Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)

1924-07-01 / 146. (594.) szám

A baloldali előretörés (g.) Prága, junius 30. Az európai politika a békekötések óta talajtalanul gyökerezik s igy könnyen ingó a helyzete. Hol az egyik oldalon kap rést, hol a másikon gyülemlik föl veszedelmes mennyiségű gyújtó és elaknázott anyag s a bizonytalanság szülte eszmekáoszban irá­nyok kerülnek előtérbe és irányok buknak el a soha fel nem támadásig. A legutóbbi ese­mények az előtérnek rivaldás közéltéig so­dortak egy irányzatot, mely az európai béke negatívumainak köszönheti életerejét s amely most készül arra, hogy a régi kulisszák ke­retei közé uj felfogást és talán technikát is vigyen és igy próbálja megteremteni azt, ami az elődjei játéka nyomán elveszett, a béke első elemét: a harmóniát. Ez az uj irányzat az általános politikai definíciók szerint baloldali, .a jelszavas poli­tikai meghatározások szótára után demok­ratikus, az ideális elvek fantasztikusainak nyelvén szólva: pacifista. Mindezek a jelzők azonban felületes és mellékutakon járó politikai megállapitások, mert. hiszen az a körülmény, hogy Németországban a balfelé szineződő középpártok uralkodnak, Angliá­ban az angol speciális gazdasági és politikai életből kisarjadt munkásirányzat került fel­színre s Franciaországban a radikálisok ültek Pomcaré örökébe, nem a baloldali irátnyza- tok időbeteljesülését, abszolút szükségszerű­ségét és a kor parancsának kihatását jelen­tik, de külön-külon és együttvéve abból a tényből fakadnak, hogy a háború utáni kor­mányzás és a békeberendezés politikája rossz és elhibázott volt. Sajnos, a politikában nem áll úgy az eset, hogyha az egyik pólus rosz- szul funkcionál, jön a másik és az beválik... sajnos, a politikában úgy van, hogy abból, hogy Poincaré rossz volt, nem következik az, hogy Herriot jó és kifogástalan lesz. Nem lehet és nein szabad ezt a következtetést végigvinni már csak azért sem, mert a bal­oldali irányzatok előtérbenyomulása sehol sem történt a pozitív program előre kidolgo­zott haditervével és az épitő politika rekon­strukciós terveivel együtt, de egy félese­mény bekövetkeztét jelentik: annyit, hogy az eddigi politika megbukik, de ezen felül sem­mi bizonyosságot. Emellett a három legszembeötlőbb balol­dali előretörés között nem lehet az organikus összefüggéseket, egyszerűen: a három balol­dali irányzat egységes vagy összesimuló fe­lületeit konstatálni sem az elvekben, sem a metódusokban. Macdonald az angol érdeke­ket sokszor előbbre becsüli, mint az euró­paiakat. íierriot az európai béketényezőket kötelék és erő nélkül igyekszik összefűzni, mert csak jobb reménységek prespektivájá- ból és pozitív tudat nélkül mondja kénysze­redetten ki a leszerelési ellenőrzés igényét. A baloldali koncertben tehát nincs meg az összehangoltság, nincs meg az alapakkord, elveszett a dirigensi pálca és hogy a hangok eddig nem siketitették a fület, annak egy­szerűen az az oka, hogy eddig csak az el­helyezkedés történt meg és nem harsant föl még a nyitány sem. Ma még csak reményektől színes szavak röpködnek a levegőben. A cselekvések előtti kijelentgetések mozgalmas napjait éljük, ma még tompák az ütközőpontok és szunnyad­nak a divergens erők. Ma még lehet a poli­tikai hit könnyüveretü reménykedésével be­szélni arról, hogy a londoni konferencia megoldja a jóvátételi kérdést s úgy oldja meg, hogy az igazság kecskéje is jóllakik . s az antant káposztáskertjében sem esik kár, ma még el lehet képzelni a politikai képze­letvilág hamar szövő fantáziájával, hogy a népszövetség reorganizációja meg lesz és a valódi értékére emeli ezt a szervezetet, hogy a demokratizált antant egységesebb és pro- duktivebb lesz, mint a háborús kreáció, hogy a baloldali politika ügyes mérsékléssel hát­térbe szorítja a nacionalizmusnak internacio­nalista megnyilatkozásait, ezt a szélsőséges, türelmetlen és a béke átkaiból kisarjadt je­lenséget, de nem szabad hinni abban, hogy a politikai hit és reménység mindég és a jelen esetben is politikai realitássá és valósággá változik. Ez a imái körülmények között köny- nyelmü és túl optimista fölfogás lenne.*. A háború utáni idők pedig arra intenek, hogy nézzük a dolgok legreálisabb oldalait és ne higyjük, hogy a reménykedések apró porszemeiből a békét körülsáncoló erődíté­sek lesznek. Néha és sokszor elég egy eny­he szél és a porszem elröpül... Hányszor láttuk ezt a folyamatot, hányszor borult föl a kibontakozás akciója amiatt, hogy a poli­tikai realitás hiányzott belőle. Vájjon van-e a baloldali előretörésben politikai realitás? Aki azt mondja, hogy van, az a reménykedés előretolt presp-ektivájába veszti el a gondolkodás láncolatos fonalát. Aki az európai békét és uj életet a baloldal vagy a jobboldal kérdéséhez fűzi, az megfe­ledkezik arról, hogy a béke után vágyódó lelki erők nem politikai szinek és tendenciák körül jegecesednek ki, de egy nagy általá­nos és hatalmas lendületű akaratban. Aki ezt az akaratot szolgálja, az akár baloldali, akár jobboldali, — de a jövőre alkalmas politikus* Óriási tüntetés Berlinben Versailles ellen Berlin, junius 30. A német egyesületek munkaszövetsége a Reidhstag épületében tegnap hatalmas tüntetést rendezett a versafllesi békediktátusn és a háború íölidézésének vádja ellen. A tüntetésen resztvet­tek Marx birodalmi kancellár, Streseanann biro­dalmi külügyminiszter, valamint Luther, Braun, Gessler és Hamm miniszterek is. A monikabizott- ság, mely hétszáz különböző szervezetet kép­visel, határozati javaslatot fogadott el, melyben rámutat arra, hogy a németek az igazság békéiét kívánják. Hangsúlyozza, hogy Wiison Ígéreteit nem tartották be és ennek tulajdonítható, hogy egész Európa szenved. A német nép minden ere­iével védekezni fog a birodalom felhőm lasztására irányuló törekvések ellen, melyek a német gazda­sági életet és a német nép ereiét meg akarják semmisíteni. Határozottan tiltakozik az ellen a vád ellen, hogy Németország idézte volna föl a világháborút. Stnesemann külügyminiszter kije­lentette, hogy a háború fölidézésének kérdését hi­vatalosan fogja fölvetni. A német nép igazságot, szabadságának helyreállítását és a többi népekkel való egyenjogúsítását követeli. Népszavazás fogja eldönteni, hogy Amerika befép<> m népszövetségbe New-York, junius 30. A demokratikus 'konvént vasárnapi ülé­sén a választási program összeállítására ki­küldött bizottság elnöke jelentést tett a több­ség által javasolt programról. Az ötven pon­tot tartalmazó program főképen gazdasági kérdésiekkel foglalkozik és egyik főcélja az európai gazdasági problémák megoldása. A program elítéli a lausannei szerződést és követeli az amerikai jogoknak Törökország­ban való védelmét. A demokratikus komvent a programot efogadta. Baker volt hadügyi államtitkár a kisebb­ségi bizottság jelentését adta elő. A bizott­ság a wílsoni elvek értelmében azt kívánja, hogy Amerika haladéktalanul lépjen be a nép- szövetségbe. A konvent a bizottság indítványát rom fogadta el. A választási programnak a népszövet­ségié vonatkozó része a háborús rendszer leküzdésére vonatkozik. A konvent bizalom­mal viseltetik a népszövetség és a nemzet­közi döntőbíróság iránt. A konvent elhatározta, hogy népsza­vazás alá bocsátja a következő kérdést: Akarnak-e az Északamerikai Egyesült Államok a népszövetség tagjai lenni oly­képpen, hogy az Egyesült Államok elnöke és a kongresszus által megállapított módo­sító Indítványokat fönntartják. A német kormány jegyzéke Parisba érkezett Berlin, junius 30. A párisi német követ átnyújtotta a nagyköveti konferencia elnökének a német kor­mány jegyzékét a katonai ellenőrzés kérdésében. A jegyzék visszautasítja azt az állítást, hogy Németország képes lehet arra, hogy Európában fegyveres konfliktusokat idézzen föl. Kifejezetten megállapítja, hogy a német kormány az előbbi jegyzékekben lefektetett jogi álláspontot továbbra is löníarlja. fia ebből nem vonja le azonnal a praktikus következ­ményeket, úgy ez az időközben beállott és az egész politikai helyzetben bekövetkezett változásból folyik. A német kormány a szövetséges kormányok kifejezeti kijelentései alapján, amely szerint csak a Versailles! békeszerződés 213. szakaszában jelzett eljárás­hoz vezető átmeneti intézkedésről van szó, hajlandó az ellenőrzést megengedni. Kiköti azonban, hogy az ellenőrzési oly módon kell keresztülvinni, amely ama szellemből fakad, amely hivatva van a népek közötti összeköttetéseket szabályozni. A nemet kormány ki­fejezésre juttatja, hogy az ellenőrzést minden eszközzel gyorsítani kell és kéri annak végső határidejét szeptember 30-ban megállapítani. Kijelenti, hogy a német kormány megértéssel viseltetik ama kívánság iránt, hogy a nemzetközi helyzetet abban a pilla­natban ne terheljék meg, amikor a szakértői javaslatok gyors keresztülvitelének kilátásai annak reményét táplálják, hogy a jóvátételi kérdés végleges megoldására és ezzel az általános és igazi béke számára megtalálják az alapot. A német szervezetek fokozódó ak­tivitásával kapcsolatosan visszautasítja azt az aggodalmat, hogy ez által Európában újabb fegyveres konfliktusok következhetnek be. Ezek a szervezetek, amelyek a német ifjúság testi nevelését igyekeznek előmozditani, abból indulnak ki, hogy az általános védköteíe- zettségnek nem csalt katonai, de kiváló nevelési előnyei is voltak s arra az elvre gondol­nak, hogy minden népnek kötelessége ifjúságát egészséges és erős testben megtartani. Nem jogos a sport- és torna egyesületek működését összehozni Németország katonai elő­készületeivel. A német nép elutasítja a háború gondolatát és minden politikai faktora megegyezik abban, hogy egy titkos fegyverkezés éppen olyan lehetetlen, mint céltalan lenne. A német kormány komolyan törekszik arra, hogy bizonyos Politikai szövetségek­nél, ahol ugyan nem leijei komoly fegyverkezésről szó, a lefegyverzést keresztülvigye. Azután a német nép elkeseredésének okait vázolja a jegyzék és kijelenti, hogy ez az elkeseredés sohasem nőtt volna az eddigi fokra, ha Németországgal szemben a megértés politikáját folytatták volna. A jegyzék rámutat arra, hogy Németország hadseregének technikai eszközei és materiális erőssége kisebb, mint a legkisebb államoké s hogy a há­ború után egyetlen uj ágyút sem állítottak elő s annyi muníciójuk sincs, amennyit a béke- szerződés megenged. „A köztársaság védelmében" Besztercebánya, junius 30. Hogy a köztársaság védelméről szótó drákói törvénynek milyen következményei lehetnek, azt élénken illusztrálja a beszter­cebányai törvényszék előtt e hó 27-én Gsizi Kálmán és társa bűnügyében megtartott tár­gyalás s az ott hozott ítélet. Csizi Kálmán lénáTtfalvi lakost a füleki állomáson a múlt év szeptember 13-án egy ismeretlen ember megkérte, hogy egy levelet adjon át Ciutt- mann Miksa ragyolci jegyzőnek s ezért 20 korona díjazást adott neki. Csizi a levelet el­vitte Ragyolcra s ott a jegyzőnek átadta, aki azonban konstatálta, hogy a levél nem neki, hanem a nemesradnóti jegyzőnek szól, akit tényleg Guttmann Miksának hívnak. A ragyolci jegyző, Nesvarba, azonban gyanús­nak találta a levelet, felbontotta és Csizit le­tartóztatta. Csizi ijedtében hamis nevet mon­dott, ami helyzetét még súlyosabbá tette. Nesvarba jegyző az esetet nyomban a csend­őrségnek jelentette s a vizsgálat úgy Csizi, mint Guttmann nemesradnóti jegyző ellen megindult. A kA-ÁA: A vél tarkő rx; a kövcjkező volt: „Tekintetes Guttmann Miksa jegyző urnák, R agyole. Kedves Jegyző Ur! Emlé­keztetem szóbeli ígéretére. E sorok Írója minden tekintetben megbízható. Jámbor/' Az állam ügyészség a már tíz hónapja fogva levő Csizi ,valamint a szabadlábon hagyott Gusit- m&an -tóiéi a köztársaság védelméről szóló törvény 6. paragrafusába ütköző katonai árulás büntette miatt emelt vádat, amely felett e (hó 27-én mondott Ítéletet a besztercebányai törvényszék. Csizi kijelentette, hogy Jám­bort nem ismeri s ve’-e sohasem érintkezett, ugyanezt adta elő Guttmann is. A pozsonyi katonai hírszerző osztály főnöke kijelentet­te, hogy Jámbor bánrévei főhadnagy mint •magyar kéimtiszt ismeretes előtte, azonban o is azon a nézeten volt, hogy egy jegyzőnek nem igen van módjában katonai titkokhoz hozzájutni. A védelem kifejtette, hogy sem­miféle bizonyíték nincs arra nézve, hogy a vádlottak Jámbor főhadnaggyal összekötte­tésben állottak volna, sőt az sincs bizonyít­va, hogy Jámbor kémtfőhadnagy volna, de sőt az sem, hogy a levél tőle származnék. A tevéi tartalmában egyáltalán nem foglalta­tik semmi olyan, amiből kémkedésre lehetne következtetni, pedig a törvény kifejezetten megkívánja, hogy a cselekmény olyan tár­gyak vagy körülmények elárulására irányul­jon, melyeik a köztársaság katonai védelmé­nek érdekében titokban tartardók volnának. Még ha a leivel Jálmbor főhadnagytól i,s szár­maznék, annak tartalma teljesen magán érde­kű dologra vonatkozhat ük s katonai titokról szó sincs benne. A három cseh biróból álló tanács hosz- szu tanácskozás után Guttmann körjegyzőt a vád alól felmentette azon az alapon, hogy vele szemben kémkedésre irányuló cselek­mény bizonyítást nem nyert, s ennek dacára Csizit kémkedésben való közreműködés miatt bűnösnek mondta ki és háromévi fegy- házra ítélte, azzal indokolván, hogy bizo­nyítottnak látja, miszerint Csizi Jámbor ma­gyar kémfőhadnaggyal összeköttetésben ál­lott s igy az általa kézbesíteni szándékolt levél csakis valamely katonai titok közlésére irányulhatott. Az ügyész Guttmann felmen­tése miatt, Csizi és védője pedig az elitélte­tés miatt felebbezést jelentettek be. A szigo­rú ítélet általános feltűnést keltett. 100 cseli-szl. Koronáén fizettek ma, junius 30-án: Zürichben 16.60 svájci frankot Bndapesten242000.— magyar koronát Bécsben 209700.— osztrák koronát BerÜflbeo 12350000000000.— német márkát J Jj™ 4B W Dl. évfolyam 146. (594.) szám M Prága> kedd> 1924 juiiHs 1 ' Előfizetési árak belföldön: Egész évre 300 Kfc., gnygggp siíKffífHy AMy ***'ff !uau_ gnwjmmMgr fólóvrc ISO K.S-* negyedévre 76 Kó., egy hónap­w -JcP ptjf {jfrr iüf! Ápi? Ára?" $*5® JíivW keaztóség: Prága IL, Sfépánská ullce 40/1. _ Jp éW Mt llL IIF Jt Wfr Jjaf Teletelt: «71 és 30M9. - Kiadóhivatal: Jp <»Orglh T Prága L, LIHové allce 18. szám. Telefon: 6707. '-W' SSrgön-ycftn: Hírlap, Praka. Főszerkesztő: A Szlovénokéi és Rnszinszkéí Szövetkezett Ellenzék; Pártok FetelSs szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom