Prágai Magyar Hirlap, 1924. május (3. évfolyam, 99-122 / 547-570. szám)
1924-05-29 / 121. (569.) szám
Csütörtök, május 29. $ Útban a drótnélküli villamos- vasút és világítás felé Tcsia uj találmánya — A drótnélküli elektromosság, mint a háború megakadályozója Prága, május 28. Két kutató, egy angol és egy amerikai mérnök, egymástól függetlenül uj, hatalmas horderejű találmánnyal ajándékozták meg az elektromosság szinte csodával határos vívmányainak amúgy is gazdag tárházát. Teslának, az ismert amerikai mérnöknek sikerült egy néhány lóerős elektromotort mintegy húsz méternyi távolságból ‘minden vezeték nélkül megindítani és működésben tartani. A találmány jelenleg még kezdeti stádiumában van, de jelentősége úgyszólván már is fölbecsülhetetlen. Ismeretes, hogy Marconi mintegy huszonöt év előtt, amikor szikratávíróját föltalálta, milyen leirhatatlan nehézségek árán tudott a mai távolságokhoz mérten, szánalmasan kicsiny, ötkilométernyi közt áthidalni. Azóta a dróttalan táviró minden képzeletet túlszárnyaló haladása az egész földet körülcikázó hullámok szétküldését tette lehetővé. Semmi ok sem forog fönn az ellen, hogy föltehető ne legyen, hogy ugyancsak egy negyedszázad leforgása után Tesla és Grindell Mat+hews uj találmánya is ily mértékben fejlődjék és akkor jelentőségével gyökeresen megváltoztassa az ipar és technika eddigi képét. Ha a találmány tökéletesítésében csak egy néhány lépcsőfokot is haladni fog, úgy semmi nehézségbe sem fog ütközni, hogy az elektromos világítást vezeték nélkül lássák el, ami mindenekelőtt az áramvezetéssel járó húszszázalékos energia- veszteség megtakarítását tenné lehetővé. De ez csak a kezdetet jelentené. Ha a találmány életképessé válna, nélkülözni lehetne az elektromos vasutak méregdrága vezetékeit és ezzel egy csapásra meg lehetne oldani a régóta vajúdó problémát: a vasutak eíek- trifikálását. Még ennél is sokkal nagyobb jelentőségű lenne a repülőgépek és tengeri hajók szárazföldről való energiaellátása. A Columbus, a nemrég vizrebocsátott legnagyobb német gőzös ballasztjának egy hatodrészét teszi ki a csak egy útra elégséges hatezer tonna súlyú fűtőolaj. Ha ehhez hozzászámítjuk a hajó tizenkét gőzkazánját, amelyek az uj találmány alkalmazása esetén szintén fölöslegessé válnának, el lehet képzelni az ezzel járó előnyöket és megtakarítást. A repülőgépeknél a teher redukálása mellé az a rendkívül fontos tény is sorakozna, hogy a ma használatos robbanómotorok elhagyásával a gépet fenyegető veszélyek száma egy igen fontos faktorral kisebbedne. Vakmerő, merész fantáziájú elmék már arról álmodoznak, hogy az uj találmány lehetetlenné fog tenni a jövőben minden háborút, mert sikerül majd az ellenség legelrejtettebb lőszerraktárait is fölrobbantani dróttalanul kormányozott nagyfeszültségű áramok segítségével. Nobel, a dynamit föltalálója szintén azt remélte, hogy robbantószerének rettenetes ereje véget fog vetni a háborúskodásoknak. Azóta a dynamitot pusztitóerejében sokszorosan fölülmúló robbantószerek egész sorát állították elő a kémikusok — és a háború még mindig dúl, őrjöng. Mindeddig sikerült minden támadóeszköz ellen egy még jobb, még hatásosabb elháritóeszközt kitalálni. A háborúk rombolása, vérfakasztása talán sohasem fog megszűnni. A tudomány nem tud oly gyorsan szárnyalni, hogy a rossznak véget vessen. fi sijíéSintii Moritácsoiia Prásek megszólalt ■— Á szenátus elnöksége a képviselőkéi elnöke ellen — „Tartóztassák le Donát szenátusi elnököt" — A Masaryk-alap kapta az első károm milliót a szeszpénzekből — Megszavazták a sajiónovellát Prága, május 28. A szenátus mai ülésén a sajtótörvény novellájának tárgyalásánál felviharzott a cseh-szlovák politikai életnek eddig nem tisztázott szennyese s a szeszpanama Ieg- érdekeltebb tragikus hőse: Prasek első alkalommal hallatta szavát, mely a részletekben nem mondott sokat, ^ mégis oly ku- lisszákmögötti titkokról rántotta le a leplet, hogy az egész politikai közvélemény előtt az eddiginél még visszataszitóbban áll a korrupciós rendszer a maga immorális mezítelenségével. Prasek beszéde nyilt támadás volt egyrészt a képviselőház ellen, másrészt Tomasek elnök ellen s rendkívül kényes helyzetet teremtett a cseh-szlovák parlamenti állapotokra nézve az a körülmény, hogy Kadlcak szenátusi alelnök ex presidio fordult Tomasek képviselőházi elnök ellen s ezáltal oly helyzetet teremtett, amelyek mellett kétségbe lehet vonni azt, vájjon ezek- után elképzelhető-e, hogy a parlament két házának mindkét elnöksége továbbra is helyén maradjon. Ha elképzelhető, úgy ez csak a kitekertnyaku demokrácia parlamentáris rendszere mellett képzelhető el. A politikai pikantéria szezaciójával hatott Praseknek az a leleplezése is, hogy a szeszpénzekből az első hárommilliót a Masaryk-alap kapta s az egész koalíciós rendszernek mocsaras és a korrupcióban át- és átfertőzött légkörére vallott Hlumecky kommunista szenátornak az a nyilt követelése, hogy Donáth szenátusi elnök azonnal tartóztass ék le, mert oly pénzeket vett át, amelyekkel nem számolt el. Ebbe a szennyviharba, mint a reális és komoly politikának és mint a parlamenti hivatás méltóságát mindig megőrző mgyar mentalitásnak szüztiszta hangja csendült bele Egry Ferenc ruszinszkói magyar szenátornak a beszéde, amely tárgyi érvekkel és az elvek meggyőződéséből fakadó világos okfejtéssel utasította el a magyarság nevében a sajtó szabadsága ellen tervezett merényletet. Az ülésről így számol be a szenátusba küldött munkatársunk: Az ülést 10 óra 30 perckor nyitotta meg Donát elnök. Nyomban áttértek a mentelmi javaslat tárgyalására. Az előadó kevés sikerrel igyekezett a javaslat szükségességét hangoztatni. Utána F r i e d r i c h (német nemzeti) szólalt föl s indítványozta, hogy a ház térjen napirendre a javaslat fölött. Hladik (német szociáldemokrata) után K n e s c h (német agrárius) jelentette ki, hogy a javaslat megássa a parlamentarizmus sírját s alapjában támadja meg az alkotmánytörvényt. Az ilyen tiran- nizmus ellen pártja élesen harcolni fog és sohasem járul hozzá az ilyen gyalázatos javaslathoz. Donát elnök: A szónokot rendreutasitja. Matuscsák (kommunista): A többségi pártok nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy sokáig fognak élhetni e javaslattal. A kerék rövidesen megfordul. Arra, hogy miképpen kezelik Cseh-Szlovákiában a mentelmi jogot, fölemlíti, hogy kétizben is letartóztatták annak ellenére, hogy szenátori igazolványát fölmutatta. A szenátus ezután a javaslatot általánosságban elfogadta és Friedrioh határozati javaslatát elvetette, majd áttért a sajtónovella tárgyalására. Amikor Lukes előadó a szónoki emelvény felé sietett, az ellenzéken nagy lárma tört ki és igy kiáltottak feléje: „Íme, egy ur, aki mindent védelmez.** Az előadó azzal igyekezett a javaslat mellett hangulatot teremteni, hogy meg kell védelmezni a polgárok becsületét egyes lapokkal szemben, amelyek skandalizálják a közélet egyes tényezőit. A vita első szónoka Mayr-Har- ting (német keresztényszociális) volt: Ahelyett, hogy a korrupciót szüntetnék meg, azt a sajtót büntetik meg, amely rámutat a korrupcióra. A javaslat a sajtó nyakára kést helyez. Hallatlan az a rendelkezés is, amely a szerkesztőségi titkot megszünteti és a felelős szerkesztőt spiclivé teszi. A javaslatot, amely akasztófa alá állítja az újságírókat, pártja nem fogadja el. Luk s eh (német agrárius) után Hartl (német nemzeti) fejtette ki, hogy a javaslat célja eléggé kitűnik a miniszterelnöknek abból a durva támadásából, amellyel a panamákat leleplező újságírókat illette. Niesner (német szociáldemokrata) után Prusák kommunista beszélt és a javaslat beterjesztését a kormány „betyárfo- gásánaik** minősítette. Azok az urak, akik Havlicseknek, a sajtószabadság harcosának szobrot emelnek, egyúttal kiherélik a sajtószabadságot. Fz a törvény tulajdonképpen a Prásek és Doná't-féle szes^nanamára készült. Prásek vádol és védekezik Prásek volt szenátusi elnök kért ezután szót és nagy védőbeszédet tartott, amelyben a következőket mondotta: — Semmi okom nincsen arra, hogy valamit is eltitkoljak. A szeszpanamát mesterségesen fújták föl és csináltak belőle politikát. Négy hónapig hallgattam, most azonban visz- szautasitom az ellenem intézett kvaíiíikálha- íaílan támadásokat. A koalíciós pártok tizes bizottsága és a szenátus elnöksége előtt már bebizonyítottam, hogy szeszpanama egyáltalában nem létezik. Kétségtelen, hogy voltak bizonyos üzleti titkok, amelyeket én sohasem hallgattam el. Azt a vádat is emelték, hogy a szeszközpont állami pénzeket herdált el. Ez azonban nem igaz, mert a szeszfőzők a szeszért kapott vételár felét a rendelkezési alapra adták, tehát a saját pénzükkel gazdálkodtak. Ezekről a pénzekről a fokozatos felelősség elve alapján beszámoltam a társaságnak, amely jóváhagyta azokat. Éppen az állam volt az, amely megkárosította a szesz- értékesítő társaságot. Ezután áttért az újévi fogadás részleteire és azt mondja, hogy az újévi fogadás alkotmányos tény és meglepetéssel értesült arról, hogy a köztársaság elnöke nem őt, hanem a szenátus a'elnökeit hívta meg. Nem volt ideje, hogy a szenátus elnökségét e sérelem ügyében összehivja és kénytelen volt beleegyezni abba, hogy a szenátus alelnökei menjenek el a köztársaság elnökéhez. Ö a szenátus elnökségére nem reflektál, már nagyobb méltóságokat is betöltött és amikor pártja azt kívánta, hogy lemondjon, ő ennek a kérésnek készséggel tett eleget. Hogy pedig a szeszközpont hogyan gazdálkodott, ahhoz senkinek semmi köze. A szeszközpont hat mi’lió koronát adott mező- gazdasági célokra és az első három minió korona hasznot a Masaryk-alapra adta. (Közbekiáltások: Bizottság elé keM vinni dolgot) Prásek magából kiké’ve kiált föl: — Sokkal magasabban állok önök fölött, semhogy ítélkezhessenek fö'öttem. Ezután Tomasek képviselőházi elnököt támadja a tavalyi október ?8dki beszéddel kapcsodban, majd ismét visszakér a köztársasági e'nök által való fogadás e’marad'is-hoz, mire az elnök figye'mez- teti, hogy a köztársaság e’nökének személyét ne vonja bele a szeszpanamába. (Közbekiáltások: Mi van a hat millióval? Miért nem hajlandó bizottság előtt tisztázni magát?) A szónok erre megjegyzi, hogy kénytelen a tárgynál maradni. Az előterjesztett javaslatok mind szükségjavaslatok, ilyen például az összeférhetetlenség! javaslat is. Mit akar ez a javaslat? Csak azt, hogy csakis szegény emberek lehessnek képviselők, már pedig ő csak gazdagokat szeretne itt látni A szenátus elnöki állására megjegyzi, hogy az fizetett rendezői állás. Beszédét azzal fejezi be, hogy szocialista célokra és a hadseregre vannak milliók, de a gazdasági oktatásra a szeszgyárosok kénytelenek adni. K a d 1 é á k alelnök kijelenti, hogy a törvényhozó testületek elnökeinek újévi látogatása a köztársasági elnöknél magánjellegű udvariassági tény. Az október 28-iki látogatás azonban az alkotmányból folyó ténykedés. Sajnálkozik afölött, hogy Tomasek mra- xista elvekkel telített beszédet mondott október 28-án az Elnök előtt. Ugyancsak sajnálkozását fejezi k% hogy Tomasek nem küldte el beszédét cenzúrázás végett a szenátusi elnöknek. Tiltakozik az ellen, hogy a köztársasági elnök személyét oly ügyekbe, mint a szeszpanama, a ház előtti vitába bekeverjék. Ezért Praseket és Hrusa szenátort rendreutasitja. H1 u m e c k i kommunista képviselő szerint Prasek bevallotta, hogy az első három milliót a Masaryk-alapra adták. Ez volt az első intés, hogy máshova is ilyen köny- nyen lehet dakozni. Prasek szerint Donát kezelte az alapokat épp olyan becsületesen, mint ő maga. A szónok kijelenti, hogy tudomása van arról, hogy Donát nyugtázott pénzeket vett át és ezekkel nem számolt el. (Az elnök rendreutasitja.) Szpnok ekkor az igazságügyminiszter felé fordul és harsányan kiáltja: — Miniszter Ur! Tegve meg kötelességét és tartóztatt?*ssa le Donát szenátusi elnököt. (Az elnök rendreutasitia) A szónok megköszöni a rendreutasitást és ezután a saüóíavsslaW bírálja. Egry Ferenc a szabadságfosztó javaslat ellen Ezután általános figyelem közepette Egry Ferenc magyar kisgazdapárti szenátor lépett a szónoki emelvényre és tartotta meg nagyhatású beszédét: Ismertette a sajtó fontosságát. A sajtó csak úgy felelhet meg hivatásának, ha szabadon fejlődhetik. Igaz ugyan, hogy a hatalomnak és a szabad szókimondásnak mindig ellensége olt, azonban sohasem merte teljesen letiporni. Ennek nyomán azonban mindig fölburjánzott a bűn és az erőszak. Ez a javaslat majd módot ad a hatalomnak arra, hogy átkutassa és megfélemlítse a gondolatot annak megszii'etése előtt. A fokozatos felelősség elvének megszüntetésével megszüntetik az igazmondást és a nép csak azzal a szellemi táplálékkal élhet, amelyet a hatalom ad neki. Ezután szakszerűen bírálja a javaslat egyes rendelkezéseit, különösen azokat, amelyek a lapbeszüntetésekre és a szerkesztők büntetésére vonatkoznak. Legokosabb lenne — folytatja —, ha a kormány beszüntetné az összes ellenzéki lapokat. Ezután követeli az esküdibiróság visszaállítását, hogy a közvélemény Ítélkezhessek. A sajtószabadság nem egy vélt hatalom játéka, hanem az emberiség szellemi fegyvere és figyelmébe ajánlja a kormánynak azt, hogy a szekér kereke egyszer föl, másszor lefelé fordul. Beszédét a következőképpen Eejezte be: — Különben kérdem, hogy ki akarja itt önök közül ezt a sajtónovellát elfogadni, hiszen köztudomású, hogy a koalíció szocialista pártjai még az elmúlt napokban is élesen küzdöttek a javaslat ellen. Ha önök, szocialista létükre, mégis elfogadják ezt a javaslatot, akkor szülőanyjukat fogják a keresztre feszíteni. Van önöknek leik'ismeretük fölemelni kezüket, hogy megszavazzák ezt a iavas'atot, amikor szivük mélyében elítélik azt? Hát ki akarja akkor? — kérdem. Még csak nem is az egész kormány, liánéin annak csakis a feje és annak ne is, Oyetvai Györgyben. Féreg. Igen, benne bizonyosan van, érzi is, hogyan rágódik benne. Csúnya, ronda féreg. Bolond, tisztára bolond már. Össze-visz- sza kotyognak benne a buta gondolatok. Honnan is indult ki? Halhatatlanság ... De hát hogyan jelentkezik az? Mit kell tenni? El kell rabolni, rá kell törni? Le kell lopni az égből, mint Prometheus a tüzet? Igaz is, mért nem szánja rá már magát. Ott vannak a fiókjában már mind a halhatatlanság névjegyei... az apró kis írások, a saját alkotásai, versek, versek, sok, nagyon sok, száz is talán, — hát mért'nem küldi el őket? Csak néhány magyarázó sort hozzájuk, igy: tekintetes szerkesztőség! és a többi. És várni, várni, szorongó lélekkel, elfúlt szívvel a válaszra. Várni... És aztán? És ha a válasz?... Istenem, ebbe bele lehet bolondulni. Ha a válasz... ha talán el se olvasnák ... és ha elolvassák és ha... Gazemberek! És dühbe jött Nem olvassák el, nem olvassák el. Papírkosárba dobják és azt felelik: nem használhatjuk. A gazemberek! Csupa irigy, gonosz ember, valamennyi. Még, hogy egy falusi tanító ... még hogy egy kon- kurrens, aki a nyakunkra jöjjön! No várhatja! Hát nem vár. Nem vár semmire. Egye meg a fene az cg'sz firkálást. Pfiih! Micsoda ronda meleg van. Az a piszok jegyzői Írnok, az most htisöl a Két pisztolyban. És vele a postamester a patikus, az állatorvos, aki a járási székhelyről jött, mert valami dög állott be a disznókba. Hát nincs igazuk? Mit csináljon az ember? Vagy te- hénkedi'k odahaza a lesötétitett, hüs szobában, vagy spriccerezik a Két pisztoly-ban. Felforr az ember agy veleje. Phtih! Vette Schillert, a zsebébe dugta, aztán rálépett a piros, érett almára, hogy az szét- mállött a talpa alatt és szétfröccsent a leve. Csakugyan egy féreg mászot ki belőle. No, lám. Ezzel yégzett. Most már mindegy. Butaság mincíen. Dicsőség, halhatatlanság.. • Az ember egyszer él. És féreg mindenki. A legnagyobb is. A költő is ... Megy. És otthagyta a kertet és a délutáni olvadt melegben valami buta szédültséggel haladt a sétakerten keresztül a Két pisztoly felé. A sétakert egy gyér akácos volt. Az akácfák levelein vastagon feküdt a por. A föld is, amelyen járt, homokos, repedezett volt. A cipőjével egész porfelhőt túrt fel, ahogy lustán, szinte (támolyogva ment előre. Por, por mindenütt.’Az orrában is, a torkában is, amely szinte égett. A Két pisztoly-ban nagy rivalgással fogadták. A jegyzői Írnok örvendező röhögéssel kiáltotta: — Micsoda esemény! Ezt meg kell ünnepelni! Először jön ide közénk. Éljen! A tanitót már nem is bántotta ez a röhögés, szomjasan és a pállott, borszagu levegőtől már félig mámorosán kiáltotta a söntés felé: — Kérek egy deci sillert szódával!
