Prágai Magyar Hirlap, 1924. április (3. évfolyam, 74-98 / 522-546. szám)

1924-04-13 / 85. (533.) szám

35 Vasárnap, április 13.-v-) jis, xa'CTSBC#, jr.X Vér és aramir Pillaaaif elvételek a nagy vitáról — Gondolatok a nagy vita A Prágai Magyar Hírlap ere eteti tudósítása és a helyzet ágazást 'megérett arra, hogy rend­elet teremtsenek az illetőség dzsutng éltjében. Érdekes az is, hegy a községi kötetekbe való felvétett nem az 1886:XXIT. t.-c. alap­ján, hanem az oszüráPe 1896. évi 222. sz. tör­vény alapján intézik el. Tehát ács illetőség Sztovenszktófn fórom ország törvényének tovodlifoetje után igazodik, ami a komolyság rovátkáira fkezd menni, ha nem volna oly vé­resen a lét és nem Üét kérdése belekapcsol ve. Budapest, április 1 2. A nemzetgyűlés napok óta tárgyalja a szanálási javaslatokat Történelmi idők lehe­leté sóhajtott végig az aranytól és márvány­tól roskadozó kupolák alatt, amikor Beth­len miniszterelnök szólásra emelkedett. Ke- ménytartásu, tar koponyájából tompán és sú­lyosan zuhogtak a szavak. Merész profilja mozdulatlanul merevedett előre és acélszürke szemei hidegen siklottak el az ellenzék ide­geskedő sorai fölött. A Iwt és a vágyódás, a remegés és az indulat elektromos feszültsége vibrált a levegőben és a lelkek mélyén el­fojtott gondolatok örvénye reszketett. Az élet és .a halál küzdelmének ebbe a heroikus erejű csöndjébe kalapácsütésekként pendültek bele Bethlen mondatai: — Várjuk a kölcsöntől a korona stabili­zálódását. Várjuk a budget egyensúlyának helyreállítását... Várjuk a pénzügyi blokád megszüntetését... Várjuk közgazdasági éle­tünk megtermékenyítését. •. Várjuk a szo­ciális helyzet megnyugvását ... Várjuk a bel­ső konszolidációt. És várjuk az ország gazda­sági megerősödése után az önálló magyar külpolitikát... A kormánypárt tapsorkánja rivaigott ve­zére felé. Az ellenzéket ideges közbeszólá­sok és indulatos kifakadások korbácsolták- És a balközép első soraiban a politikai lelke­sedés és a Tart pour Fart ellenszegülés sus- torgó tölcsérei között fázósan csillogott há­rom ezüstfenyő monumentális magyar ko­ponya. Az eltűnt Atiantis utolsó mohos tor­nyai: Andrássy Gyula, Apponyi Albert és Zichy János. Az első; Magyarország egyik legnagyobb koncepciójú és legtragikusabb államférfia. A második: egy ragyogó erejű szónok, a nem­zet élő lelkiismerete. A harmadik: egy pati­nás ősi név nemes viselője, aki beleszületett a politikába, de irtózik annak szennyes ára­datától. Az első: Andrássy kétségbeesett ellenfele az egész kölcsönügynek, amelyet külpolitikai és kereskedelempolitikai ökokból második Trianonnak tart, amelyik nemhogy megindítaná, hanem ellenkezően örökre lehe­tetlenné teszi az önálló magyar külpolitikát. A második: Apponyi, akinek szintén sú­lyos aggodalmai vannak, de ma már az álta­lános gazdasági depresszió és az agonizáló pénzügyi helyzet miatt elkésettnek tart a kölcsönügy helyett minden más próbálkozást. A harmadik: Zichy olyanformán Ítéli meg a helyzetet, mint amikor egy lángoló ház legfelső emeletén választani kell az ember­nek, hogy leugrik-e az ablakból és akkor talán a. kifeszi tett mentőponyvába esik, vagy pedig menthetetlenül elpusztul a lángok között. Nyugtalanul fordul egymás felé a három •ezüstös fej és nyugtalanul tekint mindenük a miniszterelnökre. Féltik Magyarországot et­től az erdélyi gróftól, aki martimtzzi-i kanya­rulatokkal siklik el a nagy és megoldhatatlan problémák labirintusai között- Bizalmatlanok azzal az emberrel szemben, aki tiz hónappal ezelőtt egyetlen kártyára, a kölcsön ügyére tette föl a jóvátétel! kérdés elintézését. Pedig a játékos nyert. És most, hogy a külföldi köl­csönt megduplázta a jóvátételi kérdés elinté­zésével, most már a teljes gazdasági reorga­nizáció a tét. Most erre játszik biztosan, szu­verénül és hidegen, fia itt is győz, ha az or­szág gazdaságilag talpra áll, akkor megy to­vább, íiogy mi a végső célja? Azt nem tud­hatja senki. Ezért hisz neki rendületlenül mindenki, aki bízik benne és ezért nem hiszi el egy szavát sem, aki bizalmatlan iránta. Mert benne csak hinni, vagy nem hinná lehel Mikor először jött haza Párásból s a bécsi gyorson beszélhettem vele, akkor azt hittem, hogy a kölcsön miatt akarja fölfüggesztetni a jóvátételi zálogjogokat. Miikor másodszor hazajövet beszéltem vele, akkor rájöttem, hogy a jóvátételi kérdés végleges rendezése miatt harcol csak az egész kölcsönért. És amikor győzött, csak akkor derült ki, hogy a jóvátétel elintézése és a külföldi kölcsön ügye csak szerves kiegészítő részei annak a teljes és rendszeres gazdasági reorganizáció­nak, amit végre akar hajtani. Az ókori matematikus szerint leél pont között a legrövidebb, Bethlen szerint pedig a leghosszabb ut: az egyenes. Az esemé­nyek eddig Bethlennek adtak igazat, mert a matematikát és az algebrát a békeszerződé­sek a fejük tetejére állították. A1 pénzügyminiszteri székben a volt pá­risi követ: Korányi Frigyes. A diplomata egykedvűségével szemléli a kormánypárt lel­kesedését, amelynek soraiban még most is ott ül egy része azoknak, akik őt 1920-ban megbuktatták. Most triumfálbatna fölöttük. Elmondhatná, hogy ő már 1919-ben hirdette az önmegtartóztatást, a korona stabilizáció­ját, az áldozatkészséget, a takarékosságot, a gazdasági élet szabadságába való beavatko­zás megszüntetését, a magánháztartások reá­lis számvetésének biztosítását és a gazdaság; kérdésekből minden politikum kiküszöbölését. Mind-mind olyan tétel, amelyeknek igazsá­gát semmi sem bizonyítja jobban, mórt az. hogy a szanálási javaslatban valamennyi benfoglaltátik. Elmondhatná mindezeket Ko­rányi Frigyes báró, de hallgat. Csak annyit mondott eddig, hogy Bethlen megcsinálta a diplomáciai front áttörését és így most a gaz­dasági frontáttörésnek kell bekövetkezni. De arról nem beszélt sem a miniszterelnök, sem a pénzügyminisztere, hogy meg kell csinál­niuk a belpolitikai front, áttörését is: a sza­nálási javaslatok végrehajtásánál a parlament és a politikai pártok teljes kikapcsolását. A pénzügyminiszteri székben: Korányi Frigyes, az előadói székben: Káiiay Tibor. Ök képviselik, ők védelmezik, ők akarják végrehajtani a gazdasági talp rááll ást, ame­lyért való küzdelemben egyszer már mind a kettő elbukott. Mind a kettő ott van az ülés­teremben és mégis hiányzik közülük az igazi áldozat, az igazi zseni, aki a hitnek és a tu­dásnak szikrázó tűzijátékával gyűlt föl egy percre a halhatatlanság firmament urnán, hogy azután leomoljon a lelki meghasonlás feneketlen mélységeibe. A magyar parlament­ben Magyarország talpraállitasáról tanács­koznak és a kőimányférfiak közül hiányzik a legnagyobb: II. egedüs Lór á n t. A zseni, aki csodálatraméltóan tudta, magában egyesíteni a próféta hitét, az üzletember ri­deg gondolkozását, a lángoló szavú szónokot és a számok hideg emberét, aki a mélységek mélységébe hullott magyarság utolsó kirob­banása volt a magasságok magassága felé: most egy németországi tébolydában elborult aggyal és torz gondolatokkal bámulja az ab­lakon keresztül az ólomsirbogásu tavaszi esőt. Hegedűs Lóránt volt az, aki megpró­bálta ezt a nemzetet önerejéből talpraállítani és hogy módszere és rendszere mennyire helyes voR, azt a bukása után következett események igazolták. Az ő távozásával a magyar gazdasági politika irányításából ki­hallott a lélek és érzéstelen gépek hiába pró­bálták pótolni az ő halhatatlan zsenijének egekbe szárnyalását. Sir Henry S t ra­kó s c h, a népszövetségi bizottság itt tar­tózkodott vezetője világosan megmondta, hogy Magyarország két évvel ezelőtt önere­jéből is talpra árthatott volna. Az angol valuta­szakértő véleményénél nem lehet fényesebb igazolása Hegedűs Lóránt terveinek- Ha 5 akkor azt a hatalmat a kezébe kapja, vagy csak annak a felét, amely ma a kormány és a külföldi ellenőr kezeibe jut, már az 5 ide­jében túl lettünk volna minden krízisen. De neki buknia kellett, mert így akarta, azt az Egy nyitramegyei községben 151 hamis rolmickár szavazat©! imitálták ki Nyitra, áprttis 12. (Saját tudósítónktól.) A koalíciós pártok­nak a nyitramegyei választások alkalmával elkövetett hamisításait igen jói jellemzi a kö­vetkező eset is. Gerencséren valóban 458 szavazatot adtak le. amiből 8 szavazat érvénytelen volt. A szavazatok aránya a következő­képpen oszlott meg: 57 keresztén yszocia- lista, 30 magyar kisgazdapárti, 235 kommu­nista, 25 szlovák néppárti, 84 rclnickár, 15 szociáldemokrata, 3 cseh nemzeti demo­krata és 1 zsidópárt?. A hivatalos jelentés szerint ellenben a pártok igy oszlottak meg: 47 keresztényszocialista, 20 magyar kisgazdapárti, 205 kommunista, 15 szlovák néppárti és 235 roínickár. A kisebb pártok arányát nem változtatták meg. A szava­zatok ösSzeredménye a hivatalos jelentés szerint 486 volt. Vagyis a hivatalos kimu­tatás 36 szavazattal többet mutatott ki, mint ameimyií valóban leadtak, továbbá a roínickárok szavazataihoz egyszerűen hoz­záadtok I51-©t, a kéresztényszociafista párt, a magyar kisgazdapárt és a szlovák néppárt szavazataiból pedig levontak 10— 10, a kommunista párt szavazataiból meg 30 szavazatot. Egy aránylag igen csekély községben ilyen nagyarányú hamisítást vittek véghez. Elképzelhetjük, hogy mi történt az egész nagymegyében, ahol 449 község van. Sok községben sem bizottsági tagokul, sem bizal­mi férfiakul nem fogadták el az ellenzéki pár­tok megbízottait, hanem csupán korra ány- pártiaikaf. Célszerű volna, hogy az ellenzéki választóik mindenütt gondoskodjanak hasonló adatoknak összegyűjtéséről és minden' eset­ben kérjék a bűnösök ellen a bűnvádi eljárás h a led ék taton megindítás át. A Szlovák követeli. foo®y a kormány községenkhit részletezve adja ki a váíasfz- tások statisztikai .adatait, hogy azokat össze lehessen hasonlítani a hivatalos jelentéseik adataival. A niagnunik résziéről természetesen csak üdvözölhetjük ezt az mdü'tványt. Ujabh veszedelem m illetőség terén Az állami tisztviselők illetősége is kétséges Komárom, április 12. (Saját tudósítónktól.) Azok az állami tisztviselők, akik korábban magyar, osztrák, lengyel stb. állampolgárok voltak, eddig ab­ban az illúzióban éltek, hogy a kinevezés té­nye nekik álíampo&gárságot és illetőséget is szerzett. Tévedés! Az 1920 ápr. 5-én 236. sz. keit törvény szerint ugyan a kinevezett ál­lami tisztviselő állampolgárságot nyer, most azonban azt a gyakorlatot honosították meg, hogy csak az az állami tisztviselő nyerhet Il­letőséget, akit a törvény életbeléptetése — Miket képzel! — Ez igy van, Gerty, — szólt Pádáry Kemény hangsúllyal. — De talán az Alkotó maga is megijedt a tervétől, mikor annak ie- hető következményeivel számot vetett. Hogy a nő a fején hordozza, nyíltan kitárva a lelkét!... Milyen más volna a világ! De megijedtek a nők is. Mi lesz, ha gyengesé­geiket nem tudják többé elpalástolni! Mikor még igy is, tetőíöl-talpig fölfegyverkezve is védtelennek tudják és mondják magukat! Hátha még láthatatlan tőreiket is megmutat­ják! Ma hiábavaló a kacérség és a szende- ség, a fejek és a madártoll! Nem takarhatják be a virágot, ami alatta nő és megmondja, sőt hirdeti: én nagyravágyó vagyok, én gő­gös, én szívtelen! Mert a virág nem hazudik. — Csak a nők hazudnak. Mi? Képzelő­dés. A természetben nincs hazugság. Nem lehet, disszonanszia a lélek és a ruhája kö­zött sem! A költők nem hiába tartották vi­rágnak a nőt mindig. Mi virágok vagyunk, igy is. — Igen; hamisított virágok. Álvirágok. Egyik se az, aminek látszik, vagy látszani akar. Fiz a női lélek igazi tragikuma. Szép hazugság mind, valamennyi! Gerty félhomályán megfenyegette: — Vigyázzon! Veszedelmes elmélet! VIég eltalálom hinni! És ha magamat is ha­zugságnak erezném... — Mit tehetek róla! — szakította félbe hevesen Pádáry. — Senkise tehet róla! Gye­rekjátékok vagyunk a Végzet kezében. A ter­mészet a bűnös; miért nem fejezte be a mun­káját, amit megkezdett. Hogy mindenkinek a haja olyan virág legyen, amilyen a lelkének megfelel. Eredetileg bizonyosan ezt akarta. Gerty elmélázott. Maliciózus gondolatai kitörtek: — A vizenyösfejii, puha szivacsféríiak fején nád vagy káka. Vagy sás... Na! — Ez az ugyanolyan nőkén a szentimen­tális, energiában nefelejts. Vagy hínár. Ez egyúttal a női raffineriának is jele volna, ami a női lélek nélkülözhetetlen ingredienciája. A nem eléggé leleménj/esek fején, akik belső értéküket fitogtatni vagy érvényesíteni nem tudják, ibolya virulna. A gőgös, szép és eszes, de szívtelen nők fején rózsa... Én ezt mind végignéztem az éjszaka. Mind meg­találtam. És még egyéb virágot is. Kökör­csint, őszi rózsát, liliomot. Gerty mosolygott. Azzal a mosolygás­sal, aminek az értelmét soha, senkise találja ki. A leány ilyen mosolygáséban együtt van a mimóza ártatlansága, a gyümölcs érettsé­ge és a macska álnoksága. — Mind? — kérdezte vontatva, mintha óvatosan arra ügyelne, nehogy egyetlen be­tűvel is többet mondjon. — Mind? — Mind, igen. Valamennyit. A lelkek vi- gos kertjét. — Ott volt Karády Terus is? — kér­dezte hirtelen a leány. Pádáry Dénes tétovázott — Igen, Karády Terus is ott volt. Okos, intelligens kis szekfü... — Tehát Teriiska csak okos és intelli­gens, — ismételte magában Gerty. Ez tehát a szerelemben nem jöhet számba... Aztán íenhangon folytatta a gondolatait: És Péry Olga! Várakozóan figyelt, de nem nézett Pá- dáryra. A férfi kissé fölingerült. — A hazug liliomok! Fehérek, ártatla­nok, tiszták! Pedig hát!... igen, Péry Olga is ott volt. Sokat táncolt, mindig nagyon ko­molyan. Sohase mosolygott. — És Kátay Hilda? Pádáry gúnyosan főlbiggyeszíette a szá­ját. — A haló vány, a hervadó őszi rózsa! Mindig -álmodni látszik. De minden pillanat­ban kész fölébredni, talpra ugrani! Csupa odaadás. Ott volt. Majdnem megkérte Kar­valy Pistát. Gerty visszafojtotta a nevetését, ami kis piros ajkán incselkedett. Kipirult. Lopva, féloldalt nézett a férfire. Nagy, sötét szemé­ből titkolt harag villámlott. — Maga mindent feketének lát. igazán kiváncsi vagyok rá, ki hát az... milyen hát az... aki magának„.. akit maga... aki.,, Párkány feléje fordult. Hosszasan s me­rően nézte a leányt és Gerty végre is lesü­tötte a szemét. A férfi odalépett hozzá. Csu­pa energia, csupa határozottság volt minden mozdulata. Megfogta a Gerty kezecskéjét. Megsiraogatta. Meg is csókolta. Aztán a sze­mébe mosolygott. — Valaki... akinek a lelke mindig lán­gol. De az a láng olyan fehér, mint a hó. Va­laki, aki akkor is száll, amikor dalol és ak­kor is dalol, mikor száll. Aki kívülről olyan erős, mint az ezüst és belül olyan gyöngéd, mint az illái. — Olyan virág nincs! Olyat nem látottá bálban! — Ott nem. De azért olyan virág van. A virágok virága. A tubarózsa. Itt látom most, Gerty, a maga fekete hajában, égő szemé­ben !... A leány egyszerre kiengesztelödött. Egyszerre megértett és egyszerre megbocsá­tott mindent. Ragyogva mosolygott az erdő­re, a patakra, a hervadt harasztra és... a férfire. A diadalnak az a pillanata ez, mikor a leány érzi, hogy hódított, mert meghódí­tották. Nem érezte magát tubarózsának. De ösztönszerii zavarral igazgatta nehéz, fekete kontyócskáját, mintha azért babrálna rajta, nehogy a férfi székiül lásson, vagy ősziró­zsát rajta... És magában ezt gondolta: — Milyen szerencse, hogy vakok! Hogy minden virágot másnak látnak! Odaadóan, a legkisebb ellenkezés nél­kül tűrte, engedte, hogy a férfi átkarolja karcsú, hajlékony derekát. Sőt a szűz kígyó naiv ravaszságával szinte észrevétlenül kö­zelebb csúszott hozzá ... előtt, 1920. évi ju&uR 16-fka előtt ne­veztek ki. Ha később nevezték ki, ak­kor a -régi illetőségi helyükön vau községi il­letőségük. Tehát akit 1920 jtóius 16. után neveztek lei állami alkalmazottnak, az cseh-szlovák ál­lampolgár ugyan, de illetősége a mai Ma­gyarország, Ausztria, vagy Lengyelország valamelyik községében van, ahol azelőtt volt i let őségé. Tiszta abszurdtntmok áttaurh igy elő 51 X ^ ^ xom. P orr rroloo Lton! félpohár SCKMXDTHAUER-föle Igmándi kc^crüvÍT^ielegitv^j aTT*iTTfl BE 111 fl 11 All Ke££eienKenr éhgyomorra, mint ivókúra bármely évszakban kiváló er,„ \í i >J ~lir1 ml n iiZ iThi .V? nSrri! Bl US II $?|§ MII ÉL ü ÜSS HM ménnyel használható székrekedés és ennek következményei ellen n. m. étvágy- ér $ i ’mmm 'v eniésztéshiáuy, felfúvódás, sárgaság, máj és lépdaganat, aranyér, elkővérc.dé 1 azyvértódulás. vérbőség stb. Sok esetben elegendő már néliány evőkanállal is. — Kapható minden gyógyszert;!rban és jobb fíisreTijzIcib--:­I msr Hí EgRidnai mm témzteiMBö össze iroassasta kcseravizeztfstf.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom