Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)

1924-06-01 / 123. (571.) szám

Vasárnap, fnnhis L 3 M angol cs amcrihaí pénzpiac üizíosifia a maipr hOicsdnl Popovics iondoni tárgyalásai — Interpelláció a párisi fotbalvereség miatt A megoldhatatlan német helyzet Berlin, május 31. 'A német (kormányválság helyzetéről ma a legkülönbözőbb kombinációk foglalkoztat­ták a közvéleményt. Amig a demokrata lapok azt hiszik, hogy a német nemzetiek állásfog­lalása folytán a polgári biok véglegesen el van intézve, addig a Lokalanzeiger azt han­goztatja, hogy a német néppárt még mindig nem adta föl a tervet, hogy a német nemze­tieket bevonják a kormányba. A birodalmi elnök tegnap este fogadta Marx dr.-t és Stolz dr. német néppárti képviselőt s állítólag a német néppárt azt ajánlotta a birodalmi el­nöknek, hogy Hergt német nemzeti képvise­lőt bízza meg a kormányalakítással. Mások úgy vélik, hogy Marx folytatja kormányala­kítási próbálkozásait s noha parlamenti több­séget nem tud a rriaga számára biztosítani, számit arra, hogy a szociáldemokraták támo­gatásával megvalósíthatja külpolitikai pro­gramját. A Vorwárts szerint a német nemze­tiek semmit sem engednek álláspontjukból s ragaszkodnak ahhoz, hogy a szakértői javas­latokat csak egy oly megegyezés létrehoza­talával fogadják el, amely szabályozza Né­metország becsületbeli kérdéseit is. A német nemzetiek semmi körülmények között sem hajlandók az eddigi külpolitikai irányt akcep­tálni s ragaszkodnak Tirpitzhez. A helyzetre nézve mindenesetre nagy befolyással lehet a német néppárt mai értekezlete. A berlini lapok ma azt a hirt közük, hogy a német nemzeti párt titkárságának egy megbízottja Párisban tartózkodott, hogy a francia baloldali pártokkal érintkezést keres­sen és eloszlassa a német nemzetiekkel szemben fönnálló ellenszenvet. A Lokalan­zeiger ezzel szemben úgy tudja, hogy Breit- scheidt szociáldemokrata képviselő Parisból az ígéreteknek egész halmazával tért vissza arra az esetre, ha a szociáldemokraták veszik át a kormányzást. nto^varratfv. a íe fapod ex? Amerika deportált 20000 bevándorlót London, május 31, Az Egyesült Áramok legfelsőbb feíebbezési törvényszéke a beván­dorlási kérdésben akként döntött; hogy az 1921. évi bevándorlási kvótába az asszonyok és gyemekek is be vannak számítva s ennek következtében az 1921.-ben bevándoroltak közül buszezren jogosulatlanul lépték át az Egyesült Államok határát és ezeket depor­tálni fogják. Kína elismerte a szovjetet Peking, május 31. (Havas.) Kína de jure elismerte az orosz szovjetkormányt, Budapest, május 31. (Budapesti szerkesztőségünk, telefonje­lentése.) Londoniból érkező hirek szerint Po­povics Sándor, a Nemzeti Bank elnöke, aki tegnap odaérkezett, nyomban tanácskozni kezdett Normannal, az Angol Bank elnöké­vel. A tanácskozások a kölcsön elhelyezésé­re vonatkoznak. Féhivatalosan jelentik, hogy londoni érte­sülések szerint a kölcsöntárgyaiások a legkedvezőbb mederben folynak és most már csak az utolsó simítások vannak hátra. A kölcsön állását igen kedvezőnek tartják, úgy hogy a száz milliós előleg fölvétele szükségtelennek látszik, mert az amerikai és angol pénzpiac a kölcsönt idejében ren­delkezésére fogja bocsátani a kormánynak. A nemzetgyűlés gyors iramban folytatja a vámtarifajavaslat vitáját, hogy a javaslat­tal mielőbb elkészüljön és ezáltal a szanálás utjábó'l minden akadályt elhárítson. A mai ülésen Tetmesváry Imre élesen bírálta a javaslatot, fölsorolta annak hibáit, de végül elfogadta azt. Gömbös Gyula hangoztatta, Paris, május 31. A francia politika renkivüli fontosságú események előtt áll. Nem lehetetlen, hogy a legközelebbi tíz napban egybehívják a Ver­sailles! kastélyba a kongresszust, mert a köz- társasági elnöki válság kikerülhetetlen és el­háríthatatlan. Millerand ugyan ragaszkodik az elnöki székhez s nem hajlandó lemondani, de arra gondol, hogy a parlamenthez üzene­tet intéz s a kamara és a szenátus tanács­kozni és szavazni fog majd a köztársasági el­hogy örül a javaslatnak, de a kormánnyal szemben annyira bizalmatlan, hogy nem sza­vazhatja meg. B a r t o s Andor elfogadta a javaslatot, maid a nemzetgyűlés áttért az interpellációik meghallgatására. Néhány lo­kális jelentőségű interpelláció után G öm b ős Gyula a magyar fotbalcsapainak az olimpiá- szon történt veresége ügyében intézett in­terpellációt a kultuszminiszterhez. Sajnálja, hogy a sport teljesen elvesztette amatőr jel-' legét és profeszionzmussá alakult. Ebben a körülményben látja a magyar csapat párisi vereségének okát is. Kérdi a minisztert, haj­landó-e olyan intézkedéseket tenni, amelyek vizsgálóbizottság döntése alá vonni és haj­landó-e olyan ntézkedéseket fenni, amelyek visszaállítják a sportnak eredeti nemes intencióit és érvényt szereznek ,az amatőriz- mnisnak. Végül követelte, hogy a miniszter tegyen jelentést az országos testnevelési ta­nácsnak intézkedéseiről. Az interpellációt ki­adták a kultuszminiszternek. Ezzel az ülés délután két órakor véget ért. A legközelebbi ülés hétfőn lesz. nöki üzenet fölött. A kormány különben hol­nap délelőtt lemond s a radikálisok megtették az előkészületeket a kormányalakításra. Á radikális párt tegnapi végrehajtóbizottsági ülésén Herrioí előterjesztette a jövőbeni kor­mány minimális programját, amely általános amnesztiát tartalmaz, a frank védelmét akar­ja szolgáim, a költségvetést egyensúlyba akarja állítani, Szovjetoroszországgal az ösz- szeköítetést föl akarja venni s a szakértői ja­vaslatok életbeléptetésével tiszázni akarja a nemzetközi helyzetet Kijelentette, Herriot, hogy ha átveszi a kormányt, szeptemberben részt vesz a népszövetségi ülésen, ahol talál­kozni fog Macdonalddal. A L'Ouvre úgy ér­tesül, hogy Herriot csak az esetben alakit kormányt, ha Millerand lemond, vagy lemon­dását a legközelebbi jövőre kilátásba helyezi. Sorvadnak a zempléni nagyközségek A községek szövetsége — A P. M. H. eredeti tudósítása — Nagymihály május 31’. A Zemplénmegyét kettészakító ország­határ a Szlovenszkónak jutott nagyközségek életerét vágta el s a magukra hagyott város­kák fűhöz-fához kapkodnak, hogy megélheté-' síiket biztosítsák. A kereskedelem pang a. zempléni részeken, az iparos pár barázda földből igyekszik kisajtolni életszükségletét, az őstermelő pedig megfullad zsírjában, mert nincs piaca gazdasági produktumainak. A ré­mesen megnőtt községi, terhek alatt igy a szerencsétlen „adóalanyok*4 már-már lerogy­nak s hangos jajjal iparkodnak fölhívni az in-' téző körök figyelmét szerencsétlen faelyze-- tükre. Prága és Pozsony azonban nem siet a zempléniek segítségére, sót nagy ravaszul a nagyközségek fuldokló helyzetét igyekszik kihasználni. Naponként kapják a községek az egyes minisztériumok üzeneteit, hogy építse­nek a közhivatalok részére megfelelő épülő- tét, mert különben elviszik a hivatalt más községbe. Homonnát megfenyegették, hogy elvi­szik az adóhivatalt Mezőlaborcra, Gálszécsre ráijesztettek Tőiketerebessel, Kiráíyhelmecnek pedig nekiszegezték a bodrogszerdahelyiek Ígéretét. Gálszécstől nem kevesebbet kíván­tak, mint azt az erejét messze meghaladó ál­dozatot, hogy negyedmillió költséggel adóhi­vatalt és járásbíróságot építsen. Homonnát kaszárnya és betegpénztári ház építésére szorítják. A beijedt városkák persze vállaltak mindent, mert attól tartottak, hogy a közhi­vatalok áthelyezése a mai csekély forgalmu­kat is eltereli. Nagymihály több százezer ko­ronát igért a gimnázium épületére, most pe­dig a posta és pénzügyigazgatóság, meg a vasút igényel megfelelő hivatali házakat. Az egymásra licitáló községek most végre észbekaptak s belátták, hogy a köztük mesterségesen szított verseny az anyagi tönkbe kergeti őket. A városkák polgárai között mozgalom indult meg, hogy egymás­sal szövetségre lépjenek s a középitkezések- hez való hozzájárulás mérvét közösen álla­pítsák meg. A nagyközségek máris meg­egyeztek abban, hogy a középitkezésekhez csupán követ, homokot, fát és telket adnak, egyéb terhet azonban nem vállalnak, mert azt képtelenek is elviselni. « í veszti n keresi föl idejekoián hirdetésével lü nyt akar elérni, umm sitimet Ruszinszkóban magyar, aki azt llVCISSCI. NHIerandnak te teli mondania 1 A köztársasági elnöki válság elháríthatat­lan — Herriot minimális programja A P. M. H. párisi tudóitása kát gyújtottak és kirakták a jegyeket. Két tányér állott a pénztáritok előtt, a tányér felett összehajtogatott szalvétáik. Cilinderes alakok érkeztek, nyakukba hajtott gallérral lUgy húzták, úgy vonultak a messzi uccukból a Sasba, mint a szépség és ifjúság titkos, éjféli ünnepére. A fehér, méima pocákon szán­kók suhogtak, lágy és édes csengettyüszóval. Félkilenekor kinyílt a vármegyeház ka­puja és a vén hajdú leemelte magas süvegét. A főispánék most indultak a bálba. Elől ment Czenk Éva, a főispán leánya. Prémes bun­dájából csak a frizurája csúcsa és alul a iroszaszin selyemcipőcskéje látszott M. A főispánék beütek a szántba és a sűrű hóesés­ben a szán muzsikálva repült a Sas felé. Egész udvar várta őket a táncterem bejáratánál. Nagy ur volt a hatalmas Czenk. ■Életeket tudott tönkre tenni és karriereket tudott csinálni. Több jót tett, mint rosszat 'és inkább szerették, mint gyűlölték. Körül- diougák az emberek. Czenknéről és a leányáról száz kéz akarta egyszerre le segíteni a bundát. Czenk Éva ekkor tizenhetesztendős volt. Úgy bon­tották ki a bundából, mint drága virágot a selyempapirosból. Termete olyan volt, mint a fiatal őzé, szeme mint az erdők árnyékos ibolyája. Sötét aranyvörös haja a selyem színében csillogott, rózsaszín füle, amely csak félig látszott ki a frizurából, mintha cukorból lett volna Gyönyörű vonalú nyaka és félig meztelen, ifjú melle a fiatalság és tisztaság illatát lehelte. A szája nedvesen csillogott. Utat nyitottak neki, sorfalat állot­tak előtte, mikor belépett. A hegedűk egy régi. csárdást gyújtottak föl és megkezdődött a. tánc. A lányok vállu- fcig sáppadtak az irigységtől, a fiuk titokban kísérték Évát. A mamák összes zoritott szájjal ültek a felszalagozott tükrök alatt és idegesen legyezték magukat. Szerettek volna valami nagyon rosszat és csúnyát mondani Czenk Éváról, A főispán a sarok­ban állt és fogadta a vármegye! urak hódo­latát. A feleségérek egész asszonysereg udvarolt. Czenk Éva egyik férfikarból a másikba repült. A zene most már egy álmatag val- cerbe ömlött át s a parkett tükrén egymást kergették a kis selyemcipők és a huszár- csizmák. A majomszigetben hátracsüggesztett ke­zekkel álltak a férfiak és szédítették ma­gukat a kerengő tánc nézésével. A táncosok megfeszült és megkeményedett karral röpí­tették a nőket, akik félig behunyt szemekkel, szájukon egy elképzelt, végtelen csókkal, könnyű, boldog ájulásai lebegtek bele a táncba. A havas, fehér mgplasztroook és a könnyű, rózsaszínű és fehér tüllök meg selymek alatt vörösre izzottak a szivek. Az ifjú testek egymáshoz surlódtaik és meg­perzselték egymást. Czenk Éva egy pillanatra félbehagyta a táncot és leült az anyja mellé. Kipirult és lihegett, pihenni akart egy kicsit. Az anyja lelkendezve nézett rá és gyöngéd: kézzel imogiigazitott, a hajában egy elszabadult haj­szálat. Elmúlt önmagát nézte a leányában­Ebben a pillanatban egy férfi mélyen meghajolt CzerJk Éva előtt. Kárits volt. Nagykockás pepita, nadrágot húzott, fel erre az alkalomra, fekete kabátot és csofcros, fekete nyakkendőt. Kalandos, hajviseletéből ■egy fekete fürt mélyen a homlokába lógott. — Szabad? — kérdezte egy kicsit sá­padtan. Éva felhúzta a két szemöldökét, arca bijijos fintorrá változott és tanácstalanul! az anyjára nézett. A íőispánné, .aki demokratikus érzésű asszony volt, szelíden szólt a leányához: — Éva, táncolj egyet Kárits úrral! Éva felemelkedett és. a hatalmas fiú szinte a karjaira vette a leányt. A hegedűk fojtott hangon énekeltek és Kárits elborult homlokkal keringőzött. A levegő hőfoka magasra szökkent, körülötte és a szive belülről hangosan és érthetetlenül zúgott. Egy arasznyira volt tőle a leány illatos szája. Néha egészen arcához ért a leány feje és a selymes hajból ilyenkor tiszta és forró jázminszag áradt- Mint a könnyű pelyhet, vitte magával Évát. A for­dulóknál a karja megsejtette a leány gyenge mellét. És ekkor egyszerre a báli zsivaj és a zene hangjainak tetejébe velőtrázó női sikoltás kapaszkodott fel. Á zene elnémult, a szavaik a torkokba fulladtak. A hirtelen támadt csendben to­vább vergődött a női sikoltás. A nők elrebbentek, a férfiak pedig felé­iméit öklökkel törtek utat a hang fele. A megtisztelt tér közepén Kárits állott, magához szorítva, magához tépve a főispán leányát. — Eressze él! — ordított egy hang' és egy kemény ököl az arcába vágódott. * — Eressze el! — ordították többen és újra három-négy ököl zúgott az arcába. Kárits megtámtoirodya elengedte a j leányt, aki sikoltva menekült el, aztán fél­kézzel felkapott egy embert — egy huszár-’ hadnagy került a kezébe — és félkört sepert vele maga körül. A hadnagy ájultam és halott- j fehéren hullott ki kezéből. De ekkor már; egy makacs és görcsös kéz murkoiászta a! torkát, amelyből egyetlen vad rántással kitépte, kiszabadította magát És a követ­kező pillanatban megint felbukott valaki az ökle alatt. Néma volt és halottfehér. Körülötte vad ordítás hullámzott, ő egy fejjel volt nagyobb mindenkinél, iszonyú markával emberi keze­ket gyűrt össze, mint a papirost. Az első ütés. amelytől már féltérdre esett, a tar­kóján érte, de ez már hu-szánkard volt. Egy másik kard a fejére szakadt. Már a földön feküdt, de véres markával még meztelen pengéket tört el és fogával harapta a vasat,1 mint a haldokló gorilla. i így halt meg Kárits, a megyebálnak kellős közepén, .lekaszabolva, mint egy. veszett állat, koponyáján huszárkardok mély, sötét sebével, de száján a lány szájú-' nak izével. 1 ^ ^v _ ** ^ ^ P^rrrr^I^nkónt félpohárSCHMIDTHAUER-íéle Igrnándi keserüviz, melegítve I I É TTflUiCTTa 1 Ikí H P H * Síi Ireí éhgyomorra, mint ivókúra bármely évszakban kiváló ered- I ar T T T V f \ ® *p f rali f&M MW S n llü lia ménnyel használható székrekedés és ennek következményei ellen u. m. étvágy-és I I afoWft.*“■ emésztéshiány, felfúvódás, sárgaság, mái és lépdaganat, aranyér, eíkövéredés. I aeyvórtódiilás. vérbőség stb. Sok esetben elegendő már néhány evőkanállal is. — Kapható minden gyógyszertárban és lobb füszerDzletheu. I vérbőség

Next

/
Oldalképek
Tartalom