Prágai Magyar Hirlap, 1924. április (3. évfolyam, 74-98 / 522-546. szám)

1924-04-25 / 94. (542.) szám

Péntek, április 25. u. jmawcqiww*r:~.i«rvag?tf. i A szociális biztosítás kérdéséhez Irta: Qaar Iván. • Ungvár, április 24. Win tér Leó dr-, a képviselűház szociális ibiztositási albizottságának elnöke a Lidové Noviny munkatársa előtt nyilatkozott a szo­ciális biztosításról. Kijelentette,, hogy a javas­latnak a szociális biztosítás szervezetére vo­natkozó része inég nem került tárgyalás alá. Szóról-szóra ezeket olvastam az utóbbi napokban, jeléül annak, hogy a szociális biz­tosítás évek óta tárgyalás alatt lévő ügye még ma is csak embrió, anélkül, hogy bárki is tudná, bárki is sejthetné, miként fog annak kialakulása megtörténni. A múlt év folyamán a P. M. íi. hasáb­jain három közleményben igyekeztem kimu­tatni, hogy az abban az időben kibocsátott törvénytervezetnek abban a formában való törvénnyé emelése sem a biztositásra köte­lezett alkalmazottak, sem a munkaadók ér­dekéből nem kívánatos, sőt határozottan ká­ros s végkonkiuzióm az volt — amit ma is fontartok —, hogy a szociális biztosítás csakis akkor fog a kitűzött célnak megfelelni, ha az összes biztosítási ágazatok (betegsegé- Jyezés, balesetbiztosítás, nyugdíj-, aggkori és rokkantsági biztosítás) egy szervezetbe fog­nak tömörittetni, egyrészt a munkaadók be­jelentési kötelezettségének könnyebb teljesií- lietése, másrészt a munkaadókat terhelő ke­zelési költségek apasztása, harmadsorban pe­dig a biztosításra kötelezett egyének jól föl­fogott érdekéből. Amikor e cikkeim megjelentek, akkor az volt az általános nézet, hogy a szociális biz­tosítás 1924. év január hó 1-én életbe fog lépni — s ámbár a tervezet folytonos tárgya­lás anyagát alkotta, ma. kilenc hónap után —, még mindig azt olvassuk, hogy a javaslatnak a szervezetre vonatkozó része még tárgyalás alá sem került. Nehéz szülés- Nagyon nehéz szülés. Még az 1921. évi december hóban meg­történt a 483. számú törvény kihirdetése, amely a már akkor szervezés alatt lévő agg­kori és rokkantsági biztosítás céljaira egy­előre 130 millió koronát kitévő összeget álla­pított meg s tna, majdnem három év után, azt Kell olvasnunk, hogy a szociális biztosítás szervezetére vonatkozó javaslat még nem került tárgyalás alá. Úgy sejtjük, hogy a szociális biztosítás szervezetére vonatkozóan nagyon el­lentétes vélemények lehetnek a szociális biz­tosítási bizottság tagjai között. Valószínű, hogy a kisebbség az egységes szervezet megalkotását tűzte ki célul, mig a többség a jelenlegi széttagoltság híve s mert, a közérdeket tekintve, föltétlenül a kisebbség álláspontja a helyes — a kérdés eldöntését azért halogatják. És csodálatos, amíg sokkal kisebb fon­tosságú ügyek úgy a munkaadók, mint az al­kalmazottak testületéit, szervezeteit erős el­lenpropaganda kifejtésére késztetik, addig a szociális biztositás ügye úgy a munkaadókat, mint az alkalmazottakat hidegen hagyja, ho­lott a biztosítási ágazatok elkülönített, tehát nem egységes szervezete egy-egy munka­adót egy-egy alkalmazottjának három-négy helyen való be- és kijelentésére is kötelezi és kötelezi egyúttal a négy intézmény fonn­ia rtási költségeinek viselésére is és emellett — ismételjük — magának a biztosítottak ér­dekeinek is sokkal megfelelőbb, ha egy az intézmény, amely róluk gondoskodni köteles. Azonkívül az egységes biztosítási szer­vezet megszüntetné azt a sok anomáliát is, amely ma a különböző biztosítási szerveze­teknél és szervezetek között fönnáll. igy például a pozsonyi Zernska Ura- dovna pre poistovanie robotnikov na SIo- vensku ngy a saját erdőben alkalmazott, Tűint az iparszerben űzött erdei üzemekben fog­lalkoztatott munkások balesetbiztosítását az ő hatáskörébe esőnek állítja, mig az ugyan­csak Pozsonyban székelő Slovenska Poklád- r.ica pre hospodarskych robotnikov (gazda­sági munkáspénztár) azt vitatja, hogy az ösz- szes erdőmunkások balesetbiztosítása az ő ügyköréivé esik- És ez a vitás kérdés —■ a biztosítottak nagy kárára — ma sincsen el­döntve. Másik példa pedig az az eljárás, amit az Általános Nyugdíjintézet követ- Ez az intéz­mény ugyanis oly egyéneket is bevon bizto­sítási körébe, akik a most tárgyalás alatt lévő szociális biztosítási törvénytervezet ér­telmében aggkori és rokkantsági biztosítás alá fognak esni. Ma pedig a szociális biztosítási törvény a létesítendő Országos Szociális Biztosító szervezeteket (egyet Prágában, egyet Po­zsonyban) oly működési körrel ruházna föl, amely címének megfelelő is lenne, akkor a beíegsegélyezés, a balesetbiztosítás, a nyug- dijellátás, a rokkantsági és aggkori ellátás, a mezőgazdasági munkások biztosítási ügye az ő ügykörébe tartoznék s mert a különböző biztosítási ágazatok jelenleg mind külön ve­zetőséggel és tisztviselői karral bírnak, az egységes szervezet folytán mindenesetre lé­nyegesen csökkennének a kezelési költségek, megszűnnének azok az ellentétek és súrlódá­sok, amelyek ma — a biztosítottak nagy ká­rára — a mai biztosítási intézmények között íonnállanak s végül egy nyomtatvánnyal Ie- róhatná a munkaadó bejelentési .kötelezettsé­gét * Hogy az egységes biztosítási szervezet létesítése a biztosítottak százezreinek mily előnnyel járna: ezt külön kiemelni, külön han­goztatni fölösleges. Elég, ha rámutatunk arra, hogy az orszá­gos munkásbetegápoló intézmények, a mun­káskórházak, üdülő- és gyógyhelyek sokkal könnyebben és rendeltetésűknek teljesen megfelelőbben volnának létesíthetők, ha a biztositás egységes lenne, mint ha minden biztosítási ágazatnak külön-külön kellene ezekről gondoskodnia. A lényeg, a főcél s a biztosítási kötele­zettség érdekkörébe bevont alkalmazottak százezreinek érdeke az, hogy ezek az intéz­mények mielőbb létesittesenek és nem az, hogy a szociális biztosítás négy-öt külön igazgatással bíró, adminisztrációjában súlyos és kizáróan a munkaadók terhét képező mil­liókat fölöslegesen fölemésztő szervezetekből álljon. Ha Winter Leó dr., a képviselőház al­bizottságának elnöke által már elkészültnek jelzett szociális törvényjavaslatnak a szerve­zetre vonatkozó része is odairányul, hogy a szociális biztosítás egységes országos szer­vezet keretében leljen elhelyezést s a szerve­zetre vonatkozó törvényjavaslat-rész azért nem került volna még tárgyalás alá: mert az egységességnek nagyobbszámu ellenzői van­nak, úgy nincs és nem lehet oka sajnálni sen­kinek, hogy a tervezetből még nem lett tör­vény. De ha nem igy lenne, ha a szociális biz­tosítást nem teszik egységessé, akkor igazán nem kár, ha a tárgyalások mindaddig elhú­zódnak, amíg az egységesség közkívána­tommá nem válik. Azegfeelli panama Bkraska bányafotanácsos letartóztatásának részletei — Ki fedezte föl az egbelis nafta forrást ? — Újabb letartóztatások várhatók Pozsony, április 24. (Saját tudósítóinktól1.) A pozsonyi állam- ügyészség fogházának — mint irtegirtülk — az egbelli panamával kapcsolatban- „előkelő** foglya van, akit zárt fiakeren szállítottak be a főpályaudvarról. Az első napon a nevét szi­gora titokban tartották, az áílamügyészek tflég húsvéti szabadságon voltak, igy nem is osztották ki a -bűnügyet, de meg különben is az iratok még a nyomozást vezető csend­őröknél vannak. Megbízható forrásból a 'következő rész­leteket tudtam meg a panamáról és -az ed'díg foganatosított lé tartóz tatásokról: Horák Vencel őrmester, az egbelli csendőrség parancsnoka már egy é-v óta figyeli az állami naftabám/ák üzemeiben folyó visszaéléseket, de pozitív bizonyítékokra csak körülbelül egy hónappal ezelőtt tett szert, amikor is Paulik József irodafő tiszt el­len járt el, akit sorozatos, megvesztegetések­ért letartóztatott és beszállított a pozsonyi államügyészség fogházába. Paulik eleinte ta­gadott, maid az-t mondotta, hogy ő csak egy jelentéktelen személyiség, aki alig húszezer korona vesztegetési pénzhez jutott, de a va­lódi „r-aigy bűnöst" más személyében kell ke­resni. A csend-őrség gyanúja már akkoriban a naítabámyák igazgatójára: Bouska Ferenc hány afő tanácsosra irányult, aki a Paulik el­leni vizsgálat idején hirtelen három havi szabadságra ment egy a csehországi Pribram mellett fekvő kis fa­lucskába. H-orák őrmester utána utazott és titok­ban tovább nyomozott az igazgató életmódija után. Megállapította, hogy megrongált egész­ségi állapotról szó sincs, a direktor a legjobb egészségnek örvend, sőt költekezik, nagy lá­bon él. A beszerzett bizonyítékok alapján a csendőrőrmester a Pribram melletti faluban tartóztatta le Bouska Ferenc bányaíőtaná- csosí, akit először Egbelíre, mafd kedden Pozsonyba szállítottak. A főpályaudvaron megengedték Butuská­inak, hogy a saját költségén csukott kocsit fogadjon és ezen szállították az államügyész­ség Kisfaludy-utcai épületébe. Bouska báryaíőíanácsos eleinte tagadta, hogy megvesztegetés: pénzeket elfogadott, majd beismerte, hogy a felszámolás alatt álló „Lignurn" faipar irészvénytársa-ságtól tizen­ötezer, a pr-eraui H-einigg cégtől tízezer, a Breitfelld és Danek cégtől , tízezer, a gö dingi Honig cégtől huszonnégyezer korona meg­vesztegetési pénzt fogadott el, hogy a szállí­tást -e cégeknek juttassa. Bouska igazgatónak .nagy vagyona van részint részvényekben a Zsivno-banikban és a gödíngi bankban. Hetvenhatezer korona kész­pénz vagyonára a bírói zárlatot fogják ekem- délink -A megvesztegetés utján kapott össze­gek negyedéii-lfió kor-onéra rúghatnak. Égben' község Nyi-trame.gye malackai já­rásában fekszik. Mintegy háromézerha-t-szúz szlovák -és német lakosa van és naftaforrá­sáról nevezetes, -amelyeket mintegy tizenöt- tizenhat évvel .ezelőtt fedezett föl egy Rusz- nyáik nevű szlovák paraszt. Rusznyák ugyan­is észrevette, hogy a szántóföldijén nem te­rem meg az elvetett gabona, mivel a piszkos, zsíros felületű talajvíz minden -növényi életet kiöl. Egy szép napon aztán Rusznyák ásni kezdett a földijén és egyszerre csak hatalmas nyolc-fizm-éteres viztöPcsér szökkent a ma­gasba. Nyomban fellármázta a falu népét, amely s-eiregestőí tódult ki a „csoda" megbá- irmulására. A magyar állam még akkoriban megvásárolta Ruszin,yáktói és a szomszédos gazdáktól a földeket, mert ilyen forrásokat ásás közben több helyütt is •találtak. A magyar állam a legmodernebb ül kiépí­tette Egbellt, amely .rövideséin Ékes nafta- forrás lett. A cseh-szlovák állam már beren­dezetten vette át az egbelli álfám! müveket és a magyar állam által fúrt harminc kúton kívül még hetven kutat furafoft. Cseh mér­nökök léptéik -el az egész vidéket az össze­omlás után és nyakra-főre építkeztek- kutakat fúrtak, pedig forrás már nem is vo't. Így a hetven újonnan htrt kút közüt úgyszólván egy sem működik, csak a régebben fúrt harminc kút van üzemben. Természetesein -egész kotornák ! elethez- •tak a források körül. Ezeknek állami .szállítá­sokra volt szükségük: fát élelmiszeri és min­idéin föld-i jóikat visznek Egbelíre az iparvas- irt-alk. Bcu-stka Ferenc igazgató és Paulik e szállítások körül követték ei a visszaélésieket. A nyomozás még folyik, Számi tarnak ar­ra. -hogy .még wiafofo letartóztatások tos-zimk. | v - áruló sayugia A botrányt közveílenül egy Rybia nevű I vasúti ellenőr pattaötotta ki. Ryba ugyanis februárban egy vasúti kocsi félreeső helyén az egbeli állami naítatelepek igazgatóságá­nak tíz kocsi rakomány feketeszénről szóló megrendelését találta meg. A rendelés a po­zsonyi, .most felszámolásban levő Montana- cég cirnére szólt. rendelés mellett egy tizenötezer korona : rákról szóló nyugta feküdt. Ryba ellenőr gyanút fogott és a ren- deíől-spot, valamint a nyugtát átadta a po­zsonyi rendőrségnek. ______________________R. J. sr adStr űimirit&'Z'issí. í«mrtfs<rS e*«í*ve»c*r*l9 T árcaro vatunk: Szombat: Radnay Oszkár: Hasis. Vasárnap: Marék Antal: Befogták a lelkem vers). — Dániel né Lengyel Laura: Ki­rály halála. __________________________ Az író a pult mögött Népv ándoríás M a gy arorszá gon — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Földi Mihály Alapjában véve nagyon rövid ideig tar­tott, amig az író felállt ,az Íróasztal mellől és elhelyezkedett a pult mögött. Két-három esztendő alatt ment végbe ez a fpiyamat. amelynek eredményepéppen ma a legtöbb magyar író nem az íróasztal előli ül és ir, hanem a pult mögött áll és várja a vevőt. Szimbolikusan is, valóságban is. A va­lóságban: Szőllő’si Zsigmondinak hívják azt a magyar írót, aki például könyvesboltot nyi­tott az elmúlt hónapokban. A könyvkereske­dés, amelyet megvásárolt, ott van Budán, a Fekete-tenger felé hömpölygő sárga Duna partján, a királyi vár alatt, romantikus kis zeg-zugos hegyi utcák előtt. Nagyon rossz kis bolt volt — Isten látja lelkünket, ijedten megdobbant a szivünk, amikor Szőilősi ur­nák erről ,a — végső elhatározásáról hallot­tunk. Ám mit keli látnunk! A szakértelem néha még a mi korunkban is többet ér a konjunktúránál: Sz-öllősii ur kezében a kis budai bolt valahogy egyszerre megállt a lá­bán, — mint dü fedező ház, amelybe egy rej­télyes kéz hirtelen tapasztó maltert mázolt, Sző Hősi ur kincseket fedezett fel a sötét pult mögött; írókat, akik iránt még v-a-n érdeklő­dés az olvasók piacán s akik már jó ideje nem voltak kaphatók. Kiásta s eladta könyve­iket; bevételre tett szert; keresetit. Meg tud élni. Szóval: nem bánta meg vállalkozását, ősz fejével, csöndes finom arcával ott áll most a pult mögött és kasszája van. amely­be nem folyik ugyan a pénz, de legalább csöpög. Reális ember lett; van létalapja, sőt vagyona: e.gy egész könyvtár. Olvashat s pénzt adnak azért, amivel foglalkozik. Ez a lé­nyeg. Mert egyre kevesebb és kevesebb pénzt adtak azért, amivel harminc eszten­dőn át törődött. Irt. Micsoda isten kisért,és-! Arra használta három évtizeden át agyvele­jűié', hogy költött formába öltöztette megfi­gyeléseit és álmait s az volt a szándéka, hogy olvasmányokkal szórakoztassa és gon­dolatokkal nemesítse az embereket. Erre a luxusra tna egyre ekveseíbb pénz telik Ma­gyarországon. Ma már a színház is rossz üz­let, még az ötletes színház is; kipróbált kasz- szaszerzőknek is vannak premierjeik, -ame­lyekre nem tudnak minden jegyet eladni. Hát még az irodalom! Száz szónak is egy a vé­ge; a magyar irodalom koldusbotra jutott. A magyar Íróik és költők megélhetésé­vel mindig baj volt. Ha végig lapozzuk a ma­gyar irodalom életrajzait, azt látjuk, hogy az Írás nemes művelésén kívül a magyar Írók­nak mindig volt egy reális foglalkozásuk is, amelyből megéltek. A legnagyobb magyar epikus költő, Arany János jegyzősködött éle­te végéig az Aakadémián; a klasszikus ma­gyar irodalomnak egy másik értéke, Tompa Mihály, pap volt; ennek a klasszikus kornak legnagyobb esztétikusa, Gyulai Pál, sze-rkesz tűsből élt meg; Kemény Zsigmond, a régi magyar irodalom legmélyebb regényírója po­litizált, napilapot szerkesztett s ősi vagyonát költötte el; a klasszikus irodalom legcsodála­tosabb lírikusa, Petőfi Sándor, élni sem ért rá, mert huszonhat éves korában elesett a szabadságharc segesvári debaelejában, a mo­dern magyar irodalomnak világirodalmi vi­szonylatban is hatalmas lírikusa, Ady Endre, egész életében kölcsönökből, baráti és mece- nási támogatásból tartotta nívóját úgy, hogy állandó anyagi zavarokkal küzdött, melyektől végül egy ideális házasság mentette meg. ó. hol vauinak nálunk Amatole Francé könyvtár- szobái, Rostand kastélyai, Shaw jövedelmei. Wells cseklkönyveü Jókai Mórnak, a legna­gyobb magyar meséidnek volt ugyan villája a Kis Sváb-he gyen. de nemzeti adakozásból ültette rózsáit s kétihónaponként kellett egy- egy könyvet kipréselnie Íróasztalából. Ez a múlt, amelynek legalább megvan a romantikája, — a jelen annál könyörteleneb- bül józan. A legnépszerűbb író sem tud évenként kettőnél több könyvet elhelyezni, ennek jövedelméből pedig nem tud megélni, ment oly kicsiny példányszámban jelennek intés. Alig van ipa már magyar író, aki életé­nek vegetatív fentartását tisztára irodalmi al­kotásokból fedezheti. A magyar íróasztalok szinte kivétel nélkül meginogtak, a magyar ir.ók megindultak az Íróasztal mellől. Nagy részük bevonult a redukciós szobákba s az újságírás napi lázában él; a másik részes va­lamely reális foglalkozásban, mint például egy könyvesboltban; s igen sokan ott állot­tak a tőzsdei konjunktúra izgalmas, véres aranyborjúja körül, mint tájékozatlan, ideges kilbicek, akik a professzionátus játékosok há­tán át nyújtogatták reszkető kezük kis tétjeit a hal ál táncban vonagló papírpénz roskadó asztalára. Nem az Írók az egyetlenek, akik a hábo­rú utáni letiport Közép-Európábau ott hagy­ták régi társadalmi helyüket és elindultak uj pozíciók felé, — csak ez a legfájdalmasabb, mert ez jelzi a középeurópai kultúra szivének 'bénuló elakadását. Megrázó népvándorlás folyik most öt-hat év óta Magyarországon. Kettő is egyszerre. Az egyik kifelé, hosszá­ban a föld tekén; a másik bent az országban, 'keresztben. A magyar föld már a békében is leadta a külföldnek, főként Amerikának em­ber energ iájának egy értékes részét; a háború után ez a folyamat megduzzadt. Ma már ma­gyar embereik dolgoznak mindenfelé az egész világom Moszkvától Buenos-Airésig. A dél­amerikai kaciertdák tüzes lovain valaha társa­ságbeli magyar asszonyok lovagolnak. Cle- velandban magyar írók írnak újságot, Phila­delphiában magyar orvos gyógyítja a bete­geket. Ezt a 'kifelé vándorlást állandóan nö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom