Prágai Magyar Hirlap, 1924. május (3. évfolyam, 99-122 / 547-570. szám)
1924-05-21 / 114. (562.) szám
Szerda, má$us 21. 3°IlimiJAAGWKfTm£*r Elhatalmasodtak a ravasz rókák Egy cseh szenátor a közéleti ravaszkodások ellen Prága, május 20. Vesely Ferenc dr. cseh nemzeti szocialista szenátor, volt igazságügyi miniszter, a „Karpatorusky Pokrok‘‘-bar ezeket írja: — Égy Iháibaru utáni jelenség nálunk a ravaszság, mely közéletünk minden ágában elha- italmasodott. Oíy emberek ezek, akiknek hiányos a tudásuk és tapasztalatuk, melyre szükségük volna az ipar, kereskedelem, pénzintézet vezetésénél vagy a községi, járási és megyei, esetleg az állami közélet irányításánál. Ezt a tudáshiányt kiválóan leplezik ravaszságukkal s minden hájjal megkentségiükkel vagy más pótlékokkal. Bmellett igen sikeresen használják könyökeiket is. Vannak ezek között hadi- és háború utáni milliomosok, akik azt hiszik, hogy pénzükhöz hozzátartozik a politikai hatalom- Ezek köziül egyesek a segítőtársak egész . csoportját gyűjtik magúik köré, akiket politikai és gazdasági előnyökben részesítenek. A ravaszság uralmának csődöt kell mondania. A gazdasági csődöt regisztrálja a hivatalos lap, az erkölcsi, politikai csődöt el lehet hallgattatni ideig-óráig, dőbb-utóbb azonban sor kerül arra is, hogy a közéletet megtisztítják ezektől az akarnokoktól, zsákmány óloktól és ngorkafáramászóktól. Itt persze sokkal erősebb lesz a küzdelem, mint a gazdasági térem, de közel az idő, amikor a politikában is hajnaíhasadás jön. mivel a váíasztóközönség majd csak rájön lassan arra, hogy megkülönbözteti a becsületest a becstelentől, a ravasz rókákat a becsületes és alkalmas férfiaktól. A Reggel a nyit ai törvényszék előtt Elítélték Faragó Sándort. Nyitra, május 20. (Saját tudósítónktól-) Három sajtópert tárgyalt le tegnap délelőtt a nyitrai törvényszék MészáTOS-büntetőtanácsa. A vádlott Faragó Sándor volt, a „Reggel14 ciimiü kormánylap belső munkatársa. Élénk emlékezetünkben él még, hogy évekkel ezelőtt egymást érték a személyek és vállalatok ellen irányuló kíméletlen hangú cikkek a „Reggel** hasábjain. Most pedig egymásután fakadnak a sajtóperek, mint e támadások folyamá- nyai. A most tárgyalt ügyek részleteiben a következők: Horariík Gyula, a középszliovenszkói viliamyimü igazgatója ellen 1922 okMagukra maradtak. A dohányzó szoba kényelmes karosszékébe süppedve szokták a délutánt eltölteni. A férj a szék támláján pihentetve a fejét, elgondolkodva szivte a szivarját, az öregasszony csöndesen belehuzódott a másik székbe. Kékesszinü, eloszló, majd összefolyó füstfelhöcskék úsztak a szoba napsugarakkal átszőtt levegőjében. Nézték a füstöt és gondolkodtak, később beszélgettek. Először a templomi szertartásról folyt a szó, aztán az itthoni ünnepségről. Részletesen az emlékükbe idézték az egészet. Szép volt minden. Olyan szép, hogy szinte fáj, hogy az is elmúlt. Aztán az utódaikra került a sor. Előbb az utolsó dédunokájuk születése jutott az eszükbe. Milyen felejthetetlen érzés volt az! A harmadik ivadékukat hozták eléjük fehér csipkébe pó- lyázva. Hogy reszkettek akkor, hogy megmaradjon! Aztán az unokák... a gyermekeik ... mennyi öröm, gond és aggodalom. De különösebb baj nem történt. Az élet bőkezűen szórta eléjük az örömöket. A gondért, ami időnként rájuk nehezedett, dúsan kárpótolta őket. — Miért folyt le minden olyan szerencsésen? — kérdezte az öregasszony elgondolkodva. — Hány ismerősünk van, akinek gonddal és szomorúsággal telik le az élete, akik nem követtek el hibát és mégis... Pedig mi... Az öregasszony elhallgatott s bánatos szemmel az urára nézett. S a kékes fényben imbolygó füstkarikák közül egy vöröshaju, kékszemii fiatal nő arca rajzolódott elő mind tisztábban, mind élőbben. A férj merően szembenézett a mosolygó leányarccal s halkan, elfogódottan kimondotta a nevét: — Caldoni Bianka. És ekkor a vöröshaju nő arca mellett egy férfi arca lépett elő a szoba homályos hátteréből. _ Ricgcr kapitány! — sóhajtotta az tóber 25-én jelent meg egy cikk a lapban, melynek áiíitásai olyanok voltak, hogy be- igazolás esetén alkalmasak lehettek volna arra, hogy Horarikot a közmegvetésnek dobják oda. Faragó azzal védekezett, hogy közérdekbe1! irta a cikket. Informátora Belics Dániel besztercebányai asztalos volt. Hora- rik hajlandóságot mutatott arra, hogy kiegyezzen Faragóval. A vádlott beleegyezett abba, hogy fizeti az összes felmerült költségeiket, valamint egy helyreigazító nyilatkozatot fog leadni a lapban. Megegyezés folytán Ítélethozatalra nem került sor. Jelinek nagyszombat'! cég vádja alól — mölynék alapjául a „Reggel44 1922 október Stanford (California), május. Ephraim Douglas Adams, a stanfordi egyetem történelemtanára figyelmeztetett az egyetem könyvtárának nagyfontosságu okmánykincsére. Legjelentősebb részét, az orosz forradalom keletkezésére s az ebből támadt orosz és magyar bolsevizrnus fejlődésére vonatkozó okmányokat Mr. Herbert K o o v e r, a háború kitörése után alakított „American Relief Administration44 elnöke, jelenlegi amerikai kereskedelemügyi miniszter ajándékozta a stanfordi egyetemnek, amelynek egykor tanulója volt. Herbert Hoover, akit áldásdusan jótékony európai szereplése idejéből (mint a „European Children‘s Relief44 elnökét) mi magyarok is jól ismerhetünk, évekig mint mérnök Kínában dolgozott s óriási vagyonra tett szert. Hálás emlékéül, hogy képzettségének alapját Stanfordban nyerte, ahol annakidején egyetemi tanulmányai folytathatása végett erős munkával kellett a létföntartásá- hoz szükséges anyagi eszközöket megszereznie, Európában tett hivatalos körútja alatt Oroszországban és Magyarországon részben személyesen, részben Adams és L u t z tanárok segítségével, részben ügynökei utján, fölkutatott és összevásárolt, a bolsevizmusra vonatkozó okmánygyüjteményét, nagyértékü vonatkozó könyvtárával együtt a stanfordi egyetemnek ajándékozta, ahol az „Hoover War Co!lection“ elnevezés alatt külön termekben nyert elhelyezést s mint a bolseviz- mus keletkezésére vonatkozó egyetlen hiteles kutforrás, immáron világtörténelmi becsesei bír. Az orosz- és magyarnyelvű okmányok, Lenin, Trotzkij, Tchitoherin és Kun Béla titöregasszony. A férfi meglepően a feleségére nézett s rémülten kérdezte: — Hát te is? Az öregasszony szelíden mosolyogva ingatta a fejét: — Nem ... Aztán halkan, mintha mesét mondana, beszélni kezdett. — Az volt a fordulópontja a mi életünknek. Ha akkor a sors nem áll mellénk, ma nem ünnepeltük volna aranylakodalmunkat. A sors Rieger kapitány volt. Az öreg ur fátyolos szemmel, felindulásában reszketve hallgatta a feleségét. Az pedig mintha régi mesét mondana, tovább beszélt: — Én tudtam akkor, hogy te a Caldoni Bianca miatt el akarsz hagyni engem. Tudtam, hogy nem vadászatra utazol, hanem hozzá és azt hittem, hogy soha többé nem jösz vissza. Sírtam és gyűlöltelek. Akkor délután jött hozzám Rieger kapitány. Én elébe álltam s igy szóltam hozzá: — Rieger kapitány, vigyen el magával, én a felesége akarok lenni!... Az öreg ur tágra nyílt szemekkel hallgatta a mesét. — A kapitány erősen a szemembe nézett s igy szólt hozzám: „Asszonyom, ön az urát szereti, nem engem44 — és eltávozott. Én három napig sirtam megpihenés nélkül és te akkor visszajöttél hozzám. . . A sors ekkor megint mellénk állott és mi attól az időtől kezdve erősen fogtuk a kezét, hogy el ne hagyjon többé bennünket. Az öreg ur a tenyerébe fektette a hófehér hajú asszony kezét s igy “ültek sokáig szótlanul, hallgatva. " A szoba kék levegőjében egyre homályosabban látszott a vöröshaju. kékszemii leány képe És egyre élesebben, egyre élőbben állott előttük a másik: egy galambősz- fejü, hegyesre sodorintott bajszu, vidáman hunyorgó szemű férfiarc. A Rieger kapitányé. 14-én megjelent cikke szolgált — felmentet- tiék Faragót, mert a bíróság nem találta a cikk hangját olyannak, mely sértést vagy rágalmazást foglal magában. Legkeményebb dió a Maitz-féle komáromi gyermekrentási ügynek egyik mellék- hajtásából fakadt vád volt. Ugyanis Faragó leközölte a komáromi ügyészség vádiratát, mely szerint Raab Mihály dr. ügyvéd hamis tanuzásra bujtatott fél több szentélyt. Dacára annak, hogy Raa- bot a törvényszék hat havi fogházbüntetésre Ítélte ez ügyből kifolyólag, Faragót mégis bűnösnek találta a biróság és 100 korona fő- és 40 korona mellékbüntetéssel sújtotta. kos iratainak rendezése nemrég vette kezdetét. Az orosz fordítás egy részével George V. Lantzeffet, az orosz nyelv tanárát bízták meg, egyes fontosabb magyarnyelvű okmányok fordítására, mint egyetlen magyar, e sorok irója kapott engedélyt. Az egész vonatkozó anyag rendezésére Adams és Lutz tanárok, a „Hoover War Col- lection*4 igazgatói fölügyelnek, velük állandó összeköttetésben állok, együtt válogatjuk ki az okmányokat s tárgyaljuk meg azok jelentőségét. A fontos okmányok szövegéből sokáig semmi sem jutott a nyilvánosságra. A történelmi értékében immáron egyedülálló „Hoover44-gyüjtemény magyar vonatkozású bolsevista okmányainak megszerzésében fontos szerepet játszott Ralph H. Lutz, jelenleg a stanfordi egyetem történelemtanára. A háború után Lutz hadnagy a Harries tábornok vezetése alatt Berlinben állomásozó amerikai katonai misszióhoz lett beosztva. A Párisban Időző Hoover és Adams tanár föl- kérésére 1919-ben — Kun Béla ideiében — Budapestre utazott, ahol első kézből — természetesen mindent dollárral fizetve — óriási anyagot szerzett össze. Amidőn azonban gyűjtött kincsét a bolsevista uralom befejezése után Amerikába akarta szállíttatni, a budapesti rendőrség a ládákat fölbontotta s mivel szigorú parancs volt, hogy minden, a bolsevizmussal összeköttetésben lévő irat, könyv, okmány megsemmisitendő, csakis a budapesti amerikai katonai misszió közbelépésének köszönhette, hogy az értékes láda- rakományt az elpusztítástól megmentették. Pedig valószínű, hogy ezek az iratok és könyvek a magyar bolsevizmus történetére vonatkozó legértékesebb kutforrásnl fognak egykoron szolgálni. Érdekesen megható reánk, magyarokra nézve a magyar kommunizmus idejéből származó, 26 darabból álló plakátgyüjtemény is, amelynek példányai, mint például: „Az 1919. A^örös május l.“, „Be a vörös hadseregbe!“ s a „Velem, vagy ellenem!44 cimüek véresen felejthetetlenek maradnak Magyarország történetében. Tanárok és diákokból á!ló nagy társaság előtt teregettük széjjel a szörnyű pl"- kátóniásolkat, melyeknek szövegét és értelmét szomorú s-ziwel magyaráztam nelrk, a boldogoknak, akik itt, a napsti ötté szép Ca- lifor ni álban még árnyékát sem látták e szörnyű európai nyavalyának. A szociáldemokrata és a bolsevik párt fúziójára vonatkozó okmányok s Kun Béla két könyve: „Mit akarnak a kommunisták?“ és „Ki fog fizetni a háborúért?44 különös érdeklődést keltett itteni körökben. Egyes részleteit éppen most forditom. Itt találom meg Lenin húrom könyvét is. Magyar szerzőktől pedig: Szabó. Dénes Zsófia, Hevesi Gyula. Varjas Sándor. Dienes Kálmán, Varjas Jenő könyveit, a „Fo rac’al- mii Kormányzó tanács és a Népbiztosok R.n- deleteiit44, a „Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság Alkotmányát44 — s ami nemkevésbé érdekes: a .Szövetséges Központi intézőbizottság tagjainak pontos névsorát44. Az okmányok, sok még ma is szereplő európai nagyság bizalmas iratváltását is tartalmazván egy részük külön zár alatt őriztetik, melyeket Adams tanár engedélyével Róbert C. Binkley, a gyűjtemény egyik kezelője esetenkint ad ki nekem tanulmányozás és fordítás végett, —- szobájából természetesen egy iratot sem szabad kivinni — tanulmányozásuk titoktartásra kötelez. Ezt a cikket is csak Adams tanár tudtával és engedélyével írhatom és közlöm amennyiben azonban Magyarország érdekei különösebben vo'nának érintve, Ígéretet Szereztem, hogy kellő diplomáciai utón a magyar kül3 iigymiiiisztérluimiák is rende&ezésére bocsátják a minket érdeklő okmányok hite'es szövegét s ezzel szemben megkértek s én kilátásba helyeztem, hogy nagyértékü ok- mánynyüj érné ny ük kiegészítése céljábó’ a magyar bolsevizmusra vonatkozó uég hiányzó nyomtatványokat, vagy másolatokat a „Hoover War Library44' részére meg fogom szerezni Lord Newton visszaveri jászi magyarellenes akcióját — A P. M. H. londoni tudósítójától — London, május 20. Jászi Oszkár, a Bécsi Magyar Újság volt szerkesztője Londonban tartózkodik és élénk politikai propagandát fejt ki a sajtóban Bethlen István gróf magyar miniszterelnök ellen. Egyik legutóbbi cikkében azt állította, hogy a magyar hatóságok és a magyar kormányzó hívei a revansháboru propagandájának. Jászinak ezzel az akciójával szemben a Times hasábjain lord Newton veszi védelmébe a magyar kormányt és a leghatározottabban tiltakozik amaz állítása ellen, hogy Magyarország kormányzója és miniszterelnöke újabb háborút akar előidézni. Ismerem mindkettőjüket — Írja — és kijelentem, hogy ez az állítás nem egyéb alaptalan, rosszakaratú ráfogásnál. Mindkettő tiszteletreméltó, hazáját szerető férfi. Ha valóban az volna a szándékuk, hogy védtelen egyéneket háborúra tüzeljen a szomszédok ellen, akik egyenként tízszeres túlerővel rendelkeznek, akkor el™ vesztették volna józan eszüket. Miért kellene a magyarokat megakadályozni abban, hogy királyuk legyen, ha úgy akarják. A monarchiák lehetnek éppen olyan békeszeretőle mint a köztársaságok Az igazság az, hogy Jászi elvakultan gyűlöli poilitikai ellenfeleit és ezért hallandó volna még a romlásba is dönteni hazáját, amely példátlan szenvedések után éppen most mutatja a lábba- dozás jeleit. Románia kártérítést kér a kikötők jbomkáfásáért Becs, május 20. Bukarest1 jelentés szerint Galatzban konferencia nyilt meg, amelynek célja Románia ama kárigényeinek megállt pitása, amelyet a román dunai kikötők a háború alatt szenvedtek azáltal, hogy a központi hatalmak csapatai a kikötőket bombázták. Ausztria képviselője a konferencián kijelentette, hogy a károkért csak azok az államok lehetnek felelősek, melyeknek hadseregei a kárt okozták. Az osztrák csapatok nem bombázták a román kikö'őket és Ausztria nem fizethet kártérítést. Magyarország képviselője hasonló álláspontot foglalt -eh miig az angol francia és román delegátus annak a véleménynek adtak kifejezés', hogy az előbbi ellenséges államok egyiFtesen tartoznak viselni a felelősséget, mivel mos* nem állapítható meg az, hogy mely állam csapatai okozták a károkat. Romániának nem elég a Jóvátétel Bukarest, május 20. Sostlnescu bukaresti polgármester visszaérkezett Londonból és kijelentette, hogy a kétmillió fontos kölcsön felvételére irányuló tárgyalásokat befejezte, de a kölcsön fölvételét elhalasztották arra az Időre, amikor a londoni tőzsde határozni fog a román állami járadékok fölvételéről a hivatalos árfolyamjegyzékbe. Bratianu Vintilla pénzügyminiszter jelentést tett közzé Románia pénzügyi helyzetéről, melyben kifejti, hogy Romániát a jóvátétel! kvóta nem elégítheti ki, úgy hogy a következő szövetséges konferencián Románia igényei" érvényesíteni fogja és lagaszkodni fog Ausztria és Magyarország Jóvátétel! adósságának megállapításához. Rövid táviratok + London. M.acdonald az alsóházban kijelentette, hogy Dúca román külügyminiszterrel nem folytatott formális politikai tárgyalásokat és nem történt Romáméval semmiféle megegyezés. " Paris. A román király tegnap este Parisból Bukarestbe utazott. * Athén. Az arinistai albán határőrség agyonlőtt egy görög katonát. A görög kamara ma iil össze. Valószínű, hogy miniszterválság következik. * Beígrád. A király ismét Pasicsot bízta meg a kormányalakítással, lemondása óta immár harmadizben. Ellenzéki körökben, különösen a horvátok körében, ez a hír nagy felháborodást váltott ki. A magyar bolsevizmus okmányait egy amerikai egyetem őrzi A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása Irta: Dobay István dr.
