Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)

1924-06-01 / 123. (571.) szám

Vasárnap, junius 1. Dnkarest tapintatlansággal vádolja lenest Bratiana nem bánná, ha a kisantant-konferenciát elhalasztanák — A P. M. H. bukaresti tudósítójától — képviseld referálta a svéd kereskedelmi szer­ződést s két agrárius képviselő védelmezte azt a németek objektív kritikájával szemben. A szociáldemokraták és a nemzeti szocialis­ták feltűnő módon felfagytak a szociális biztosítás követelésével .nyilván azért, mert ezt a választási agitációs jelszót nem akar­ják elpuffogtatmi időnek előtte. Ezt jó lesz szárazon tártani, mint a pus­kaport, amelyre hamarosan szükség lehet, mert hiszen az olmützi Nasinec a cseh nép­párt lapja ma arról ir, hogy ha a törvényhozás munkája nem menne simán, úgy a választásokat egy évvel ko­rábban fogják megtartani. A cseh néppártiak különben mélysége­sen fel vannak háborodva koalíciós testvé­reik ellen az egyházi ünnepekről szóló tör­vényjavaslat miatt, erőteljesen követelik, hogy ezt a kérdést előbb a Szentszékkel kell a kormánynak rendeznie. De mind ez a sok zűrzavar nem tán­gálja a koalíció tizes bizottságának munká­ját, mert az szorgalmasan tárgyalja a nem­zetgyűlés hátralevő munkaprogramját, tár­gyalja, tárgyalja s e sorok elbúcsúznak a ro­tációs géptől is és még mindig tárgyalja, anélkül, hogy megegyezésre jutna. Mint megbízható hirt, csupán annyit közölhetünk, hogy a szenátus a jövő héten két rövid ülést tart, kisebb jelentőségű tárgyakat intéz el, azután két hétig tartó szabadságra megy s junius végén ismét összeül, hogy csendesen kérődzők a parlament által esetleg meg­emésztett javaslatokon. Nem kell azonban megijedniük a hon- nagyatyáknak, mert a junius végi pár ülés munkabírásukat nem fogja túlságosan Igény- bevenni, mert előreláthatóan a képviselőház se fogja megerőltetni magát a törvényhozás­ban. Eredetileg junius 20-áig tervezték a képviselőházi üléseket, na délelőtt már azt beszélték, hogy csak junius 10-éig fog tar­tani a tavaszi ülésszak, délután már azt re­besgették, hogy junius első hetében bezárul­nak a Rudolíinum kapui Nem lehetetlen, hogy így lesz, hiszen a renoválási munkákat már is megkezdték a parlament épületében s a klubházat és az üléstermet összekötő „sóhajok hidján“ egy vadonatúj órát akasz­tottak ki nyilván annak figyelmeztetéséül, hogy az idő még a parlamentben is pénz. Lehet, hogy ezt az alapigazságot a sóhajok hidján átsiető honatyák úgy fog ák értelmez­ni, hogy ne vesztegessük hiába a drága időt, használjuk fel okosabban, menjünk üdül­ni hisz oly beteg a koalíció, oly súlyos szervi szívbaja van, hogy föltétlenül jót fog neki tenni egy kis marienbadi kúra. Hogy vannak fontos kérdések, aminek elintézését az ország népe várja, az e pillanatban tel­jesen mellékes, hiszen elintézték a növény- és virágnemesitési törvényt, mi kell hát még neked, Gseh-Szlovákia népe? Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet A képviselők szeretik, törvénnyel védik, tehát jó emberek s így megérdemlik a pihenést­______, Bu karest, május 31. Egyes jugoszláviai lapok azt a hirt kö­zölték, hogy a kisantant értekezletének ösz- szehivását a román miniszterelnök sürgette, hogy az orosz kérdést Prágával és Belgrád- dal rendezhesse. A Lupta cimü lap ezekkel a hírekkel szemben illetékes körök nyilatko­zatai alapján megv Ságit ja a kérdést s kije­lenti, hogy éppen ezzel ellentétben, Bratianu szívesen fogadná a kisantant konferenciájá­nak elhalasztását. Az utóbbi politikai esemé­nyek ugyanis nemcsak nyilvánvalóvá tették a kisantant kebelében lévő feszültséget, de ajánlatossá tették Románia részére, hogy várja be az uj francia kormány programját, Losonc, má'jas 31. (ESŐ.) A Szfovenszkói és Ruszárcszkói Szövetkezeit Ellenzéki Pártok Közős Bizott­ságának ótátraifiürexfi határozata értelmében P alkóv tóh Viktor nemzetgyűlési képviselő és társad asz iskokügyi miniszterhez, a bel- ügyímániiszíberfiez és a sztovrcmzikói minisz­terhez interpellációt intéztek a magyar nemzetiségű nem állama tanítók cseh-szlovák állampolgárságának elismerése, a beszünte­tett államsegélyeknek kiutalása és a magyar tanítóképzésnek megszervezése tárgyában. A terjedelmes, minden részletre kiterjedő interpelláció bevezetőjében ismerteti azt á hivatalos tanitóüldőzést, amely SzJovenszkó- ban és Ruszioszkóiban a mesterségesen kiélezett állampolgársági probléma takarója alatt a magyar nemzetiségű tanítók ellen folyik. Reámutat arra, 'hogy ez a kulturáMa- mok életébe® példátlanul áűő .tanitóüldözés nemcsak a magyar tárnátok százait teszi kemyérfcelemné, de az eddigi magas nívóira magyar etem! népoktatás végzetes lezüllé- sét készíti elő. Az iskolaügyi minisztérium pozsonyi referálássá eddig állampo Igámságuk rendezettlewsége miatt több mint 20Q gyar nemzetiségei, nem állami tanítótól* vonta meg az álamsegélyt és egyúttal eltiltotta ezeket a tanítástól is. A hivatásuknak min­denkor irmdtaszerüen megfelelő magyar taní­tók valamennyien teljesen önhibájukon kívül jutottak igy a legborzalmasabb nyomorba. Valamennyien az állam Iránti hűségfogada!- mat idejében letették, valamemyiőket a hü- ségifogadaloim kivételekor a tanügyi hatósá­gok vezetői állásukban kimondottan megerő­sítettek és valamennyien a cseth-szliovák nosztrifikációs vizsgálatot is sikeresen letet­ték. Ugyanezen tanítóknak a tanügyi és közigazgatási hatóságok 1920,. és 1921. éveik­mert nagy kérdés az, miként fog az uj francia kormány viselkedni Cseh-Szlovákiával szem­ben, tekintettel a Mussolini—Benes-féle szer­ződésre, amely igen kellemetlen érzést keltett úgy Parisban, mint Bukarestben. Bukarest­ben a cseh-szlovák álláspontot a besszarábiai kérdésben iílojális magatartásnak minősítik és élénken tárgyalják azt a tényt, hogy Be- nes lapja, a Prager Presse Jorga tanárnak a besszarábiai kérdésről irt cikkét nem közölte. A Lopta informátora kijelenti, hogy az olasz—cseh-szlovák szerződés Benes részé­ről legalább is tapintathiányt árul el Romá­niával szemben. ben azt a hivatalos felvilágosítást adták, hogy a hüségfogadalmat letett és ezzel át­vett tanítóknak, mint köztisztviselőiének az áilampoilígárságot nem kell külön kérvéuyez- niek, mintám a hüségfoga dalommal eo ipso cseh-szlovák állampolgárokká váltak, így „imiulasztották el“ az állampőlgárság iránti kérvények benyújtásának határidejét A tanítástól eltiltott és kenyerüktől megfosztott tanítók tehát valóságos hivatalos félreve­zetésnek az áldozatai. Hiszen kellő felvilá­gosítás esetében mindegyik tanító föltétlenül idejében beadta volna a kérvényét Miután a magyar tanítóképzés meg­szüntetése következtében amngyis évröl- év-re nagyobb a magyar tanitóhiány, az Lutenpellátók megdöbbenéssel állapítják meg azt, hogy a magyar népoktatás legelemibb érdekeire sem fordít figyelmet a tanügyi kor­mányzat akkor, amidőn évtizedek óta hiva­tásuknak mintaszerűen és teljes odaadással megfelelő és az állam iránti hűség ellen soha legcsekélyebbet sem vétő magyar tanítókat formai okokból egyszerűen szélnek bocsátja. Ezután az interpelláció részletesen is­merteti azt a két esztendős kálvária járást, amelyben a létérdekeiben veszélyeztetett magyar tanítóknak részük van, 1922.-ben a teljhatalmú miniszter felhívására az érdekelt tanítók utólag beadták állampolgárság iránti kérvényeiket, amelyeknek gyors és kedvező eBntézét Miesura, majd Kálílay teljhatalmú miniszterek, később Malypetr belügyminisz­ter és a különböző prágai és pozsonyi miniszteri referensek egész sora egyaránt ismételten megígértek. És minnél kedvezőb­bek voltak ezek a miniszteri ígéretek, az ezekre következő intézkedések annál kedve­zőtlenebbek és eimbertelenebek voltak! 1923* augusztus 13-án a Kistapolcsányban tartóz­kodó Köztársasági Elnök is megnyugtatta a magyar tanítók küldöttségét afelől, hogy ami megtehető, mindent meg fog tenni érdekük­ben és azon reményének adott kifejezést, hagy ügyük rövidesen kedvezően rendeződni fog. Azonban sajnos, nemcsak a miniszterek Ígéretei, de még a Köztársasági Elnök jó- szándéku reményei sem váltak valósággá. Az Elnöknek kijelentései után alig két hét múlva egy sereg nem állami magyar tanítót tiltottak el a tanítástól! Ilyen gyorsan cáfoltak rá az iskolaügyi referátus antiszociális és antidemokratikus intézkedései az államfő megértő, igazsá­gos és demokratikus ígéreteire! ,,A kultúra munkásainak — úgymond az interpelláció — egy ulturállaimhoz nem méltó ezen lelketlen sanyargatása, üldözése és éreztetése és ezzel egyúttal a magyar nép kultúrájának hivatalos lezüllesztése Szio- veniszkóban és Ruszimszkóban olyan rend­szerré vállt, amely ellen a magyar nép tör­vényes képviselőinek minden megengedhető eszköz igénybevételével kötelességük küz­deni. Kötelességük erre a hallatlan kultur- botrányra az európai közvéleménynek és a nemzeti kisebbségek elnyomását megaka­dályozni hivatott nemzetközi fórumoknak figyelmét is nyomatékosan felhívni. Mielőtt e-zt megtennék, utolsó kísérletként intézzük miniszter urakhoz az alábbi kérdéseket és kérünk azokra sürgős válaszokat és sürgős intézkedéseiket* “ Az interpelláció .kérdései során a kép­viselők kérdezik a minisztereket: Hajlan­dók-e sürgősen intézkedni aziránt, hogy az állampolgárság kérdése miatt a tanítástól eltiltott magyar tanítók állásaikba haladék­talanul visszahelye-ztessenek, — hogy az ezektől megvont államsegélyeknek kiutalása visszamenőleg is haladéktalanul megtörtén­jék, — hogy ezen tanítóknak állampolgárság iránti kérvényei sororikivül gyors és ked­vező elintézést nyerjenek, — hogy ezen kérvények elintézésénél az az egyediül jogos elv érvényesüljön, hogy mindazoknak, akik idejében letették a büségfogadahnat, minden további feltétel nélkül cseh-szlovák állampol­gárságuk elismertessék, — hogy ezen kér­vények elintézése független legyen a ma­gyarsággal szemben ellenséges érzelmeket tanúsító néhány tanfelügyelőnek rosszaka­ratú javaslataitól, — hogy a magyar taná- tókim&i az állampolgárság címén az iskola- ügyi referátus és a vezetése alatt álló tanügyi hatóságok részéről történő hiva­talos zaklatása, a magyar népoktatás nyu­galma és zavartalansága érdekében egy — és mindenkorra végetérjen és végűi hajlan­dók-e sürgőién intézkedni aziránt, hogy a magyar tanitóhiány megszüntetése és a magyar népoktatás folytonosságának bizto­sítása céljából a szükséges számra magyar tannyelvű tanítóképző intézet a legközelebbi tanév elején újból megnyittassék, illetőleg ezen intézeteknek újból való felállításához a beszüntetett tanítóképző intézetek volt fenn­tartói az engedélyt mielőbb megkapják? Az üldözött magyar tanítók ugye a parlament előtt i Interpelláció a magyar tanítók áftuopol gársága és államsegélye ügyében T árcaro vatunk: Kedd: SCHÖPFLíN ALADÁR: Irodalmi áhatkert Szerda: BERKES IMRE: A lélek. Csütörtök: PETERFY TAMÁS: A csabai bíró subája. ’ Péntek: MARÉK ANTAL: Emberek az Óceánon. Vasárnap: A P. M. H. pünkösdi melléklete. Ablak mögül A Főtéren veszek majd kis házat, Hogyha fáradt és öreg leszek. Elmulattat a nappali mozgás, 8 elaltatnak az esti neszek. & gyerekek nyüzsgő vfg csapatja Iskolába előttem halad. Táskát visznek nyugtalan kezükben, S boldogságot a szivük alatt Az ifjúság előttem korzózik, S álmaihoz mind-mind párt keres, Míg az estbe füstölő vonattól Beballag a vén fiákeres. Látom majd az őszbe bailagókat, Amint állnak s fájnak könnyesen, S egyszer csöndben fölkelek a székről, S átengedem egynek a helyem. Falu Tamás. Az ősember — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: ZHahy Alajos Élt egyszer régen egy Kárits Ambrus nevezetű ember, aki díjnak vök a nemes vármegyéinél és valahonnan Tótországból {került az AMöklre. Egyebet alig tudtok róla, de az embereik nem is törték rajta a fejüket A jobb kezének mutatóujján nagy, kopott aranygyűrűt hordott. A gyűrű pajzsában ■griffes címer ékeskedett. Nemes ember volt és ez magábam elegendő jrassot adott neki, hogy vasárnap délután a régi „Koszorúd­ban beléphetett a(l öregek kuglipartíjába, sőt a huszártisztek asztalánál is megvolt a helye, részeg éjszakákon, a Nemzeti Kávé- házban. Kárits kitünően hegedűit Részeg fejjel kitépte a hegedűt a priimás kezéből és a kopott, züllött imok kezében úgy énekelt a hangszer, mint egy elbűvölt pacsirta. Szertelen, vad fira voilt Kárits, erős, mint a bika, felemelt székkel sokat verekedett a külvárosi korcsmák Herkuleseivel. A város késel ő, vad legényei megkülönböztetett tisz­telettel ütötték fejbe sötét sikátorokon. Na­gyon szerették és nagyon féltek tőle. Min­den korcsmában adós maradt és mindenütt hitele volt Az urakkal és huszárokkal soha­sem akadt lovaglás ügye, tudták róla, hogy aki megsérti, azt szó nélkül leüti a pezsgő­süveggel; Nem vékony kardokkal, hanem (puszta kézzel szeretett verekedni, ősember volt, ős magyar, ős vármegyei, aki néíia topóval szívta magába a tüzes, felvidéki borokat. Pataki diákkorában már férfi vért ivott rá, de a kalandos és szertelen embeT szivében egy fehér galamb élt A 'topron­gyos Írnok a régi arszlánok szivével imádta a nőket A kisasszonyok emlékkönyveibe lázongó és vad sorokat irt a szerelemről és a csókról. Ha ez a Kárits kétszáz eszten­dővel hamarabb születik, éjszaka, nyeregbe vetve, mind elrabolta voltma a várkastélyok ifjú kisasszonyait Néha ezreket nyert a kupeicektői ferblin, néha napokig nem volt egy rézgarasa sem. Nőm tűrt magánál pénzt, ha pénze voftt, elszórta a cigányok között, hajnaltájt fiá- kerbe szállott a Koszom előtt és úgy hajta­tott haza a lakására. Mikor már kifizette a fuvart, a ló elé állott és öklének egyetlen csapásával leütötte a lovat. Szerette muto­gatni iszonyú erejét, néha csak Önmagának is. A gyenge nők féltek és reszkettek tőle, de titokban, gondolatukban és álmukban odaadták neki magukat. E féktelen him félel­metes vadsága és szilajsága vonzotta és izgatta őket. A valóságban azonban elké­rni ték, mert Kárits, ha udvarolt egy nőnek# mindjárt elborult a homloka.. Látszott rajta Ilyenkor, hogy birkózik önmagával, nehogy elkapja és mellére gyűrje a nőt Ezen az estén a megyebálra készült a város. A kék téli estében akkora hópedyhek estek, mintha fehér rószák hullottak volna az égből. A Sas íves ablakai mögött arany gyertyafény lobogott, mint óriás betlehem­ben. Már cipelték a nagybőgőket és a cim­balmokat. Két banda gyülekezett a szállóba, aihol égett fenyögallyak havasi illata töltötte be a levegőt. A Szlovákmé virágüzletében serény kezek kötözték az aranycémát a •nehéz, tikkadt illatú tejszegfük gyenge szá­rára és a friss, üde rózsák köré, amelyek még kinyílt szájjal lélegzettek. Egy év alatt sem adott el Szlovákné annyi virágot, amennyit ezen az estén elhordták az üzle­téből A leeresztett zsalugáterek mögött bor- szeszláng lobogott a gyertyafényes tükrök előtt és fantasztikus alakú hajsütővasak tüzesednek. A város szüzei illatos fürdő­vízben fürödtek. Testük a rózsa és a tej színeibe és illataiba öltözött. A Sasba lassanként gyülekezni kezdett a közönség. Nyolc óra felé megjelent a pénztáros meg az ellenőr. A bejárat előtt abrosszal letakart kis asztal felett gyertya­Ruffl^ursi és lenvápznak minden szélességben ír Valódi Schroll-féle SchíffonoR, vásznait, crelonoR és damaszloR nagy választékban Damaszt-asztalnemüek. Kész nöltehérnemüek< Schroll-Schifffon 7. vászon 6 korona VáryjGyula Kassa, Fő-u. 76. Szent-háromság szoborral szemben UN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom