Prágai Magyar Hirlap, 1924. április (3. évfolyam, 74-98 / 522-546. szám)

1924-04-19 / 90. (538.) szám

— (Amerika harmadik leggazdagabb embere.) Az amerikai petróleumpanamával kap- csodafcban. sokat emlegették Dolienyt aikjt .Amerika harmadik leggazdagabb emberének -tartanak. Hegy ez a petrólémrarrnáignás mekkora vagyon felett rende.ke.ziik, arról az amerikai újságok érdekes d-oligokat mesélnek. Los-Angelesi birtokán. Kaliforniában e:gy óriási üvegfiázat építtetett, amelyben a tropikus vidékek leggyönyörűbb pálmáit egyesítette. A pálmáimból egy pazar pompával díszített óriási úszómedence nyílik, amely az egész világon ritkítja párját. Természetesen yaoh-Día -is van Dohé ilynek még pedig acélból1, valóságos kis cirkáló, amelynek harminc- nyolc főnyi legénysége van és kikötés nélkül hétezer tengeri ménfőidet tud megtérüli. Pár évvel ezelőtt előkelő barátainak vacsorát rendezett. Palotájával szemközt egy vén bér- liáz terpeszkedett, amelytől a finnyás milliárdos máp régóta undorodott, mert nézete szerint sehogy sem illett pompás vis-a-visiiához. Pár nappal az ünnepség előtt megvette százezer dollárért, az öreg házat lebontatta és helyét kikövezte-tte. Pár évvel ezelőtt ez az ur még szegény ördög volt, aki mindennemű vállalkozásba belebukott és kétségbeesésében iühöz-iához kapkodott. Egy napon, amidőn egy znílőtt szálloda forraszán üldögélt kétségbeesetten, mert egy* fillér sem volt zsebében, egy teherkocsit pillantott meg, amely előtte döcögött és valami barnás anyaggal volt tele. Kíváncsiságból utána ballagott a kocsinak és egy maréknyit leemelt tartalmából. Szemet szúrt neki, hogy a puha anyag kátráoyszeTü és csúszós volt. A néger., aki a girhes lovakat hajtotta, elmesélte neki, hogy ezt az anyagot egy közeli erdőből hozzák s egy kis gyárban szén helyett elégetik. Doheny azonnal odarohant a gödörhöz, amelyből a barnás anyagot előkaparászták. Megsejtette, hogy alkalmasint pefró'eum- forrásra bukkant és sikerült egy régi üzlettársát rábírni .arra, hogy ásóval és kapával a forrás után kutassanak. Meg is találták és így vetették meg alapját a világhírű Los- Angsles-i pe tróleumiparuak.

xx Bőrkiütések, amelyek rossz emésztés következményei, 3—4 evőkanál Saraticának >2 órával az étkezés előtti élvezete által biztosan megszűnnek.

xx (Dolch mester, a vi'ághirü grafológus és horoszkópkészítő a „Lyra“ hangversenyiroda utján, Kassa, a nagyközönség rendelkezésére áll. Kell, hogy érdekelje a saját és hozzátartozói élete. Ismerje meg önmagát, jeíleméí. Az ön sorsát, életének legkisebb eseményeit is okult erők. rejtett törvények irányítják Küldje be ajánlott levélben pontos dinét, születési évét, hó. napját és 30 cseh koronát a „Lyra“ hangversenyiroda címére Kassa és tudományos alapon kiszámítva megkapja az egész életére szóló grafológiai horoszkópját Levelezés minden nyelven

xx Fővárosi nivóíu uriszabóság MAR- KOVÍCS és SAKULíN, Kosice. FÖ-utca 48. Telefon 697. sz.

xx Angol import férfi Szövetek ENGLXN- DER és MARKOVICS cégnél Kosice, Fö- utca 48. Telefon 697.

xx Fizikális gyógyintézet Kassán, Főutca 36. sz. alatt. Az intézet a fiziko-elektro- therapia összes fontos gyógyeszközeivel van fölszerelve (Diathermia, Heliotherapia (Au- reol Quarz), Hőlég stb.), amelyekkel az orvosi egyetemek ily osztályainak mintájára a legújabb gyógykezelési eljárások alkalmaztatnak: belső megbetegedéseknél, idegbántal- maknál, izom- és izületi csuznál, idült bőrbajoknál stb.' Az intézet Röntgen-laboratóriummal is föl van szerelve és szakszerű orvosi vezetés alatt áll.

*<gfr ________________

% *

_______________________ Szombat, április 19.

mo

pAioM és nCvism

Á hűvösvölgyi remeténél

(Látogatás Herczeg Ferencnél)

Eredeti interjú a Prágai Magyar Hírlap részére

Budapest, április IS.

Tökéletes, nagyszerű és irigylésrcmáltó remeteségben él a tavasza télben a Hűvösvölgy remetéje. Nagyszerű villája — ez a díszes, raffinált művészi ízléssel megálmodott fejedelmi kéjlak, ez a dús fantáziával létrehozott, varázskastély — fönn trónol a dombtetőn és hatalmas ablakai ásítva, ma- gukmegűeledkezetten néznek farkasszemet kis Magyarrország egyik legszebb és legtökéletesebb tájképével.

A csodálatos villa pompás titkokat rejteget odabévül. A hatalmas földszinti termekben, amelyeknek egyike a nagy iró nyári dolgozószobája, szinte muzeális értékű, kiváltságos ízléssel megáldott nagy lélek megválogatta emlékkincsek zsúfolódnak Pompás bútorok, megdöbbentően hatalmas állatbőrök, művészi szőnyegek, selymek, nippek, párnák, szalagok, csokrok, koszorúk, utazási emlékek tucatjai. Káprázatosán szép drapériák és függönyök, drágaszép festmények. rézkarcok, művészi lámpák és korsók, vázák és edények. Ha azt állítanám, hogy fejedelmi a termek és szobák berendezése, akkor csak dadogó és színtelen jellemzés- félét adnék, pedig szeretném valahogy érzékeltetni mindazt a töméntelen nagyszerűséget, pompázó Szépséget és művészi tökéletességet, amelyet a magyar irodalom ma élő legnagyobbja — bizonyára csak onkányte- len, ösztönös érzésből — elhelyezett és ösz- szegyüjtött a szobáiban.

Halkan nyikorgó, nehéz íalépcső vezet föl a villa emeletére.

Fenn az emeleten újra ismétlőd ‘k a fényűző kényelemnek és a tökéletességbe finomodott szépségnek mar megcsodált tobzódása. Egy kisebb dolgozószoba intim és meleg hangulata, puhasága és nagyszabású berendezése, a széles ablakon át beom'ó friss tájkép, a szoba sok szőnyege, a pompás bŐTbutorok, a kívül glédába sorakozó, pi- rostetejü cifra villasor mind-mind meleg hullámokat fakasztanak a csodálkozó szívben.

Herczeg Ferenc melegen, nyájasan és fiatalos fürgeséggel fogad. Az a’akja ruganyos, friss és acélos, a keze keményen és izmosán kapcsolódik a tenyerembe. A hajában sok az ezüst szál. A nézése azonban szikrázóan férfias. Belenézek a két kék szemébe... Ezek azok a szemek, amelyek valamely titokzatos, idegen világ kapuján betekintve, óimos ködök függönyfátyla mögött annyi sok gyönyörű mesét láttak meg... Ezek azok a szemek, amelyek előtt a fehér papiroson annyi sok szép, izmos szépségű,

magyarosan édesbus történet született meg! 1 *

Herczeg Ferenc belesüppedt a karosszé- { kébe, a fejedelmi, művészi ritkaságot tevő j hatalmas Íróasztalánál — ébenfa bútordarab, remekmivüen kidolgozott, rézveretü sarkokkal, amelyek a lábakig futnak le — aztán tiszta hangon, természetesen és nagyon közvetlenül, mintha barát szólna a baráthoz, kezdett el beszélni:

— A felvidéki magyar irodalmat — mondotta kis elgondolkodás után — bizony, csak nagyjában ismerem. Ide, hozzám alig kerül néhanapján egy-egy ottani újság vagy könyv és így leginkább csak az erdélyi lapokból tudom meg, hogy a Felvidéken is serényen dolgoznak a magyar szépírás művelői és hogy kik azok. Bevallom, névszerint alig ismerek egyet- kettőt a felvidéki Írók közül, amivel a világért sem azt akarom mondani, hogy ezek jelentéktelenségük miatt ismeretlenek előttem. Az ok, hogy nem ismerem a nevüket az, hogy nem látom azokat az újságokat és folyóiratokat, amelyekbe írnak. Eddig Rácz Pál, Telek A. Sándor, Merényi Gyula és Mécs László nevét ismerem csak, no meg Tamás Mihályét is.

Megkérdeztem Herczeg Ferencet, mit tart a felvidéki magyar irodalom jövőjéről és hiszi-e, hogy a Felvidéken is kialakulhat idővel az önálló, erős és életképes magyar irodalom.

— Föltétlenül — volt a rövid és határozott válasz. — Hiszek a felvidéki magyar irodalom jövőjében és bízom benne. Bízom abban is, hogy az írók is megérzik majd a küldetésük nagyszerűsége mellett annak fontosságát és eszerint fognak cselekedni Azt hiszem, hogy bár a magyar nemzet szempontjából ez a szétszakitott,i ság szomorú, de az irók meg fogják találni a módját annak, hogy érvényesülhessenek. Az irók mindig dolgozzanak, most pedig, hogy számukra megszűnt az irodalmi centralizmus bénító és egészségtelen hatása, most mi sem áll az irók érvényesülésének útjában. Ez az érvényesülés elöbb-utóbb be is fog következni, föltéve, hogy azok, akik ott tollat forgatnak — a már megnevezetteken kivüf — igazi tehetségek.

Arra a kérdésemre, hogy miképpen véli megoldhatónak az itfók érvényesülésének kérdését, Herczeg Ferenc így válaszolt:

— Elsősorban Író? közösséget, irodalmi társaságot kell alpltani. Ha pedig már van ilyen, azt meg kell alapozni, föl kelt vértezni, meg keli erősíteni, hogy életképes és hosszuéleíü legyen. Jó, ha van ilyen irodalmi társaság. Ebbe sok pártolót kell toborozni, de kiadót Is kell szerezni, hogy legyen, aki a kész irodaJnű müveket megjelented. Ha ez nem sikerülne, szövetkezeti alapon kell kiadóvállalatot teremteni. Ha másképp nem megy, gyűjtéssel kell próbálkozni, házról-házra járni, mert a magyarságnak, de különösen az elszakadt testvéreknek egyenesen létérdeke az, hogy saját lábán járó, erőteljes nemzeti kultúrájuk legyen. Vissza kell menni ötletekért és toborzási módokért a negyvenes évekhez és azokkal dolgozni a repülőgépek korában. De dolgozni kell mindenáron és mindenkinek, aki magyar, hát még, aki író is!

Ezután kikértem Herczeg Ferenc véleményét arról is, szükségesnek tartja-e azt, hogy a jugoszláviai, sz'ovenszkói és erdélyi magyar irók kapcsolatokat keressenek a határokon túl élő iró társaikkal?

— Fontos — mondotta Herczeg Ferenc — és mindenesetre kell kapcsolatot te- remíeniök az összes szomszédos államokkal, amelyekben magyarok vannak. így Magyarországgal is. A mi helyzetünk ma ugyanaz, mint Bajorországé és Németországé volt a múlt században, az elszakadás idején. Ott akkor virágzó és nagyszerű irodalmak keletkeztek, teljesen a sajái erejükből, aztán kapcsolatot kezdtek létesíteni egymással és a végén megszületett

az a hatalmas, egységes német irodalom, amely csaknem egyedül áll a világirodalomban.

A Magyarországgal létesítendő irodalmi kapcsolatot illetően mindjárt tanácsokkal is szolgált Herczeg Ferenc:

— Véleményem szerint — mondotta a felvidéki magyar íróknak az Akadémiával, az irodalmi társaságokkal és a folyóiratokkal kellene kapcsolatot teremte- niök. Ezt agy képzelem el, hogy akár egyenként, akár együttesen, esetleg csoportosan bemutatnák dolgozataikat, a termésük javát a budapesti felsőbb irodalmi fórumoknak és ezáltal bemutatnák és megismertetnék magukat. így tettek az erdélyiek is. Csoportosan jöttek releiitkezni írásaik legjavával a budapesti folyóiratoknál, sőt a napilapoknál is, amelyek rendre megszólaltatták hasábjaikon az erdélyi költők müveit Ma már valósággal elképzelhetetlen egyik-másik budapesti lap erdélyi írások nélkül. Nincs itt más hátra, mint követni a példát, beilleszkedni a kerékvágásba. Keressenek velünk összeköttetést a felvidéki magyar írók. Örömmel és szívesen állanak rendelkezésükre a magyarországi lapok, azok is, amelyeket én szerkesztek.

Itt szinte szeiivedélyességbe viharzott át a nagy iró hangja, mert mély aggodalom cikkázott keresztül a lelkén: a magyarság homályos, kétséges jövendőjére gondolt.

— De dolgozzanak, az Istenért!... — mondotta. Gondoljanak az ősi Lengyel- országra, amelyet egykor háromfelé szakítottak és írói mégis megteremtették az egységes lengyel kultúrát A lengyel Írók három hatalom szuronyai fölött tudtak kultúrát teremteni... Sienkiewicz, Matej- ko és más lengyel irók éppen a szétdara- bolás után következett időkben érték el ragyogó, dicsőséges beteljesülésüket

Aztán, hogy kifáradt a szüneínelküH folytonos beszélgetésben, kérdezősködni kezdett Herczeg Ferenc. Közel másfélórai felelgetés után átcserélődött kettőnk szerepe és most már ő volt az, aki kérdéseket szegezett felém. Nagy és komoly érdeklődéssel tudakozódott az elcsatolt területek

irodalmi viszonyai után és őszintén elborult szép, ősz homloka, amikor Jugoszláviát illetően felvilágosítottam, hogy ott bizony még minden a kezdet kezdetén van és hogy a kiadóvállalatok és a közönség kötelességérzetének teljes hiánya miatt a jugoszláviai magyar irodalom nemcsak, hogy nem vegetál, de még csak meg sem született.

De aztán, hogy hallod a a tiszamentiek készülődéseit, kiderült az aroa és újra rózsás mosolyát ragyogtatta felém.

— Hinni kell a sikerben, a munka eredményében — mondotta revelációs hanghordozással — és dolgozni, sokat dolgozni a magyarságért.

Bucsuzásnál, miközben karonfogva kísért ki néhány szobán keresztül a pompás faragásokkal ékes falépcsőhöz, igy szólt:

— Nagy szeretettel köszöntőm az ottaniakat ... az írókat és a magyarokat...

... A nagy szeretetet és Magyarország legnagyobb élő Írójának köszöntését, íme, itt küldöm nektek, magyarok!...

Péchy-Horváth Rezső.

Sziklay Ferenc: Hangzatka

(Regény. Ludwig Voggenreiter ■ Verlas. Magyar osztály. Berlin, 1924.)

A feltámadás ünnepére fiatal szlovenszkól magyar irodalmunk gyönyörű ajándékkal gazdagodott. Sziklay Ferenc regénye valóságos lelki gyöngyszem, olyan, mint a könnycsepp, a lélek legmélyéből fakadt és apró ivében bennerezeg az egész végtelen, a szív végtelenje. Ezt a kis ■könyvet is határtalan szeretet irta. Minden sorában benne lüktet az a hü ragaszkodás, amely az iró lelkét népéhez, népének értékeihez fűzi. Ö egcsz leikével érzi: milyen nagyszerű, csodálatos mindenkor a magyar müvének gazdagsága — de azt is mélyen látja: hány fenségesen lángoló magyar szívre terpeszkedett már rá a nemtörődömség, a közöny és ahol világrengető Géniuszok támadhattak volna, apró felvillanások, meteor- fények maradtak alkotó nagyjaink.

„Teremtő öreg Isten, de gazdagnak is teremtetted ezt a magyar népet, hogy igy pazarolhatja az ajándékod! Vagy olyan szegénynek, mint a ■koldust, aki öklömnyi gyémántot talált és elhajítja az útfélre, mert nem tudja, hogy mit kezdjen vele/1 Ezt a felkiáltást szeretném tettekre ösztönző magként minden magyar szívbe elhinteni Bevilágít a iegmagyarabb tépelődésbe: hát mik is

vagyunk mi? Gazdagok, lelki kincsekkel megáldottak és könnyelműen, botorul tékozoijük istenadta erőinket, — vagy koldusok, vaks'k és nyomorultak, akiket a mindennap terhe röghöz nyűgöz s így nincs tekintetünk az égi csodákra. Ncjm értjük meg valóságukat, meseország álmai maradnak számunkra. A Hangzatka ilyen magyar tépelödésnek ad művészi erővel megnyilatkozást Ha nem magyar regény volna, hatalmas szim- íón:ává növekedne, a magyar zene apotheózisa lenne. De mert magyar regény hangzatka maradt húrról pattant egy-két hanghurám — érzik rajta, hogy alkotó lélek pendítette meg... de csakhamar megszakad, végtelen hallgatásba vész.

Ennek a hangzatka-sorsnak csodálatos megörökítése Szkkiay könyve. Ihlető ereje a magyar zene és nem hiszem, hogy e leglelkinb művészetünk szebb, megértőbb kinyilatkoztatást kapott volna már irodalmunkban, Sziklay művészi kifejezőerejének diadala: a bevezető kép. Itt minden szint és alakot kap tolla nyomón, Ferenc császár korabeli 'bécsi főúri társaság légkörébe .hitünk, pompa, ragyogás fogad és környezetünk gos vonalait hatalmasan megtágitja a jririibv^k lelki nagysága: Beethoven és Haydn lejedelmi arcai bontakoznak ki előttünk. Olyan ragyogó, iso- dá'atos ez a kép, mintha az író a zene1 héroszok eposzába kezdene bele. Ilyen napsugaras, királyt diadalban részt kérhetne a magyar muzsika Csermák Antal, a fiatal zeneszerző, hatalmas sikert arat. a Mester, Beethoven dicséri r* vészeiét, mindenki érte lelkesedik. A francia köyet Parisba hívja: tündöklő jövő, világhódító at viliaa fel előtte, de Csermák Antal nem megy Pársba, minden ünnepel tetősnél jobban vonzza egy szempár és a szempár mély fényében a magyar nép- lélek. £s innen kezdve Sziklay igazi művészettel egyesíti az ifjú muzsikus lelkében az egyéni szerelmet a felfedezett csodálatos népléiek szerete- téveL Csermák a zenehangok mindenható erejével hatalmassá, dicsőségessé akarja emelni a magyar zenét. Buzgó törekvéssel magyar dalnokká lesz, osztatlan lelkesedés köszönti, de a magyar nagyurak szemében cigány marad — cigány, aki egy-egy mámoros estén, amikor Bánat és Öröm eg^' kis könnycseppben egyesül, lehet testvér, legdrágább barát — de az Élet mindennapjaiban, komédiás a sírjáig. Pedig a művész a népiélek örtállója, dobogó, örökéber leíkiismerete! Sziklay regényében itt érünk el a magyar műveszsors tragikumához. Ragyogó, tündöklő gyémántként villan fel előttünk, fényében megláthatnék múltúnk, jelenünk és jövőnk titkait és mi nem seregiünk kőréje, nem emeljük sziveink fölé, hanem a nemtörődömség ködével fogadjuk. Igv lesz a Hangzatka egyetemesen a magyar szívek kincse, művészetünkön csüngő legbensőbb szeretetünk visszhangja.

Sziklay Ferenc regénye ragyogó, pompás kis műalkotás. Lássak meg, ismerjük fel szeressük meg mindannyian. Szlovenszkói magyarságunk első nagyobb összefüggő prózai terméke és művészi erővel megteremtett egysége nagy hivatást harangoz szíveinkbe. A mindennap ködjében, bujában, gondjában őrizzük meg lelkünk éberségét, nyitott szemmel lássuk meg: ltol cseng fel népünk