssel rohant neki a nyitott kapunak: — Be-e-e-e-e. * özvegy Kántoráénak, aki éppen a konyha földijét mo-sta, a szivéig szaladt a hangja, amikor két legény a Gyimóíiék mosóteknő- jébe fektetve a kis Jóska gyereket cipelte be a pitvarba. A feje be volt bugyolálva hirtelen előkapkodott rongyokkal, de a vér átütött rajta és úgy szivárgott, mint mikor a konyhán a repedt fazék résein kibuggyan a forró viz. Az öreg Kantoménak nem volt szava, csak arra jutott kevés jártányi ereje, hogy a Jóska gyereket levetkeztesse és hirtelen ágyba fektesse. Friss vizes borogatással rakta a fejét az áléit gyereknek és váltig faggatta volna, hogyan történt, mint történt? De bizony a szegény gyerek lecsukott szemekkel feküdt és fájdalmas hörgés szakadt fel ártatlan kis melléből. Majd hirtelen egy szemrebbenésre felriadt. Künn az udvaron, a nyitott ablak előtt megszólalt egy ismerős hang fájdalmasan, hosszan elnyújtva: — Be-e-e-e-e. Vnlh Ilii HÜ PIECWnrtET || morceaiAn épfijeü Jmw*s&<ssm&9,m Bccs*rlsa»«*«fin ..Ján&ik" Fft-aatfccB'sO .seess - Mqbsssci :m": 1 .:ias Fft-onsgcca *jj
