Prágai Magyar Hirlap, 1924. május (3. évfolyam, 99-122 / 547-570. szám)

1924-05-08 / 104. (552.) szám

2 Csütörtök, május 8. Uj szlovák párt alakul A spiritus rector protekciója alatt? Pozsony, május 7. (Saját tudósítónktól.) Az utóbbi időben az a hír járta be a kormánysajtót, hogy a Keresztény Földmivesek és Kisgazdák Szö­vetségének égisze alatt uj szlovák politikai párt megalakítását tervezik. Az akció élén Vanyák nagyszombati római katolikus lel­kész és Jaim-niczky szepessógi kisgazda álla­nak. Az uj alakulás főként a szlovák néppárt és a rolnicka párt ellen irányul és kezdemé­nyezői sem Vrabee pártjával, sem pedig va­lamely cseh párttal nem keresik az együttmű­ködést. Nem valószínű az sem, hogy a cseh néppárt még mindig nem adta föl azt a re­ményt, hogy egyszer még megtalálja az együttműködés lehetőségét a szlovák nép­párttal és ezért nem akar támogatni olyan akciót, amely a szlovák néppárt ellen irányul. Politikai körökben különben arról is beszél­nek, hogy ez az uj pártalakulás összefüggés­ben áll Práseknek és környezetének a leg­utóbbi időben észlelt előkészületeivel. Szá­mos jel ugyanis arra enged következtetni, hogy Prések rövidesen megkezdi többször beharangozott kormányellenes akcióját és ennek előkészítése végett nemrég Pozsony­ban is járt. Úgy Ihiriik, hogy a volt szenátusi elnök pozsonyi útja; és az uj pártalakulás kö­zött szoros összefüggés áll fönn. A német feányászsztrájk megállítja a gyárakat Berlin, május 7. A ruhrvidéik i bányamun- sá'sok kizárása következtében mrate;gy há- roraszázezJer 'bányamunkás maradt munka nélkül. A gyáripar szénkészlete oly murimá- fts, hogy az esetben, ha a sztrájk és kizárás huzamosabb ideig tart, a legtöbb iparág kény­telen beszüntetni üzemét s ezáltal újabb két­százezer munkás maradna kenyér nélkül. Drezdai jelentések szerint a szász bá­nyavidékek munkásainak kizárása tegnap megtörtént. Essen! jelentés szerint tegnap es­te hat órától a Rajna-westfáliai vidék vala­mennyi tárnájában szüneteli a munka. Macdonald és a francia garanciák kérdése London, május 7. Az alsóházban Sir Fre- derick Hal kérdést intézett a kormányhoz arra nézve, van-e az angol és francia kor­mány között végleges megegyezés a szank­ciók kérdésében folytatandó közös politikára nézve, amely szankciók biztosítanák a ver- Eaillesi szerződés keresztülvitelét és a né­met jóvátételek megfizetését s ha nincs, mi­lyen stádiumban vannak az erre vonatkozó tárgyalások. A kérdésre Clynes kijelentette, hogy reméli, hogy a szakértői jelentések eredményeképpen sikerülni fog az összes fi­gyelemben levő kormányok között a jóvá- tételi fizetésekre nézve közös politikát meg­Tárcarovatimk: Péntek: Mécs László: Floridor. Szombat: Sdhöpűftn Aladár: Győry D.: Százados adósság Vasárnap: Vass Béla dr.t Jelenések (vers). — Csermely Gyula: Az ősbölény. Lord Byron — Vázlat — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Romantikus, mint a költészete, romanti­kus volt a Byron élete is. De amiként az ő romantikája nem merül ki a lovagi kor eré­nyeinek elfogult dicsőítésében, hanem a kö­zépkor ideáljai mögött is éles szemével min­denütt meglátja az ideálok ellen cselekvő, bűnös és önző embert: úgy az ő magasra- törő egyéniségét is gyakran lenyűgözi a ma­téria; erényei szertelenséggé, hibái pedig bű­nökké fajulnak és igy egy nagy disszharmó- ria tölti el az ő egész lényét. A Ciliid Harold előszavában, ahol egy kis elmefuttatást ir a romantikus kor erkölcseiről, hőse védelmére azt hozza föl, hogy ő sem volt más, mint lo­vagtársai. „Sir Trisírom és Sir Laocelot — írja — szintén nem voltak jobbak, nagyon poétikus alakok, igazi lovagok sans peur, de nem sans reproche." Ez a jellemzés ráillik a költőre is, hiszen senki sem tagadhatja, hogy Byron félelem nélkül való lovag volt, de a legjobb barátja sem állíthatná, hogy egy szerstnjnd gáncs nélkül való is lett volna. Egyéniségének és ezzel költészetének túlzásait megmagyarázzák azok a tulajdon­ságok, amelyeket őseitől örökölt és az a rendszertelen neveltetés, amelyben ifjú korá­ban részesült. Élete igazolása az átöröklö- dési elméletnek, de igazolása Tahié miliő- elméletének is. Atyai őseinek kalandos haj­állapítani. E kérdésről a jelen pillanatban többet nem mondhat. London, május 7. A Times brüsszeli tu­dósítója jelenti, hogy Hymans belga külügy­miniszter tegnap fogadta a brüsszeli francia követet és közölte vele a Macdonalddal foly­tatott tárgyalás alapelveit s ez alkalommal Madrid, május 7. A Voz jelentése szerint Szeviiiába a marokkói főbiztos sürgős jelen­tésével egy repülőgép érkezett. Az üzenet rendkívül fontosságára való tekintettel a je­lentést három példányban, három repülőgépen továbbították Madridba, hogy minél előbb lámái és anyai őseinek királyi vére lobognak föl az ő temperamentumában; testi hibája sokszorosan visszahat az ő nagyotakarására; a skót hegyekben töltött ifjúsága, az erélyes atyai kéz hiánya és a folytonos asszonyi kör­nyezet rányomja bélyegét egész egyénisé­gére és végül az a kor, amelynek gyermeke volt, meghatározza életének irányát s már eleve eldönti szomorú sorsát. Byron George Noel Gordon lord atyja, a királyi gárda kapitánya, az angol hadsereg­ben híres volt verekedéseiről, őrülten vak­merő tetteiről; „bolond Jack“-nak hívták mindenfelé. Nagyatyja egyike volt a britt flotta legvakmerőbb tengerészkapitányainak, hajójával bejárta az egész világot és nem egy, eddig ismeretlen földre ő tűzte ki első­nek Anglia lobogóját. Anyai ágon a skót ki­rályoktól származott le, tehát abból a dinasz­tiából, amelynek Stuart Mária, volt egyik legjellegzetesebb sarja. Csoda-e, ha ő benne újból föllángolt nagyatyjának kalandvágya, anyai őseinek féktelen büszkesége és atyjá­nak túlzó szertelensége? Az lenne a csodála­tos, ha valaki ilyen vérrel az ereiben normá­lis, hétköznapi emberré válik, tucatemberré, aki birtokának tusculanumában éli le egész életét, vagy pedig nyomtalanul eltűnik a fel­sőház lordjainak méltóságos, de az utókor előtt ismeretlen tömegében. Byron azonban nemcsak ezt .a forró, büszke és kalandos vért örökölte az őseitől, hanem tőlük kapta örökségül lábának sánta­ságát is. Egyik életrajzírója sánta Apollónak nevezi a költőt. Ez a jellemzés, amilyen ta­láló a szó fizikai jelentésében, ugyanolyan szimbolikus más vonatkozásban is. Egy testi hiba rendszerint végzet szokott lenni az em­ber számára és kétszeresen az, ha az illető nem törődik bele a Sors rendelésébe, hanem hangsúlyozta azt a tényt, hogy Macdonald semmi olyat sem kiván tenni, ami a Ruhr- kérdés megegyezését akadályozná. Ugylát- szik, Macdonald hajlandó hozzájárulni ama rendszabályokhoz, melyek Franciaországnak és Belgiumnak a Ruhrvidék kiürítése esetén biztosítékokat nyújtanának. rendelkezés! helyére érkezzen. A spanyol hadügyminiszter elrendelte a repiilöhadosz- tály teljes legénységének állandó készültségét, hogy a szükséges anyagokkal felszerelve Ma­rokkóba induljanak. Valamennyi szabadságolt katonát behívták. föllázad ellene és erejének minden megfeszí­tésével legyőzni igyekszik azokat az akadá­lyokat, amelyeket a természet emelt elébe. Byron pedig nem lett volna Byron, ha nem törekedett volna a természeti fogyatékosság leküzdésére. Demosthenesről beszélik, hogy a természet rendelése ellenére szinte ember­fölötti erővel képezte ki magát világhíres szónokká: kavicsokat tett a szájába, hogy leküzdje beszédhibáját; a hegynek futott föl­felé, hogy erősítse gyönge tüdejét; a tenger­parton szónokolt, hogy szavával túl tudja kiabálni a tenger mormolását. Byron ezt a demosthenesi példát követte; lovaglással, úszással, evezéssel, boxolással és vivással igyekezett ellensúlyozni e természeti fogyaté­kosságot'és a törekvése sikerrel is járt, teste megedződött és képes lett a legfárasztóbb megerőltetésekre is, úgy, hogy az apollói szépségű férfiban szinte senki sem fedezte föl a nyomorékot, amivé a természet alkotta. Atyját háromesztendős korában vesz­tette el és ekkor anyjával Skócia hegyei közé került. E vadregényes N tájon tanulta meg szeretni a természetet; természetrajon­gása később is egyik legjellemzőbb motí­vuma költészetének. Neveltetését ettől kezd­ve hét esztendeig kizárólag az anyja irányí­totta asszonyi szeretettel, de kevés rendsze­rességgel. Műveltsége talán azért oly dara­bos: rendkívül nagy intelligencia, sok tudás, amelyet azonban nem forraszt egységbe egy minden részletében harmonikus és átgondolt világszemlélet. Tízéves korában meghalt a nagybátyja; tőle örökölte Ncwstead-Abbcyt és a pairséget. Nagy vagyona függetlenné tette mindenkitől és lehetővé tette minden kívánságának kielégítését; a pairség nem je­lentett korlátot számára: egyszer beszélt a lordok házában, de olyan kevés tekintettel ===== Cipőt === CSAK NAL VEGYEN KASSA. FŐ-UTCA 25. ma radottai nyug- és ellátási illetményeinek sza­bályozásáról szóló 1920 május 31~üd 372. számú kormányrendedet módosítása tárgyá­ban 1921 november 6-án kelt 395. szánni kormányrendeletet. 11. Az 1921 március 3-iki 99. számú tör­vénynek az egykori pénzügyőrség alkalma­zottai tekintetében való végrehajtása ügyé­ben 1921 november 10-én kelt 412. számú kormányrendeletet. 12. A mindkét nembeli irodatisztek és hátramaradottaik nyug- és ellátmányi illet­ményeinek szabályozásáról szóló 1920 szep­tember 13-iki 522. számú kormányrendelet­nek módosítása tárgyában 1921 december 19-én kelt 467. számú kormányrendeletet. 13. És végül a magyar szisztémájú álla­mi alkalmazottak és hátramaradottaik nyög­és ellátási járandóságainak Szlovenszkóban és Ruszinszkóban való szabályozása tár­gyában 1922 augusztus 8-án kelt 247. és 248. számú kormányrendeleteket. Tehát a nyugdíjasokról intézkedő alaptörvény 1921 március 3-án született meg; végrehajtási utasítását Csehországra nézve 1921 julius 21-én, tehát már négy hónap múlva kiadták, ezzel szemben Szlo- venszkóra és Ruszxaszkóra vonatkozólag ugyanezt a végrehajtási utasítást csak 1922 augusztus 8-án, tehát esy év és öt hónap múlva adták ki! A másfél esztendeig várt végrehajtási utasítás óta a mai napig csak húsz hónap telt el. Ez összesen három esztendő és da­cára annak, hogy a kormány rendelete sze­rint a törvényt haladéktalanul kell végrehaj­tani, a szegény szlovenszkói nyugdíjasok sorsában nincs javulás. Tizenhárom törvénnyel és kormányren­delettel dicsekedhetünk, amelyek mind nyugdijunk rendezését és emelését szabá­lyozzák, mégis máig, bárom évi várako­zás után még egy fillért sem kaptunk a rendezett és felemelt nyugdíjból. Valóban kár kilószámra gyártani a tör­vényeket és rendeleteket, amikor azokat nem hajtják végre. Újabb törvények és ren­deletek helyett inkább hajtsák végre a ré­gieket és szép ígéretek helyett inkább ad­ják meg az éhezőknek az őket megillető mindennapi sovány kenyeret, mert „Salus rei publicae suprema lex esto!“ Egy nyomorgó nyugdíjas. volt arra a társadalmi osztályra, airaeiybeií fölnőtt, hogy ezzel egyszer és mindenkorra elszakadt az angol arisztokráciától. Goethe negatív beszédnek nevezte ezt az első és utolsó parlamenti debut-jét E negatívtemus végigkísérte egész életén; frivol, irónflms, szarkasztikus, sőt cinikus volt, aki nem azért ir, ntert ez lelki szükséglete, vagy mert Írá­sával szolgálni akarja az ember iséget, hanem egyszerűen „ugyanolyan okból, amiért más kártyázik, olvas vagy iszik", — az időt vala­hogy csak agyon kell ütni. Az angol nem bo­csátja meg soha az ilyen gondolkodásmódot, •ezért nem jutott hely Byron porai számára a westminsteri apátság pantiheonjában, úgy, hogy az angol irodalomnak Shakespeare után ez a legnagyobb alakja nem a nemzetének legnagyobbjai között, de a newsteadei csa­ládi kriptában alussza örök álmát. Byron társadalmi helyzete sok tekintet- ! ben úgy fejlődött, mint évtizedekkel később a Wilde Oszkáré. London előkelő körei benne is léha és erkölcstelen embert láttak, aki nem való a jó társaságba. A londoni botránykró­nika ő vele is bőségesen foglalkozott. Amíg azonban Wilde már életében végigszenvedte a rcadingi fegyház szenvedéseit, addig By­ront csak évtizedekkel halála után vádolta meg egy rettenetes bűnnel környezetének roSszakarata. Byron sok női szivet tiport össze és számtalan asszonyéletet dúlt föl, de ezt a vádat még sem érdemelte meg. Annak­idején óriási föltünést keltett az egész vilá­gon, amikor egy amerikai hölgy Byron fele­ségének, Anna Isabella Milbankenak elbeszé­lésére hivatkozva, azzal a szenzációs váddal illette a nagy költő emlékét, hogy bűnös vi­szonyt folytatott férjének féltestvérével, Augusztával. Ez a vád nem sokáig tartotta magát; bebizonyosodott, hogy csak fclcségc­»♦»♦♦♦♦♦»♦»♦♦■»»♦♦♦♦»♦»♦♦»»♦»•♦»»♦♦»♦♦♦♦»♦♦♦♦♦♦♦»»»♦♦»♦♦❖♦»»»»♦+♦♦♦♦♦+»♦♦»♦♦♦♦♦♦♦» ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Nungfalanság Spanyolországban Marohhé miatt Tizenhárom törvény. amelynek végrehajtását egyre halogatják A szlovenszkói nyugdíjasokkal nem törődik a kormány — Három esztendő alatt tudták végrehajtani a nyugdijrendező törvényt nem Szlovenszkó, május 7. A köztársaság legmostobább gyerme­keinek, a legrettenetesebb nyomorral küzdő régi nyugdíjasoknak nyugdijrendezése ügyé­ben eddig a következő törvényeket és kor­mányrendeleteket adták ki: 1. Az állami alkalmazottak, valamint az állam által igazgatott vállalatok és alapok alkalmazottai viszonyainak szabályozása tár­gyában az 1919 október 7-én kelt 541. szá­mú törvényt 2. E törvény és az 1919 december 18-iki 25—1920, számú novella egyes rendelkezé­seinek végrehajtása ügyében az 1920 már­cius 4-én kelt és visszahatólag 1919 szep­tember 1-től érvényes 154. számú kormány­rendeletet. 3. E kormányrendeletnek kiegészítéséül szolgáló 1921 március 14-én ketl 103. számú kormányrendeletet. 4. Az 1919 szeptember 1. előtt nyugállo­mányba lépett állami alkalmazottak nyugdíj- illetményeinek és ezek, valamint az 1919 szeptember 1. előtt tényleges szolgálatban elhalt ily alkalmazottak hátramaradottainak ellátmányi illetményeinek felemelése tárgyá­ban 1919 december 17-én kelt 3—1920. szá­mú törvényt, amely a nyugdijilletményeket 80 százalékkal felemeli azzal a korlátozás­sal, hogy az emelés évi 2400 koronánál töb­bet nem tehet ki. 5. A posta- és táviróintézmény egykori hivatalnokai hátramaradottainak nyugdíj- és ellátási járandóságai rendezése ügyében 1920 május 31-én kelt 372. számú kormány­rendeletet. 6. A mindkét nembeli irodatisztek és hátramaradottaik nyugdíj- és ellátási járan­dóságainak a 2. és 3—1920. számú törvé­nyek elvei szerinti rendezése tárgyában 1920 szeptember 13-án kelt 522. számú kormány­rendeletet. 7. Az állami alkalmazottak nyugdijjáran­dóságairól szóló 2. és 3. gy. számú 1920. évi törvények rendelkezéseinek módosítása tárgyában 1921 március 3-án kelt és már­cius 31-én életbelépett 99. számú törvényt. Itt meg kell jegyeznünk, hogy e két módo­sított törvény érvényben maradt rendelke­zése a kormánynak megadta a felhatalma­zást, hogy ezeknek a törvényeknek, vala­mint a Cseh-, Morvaországban és Sziléziá­ban érvényes egyéb nyugdijszabályzatok- nak hatályosságát alkalmas ‘ időpontban a szlovenszkói magyar szisztémájú állami al­kalmazottakra is kiterjessze!! 8. Az állami alkalmazottak nyugdijjáran- dóságairól szóló 1920. évi 2. és 3. és 1921. évi 99. számú törvények végrehajtása ügyé­ben 1921 julius 15-én kelt és 1921 julius 21-én érvénybe lépett 234. számú kormányrende­letet. E végrehajtási rendelet sajnos azt mondta ki, hogy a nyugdijjárandóságok fel­emelése egyelőre csakis az osztrák sziszté­májú nyugdíjasokra vonatkozik, amelyet a szlovenszkói és ruszinszkói nyugdíjasokra vonatkozólag egy későbbi külön rendelet fogja kiterjeszteni. 9. Az egyköri magyar szisztémájú álla­mi alkalmazottak és hátramaradottaik nyűg­ei és ellátmányi illetményeinek az 1919 de­cember 17-ikl 3. ex 1920. gy. számú törvény 7. szakasza alapján való szabályozásáról, az említett személyek számára e szabályozás számlájára nyújtott előlegek elszámolásának elrendeléséről és az 1921 március 3-iki 99. gy. számú törvény végrehajtásának előké- szitéséről, valamint a köztársaság Szloven- szkőn és Ruszinszkón kívül eső területein érvényes szabályoknak az 1919 december 17-iki 2. ex 1920. gy. számú törvény X. cik­ke értelmében Szlovenszkón való bevezeté­séről szóló s 1921 augusztus 12-én kelt 298. számú törvényt. 10. A posta- és táviróintézmény egykori hivatalnokai hozzátartozói, illetve hátrama-

Next

/
Oldalképek
Tartalom