Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)
1924-06-01 / 123. (571.) szám
£2 A skót megtette kötelességét, a skót mehet! meg fogja érni, hogy a volt barátai udvariatlanul arcába mondják:' A skót megtette kötelességét, a skót mehet! Két esztendő (g.) Prága, május 31. Ma két esztendeje annak, hogy életet kapott a szlovenszkói és ruszinszkói magyarságunk eleven akarata, testet öltött a poBtíkai pozitivltás egyik napszámos szerve^ megszületett a Prágai Magyar Hírlap. Ma két esztendeje annak, hogy elindultunk becsületes magyar lélekkel, hittel és szeretettel egy utón, amelynek nincsenek ravasz kanyargói, az előrejutást megkönnyítő szerpentinjei, hüs és árnyékos pihenőhelyei, ami nyílegyenes, mint az egészséges gondolat és küzdelmes, mint a magyar törekvések számára kijelölt sors... Két esztendeje vagyunk az utón és küzdjük a sorsunk sorsát. A lelkűnkből nem aludt ki egyetlen szikra sem, a hitünk aranyát nem kezdhette ki a penészes politikai környezet rozsdája, a szeretetünk ma is élő valóság mindenkivel szemben, aki örül annak, ha a szavunkból kiérzi a magyar élet eleven pihegósétNem ünnepeljük önmagunkat, de számot vetünk a legszentebb és legönzetlenebb kötelesség- teljesítés lelkiismeretével.. Nem legyezgetjük önmagunkat, de egy nemzet felelősségének súlya vizsgáztatja meg a munkánk becsületét és egy hatalmas tábor hozzánksorakozása ad abszolválást a mi számunkra. Nem csillogtatunk a kétéves múltból fakadó reményrakéiákaí, mert a görögtüzes politika sohasem volt kenyerünk, de érezzük elhivatottságunkat, politikai realitásunk megmérlegelhető értékét, a szlovenszkói és raszinszkói magyarság életében jelentőségünket és annak Jövőbeli fontosságát és köszöntünk mindenkit, aki két esztendőn át a barátságába vett, a szivéhez engedett, aki a szere- - tétünkért szereteted a lelkünk odaadásáért lelket s a munkánkért megértő kézfogást ad nekünk cserébe! A két esztendő fordulónapja robotoló, Szürke, eseményeket ziháló munkanap. A toll úgy serceg, mint máskor, a gép úgy kattog, mint minden nap, az agyvelő úgy termel gondolatot, eszmét és ötleted mint a rendes hétköznapokon és mégis ünnepünk van, mert két esztendőt átéltünk és az életünk két esztendejéből sok megszolgálást érdemlő szeretetet és aggódásos ragaszkodást raktároztunk el 'agunknak, mint a jövő küzdelmes előrehaladásának utravaióját. kirántunk mástó sohasem vágytunk többre? a ^ Egy évvel korábban lesznek az mJ választások? Doratáí szenátusi elnök ur, hajlandó-e lemondani? — Csak gyorsan befejezni a parlamenti munkát — A P. M. H. eredeti politikai tudósítása —• (p.) Besztercebánya, május 31. Nagy volt hajdan Prágában Scotus Via- iar népszerűsége. Wilson elnök, Födi maré- chad mellett harmadiknak emlegették az ő nevét, mint akik az idegenek között legtöbbet tettek a cseh-szlovák nemzet fölszabadításáért Ezek hárman jelképezték a politikai, a katonai és a tudományos hatalmat. Szegény Scotus Via tor tényleg elhitte, hogy azért nagy a népszerűsége és tekintélye, mert a tudomány fáklyájával világította meg a régi Magyarország barbarizmusát. Elhitte szegény, hogy az 5 pártatlan tudományos munkájának, kérlelhetlen érveinek ■visszhangjaként hangzott el a nagy antant háborús céljai között a jelszó: Cetierum cen- seo Hungáriám delendam esse! Úgy gondolkodott, hogy amint megjósolta, — legalább most azt hiszi — Magyar- ország összeomlását, majd most is komolyan veszik jövendöléseit, megfogadják bölcs, jóakaró tanácsait és megfordulnak azon az utón, amelyen most haladnak és amely szerinte az örvények felé vezet. Milyen nagy csalódásokban lesz része! Mennyi jóhiszeműség és milyen hihetetlen naivság gyűlik össze egy angol emberben, mihelyt idegenek dolgát vizsgálja, azok fölött mond bírálatot! Nem a tudóst P trcpelj#: itt Scotus Viatorban, hanem az a v>7 t Tényleg Scotus Viatoraak egész irodalmi tevékenysége pártatlanság és elfogulatlanság dolgában sohasem haladta túl a politikai propagandák és agitációk színvonalát. Scotus Viator ezt nem tudta, ellenkezőleg, meg volt győződve arról, hogy lelkiismeretesen, jóhiszeműen és igazságosan jár el. Mindent angol szemüvegen keresztül nézett. így ítélkezett a magyar választások fölött 1910-ben, s irt egy nagy könyvet, s a könyvet olvasva, egész Európában szörnyülködtek az emberek. Persze a barátai: Maniu, Vojda s a többiek már nem tartották szükségesnek beavatni őt a romániai választásoknak rémregényekbe beleülő rejtelmeibe. Arról sem informálták, milyen volt a kisebbségi nemzetek helyzete Romániában, Szerbiában, azután a régi Magyarországtól északra, keletre, sőt nyugatra is. Kapott adatokat barátaitól a rabszolgatartó magyarokról, azokat, kevés kritikai tehetséggel átvizsgálva, egy nagy csokorba kötötte és prezentálta a müveit világnak: íme, Európában egy darab Ázsia, vagy a nemzetiségek elnyomása Magyarországon! A jámbor tudós szükségtelennek tartja, hogy „audiatur et altéra pars“, meghallgassa a magyarokat is. Az ő barátai gentlemanok, csak igazat mondanak, az ő bemondásaikat nem kell és nem illik ellenőrizni. Tehát Scotus Viator szorgalmasan irta könyveit, olvasták azokat mindenfelé, meg is jegyezték a tartalmát, meg nem is, a magyar kormány pedig talán bűnös közönnyel nézte ezt a propagandát anélkül, hogy ellen- intézkedéseket tett volna. Hiszem, hogy nem lett volna nagyobb baj és Scotus Viator munkáit is csakhamar ellepte volna a por a könyvtárakban, ha ki nem üt a háború. Ekkor kezdődött az igazi propaganda. A többi közt Benes dr. is innen indult írtnak, hogy bejárja a világot. A történelemcsinál ást egyelőre az utca közönségének szánt pamflet- írásokkal kezdette meg. Akkor Benes ur még nem úgy utazgatott, mint most. Most tudjuk, hogy érkezett meg Párisba, Londonba, Rómába, Geníbe, Bukarestbe, Belgrádba, reggelizik a miniszterelnöknél, ebédel a királynál, vacsorázik a hadseregíőparancsnoknál. De akkor még nehéz volt a helyzete. Az igénytelen külsejű, kissé félszeg modorú, minden idegen nyelvet hamisítatlan csaszlaui kiejtéssel beszélő kis professzorka előtt nehezen nyíltak meg az ajtók, nem bókoltak a lakájok. Nehezen közölték, még nehezebben hitték el, amit irt. Szükség volt protektorokra, a'kák őt a társaságba bevezessék, zsi- ránsokra, akik súlyt és értéket adjanak állításainak. Ekkor tett megbecsülhetetlen szolgálatokat Scotus Viator. Minél jobban fordult az antant felé a hadiszerencse, amiál nagyobb és nagyobb megértéssel találkozott az a propaganda, amelynek előretolt reprezentáltvman-je volt Scotus Viator. Most már a kitűzött célokat elérték. Az aspirációk megvalósultak. A munka befejezést nyert. Scotus Viator hivatása véget ért. „Fölszabadítva elnyomott népeket, régi, bűnös államokat összetört, s a szabadság és demokráciából táplálkozó uj államokat hozott létre.u Legalább igy harsogják felé a fölszabadítottak hivatalos vezérei. S ha Scotus Viator szerénykedve ezt túlzásnak is veszi, de azért mindenesetre önérzettel állapítja meg: „Cuius pars aliquantula fui“, ha nem is az egész dicsőség az enyém, de egy része megilleti. De itt kezdődik Scotus Viator tragikuma. Ha az elért eredményekkel megelégedve, szépen letenné a tollat, elmenne Skóciába vadászni, sportolni, bridzsezrri. vagy, a változatosság kedvéért, most saját hazájának politikájával foglalkoznék, úgy minden rendben volna. Ha kedvét találja ilyenekben, úgy ■évenként egyszer keresztül utazhatna a foD szabadított utódállamokban. Része volna szép fogadtatásokban, ahol a fölszabadított nemzetek egyszerű gyermekei festői népviseletükben és olcsó napidij mellett megjelennének tiszteletére, hallana lelkes üdvözlő- beszédeket, részt vehetne tiszteletére rendezett banketteken és ünnepies színházi előadások keretében láthatná a nagyszerű allegóriákat: láncok, jármok összetörését... Csak ne Írjon! S különösen olyant ne Írjon, hogy amit nem volt szabad megtenni a magyaroknak, azt az uj uraknak sem szabad. Higyje el, Scotus Viator, ha ő egyszer komolyan ambicionálja maga részére a tárgyilagosságot, abban a pillanatban vége az ő népszerűségének. Nem méltó Scotus Viatorhoz az a szerep, amit most tölt be. Közvetít, azt hiszi, csak ő nézi tárgyilagosan a dolgokat s igy a közepén megtalálja az igazságot. Pedig nincs igaza, ő nem ismeri sem az egyik, sem a másik fél álláspontját. Bármennyire hiszi az ellenkezőjét, nem ismeri az itteni viszonyokat, az itt élő népeket és azok vezetőit. Ezért nincs helyes ítélőképessége, amikor e területek nagy problémáiról van szó. Nincs kellő elfogulatlansága, hogy bátor és pártatlan véleményt mondjon. Legtöbb barátja a régi propaganda idejéből mégis csak azok sorában van, akik hatalmon vannak. Ezek pedig könnyen el tudják hitetni vele, hogy amit az ellenzék akar, az az államot, amelynek születésénél ő is bábáskodott, dönti föl. Tehát bizalmatlan az ellenzékkel szemben s igy legjobb esetben csak féligazságokat mond el. Ez az ellenzéket nem elégítheti ki, de a kormányon lévőket is maga ellen haragítja. De hogy is ne! Egész komolyan állítja, hogy az autonómiának legnagyobb akadálya a n é v, a név antipatikus a centralisták előtt s ezért ajánlja autonómia helyett a devoluciót. Hisz ezen mindenki nevet itt. Épp úgy, mint amikor az angol és skót analógiát ajánlja követésre. Mindig fáj nekem, ha látok jóhiszemű embereket becsületes elszántsággal fáradni és látom előre, hogy minden törekvésük hiábavaló, kárbaveszett. Épp azért ajánlom tisztelettel Scotus Vlatornak, ne folytassa e munkáját. Azok, akik most az állam ügyeit vezetik, nem akarnak sem autonómiát, sem devoluciót, csak a hatalmat akarják s a hatalommal a kezükben megcsinálni a cseh-szlovák egységet, amely fölszivja egyszer az összes itt élő népeket. Ö ebben a munkájukban zavarja őket, amikor naivul igazságról, dePrága, május 31. A közérdeklődiós fókuszában még mindig Prasek szerdai beszéde áh. A cseh-szlovák sajtóiroda hivatalosan igyekszik helyreigazítani Prasek kirohanásait, ez a hivatalos kimagyarázkódás azonban semmit sem enyhít azon az izgalmas légkörön, amely a prágai politikát betölti. Sokan szemére vetik Svehlának, hogy ismét a mélységes hallgatás sztfimksz szerepét alakítja, holott, minit miniszterelnöknek és az agrárpárt elnökének sürgősen állást kellene foglalnia Prasek beszédével kapcsolatiban. Hivatkoznak arra, hogy Prasek a szenátusi vitában koniraszó- nofcnak iratkozott föl és összehasonlításokat tesznek a Vnberrsikyék esete és a Prasek- eset között s megbotránkozással konstatálják azt, hogy a kormány a mostani esetiben egyáltalában nem tanúsítja azt az erélyt, amelyet Vrbemskyékkel szemben érvényesített. A Litíiove Noviny mai számában, vezető cikkben harangozza el Prasek alkonyát s végső konklúziójában kisüti, hogy amikor Prasek a köztársasági elnök ellen fordult, úgy igen nagy céltáblára irányította fegyverét, a fegyver azonban visszafelé sült. és Prasek et találta, aki ennek folytán politikai öngyilkos és igen kis hulláiéit. De a Prasek beszéde körüli hullámverés nem csak a szeszpanama hőse körül tombol, de elbori- tással fenyegeti a szenátus mai elnökét is. A tegnapi szenátusi ülésen Chlumecki kommunista képviselő Írásbeli kérdést nyújtott de Dohát szenátusi elnökhöz, amelyet érdemes egészében leközölni. Szól ez a kérdés óképpen: — A szenátus május 28.-1 ülésén Prusa szenátorral együtt lelepleztem azt, hogy ön, mint állami tisztviselő a szeszfőzők szövetkezetétől névaláírásával ellátott nyugta ellenében háromszázezer Kc.-t vett át, mely összeggel eddig nem számolt el. Kollegája, Prasek azzal védte önt, hogy ön ugyanolyan lelkiismeretesen kezelte a szeszalapokat, mint ö maga. Ez az állítás a legkiáltóbb elleniében van az ön adott becsületszavával, mely szerint önnek soha semmiféle köze sem volt a szeszalapokhoz. Igen súlyos az a körülmény is. hogy Prasek saját bevallása szerint az első három millió Kc.-t még 1921-ben, fehát amikor ön volt a szeszszövetkezet elnöke, adta a Masaryk alapra. Ezek a tények egyrészt nyilván igazolják, hogy ön is részes a szeszpanamában, másrészt, hogy ön csalást követett, midőn becsületszavát adüa az ellenkezőre: Úgy vélem, hogy ezekután ön nem maradhat a szenátus elnöke, kérdem, mit hajlandó cselekedni, hogy a szenátusi elnöki tisztség további betöltésével ne alacsonyitsa le annak tekintélyét s hajlandó-e arról lemondani? Erre a kérdésre eddig netm adott feletet sem Domát, sem illetékes koalíciós faktor. Éppen igy nyílt kérdés még ma az is, miképpen intézik el a honatyáik és bonnagya- tyáik — háza közötti ellentétet, amelyről a locsogó Narodni Politika ma hosszabb cikkben emlékezik meg. Kifejti a lap. hogy a két ház közötti régi ellentétek kiújultak. Prasek- nek Tomasek ellen intézett támadása nyomán s mert Toimasek egyelőre hallgat, meg kell várnunk a jövő hetet, amikor összeül a képviselőház s amikor talán alkalmunk lesz hallani a Rudolfinumban is egy infaiibilis ex presidió nyilatkozatot. De nyílt kérdés az is, hogy a koalíciós civakodásnak miképpen vetnek véget. Ez a koalíciós marakodás, amely az egyes .pártok követelései nyomán keletkezett, kezd egészen komikus és nevetséges lenni. Az agráriusok csütörtökön elhatározták, hogy csak a mezőgazdasági és ipar paritásának helyreállítása esetén hajlandók megszavazni a nemzetközi szerződéseket s a pénteki napon a ház külügyi bizottságában egy cseh agrárT 'jWt - IM Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Raszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALU OSZKÁR dr. . politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr. mokráciáról, népek egyenlőségéről tart előadásokat. Ezek a fejtegetések már idejüket múlták s ha ezt nem veszi észre idejekorán,
