Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)

1924-06-03 / 124. (572.) szám

Mf^TL jj$^ * ÜL évfolyam 124. (572.) szám | ^ ^ ^ ^ ^ ^rága»^ Le^ 19^ 3 Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Rizszmszkoi Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETR0GALLI OSZKÁR ár. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr. Tehetni jöttem,.. (g.) Prága, junius 2. Temetni jöttem, — mert azt a Caesart, akire tegnap záródott rá a politikai életpálya végét jelentő koporsó, dicsérnem nem lehet- Nem voltak az általános érdekek kielégítése tekintetéiben nagy cselekedetei, nem hordoz­ta aktatáskájában a békében szükséges meg­értés és kölcsönös megbecsülés reverzálisát, nem volt a lelkében mágneses erő, méh'' hozzávonzotta volna a háború után bákiteni és kiegyenlíteni akaró jószándékokat, nem volt az arcán mosolygás, ami bizakodást éb­reszt a sokat csalódott emberekben, de a ri­deg önzés kajánsága vigyorgott róla s a bete­ges és patologikus mánia kinoztatta politi­kájával azokat, akiket ő és az önzés szindi­kátusa legyőzött Nem voltak jó emberei, legfeljebb ki­tartó, kitartott és hasznotleső csatlósai, a ke­letre tolt őrszemekre állított kis alteregói, akik beléakaszkodtak az energiájába és- akik az alapérzésüktől indíttatva, a háborúban szerzett szimatjukat most is kitünően érvé­nyesítve, otthagyták és magára hagyták öt, mikor a felfelé haladó politikai pályafutásá­ban .törés kezdett mutatkozni. És ma nincs senki, aki dicsérve, érde­mes szavakkal" búcsúztatva, könnyes 'zseb­kendővel egyet lobogtatna feléje, ma,letűnik a neve a politikai cégtábláról és az udvaron­cok serege már hajbókol, már törleszkedik az uj hatalomtulajdonos felé. Nincs senki, aki veszteségnek nevezné Poincaré távozását a francia miniszterelnöki székből, de annál többen vannak, akikben a tegnap déli aktus kiváltotta annak érzését, hogy egy darab múlt bukott el és egy uj jövő fejezete jöhet. Senki se mondhatja magát halála előtt boldognak és senki sem mondhatja ma bizonyosan azt, hogy valami jön, bekövetkezik és megtörténik. A politi­kának oly mélyre szaladtak a gyökerei s ezek annyira belenőttek, beleszövődtek a ta­lajba és a talaj annyira asszimilálódott a gyökerek életszükségleteihez, hogy szinte el­képzelhetetlen az, hogy máról-holnapra ki lehessen emelni a földből az európai politika fáját és uj humuszba lehessen ültetni, ahol az életerő legyőzi a fán élősködőket és ahol a gyümölcstermésnek meglesznek a íermé- szetrajzi föltételei. Ma csak annyit tudunk, hogy Poincaré elment, Millerandnak keserű, de logikus kö­vetkezményeket kell levonnia és jön Herriot, aki már hetek óta úgy játsza a szerepet, mintha kezében lenne a kormányelnökség s aki hatalmas hasábokra terjedő nyilatkoza­tokban már előre vetítette politikai program­ját. Ez a program nem a Poincaréjé, de nem is a miénk. Ez a program óvatos balfelé ka­nyarodás, kissé biztosabb parlamentáris ala­pokon, mint Macdonaid, • de talán kevesebb határozottsággal s még kevesebb pozitív koncepcióval. Ez a program a politika irá­nyát megváltoztatja, nekünk nem kongruens oldal felé, de az irányváltozás mellet nem rak le oly programtömböket, melyeken két lábbal állni s amelyekről biztosan cselekedni lehet- Ez a program, mint eddig minden bal- felé orientált politika, túl van terhelve nega­tívumokkal és c terheltséggel szemben csak gyenge értékű cs vázakban megkonstruált, de súllyal meg nem telitett pozitívumokat tartalmaz. És ezért nem ébred bennünk Herriot jöt­tének hírére nagy és biztos reménykedés. Mindössze annyit érzünk, hogy Herriot más lehet, mint Poincaré volt, hogy közelebb h o z h a t j a az európai tisztulás folyamatát, megerősíthet bizonyos akciókat, melyek a békét alátámaszthatják, de mindezt feltéte­lekkel hisszük s a feltételek oly erősen ka­paszkodnak bele a szkeptikus múltba és a labilis jelenbe, hogy nehéz a tegnapi nap eseményeit úgy összefoglalni, hegy temetjük az egyik Caesart és dicsérjük az újat, aki (tj.) Prága, junius 2. A skót professzor végleg lejáratta magát a cseh-szlovák állambölcsek előtt, mivel elég bátorsága volt ahhoz, hogy a Lid. Noviuy múlt vasárnapi számában nyíltan reámutas­son a cseh-szlovák közélet legsúlyosabb hi­báira s tegnap pedig oly orvosságot irt elő a bajok gyógyítására, amely orvosságnak a szagára is hideglelést kap minden igazhivő cseh-szlovák. Hogy a beteg a keserű orvos­ságot könnyebben be vehesse, Scotus Viator a „devolució14 elnevezés ostyájába adagolta azt. A beteg testvérek egyike ostya nélkül is kívánja az orvosságot, nehezen hisszük azonban, hogy a másik testvér azt oly körry- nyen lenyelné. Ma, amidőn Scotus Viator föl­tárja Szlovenszkó gyógyításának módját, nyugodtan állíthatjuk, hogy ez a mód teljesen megegyezik a szlovenszkói autonómisták ki- vánságaival, sőt megállapíthatjuk azt is, hogy ezeknek semmi kifogásuk sem volna az el­jön, aki legyőzte az előbbit, mert azt sem tudjuk, Caesar lesz-e; vagy csak francia földből kinőtt Kerenski vagy Károlyi Mihály. len, ha a centralista kormány az autonómia megadása helyett a devolució útjára lépne, mert hiszen a skót globetrotter által indítvá­nyozott devolució tartalma teljesen megegye­zik az önkormányzat követelményeivel. Scotus Viator ma szerényen megállapítja önmagáról, hogy nem érzi magát hivatottnak arra, miszerint a gyógyítás részleteit előírja, megállapíthatjuk azonban, hogy a diagnózist kitünően eltalálta és az általa előirt diéta is ugyancsak jót tenne a cseh-szlovák közálla­potoknak. A kúra azonban oly radikális, hogy a cseh gyomrok nem tudják elviselni. Erre mutat az a tény, hogy a cseh sajtó mélységes hallgatásba burkolózott skót barátjának leg­utóbbi megnyilatkozására s a mai cikk sem alkalmas arra, hogy azt Prága alapos mérle­gelések és megfontolások tárgyává tegye. Jöhet egyáltalán oly idő, hogy a centralisták szükségesnek tartsák Szlovenszkó iparának kedvezménynyujtással való fölsegitését? Be­leegyeznek abba, hogy a földreform kapcsán Szlovenszkón csak szlovenszkói kapjon föl­det?? Elképzelhető az. hogy a hadseregben a szlovák elem az őt joggal megillető helyet foglalja el? És — oh, borzalom — hajlandó volna a kormány egy uj népszámlálásnál szlováknak Írni a szlovákot és nem cseh-szlo- váknak? Eljöhet oly idő, hogy a prágai cseh a szlovákban nem romlott cseh nyelvet, ha­nem önálló szlovák nyelvet lásson? Nem, nem és nem. Minthogy pedig Scotus Viator mindezekre a kérdésekre igenlően felel, ezért lett kegyvesztett a cseh hatalmasok szinc előtt, ezért nem méltatta a cseh sajtó egy szóval sem múlt heti diagnózisát s ezért nem fogja ez alkalommal sem megköszönni az ajánlott orvosságot. Scotus Viator oly han­gokat penget most. amely a cseh-szlovák po­litikai frazeológiában az „államellensség" fogalmát éri el. Attól tartunk, hogy ha Scotus Viator — úgy egy-két év múlva — meg akarná tekinteni újból a köztársaságot s meg akarná nézni, hogy mennyit segített az általa ajánlott gyógymód, esetleg zárt kapukra ta­lálna. Noha volt barátai angolos hidegvérrel tekintenek át feje fölött, az általa ajánlott kú­rát az alábbiakban ismertetjük vázlatosan: Scotus Viator kifogásai a 'közigazgatási, gazdasági 'és nyelvi politika ellen Scotus Viator a Üdévé Noviuy tegnapi .'.számlában folytatja és befejezi a Szlovenszkó és Csehország egymáshoz való viszonyairól szóló cikkét. A cikk szerint ez a viszony a köztársaság első napjaiban helyes irányban fejlődött és ehhez az irányhoz kell visszatér­ni mielőbb. Ajánlja, hogy a legsürgősebben hívják össze az összes szlovenszkói pártok reprezentánsait, az egyházak vezetőit, a zsu­pánokat, a vezető tisztviselőket és a köz­gazdasági szakembereket egy közős tanács­kozásra. ahol megtárgyalnák Szlovenszkó legfontosabb gazdasági és politikai reform­jait. Legcélszerűbb lenne talán fölállitanl egy, állami felülvizsgáló bizottságot, amely in­formációit az összes érd'ek-és nemzetiségű csoportoktól szerezné. Kivánafosnak tartja, hogy a szlovenszkói minisztérium kibővített 'hatáskörrel továbbra is föntartassék, mint közvetítő a központi hatóságok és Szloven­szkó között. iMvel a sziovemtszkói miniszter inkább politikus lenne, mait tisztviselő íől- 'álKtamdő voln a a fözsnpán. és a fő zsupán állandó kinevezett tisztviselő volna, olyan; hely tar tóféle és a politikai pártokon kiivül állana. A politikai és közigazgatási funkciók így el lennének választva. Noha a főzsupán politikai ügyekben kénytelen lenne követni a miniszter utasításait, a fözsupán elbocsá­tása a kormánytól függne. Ha a szlovenszkói miniszter visszakapná az elvesztett hatalmat, akkor a különleges szlovenszkói ügyek ön­ként visszakerülnének Prága hatásköréből Pozsonyba. A szlovenszkói tisztviselőket a főzsupán és az illetékes referens javaslatára a teljhatalmú miniszter nevezné ki a legfőbb tisztvie'llök kivételével, akiknek kinevezé­séhez a kormány és a köztársasági elnök szankciója kívántatnéik nméig. Kölcsönös meg­egyezéssel rendezni lehetne a Szlovenszkón levő' cseh tisztviselők, helyzetét is. akiket egy ideig nem lehet teljesen nélkülözni. Po­zsonyban fölállítandó volna egy személyügyi 100 cseii-szl. koronéírf fizettek ma, junius 2-án: Zürichben 16.65 svájci frankot Budapesten —.— magyar koronát Becsben 208000.— osztrák koronát Beríinban 12 270 000 000 000-— német márkát Herénél©! 5©fe©§ kancellár allén A letartóztatott merénylő nem vallja be tettének okát —- A revolvergolyó a jobbtiidőfee hatolt — A kancellár állapota súlyos, de nem életveszélyes Bécs, junius 2. Tegnap este egynegyed nyolc órakor, a balatoni expresszel a bécsi déli pályaudvar­ra érkező Seipel dr. kancellár ellen egy fia­tal munkás revolvermerényletet követett el. A kancellár sebesülése, súlyos cukorbajára való tekintettel, igen komoly, de nem életve­szélyes. A merénylőt, aki elfogatása pillana­tában öngyilkosságot követett el, súlyos se­besülésével a bécsi közkórház sebészeti osz­tályára szállították, ahol meg fogják ope­rálni. Seipel dr. vasárnap a burgenlandi Neu- dörfel városában időzött, ahol egy* zászló- szén felesi ünnepségen vett részt. Vonata egy kiránduló vonattal egy időben robogott be a pályaudvarra, úgy hogy rettenetes tolakodás keletkezett. A kancellár úgyszólván utolsó* nak szállt ki és ebben a pillanatban egy fia-; tál munkás, közvetlen közelből revolveréből kétszer rálőtt. A kancellár összeesett. A pá-á lyaudvar ügyeletes! szobájába szállították, ahol egy müncheni orvos nyújtotta az első ■segélyt. A kancellár jelenleg a wiedetti sza­natóriumban fekszik. Orvosai megállapítot­ták, hogy a golyó a jobb mellkasba hatolt be és valószínűen a tüdőt is megsebezte. Operatív beavatkozás egyelőre nem szüksé­ges. A merénylő, egy Ja.wuret Károly nevű huszonkilenc éves fonógyári segédmunkás, a merénylet okára vonatkozóan megtagad min­den, felvilágosítást. Azt hiszik, hogy a való­színűen a kommunista párthoz tartozó mun­kás politikai okokból követte el a merényle­tet. A nagybeteg kancellár egészségi állapo­ta iránt Bécs diplomáciai testületéinek va­lamennyi tagja, élén Zimrnermann főbiztos­sal, személyesen érdeklődött. Bécs, junius 2- A Morgen értesülése sze­rint a merénylőinél egy a , feleségéhez inté­zett levelet találtak, amelyben azt Írja, hogy a gyárban szabálytalanságot követett ei és ennek következtében határozta el magát ar­ra. hogy megválik életétől De ha már egy­szer meg kell halnom — írja — akkor elve­szem annak életét is, aki a munkások' nyo­morúságáért felelős. A továbbiakat elolvas­hatod maid a reggeli újságokban, — A Pot- .tmidorfban megtartott nyomozás megállapi- j \ffe, ■ hogy a merénylő feleségével és két (gyermekével egy munkásházban lakott igen szegényes körülmények között. A munkás­társai úgy ismerik, mint zárkózott, magának élő embert, Délben jelenti a rendőrségi tudó­sitó, hogy Jawarék a megbánás jeleit mutat­ja. Alikor ma reggel a reggelijét tálalták, ki­jelentette, hogy mindaddig nem akar táplálé­kot venni magához, amíg a kancellár föl nem gyógyul. Több ízben kérte, hogy hivják hoz­zá az édesanyját. A nemzetközi szakszerve­zeti kongresszus tegnapi ülésén Bauer Ottó dr. az osztrák munkásság nevében megbé­lyegezte a merényletet. A Seipel ellem merénylet és a Horthy elleni merénylet Budapest, junius 2. Budapesti szerkesztőségünk jelenti tele­fonon: Az Uj Nemzedék szerint a Horthy kor­mányzó elleni merénylet tettesének vallatá­sakor Hetényi helyettes rendőrkapitány meg­áll api tóttá, hogy a kormányzó elleni merény­let tervét nemzetközi társaság dolgozta ki, amely az angol király, Miller and, Seipel, Horthy és Bethlen megöleíésóí is elhatározta, Hetényi ez időben az összes érdekelt ál­lamok ’ rendőrségeit értesítette a merénylő vallomásáról, figyelmeztetvén őket az állam­főt fenyegető veszedelemről. Most tudódott ki, hogy a budapesti rendőrség az érdekelt államoktól azt a választ kapta, hogy náluk a viszonyok annyira konszolidáltak, hogy nékik semmiféle merénylettől nem kell tartani. A Seipel elleni merénylet most szomorúan be­igazolta Hetényi helyettes rendőrkapitány aggodalmainak alapos voltát. A bécsi rendőr­ség most Seipel merényletével kapcsolatos nyomozásának megkönnyitésére kiküldi né­hány tagját Budapestre. Scotus Viator receptje a szlovenszkói bajok gyógyítására

Next

/
Oldalképek
Tartalom