Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)

1924-06-12 / 131. (579.) szám

Csütörtök. fuitftts tZ Két mentelmi ügy elég egy napra A szenátus mai ülése — „Kátyúban a törvény- hozás iaíyigá|a“ — A veísina megtagadja a többségi szenátor kiadását Prága, juíiius 11. Nem tudjuk eléggé elítélni azt a politikai rendszert, amely minden demokrácia meg­csúfolásával apró, kicsinyes, pártérdekeket tartva szem előtt, már a törvényhozást sem engedi szóhoz jutni, nem engedi, hogy köte­lességét végezve: törvényeket alkosson. A javaslatok beláthatatlan sora fekszik a két ház előtt, ezek azonban nem tárgyalhatok, mivel nem engedi azt egy magasabb érdek: a koalíció egészsége. Szomorú látványt nyújt ily körülmények között egy ilyen szenátusi ülés, amilyen a mai volt. • Donát elnök 11 óra 45 perckor nyitotta, meg az ülést. A napirend első pontja a men­telmi bizottság jelentése volt a turócszent- mártoni járásbíróság kérelme Duchaj János cseh agrárpárti szenátor mentelmi jogának fölfüggesztése iránt. A szűkszavú • bizottsági jelentés szerint" Duchaj szenátor bizonyos Klavik Vtasta nevií; .kisasszonyt Zoch evangélikus püspök előtt' tisztességtlen magaviselettel vádolt meg. Minthogy a sértett nem bizonyította be elég­gé azt, hogy a rágalmazó kijelentések elhang­zottak, a bizottság nem javasolja Duchaj ki- a-datását N i e s s n e r (német szociáldemokrata) rövid fölszólalásában rámutatott arra, hogy a szenátus mai programja ismét igazolja azt, hogy a törvényhozás kátyúba került. A1 napirenden lévő mindkét mentelmi ügy tanúsítja, hogy mennyier elvadult a mentelmi jog. A bizottsági jelentés elhallgatja azokat a , kitételeket, amelyekkel a sértett hölgy becsü- Metében megtámadottnak érzi magát. Duchaj ■ szenátor kijelenti, hogy főmagánvádlőről csak , az után szerzett információkat, miután be­szélt Zoch püspökkel, rnig a püspök ur azt jelenti ki, hogy Duchajjal sohasem beszélt a 'kisasszonyról. Itt nyilvánvaló az ellentmon­dás. Különben is akár nyilatkozott Duchaj Klavik Vlastáról, akár nem, az ilyenfajta nyi­latkozatok nincsenek összefüggésben a tör­vényhozói működéssel, Így módot kell nyúj­tani a szenátor urnák arra, hogy a bíróság előtt tisztázza magát. Ezen fölszólalás dacára a szenátus n e m adta ki Duchaj cseh agrárius szenátort. . Az elnök által elrendelt tízperces szünet után a második ülésen kiosztják a képviselő­ház részéről letárgyalt javaslatokat, majd el­utasítja a szenátus a trencséni járásbíróság­nak Barinka József szenátor kiadása iránti kérelmét. Az ülés vége 12 óra 5 perckor. Legközelebbi ülés holnap, csütörtök dél­előtt 11 órakor, amelynek napirendjén egy tárgy szerepel: a brirnni állami fegyvergyár­hoz tartozó ingatlanok elidegenítése. A szenátus plenáris ülése előtt a koalíciós pártok szenátusi tizes bizottsága tartott ülést, amelyen a szenátus munkarendje került tár­gyalásra. Úgy értesülünk, hogy a koalíció el­fogadta a szocialista pártok ama követelését, hogy a szociális biztosítási törvénytervezet az 1925. évi költségvetés tárgyalása előtt, •"szeptember és október hónapokban intéztes- sék el. BádFfy Miklós gróf nyerte meg a magyar „Mévtelen MéYé- emlékműpályázatát Á Képzőművészeti Tanács döntése 100 beérkezett pályamű között — A nyertes pályamű a Gellért­hegy dunai lejtőjére tervezi az emlékművet A magyar kormány már régebben elhatároz­ta, hogy a világháború elesett magyar vértanúinak méltó emléket állít, hogy ez a kegyeletes alkotás, mely a nemzet nagy halottainak szól, maradandó módon hirdesse,a magyar katona világszerte'is­mert hősiességét. A kormány a Képzőművészeti Tanácsot bizt-a meg az emlékmű pályázatának ki­írásával és a beérkezett pályamunkák elbírálásá­val. A nemzeti hősök emlékére kiir: szobormű- pályázat nemrég dőlt el és a hazafias magyar mű­vészek pietására jellemző, hogy a kitűzött aránylag csekély pályadij mellett is szokatlanul nagy szám­ban érkeztek be a pályaművek. Egy budapesti lap munkatársának Kertész K. Róbert helyettes állam­titkár az emlékművel kapcsolatos pályamunkákról többek között a következőképp nyilatkozott: — A Magyar Országos Képzőművészeti Ta­nács Klebclsberg Kunó gróf vallás- és közoktatás­ügyi miniszter megbízására a Nemzeti Hősök Or­szágos Emléke létesítésének céljából nyilvános eszmepályázatot hirdetett, amelynek tárgya volt a létesítendő emlékmű helyét és alapgondolatának ki­fejezési módját megállapítani. A kitűzött határidő­re, azaz május hó elsejére 190 jeligés pályamű ér­kezett be. A tanács által kiküldött külön bizottság tagjai: Majovszky Pál, Wargu László, Sváb Gyu­la, Iiorvay János, Róna József és Dudics Andor tanácstagok Kertész K. Róbert ügyvezető alelnök elnöklete alatt behatóan foglalkozott a pályamü­vekkel és egyhangú határozattal a ,.A koporsóját föltesszük z égbe, két szikla közé, szörnyű magas- ságba“ jeligéjű eszmepályamü szerzőjének ítélte oda az egymillió koronás első diját. — A terv szerzője, Bánffy Miklós gróf az em­lékművet a Gellérthegynek az Erzsébet- és Ferenc József-hidak közötti szakaszában a dunai oldalon függélyes sziklafalat kíván létesíteni robbantás ut­ján, amelynek aljában természetes szíriek alakjá­ban forraszok képezhetők ki, amelyekre lépcsők vezetnek fel. A legfelsőbb terrasz mintegy* har­minc-negyven méternyi magasságában egy nyílás lenne, amelyben mintegy tiz méter hosszú jelké­pes koporsó állana. Ide helyeznék el a névtelen magyar hős tetemet. A koporsó mellett kétfelöl, a függélyes szíribe vágva két óriási domobrmüvet tervezett Bánffy Miklós gróf: a magyar szent ko­ronát kisérő két angyalt Ezek között egészen fönt kettős kereszt, a legalsóbb terraszon pedig oltár. — A pályamű foglalkozik a továbbiakban a felső Gelíért-rakpart kiképzésével, mely impozáns keretbe jpglalná össze a tervezett emlékművet. — A kiküldött bizottság ugyancsak egyhangú határozattal az ötszázezer koronás második dijat a „Tán honom könnye vagy Te nagy folyó11 jel­igéjű pálya tervezet szerzőjének, Hoffmann Ottó dr. pécsi ügyvédnők ítélte oda. A pályamű szerint Budapesten a Lánchíd és Erzsébct-bid között a Duna medrének közepén hosszas hatszögü pillér lenne építendő, keskenyedő törzzsel és fejjel. A pilléren szarkofág, fehér márványtalapzaton egy­szerű vaskoporsó. A mederben ásott sírban vagy a pillér kőtömegében a névtelen katona tetemei. — A bizottság Bánffy Miklós grőf eszme­pályázatában olyan megoldást lát, mely a termé- szetadta nagyszerű monumentális keretbe kitünően beleilleszkedve viszoylag a legkevesebb költséggel valósítható még és az emlékmű rendeltetését a leg­inkább fejezi ki. Szlovák sziget a magyar Álföldön Békéscsaba, az alföldi szlovák metropolis — A túltengő öaérzetii szlovák gazdák — Ahoí a szlovák a nagygazda és a magyar a cseüédscrstt — Hogyan !s fest az a bizonyos „ma­gyar elnyomás4* — közelebbről — A-Prágai-Magyar Ebriap számára készült eredeti riport — Békéscsaba, junius 11­A meddig a-szem ellát: gyönyörűséges, al­földi tájat lát a 'horizontig szaladni. Pipacsok vérszinével cifrázott smaragdzöld buzaoceán reng ütemesen, pirostetejü, fehérfalu kis ta­nyák élénkülnek elő a kövér, zöld óceánból és kutgémek kajlán levegőbe meredő ostorán sziporkáztatja függőlegesen hulló sugarait a kánikula lángolva tomboló napja. Tanya .után ismét tanya. A kövér, dús áldással biztató pompás televények közepén egyik pirostetős házikó a másikat követi s nem mindegyik skatulyaszerü, az ősi magyar szisztéma szerint, hanem fi a gyón sok köztük a verandás, villaszerű épület is. — Dobrinye... — hangzik a tisztesség­tudó köszöntés, ha egy ilyen tanyaház mel­lett elmegy a városi ember. A pompás, para­dicsomi szépségű alföldi tájon nem magyarul üdvözöl a módos gazda, hanem szláv idiómát ereszt ki a száján. Szlovákul köszönt a tanyai földmives, helyesebben: tótul, mert ezt a szót: „szlovák11, ők sohasem használják. Magyar köszöntés helyett tehát szlová­kul beszélnek a nagy magyar Alföld közepén, a mérhetetlen szépségű és gazdagságú békési televéuyen. Mert ezt a vidéket itt szlovákok lakják, ez a vidék itt égy , darab szlovák szi­get a színtiszta nagy magyar Alföldön. A nagyszerű kis tanyákon, amelyekhez néhány „okta“ földecske tartozik, csakúgy szlovák a gazda, mint az egy-két-háromszázholdas bir­tokon, amelyeknek gazdái — a civilizációba mártott, kulturmázzal lespriccelt áchimandrá- sok — a városban is birtokolnak súlyos ér­tékű rezidenciát s a leányukat — mert ez most divat Magyarországszerte — a leány- gimnáziumba járatják. Csodálatos és különös világ ez a békés­csabai és környékbeli szlovák világ, ez a parányi szláv sziget a magyar tenger köze­pén. Néhány ezer Áchim, Bohus, Zvaratko, Zahorán, Kocziha, Martincsek, Kován és Brhlik él itt, csodálatos elszigeteltségben, szinleg elmagyarosodva, a lelkekben azonban szívós ragaszkodással az ősök fajtájához, hi­téhez és szokásaihoz. A békéscsabai tót szigeten jobbára csak gazdag emberek élnek. Csupa nagytelkes gazdák, akiknek urisága nemcsak a szép, ma­gyaros fekete ruhában, a kávéházazásban és a cigányozásban ütközik ki, hanem a lovak különös szeretetében, a fogat- és hintóíaríás- ban, az úri társaságokban való, tüntetésszerü megjelenésben és a város igazgatásában való magyaros „csak azért is [“-ellenzékieskedés­ben. A békéscsabai tót sziget vastagra hízott, feketekabátos, fényescsizmás, kajlabajuszu gazdaembere önérzetes ember, sőt az önér­zet, a hátságának tudata néha túl is teng benne. Ez amellett is bizonyít, hogy ebben a kis Magyarországban az úgynevezett nemzeti­ségi elnyomás a régi-régi mederben folyik to­vább. Itt elnyomják a nemzetiségeket, de úgy, hogy a hivatalokban a saját anyanyelvükön beszélnek velük, a templomaikban és az isko­láikban az anyanyelvűket használhatják; tisz­teletben tartják az iskolai és egyházi autonó­miájukat: megengedik számukra a külföldről behozott szlovák könyvek használatát; a földosztásnál éppen úgy kapnak földet, mirrt a magyarok stb. Ennek a következetes „elnyomásának tulajdonítható aztán az a furcsaság, hogy itt, Békéscsabán a földesgazdáknak és általában a vagyonos elemeknek túlnyomó része a szlovák lakosság soraiból kerül tó. Az esetek­nek háromnegyed részében holtbizonyos, hogy ha egy jómódú, jól öltözött és jól táplált gazdát lát az ember, hát az nem magyar, ha­nem szlovák. A magyarok itt — tekintettel a nemzetiségek „elnyomás“-ára — leginkább szegény zseMéremberek,' akik a dúsgazdag, „elnyomott14 nemzetiségi elemnek a szolgála­tában állanak ... Mivel a gazdag szlovák föklmivelök Bé­késcsabát' választották rezidenciájukul, Bé­késcsabát joggal lehet a magyar Alföld szlo­vák metropolisának nevezni. A város szlovák jellege nemcsak a lakosság típusain, az arco­kon, a nők kenderszinü hajkoronáin és a mé­lakék szemeken tapasztalható, sem az utcá­kon túlnyomóan hangzó szlovák idiómákon, hanem az építkezések formáján és módján is. Minden más alföldi vidék építkezési módjai­tól elütöen, Békéscsabán különös és érdekes, de nem kellemetlen építkezési módszer dívik. A házak csapott homlokuak és az utcára ki­ugró részükön 3—4 vastag, lábszerü, henge­res oszlop áll, kis pitvarral, amelyet alacsony, rácsos kerítés választ el a gyalogjárótól. Ebbe a kis pitvarba szoknak esténként kite­lepedni a „mamőkák11 és az „apókák“ s csön­des szlovák szóval elmélkednek. Jámbor, csöndes, istenfélő, szelidvcrü ember az alföldi szlovák. Nemrégen még ba­rátja volt a magyarnak, de Áchim L. András tragikus halála óta hitén keresztül megzavar­ták és ok nélkül magyar gyűlölő tét plántáltak beléje mai vezérei... ... Ha az ember a szlovenszkói szlová­kokra gondol, a liptó- és árvamegyei pá­riákra, akik a maroknyi sziklás földjükből rnég csak az elegendő táplálékot sem tudják kihozni, — akkor elgondolkozva nézi meg a békéscsabai tót nagybirtokost, amint nagy­szerű lovaival végighajt a főtéren, oldalán selymekbe, fátylakba, finom toalettcikkekbe burkolt, gimnáziumott végzett felnőtt leányá­val. Az operettalak, ágrólszakadt Janóból, aki elindult „túl a nagy Kriván11 mögül, tejben- vajban duskáíkodó, pocakos középbirtokos lett azóta, hogy anno 1715-ben Zólyomból, Montból és Nógrádból a magyar Alföldre tele­pítette egy ügyetlen, kétbalkezíi nagyút, a copfos báró Harrucker Ferenc. Olasz - magyar kölcsönegyezmény Budapes:, junius 14. (Budapesti szer­kesztő ségünik telefonjcleníése.) A magyar kormány kiküldöttei Rómában a Banca dTta- dia elnökével, mint több olasz bankiból ala­kult konzorcium vezetőjével tárgyaltak az­zal a céllal, hogy részt vegyen a nemzetkö­zi kölcsönben. A tárgyalások mindkét felet kielégítő egyemény aláírására veéttek. jAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAfr 3 ^ \ Menyasszonyi kelengyék áruháza £ \ Saját készítményt! finom férfi * és női fehérnemű, asztal- tus £ < \ térítők és mindennemű lenáru £ 2 \ ► 3 Árnsitás nagyban és kicsinyben ^ / A rádió mint detektív Országos rádlókiáJlitás Moszkvában — Mar* coni uj találmánya Prága, junius 11. A rádió., mely a pacsirta dalát vitte nem­rég szét a világ minden tája felé, már nem­csak a tuberkulózis gyógyításának vagy az énektanításnak, hanem a rendőrségnek is szolgálatába lépett Amerikában ma már min­denütt a rádió utján közvetítik a köröző leveleket és a minap a következő érdekes eset történt Philadelphiában: A clevelandi Wtum-állomás egyik esti hangversenyének során azzal a kéréssel fordult a közönség­hez, hogy legyenek segítségére egy Ohió- áilambdi kereskedő megtalálásában. A ke­reskedő Floridának tart autóján, de atyja hirtelen meghalt és igy otthon okvetlen szük­ség van rá. Nem telt el negyvenöt percnél több és a rádió leadóállomás már jelenthette a feszült figyelemmel várakozó közönségnek, hogy a kereskedő útban van hazafelé. Üze­netét Atlantában is felfogták, ahol éppen ak­kor száguldott keresztül a kereskedő autója, melynek számát szintén leadta az állomás. A rádió iránt mindnagyobb érdeklődés ..nyilvánul meg a közönség és az államok kormányai részéről egyaránt. Legújabban például a moszkvai műegyetem vezetősége, szándékszik egy országos kiállítás keretében a rádió-ipar minden ágát bemutatni. Ezzel •az oroszországi hírrel kapcsolatban említjük.. meg a cseh-szlovákiai és Szovjetoroszország • között megindult tárgyalásokat a kölcsönös rádiótelefon összeköttetés tárgyában. A rádió-állomás beszerzése még mindig' nem tartozik, legalább nálunk nem, az ol- , esőbb fényűzések közé. különösen pedig nem az üzenetek leadása. Mint hírlik, Marconi a ! napokban uj találmányt jelentett be szaba­dalmaztatás céljából, mely a rádió-technika eddigi költségeit egyfized árra csökkenti. j «i íPvázgesi JFMaz&Tívmiz 1 A megszöktetett néger isien.; — Diplomáciai akció a farkatlan alligátorért — Hamburg, junius 11. Az "afrikai Libéria néger köztársaság egyik városából a nép istene a hamburgi városházára ! került. Ezt a néger istent, ami nem más, mint egy I farkatlan krokodil üst ábrázoló kőlap, szigorú őri- ■ zetb.en tartják most, mert ,a kis Libéria egész di­plomáciai szervezetével kurrentáltatja ezt a furcsa istenséget. Hans Schamiburgih afrikai utazó Libériában járt, hogy a négerek országában filmfelvéteiekeit csináljon. Séharniburgh útjában kultusztárgyaikat is gyűjtött s midőn egy néger nőtől értesült, hogy Balona mellett az őserdőben többezer éves szent kő fekszik, melyre egy farkatlan alligátor képe van vésve, a köveit minden áron meg akarta sze­rezni. El is küldte Balonába a szolgáját, az azon­ban nem merte a követ elhozni s igy az utazó maga ment el az ősrégi ritkaságért. Sűhambnrgh állítása szerint a követ Kami gúla nevű törzsfőnök­től vásárolta meg egy angol fontért. A kőbálványt: Schamiburgh azután magával vitte s a „Wadad11 német gőzös fedélzetére szállította. A kő eltűnése Balonában óriási izgalmat vál­tott ki. A követ, mely valószínűleg egyiptomi vagy föníciai eredetű, a nép évszázadok óta isten gya­nánt tisztelte s az újra választott törzsfőnökök er­re a kőbálványra tettek esküt. A bálvány Baloná- tóí messze a kormacy-i őserdő magányában feküdt s csak ünnepélyes alkalmakkor kereste fel a nép. Libéria kormánya, mikor a kőbálvány „elhódrtásá- :ól“ értesült, rögtön kábelezett hamburgi főkon- zuijának, hogy az istenséget foglaltassa le s indítsa meg az eljárást a kőnek Libériába való viSsza- száliittatása iránt. Mikor a Wadai gőzös befutott Hamburgba, detektivek lepték el fedélzetét s ő né­ger istenségét bevitték a hamburgi városházára s addig is, mig a diplomáciai eljárás tart, zár alá helyezték. < A libériái főkonzut Massagnoi Momula kormá­nyának véleményét, a következőképp tolmácsolta: ..Hazugság, hogy a szent kő adás-vétel tár­gyát képezheti. A szent kő egy néptörzs bálványa évszázadok óta. Azt senki, még a törzsfőriök se adhatja el. Rémes izgalom és kétségbeesés fogta el az egész törzset, amikor istenségét elvesztette. Itt szó se lehet jogos vételről. Mit szólnának a né­metek, ha valaki a berlini győzelmi oszlopról az arany figurát, vagy valamelyik templomiról az ol­tárképet magával, vinné s aztán azt állítaná, hogy a berlini polgármestertől jogosan vette? A mi ese­tünkben pláne egy szentség, egy istenség elcipelé- séről vau szó, ami ellen az én kormáyom a német kormánynál erélyesen tiltakozott. Követeljük a kő­bálványnak: Libériába való visszaküldését, még pedig sürgősen, mert a baionaiak között rémes az izgalom. Hisz nincs most kihez imádkozniok, nin­csen mire esküdniük.11 A farkatlan alligátor, amit a négerek Mariié­nak hívnak, heves diplomáciai harc tárgya lett. A bálványkő egyébként igen értékes kulturjelvény, melyhez Sahamburgih erősen ragaszkodik. Annál inkább érthető azonban Libéria elszántsága, mert istenség nélkül igazán nem maradhatnak. Hacsak cserébe nem gyárt nekik egy tetszetősebbet a né­met ipar. Hiszen az indus bálványok fenekén is ott van a cédula: Madc ki Gcrmany.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom