Prágai Magyar Hirlap, 1924. május (3. évfolyam, 99-122 / 547-570. szám)
1924-05-22 / 115. (563.) szám
2 Csütörtök, május 22. Sikerült Kassa magyarországi birtokainak elkótyavetyélését megakadályozni Á keresztényszocialista párt sikeres akciója Nyilvános pályázatot hirdetnek a birtok rí v . kicserélésére Kassa, május 21, (Sájáit tudósitónktól.) Kassa városnak a Magyarországon fekvő Garadnán és Forrón 2000 katasztrális holdnál nagyobb birtoka van, amelyből 1570 katasztrális hold mező- gazdasági terület, a többi erdő. Ezt a birtokot a kommunista és cseh-szlovák pártok minden körülmények között — a város óriási anyagi megkárosításával — ki akarták cserélni Csá'ky Károly gróf jekkelfalusi és kojsói erdőgazdaságával. A Csáky-féle birtokot hivatalos szakértők becsülték föl, akik kénytelenek voltak olyan szakvéleményt adni, ami-’ lyen bizonyos köröknek kedves volt. A jek,- keifalusi mezőgazdaság hasznavehetetlen; az erdő fiatal cserjés. A kojsói erdőbirtok a kojsói havas egyik legnehezebben megközelíthető részén fekszik. Nemhivatalos szakértők állítása szerint „a faanyaga csak arra való, hogy valaki fölgyujtsa és a hamut összesöpörje”. A hivatalos szakértők becslése szerint az erdőbirtokok legföljebb 200.000 koronát jövedelmeznek. A forrói és garadnai birtokok a városnak évente 2200 métermázsa bu.za tiszta jövedelmet hoznak, ami a legminimálisabb számítás szerint 33.000 cseh-szlovák koronának felel meg. A forrói és garadnai birtokot nem becsülték föl a szakértők, hanem az értékhez következtetés utján jutottak el, mondván, a birtok hoz 2200 métermázsa búzát (á 100 K«). Ezt az összeget négy százalékkal tőkésítve, a jövedelem öt és félmillió tőkének felel meg s rámondták, hogy a garadnai és forrói birtok értéke az erdővel együtt két és félmillió korona. A 'keresztényszocialista tanácstagok a tanácsban nem voltak hajlandók a város őslakosságának megkárosítására irányuló merénylethez hozzájárulni. A tanácsban azonban minden tárgyilagos hozzászólás nem használt és a birtokcserére vonatkozó lehetetlen indítványt a képviselőtestület elé terjesztették. A tanács kommunista és cseh-szlovák tagjainak határozata a város őslakosságának körében érthető megdöbbenést keltett. Napokig egyébről sem beszéltek, mint arról, hogy eme javaslat mögött valami rejlik. A városi képviselőtestület legutóbbi ülésén a cseh-szlovák és kommunista barátság fölbomlott, mert a képviselőtestületi ülés előtt, a birtokcserére kiküldött bizottság ülésén a bizottság — a kommunisták kivételével — Pajor Miklós dr. (keresztényszocialista) bizottsági tag amaz indítványát fogadta el, hogy a városi képviselőtestület 14 napon belül nyilvános pályázatot hirdet arra nézve, hogy mely szlovenszkói gazda hajlandó a város magyarországi birtokaival egyenlő értékű és jövedelmű birtokát kicserélni. A bizottság javaslatát a képviselőtestiilet Polák Gyula dr. keresztényszocialista polgármesterhelyettes ama módosító javaslatával fogadta el, hogy a kicserélésre vonatkozó határidőt junius 20-ig tolják ki. Az erre vonatkozó hirdetmény rövidesen megjelenik. Rencsneh alkalmazkodni kell FSiissolini politikáidhoz Mussolini irányváltozást követel Magyarországgal szemben — Benes számára 1924 a kudarcok esztendeje Prága, május 21. A Benes és Mussolini között megtárgyalt olasz—cseh-szlovák paktum jelentősége mára a világsajtóban is elnyerte a maga értékelését. A külföldi lapok a paktum létrejöttét majdnem egyértelműen úgy fogják fel, mint Mussolini politikájának sikerét. E sajtókommentárok világánál szembetűnő jelenségként domborodik ki az, amit mi a találkozás előtti vezető cikkünkben megirtunk, hogy Benest kényszerű körülmények szorították rá arra, hogy megegyezést keressend a fascista miniszterelnökkel. A lapkommentárokban azonban elburkolva marad annak a kérdésnek válasza, miképpen egyezett meg Benes és Mussolini a Cseh-Szlovákiát terhelő jóvátételi fizetések kérdésében. A csehszlovák sajtóiroda megcáfolta egy prágai lapnak azt a hírét, hogy a római tanácskozások sorún sikerült Cseh-Szlovákia jóvátételi költségeit négy milliárdra csökkenteni, ez a hir azonban a külföldi sajtóban ma is tartja magát, sőt római jelentések arról tudnak, hogy az olasz kormány ennek ellenértéké fejében azt kívánta Benestől, hogy változtassa meg Magyarországgal szemben folytatott politikáját és alkalmazkodjék Olaszország jóindulatú magyar politikájához. Az.Echo de Paris kommentárjában szintén kiterjeszkedik az uj szerződésnek magyarországi vonatkozásaira és erősen hangsúlyozza azt, hogy az olasz—cseh-szlovák szerződésből hiányzik az a megállapodás, amely a francia—cseh-szlovák szerződésben a Habsburgok visszatérése esetére fennáll. Az olasz—cseh-szlovák paktumnak érdekes visszhangja van a Rude Právo mai vezércikkéiben, amely összefoglalja Benes ezévi kudarcait. A lap megállapítja, hogy Benesnek ez az esztendő vajmi kevés szerencsét hozott s legvégzetesebb lépésének azt tartja, hogy Benes teljesen lerakta a fegyvert Poincaré előtt s ezzel megpecsételte politikájának sorsát. A lap szerint Benesnek római szereplése • is sikertelen volt. Herriot kormányalakítás! vállal Á frank-bessz sietteti Poincaré végleges alkonyát — Julius elején lesz a jóvátételi konferencia — A Ruhr-megszállás katonai jellege megszűnik A Prágai Magyar Hírlap párisi tudósítójától . Páris, május 21. A francia politikai élet vezető egyéniségeit a körülmények, de elsősorban a frank tartós zuhanása szorítják rá arra, hogy a kormányválságot sürgősen megoldják. A Malin mai jelentése szerint Millerand elnök meghívta ma Herriot és Painlevét, hogy velük Poincaré jelenlétében a frank-krizis szükséges rendszabályait megtárgyalják. Önként következik ebből, hogy a találkozás alkalmával a kormány változásról is szó lesz. Az Edho de Paris szerint Herriot elvállalja a kormányalakítást, de a kormányban a szocialisták nem vesznek részt. Az uj külügyminiszter Herriot lesz. Az uj kormány listája már készen van, csak a pénzügyi tárca vezetésére nincs még alkalmas személyiség. A francia politikai helyzettel összefüggően meg kell emlékeznünk arról a római jelentésről is, amely szerint a jóvátétel! kérdés konferenciája valószínűen junius végén, de legkésőbb julius elején lesz . A Daily Telegraph úgy tudja, hogy Mac- donald és Mussolini egy hónapon belül találkozni fognak és a megtartandó nagy konferencia bevezetéseként megállapítják a jóvátétel! kérdéssel kapcsolatos álláspontjukat. A francia politikai helyzetváltozással Cipői CSAK .NAfif.- NAL VEGYEN KASSA, FŐ-UTCA 25. ma kapcsolatosan élénk kommentálások tárgyát alkotja az a kérdés, miképpen fog viselkedni a Ruihnmegszállással szemben az uj francia kormány. A Berliner Tagetolatt kölni jelentés alapján úgy tudja, hogy az uj francia kormány a Ruhrvidéken lévő katonai funkcionáriusokat baloldali republikánus hivatalnokokkal fogja felcserélni, akik a megszállást inkább gazdasági, mint politikai szempontból fogják föl. Pairieve a Westminster Gazette előtt kijelentette, hogy ha a szakértői tervet minden fél elfogadja, a katonai megszállás alárendelt jelentőségű kérdés lesz, mert ha a németek a javaslatok föltételeit teljesítik, úgy aránylag közeli időpontiban meg lehet szüntetni a megszállást. Belgium cltvenhétmüliós pőre Brüsszel, május 21. A brabanti esküdtbiróság előtt egy szenzációs pör folyik, melyet a belga állam indított Copée báró belga nagyiparos ellen s azzal vádolja, hogy hadianyag szállításával segitette Belgium ellenségét és munkaerőt bocsátott a háború alatt rendelkezésére. A vádlott hetvennégy éves aggastyán, aki gyógyíthatatlan betegségben szenved. Rendkívül érdekes benyomást kelt, mert haja még nem őszült meg teljesen s látszik rajta a vénség ezer nyoma. Csak a sárga arcszin és a reszkető kezek árulják el, hogy a vádlott súlyosan beteg. Ebben a beteg testben azonban vas akaraterő lakozik. A pör lefolyása valószínűen nagyon hosszú lesz s belenyulik a julius hónapba is. *A tárgjralás első napján Dries államügyész úgy a tegnapi, mint a mai napot, terjesztette elő a belga állam vádpontjait és ötvenhét millióra rugó kártérítési igényét. Az államügyész ötvenkilenc tanú kihallgatását kérte. A védelem 134 tanút jelentett be. A tanuk között van Mersier kardinális, Briand, de Brocqueville és számos neves politikus. JW[áw*4EÍe»i!ftá»r minden* Sitt ÉiéieM húrjai a nedves kis odútól teljesen berosdá- sodtak. Jászladányba már nem mehettünk visz- sza aznap s igy éjszakára az úgynevezett vendégházban kaptam szállást. Reggel gyönyörű napsütésben ébredtem. Feltűnt, hogy a buboskemence mellett két embermagasságu olajportré áll. Az egyik egy 1848-beli katonai egyenruhába öltözött fiatal férfit ábrázolt, a másik pedig egy krinolinos ruhában levő gyönyörű, fiatal szőkehaju leányt, kinek kissé tul- finomult beteges vonásai voltak. Mindkét kép aranykeretben volt s a női arckép keretébe bele volt vésve: Székely Ilona 17 éves korában. Meghökkentem. Hogyan kerül ide két ilyen, minden valószínűség szerint családi képtárból való portré, a másik házba pedig egy Bösendorfer-zongora. Itt valami rejtélynek kell lennie, — gondoltam és kíváncsiságtól hajtva, kutatni kezdtem. Kinyitottam egy a szobámmal szemben levő elretcszelt ajtót. A szoba egyik sarkában egy harmóniám állt, mellette két óriási láda tele kottákkal, a fal mellett pedig végig dupla sorban olajportrék — egy egész családi képtár. Végignéztem a képeket, melyek keretein ujjnyi vastagságú por tapadt. Találtam gyermekképeket, férfiképeket, vénasszony- képeket stb. sápadt arccal. Felismertem. Ez Székely Ilona gyermekkori arcképe volt. Azután megnéztem egy Öregedőiéiben levő hölgy arcképét, kinek szintén kék szemei és fájdalmas arcvonásai voltak. Ezt nem ismertem nieg. A keretbe ez volt belevésve: Székely Ilona 40 éves korában. — De kár, hogy megöregedett — sóhajtottam — milyen szép volt fiatal korában! A többi képen nem volt név. A harmóniám mellett találtam azonban még egyet, mely egy férfit ábrázolt, nagy, liátrafésült göndör hajjal, kis pofaszakállal. Ennek keretébe Székely Imre zeneszerző volt belevésve. Ezután elkezdtem a kották között kutatni. A legszebb, legértékesebb zenemüvek voltak ott felhalmozva, Wagner- és Liszt- kompoziciók, Saint-Saens, Gounod, Verdi stb. müvei, egyesek Liszt-féle átdolgozásban és mindegyikbe elsárgult tintával volt beleírva: Székely Imre tulajdona. Végül a láda fenekén megpillantottam Székely Imre kompozícióit. Négy-öt darab volt csak ott; ábrándok és rapszódiák. Egy kompozíciót találtam, mely Székely Ilona müve volt. Hát ennyit már kiböngésztem. Székely Imre zeneszerző és nővére hagyatéka lehet ez a sok, egész vagyont érő holmi. De hogyan kerül ezekbe a parasztházakba? Átmentem a tanya gazdájához és megkérdeztem, ki tudna nekem felvilágosítást adni a dologra vonatkozóan. A gazda elvezetett egy óriási parkon keresztül egy kis házba, melyben egy öreg anyóka lakott. Megkérdeztem, hogy tud-e valamit a Székely-családról? — Mit akar a naccsága tudni? — kérdezte az öregasszony. — Mindenfélét — feleltem. Hogyan kerül ide családi képtáruk, zongorájuk?... Félbeszakított. — Én tudok ám sok mindent, mert az unokatestvérem, aki meghalt, az volt a dajkája a bolond kisasszonynak, ö mesélt nekem mindenfélét. — Miért bolond kisasszony? Különben meséljen, kérem, amit tud. — Hát tessék velem gyiinni — mondta az öregasszony. Megint kimentünk a parkba, melyben liliomok, rózsák és mindenféle gaz összevissza keverve nőtt, néha egy-egy bokorból riadt nyúl szaladt ki, helyenként gyümölcsfák álltak s rengeteg sok fatönk. Végre egy tisztáshoz értünk, melyen téglák, pléhké- mények és kályhakiirtök hevertek szanaszét. Kérdőn néztem az anyókára. — Itt állt a Székelyék kastélya— magyarázta. Leültünk egy közelálló padra és az öregasszony röviden a következőket mesélte: — A Székely-család ősi kastélya volt a parasztnépség félelme. Még a parkba sem mertek bemenni s igy nem is tudtak sokat az uraságról, csak, amit néha egy-egy a kastélyban lakó szolga vagy a dajka mesélt. — Székely Imre és Ilona már gyermekkorukban nagyon muzikálisak voltak. Felvitték őket Pestre, hogy a zenében kiképez- tessék. Mindkettő felnőtt korban jött csak vissza Tamáshátra. Nagy társadalmi életet éltek, a szomszédtanyákról átjárt az uraság, állandóan volt pesti vendégük és szebbnél- szebb házihangversenyeket rendeztek, melyeken Székely Imre saját szerzeményeit adta elő és négykezes müveket játszott húgával. Késő éjszakáig muzsikáltak néha és a parasztnépség kívülről hallgatta a gyönyörű — nem füléhez illő — hangokat. Mikor Székely Ilona menyasszony lett. kissé csendesebb lett a ház. A szerelmesek órákhosszat sétáltak a parkban és inkább virágillatban és madárcsicsergésben gyönyörködtek, mint a zenében. — Boldogságuk azonban nagyon rövid ideig tartott. A vőlegény, kinek nevét a parasztasszony nem tudta, tüdőgyuladást kapott és meghalt. Székely Ilona fogadalmat tett, hogy szerelmét nem felejti cl és soha sem megy férjhez. Fogadalmát meg is tartotta. — Mikor szüleik meghaltak, egyedül maradt a két testvér. Nagyon szerették egyTárcarovatunk: Péntek: Falu Tamás: Kilakoltatás. Szombat: Urr Ida: Virágillatok ölében (vers). — Nagy István: A légy. Vasárnap: Káliay Miklós: A régi ház (vers). — Rabindranath Tagore: Megkérés .— Lakatos László: B ruha ha. Egy elfelejtett zenekölíő — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Majthényi Mária. A Tiszavidéken jártam Jászladány községben, honnan naponta átrándultam valamelyik közelfekvő faluba vagy tanyára. Egyik napon a tamásháti kis tanya került sorra, mely eléggé közel fekszik Jászladány- hoz. Délután 4 órakor ragyogó napsütésben ültem kocsira és útnak indultam egyetlen kísérőmmel — a kocsissal. Lapos vidéken robogtunk végig, mezők és szántóföldek között. Már majdnem félúton voltunk, amikor hirtelen besötétedett és irgalmatlan zápor kerekedett. Bőrig ázva, tapadó hajjal, nyakig sárosán érkeztünk Tamáshátra, hol már azt hitték, hogy nem jövünk. A másfélórás utat az eső következtében hat óra alatt tettük meg. A gazda két gyönyörű farkaskutya kíséretében üdvözölt és bevezetett egy kis viskóba. Amint beléptem az alacsony, fehérre meszelt kis parasztszobába, beleütköztem egy gyönyörű fekete Bösendoríer hangverseny- zongorába, mely majdnem az egész szobát elfoglalta. Csodálkozva kérdeztem a gazdát, hogyan kerül erre az Istentől elrugaszkodott helyre egy ilyen zongora? ő nem tudott egyebet mondani, csak azt, hogy az már évek óta ott áll. Vacsora után kipróbáltam a zongorát. Szegény, nagyon régóta nélkülözhetett emberi kezeket, mert rettenetes hangja volt és
