Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)

1924-07-16 / 159. (607.) szám

Szerda, julius 16. 2 — A szóban forgó 14. szakasz főrendiházi tárgyalásából és a szakasznak végleges szö­vegével nwnden kétséget kizáróan kitűnik az, hogy a 10. szakiasz alkalmazásánál nem Miét a község akaratmiegnyilartkozásának konstitutív erőt tulajdonítani, miként azt a közigazgatási bíróság döntvénye helytelenül állítja. A főrendiház közjogi és törvénykezési 'bizottsága ugyanis azt indítványozta, hogy a 14. szakasz 1. bekezdése, miután az illető­ségnek a 10. szakaszban szabályozott meg­állapítását attól, hogy a díj lefizettessék, füg­gővé tenni nem lehet, a félreértések kike­rülése szempontjából a következő szövegben fogadtassák el: „A községek a kötelékbe való felvételért mérsékel díjfizetést követelhet­nek az esetben is, ‘ha a felvétel a községi kö­telékbe a 10. szakaszban ímeg ál lapított módon történik." (Az 1884—87. orszáiggyülési fő­rendiházi napló II. kötet 195. lap.) Ezt a szövegezést mindkét ház elfogadta és a ja­vaslat ebben a formájában emelkedett tör­vényerőre. — Ezekből a szövegtörténeti adatokból nyilvánvaló, hogy a cseh-szlovák közigaz­gatási bíróságnak nemcsak a 14., hanem a törvény 12. és 13. szakaszára való hivatko­zása is teljesen téves, mivel kétséget nem szenvedhet az, hogy miután az utóbbi két szakaszban nem foglaltatik kifejezett kiter­jesztő utalás a 10. szakaszra, .ennélfogva nem terjeszthetők ki a 12. és 13. szakaszok­ban foglalt és a közigazgatási bíróság argu­mentációjában fölhasznált rendelkezések sem. Ezekhez az adatokhoz csak annyit tar­tok szükségesnek hozzáfűzni, hogy három­féle íörvényma gyár ázást ismerünk. Ezek a következőik: törvényhozói, bírói és tudo­mányos. Itt a törvényhozói és birói ma­gyarázat áll egymással szemben. Hogy me­lyiknek kell helyesnek lennie, az senki előtt nem lehet kétséges. Amelyik jogász nem tudja, hogy a két magyarázat köziül mely'k a döntő, az megbukott a vizsgán. Parmoor lord a magyar kölcsön sikeréről Budapest, julius 15. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelen- ■tése.) Az MTI. jelenti Londonból: Parmoor lord, Angliának a népszövetségben lévő kép­viselője a legnagyobb elismerés hangján nyi­latkozott a magyar kölcsönről, amely töké­letes sikerre vezetett. Smith népszövetségi főbiztos jelentése is a legteljesebb mértékben kielégítette a népszövetség tagjait. A nép- szövetség bebizonyítva látja, hogy a magyar nemzet kész minden áldozatra, hogy a gazda­sági helyzetet megjavítsa. A népszövetség örömmel nyújt segédkezet ahhoz, hogy Ma­gyarország elfoglalja helyét a kulturnépek családjában. A Nemzeti Bank a népszövetségi bizott­ság budapesti tagjainak ajánlatára elhatározta, hogy kimutatásait a magyaron kívül angol, francia és német nyelven is elkészíti és azo­kat a világ valamennyi jegybankjának elküldi. Érdekes, hogy a Nemzeti Bank legutóbbi kimutatásában az alaptőkét angol fontokban számolta és átszámítási kulcsul is az angol fontnak békebeli paritását használja. T árcaro vatu nk: Csütörtök: NYÁRY ANDOR: A szénakazal. Péntek: KLIMITS LAJOS: Álmok (vers). —­DOBOZY ISTVÁN: A bárányka. Szombat: PÉTERFY TAMÁS: A játékos asszony. Vasárnap: MÉCS LÁSZLÓ: Üzenet milói Vé­nusznak (vers). — FÖLDI MIHÁLY: Akit az asszony szeret. Körmöcbánya (Szlovenszkói kalauz II.) — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Dutkó Zoltán. Megfogadtam a minap, hogy objektív, megbízható és pontos cicerone leszek. Mivel fcő óhajtásom, hogy szava irtásomról i. t. „utasaimnak" éppoly hízelgő véleményük le­gyen, mint személyes ismerőseimnek, akik úgy ismernek, mint — hm — mondani szo­kás, a rossz pénzt, — mindjárt másnapra a bizonyára emlékezetes selmeci éjszakai ki­rándulás után azzal kezeltem meg működése­met, hogy a Szőllőböz címzett vendégfoga­dóban idestova hoszonnégy órája az igazak álmát alvó kedves utitarsamat pontban haj­nali négy órakor szívtelenül felkeltettem. — A vonat tudniillik már öt óra har­minckor indul, — magyaráztam meggyőzően. Kissé kifejezéstelen tekintettel bámult rám. — De hiszen Garamberzenoéről csak tizenegykor van vonatuk Körmöc felé — ju­tott végre eszébe. — - Nem tesz semmit, — íclclicm a hely­A londoni konferencia küszöbén Prága, julius 15. Azt vártuk, hogy Macdonaldnak és Her- riotnak párisi tanácskozásától a holnapi napig lepergő időben megindul bizonyos tisztulási folyamat a londoni konferencián döntésre ke­rülő kérdések körül s hogy a francia és angol álláspont között mutatkozó nem lényegtelen ellentéteket a két kormány diplomáciája igye­kezni fog eltüntetni. Ez a folyamat nem követ­kezett be s a londoni konferenciát megeüöző napon egyáltalában nem táplálható annak remény­sége, hogy ez a konferencia az európai politikára nézve ténylegesen sorsdöntő intézkedéseket tehet. Herriot úgy a francia kamarában, mint a szenátussal szemben kötelezettségeket vállalt magára egyrészt aíekintetben, hogy nem fog hozzájárulni a békeszerződések érintéséhez, másrészt, hogy fönntartja a két kamara jogait a londoni határozatok ratifikációjára nézve. Mind a két megkötés súlyos akadálya lehet annak, hogy a londoni konferencia határozott cselekvéseket produkáljon s a megnyirbált jogkörű francia miniszterelnök a konferencián sem a határozottságnak biztos akcióival, sem az önjogu cselekvéseknek szilárd tudatával nem szerepelhet. A megkötöttség helyzetéből kifolyóan Herriot maximálisan azt az enged­ményt teheti az angol álláspont érdekében, hogy a jóvátételi bizottság egy amerikai delegátussal kiegészíttessék. De mivel az Egyesült Államok nem hajlandók ezt a kie­gészítést akceptálni, szóbakerülhet az a ja­vaslat, hogy Németország vétkességének kérdésében a jóvátételek főbiztosa szerepeljen döntőbíróként, ami azonban Herriot számára rendkívül nehéz kérdés, mert a francia jogi álláspont szerint ez már a békeszerződések megváltoztatását jelentené. A megkötöttség­ből folyik Herriotnak az az elfoglalandó állás­pontja is, hogy Franciaország nem mondhat le egyszersmindenkorra a Németországgal szemben gyakorlandó szankciókról s a bizton­ság kérdésében Herriot nem távolodhatik el túlságosan Poincaré politikájának irányaitól. Amig a francia politikában ezek az aka­dályozó momentumok domborodnak ki, addig a tegnapi napon lefolyt angol alsóházi ülés bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy Macdonald sem áll biztos alapokon a lon­doni konferencia küszöbén. Az alsóház tegnapi ülésén Asquith kriti­zálta a háború utáni neodiplomáciának metó­dusait és kijelentette azt, hogy a háború előtt szokásos diplomáciai eljárásokkal szemben gyakorolt és a teásasztalnál vagy a vasúti állomásokon lefolytatott miniszterelnöki esz­mecserék a gyakorlatban nem váltak be. Asquith arra nézve követelt a miniszterel­nöktől felvilágosítást, vájjon hajlandó-e a németek vétkességének esetén a jóvátételi bizottság kebelén belül az intézkedéseket megtétetni s hogy miképpen gondolkodik a biztonsági kérdésnek megoldásáról. Pártja nevében kijelentette, hogy az angol katonai segítség ígéretét nem engedhetik meg. Asquith után Baldwin kritizálta Macdonald külpolitikai eljárását, amely szerinte Francia- ország érzékenységét különösen felizgatta. Macdonald politikája, amely a Daves jelentés interpretációját a békeszerződés intézkedésein túlmenő határokra vitte, nemcsak Francia- országgal szemben volt oktalan, hanem Né­metországban is helytelen reménykedéseket ébresztett föl. Baldwin kijelentette, hogy egyetért Asquith javaslatával, mely szerint a biztonsági kérdést csak a népszövetség utján lehet megoldani. Macdonald válaszában kije­lentette, hogy a konzervatív pártnak nincs joga őt diplomáciai ügyetlenkedésekkel vá­dolni, mert hiszen Bonar Law terve a jóvá­tételek ellenőrzésére már külön szervet kí­vánt létesíteni. Macdonald csak az angol kül­politika kontiunitását tartotta fenn, mikor e tervhez ragaszkodott. Kijelentette, hogy az angol konmánynak nincsen szándékában a londoni konferencián szankciókat leszögezni és hogy a spaai jóvátételi elosztási kulcs megváltozása nem körül szóba. Érdekes felszólalás volt Chamberlain beszéde, aki a konzervatív párt nevében kijelentette, hogy Macdonald nyilatkozata nem keltett kedvező benyomást az alsóházra s hogy Macdonald nem dobálózhat olcsó jelszavakkal, de kény­telen külpolitikáját a következő elvekre helyezni: a versaillesi békeszerződés és az antant föntartása, Németországnak a Daves-terv- vel szemben tanúsítandó teljesítő politikája esetén a német területek integritásának biztosítása és Angliának az Egyesült Álla­mokkal való politikai és gazdasági együtt- munkálkodása. Ez az alsóházi ülés bizonysága annak, hogy Macdonald a holnapi napon nem léphet belső politikailag biztosított pozicióból a lon­doni konferencia elé, de számolnia kell min­den lépésénél azzal, hogy úgy a liberális, mint a konzervatív párt külpolitikai akcióival szemben a legélesebb kritikát fogja érvénye­síteni. Hozzátartozik a helyzet karakteriszti- konjához az a körülmény is, hogy a német kormány tudomására adta az antant hatalmak kormányainak, hogy belpolitikai nehézségek nélkül csak az esetben tudja a Daves tervet törvényhozásilag elfogadtatni, ha a Ruhr- vidék kiüritésére nézve a londoni konferencia határidőhöz kötött határozatot hoz s ha a londoni konferencia határozatai nem lesznek diktátumok, de a tárgyalások Németország bevonásával fognak lefolyni. Herriot elutazott Londonba Páris, julius 15. (Havas.) Herriot ma tiz órakor a francia delegációval Londonba utazott. A német kormány a francia vádaskodás ellen Berlin, julius 15. Mivel a francia politika részéről a német kormányt az a vád érte, hogy a Daves tervvel kapcsolatos törvények elintézését igyekszik elhúzni, hivatalos német helyről rámutatnak arra, hogy a tör­vényjavaslatok mindaddig nem kerülhetnek a birodalmi gyűlés elé, amig a jóvátételi bizott­ság által Iétesitett három bizottság be nem fejezi munkáját. A hoaltdö mini öncél Prága, julius 15. „A koalíció szelleméivel foglalkozik a Tribuna inai vezércikke. A nyári szabadság megkezdésekor egy kérdésre vonatkozóan sikerült megegyezniük a koalíciós pártok­nak, hogy a befejezett ülés igen termékeny vo-lt s a koalíciós pártok becsülettel tettek eleget választóikkal szemben vállalt kötele­zettségüknek. Az ülések befejeztével mintha mindenki megfeledkezett volna ama veszé­lyekről, amelyek oly súlyos gondot okoz­tak a koalíciós vezéreknek. És hogy meny­nyire súlyos ez a veszély ma is, kitűnik ab­ból a tényből, hogy a gabonavámok kérdé­sét nem oldották meg, hanem csupán elha­lasztották. Ma már nyilvánvaló az, hogy a koalicó elsősorban önmagáért s nem a nép üdve céljából van. Ezt a tényt eddig csupán a nemzeti de­mokrata párt merte bevallani, amelyik elveti a kisebbségi kormány gondolatának még a lehetőségét is és ezért a legerősebben tilta­kozik minden olyan kísérlet ellen, mely a koalíció feloszlásához s egy uj — esetleg a német pártokkal kibővített koalícióhoz ve­zetne. A koalíciót mindenáron fenn kell tartani nem a nagy munkabírása miatt, hanem azért, hogy létével már előre is megakadá­lyozzon minden más politikai átcsoportosí­tást, amely elsősorban a nemzeti demokrata pártnak nem tetszenék. Eme párt szempont­jából is a koalíció nem a legjobb alakulat, hanem az adott körülmények között a legkisebb rossz. A programja igen kétséges, azonban a megegyezés midig "készen van, valahányszor végveszély fenyegeti. A program többi pont­ja csupa negatívum. — (A cseh-szlovák hatóságok évkönyve.) A Reichenbergi Gebrüder Stiepel G. m. b. H, könyvkiadóvállalat kiadásában harmadizben jelent meg a németnyelvű „Cseh-szlovák ha­tóságok évkönyve11. A rendkívül tartalmas évkönyv a törvényhozótestületek, a legfel­sőbb igazságügyi hatóságok, a közigazgatási- és a központi hatóságok névsorán kívül a véderőhatóságok, az egész köztársaság köz- intézményei iskolaügyi, kereskedelmi, igaz­ságügyi és pénzügyi hatóságok címeit tartal­mazza. Az évkönyv közgazdasági részében felvilágosítást nyújt az ipari és mezőgazdasági szervezetekről és a részvénytársaságok, ban­kok takarékpénztárak, biztositó intézetek, ügyvédek, közjegyzők, és bírósági tolmácsok névsorát tartalmazza. A függelékben a posta­tarifán a bélyegilletéken kívül megtaláljuk a cseh-szlovák köztársaság vasútállomásainak jegyzékét, német, magyar, cseh, szlovák és rutén nyelven. A rendkívül Ízléses kötet ára 60 korona. zeíthez nem egészen illő vidámsággal — fél­nyolckor Garamberzencén vagyunk; leg­alább sétálunk majd egyet az erdöszelen. Há­rom és fél órai várakozás ugyanis az ilyen gyönyörű vidéken rendkívül emeli az idegen- forgalmat; innen a vasutigazigatóság előrelá­tó rendelkezése a csatlakozást illetőleg, — magyaráztam aztán ékesszólóan, mikor lát­tam, hogy vidám szavaim ellenére barátom szeme szomorúan és szemrelhányóau tekint reám.*) Útközben s a vonaton is meglehető­sen hallgatagok voltunk, — mondanom se kell, hogy három és fél órás sétánk közben a garamberzencei erdős,zélen nemkülönben. Az ünnepi, ám kissé feszült csöndet utitársam rövid, de energikus hangon kiejtett „sza­bad ?“-ja szakította fneg i d öklöz önkin t, aki a hajnali homályban gyufáját a Szőllőben fe­lejtvén a tizenegyes körmöd vonat megér­kezéséig negyvenhét Ízben kért tőlem tüzet. Nem ellenkeztem; tudom, hogy a jó cicerone főkelléke a keresztényi liirclem és engedé- ! kenység. Nem tagadhatom azonban, hogy ' voltak kishitű pillanataim is. Amikor beszáll- : tünk a körmöd vonatba és én immár negy- vcnnyolcadik gyufámmal tetem eleget bará- 1 tóm ezúttal a határozott megkönnyebbülés j sóhajával kiejtett „szabad?“-jának, eszembe ; jutott, nem lett volna-e mégis okosabb 7.6- j lyoninak fordulni s eredeti programunk fcl­*) Ügy látszik, hogy a múltban bolyongó iró ur nem kíséri figyelemmel a legújabb eseménye­ket. ügy tudjuk, bogy ma már öt óra negyven nerckor ;s indul vonat Selrnecről s Így a garain- bcrzcncol várakozás ideje határozott rövidülést szenved, (Szedő megjegyzése.) áldozása árán először Besztercére ellátogat­ni. Besztercebányán igen kifejlődött a gyu- faiipar; ha jól tudom, még Hollandiába és Angliába is exportálnak onnan. Tekintve aggasztóan megcsappant készletemet, az al­kalom nagyon is csábitó volt . . . Mint már említettem, mégis csak a kör­möd vonatba szálltunk be. S ez a legékes- szólóbb bizonyítéka áldozatokat nem ismerő kötelességtudásomnak, valamint a „Kalauz11 sziklánál szilárdabb megbízhatóságának. O Itt ülünk a vonat fülledtlevegőjü fülkéjében nem éppen szenzációravárós hangulatban s szivemben hálát adok az utimarsallok isme­retlen patrónusának, aki nekem, szerény hí­vének, legalább a fent elregélt gyufatémát megadta. Ha kalács nincs, jó a kenyér is, — s az álmos, eseménytelen Körmöc szellemé­nek árnyéka oly Igen ránehezedik lelkünkre. A vonat sűrű, sötét fenyvesek alatt még sö- tétebb, végeszakadatlan alagutakon keresztül fúrja magát fel, a hegyekbe. Utitársam se kér tőlem többé tüzet; szelíden szendereg. ö, a stilusember, igy készül elő az „álmos11 kör­möd benyomások érzékeny fölvételére. Ám magam is álmosodom. Lezárt szemmel lá­tom önmagamat, kilenc-tiz éves szőke kis­fiút s repeső szívvel, — ó dehogyis álmo­san — várom Körmöeöt, mely a vakációt, a nyár és szabadság tiimdérvárosát jelentette nekem. Nyaralni jártunk ide valaha, hajdani jobb időkben s bizony, szebb nyaralóhely ez a néma kis város a világ minden Oostendéjé­nél, Abbáziájánál vagy Karlsbadjánál. „Körmöcbánya — egy perc!11 — kiáltja a kalauz, egészen mint a régi időkben s bó^ dultságunkat az ablakon beáradó fűszeres, friss hegyi levegő egyszerre elmulasztja. Ki­lépünk az állomás mögötti magas útra. S előttiünk fekszik a különös város sok csipkés, ónémetes házfedelével s tornyával oly szépen, oly rejtelmesen rejtve a sötét­zöld fenyvesek közt, mint az alvó Csipke­rózsa álmodó vára Nem viLoat? i't semmi, mióta utoljára ittjártam. Jer iJégén, biztos kézzel vezetlek a kevésszavu város kihalt utcáin át. © Az ősrégi, intarziásmennyezetü patika előtt egy pádon üldögélve, előttünk csende­sen piheg a fáradt Délután. A főtér hatalmas négyszöge ragyogó fényben úszik. A sok gömbölyű akácfa lombja meg se rezdül. olyanok, mintha zöld papírból játékszerül vágta volna ki őket egy tréfásképü óriás­gyerek. A fényes térbe torkoló sok kurta kis utca pedig a várost körülbástyázó hegyek árnyékába vész. A házak ablakai nyitvák. Bent, a fülledt szobákban délutáni álmukat alússzék ?z em­berek. S nézd, barátom, mindnyájuk szépet álmodik; mert minden ablakban rózsák, be­góniák, szegfüvek úsznak, égfclé repesnek a napfényben némán rezgő kék levegőben. A napverte téren lélek se iár. Az elvarázsolt Csipkerózsa városában minden álmodik, a sarki rendőr, a szakács, a polgár, az ifjú. a lány . , . A franciskánusok szürke templomának

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom