Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)

1924-06-19 / 137. (585.) szám

*

Csütörtök, június 19.

Putnoky Móric rágalmazás! pőre

Kubinyi Géza volt göraöri főispán levele, mint egy rágalmazás! por alapja

Budapest, június 18.

(Budapesti szerkesztőségünk jelentése.) 'A debreceni ítélőtábla érdekes rágalmazása pörben hozott másodfokú ítéletet. A port Putnoky Móric volt gömöri főispán, magyar nemzetgyűlési képviselő indította Diószeghy Dezső keleméri földbirtokos ellen, aki a legutóbbi választásoknál & putnokí kerületben választási ellenfele volt. A perben a miskolci törvényszék Diószegihyt egy millió korona pénzbüntetésre ítélte. A per alapja egy levél, amelyet néhai Kubinyi Géza volt főispán intézett Diószeghy Dezsőhöz, amelyben véleményt adott Putnoky Móricról. Ezt a levelet a választási küzdelmek során Diószeghy a közhangulat befolyásolására használta föl. Kubinyi ;a levélben kijelenti, hogy

Putnoky Móric két hónapon keresztül főispánja maradt annak a hazaáruló kormánynak, amely a leggyalázatosabban eladta az országot, annak a Jászi miniszternek követte példáját, aki eltrafikálta az ország területét, mert 1918 december közepén cinkostársával, Fometh alispánnal küldöttséget szervezve elment tisztelegni és íra- fikáini Daxner Samuhoz, aki már akkor a cseh-szlovák állam zsupánja volt és ezzel nyilvánvalóan elárulták a hazát, mert az ellenséggel összejátszottak és IepiszkoRák a vármegyét, amelyet hivatalosan, bár jogtalanul képviseltek.

Mivel a levél írója időközben elhalálozott, Putnoky Diószegihyt perelte be. A miskolci törvényszék előtt megtartott fotárgyar- láson Diószeghy azzal védekezett, hogy 5 a levél tartalmával nem azonosította magát és a levelet nem is publikálta. Zombory Géz-a ezredes, mint tanú azonban azt vallotta, hogy a vádlott előtte is és mások előtt is felolvasta Kubinyi levelét. Ez alapon Ítélte el a miskolci törvényszék Diószeghyt. Fe'.ebbezés folytán ^z Ítélet most a debreceni Ítélőtáblához került, ahol másodfokon egymílli óh ötszázezer korona pénzbüntetésben marasztalták el Diószeghyt. Az Ítélet ellen a vádlott felülvizsgálati kérelmet jelentett be a kúriához.

__________>

Az áh?.mi női alkalmazottak cölibátusa. A

Národni Gsvobozeni törvényjavaslatot közöl, amely a íérjes női alkalmazottakra vonatkozik és amelyről lapunk is megemlékezett már. A törvényjavaslat a testvéri, sógor! és rokoni viszonyra vonatkozó rendelkezéseket öleli fel. A javaslat szerint a női állami alkalmazottak a terhesség és szülés esetén tizenkét hét szabadságot kapnak, fizetésük hatvan százalékával. Tizenkét héten túl fizetés nem jár nekik. A női alkalmazottak törvénytelen gyermekük után nem kapnak neveltetési járulékot. Ha a női alkalmazott férjhez megy, vagy közös háztartásba lép egy férfivel, állását elveszti- azonban félévi fizetésének megfelelő végkieiéghésben részesül.

Posuiierguc mosolQgó optimizmussal icii o polifiüal hérfléscheí

A P. M. fi. munkatársának beszélgetése a francia köztársaság uj elnökével

Páris, junius 18.

Junius 5-én, egy héttel azelőtt, hogy Franciaország a köztársasági elnöki székbe választotta Gaston Doumerguet, fogadta a mostani elnök a P. M. H. munkatársát. Ezt a fogadtatást megtisztelőnek kellett tartanunk, nemcsak azért, mert a köztársaság akkori második funkcionáriusától, a szenátus elnökétől jött, hanem azért is, mert Doumer- gue rendkívül óvatos politikus, aki nem szívesen ad újságíróknak nyilatkozatot,

Gaston Doumergue, a szenátus és azóta a köztársaság elnöke, a polgári egyszerűség és keresetlen egyenesség levegőjét teremtette meg maga körül. A politikus ember egyénisége rögtön megismerszik környezetén, a formaságokon, a nyelven, ezer apró kicsiségen, ahogy az embert fogadja. Az első benyomásom, mikor a Petit Luxembourg, (ez a szenátusi elnök palotája) küszöbét átléptem, az volt, hogy egy nagy és tiszta elme közelébe értem. Az erő és könnyedség kecses, de egyszerű vonalakban sugárzik le a falakról, mint annak a férfinak a szelleme, aki közéjük költözött

Egy nagy, világos empire-teremben mosolyogva jön felém és nyújtja a kezét Doumergue. Az első benyomásaim: szívélyes és őszinte mosoly, amely erőlködés' nélkül ott játszik az elnök arcán az egész beszélgetés folyamán és egy tiszta, nemes homlok. Ez nem a Mussolinik, a Bismarckok, vagy a Napóleonok homloka. A francia polgár és a francia paraszt öntudata és józansága sugárzik le róla.

* Az elnök mindjárt szabadkozik az ellen, hogy beszélgetésünket közöljem. Magas közjogi méltósága tartózkodásra kényszeríti. Aminek a közlésére megadja a hozzájárulását, azt beszélgetésünk végén szabatosan összefoglalja. Egyéniségére rendkívül jellemző, hogy a politikai helyzetről való véleményét minden kérdésről habozás nélkül a leghatározottabb és legprecízebb formában fejezi ki, amit visszaolvastat magának, ané! kül, hogy csak egyetlen egy szót is kellene a szövegen változtatni.

Magyarországról beszélgetünk. Bár a háború óta magyar vonatkozású üggyel hivatása közben nem foglalkozott, látszik, hogy a magyar kérdésről, a pénzügyi nehézségekről teljesen tájékoztatva van. Ha emlékezetem nem csal, Windischgrátz herceg említi valahol emlékirataiban, hogy Doumergue egyike volt azoknak a francia diplomatáknak, akik a háború előtt, az osztrákmagyar monarchiához való közeledést keresték. Akkoriban Doumergue csakugyan a Cauillaux-féle politika egyik legfontosabb támasza volt és amikor Cauillaux felesége közvetlenül a háború előtt Calmettet, a Figaró főszerkesztőjét megölte, Doumergue állott a párt élére. Most azonban nem ezekről a régi emlékekről beszélgetünk; az elnök a jelenlegi Magyarország s általában a magyarság iránt érdeklődik és érdeklődésének körébe belefogja a lapot is, amelyet képviselek.

Ezután a külföldi frankspekulációról beszélgetünk, amelynek visszahatását a bécsi, budapesti és prágai piac is megérezte.

Az elnök nem tagadja, hogy Franciaország pénzügyi helyzete állandó ébrenlétet kíván annak legfőbb őrei részéről. Francia- országnak áldozatot kell hoznia, amint már eddig is tette, hogy pénzügyi helyzetét rendbehozza. Franciaországnak takarékossági politikát kell követnie — ismétli az elnök nyomatékosan. Az elnök egyike volt azoknak, akik már 1920-ban figyelmeztettek azokra a veszélyekre, amelyeket a francia budget bizonytalansága rejt magában. Már akkor követelte, hogy a francia budgetet egészségesebb alapokra kell fektetni és különösen a függő államadósságok mai rendszerével kell szakítani. Különösen a nagy és a háborús vagyonok igazságosabb megadóztatását követelte. Véleménye szerint azonban Franciaország pénzügyeinek rendezése a jóvátétel! kérdés elintézésétől függ.

A szövetségesek közötti adósságokat tette szóvá, amely a francia budgetnek másik nagy problémája marad, még abban az esetben is, ha a németek megkezdik a jóvá- tételi összegek fizetését. Az elnök nem is tagadja, hogy a szövetségesek közötti adósságok elintézésének a kérdése eddig igen nagy nehézségekbe ütközött. Azonban véleménye szerint

„azon a napon, amelyen a jóvátételi kérdés megoldódik s remélem, hogy ez a nap nincs messze — mondotta — aránylag könnyű lesz megoldást találni a szövetségesek közötti adósságok kérdésében is.“ Az elnök szerint a májusi választások eredménye és az uj irányváltozás legjellemzőbben a külpolitikai téren fog jelentkezni. Fölháborodás nélkül, de fölényesen tiltakozik azok ellen a vádak ellen, hogy Francia- ország imperialista politikát követne. A francia nép a május 11-iki választásokon felelt ezekre a vádakra. Franciaország a béke nemzete s most is, a szakértői javaslatokhoz minden hátsó gondolat nélkül, teljes őszinteséggel csatlakozott. Természetesn Francia- ország nem mondhat le jóvátételi követeléseiről, sem bizonyos garanciákról, amik ellenséges támadásokkal szemben, Franciaország biztonsága érdekében, elengedhetetlenül szükségesek. A szakértői javaslat mindezeknek a kérdéseknek az elintézésére megfelelő bázist tartalmaz s Franciaország azokat magáévá tette, igy annak végleges rendezése Németország magatartásától függ. Hamarosan elválik, hogy az elnök mosolygó optimizmusát az események igazolják-e.

T á rcaro válunk:

Szombat: DUTKÓ ZOLTÁN: Szlovenszkói kalauz

(I. Selmecbánya).

Vasárnap: MÉCS LÁSZLÓ: Tavaszi sürgöny

(vers). — KILIÁN ZOLTÁN: Randevú.

Fekete madár

Csupa virág volt, plhélő virág,

Illatos, pelyhes* színes buborék Tőiül hegyéig a cseresznye ág.

Ablakban állott. Téli hidegben,

De rózsám mindig rája nevetett,

Én pedig torrá könybe leheltem.

Hátha tavasszal felragyog az ég!

Didergő iánkra rászáí! a madár S gyümölcsbe pattan minden buborék!

Micsoda madár? Tán a kék madár.

ZöM erdőben, zöld mezőben Arauylábon jár, sétál egy madár.

És jött a madár. Azt károgta, kár.

Szárnya bezúzta a kis ablakot*

A szél bozúgott, az ág lefagyott...

Ott ül a madár asztalunk felett,

Fekete madár. Beste-dög madár,

Hideg szemével egyre rám mered —

te csúf madár! De coak nőm ered, felfújja tokát, gubbaszkodva vár* Borzas gond-madár. Fekete madár.

Miklós Jenő.

Fenyőtoboz-anyóka

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Kosáryné Réz Lola.

— Ott megy, — sóhajtotta Gábriel. —- Ott megy a lilavirágos ruhájában, csipkés napernyőjével és a szivemet viszi magával.

Köröskörül az erdő hallgatott. A bölcs, öreg fenyők meg sem mozdultak. Emberi bohóság. Nagyobb dolgokra sem mozdultak meg ők.

— A szivemet viszi magával, — ismételte Gábriel, mintha diák lenne még és nem tanár és levetette a évikké rét. Ha nem szégyelte volna, sírva fakad. De ott ült mellette a barátja.

— Szép asszony, — mondta elismerőn és fölfelé borzolta a haját. — Nagyon szép asz- szony, azt meg kelil adni. De a szive kő. Miért, hogy éppen bele kellett bolondulnod, Gábriel?

— A sors akarta igy.

Egy darabig csönd volt. A Illa virágos ruha meg-meglibbent még a kanyargó utón a fenyők között. Aztán eltűnt.

— A sors akarta, — kezdte újra komoran Gábriel. — Rajtam már, kedves, jó barátom, csak csoda segít. Csoda pedig nem történik a kedvemért. Csak ha tündérek lennének a világon, vagy manók... ha most elém toppanna egy és azt kérdezné: miért sírsz, édes fiam? Hadd segítek rajtad... Ismered a fenyőtoboz meséjét? Minden fenyőtobozban egy csöpp kis öregasszony rejtőzködik, száz- gulléru, keményített, barna köpenykében és meghallgatja a szerencsés emberek kívánságait. Csakhogy manapság senki sem találkozik már a fcnyőtoboz-anyókákkail $ ez az oka, hogy annyi a szerencsétlen ember a világon ... Mit nevetsz, Miska, olyan ostobául? Nem szeretem, ha ilyen gyerekesen nevetsz.

— Gyerekes meséket mondasz, hát gyerekesen nevetek, — mondta a barátja. — Mert, nézd csaik, itt ül Fenyőtoboz-anyóka a hátunk mögött, óvatosan nézz hátra, hogy észre ne vegye, mert hátha csakugyan boszorkány bizony?

Gábriel hátranézett. A bokrok között, kötéllel összecsavart rőzsekötegén egy öregöreg asszony ült. Egészen alacsony volt, szé- lesvállu, szélesarcu, kerekfejü. És valami furcsa, keményített, százgaUéru, barna köpenyke volt a vállán. Éles madárszemeivel hol egyiküket, hol másikukat figyelte. Gábriel is elnevette magát, olyan furcsa volt, de nyomban utána nagyot sóhajtott, mert eszébe jutott a szép asszony. Nem tud ő most törődni semmi mással. Még a Fenyő toboz-anyókával sem.

— Mi baj, fiatalúr? — szólalt meg most a Fenyőtoboz-anyóka és fölállt.' Aztán mosolyogni kezdett, fölnyalábolta a rőzséjét, kihozta a bokrok közül az útra, a pad elé és ott ült rá megint. — Mi baj, fiatalúr?

Dehogy volt a Fenyőtoboz-anyóka! .Még csak valami titokzatos idegen nőszemély sem volt. Gábriel megismerte most már és rosszkedvűen szólt:

— Semmi baj. páni Hudácska. Semmi baj.

De azt nem tudta megállni, hogy jókorát

ne sóhajtson hozzá.

— Látom, — felelte páni Hudácska és nagyot bólintott a gömbölyű fejével, aminek a tetején kis kemény, hegyes, barna konty volt, ősz szálakkal telcszÖve. — Látom. Nekem persze, hogy nem mondja el. A mosóménak! A páni Hudácskának. Csakhogy én úgy is t udóin.

Még belpolitikai kérdésekről beszélgetünk. Az elnök hangsúlyozza, hogy a választások eredménye világos útmutatás volt arra, hogy Franciaország a köztársasági és demokrata gondolat irányában halad tovább és erről az útról el nem téríthető. Még egy ideig beszélgetünk belpolitikai témákról, azután az elnök mosolyogva búcsút vesz tőlem. És lebilincselő kedvességgel kikisér az ajtóig. G. Gy. >

Meglmcseltek Diószegen egy magyarországi

fiatalembert

Akit a cseh korona varázsa csalt át Szloven- szkóba — Egy egész falu népe üldözte Belejött a tömegbe

Pozsony, junius 18.

(Saját tudósítónktól.) Kelemen István ti- zenkilencesztendös állásnélküli kecskeméti kertészsegéd Szob környékén átszökött Csehszlovákiába, hogy itt valami foglalkozás után nézzen és otthon lévő öreg édesanyját segélyezze. Szencen egy szénakazalban töltötte az éjszakát. Innen átgyalogolt Magyar-Dió- szegre, ahol a csendőröktől való félelmében elbújt Weisz Gyula kereskedő lakásában az ágy alá. Itt elnyomta az álom és este, amikor a kereskedő aludni tért, nagy megdöbbenéssel vette észre, hogy valaki horkol az — ágya alatt. Kipiszkálta onnan a vendéget és felelősségre vonta. Kelemen felelet helyett revolvert rántott és a kereskedőre fogta. Ez „rablót, gyilkost!" kiáltott, amire a különös látogató kereket oldott.

A kereskedő föllármázta a házat, a környéket és az elősiető emberekkel üldözőbe vette a menekülőt. A falu határáig jutottak már.

Egyszer csak lövés dördült el, az idegen tüzelt a revolverből üldözőire és egy diószegi legény: Szerda István vérző mellel összeros- kadt. A golyó a tüdejét fúrta át. A menekülő még egyszer lőni akart, de a revolver csütörtököt mondott. Üldözői ekkor utolérték és valósággal meglincselték. Nekiestek kézzel-lábbal, csizmával és összerugdosták, fejét több helyen beszakitotíák. Ha a lármára elősiető csendőrök ki nem mentik a póruljárt Kelement, bizonyos, hogy népité( t történik: agyonverik. A csendőrök igy megmentették a falu népének dühe elöl és ma behozzák a pozsonyi államügyészség fogházába, ahol a betegszobában helyezték el, mert a teste csupa kék folt. véraláfutás, feje beszaggatott. Szerda Istvánt életveszélyes sérülésével be- szállitották a pozsonyi állami kórházba.

— (Sok vendég a képvisolöházban.) A kép- viselőiház elnöksége körlevelet intézett a pártklu- boRhoz. Az elnökség arra kéri a képviselőket, hogy látogatóikat né a képviselők számára föntar- tott helyiségekben, hanem a társalgókban vagy a klubhelyiségekben fogadják.

s>an: awntt mi fstis&iiTgfs ?

Titokzatosan hunyorított egyet.

— Minden ingének és minden mellényének a baloldalán — folytatta a tenyerét a szája elé tartva oldalt, hogy meg ne hallja más, sem a fenyők, sem a málnabokrok a tisztáson, csak éppen a két fiú —, a baloldalán, ahol a szive van, csöpp piros pöttyöt láttam. Az ám. Dörzsöltem, dörzsöltem, alig bírtam kimosni. A szivével van a baj. Mutattam az édes anyjának. Páni velkomozsna moja — mondom neki —, mi ez? Tönkre- dörzsöltem a két kezemet, mégsem megy ki a folt. Mi van a mladi pán szivével? Jaj, dúsa moja — mondja ő —, ha én azt tudnám! Késő éjszakáig sírok, mert egyébre se gondol, csak a szivbéli bajára s írja a hosszú, titkos leveleket, piros tinta van a tollában örökké s a mellényzsebében hordja, hogy akármikor írhasson ...

—Mit nevetsz olyan gyerekesen, Miska? — kérdezte Gábor. Mert mit kérdezzen? Páni Hudácskától nem tudott és nem akart kérdezni semmit. Haragudott reá. Amellett pedig fülig vörös volt már a szégyentől és zavarodottságtól s úgy érezte, hogy valamit mégis csak kell mondania. De azt csak nem fogja magyarázni, hogy a pirostintás töltőtoll az iskolai dolgozatok miatt van a mellény zsebében?

— Rajtam nevet, — bólogatott páni Hudácska. — Na, jól van. Hadd nevessen. Nem haragszom érte. A férfiak, ha egészségesek, mind rosszak. Valami szép fiatal asszonynak odaadják a szivüket s akkor aztán nincs más semmi érzés bennük más iránt. Nem látják meg. hogy az édesanyjuk sir, hát hogyan látnák meg, ha én sírok?

Oldalt húzta barna kendője csücskét és azzal törülte meg az arcát, mert két könny-