Prágai Magyar Hirlap, 1924. május (3. évfolyam, 99-122 / 547-570. szám)
1924-05-21 / 114. (562.) szám
2 Szerda, május 21. k'^k«UtW96MaUBtfQ Impozáns kisgazdapárti gyűlés Somaiján i'A Prágai Magyar Hírlap komáromi tudósítójától Komárom, május 18. Az Országos Magyar Kisgazda-, Fölid- mí'ves- és Kisiparos Párt Csa'llóközsomorjá'n impozáns gyűlést tartott vasárnap. A gyűlésen résztvett Fiissy Kálmán nemzetgyűlési képviselő, Lukovics Ferenc központi igazgató, Kárpáty Béla dr. pozsonyi főtitkár és Méhes Rudolf du na szerdahelyi osztálytitkár. A gyűlés 11 óraikor vette kezdetéi Somorja főterén, ahol mintegy 2000 hallgató jelent meg. A gyűlést Rock Ernő dr. soimorjai pártelnök nyitotta meg s felkérte Fiissy Kálmán nemzetgyűlési képviselőt beszámolójának megtartására. Fiissy Kálmán nemzetgyűlési képviselő tartalmas beszédben vázolta a párt parlamenti működését. Rámutatott a kormány magyarellenes működésére, az antidemokratikus törvényhozásra s fejtegette a földlbirtokreforimnak végrehajtását, mely nem egyéb, mint a magyarság tönkretétele. Lelkes éljenzéssel fogadott beszéde után Lukovics Ferenc központi igazgató fejtette ki, hogy miért kellett a magyar kisgazdapártnak megalakulnia és mik a politikai feladata a jövőben. Éljenzéssel és tetszéssel fogadott beszéde után Kárpáty Béla dr. pozsonyi főtitkár tartott magas nívójú beszédet, ahol az iskolapolitikát ostorozta s kimutatta annak .a magyarság elleni élét. A népgyűlés mindvégig lelkes hangulatban folyt le. A gyűlés után a helyi szervezet látta vendégül a vendégeket, ahol Vörös Vince ármentesitő társulati igaizgató föimérnök köszöntötte fel ,a vendégeket, vázolta azt a nehéz és göröngyös utat, amelyen a köztársaságban a magyar politikusoknak haladnia kell és kitartásra, további lankadatlan munkára szólította fel a vezéreket és biztosította őket a so- morjad polgárság szeretetéről és ragaszkodásáról és a párt'odaadó támogatásáról. A párt kiküldöttei délután a polgárság lelkes óvádiöja között elutaztak Somorjáról. Kommunisták és szociáldemokraták együttes tüntető gyűlése Iglón A hallgatóság a szidalmazott ker^ztényszo- ciaiistákból és Hlhika-pártiakból került ki. Igló, május 20. (Szlovenszkói szerkesztőségünktől.) Szajkó módijára betanult, rég elnyűtt frázisokkal dobálódzott vasárnap délben Igló főterén Klein Károly kommunista titkár, aki tüntető gyűlést hívott össze a jelenlegi városi rezsim ellen, melyben a szövetségre lépett ker esztény szocial isták és Hiinka-pá.rtiak vannak többségben, „Horthy-banda**, keresztényszocialista . banda", „Hlinika-banida", ,jburzs:mj-banda“ kifejezések csak úgy röpködtek a levegőben. A komolytalan handa- bandázás nevetségbe fullasztotta a kommunista titkár erőlködését, melyet a hallgatóság soraiból gyakran felhangzó eilenmondá- sok és tiltakozások is kellő értékére szállítottak le. A „Prágai Magyar Hírlap" is megkapta Klein úrtól a reprodukálhatatlan jelzőket a helyi Szepesi Hírlappal együtt. A jelentéktelen gyűléssel csak azért foglalkozunk, mert ennek kapcsán leszögezhetjük azt a tényt, hogy a félrevezetett tömegek kiábrándulása a hangos ellenmondásoik- ban nyílt kifejezésre jutott. Több volt a tiltakozás, mint a helyeslés. Mikor a kommunista titkár Koromizay György gyárost kezdte kritizálni, egy szlovák paraszt kalapját levéve harsogta oda: „Ezt az urat meg ne bántsa, mert ez életében máir annyi jót tett, mint amennyit maga elgondolni sem képes." Neim is. bántotta többé Karomzayt, mert a jó szlovák lerámcigálta volna a pódiumról. Harsogó hahotával végződött a kommunisták és szocialisták nélkül lefolyt gyűlés, mert mikor.Klein a pódiumról le akart ugrani, hasravágódva kalimpáló zott egy darabig a földön. Heves cseh támadás Benes eiSen Benes mindent fordítva csinál — „Hallgass és fizess!" Prága, május 20Amig a cseh-szlovák sajtóiroda mindent elkövet, hogy Benes olaszországi útjához a sajtóreklám nagydobja hangosan szolgáltassa a cseh-szlovákiai közvélemény kíséretét, addig a koalíciós pártok lapjai rendivül tartózkodó hangon foglalkoznak Benes akciójával, sőt a Cech egyenesen támadást intéz a külügyminiszter ellen. A lap rámutat arra, hogy Benes politikai szerződés megkötése végett utazott Olaszországba, mert hisz a gazdasági és kereskedelmi szerződés Olaszországgal már régebben elkészült s egyetlen szépséghibája az, hogy a törvényhozás még nem járult hozzá. Benes mindent fordítva csinál — állapítja meg a lap. Minden más állam előbb köt politikai szerződéseket és csak azután gazdaságiakat és pedig mindig csak a parlament előzetes tájékoztatása után. A cseh-szlovák köztársaságban azonban e téren is a legégbekiáltóbb abszolutizmus vert gyökeret. A külügyminiszter egyáltalában nem törődik a parlamenttel, azt csinálja, ami neki jól esik. Ausztriában ez volt a közmondás: „Fizess és hallgass", itt ezt mondhatjuk: „hallgass és fizess". ISázkySafésok voltak Besztercebányán A nagyzsiapán védnöksége alatt folytak a kutatások — Fényképek után házkuíattak a csendőrök és detektívek — A P. M. H. besztercebányai tudósitójától — Besztercebánya, május 20. [ Ugylátszik, a cseh-szlovák hatóságok j határidő-naplójában május hónapra elő van | jegyezve, hogy Besztercebányán házkutatásokat kell tartani. Az elmúlt évben ugyancsak május hónapban látogattak el a házkutató detektívek Besztercebányára. Azóta egy esztendő telt. el s most ismét május virágía- kadásába borult Besztercebánya s a május hónap meghozta a városra ismét a házkutató detektívek légióját. A házkutatásokat szombaton végezték a csendőrök és állami detektívek s az utóbbiak külön e célból jöttek Besztercebányára vendégszerepelni. Az ünnepi aktusokhoz megérkezett székhelyéről Besztercebányára Szlávik György dr. nagyzsupán is. Hogy voltaképpen mi után kutattak,"mit kerestek és mit akartak ismét lefoglalni, azt nem árulták el a házkutatást végző állami közegek. Tény azonban az, hogy házkutatást tartottak a következőknél: Peierberger Alajos építész, a Borosznó fürdő tulajdonosa, Holesch építész és fürészgyártulajdonos, Méhesi mechanikus, Kiss Sándor cipészmester, Komlós József soffőr, továbbá Hegedűs alezredes nejénél és Hill ezredes özvegyénél. A csendőrök és detektívek mindenütt fényképek után kutattak. A legerősebben érdeklődtek Kiss Sándor cipészmester leányánál, aki a besztercebányai Alpár-müteremben mint fényképésznö dolgozik. Itt a detektívek lefoglalták egy fiatalember fényképét. Valamennyi helyen az után érdeklődtek, hogy hol tartják a besztercebányai ébredő magyarok titkos összejöveteleiket, a Borgár-féle vagy a Stajvnicska nyári vendéglőben? A kérdésre senkisem tudott felvilágositást adni, mert az említett két vendéglőben ilyenkor, május hónapban nem ébredő magyarok titkos gyűlései folynak le, hanem szerelmes párok találkoznak és élvezik a májust és szerelmet Kaluzsay Emil. ===== Cipőt == CSAK NAL VEGYEN í KASSA. FÖ-UTCA 25. 1779 j Nem sikerült Délszlovenszkó telepesi- íése. A Národni Politika egyik legutóbbi számában cikket irt a kivándorlás problémája- - ról és a szlovenszkói telepesitő. akcióról a kő- vetkezőket írja: „A szlovákok nem szívesen \ telepednek le a síkságon, hanem inkább arra , törekszenek, hogy szükebb hazájukban sze- . rezzenek földet, amelyért rendszerint arány- : talanul nagy árat kell fizetniük. De ha már j elhatározták magukat rá, hogy az úgynevezett buzaszigeten letelepedjenek, akkor erre a kérdésre a legnagyobb gondot kellene fordítani. Ma, amikor a telepesek lakáshiány miatt marhájukkal kénytelenek lakni és élelmezési cikkeiket a telepitő szövetkezetektől uzsoraáron vásárolni, amikor száz meg száz gyermeket magyar iskolába kell küldeniök és amikor a fölépített gazdasági épületek hasznavehetetlenek (a burgonya a betonirozott pinoékben már az ősszel megrothadt), szükséges, hogy a szakkörök nagyobb gondot fordítsanak erre a problémára. Ennek a tizenöt kolóniának sorsát kell mértékadónak tekinteni a további szükséges telepítési munkálatokra nézve. Ha ez a vállalkozás fiaskóval végződnék, nem igen fognak találni nagyobb számú érdeklődőt, akiket, mivel anyagiakban gyöngék, a kormány kis segéllyel nem fog1 tudni eltartani. Sokkal kényesebb kérdés — írja a Národni Politika —, hogy mi történjék a történelmi országokból elvándorló munkásokkal. A nehéziparnak az egész világra kiterjedő válsága lehetetlenné teszi az üzemek teljes foglalkoztatását és arra kényszeríti a kormányokat, hogy a lehetőség szerint szabaduljanak az idegen munkaerőktől. Ez a politika vált szükségessé a köztársaságban is, amelynek gyáripara átlag csupán 60—70 százalékig van foglalkoztatva." A Národni Politikának abból a megállapításából, hogy a kormány telepítő akciója nem sikerült, kidomborodik az a tény is, hogy a föld- birtokreform müve el van hibázva, mivel, amire ismételten rámutattunk, semmi szükség nem volt arra, hogy a szlovenszkói síkságokra hegyvidéki lakosokat telepítsenek, akik ott boldogulni nem tudnak. Ezzel szemben számos olyan embert ütöttek el a jogosult földigényétől, akik már évszázadok óta lakják azt a vidéket. Az aranylakodalom — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Kortsák Jenő. A fehérhaju házaspár az asztalfőn ült. A vendégek: a fiuk és a lányok, azok gyermekei és a dédunokák a rokonokkal és jóbarátokkal együtt koszorúban vették körül őket s az ünneplés lázától kipirult arccal, meghatottan és gyöngéd szeretettel lesték minden mozdulatukat. Az öregek még mindig a templomi szertartás hatása alatt megilletődötten és elfogó- dottan szinte kábultan válaszoltak a feléjük özönlő kérdésekre, kedveskedésekre. Furcsának és érthetetlennek találták, hogy a gyermekeik, az unokáik és a többiek is, de különösen a társaság fiatalabbik része valami különös kedveskedő, szinte gügyögő hizelkedéssel beszéltek hozzájuk, mint ahogy gyermekekhez szokás szólni. Mintha megfordult volna a világ, mintha a gyermekek megöregedtek és ők megfiatalodtak volna. De e furcsa érzés dacára meginditóan, föl- emelően szép volt minden. Majdnem olyan szép volt minden, mint akkor, ötven évvel ezelőtt. Most is orgonavirággal van beborítva az asztal, virágillattól szagos a szoba levegője, az ablakon besüt a tavaszi nap s a napsugarak táncoló fényében csillog minden: a hófehér abrosz, az ezüst asztaldíszek, a piroskepü almák a karcsú gyümölcstartókon és az édesen mosolygó torták a finom üvegtálakon. És a hangulat is ugyanaz — nem ugyanaz, de hasonló: akkor — ötven évvel ezelőtt — egy hosszú élet állott előttük, tele rózsás reményekkel, most mögöttük áll ugyan az ötven esztendő, de tele a valóra vált rózsás reményekkel: gyermekekkel, unokákkal, dédunokákkal és egészségben megtartott atyafiakkal, jóbarátokkal. A két öreg merengő szeme végigfutott a két terített asztalt összekötő hosszú időn s boldog megnyugvás töltötte el a szivüket. A férj fölemelte sárga borral teli metszett poharát s a féleségűéhez értetve így szólt: — Ha elölről kezdeném, megint téged választanálak! Az öregasszony hamiskásan elmosolyodott s igy felelt: — Kérdés, hogy másodszor is olyan hü feleséged lennék-e, mint amilyen az első ötven esztendőben voltam. Nevettek s jókedvűen összecsenditették a poharukat. Ekkor megszűnt a zsongás az asztal körül s szemközt velük felállott Rieger kapitány, aki ma ötven éve fiatal hadnagy volt és akkor is felköszöntötte őket. A kapitány meghatottan sodorintott a bajuszán, azán egyet-kettőt köhintve megszólalt: — Uraim és hölgyeim! Ne vegyék zokon tőlem, hogy én, a vén Rieger kapitány, aki egész életemet a kaszárnyában töltöttem nyers katonák között, akiknek vajmi kevés a mondanivalójuk az életről, a családi boldogságról, hogy én, „dér tolle Rieger", most beállók ünnepi szónoknak s feljcöszöntőt mondok a házasélet e két ünnepeidére. Nem is azért akarok beszélni, mert értek hozzá, vagy mert különösen szép mondásokat gyűjtöttem a mai alkalomra, hanem azért, mert azt hiszem, hogy ebben a társaságban, mint legöregebbet engem illet meg a jog, hogy az én kedves öreg barátaim családi életének ez iinnepies pihenőpontján poharat ürítsek az egészségükre. A vendégek helyeslőleg ingatták a fejüket s megcsörrentették a poharakat; a kapitány pedig bátorságot merítve vidáman folytatta 'és harsány hangja jóleső melegséggel töltötte cl a hallgatók szivét: — Nos igen, több mint negyven esztendeje, amióta ebbe a garnizonba vezényeltek, ennél az asztalnál, ezen a helyen költőin el ebédutáni kapucinereimet s itt fogyasztottam el a legpompásabb háziasszony legizesebb vasárnapi ebédéit, — a kapitány halkan ősz- szependitette a sarkantyúit s gálánsán meghajtotta rokkant derekát a mosolygó háziasszony felé. — Igen, uraim , és hölgyeim, életem legboldogabb órái azok, amelyeket én, a fázós, öreg agglegény — a következő mondást egy könyvből tanultam — a családi élet e tiszteltjénél melegedve eltöltöttem. Ezért a sok kedves óráért hálával tartozom és ez az egyetlen tartozásom, amelyet teljes értékében nem fogok bánni soha, hacsak nem sikerül az az egyezség, melyet az én kedves öreg barátaimnak azonnal felajánlok. — A kapitány ur itt magasra emelte pezsgés poharát. — Fogadjátok el továbbra is az én igaz barátságomat s engedjétek meg nekem, hogy én, aki több mint negyven esztendeje a ti zavartalan boldogságtok melegéből táplálkoztam, a ti barátságos házitüze- teknél fogyaszthassam el életem hátralevő — kapucinereit! A kapitány erősen megsodorta galambfehér bajuszát, köhintett egyet-kettőt és leült. Az öreg házaspár köszönetét intett neki a kezével, a vendégek, rokonok, gyermekek és unokák könnyezve mosolyogtak, aztán teli pohárral a kezükben, odascrcglettek az öregekhez és koccintottak velük. A lakoma ünnepélyes hangulatban folyt le mindvégig. A boldogság látása meleggel töltötte el a vendégeknek a mindennapi élet egyformaságában már-már elfásult szivét, a házaspárok meghatottan gondoltak az ö eljövendő aranylakodalmukra s reményektől csillogó szemek tekintettek a jövőbe, a fiatal párok pedig, akik még a házasságon innen állottak, titkos, forró kézszoritásokat váltottak s most még türelmetlenebbül várták az esküvőjük napját. Aztán búcsút vettek a vendégek. Tárcarovatunk: Csütörtök: Majthényi Mária: Egy elfelejtett zeneköltő. Péntek: Falu Tamás: Kilakoltatás. „ Szombat: Urr Ida: Virágillatok ölében (vers). — Nagy István: A légy. Vasárnap: Kállay Miklós: A régi ház (vers). — Rabindranath Tagore: Megkérés .—• Lakatos László: Bruihaha. T yukodi pajtás Ami mienk volt, minden a másé, Csak a sóhaj még Esze Tamásé; Gyalog botorkál koldus-levente, Nincs egy ezüst gomb, rongyos a mente. Idegen lakó: hámlik a házunk, Lapu nagyra nő, benne tanyázunk. Színét se látjuk ezüst-aranynak, Vize keserű a kék Garamnak. Hírét se halljuk nagy magyaroknak, Gyászvitézek, kik itt csavarognak. Híres kurucok nemes vezéri, Nyomotok utói a szél sem éri. Üres toronynak bús ablakából Nagy, fekete csend szájtátva bámul. Tyukodl pajtás, hires gavallér, Már fillérünk sincs, nem még hogy tallér. Gsztövér öklök égnek merednek: Isten, vége nincs magyar perednek? Nem lesz ez másként? Elfordult orcád? Imádkozni sem szabad már hozzád? Nincs számunkra hely e nagy világon: Anyám bölcsője, sírját Itt látom. Nem megyek innen. Nem én: hiában. Anyám sírjánál megvetem lábam. Izmos karomon leltiiröm ingem: Uj, nemes tornán dőljön el minden. Aztán hajrá, Sorsi Gyerünk bírókra: Kié lesz e sír rozmarin-bokra? Kürsék János.
