Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)

1924-07-16 / 159. (607.) szám

Szerda, julius 16. <PRÁ&uJfaGWR7frKkW A niszinszkéi tanügyi kiállítás és Pesek Ungvár, július 15. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Jú­lius 13-án, vasárnap délelőtt nyílott meg Ungváron az úgynevezett tanügyi kiállítás. A kiállítást nyilvánvalóan a Pesek-ikultusz ápolására rendezték az illetékesek, hogy a közvélemény Urán gúla táv, amely már a ki­robbanásig Pesek ellenes, valamiképpen enyhítsék. Mikor Pesek súlyos betegsége miatt tá­vozni kényszerült Ungvárról, helyetteséül egyenesen Prágából küldötték le Hrazdil mi­niszteri tanácsost, aki leplezetlenül kijelentet­te, hogy a Pesek szellemét őrzi addig, amíg a tanügyi referens vissza nem tér hivatala élére. Köztudomású, hogy a cseh agrárpárt, bi­zonyos politikai célból nagy ellenzéke a Pe­sek uralomnak. A válasz'ások alatt egyene­sen azzal jött, hogy Peseket eltörli a föld színéről. A tanügyi referens azonban erő­sebbnek bizonyult és Így a cseh agrárok kényszeredetten nyugodtak bele a megvál- tozhata'ianba. A Hradzil megjelenése uj tápot adott a Pesek elleni akciónak és a cseh agrárpárt ki­jelentette, hogy ha rendszerváltozás nem tör­ténik a tanügyi politikában a következő iskolai év elején egész Ru- szmSzkö területén bojkott alá veszik az Iskolákat és így fogják kényszeríteni a kormányt arra, hogy a Pesek uralmának véget vessen. A hűséges kormánypártok e fogadkozá­sát a helyettes minisz.eri tanácsos csak mo­solygással fogadta, tudván, hogy ez az ellen­zékieskedés egy bizonyos ponton túl úgysem terjedhet. Hradzilt és Peseket a következmé­nyek fényesen igazolták. A távollevő tanügyi referens hívei elhatározták, hogy kormány­pénzen a Pesek működésének méltatására kiállást rendeznek Ungváron. Pesek csakugyan vissza is érkezett Ung- várra, ismét átvette a tanügyi referátas ve­zetését és megjelent a kiállításon. A cseh agrárok és Gagaíkóék szégyen­kezve húzódtak vissza a létüket biztosító koalíció kulisszái mögé s csupán néhány hi­vatalos lapjuk öltöget nyelvet a tanügyi re­ferátus felé, aki boldog öntudattal fürdik a Potemkin-falvához hasonló kiállításon le­folyó ünnepségek dicsőségében. A nyelvöltögető krmánypárti cseh agrár lapok pedig mellverdesve hirdetik, hogy „a köztársasági föl dm íves párt kérlelhetetlen harcot indít Pesek ellen11. A K. F. cseh agrár lap azalatt, míg az ungvári színházban és az ungvári iskolákban émelygős dicshimnuszok hagzanak el a Pe­sek tanügyi politikájának mngasztalására, a következő „ünneprontó" mondatokkal ked­veskedik a tanügyi diktátornak: „Végre is kell. hogy elég legyen ebből a piszkos és al­jas munkából. Hát egy embert őrült és fan­taszta terveinek megvalósításában nem tud megakadályozni egy ország társadalma és közvéleménye? . . . még ha olyan nagy ur órája néma. És néma a pénzverő hatalmas, ráesősabhku épülete is* melyből hajdan négy lovaspandur kísérte szekereken ömlött az aranypénz szerte az országba és vitte egy tejjel-mézzel folyó Kan?én hírét szerte a nagyvilágba. Mint egykor, a sötét, druva szá­zadokban. mikor e nevet kapta megint alszik az álmos Körmöc. Meddig fog tartani ál­ma? . . . 0 Három óra. Odaföntt, a fensikon épült vártemplom goíhikus tornyából egymásután három lassú, érces óraütés kel szárnyra. E dacos, kemény hangra meg orik az elvará­zsolt csönd; lábunk alatt a föld ifiorajlani kezd. Egyre erősebb lesz a zugás, lábunk alatt a talaj szinte remeg, majd egyszerre, mintha a Föld méhe nyílt ■ volttá meg, a tér közepén álló gyönyörű szökőkút sugara sziporkázó, szivárványos oszlopként mered az égnek. Délután három ... A látvány, melyet e göígothás, krisztusi óra nyújt a legszebb, melyét neked idegen, Körmöcön mutathatok, Északról, az örökké hűvös Zólyom- völgyből úgy árad a város szivébe a jéghi­deg víz, mint forró, íikkadt nyáron a homá­lyos kapualjból a hűvös légáram. Délen a hí­res Kálvária lankás olajzöld dombja magas­uk; nehéz viharfelhők fekszik meg s közöt­tük úgy fénylik a tizennégy stáció hófehér kápolnája, mint megannyi megváltó, régvári esőt hozó, fájdalommal, de tűzzel is terhes nyári villám, — min1 a Szentlélek viharban röpdöső fehér galambjai. is, mint Pesek, a tanítóból lett diktátor, aki­nek nevét ma többet emlegetik, mint Néróét, az önkényeskedő és pirománikus római csá­száréi — de egyben többet is átkozzák. Pe­sek alattomos és elidegenítő munkájával ezt érte el, hogy a lakosság, különösen P. Rus oroszsága egyöntetű és osztatlan gyűlölettel van eltelve irániad4 A tanügyi kiállítás keretében sehogysem illő eme , .kormánypárti" ^sajtóhang élénken bizonyítja a világ elölt S:t, hogy Ruszin- szkó népei milyen érzelemmel viseltetnek Kassa, julius 15. A keresztény szocialista párt impozáns megmozdulásáról számol be tudósítónk. Há­rom helyen sorakoztak fel a magyarok ez­rei, hogy ünnepi hitvallást tegyenek a ke­resztényszocialista párt elvei mellett. Mind a három gyűlés örvendetes jele a keresz­tényszocialista párt térhódításának és bi­zonysága annak, hogy az autonómia hívei­nek tábora már tengerré nőtt. Enyickén A Kassáról érkező Körmendy-Ékes La­jos dr. képviselőt a falu határában 100 tagú lovasbandérium fogadta. A község főte­rén gyönyörűen felvirágozott diadalkapu várta a vendégeket, a környékbeli és az enyickei közönség százaival. A megérkező képviselőt óriási éljenzés és a tornaujfalusi fúvós zenekar ünnepi indulója köszöntötte. Enyicke és vidékének lakossága nevében Bodnár helyi elnök meleg szavakkal üdvö­zölte a képviselőt. A menet és az összegyűlt bandériumok a főtérről festői sorrendben vonultak az Enyicke község határában felál­lított tábori oltárhoz, ahol Konrády Lajos prépostkanonok és Pásztor István bárcai re­formátus lelkész tartottak tábori istentiszte­letet és ünnepi szónoklatot. Istentisztelet után megkezdődött a gyűlés, amelyen elő­ször Körmendy-Ékes számolt be hatalmas beszédben választóinak. Foglalkozott a sé- relmi politika legégetőbb kérdéseivel. Meg­győző szavai közben szüntelen felhangzott a helyeslés. A képviselő nagy hatással foga­dott beszéde után Fedor Miklós az ő közis­mert ékesszólásával ragadta magával hall­gatóit s noha Fedort a hatósági kiküldött minduntalan megakasztotta beszédében, Fe­dor a nép tomboló lelkesedése között so­rolta fel Szlovenszkó népének szenvedéseit. és milyen véleménnyel vannak a prágai kor­mány e vak eszköze felől, kivel sem 2 koa­líciós pártok, sem az ellenzék nem bír, lévén 5 a prágai kormánynak az a janicsárja, aki kö- telességszerüen korbácsolja Ruszinszkót már öt esztendő óta. Azt hisszük, hogy a cseh agrárok prá­gai fontos tanácskozásán, julius 16-án a ru­szinszkói tanügyi kiálli ás és a Pesek re­zsim ügye is egyike lesz azon kemény diók­nak, amiket a cseh agrárok sehogysem tör­hetnek meg. Fedor után Fleischmann Gyula dr. frappáns erejű beszédében a földmives nép és a ke­reszténység feladatairól beszélt s üdvözölte a többi keresztényszocialista szervezetek ne­vében a gyűlést. Pásztor András gazdavezér zárószavaival végződött a gyűlés, mely után a földmivesek percekig ünnepelték szeretett képviselőjüket s a többi keresztényszocia­lista vezéreket. A gyűlés után Enyicke köz­ség látta vendégül Körmendy-Ékest és kísé­retét Kassaujfaliíban Délután Kassaujfalun tartotta beszámo­lóját a keresztényszocialista párt, amelyen Dobránszky János, Fedor Miklós, Kmetz György és Fleischmann Gyula dr. mondottak nagysikerű beszédet. Este százteritékes ban­kett volt az egyesületben. A rozsnyói közgyűlés A rozsnyói keresztényszocialista párt vasárnap délelőtt tartotta idei közgyűlését, amelyet Szüsz József elnök nyitott meg. A titkári és pénztárosi jelentés után Schuster János központi kiküldött tartotta meg nagy­hatású beszédét, amellyel a hallgatóságot teljesen lekötötte. Beszédében foglalkozott a mai gyüiöletteljes irányzattal, rámutatott a keresztényszocializmusnak békét és egyet­értést hirdető elveire és ismertette a párt­nak főbb elveit. Kijelölte Rozsnyó és vidéke magyarsá­gának azt az utat, amelyen a keresztény magyarságnak haladnia kell. Végül Schmidt evangélikus lelkész bűz clitotta a megjelenteket keresztény összetar­tásra a keresztény és magyar eszme körüli kitartó munkára. nmagTisaBV gs»-nMl<9£sg.tmas& a mi Száraz árvácskák az életűek kertiéből * 9 Százögy kitépett oldal a magyar képviselők klub­jának panaszkönyvéből Prága, julius 15. 10. Nagy volt az öröm az elbocsátott tanítók körében, hogy az iskolaügyi miniszter rendeletben szók tóttá föl őket visszavételük kérelmezésére, amely kérelmek alapján vagy alkalmazást, vagy nyugdijat kellett volna kapniok. Hat hónap már elmúlt a kérvények beadása óta, de egyetlen egy tanító sem kapott állást, vagy nyugdijat, de még annyit sem, hogy az okmánybélyegekre ismerő­söktől kölcsön kért összeget visszafizethette vol­na. — Miért is fizetne nyugdjat a minisztérium, ha nem muszáj, egyelőre elég a remény. 11. Bikis Antal fiatal cseh-szlovák vasutas ( volt. Az 1921. évi őszi mozgósításkor bevonult ka­tonai szolgá’attételre, mivel föimentést nem ka­pott. Rőv;desen leszerelt, polgári állását azonban már mással töltötték be. — A népjóléti miniszté­rium kormányrendelettel kötelezte a magánválla­latokat, hogy a mozgósított alkalmazottak föltét­lenül visszaveendők állásukba. A kormány atyai szociális gondoskodása határtalan, ha más zsebére megy az, de a mostohánál is mostohább a saját alkalmazottjával szemben. Bik'snek egyetlen bűne az, hogy a mozgósítási parancsnak engedelmes­kedett. 12. Tíz év előtt, midőn hadba vonult minden épkézláb ember, polgári ruháját szépen becsoma­golva a csapattest raktáraiban hagyta. Évek múl­tán a hazatért hősök szerették volna megkapni „civil“-ruihájukat, am: bizony nem egészen jogta­lan kívánság, mert hiszen a háborúskodás idején nem igen láthatták el magukat ruhával. Minden! józanul gondolkodó ember helyesnek találná azt, hogy a most cseh-szlovák katonai raktárakban heverő ruhákat kiadják a jogosult tulajdonosnak, igen sok szomorú esetben az örökösnek. A had- ügymin'’szféráim másként gondolkozik. Ezeket a fölraktározott civilruhákat hadianyagnak mondotta ki s addig nem hajlandó a tulajdonosnak kiadni semmit, amig a jóvátételi konferenc:a nem dönt a fölosztási kulcsról. — Ugyan mi lesz addig az egy szál nadrágomból és kabátomból, amig a nagykö­vetek tanácsa nem döntött sorsáról?! Egyébként nem tudom fölfogni, hogy mi köze van ennek a tiszteletreméltó testületnek az én tízéves nadrá­gomhoz? Csak nem akar újat adni? Ag emigráció likvidálása Magyarországon Az emigránsok kegyelmei kérhetnek és hazamehetnek Budapest, julius 15. (Budapesti szerkesztőségünk jelentése.) A Reggel jól informált helyről arról értesül, hogy az emigráció likvidálásának kérdését a Weltner-ügy újból fölszinre vetette. Azok. az emigránsok, akik haza akarnak térni, de, nem akarnak bíróság elé állani, kegyelmet | kérhetnek, ha igazolni tudják, hogy a külföl­dön nem vettek részt olyan propagandában, amely a magyar állam ellen irányult. Ezeket a kegyelmi kérvényeket most már sokkal megértőbb módon intézik el, mint korábban. Azok az emigránsok azonban, akik olyan bűncselekményt követtek el, amelyekre a törvény öt esztendőnél magasabb szabad­ságvesztésbüntetést ró ki, nem számíthatnak arra, hogy kegyelmet kapjanak. Annak idején kommunista bűncselekmé­nyek miatt a gyorsított büntetőtanácsok ál­Varsó mellett lezuhant egy repülő Varsó, julius 15. Ma reggel négy órakor repülőgép katasztrófa történt. A Franco Rouinaine egyik személyszállító repülőgépe, amely Páris és Varsó között közlekedik, eddig ismeretien okok folytán ötveci méter magasságból lezuhant. Clemout pilóta és az egyik utas Geeiy, a páris! metafizikai intézet igazgatója meghaltak. S lassan ébredni kezd az alvó város. 0 A tér minden kapujában hátizsákkal, kézitáskával, bottal, felöltőkkel felszerelt családapák jelennek meg. Majd érkeznek a mamáik is, még álmosan, de elégedetten Pis­logva a tisztuló égre. Végül ,a lányok, — el­vétve egy-egy fiú. Ne csodálkozz barátom; Körmödön majdnem minden ház lányos ház. Karcsú, törékeny, filigrán teremtések. Hall­gatagok. A lány: álorosz ül te ember. Más ég alatt terem a férfi. Kirándulni készül e sok család. De lásd bará'om: nem is kirándulás, — miniatűr nép- vándorlás ez, csonka délutáni zarándokút a boldogság felé. Nézd: Északnak tart mind, a Zólyomvölgyi hűvös patakjának mentén föl­felé. Futnak az álmodó Dél elöl, — a tragi­kus keleti kálváriák sötét olajzöld dombja elől fut e megriadt sereg. A körmöd polgár­nak nem való a harcos, a drámai Nap. Észa­kon fehérlenek a gyönyörű zólyomvölgyi vil­lák, s arrafelé puha, sárga homokkal hintve a gondozott erdei ut. Jó itt lenni, s visszaál­modni a mnltat, mikor a „Vadászkürt" fe- hérteritős kerti uzsonnaasztalán ízes sör, sár­ga vaj, ropogós császárzsömlye mellett éltük a békét, a boldogságot, a vakációs, nyugodt Nyarat. S megyünk mi is, körmöd turisták a Zólyomvölgybe szellemidé zni. Itt találtál minket, e hajdan vig nyaralóktól hemzsegő villák között, utolsó békéi n}'ár. Itt ettük az utolsó vajaszsömlyét, itt ürült ki az utolsó palack nyári malátasör ... És édesanyánk baja hollófekete volt. De most is önti még az ózont a fenyők lombja; s Délnek fut most is a kristály vizű hegyiipa iák. Kezeink találkoznak, testvér, s az el­hagyatott villák árnyékában érzem: — sem a tied, sem az enyém nem remeg . . . 0 Esteledik. Ideje haza.érnünk. A városból egy gyári sziréna hangos, vidám bugása hal­latszik. Csodálkozol, barátom, honnan ez az idegen hang Csipkerózsa elvarázsolt váro­sában? Tudod, a vigabb, a szebb látnivalót mindig a végére tartogatom. A kő edénygyárból árad a munkásserei, mert ilyen is van Körmöcbányán, bármily különösnek Iássék is. Tálak, csészék, kan­csók készülnek itt, sárga zománccal befut- íatoít kőedények; ügyes leánykezek ró­zsával, ibolyával, fenyögallyal diszitik őket. Most ezek az edények visznek hirt szer­te a világba az alvó város álmairól. A férfiak álmairól, akik a vert arany éveit álmodják vissza, mikor nekik is szabad volt, lehet volt még élniök s a munka verejtékét arannyá változta.tniok. S 'hirt visznek az asszonyok álmairól, akik őzjárásu, szelidtekintetü kör­möd lányok voltak valaha, s akik ma her­vadt, őszülő asszonyok, — idegenbenélő, idegenbefutó gyermekek árva anyái. Úgy nőtt ki, e város ősi, tulfírómult kultúrájából a körmöd kőedény, mint Antwerpen szűk, ódon utcáiból a köszörült gyémánt. Éppen ráérünk még, hogy az esti vonat indulása előtt beszaladjunk a gyárba, s kivá­lasszunk valami apróságot, — egy gyümöl­csöstálat, néhány tányért, vagy egy vizes­kancsót. S mikor ismét a vonat még sötét, az in­dulás előtt kivilágitatlan fülkéjében ülünk, úgy érezzük, mintha táskánk mélyébe temet­ve feküdne a Csipkerózsa városának hriotL hideg, élő melegből kőkeményre varázsolt jelene, — de sárga, beteg zománcán már ott virítana — amit minden kálváriát járó kör­möd polgár és minden muskátlis, pelargóniás ablak mögött álmodva hervadó körmöd lány várva-vár — az eljövendő királyfi rózsát, margarétát, fenyőfalombot fakasztó, álomból életre ébresztő, jövőtbozó csókja. S mikor vonatunk indul, ugylátszilc, mintha az állomáson — e mindig legnépe­sebb, mert távoli, szebb világok illúzióját hozó körmöd korzón—sétáló néniké ősz ha­jába hollófekete szálakat szövögetne az ..ál­mos" körmöciek hatalmas barátja: a lágy- kezű, gyöngéd Éjszaka. 0 Kérlek, légy a kevéssel megelégedve nyájas utitársam, mert Körmöcön a legjobb akarattal sem mutathatok már neked többet. De ha megvan még szatyrodban a Sehnecről hozo t emlék, a szeretet, tedd hozzá most az „álmos" Körmöc adta kincset: a reményt és induljunk jókedvvel tovább a „büszke" Besz­terce felé. Ott vár rád a — mint már bizonyára észrevetted, Cooknál is megbízhatóbb „Kalauz" határozott értesülése szerint egy hatalmas háromság harmadik tagja: a hit. / r " "l€l€föll§I«lMS§I * Körmendy-Ékes Lajos dr. Enyickén és Kassaujfaluban — A rozsnyói gyűlés — Saját tudósítónktól —-

Next

/
Oldalképek
Tartalom